Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-03-06 / 9. szám
Illlllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll- Hol is kezdjem? - teszi fel a kérdést Emília Hrubcová matematikus, a Húsipari Tröszt vezérigazgatósága nyitrai (Nitra) számítóközpontjának tudományos dolgozója. - Az ember, ha az átlagosnál többet szeretne elérni, többet dolgozik. S ha megértő, lelkes munkatársakkal találkozik, az eredmény nem maradhat el. Ez mindenütt így van. A különbség talán annyi, hogy a számítás- technikában ma még ritka a női feltaláló. Hiszem, mire felnő egy újabb generáció, a számítógép életünk szerves részévé válik.- Hogy is volt az, azokkal az újítási javaslatokkal? - szakítjuk félbe beszélgetőtársunk elterelő manőverét, mellyel mintha kibújni szándékozna a beszélgetés alól. - 1969-ben, negyvenévesen ismerkedtem meg a számítástechnikával, még az előző munkahelyemen. Az igaz, gyermekkorom óta érdekel a matematika, s a Kereskedelmi Akadémia elvégzése után mindig is volt közöm a számokhoz. Beszélek németül és angolul, s talán ez is szerepet játszott abban, hogy volt munkaadóm továbbképzésre küldött. A Húsipari Tröszt számítóközpontjában 1979 óta dolgozom, s mert kiváló minőségű számítógépeink vannak, ez arra ösztönzött, hogy elgondolkodjam afölött, vajon miként lehetne elérni a gépidők jobb kihasználását, milyen új programok bevezetésével lehetne könnyíteni a munkán. Ekkor keresett föl két prágai matematikus ismerősöm azzal, bekapcsolódnák-e egy közös munkába. Igent mondtam. Az első újítást 1982-ben, a másodikat 1984-ben nyújtottuk be, mindkettő lényege: a meglévő számítógépre kidolgoztunk egy programapparátust. Azt így megérteni biztosan nehéz, megpróbálom egy példával, a felhasználás mikéntjével szemléltetni az elhangzottakat. A vágóhídon számítógép irányítja a vágóállat-felvásárlás technológiai menetét. Ezt úgy kell elképzelni, hogy felkerül a disznó a kampóra, majd a számítógépbe táplált program szerint mozog, történik a hús minőségének megállapítása, az árazás, a nyilvántartás, a mérés stb. Célunk, számítógép segítségével meggyorsítani, hatékonyabbá tenni az információk feldolgozását. A felhasználó bármely adatot, információt előzetes osztályozás nélkül kivetítheti a képernyőre. Az adatok feldolgozása is különféle logikai összefüggések szerint történhet, újabb komplikált program-apparátus használata nélkül. Azzal, hogy ezt a programot mi dolgoztuk ki, megtakarítottunk a húsiparnak körülbelül 900 ezer devizakoronát. De ezzel még nincs vége. Büszkék vagyunk arra, hogy sikerült betörnünk a nem szocialista piacra, a programot a Polytechnika Külkereskedelmi Vállalat által eladtuk az NSZK-nak, s már Ausztriával is befejezés előtt állnak a tárgyalások a program megvételéről. S hogy ez pontosan mit jelent? Három éven belül körülbelül 5 millió deviza- koronát az állam kasszájába. Szlovákia hat legnagyobb húsipari vállalata már számítógépes technikával dolgozik, további 14-ben a közeljövő hozza meg a munkák számítógépes szervezését. A DBCS/9010 adatbank-módszerrel (ez az újítás hivatalos elnevezése) a jelentős devizamegtakarítás mellett csökken a gépidő, és könnyebbé válik a programátorok munkája. A számítógépies munkairányítás előnyeit hangsúlyozni, gondolom, felesleges. Ha visszagondolok a megfeszített munka éveire, talán szerencsénk volt, hiszen újításunkat nem fektették el, a szükséges ellenőrző vizsgálatok gyorsan elkészültek, s bebizonyították az újítás hasznosságát. De volt valami, ami bántott. A siker velejárója sajnos, az emberi irigység, s ebben volt részünk. Azt válaszoltuk az irigyke- dóknek, aki akar és tud, módja van bizonyítani. Ugyanis a közhiedelemmel ellentétben az újításért az ember nem kap egy kalap pénzt, és nem a pénzért dolgozik hónapiokon keresztül. Ez kikívánkozott belőlem - mondja kedves mosollyal, majd a külföldi kiküldetéseinek sorozatát is feleleveníti.- Az adatbank rendszerünket külföldön is nekünk kellett bevezetni, ezért tavaly többször két-háromhetet az NSZK-ban töltöttem én is, a kollégáim is. A nyugati piac kemény dió, meggyőzni a partnert a számítógépes technika előnyeiről nem volt ugyan nehéz, de, újításunk hasznosságáról csak a számítógép pontos működése alapján lehetett. Nem volt könnyű, igaz, ezt mi az első perctől tudatosítottuk. Feszes munkatempót diktáltunk magunknak, s bizony gyaKran fél hatkor mi is megjelentünk a vágóhídon, figyeltük, ellenőriztük a számítógépes program működését, délután pedig kiértékeltük az adatokat. Ez így elmondva talán egyszerűnek tűnik, ám nekünk kötelességünk volt kiszűrni az esetleges hibákat, és számos helyi óhajnak is eleget kellett tennünk úgy, hogy a program zavarmentessége szavatolt legyen. Talán mondanom sem kell, a nyugatnémet partner számára a program is német nyelvű. Nem mondom, jó érzés, hogy elégedettek munkánkkal, s hogy számolnak segítségünkkel. A többnyire fárasztó kiküldetés után viszont jólesett hazajönni, mert ugye a család... Még szerencse, hogy a férjem el tudja látni a háztartást, s önmagát. Mi mást is tehetne? Régész, s én büszkén vallom, többet értek a régészethez mint ó a számítógépekhez. Ő a múltat tárja fel, a jelen, s a jövő emberének, én viszont csak a jövővel foglalkozom. A munkám érdekes, s engem nagyon felvillanyoz a számítógép ezernyi rejtett tartaléka. S bár nyugdíjba léptem, jelenleg nem is tudnám elképzelni, hogy otthon maradjak. A kilincstisztítás nem az én világom... Igaz, az ember itt-ott megérzi az évek múlását. Legjobban a család gyerekein látom, hogy repül az idő. És mert sajátjaim nincsenek, a nővéremnek segítettem a gyermeknevelésben. Ugyanis vallom, ha az ember akar, más gyermekéről is gondoskodhat. Igaz? - teszi fel a kérdést, majd a kedvteléseire terelődik a szó. A kiskertre, ahol szívesen dolgozgat, (a fák gondozása kizárólag a férj dolga), az olvasás szeretetére, a közös utazási vágyakra, melyek nem mindig valósulhatnak meg, majd újra a munkára.- A szakirodalom olvasása időigényes, ám nélkülözhetetlen velejárója a tájékozottságnak, a felkészültségnek. Előfordul, hogy a fiatalok lebecsülik, haszontalan időtöltésnek tartják, de enélkül igazán nem megy. Tudnunk kell mi történik a számítástechnika terén ideheza és külföldön is. Sajnos, kevés a nyelveket jól tudó ... órákig ülök a számítógép mellett. (Lőrincz János felvétele) fiatal. Pedig az idegen nyelv aktív elsajátítása e területen is nélkülözhetetlen. A közép- és főiskolai idegennyelv-oktatás alacsony szintű, s akiben nincs meg az igény, nem juthat sokra. Emília Hrubcová szólt az elkövetkező időszak feladatairól is.- Rövidesen benyújtjuk három további újításunkat. A késedelem oka „csupán“ az, hogy a dokumentáció megírása nem a legszórakoztatóbb feladat, s az rám vár. A férjem ugyan gyakran mondogatja, hogy az írás nekem nem okozhat gondot, hiszen a családomban a nővérem, Elena Chmelová, a gyermekeknek ír, s hogy a hajlam bennem is biztosan megvan. De én inkább órákig ülök a számítógép mellett. Az az én világom... PÉTERFI SZONYA A nagy ház üresen. Gyerekek nélkül. Kiröpültek. A sok munka veszendőben, mert lakni elég a nyárikonyha. Kamrának a volt istálló - ott a sok ócskaság, lim-lom, meg a gabona. Egy másik helyiségben az olajütő gép. A szénaboglya helyett hókupacok az udvaron. Tavasszal benövi a gaz, lehet kaszálni. A fázós téli napokon a feleség tollat foszt az asszonynéppel. Ő ezalatt elidőz a csirkékkel, vigyázza az elnyűtt ólakat. Ezzel telik a tél. S a tűzhely mellett: „betűkkel múlatom a perceket. Sok van belőlük egy nap, tavasszal, nyáron meg kevés, amikor kellene a kerti munkára. Akkor nincs újságolvasás, sem tévé. Akár kikapcsolhatnák az áramot, csak ágyba bújni jövünk be.“- Nagy a kert?- Ahol, ni! A fiatalabb is megelégelné. Vastag hó termett benne az idén. Elolvad-e, mire ideje lesz az epernek? A kapun túl más világ. A falun túl tán már a világ vége. Lakásukban még nem találtak gazdára a háztartási gépek. A ruhamosást az asszony nem bízza mosógépre. Automatára? Az meg mi fán terem! Megszokták a lassú tevés-vevést, a füstölő kályhát, de a tévét nem bánja, a filmeket szereti.- Hogy lett olajütő?- Nagyapámról apámra maradt a szerszám. Róla meg rám. Mellette megtanultam a munkát. Jöjjön, megmutatom a prést. Nehezen enged a faajtó. Flitkán nyitják. A párás, hideg helyiségben félhomályban botorkálunk. Beázik a tető. Majd felmegy, mondja, megigazítja a cserepet. AZ OLAJÜTŐ Mestersége kiveszőben A kivénhedt, hatalmas faszerkezetet a nedves sárfalak fogságában sötétre festette a por, az izzadó tenyerek.- Tavasszal itt kibontjuk a falat. Pótkocsira rakjuk az olajütőt, aztán visszük az Agrokomplexre. Ha látni akarják, hadd nézzék, nekem már nem kell. Gyermekeimnek sem.- Kinek sajtolta az olajat?- Mindenkinek, aki magot hozott. A faluból meg a környékről. Nem ismerek senkit, aki olajütéssel foglalkozott volna, csak egy egerszegi bácsinak hallottam hírét. Hogy él-e, hal-e, létezett-e, nem tudom.- A fizetség munkájáért?- Meghagyták nekem az olajpogácsát takarmánynak. Abból is sokat elosztogattam. Jöttek a gyerekek. Józsi bácsi, pogácsa nincs? De van. Törjön egy darabot! Törtem. Adtam szívesen. Jobb volt mint a sütemény.- Megélt belőle egész évben?- Egész évben? Látom, hogy nem ért hozzá! Csak akkor lehetett csinálni , ha beérett a kender. Mint a szőlő. Azt sem préselhetjük egész évben... És micsoda olaj volt az, kérem? Ha abban sült ki a fánk, fenséges íze volt. Meg a savanyúkáposzta, ha kenderolajjal öntöztük meg, Ínyenc falat volt a vasárnapi asztalon.- Mi volt szép az olajütésben?- Én meg nem mondom. Szép? Nem volt az szép, csak nehéz. Acélizmok kellettek a prés szorosabbra húzásához. Ezt csak ma látják szépnek, mert kiveszőben van. A prést viszik a múzeumba, mutogatni. Viszik vele a munkát is, de azt nem látni. így gyűjtik a régit. Mesebeszéd a faluromantika annak, aki lakja a falut, aki beleizzad a földbe, túrja, gyúrja belőle a kenyeret. Itt születtünk, ez a sorsunk. Tűnődik. Most nem is érzi, hogy itt vagyok. Csak nézem. Arca hófehér. Gyűrődések nélkül. Csupán a kezeit kérgezte a munka. A zsérei (2irany) Piros József bácsit mintha valami bántaná. De nem szól róla. A szemei elárulják. Fáj az élet múlása. Több mindent szerethetett volna, több mindent megélhetett volna. Kevés fért bele a hatvannégy évbe. Izzadt kőfejtőként, görnyedt, cipekedett földművesként. Végre lustálkodhatna a tűz mellett, ha el tudná hagyni a munkát. De szüksége van rá, tartja benne az erőt, az életet. TALLÓSI BÉLA r Közel az egymillióhoz V ajon hányszor kell megtennünk egy útszakaszt ahhoz, hogy alaposan megismerjük, hogy tudjuk, melyik fa után következik a kanyar, hol van a legtöbbször veszélyhelyzet? Seres Ferdinánd, a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat gépkocsivezetője azt állítja, hogy mivel az úton mindig más a helyzet, még a 2500. út megtétele^ után sem lehet figyelmetlenül vezetni. Ó ugyanis az eltelt évtized alatt autóbuszával ennyiszer jött Ipolyságról (Sahy) Bratislavába meg vissza. Arról viszont csak hozzávetőlegesen lehetne számot adni, hány utast szállított ez idő alatt.- Azt is mondhatnám, örököltem a gépkocsivezetői szakmát. Édesapám azok közé tartozott, akik a rendszeres járatok megindításakor ültek a kormánykerék mögé. Közel három évtizedig Ipolyság és a környező falvak között közlekedett. Már gyermekfejjel nagy vonzalmat érzett a járművek iránt. Akkoriban annak is örült, ha egy traktor nyergébe kerülhetett. A lévai (Levice) Temos járási szolgáltató vállalatnál az autólakkozó szakmát tanulta ki* de végül is a katonaságnál eltöltött két esztendő meghatározta életpályája alakulását.- Mint sorköteles szereztem gépjárművezetői jogosítványt. A katonáságnál busz- szal jártam, s amikor leszereltem, az autó- közlekedési vállalat lévai üzemében kerestem munkát. Akkor csak 25 éves kortól engedtek autóbuszt vezetni, de mivel nekem már kétéves gyakorlatom volt, huszonegy esztendősen kezdtem szállítani az utasokat. A lévai vállalat ipolysági részlegéről jártam különböző vonalakra. Egy évtizede pedig a fővárost „kötöm össze“ az Ipoly mentével. Az idei tél próbára tette az embereket, különösen a gépkocsivezetők képességeit. Seres Ferdinánd viszont úgy vélekedik, a jó felkészülés, a körültekintő vezetés, az előrelátás hozzájárul ahhoz, hogy a nehezebb körülmények közt is elérje úticélját a gépkocsivezetője.- Nem a havat, hanem a ködöt tartom a nagyobb ellenségnek. A havas úton óvatosan lehet haladói, rosszabb az, ha nem lát az ember, ha nem biztos benne, hol az út széle. Idén már öt is a milliomosok közé sorolják a megtett kilométerek alapján. Mindezt baleset nélkül vezette le.- Érezni kell a jármüvet. Ha valami nincs rendben rajta, szinte azonnal észreveszem. Különösen a fékekre ügyelek. A kisebb javításokat magam is elvégzem, ha pedig valamelyik hibás alkatrészt ki kell cserélni, legszívesebben ott vagyok a szerelő mellett. Szükségem van arra, hogy lássam, mit hogyan javított meg. Mert azt nagy szégyennek tartaná, ha az útról haza kellene vontatni. Ez még eddig nem fordult elő vele. Ha valamelyik alkatrész meghibásodott, legalább annyira rendbe tette, hogy hazaérjen.- Reggelente öt órakor már a garázsban vagyok, pedig nem lakom helyben. Kilenc óra után érek Bratislavába, délután pedig három előtt indulok haza. Este hét körül érek haza, napi tizennégy órát is távol vagyok. Amióta felépült a fővárosban az új autóbuszpályaudvar, összehasonlíthatatlanul jobb körülmények között töltjük el az időt indulásig. Pihenőszoba, szociális helyiségek, társalgó áll rendelkezésünkre. Ha kedvünk tartja társasjátékokkal szórakozhatunk, vagy akár pingpingozhatunk. Az étkeztetés is megoldott: a vállalat gépjárművezetőinek az üzemi konyhán főznek, tehát meleg ebédet kaphatnak. De nemcsak a közlekedésben adódnak naponta más-más helyzetek, az utasok is járatonként változnak. Az Ipolyság-Bratisla- va vonalon a buszok eléggé zsúfoltak, s ezért a vezetők gyakran kerülnek nehéz helyzetbe. Az előírások szerint a távolsági járatokon csupán tíz utas állhat, ha az ülőhelyek mind foglaltak. Az utazni vágyók, akiket otthon a család vár, nehezen fogadják el a vezető szabályos érveit. Igyekszik megérteni az utasokat, de ha véletlenül baleset történik, őt vonják felelősségre. Péntekenként már kisegítő járat is van, ennek ellenére zsúfoltak a buszok.-A vállalat minden évben szervez továbbképző tan folyamot, ahol nemcsak a közlekedési szabályokat elevenítjük fel, hanem a vezetéssel összefüggő egyéb tudnivalókról is tájékoztatnak. Például a külföldi utakkal kapcsolatban nagyon fontos, hogy tudjuk, mikor mi a teendő. Nyáron ugyanis gyakran szállítja a Őe- dok és a Tatratour utazási iroda csoportjait. Többször járt a Szovjetunióban, Magyarországon, Romániában, Lengyelországban, Bulgáriában, az NDK-ban és Jugoszláviát
