Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-01-09 / 1. szám

* ÚJ szú 17 1987.1. 9. TUDOMÁNYI TECHNIKA * _ emberi tevékenységgel a légkörbe juttatott szén- dioxid jelentősen megváltoztatja a Föld éghajlatát. A gleccserek folyamatos világméretű megfigyeléséből kíván­nak az éghajlattan kutatói olyan adatokhoz jutni, amelyek­ből megjósolható a Föld légkörének jövője. VÍZI REPÜLŐ ' Különleges kétéltűt épített szabadidejében a litvániai Kaunasz- ban élő Juozasz Kucsjauszkasz lakatos. A siklótesttel meghatáro­zott sebességet elérve a vízen, a magasba emelkedhet a jármű. A fémből és a fából készült szerkezet tömege 155 kilogramm, repülési sebessége óránként 100 kilométer. A jégtan tudománya az utóbbi évtizedekben új kutatási területtel gazdagodott. A glaciológia új ága az egész földterületen térképezi fel a gleccserek változását. A vi­lágméretű megfigyelést 1982-ben határozták el a tudósok egy párizsi konferencián, és az azóta elké­szült „gleccserleltár“ több mint húsz ország ezer gleccserének változásaival egészítette ki a húsz­ezer jégfolyam adatait tartalma­zó gleccser-világatlaszt. A glecs- cserek, valamint az örök hó és jég birodalmát feltérképező világatla­szok (a hó- és jégtartalékok vi­lágatlasza) az emberiség lehetsé­ges édesvízkészletét mérik fel. Mi indokolja az óriási erőfeszítést igénylő folyamatos kutatást, a vál­tozások szinte naprakész rögzí­tését? A kutatók úgy vélik: a jégfolya­mok változásainak megismerésé­ből megtudhatjuk, hogy miként születtek az óriási jégtakarók a föld fejlődése során, és miként hat az emberi tevékenység a gleccserekre. E közvetlen vála­szokból pedig előre jelezhető az éghajlat és a gleccserek közötti globális kölcsönhatás. Ez a kérdés a földi légkör széndioxid tartalma és az éghajlatváltozások közötti szoros kapcsolat feltárása óta nem tudományos érdekességű, hanem a Föld lakosságát minden­napjaiban érintő kérdés. Ha a lég­kör széndioxid tartalma megkét­szereződik, az üvegházhatás mi­att (átengedi a napsugarakat, de elnyeli a földfelszínről visszainduló hosszúhullámú sugárzást), a földi átlaghőmérséklet több fokkal is emelkedhet. Ilyen változás kímé­letlenül megolvasztja a sarki jégta­karókat és a hegységek maga­sabb régióiban felhalmozódott jég- és hótömböket, de a csapa­dékviszonyok megváltoztatásával sűrűn lakott területek életét is je­lentősen befolyásolhatja. Sokan attól tartanak, hogy a sarki jégta­karók megolvadása annyira meg­növelné a világtenger szintjét, hogy víz alá kerülnének a nagy kikötő­városok. A légkör széndioxid tartalmá­nak növekedését éppen tüzelőa­nyagok (a szén és a kőolaj) elége­tése, az iparosodás, a mezőgaz­daság, az óriási erdőtüzek, az egyre gigantikusabb méretű váro­sok kialakulása okozza. A hőmér­séklet-emelkedésének jó mércéje lehet a gleccserek megrövidülése, így kerültek a jégfolyamok a figye­lem középpontjába. A gleccserek iránti érdeklődés természetesen nem újkeletű. Az Alpok országaiban már 1773 óta végeznek rendszeres megfigyelé­seket, 1984-ben pedig Nemzetkö­zi Gleccserbizottságot is alapítot­tak, és 1960 óta minden öt eszten­dőben közreadják a felmelege­dést, lehűlést híven tükröző jégfo- lyam-ingadozásokat. Más szempontból is fontos a gleccsermozgások nyomon kö­vetése. A jégfolyamok általában lassan haladnak, de a körülmé­nyek hatására néha felgyorsulhat­nak. A Yukon-félsziget jégfolyói 1965 és 1969 között napi 18 mé­tert „tettek meg“. A Spitzbergá- kon a Brasvalsbreen gleccser öt hónap alatt nyolc kilométert haladt előre 1940-ben. A felgyorsult mozgás katasztrófát is okozhat. Ez történt Kínában, ahol a Kuthe- an jégfolyó napi 113 métert nyo­mult előre völgyében és két hónap alatt 12 kilométeres sávot borított be jéggel, fákat tépett ki, épülete­ket döntött össze, míg végül gátat alkotva a törmelékből, hatalmas tóvá duzzasztotta az olvadékvíz­ből táplálkozó folyót. 1965-ben az Alpokban levő Allalin gleccser alsó részének leomlása egymillió köb­méter kővel kevert jégtörmeléket zúdított egy épülő völgyzáró gátra, örökre eltemetve 88 munkást. A megfigyelések az előrejelzéssel csökkenthetik a károkat. Közép-Ázsia száraz, sivatagos területei közelében különösen je­lentősek a gleccserek. A Tiensan- és a Pamír-hegyi gleccserek nyári olvadása évente húsz köbméter vizet ad kétmillió hektárnyi mező­gazdasági terület öntözésére. Ezek a gleccserek mostanában jelentősen visszahúzódnak. Talán az utóbbi évek szokatlan hősége - 1984 nyarán Kirgíziában tartó­san 40 fok felett volt a hőmérő higanyszála - az Arábia felől érke­ző forró széllel „együttműködve“ tépázta meg a gleccserek össze­függő jégtömegét. Bár a közép­ázsiai gleccserek hossza ma még jelentős (legalább 25 jégfolyam hosszúsága a 15 kilométert is meghaladja), sokan attól tarta­nak, hogy elöbb-utóbb eltűnnek. Az időjárással összefüggésben megfigyelt gleccserváltozások je­lezhetik majd a veszélyt, a sivata­gok lassú terjeszkedését, ami el­nyeléssel fenyegeti a hegyek lá­bánál levő oázisokat. A közeljövő eseményeinek elő­rejelzése még a szaporodó megfi­gyelések és kutatások ellenére sem megoldott. Az északi féltekén az 1920 és 1970 közötti fél évszá­zadnyi időszakban általában ked­vező volt az időjárás. A gleccserek visszahúzódtak, a népesség és a mezőgazdaság terméshozama gyorsan nőtt. 1970-től kezdődően az évi középhömérséklet a sok évi átlag alá süllyedt. Természetes kérdés, hogy meddig tart ez a le- hülési tendencia? Sajnos, ma még nem lehet megjósolni. Hiába ol­vasható ki a gleccserek múltjának elemzéséből a felmelegedések és lehűlések gyakori változása. A gleccserek hosszát ugyanis nemcsak a hőmérséklet, hanem a csapadék is befolyásolja. A csa­padékos években az örök hóhatár felett az átlagnál több hó gyűlik össze. Svájc magasan fekvő meg­figyelő helyein, a Gotthard- és a Szent Bernát hágókon, Santis- ben és Valais-ben száz éve mérik a hőmérsékletet és a csapadék változásait. Az 1910-es évek kö­zepén az átlaghőmérséklet csök­kenését az éves csapadékmeny- nyiség növekedése kísérte, ez ve­zethetett az 1920 körül megfigyelt maximális gleccsernövekedéshez. A hetvenes évektől kezdődően szeszélyes időjárás és a sok-sok csapadék hatására ismét növe­kedni kezdtek a svájci gleccserek, és 1980-ban már elérték az 1920- as maximumot. A folytatást még nem ismerjük. A jégtan számos új megfigyelé­si módszerét ma már műholdfel­vételek is kiegészítik, hogy a gleccserek hosszának változá­sát ne csak az északi féltekén, hanem az egész Földön rögzítsék. A glaciológiai kutatásokat a földi jégfolyamok megfigyelésén kívül a Mars jégsapkáinak és a Plútó jéggel borított felszínének vizsgá­latára is kiterjesztették. Remélhet­jük, hogy az éghajlatváltozás és a gleccserek közötti globális összefüggést rövidesen pontosan megismerhetjük. JUHÁSZ ÁRPÁD KÉTFEJŰ FOGKEFE Különös, de hasznos ötlet a nürnbergi találmányi kiállí­táson bemutatott „kétfejű“ fogkefe, amellyel kívülről és belülről egyszerre lehet tisz­togatni a fogakat. Az elemes motorról levéve a fogkefefe­jet, rezgökéses villanyborot­vát lehet csatlakoztatni a he­lyére. KÉN-BETON Az egyik bécsi betonelem- gyárban a kőolaj kéntelenítése- kor keletkező hulladék felhasz­nálásával készítenek kitűnő mi­nőségű előre gyártott betonele­meket. Egyelőre évente kétezer tonna ként használnak fel. A ként megolvasztják, vegyi űton kezelik, majd forrón ho­mokkal keverik össze - az így készült kénbeton kitűnő minő­ségű, rendkívüli mértékben ellenáll a savaknak, vízzáró. Sok területen hasznát vehetik, pél­dául az agresszív folyadékokat tartalmazó kádak és csövek ki­bélelésére. MÁGNESES GYÓGYSZEREK Amerikai kutatók megtalálták a módját, hogy miként lehet a gyógyszereket mágneses erővel az emberi szervezet kívánt hatás­helyeire juttatni. A hatóanyaghor­dozó fehérjegömböcskékbe kis mennyiségű magnetitet kevernek, így a véráramba fecskendezett gyógyszert mágneses térrel a cél­ba vett emberi szervbe vezethetik. Az állatkísérletek bizonysága sze­rint ezen a módon a gyógyszer 90 százaléka a célba vett szervbe jut. A nagy hatásfok révén csökkent- hetik a felhasznált gyógyszer mennyiségét és ezzel a nem kí­vánt mellékhatások kockázatát is. ENERGIA 2500 MÉTERES MÉLYSÉGBŐL Etiópiában jelenleg a Szovjet­unió és a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság segítségével két vízerőmű épül, de 1981 óta más energiaforrás feltárásával is kísérleteznek. Az Etiópián északkeletről délnyugatra vé­gighúzódó afrikai árok földkér­gének mélyén elképzelhetetle­nül gigantikus geotermikus energia szunnyad. Addis Abe- bától 200 kilométernyire délre az utóbbi években nyolc mély­fúrást mélyítettek egy krátertó mélyébe. Négy kutatófúrás 2500 méteres mélységben rábukkant a keresett kincsre: a furatokon 320 fokos vízgőz tör a felszínre. A jövőben ezt a hőforrást villa­mos energiává alakítják majd át a turbogenerátorok. FA HELYETT FÉM Korrózióálló, könnyű profil-fém­lemezből készült, könnyen rakod­ható rakodólapokkal váltják fel Svédországban az eddigi nehéz fa rakodólapokat. Az újfajta rakodó­lap tömege 8-9 kilogramm, az eddigi fa rakodólapoké elérte a 24-40 kilogrammot is. Alaplap­juk alakja a tojásosdobozokéra emlékeztet, ennek a profilnak kö­szönhetően használaton kívül kis helyen egymásra máglyázhatók. EDZŐANYAG HULLADÉKBÓL A Szovjet Tudományos Aka­démia szibériai tagozatának szerves kémiai intézetében új edzöszert dolgoztak ki. Az edzöszer vízben oldódó PK-2 polimert tartalmaz, amelyet az akrilsavgyártás olcsó hulladé­kából állítanak elő. A vizes edzőszer alkalmazása sokkal előnyösebb, mint a hagyomá­nyos ásványolajé. Az új edző­szer nem mérgező, nem tűzve­szélyes, nem hoz létre revét (oxidréteget) az edzett munka­darabokon. A polimer koncent­rációjának változtatásával, az alkatrészek mozgási sebessé­gének kellő szabályozásával tetszés szerinti méretű, alakú és acélminöségü munkadarabokat edzhetnek az új edzőszerben. MAJOMŐSÜNK ÁZSIAI BÖLCSŐJE Sok kutató véleménye szerint Afrika volt emberré válásunk szín­tere, itt fejlődtek ki majomőseink, majd belőlük ágazott ki az emberi­ség ága. A legújabb leletek ismét Ázsiára terelik a figyelmet: a Bur­mában kiásott állkapocscsont-tö- redék és néhány fog minden jel szerint a világ legrégibb maga­sabb rendű majmának maradvá­nya. A kövületek olyan főemlős maradványai, amely körülbelül egy méter magas volt, a fákon élt és gyümölcsökkel táplálkozott. Az Amphipithecus mogaungensis ko­rábban élt, mint az egyiptomi Fa- yumban talált eddig legidősebb magasabb rendű majom, amelynek korát ötmillió évre becsülik a szak­értők. A mostani lelet arra vall, hogy a magasabb rendű majmok, a főemlősöknek az emberhez is vezető formája inkább Ázsiában, mintsem Afrikában jelent meg elő­ször. Már több mint 60 évvel eze­lőtt is rábukkantak Burmában az Amphipithecus mogaungensis kö­vületeire, de akkoriban a lemurok korai formájának minősítették ezt az élőlényt. A főemlősök körülbe­lül 50 millió éve váltak el a lemurok ágától. Az új kövületet csupán 2,4 kilométeres távolságra fedezték fel az 1923-ban feltárt első marad­ványok lelőhelyétől. HELYREÁLLÍTOTT 2500 ÉVES VÁROS A lengyelországi Bydgoszcz vajdaság területén fél évszázad­dal ezelőtt feltárt sziget-telepü­lés, Biskupin, a tudományos vizsgálatok szerint az időszámí­tásunk kezdete előtt 550 és 400 között létesült. Egyike a lausitzi kultúra ama 120 településének, amelyeket a Lengyel Népköztár­saság, a Német Demokratikus Köztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság terüle­tén eddig feltártak. Biskupin manapság szabadtéri régészeti múzeum. Mintegy száz lakóhá­zát 13 párhuzamos sorban ren­dezték el. Meghökkentő a tele­pülés erős erődítményrendsze­re, egyebek között a cölöpfal, amellyel az egykori építők a te­rep adottságait is kihasználva biztosították városuk védelmét. Eddig a régészek 16 házat és a cölöpfal 160 méteres szaka­szát tárták fel az agyagtorony- nyal és a parti védmű egy részé­vel együtt. Bebizonyították, hogy a település eredetileg szi­geten volt, de a sziget a talajvíz­szint csökkenése miatt később félszigetté alakult át. Az ásatá­sok bizonysága szerint a tele­pülés lakói földművelésből, ál­lattenyésztésből, kézműves­ségből, halászatból és vadá­szatból éltek, borostyánnal, szép fegyverekkel, ékszerekkel és edényekkel kereskedtek. Va­lószínű, hogy a lakosság gaz­dagsága okozta Biskupin pusz­tulását is: szkiták vagy más ázsiai nomád törzsek törhettek a településre, kifosztva és el­pusztítva lakóit és házait. AZ ÚJSZÜLÖTT SZÍVMŰTÉTE Az egyik párizsi gyermeksebészeti klinikán eredményes szívműtétet végeztek egy mindössze ötnapos újszülöttön. A gyermek a szíverek „áthelyeződésével“ született, vagyis aortája a bal szívkamra helyett a jobb szivkamrához csatlakozott, ahová normális körülmények között a tüdóartéria, így a vér nem jutott oxigénhez és a gyermek születése után néhány nappal meghalt volna. A hatórás műtét során az újszülöttet szív-tüdő gépre kapcsolták és a megállított, vérmentes szíven végezték el a sebészeti beavatkozást: az aortát és a tüdőveröeret fiziológiai szempontból megfelelő helyére csatlakoztatták. Egy hónappal megszü­letése után már egészségesen adhatták át szüleinek a gyermeket. RÓKASZELÍDÍTÉSI MEGFIGYELÉSEK Szovjet kutatók a farmokon tenyésztett ezüstrókák közül éveken át újra meg újra kiválogattak és továbbtenyésztettek olyan állatokat, amelyek viszonylag kevésbé viselkedtek támadólag az emberrel szem­ben, majd összevetették ezek viselkedését azokéval, amelyek között ilyen kiválasztást nem végeztek. Azt találták, hogy - hasonlóan a kutyák­hoz - a fiatal ezüstrókának olyan fejlődési szakasza van, amelyben jó kapcsolat épülhet ki közte és az ember között. Ez a szakasz akkor végződik, amikor kifejlődik benne az ismeretlen ingerek iránt való félelem. A ki nem tenyésztett kölykök körében a félelem már 40—45 napos korukban elnyomja az új iránt való érdeklődést és a kötődés képességét. A kitenyésztett kölykök közt a félelem és a vele járó támadó hajlam csak 65 napos korukban válik uralkodóvá. A negyedszázadig tartó kísérlet valószínűvé teszi, hogy a tenyésztés során alkalmazott kiválasztás meghosszabbította azt az időszakof, amely alatt a kölykök társas kapcsolatot létesítettek kutatóikkal. S minél későbbi időre esik ennek az időszaknak a vége, a felnőtt rókák annál kevésbé voltak agresszívak a kutatókkal szemben. A gleccserek vallatása

Next

/
Thumbnails
Contents