Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-03-20 / 11. szám
Vasárnap 1987. március 22. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 05.37, nyugszik 17.52 Kö: zép-Sztovákia: 05.44,' nyugszik 17.59 Nyugat- Szlovákia: 05.50, nyugszik 18.05 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kía: 01.34, nyugszik 08.54 Közép-Sziovákia: 01.41, nyugszik 09.01 Nyugat- Szlovákia: 01.47, nyugszik 09.07 órakor ..............,.....................a___ Né vnapjukon szeretettel köszöntjük BEÁTA, LEA - BENADIK nevű kedves olvasóinkat • 1832-ben halt meg Johann Wolfgang GOETHE német költő, regény- és drámaíró (szül. 1749) • 1892-ben született Karéi POLÁCEK cseh regényíró (t 1944). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL VÉDJÜK A FÖLDALAPOT Irta: Éles Károly, a galántai (Galanta) járási pártbizottság titkára NEHÉZ, DE JÓ ÚTON JÁRNAK Szénási György Írása ÖTLETEK KÉT ÉS FÉL MILLIÓÉRT Kádek Gábor Írása A LÉPÉSHÁTRÁNY BEHOZHATÓ Németh János riportja A TÁTRAI ERDŐK MÚLTJA ÉS JELENE Ivan Bohuá cikke MIT LÁTTUNK AZ INTECO-n? Deák Teréz Riportja LÁTOGATÁS A PAKSI ATOMERŐMŰBEN Szabó Tibor cikke EGY ÁLDOTT ZSARNOK Leo Rosten novellája A bratislavai állatkertben 208 fajta állat található, ebből 15 állatfaj nemzetközileg is védett, mert a kihalás veszélye fenyegeti. A múlt évi tenyészidöszak a legsikeresebb volt az állatkert egész eddigi történetében. A fenti képen a szumát- rai tigris kicsinyei. A középső képen arapapagáj. A lenti képen egy antilopfajta látható. (Drahotín Bállá felvételei - ŐSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Nagy kérdéscsoportot képez, amely közvetlenül érint bennünket, a káderek problémaköre, mégpedig a legkülönfélébb szempontokból. Ez az érdek érthető, hiszen a jelenlegi szakaszban a legtöbb az irányító kádereken múlik. Velük szemben támasztják és fogják támasztani a legnagyobb követelményeket, és most elsősorban tőlük várjuk el, hogy aktívan segítsék elő az irányítás átalakításából eredő feladatok teljesítését. A káderek értékelésének már ma fő mércéje, viszonyuk a változások ezen objektív és maximálisan szükséges folyamatához, mégpedig nemcsak szóbeli egyetértésük, hanem egyben aktív és határozott részvételük e határozott változások megvalósításában, aminek az elért eredményekben is vissza kell tükröződnie. Ez a legfontosabb próbakő, és ennek alapján fogunk értékelni mindenkit. Lesznek kádercserék? Bizonyára, de mindenekelőtt ott, ahol az emberek nem értik meg az új feladatokat és nem törekszenek aktív és elkötelezett teljesítésükre. És természetesen ott is, ahol minden igyekezet ellenére az új helyzet meghaladja erőiket. A kádercsere természetesen kell és szükséges, s folyamatosan kerül rá sor. Persze szükség van arra, hogy legyen miből kiválasztani a megfelelő utánpótlást. Tudjuk, hogy éppen a kádertartalékok felkészítésében vannak bizonyos fogyatékosságaink, egyebek között azért is, mert az irányítás eddigi rendszere és mechanizmusa nem mindig teszi lehetővé a kellő mértékben, hogy az emberek érvényesíthessék képességeiket, megmutassák mi rejlik bennük, mit tudnak. Az irányítás előkészületben levő változásaitól elvárjuk, hogy éppen a fordított helyzethez vezetnek, az új feltételek mindenkit arra fognak ösztönözni, hogy érvényesítsen mindent amit tud és amire képes, hogy megmutassa a felkészültségét, előnyeit és tulajdonságait. Látni kell, hogy ma még inkább mint bármikor a múltban, előtérbe kerül a szakmai hozzáértés és felkészültség, az irányító és a szervezőképesség. A szakterület ismerete, az a törekvés, hogy a maga szakmájában mindig a szükségletek magaslatán álljon, figyelemmel kísérje hatáskörében a fejlődést - mindezek olyan követelmények, amelyeknek mindenki köteles eleget tenni, aki nem akar megrekedni az átlagszinten és aki nem akarja - ahogy mondani szokás - mindig a másodhegedűs szerepét játszani. (Lubomír Strougal elvtársnak, a prágai aktívaértekezleten elhangzott beszédéből) A A A Van-e, ki fel tudná mérni, mennyit ér egy tanító hangya- szorgalommal végzett jellemformáló munkája tanítványai későbbi sorsára nézve? „A jellem kényes dolog - kiszámíthatatlan, hogy egy pedagógiai beavatkozásnak mi lesz a hatása" - írja Németh László. Az órák, foglalkozások atmoszférája „beivódik a bőr alá, s annyira ér le a csonthoz és jellemhez, amennyire annak szüksége van rá, alakítható vele“. Csak ilyen elvont megközelítéssel írható körül, mit és menynyit kaptunk annyian, akik a vá- sárúti (Trhové Myto) alapiskolába jártunk, tanítónktól, osztályfőnökünktől, Varga Bélától. Persze, sokan közülünk bizonyára túl szigorúnak érezték, hiszen nem tűri a lustaságot, a hanyagságot, a rendetlenséget - de azóta talán már ők is bánják, hogy nem hallgattak rá, nem tanulták a matematikát, nem tanultak többet, tovább. Nehéz lenne összeszámolni, hány gyerek útját egyengette a továbbtanulás felé több mint huszonötéves pedagógusi munkája során. Méghozzá úgy, ahogy ezt ma egyre kevesebben csinálják: szabadidejében, szabadszombaton vagy akár vasárnap is, hónapokon át foglalkozik a felvételizőkkel. A példákat addig magyarázza, amíg nem látja minden gyerek szemében a felismerést. Fáradtan is fáradhatatlan, ilyennek ismertük meg. Kitartásra, küzdelemre, becsületes munkára nevel. Nem sajnálja az időt a többletmunkára, pedig neki is van családja, háza, kertje, amelyért, illetve ahol mindig dolgozni kell. Munkáját méltányolja az iskola és a falu vezetősége. Fel sem lehetne sorolni, mi mindent tett az egyikért is, másikért is, amióta fiatal tanítóként idekerült. Évekig volt például a falu önkéntes népművelője. Ki tudja, hány órát töltött már életében a fűtetlen művelődési házban. Amikor a legutóbb kerestem, akkor is itt találtam rá. A darab, amelyet részben ó tanított be és ő rendezett, már bemutató előtt állt. December óta hetente háromszor folytak a nem ritkán csaknem éjfélig tartó próbák. Régebben ó is játszott egy-egy darabban, nótaesteken énekelt. Pedagógusjelölt korában meg az Ifjú Szívek énekkarában. Most - mivel az iskolában nincs zene szakos—őt kérték fel zenetanításra. Matematika-fizika szakos létére tanít történelmet, munkára nevelést is, ha kell. A közelmúltban megalakult iskolai pártszervezetnek ő lett az elnöke. Az újabb feladatokkal így újabb felelősség is hárult rá. Hogy munkáját, hivatását valóban szereti és odaadóan végzi, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy lányai szintén pedagógusnak készülnek. Zsuzsa már a Nyitrai (Nitra) Pedagógiai Főiskola orosz-zene szakán tanul, Anita pedig a losonci (Luőenec) óvónőképzőben. Ezt az írást a közelgő pedagógusnap alkalmából egy kicsit köszönetnek szánom, meg üzenetnek, hogy áldozatos munkája nem értelmetlen és nem megy veszendőbe, ha néha úgy érzi is. Kívánom, hogy kevesebb „mér- gelódésre" legyen oka, öröme teljék diákjaiban, volt tanítványaiban, lányaiban, akik nemsokára az ó nyomdokaiba lépnek, s hogy munkáját töretlen energiával, jobb feltételek között végezhesse. HARASZTI ILDIKÓ Fáradhatatlanul 1987. III. 2
