Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-03-20 / 11. szám
A kérdés így szólt: folytatódik-e a filmcsoda? A választ az immár huszonkettedik svájci filmnapokon, Solothum- ban vártuk, ahol annak idején ,,a svájci filmcsoda“ útjára indult. Volt mit nézni. Tizennyolc játékfilm. Tizennyolc ötvenperces, vagy annál hosszabb dokumentumfilm. Tizenhárom animációs mű. Gazdag videoprogram. Ez utóbbi meglepetése a Morlove - óda Heisenberghez cimü videofilm, melyet a bagdadi szüDünki-Schott (azaz a svájci né- metesített Don Quijote) ösztöndíjat nyer egy tanulmány elkészítésére. Milyen befolyással voltak a kereszteslovagok a korai svájci történelemre? E témán dolgozva, feltámad benne a vágy, hogy kipróbálja, milyen is volt a keresztesvitézek élete. Így kezdődnek a mába helyezett Don Quijote-i kalandjai, melyeket háromkerekű tehertaxival követ Sanchi, hűséges famulusa. A kevés solothumi ősbemutató egyikét jelentette az Ártatlanság. Szép fiatal tanítónő kérkezik egy falucskába. Beleszeretnek a diákok, de a falu elöljárója is. Ezért a falu a szájára veszi, kitaszítja. Szépen előadott, elég jól játszott - bár sok régebbi filmből ismert történet. Kínos élményt jelentett az animációs filmek különbemutatója. Ez a korábbi években Solothurn egyik reprezentatív eseménye volt. Idén csalódást okozott. A tizenhárom bemutatott film gondolatszegénysége elszomorító volt és mindössze két mű akadt, mely technikailag elfogadható. Meggyőzőbb volt a dokumentumfilmek mezőnye. Paul Riniker Sandra, A csillapíthatatlan étvágy című alkotásában egy olyan huszonkét éves lányt muFOLYTATÓDIK a CSODA? UJ SVÁJCI FILMEK letésű, de Svájcban nevelkedett Samir Aldin Jamal készített. A Samir néven dolgozó fiatalembert a klipnyeív-alkalmazás egyik úttöröjeként, ötlet-, gondolatgazdag kísérletezőként tartják számon. Új munkája, a Morlove, szatíra és eredeti stílusú alkotás. Kezdetén két biliárdgolyó (Einstein és Heisenberg) a kvantum- elmélet társadalmi hatásáról beszélget, amikor a biliárdszalonba lépő Morlove (Chandler Marlowe magándetektívjének persziflá- zsa) egy lába elé zuhanó hullára bukkan. Egy szépséges megbízó, Miss Wunderlin külföldi nyomozásra küfdi a detektívet. Sok kaland. Morlove a gonoszok csapdájába kerül. De Miss Wunderlin megmenti. A kalandok folytatódnak. Vagy Morlove csak álmodta volna az egészet? A játékfilmek közül a debü- táns Thomas Gesert Tessini láza kívánkozik az első helyre. A brechti hatást tükröző musical egyben izgalmas krimi, sőt maffia-film. Főhőse, egy bankköny- velö, egy ellenőrzés közben felismeri: a bankfiókot az olasz földről érkező maffiapénz ,,tisztára mosására" használják. Ezért a maffia „beveszi" az üzletbe. Fiókigazgató, majd egy fedővállalkozás vezetője lesz. Ám egy nap nála is megjelenik egy ambiciózus fiatal ellenőr, aki felismeri, feltárja a tényeket. Minden kezdődik elölről, az új ember belépése a régi halálát jelenti. Geser biztos kezű rendező, valóságos stilus-virtuóz. A Tessini láz kellemes látvány, jó szórakozás, revűtáncokkal, dalokkal, jó színészekkel. Erwin Keusch A repülő című filmjének főhőse szenvedélyes sárkányrepülő, betanítás alatt álló biztosítási tisztviselő. Álma: a bolíviai Palomani csúcsáról szeretne aláereszkedni sárkánygépével. Tervét óvatlanul elmondja egy újságírónónek, aki szenzációs körítéssel tálalja azt a kisváros lapjában. És ezzel valósággal belekergeti a fiút a cseppet sem veszélytelen vállalkozásba. Mi és hogyan történik közben? Hogy gyűlik össze a pénz a költségekre? Hogyan változik éz a fiú a kockázat súlya alatt? Hogyan indul a Palomai csúcsáról a bizonytalanba? - erről szól a gyönyörűen fényképezett film. Érdekes kísérlet Tobias Wyss és Hans Liechti Oünki-Schott című filmje. Főhőse Professzor tat be, aki csillapíthatatlan étvágya mellett kínosan óvja vonalait. Sandra a kamera előtt feltárja vívódásait, kínlódásait. A nehéz témát kulturáltan, ügyes módszerekkel feldolgozó film nagy feltűnést keltett. A politikai dokumentumfilmeket a néprajzi beütés és a naiv rácsodálkodás jellemezte. Ez történt egy Nicaragua asszonyainak életét bemutató művel. Ez történt a Lélek hangjaival, egy brazil sámánnő hétköznapjainak, varázslatainak elnyújtott krónikájával is. Az egzotikumhajszolás közben a rendezőnek nem volt ereje társadalmi következtetések levonására. Lisa Faessler munkája, a Shuar - a szent vízesés népe egy, az Andok lábánál élő indiántörzs mai életformáját kívánja bemutatni, azonban alig jut túl a néprajzi érdekességeken, az indián törzs mai életformáját nem képes összegezni. Sikert aratott viszont Anka Schmied Habibi - egy szerelmeslevél című kisjátékfilmje; Habibi, a főhős, más városban él, mint szerelmese. A kapcsolattartás lehetséges formáit keresi, az egymáshoz ragaszkodást igyekszik kifejezni a film. Végül egy vitatható műről kell szólnom. Marcus Imhoof új alkotásáról, Az utazásról. A film Gud- run Esslin nyugatnémet terroris- tanö élettársának regényéből készült, szabad, sőt szabados feldolgozás. A történet a Vörös Hadsereg Frakció terroristáinak világába vezeti a nézőt. Imhoof igyekszik feltárni a terrorizmus jelenségének lényegét, indítékait; szeretné megértetni a terrorizmus hátterében munkáló folyamatokat. Kísérlete azonban sikertelen, sőt kimondottan balul ütött ki. A profi módon gyártott, játszott mű indokolatlan szimpátiát ébreszt a terroristák iránt. Ugyanakkor hiányzik a rendezői állásfoglalás. így Az utazás vetítéséről kimondottan rossz szájízzel távoztam. S hogy folytatódik-e a svájci filmcsoda, azt az idei solothurni filmnapok után nem tudom megmondani. Bizonyos jelek erre mutattak, mások alaposan el- lentmondtak e ténynek. Igaz (Im- hoofon kívül) a valóban nagy nevek idén hiányoztak. Ami azt is jelenti, a cikkünk elején feltett kérdésre adandó válaszra még vámunk kell... FENYVES GYÖRGY Először 1912-ben a Keserű szerelemben, legutóbb 1977-ben az Egy erkölcsös éjszakában állt a kamera előtt. A kettő között több mint harminc játékfilmet forgatott, játszott a Vígszínházban, a Nemzetiben, igazgatója volt a Madách Színháznak, tanára a Színiakadémiának. Ma, kilencvenhat évesen csak akkor hagyja el a lakását, ha rádiófelvétele van. Nem mintha csendre, nyugalomra vágyna... sőt! Imádja a társaságot. Szinte minden délután vendég ül nála. Csupa melegség a lényege; szavait derű és bölcsesség festi színesre.- Az a sok gépelt szöveg az asztalon... az ugye, azt jelenti: új szerepre készül.- Ó, de jó is lenne! Nyolcvannégyben voltam utoljára színpadon... Tudja a Játékszínben, Karinthy Bösendorferében. Azóta semmi. Vagyis csak a rádió. Pedig milyen jól jönne egy nagy-nagy feladat!- Tanulni szeretne? Helyey Zsuzsa felvétele- Igen. Én erre születtem. Tanulni és játszani. Miskolci éveimben egy nap alatt a legnehezebb szöveget is az agyamba véstem. Csodálkoztak is rajtam sokan. Mint ma... ma azért bámulnak, mert még most sem hagyott cserben az emlékezetem. Mindenre, ami velem, s körülöttem történt, pontosan emlékszem. Egyébként az a sok papír, amire előbb rákérdezett,'az emlékirataim egy része. Akkor írtam mindig, amikor szerepre vártam. Mert nem unatkoztam én soha... és ma sem unatkozom. Sajtó alá rendezem az életregényem. Hogy aztán mikor lesz könyv belőle, azt nem tudom. Majd. Lehet, hogy meg sem élem. Az az igazság: még mindig „vakarózom". Ha úgy érzem: sántít valamelyik mondat, hússzor is képes vagyok átfogalmazni. Hogy is volt? - ezt a címet adtam a könyvnek. Olyan őszinte vagyok benne, mint magamhoz. Ez megnyugtat. Nem szé- pítgettem semmit, ami rossz volt, azt úgy írtam meg.- Ennyire érdekli a múltja? Vagy csak ragaszkodik az emlékeihez?- Dehogy is ragaszkodom. Egyszerűen nem tudok felejteni. Pedig volna mit, higgye el, hisz velem is labdázott az élet. Elveszett embernek azonban sosem éreztem magam; még a legnehezebb perceimben is hinni tudtam abban, hogy a rossz után valami jónak kell jönnie.- Hány éves is volt, amikor felvették a Színiakadémiára?- Tizenhat.- Ehhez ugye, külön engedély kellett?- Igen. Morgott is az apám eleget; a családja meg is vetett, hogy ezt a pályát választottam. Amikor aztán diplomával a kezemben visszakerültem Miskolcra, s az Othello Desdemonáját, a Három nővér Irináját, a Bánk bán Gertrudisát játszottam, mind megbékéltek. Szép, színes életem volt itt Pesten is; én minden feladatnak örültem, amit rám osztottak. A negyvenes évek első felében a Sziniakadémia is igényt tartott a munkámra... Tudomásom szerint én voltam az első, aki légzéstechnikára tanította a növendékeket. Fábri Zoltán az Akadémián volt a tanítványom, Ruttkai Évának, Kálmán Györgynek, Kállai Ferencnek, torán Lenkének és Sztankay Istvánnak itt, a lakásomban adtam órákat. Ruttkairól az első oerctöl fogva tudtam, hogy nagy színésznő lesz... igen tehetséges volt és igen szegény... sosem engedem meg neki, hogy fizessen az órákért.- Előbb azt mondta: önnek is voltak nehéz percei.- Igen.. Gondoljon csak bele: a szüleim korán itthagytak... a fiútestvérem az idegenlégióban esett el... a férjem is fiatalon halt meg... csak a film, meg a színház maradt nekem.- A kritikusok szép dikcióját, finom, visszafogott játékát dicsérték mindig. Felső fokon beszéltek emberismeretéről és egyéni jellemábrázolásáról. A Macskajáték Pauláját és az Egy erkölcsös éjszaka kedves, megértő vidéki asszonyát is felejthetetlenül játszotta el.- De szeretem ezeket a filmeket! Makk Károly remek rendező... akármelyik filmjét vesszük is, egyikben sincsenek művi, konstruált jelenetek, nála minden úgy történik meg, ahogy az életben. A figurák is egytől egyig hús-vér emberek. Látja: ez is érdekes, én egyszer sem éreztem a pályám során, hogy rossz szerepet osztottak rám. Én minden figurában találtam magamnak valami érdekeset, valami eredetit. A lottón sosem volt szerencsém, de a pályán, ott igen.- Ha ma lenne ötös találata, mire költené a pénzt?- Szétosztanám. Én mindig ilyen voltam - ha adhattam, akkor adtam. Telkem, villám sosem volt, ba nagyobb összeghez jutottam, azt azonnal szétosztottam. Nézzen csak körül a lakásomban... ném hiszem, hogy gazdagnak talál. Egy-két szép bútordarab, pár kép a falon, ez minden, amire szert tettem. De nehogy panaszként fogja fel a szavaimat! Nekem jó Így, ahogy van. A toronyórát lánccal másnak hagytam.- Álmodni szokott mostanában?- Nem. Egyszer sem. Én olyan mélyen alszom, hogy nem is tudom, mi történik körülöttem.- Felkelni mikor szokott?- Elég későn. Reggel nyolc felé megáll az ágyam mellett a kutyám, körbeszimatol - arra felnyitom a szemem. Néha tizenegy óra is van már, amikor mozgolódni kezdek. Ma például délben bújtam ki az ágyból. Aztán eszem egy kicsit, bámészkodom az ablakból, s már itt is a délután. A telet nem szeretem, ilyenkor műsorzárásig a tévé előtt ülök. A meleg tavasz, a nyár sokkal szebb nekem. Kimegyek az erkélyre és órákon át nézem a Dunát. Amikor fiatal voltam, át is úsztam, most már annyi erőm sincs, hogy még egyszer átsétáljak a Margit-hidon. A lelkem még fiatal, de a lábam... tegnapelőtt is mi történt? Megbotlottam és majdnem összetörtem magam. Az unokahúgom, aki itt él velem, teljesen kétségbeesett. Én meg csak nevettem. Az a fontos, hogy fel tudtam állni. Hát nem? SZABÓ G. LÁSZLÓ A világ filmeseinek fóruma Előkészületek a XV. moszkvai fesztiválra Július 6-17. között rendezik Moszkvában a hagyományos, kétévenkénti filmseregszemlét. A fesztivál szervezői meg akarják őrizni a korábbi seregszemlék értékeit, ugyanakkor jelentős változásokat is terveznek. Továbbra is három kategóriában versenyezhetnek egymással a rendezők, a játékfilmek mellett a gyermek- és rövidfilmes műfajokban. Nem változik a fesztivál alapeszméje sem, a humanista filmművészet, a béke gondolata köré szerveződik a találkozó. Jelentősen emelni kívánják viszont a fesztivál rangját, korunk filmművészetének kiemelkedő reprezentánsaihoz küldték el meghívóikat a szervezők. Legutóbb, 1985-ben negyvenöt film szerepelt a versenyprogramban. Az idén előreláthatólag 25-27 játékfilm versenyzik egymással, míg a nemzetközi panoráma keretében is körülbeül ennyi filmet vetítenek. Külön bizottság szervezi mindkét bemutató programját, s eddig már a világ több mint százhúsz országába küldték el meghívóikat. A fesztivál értékét a különböző díjak számának korlátozásával is növelni akarják. A zsűri csupán négy díjat ad ki (nagydíj, különdij, legjobb férfi és női alakítás), szavazhatnak a kritikusok, s még három más szervezet ítélheti oda a saját alapítványát. A három különböző kategória zsűrijének elnöki tisztségeire Francis Coppolát, Peter Ustinovot és Olesz Adamovicsot kérték fel. A szemlén retrospektív tárlatot rendeznek Andrej Tarkovszkij és Gian-Maria Volonte életművéből, s a nézők, kritikusok ugyancsak keresztmetszetet kaphatnak a fiatal szovjet filmesek munkáiból. Egyidejűleg harminc videokabinban és öt bemutatóteremben zajlik majd a filmbörze, amelyre máris hetvenöt országból jelentkeztek érdeklődök. Minden szempontból pezsgő, felfrissült fesztivált szeretnének rendezni a szervezők, sajtóbárral, filmklubbal, ahol a résztvevőkkel találkozhatnak az újságírók, továbbá egy nemzetközi eszmecserével, amelyen a filmesek szerepét vitatnák meg a nukleáris veszély elhárításában. (m) ÚJ SZÓ Látogatóban Makay Margitnál
