Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-03-20 / 11. szám

Vasárnap 1987. március 22. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 05.37, nyugszik 17.52 Kö: zép-Sztovákia: 05.44,' nyugszik 17.59 Nyugat- Szlovákia: 05.50, nyugszik 18.05 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kía: 01.34, nyugszik 08.54 Közép-Sziovákia: 01.41, nyugszik 09.01 Nyugat- Szlovákia: 01.47, nyugszik 09.07 órakor ..............,.....................a___ Né vnapjukon szeretettel köszöntjük BEÁTA, LEA - BENADIK nevű kedves olvasóinkat • 1832-ben halt meg Johann Wolfgang GOETHE német köl­tő, regény- és drámaíró (szül. 1749) • 1892-ben született Ka­réi POLÁCEK cseh regényíró (t 1944). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL VÉDJÜK A FÖLDALAPOT Irta: Éles Károly, a galántai (Galanta) járási pártbizottság titkára NEHÉZ, DE JÓ ÚTON JÁRNAK Szénási György Írása ÖTLETEK KÉT ÉS FÉL MILLIÓÉRT Kádek Gábor Írása A LÉPÉSHÁTRÁNY BEHOZHATÓ Németh János riportja A TÁTRAI ERDŐK MÚLTJA ÉS JELENE Ivan Bohuá cikke MIT LÁTTUNK AZ INTECO-n? Deák Teréz Riportja LÁTOGATÁS A PAKSI ATOMERŐMŰBEN Szabó Tibor cikke EGY ÁLDOTT ZSARNOK Leo Rosten novellája A bratislavai állat­kertben 208 fajta állat található, eb­ből 15 állatfaj nemzetközileg is védett, mert a ki­halás veszélye fe­nyegeti. A múlt évi tenyészidöszak a legsikeresebb volt az állatkert egész eddigi tör­ténetében. A fenti képen a szumát- rai tigris kicsinyei. A középső képen arapapagáj. A lenti képen egy antilop­fajta látható. (Drahotín Bállá felvételei - ŐSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Nagy kérdéscsoportot képez, amely közvet­lenül érint bennünket, a káderek problémaköre, mégpedig a legkülönfélébb szempontokból. Ez az érdek érthető, hiszen a jelenlegi szakaszban a legtöbb az irányító kádereken múlik. Velük szemben támasztják és fogják támasztani a leg­nagyobb követelményeket, és most elsősorban tőlük várjuk el, hogy aktívan segítsék elő az irányítás átalakításából eredő feladatok teljesí­tését. A káderek értékelésének már ma fő mércéje, viszonyuk a változások ezen objektív és maxi­málisan szükséges folyamatához, mégpedig nemcsak szóbeli egyetértésük, hanem egyben aktív és határozott részvételük e határozott változások megvalósításában, aminek az elért eredményekben is vissza kell tükröződnie. Ez a legfontosabb próbakő, és ennek alapján fogunk értékelni mindenkit. Lesznek kádercse­rék? Bizonyára, de mindenekelőtt ott, ahol az emberek nem értik meg az új feladatokat és nem törekszenek aktív és elkötelezett teljesíté­sükre. És természetesen ott is, ahol minden igyekezet ellenére az új helyzet meghaladja erőiket. A kádercsere természetesen kell és szüksé­ges, s folyamatosan kerül rá sor. Persze szük­ség van arra, hogy legyen miből kiválasztani a megfelelő utánpótlást. Tudjuk, hogy éppen a kádertartalékok felkészítésében vannak bizo­nyos fogyatékosságaink, egyebek között azért is, mert az irányítás eddigi rendszere és mecha­nizmusa nem mindig teszi lehetővé a kellő mértékben, hogy az emberek érvényesíthessék képességeiket, megmutassák mi rejlik bennük, mit tudnak. Az irányítás előkészületben levő változásaitól elvárjuk, hogy éppen a fordított helyzethez vezetnek, az új feltételek mindenkit arra fognak ösztönözni, hogy érvényesítsen mindent amit tud és amire képes, hogy megmu­tassa a felkészültségét, előnyeit és tulajdonsá­gait. Látni kell, hogy ma még inkább mint bármi­kor a múltban, előtérbe kerül a szakmai hozzá­értés és felkészültség, az irányító és a szerve­zőképesség. A szakterület ismerete, az a törek­vés, hogy a maga szakmájában mindig a szük­ségletek magaslatán álljon, figyelemmel kísérje hatáskörében a fejlődést - mindezek olyan követelmények, amelyeknek mindenki köteles eleget tenni, aki nem akar megrekedni az átlag­szinten és aki nem akarja - ahogy mondani szokás - mindig a másodhegedűs szerepét játszani. (Lubomír Strougal elvtársnak, a prágai aktí­vaértekezleten elhangzott beszédéből) A A A Van-e, ki fel tudná mérni, mennyit ér egy tanító hangya- szorgalommal végzett jellemfor­máló munkája tanítványai ké­sőbbi sorsára nézve? „A jellem kényes dolog - kiszámíthatatlan, hogy egy pedagógiai beavatko­zásnak mi lesz a hatása" - írja Németh László. Az órák, foglal­kozások atmoszférája „beivódik a bőr alá, s annyira ér le a csont­hoz és jellemhez, amennyire an­nak szüksége van rá, alakítható vele“. Csak ilyen elvont megközelí­téssel írható körül, mit és meny­nyit kaptunk annyian, akik a vá- sárúti (Trhové Myto) alapiskolá­ba jártunk, tanítónktól, osztályfő­nökünktől, Varga Bélától. Per­sze, sokan közülünk bizonyára túl szigorúnak érezték, hiszen nem tűri a lustaságot, a hanyag­ságot, a rendetlenséget - de azóta talán már ők is bánják, hogy nem hallgattak rá, nem ta­nulták a matematikát, nem tanul­tak többet, tovább. Nehéz lenne összeszámolni, hány gyerek út­ját egyengette a továbbtanulás felé több mint huszonötéves pe­dagógusi munkája során. Még­hozzá úgy, ahogy ezt ma egyre kevesebben csinálják: szabadi­dejében, szabadszombaton vagy akár vasárnap is, hónapo­kon át foglalkozik a felvételizők­kel. A példákat addig magyaráz­za, amíg nem látja minden gye­rek szemében a felismerést. Fá­radtan is fáradhatatlan, ilyennek ismertük meg. Kitartásra, küzde­lemre, becsületes munkára ne­vel. Nem sajnálja az időt a több­letmunkára, pedig neki is van családja, háza, kertje, amelyért, illetve ahol mindig dolgozni kell. Munkáját méltányolja az isko­la és a falu vezetősége. Fel sem lehetne sorolni, mi mindent tett az egyikért is, másikért is, amió­ta fiatal tanítóként idekerült. Éve­kig volt például a falu önkéntes népművelője. Ki tudja, hány órát töltött már életében a fűtetlen művelődési házban. Amikor a legutóbb kerestem, akkor is itt ta­láltam rá. A darab, amelyet rész­ben ó tanított be és ő rendezett, már bemutató előtt állt. Decem­ber óta hetente háromszor foly­tak a nem ritkán csaknem éjfélig tartó próbák. Régebben ó is ját­szott egy-egy darabban, nótaes­teken énekelt. Pedagógusjelölt korában meg az Ifjú Szívek énekkarában. Most - mivel az iskolában nincs zene szakos—őt kérték fel zenetanításra. Mate­matika-fizika szakos létére tanít történelmet, munkára nevelést is, ha kell. A közelmúltban meg­alakult iskolai pártszervezetnek ő lett az elnöke. Az újabb felada­tokkal így újabb felelősség is hárult rá. Hogy munkáját, hivatását va­lóban szereti és odaadóan végzi, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy lányai szintén pedagó­gusnak készülnek. Zsuzsa már a Nyitrai (Nitra) Pedagógiai Főis­kola orosz-zene szakán tanul, Anita pedig a losonci (Luőenec) óvónőképzőben. Ezt az írást a közelgő peda­gógusnap alkalmából egy kicsit köszönetnek szánom, meg üze­netnek, hogy áldozatos munkája nem értelmetlen és nem megy veszendőbe, ha néha úgy érzi is. Kívánom, hogy kevesebb „mér- gelódésre" legyen oka, öröme teljék diákjaiban, volt tanítványa­iban, lányaiban, akik nemsokára az ó nyomdokaiba lépnek, s hogy munkáját töretlen energi­ával, jobb feltételek között vé­gezhesse. HARASZTI ILDIKÓ Fáradhatatlanul 1987. III. 2

Next

/
Thumbnails
Contents