Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-02-27 / 8. szám

KÉRDÉSEK NYIKITA MIHAL- KOVHOZ:- Nos, ön ismét Csehov műből készít filmet. Miért?- Ez esetben nem csupán vissza­térésről van szó. Hanem arról, hogy olyan témát kellett választanunk, amely mindkettőnkhöz, Marcello Mastroiannihoz és hozzám is közel áll. Alekszandr Adabgyannak és jó­magámnak, a forgatókönyv szerzői­nek fogalmunk sem volt arról, miként lehetne Marcello Mastroiannival olyan filmet forgatni, amelyben ö például orosz férfit játszik. Vegyük a Kutyás hölgyet, és képzeljük el Mastroiannit Gurov szerepében... Egyeseknek talán úgy tűnik, ha egy színész cilindert hord, akkor mindjárt szakasztott angol, s ha turbánt vesz fel, akkor törökké válik... Láttunk már Oroszországról szóló amerikai filmeket, amelyek csupán mosolyt keltettek bennünk, mivel készítőik sem az országot, sem az ott élő embereket nem ismerték igazán, ugyanúgy, mint azok a nálunk forga­tott filmek, amelyek más országok életét igyekeztek bemutatni. Ezért próbáltunk olyan megoldást találni, ahol Mastroianni szerepeltetése he­lyénvaló. így esett a választásunk Csehovra. De nem maradtunk betű szerint hűségesek a csehovi műhöz: a csehovi légkört, a műveit jellemző hangulatot megőriztük, de igyekez­tünk megtalálni Mastroianni helyét alkotásunkban. így jutottunk el végül a Kutyás hölgyhöz, csak nálunk a fő­hős, az olasz Romano, nem Jaltá­ban találkozik Annával, az orosz asszonnyal, hanem valahol Monte- cassinóban. Nem Moszkvából, nem is Pétervárról utazik utána, hanem Rómából. Egy, több Csehov-novel- lán alapuló, önálló tartalmú művet próbáltunk alkotni. Romano és Anna szerelmének története a Kutyás hölgy, a férfi és felesége kapcsolata a Névnap és az Asszony című no­vellákból ismerősek, Anna férjéhez fűződő kapcsolatának históriája pe­dig az Anna a férje nyakán alapján formálódott. A forgatókönyv Írása közben azonban még további Cse- hov-elbeszélésekből is felhasznál­tunk egyes ötleteket.- Mit talált a csehovi alakokban, amit az olasz Romano jellemében felhasználhatott?- A forgatókönyvet kimondottan Mastroianni számára készítettük, a főhős jellemének megformálása neorealizmus atyjának neveztek, és aki jóformán valamennyi Visconti-film forgatókönyvírója volt. Suzo Cecchi d’Amico a mi forgatókönyvünk társ­szerzője is. Mastroianni a család barátja. Megnézték azokat a filmjei­met, amelyeket Olaszországban is bemutattak. Hát így született meg az az ötlet, hogy dolgozzunk együtt.- És maga Mastroianni javasolta Csehovot?- Nem. Különböző olasz témákat ajánlottak, én azonban sohasem kezdek bele olyasmibe, amihez nem értek.- Milyen más olasz szereplő van még a filmben?- Silvana Mangano. Ó játssza Romano feleségét. Nagyon híres színésznő, az olasz filmművészet egyik csillaga. De már több mint tíz éve nem filmezett. Fia halála után rek, az éghajlat, a hely atmoszférája, a folyó, az élet lüktető ritmusa, az építészet, és még sok egyéb. Egy vidéki várost gondoltunk ki, én azon­ban nagyon szeretem Kosztromát, azóta kedvelem, mióta itt forgattam a Kegyetlen románcot. KÉRDÉSEK MARCELLO MAST­ROIANNIHOZ:- A szerkesztőséghez érkezett levelek tanúsága szerint az olvasók örömmel üdvözölték, hogy ön szov­jet filmben szerepel. Elégedett?-Természetesen. Jó érzés azt hallani, hogy a szovjet olvasók ilyen magatartást tanúsítanak a jó ügyek iránt. Remélem, nem fogunk csaló­dást okozni nekik.- Sokan azt tartják, hogy a film­ben a forgatókönyv a legfontosabb. Milyen újdonságot talált ön ebben a forgatókönyvben? SZOVJET-OLASZ KÖZÖS VÁLLALKOZÁS Marcello Mastroianni tizennyolc évvel ezelőtt, 1969-ben forgatta a Napraforgók című filmet a Szovjetunióban, Vittorio de Sica irányításával. A világhírű olasz színész most is egy szovjet-olasz közös vállalkozás főszereplője; a produkciót - melynek címe Fekete szemek Nyikita Mihalkov rendezi. A forgatás alkalmából Nyikita Mihalkov és Marcello Mastroianni az Izvesztyijának interjút adott, melyet az alábbiakban közlünk. során figyelembe vettük, hogy ezt éppen Mastroianni fogja alakítani. Egyrészt jellemző rá az öngúny, másrészt az, hogy könyörtelenül őszinte önmagával szemben. Ugye ez csehovi vonás? Ami pedig a vi­selkedését és cselekedeteit illeti, ezek inkább Mastroianni egyénisé­géből következnek, valamint azok­ból a szerepekből, amelyeket eddig játszott.- Honnan ered az az öltet, hogy Marcello Mastroianni és Nyikita Mi­halkov együtt dolgozzon?- Számomra Mastroianni olyan kiváló színész, aki a világ legjobb filmrendezőivel dolgozott: Visconti- val, Fellinivel, De Sicával, nekem pedig ennyi elegendő. Az együttmű­ködés ötlete Silvia d’Amicótól szár­mazik, ő annak a Suzo Cecchi d'Amicónak a lánya, akit az olasz visszavonult a filmezéstől, és Silvia d’Amico beszélte rá a művésznőt arra, hogy újra a felvevőgép elé álljon. Silvana Mangano eddig min­den ajánlatot visszautasított, a mi filmünkben azonban szerepet vál­lalt... A filmben ezenkívül Marthe Keller, az ismert francia színésznő is szerepel.- És szovjet részről?- A főszerepet Jelena Szafonova játssza. Ezenkívül szerepel még In- nokentyij Szmoktunovszkij, Oleg Ta­bakov, Larissza Kuznyecova és több más filmszínész.-A filmet Kosztromában forgat­ják. Miért éppen Kosztromát válasz­tották?- Bevinni a természetet a moziba - ez a törekvés jellemző erre a film­re. Ebben az alkotásban kölcsönha­tással vannak egymásra az embe­- Véleményem szerint, az olasz jellemét a szerzők igen pontosan formálták meg. Ennek a férfinak van fantáziája, amely néha fékezhetet- len ugyan, lehet, hogy olykor felüle­tes, de semmi esetre sem gonosz. Életében talán most találkozott elő­ször egy olyan nővel, aki semmit sem akart kapni tőle. Voltaképp gyenge emberről van szó, aki képte­len határozott tettekre, aki széteső és kissé bolond. Ezért ragadta meg őt annyira ennek az asszonynak az a készsége, hogy elnézi a bolond­ságait, s nem bírálja mindezért. Vol­taképp az asszony maradt hű sze­relméhez, a férfi pedig belefúl előző életének megszokott rutinjába.- ön nem először találkozik Cse- howal. Olasz színházakban már ját­szotta Csehov-darabok hőseit, de most egy olyan olasz szerepét ala­kítja, amelyet Csehovra jellemző légkörben kell megeleveníteni. A csehovi alakok közé sorolja ön­magát?- Nehéz kérdést tett fel... Cse­hov Etűdök gépzongorára című mű­vének Platonovja talán nem áll távol az általam megformált olasz hősök­től, Platonov szintén olyasvalaki, aki szerelmet ígér és keresi a szerel­met. Ebben is megnyilvánul az, hogy Csehov - ha egyáltalán szabad ezt a modern kifejezést használni - in- ternacionális író.- ön Nyikita Mihalkovot válasz­totta ki a közös munkára. Miért ép­pen őt?- Láttam a filmjeit. Mélyenszántó gondolatiság és irónia jellemzi eze­ket a műveket... Az Etűdök gépzon­gorára szerintem a legjobb filmválto­zat, amely Csehov-múból készült. Szerintem Mihalkov az a rendező, aki az olasz típusú vígjáték mesteré­nek tekinthető, bár ő voltaképp az orosz típusú vígjáték mestere. Fellini ugyancsak az olasz típusú vígjáték mesterének tekinti magát; számára a legbanálisabb, illetve a legdráma­ibb helyzetekben is van valamiféle humor, amelynek következtében a néző végül egy groteszket lát a moziban. Mihalkovban is hasonló humorérzék él, s ez nézetem szerint ritka jelenség. No és Csehovnak szintén volt humora, érzéke az iróni­ához.- ön igen sok szovjet színésszel játszik együtt. Megtalálják egymás­sal a megfelelő kapcsolatot?- Valamennyien igen jó színé­szek. Néhányat közülük már láttam Mihalkov filmjeiben. Például Oleg Tabakovot, Jurij Bogatirjovot... El vagyok ragadtatva tőlük. És Szmok­tunovszkij, aki Anna férjét játssza!... Ezenkívül meggyőződhettem arról: a szovjet színészek szakmai tudása különösen kiváló. Emellett rendkívül szerények. Szerintem az intelligens embernek ez az egyik leglényege­sebb tulajdonsága.- Voltak-e nehézségei? Arra gon­dolok, hogy ön idegen nyelven be­szél. ..- A mi mesterségünk olyan, hogy- bár magam sem tudom, hogyan- mindig megértjük egymást. Ha a politika világában is meg lehetne honosítani ezt, akkor talán a nem­zetközi kapcsolatok is a legnagyobb rendben volnának. „ Vigyázzatok rám" (Sipos Géza felvétele) Találkozás Pap Verával Harmadéves főiskolás volt, amikor az Angi Vera fergeteges sikere után nagy filmeket, kiemelkedő szerepeket jósoltak neki. Egy-két évvel később, amikor külföldön is babérokat aratott, még nagyobb elismeréssel beszéltek róla. Több mint ötven országban és tizenhat nemzetközi fesztiválon dicsérték Angi Veráját - Chicagóban arany diplomával, Rómában David di Donatello-díjjal jutalmazták alakítását. Semmi kétség: Pap Vera igazi tehetség. A Vígszínházban most is több darabban remekel, ám ami a filmet illeti: valahogy elkerülik a nagy lehetőségek. Az Angi Vera, vagyis 1978 óta mindössze négy epizód-, s egyetlen főszerepet kapott.- Úgy látszik: drága színésznő vagyok - vélte négy évvel ezelőtt, amikor először kérdeztem meg tőle: mit gondol, miért hagyják „körön kívül“ a filmrendezők. A helyzet, furcsa mód azóta sem nagyon változott, így Pap Vera ma is ugyanazt állítja, mint akkoriban:- Sosem hittem volna, hogy a siker vissza tud ütni... most aztán van min töprengenem. Persze, a végén mindig ugyan­arra a megállapításra jutok: ha alacsonyabb lenne a gázsim, talán többet foglalkoztatnának. De nem igen hívhatnak, mert drága vagyok. A külföldi elismerések első kategóriás színész­nővé „avattak", ami azt jelenti: ugyanarra a napi díjra vagyok jogosult, mint egy Kiváló művész. A gyártásvezetőknek viszont nem mindegy, mennyit kapnak a színészek, hisz a forgatás költségei amúgy is magasak, így a szereposztásba ók is beleszólnak.- Én ezt mind elhiszem, de ha a rendező nem hajlandó lemondani önről, akkor biztos hogy meggyőzi a gyártásveze­tőt. András Ferenc, Szántó Erika, Gárdos Péter, Kézdi- Kovács Zsolt, Vitézi László felkérése végül is ezt igazolja.-Jó, tételezzük fel, hogy igaza van. Akkor most vegyük sorba a filmeket: a Dögkeselyűben épp, hogy felvillantam; én voltam a faképnél hagyott feleség. Az óriásban főszerepem volt, ez viszont tévés produkciónak indult, s csak forgatás közben derült ki, hogy játékfilm is lesz belőle. Az Uramisten­ben csak azért voltam ott, mert szívből drukkoltam Gárdos Péternek: tetszett az ötlete, hogy nekem, aki valaha bohócnak készült, artistaszámot adott. Egyébként ez is csak epizódsze­rep volt. Gábor Pál, az Angi Vera rendezője ma sem érti, miért mentem bele. A Rejtőzködőben, Kézdi-Kovács Zsolt filmjében a főhős húga voltam. No, ezzel a szereppel lehetett volna mit kezdeni, de ebből sem lett semmi. Ha a rendezőt hidegen hagyja a figura, akkor engem hiába érdekel. Az Érzékeny búcsú a fejedelemtől című film komornája szintén egy kis szerep, de az legalább érdekes. Egy vonzó szolgálólány, akiről senki sem sejti, hogy rafinált besúgónö. Hát ez minden, amit az Angi Vera óta játszottam filmben. Maga szerint milyen szerepek ezek? Vagy még most is féltenek?- Miért? Mitől féltették?- Attól, hogy nem tudom elviselni az Angi Vera világsikerét. Nem is csináltak nagy reklámot a díjaimnak... Vigyáztak rám, nehogy „elszédüljek“. Hisz fiatal vagyok. Hisz épp, hogy kikerültem a főiskoláról. Hisz annyi minden történhet még. Mindent mondtak, csak azt nem: örülj, ez nem mindennapi siker. Az az öt perc, amíg Rómában átvettem a díjat, az igazán csodálatos volt, de amint hazajöttem, már szerte is foszlott a boldogságom. Nem tudtam „repülni“, mert minduntalan „visszarántottak“. Aztán sokáig semmi - egyetlen filmszere­pet sem kaptam. Hiába vártam, hogy hívjanak. Több mint két évvel az Angi Vera bemutatója után András Ferenc volt az első, akinek szüksége volt rám. Ha nemet mondtam volna neki, a többi „morzsa“ is más markába hullott volna. Emlék­szem, akkoriban az is sokszor megfordult a fejemben, hogy talán azért nem kellek a rendezőknek, mert az arcom teljesen egy lett Angi Vera arcával. Hogy ha meglát valaki, azonnal Vészi Endre hőse jut rólam az eszébe. A rendezők pedig szeretik az új arcokat. Gábor Pál sem egy befutott színésznő­nek adta akkoriban a szerepet. Aztán ugye, jöttek az amatő­rök. A dokumentarista stílusban készült játékfilmek. Azokra se hívtak. Pedig Kroetz Vadászatát mi sem a megszokott módon játszottuk Gáspár Sándorral a Vígszínház stúdiószínpadán. Sosem felejtem el: volt egy jelenet a darabban, amikor apámra kellett fognom a puskát. Az egyik előadáson kiesett a kezem­ből a sörét... a nézők velem együtt keresték a földön. Egy középkorú férfi megtalálta, már nyomta is volna a kezembe. Igen, szóval töltsem meg? - néztem rá kérdő szemekkel. Erre olyan zavarba jött, hogy kiesett a sörét az ujjai közül. És hány ilyen rögtönzésünk volt még, hány hasonló pillanat! De a jól megírt filmszerepekből akkor sem jutott nekem. Kitől kérdez­zem: miért vein ez így?- És ki adna erre őszinte választ? Különben is: aki látta a Farsangban, az Equusban, a Kőműves Kelemenben, vagy az Iván, a rettentőben, az tudja: nem véletlenül aratott világsikert az Angi Verával.- Nézze, nekem nem az a célom, hogy a föld másik oldalán dicshimnuszokat írjanak rólam - én itt születtem. S amíg olyan szerepeket játszhatok a színházban, mint Marja Lebjadkina az ördögökben, addig nem szenvedek attól, hogy nem vagyok világsztár. SZABÓ G. LÁSZLÓ ÚJ SZÚ 14 ■ 1987.11.27. mmrnrnm

Next

/
Thumbnails
Contents