Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-02-20 / 7. szám
JSZÚ 9 37. II. 20. A gárdahadosztál katonái között FEBRUÁR 23-A A SZOVJET HADSEREG ÉS HADITENGERÉSZET NAPJA A hó borította mezőn, amelyen időközönként viharos erejű szél söpör végig, katonák gyakorlatoznak. Fittyet hánynak az időjárásnak: a fegyver szétszedését és összerakását gyakorolják, távolabb a fel- derítők fegyverei ropognak, a domb mögött a harckocsik ágyúi dübörögnek. Minden találat után a katonák arcán az elégedettség mosolya jelenik meg. Kemény fiúk ezek, az irkutszki-pinszki gárdahadosztály katonái.- Magasabb egységünk már 69 éves múltra tekint vissza - jegyzi meg a katonákat figyelve Viktor Szergejevics Zem- cov alezredes, a gárdahadosztály politikai osztályának főnöke. - Az Urai térségében jött létre és hamarosan az ellenforradalmárok réme lett. Mindig ott vetették be, ahol legerősebb volt az ellenség. Jön a vashadosztály, mondogatták egy-egy átcsoportosításkor. A partizánokkal együttműködve a hadosztály katonái akadályozták meg, hogy egy közel félmilliárd rubel értékű aranyszállítmány külföldre kerüljön. Ebben az akcióban az internacionalista Zalka Máté is részt vett. Büszkék vagyunk arra, hogy három marsall és hét tábornok egykor ebben a hadosztályban szolgált. Ropognak a fegyverek, a rádión keresztül röpködnek a vezényszavak. A távcsővel jól látni, hogyan dőlnek le a találatot kapott céltáblák. Az alezredes szűkszavúan csak ennyit mond: haraso... A forradalom hozta létre hadosztályunkat - mondja Viktor Szergejevics Zem- cov alezredes A mellette álló ezredparancsnok felkapja a fejét, gondolván folytatódik a dicséret, de az alezredes más irányba tereli a szót.-A hadosztály végigharcolta a nagy honvédő háborút, sorai nemegyszer megritkultak, de sohasem futamodott meg. Küzdött a Kaukázus lábánál, Sztálingrádnál, részt vett Novorosszijszk felszabadításában, amiért a vörös hadseregben elsőként kapta meg a Szuvorov Rendet. Pinszknél Szergej Romanov, az 1. század katonája a testével takarta el az ellenség lórését. A varsói, a berlini hadművelet következett, aztán Prága felé vette útját. Előrenyomulását Mélníkben fejezte be. Huszonötén kapták meg a Szovjetunió Hőse címet. Közelünkben Jurij Tyukpjejakov hadnagy tart foglalkozást. Alacsony termetű ember, katonás a testtartása. Hakasz nemzetiségű, kiváló felderítő. Arra oktatja a katonákat, hogyan kell az ellenséget észrevétlenül megközelíteni, hogyan kell a fegyverrel bánni, milyen jelentősége van a közelharcnak. Nemrég került a gárdahadosztályba, de amint mondják, kitartása példamutató.- Sokat segített abban, hogy a szakminősítési jelvény 2. fokozatát megszerezhessem - mondja róla Szergej Geraszkin közlegény. - Ha csak teheti mindig velünk van, ritkán hangoskodik, de a fegyelmet megköveteli. A tűzbe mennék érte. A felderítöknek nemcsak a kézi fegyverrel, hanem a harci jármű fedélzeti fegyverével is jól kell tudniuk bánni. Az egyik század katonái éppen erről tesznek tanú- bizonyságot. Vlagyimir Mironov tizedes, Szergej Makszimov szakaszvezetó töltényhevederrel a kezükben várják, amig sorra kerülnek. Fürgén elfoglalják helyüket a harci járműben, szemük a periszkópon, a céltáblát keresik. Aztán megszólal a könnyű, majd a nehéz géppuska.- Kitűnőre sikerült - újságolja Makszimov szakaszvezetó. - A tavasszal leszerelek. Jóleső érzés úgy visszatérni a pedagógiai főiskolára, hogy példásan teljesítettem állampolgári kötelességemet. A két év szolgálat sokat adott nekem.- Soknemzetiségű a mi hadosztályunk- folytatja Alekszandr Takumov politikai tiszt. - Úgy is mondhatnám, hogy internacionalista egység vagyunk, öröm nézni, hogy a különböző nemzetiségű katonák milyen jól megértik egymást, hogyan segítenek társaiknak a harci tudomány elsajátításában. Megbeszélik egyéni problémáikat is. A jó közösség nélkül nem is volnának ilyen eredményeink. A komszomolis- ták és a párttagok szolgálnak jó példával. Nálunk a hadosztályban az a szokás, hogy először a parancsnok végzi el az éleslövészetet, csak aztán következnek a beosztottjaik. Néhány száz métert kell megtenni a harckocsizókhoz, a hadosztály büszkeségéhez. A nagy honvédő háború derekán alakult meg a Szuvorov Renddel s a Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett egység. S hogy az utódok sem rosszabbak, azt éppen szemünk előtt bizonyítják. Gennagyij Lebegyev főhadnagy százada katonáinak több mint az egynegyede megszerezte már a szakminósítési jelvény első fokozatát.-A harckocsizóknak menetből, állóhelyzetből meg kell semmisíteni a célt, mégpedig az első lövéssel, ez nálunk a követelmény. Magas a mérce, de álljuk a próbát. Alig győzik utánuk a harckocsimaketteket javítani - jegyzi meg a főhadnagy. Kezébe veszi a rádió mikrofonját. Elhangzik a parancs: motorokat beindítani. Aztán megadja a cél koordinátáit. A korszerű harci járművek elindulnak. Néhány méter után megszólalnak a fedélzeti ágyúk. Mindenki látja, hogy a század példásan teljesíti harci feladatát. Kisebb hibák azonban előfordulnak. Jurij Lusz- csenkov hadnagy éppen arra figyelmezteti a legénységet, hogy hogyan lehet gyorsan és pontosan a célt eltalálni úgy, hogy a felsőbb parancsnokság se találjon a harckocsizók rögtönzött rohamjában kifogásolnivalót.- Minket nem kell félteni - mosolyodik el a kazah nemzetiségű Uszien Tajszikov közlegény, az egyik harckocsi vezetője.- Tudjuk a kötelességünket, elvégre gárdisták vagyunk. Az ezred fiatal parancsnoka körletszemlére invitál. Útközben elmondja, soósooccoooeoscosesooGOO hogy a katonák fizikai erőnlétének fokozása mellett nagy figyelmet fordítanak arra, hogy a lehető legjobban használják ki a szabadidejüket. Esztrádcsoportok járnak el hozzájuk. Gyakran eljárnak a Február 25. csehszlovák harckocsizó ezredhez tapasztalatcserére. Az egyik harckocsizó század szálláskörletében benyitunk az egyik szobába. Példás rend, a hálószoba egyik végében, ahol a televízió van, nyírfából készült virágállványok, bennük buja zöld növények. Viktor Arszuluk közlegény éjjeli- szekrényén háromszögű piros zászlócska, jelezvén, hogy a században ezen a héten ö érdemelte ki a legjobb katonának kijáró elismerést.-Amit a körletben látnak, azt mind katonáink készítették - dicsekszik Alek- szej Mihno, az egység parancsnokának Minket nem kell félteni, gárdisták vagyunk - állítja Uszien Tajszikov közlegény, harckocsivezető politikai helyettese. - A bútorzatot, a jelszavakat, a tanterem falát díszítő idézeteket a fiúk készítették. Benyitunk a másik század hálószobájába is, ahol csaknem ugyanaz a kép fogad. A vendégek, a parancsnokok egyaránt elégedettek. Aztán megnézzük a harci hagyományok emlékmúzeumát, ahol találkozunk Jurij Viktorovics Kuznye- cov ezredessel, a hadosztály parancsnokával is. Amikor a politikai osztály főnöke meglátja, halkan megjegyzi:- Parancsnokunk az afganisztáni internacionalista segítségnyújtás során kiérdemelte a Szovjetunió Hőse aranycsillagot. Az ilyen parancsnokra felnéznek a katonák. Az ezredes megmutatja azokat a zászlókat, amelyek alatt elődjeik harcoltak, s amelyek alatt hét érdemrendet érdemeltek ki.- Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a gárdahadosztály parancsnoki tisztségével bíztak meg - mondja. - A magam és katonáim nevében is elmondhatom, hogy a jövőben sem hozunk szégyent a hadosztály zászlajára. A komszomolisták a jól végzett munka tudatával készülnek XX. kongresszusukra, s a hadosztály tiszti kara és legénysége pedig arra, hogy jó eredményekkel ünnepelhessék meg a szovjet hadsereg és hadiflotta napját és kiváló eredményekkel köszönthessék a nagy októberi szocialista forradalom közelgő 70. évfordulóNÉMETH JÁNOS Töltények kerülnek a hevederekbe (A szerző felvételei) Koeoooo9CoooGoooocecoo500sceococooosooeooscocoo9oeccoocoosooooooeooccooooos> A zöld szalag már a kabátjukra tűzve. A középiskolák utolsó évesei ők. Jó a legidősebbnek lenni, irigykednek is az alsóbb évfolyamosok. Meglehet, az utolsó év nem mentes a szorongástól sem: a negyedikesek vizsgát tesznek négy év anyagából. Néhányan kétszer is: az érettségi asztal mellett, majd pár hét múlva a felvételiztetö bizottság előtt. A Bratislavai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium három negyedikes diákjával beszélgettem a pályaválasztásról. Hallgatag. Bevallja, sokáig gátlásos volt, évekig tartott a kínos küzdelem önmagával, amíg elhitette maga magával, ha akar, ö is tud vitatkozni, feloldódni a társaságban. Szalai Géza a nyárasdi (Topol - níky) alapiskolából jött a fővárosi gimnáziumba, három évig kollégista volt, negyedikben albérletet keresett.- Sok a tanulnivaló. Háromszáz koronáért egyedül lehetek, nem zavarnak a tanulásban. Harmadikban leromlott a tanulmányi átlagom. Ez szinte egybeesik azzal az időszakkal, amikor feloldódott a gátlásosságom. Hiába ültem le tanulni, hatalmába kerített az új érzés, hogy befogadott a közösség. Egyre többet beszélgettünk, s egyre többször tettem félre a könyvet. Orvos szerettem volna lenni. De az átlagom leromlása megriasztott, s az ismerősök, a tanárok elbeszélései, óvó intései más pálya felé terelgettek, ahol nagyobbak az esélyeim. Faluról származom, szeretem a természetet, ezért úgy döntöttem, ha sikerül, a Nyitrai (Nitra) Mezőgazdasági Főiskolán tanulok tovább.- Gondolom nemcsak a természet szépségét, a munkát is szereted a mezőgazdaságban.- Háti? Növénytermesztési szakra jelentkeztem. Odahaza kertészkedünk. Hogy ez nagyban hogy megy... majd megtanulom, most csak azt érzem, szeretni fogom.-A biológiával foglalkoztál a gimis anyagon kívül is?- A középiskolai szaktevékenység keretében A Csallóköz talajvizei címmel írtam egy szakdolgoA tanulás folytatódik... Hárman a pályaválasztásról zatót. Nem jutottam túl a városi fordulón, de megtanultam bánni a szakkönyvekkel. Azt mondják, ez megkönnyíti a tanulást a főiskolán. Munkám tárgya a vidék geológiai fejlődése, a talajvíz szennyeződése volt.- Milyen az elképzelésed a főiskoláról?- Csak annyi, hogy más, mint a középiskola. Egy lány, Fukári Marianna és a biofizika. Miért ne? Már rég nemcsak a fózókanál és a vasaló jár nekik.- Érdekel?- Igen.- Miért, mit tudsz róla?- Keveset. A biológia és a fizika keveréke. A sejtekben lejátszódó folyamatok fizikai részével foglalkozó tudományág. Sokáig nem tudtam, mi is szeretnék lenni: érdekelt a számítástechnika, a fizika. De hogy ezekkel mit kezdhetnék, nem tudtam. Az angol szak is érdekelt volna a böcsészkaron, de ismerőseim a biofizikát ajánlották. Állítólag köny- nyebb bejutni.- És ha elvégzed, mit fogsz csinálni?- Vagy kórházban, vagy kutatóintézetben helyezkedem el. Hogy konkrétan mit fogok csinálni? Azt még nem tudom. Idővel kialakul.- Ha már gimi, akkor irány az egyetem, gondolom én.- Az én esetemben nem - mondja a somorjai (Samorín) Horváth Andrea. - Mert a gimibe csak azután jöttem, hogy nem vettek fel az egészségügyi szakközépbe. Elsőben egy hónappal később kezdtem, mint az osztálytársaim. Sokáig nem tudtam megbarátkozni a gondolattal, hogy le kell mondanom a kórházról, az egészségügyről. Később valamiben meg akartam kapaszkodni, valamit találni, ami értelmet ad a négy évnek, ami legalább annyira fog érdekelni, mint az egészségügy. Az idegen nyelvek lettek ezek. A német és az angol. Idegen- vezető szeretnék lenni, de vonz a légikisasszonyi pálya is. Nyaranta úgy utazgattam, hogy egyszer majd én vezetem ezeken a helyeken a turistákat. Bújom az útikönyveket. Szeretem az embereket, már nemcsak a betegeket, érdekelnek az egészségesek is, a vállalkozó szelleműek, akik nem riadnak vissza az idegen tájaktól, emberektől, szokásoktól. S talán jómagam is hozzájárulhatok majd ahhoz, hogy idegenben jól érezzék magukat. Melyik vizsgán, mennyi lesz elég a tudásból, a megtanultakból, elég lesz-e a főiskolai, az egyetemi kezdéshez a középiskolás anyag, vagy nagyobb odafigyelést, a választott területen nagyobb jártasságot követelnek-e a felvételi vizsgakérdések, erről csak később számclhatnak be. Megállapíthatjuk viszont, negyedikeseink többsége nem megy fejjel a falnak. Keresgélik, melyik pálya nem olyan zsúfolt, melyik főiskolán, egyetemen nagyobb az esély, oda jelentkeznek inkább. Csak mintha hiányozna belőlük a pályaszeretet, a ragaszkodás, a tananyagon túli odafigyelés a választott szakra, a szakma vonzása, a munkáról alkotott elképzelés. Ennek ellenére sok szerencsét kívánunk a bizonyításhoz. TALLÓSI BÉLA *
