Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-02-13 / 6. szám

A napozó pótolhatja a kifutót

A Vasárnapi Új Szó 51. számának Házunk tája című rovatában Molnár Ferenc a tyúkok tartásmódjával foglalkozott. Nagy érdeklődéssel olvastam az írást, hiszen a kezdő és a haladó baromfitenyésztők részére egyaránt sok érdekes információt és hasznos tanácsot tartalmazott. Abban azonban nem értek egyet a szerzővel, hogy a háztáji tyúktenyész- töket lebeszéli a ketreces állattartásról. Ugyanis ennek a tartási módnak már nemcsak a nagyüzemekben van hagyománya - ha úgy tetszik jelene, múltja és jövője -, de a háztájiban is. Persze ketrecben csak az arra alkalmas, tehát kimondottan ketreces tartásra kitenyésztett fajták, pontosabban hibridek tarthatók eredményesen. Ezek a hibridek nagy hatékonysággal értékesítik a takarmányt, és rövid időn belül feltűnően sok tojást képesek termelni. Igaz, hogy a fokozott igénybevétel miatt az állatok gyorsan kimerülnek és egy év után az egész állományt selejtezni kell, de a nagy hasznosságban és a jó takarmányértékesítö képességben ez az áldozat többszörösen megtérül.

Tapasztalatból tudom, hogy a kisállattenyésztök által elterjedten tenyésztett, hagyományos tyúkfajták ketreces tartásra nem alkalmasak. A kimondottan tojástermelő vagy kettős hasznosítású fajták szabadtartás esetén termelnek leggazdaságosabban. Ehhez azonban kellő nagyságú és kifogástalan minőségű kifutóra van siükség, ahol az állatok természetes formában hozzájuthatnak napi élelmük nagyobb hányadához. Megfelelő kifutóról akkor beszélhetünk, ha a tyúkok rendelkezésére álló területet egész évben összefüggő fűtakaró vagy egyéb növényzet borítja, melyet az állomány képtelen tönkretenni. Egy árra ilyen követelmények mellett legfeljebb csak 4-8 tyúkot számíthatunk, amire ma már csak kevés helyen adott a lehetőség. Az esetek többségében a baromfit bezsúfolják az udvar elkerített, néhány négyzetméternyi területére. Tyúkjaink számára ez a lehető legrosszabb életkörülmény. Egyszer ürülékkel keveredett por, máskor sár borítja a túlzsúfolt kifutót, melyben valószínűleg többet szenvednek az állatok, mintha ketrecben tartanánk őket. Megoldást jelenthet, ha a tyúkól mellé rendszeresen takarított napozót építünk. Ez nem más, mint egy sűrű drótszövettel bevont, fémvagy favázas lécpadozatú ketrec, melyet 50-70 cm-es lábakra építünk, hogy a lehulló ürüléket könnyen összetakaríthassuk alatta. A napozó padozata egymástól 2-3 cm-re elhelyezett, 4-6 cm széles lécekből hasonló megoldással készüljön, mint a nyúlketrecek rácspadozata. A napozóban ne tartsunk se etetőt se itatót, csupán homokfürdöt és szénarácsot, de mindkettőt kívülről erősítsük a napozó falára, mint a díszmadártenyésztésben szokás. A szénarács a természetes legelőt pótló zöldtakarmánynak kell.

A baromfiszállást úgy építsük meg, hogy kényelmesen kitakaríthassuk. Nagy ablakot tegyünk rá, mélyalmos módszert alkalmazzunk, s almozásra szecskázott szalmát, fűrészport és gyaluforgácsot használjunk. Az ólban kell elhelyezni az etetőket, az itatókat, a tojófészkeket és az ülőkéket. Én a létraszerú ülőkék helyett az egy szinten elhelyezett ülőrudakat tartom előnyösnek. Abból a kísérletekkel is bizonyított tapasztalatból kell kiindulni, hogy a tyúkok természetüknél fogva igyekeznek mindig a lehető legmagasabban elhelyezkedő ülőkéket elfoglalni. Ez néha közelharchoz, általános nyugtalansághoz és némely ülőkék túlzsúfoltságához, vagyis ahhoz vezet, hogy az állatok kényelmetlenül és nyugtalanul töltik az éjszakát. Mindennek elejét vesszük, ha az ülőrudakat azonos magasságban helyezzük el, alattuk pedig drótszövettel fedett trágyaaknát létesítünk.

A háztáji állattartók közül nagyon sokan elkövetik azt a hibát, hogy az udvaron vagy a szűk kifutóban együtt tartják a tyúkokat a kacsákkal és a ludakkal, ami kedvező feltételeket teremt az emberre nézve is veszélyes szalmonellózis terjedéséhez. A lábakra épített, fölül is drótszövettel fedett napozó ezt a gondunkat is megoldhatja, esetleg segítségünkre lehet a kisebb füves kifutó kíméletes, irányított kihasználásában is.

BALÁZS FERENC

Egyszerű madáritató

JSZÚ

21

Az apró egzotikus madarakat tartó állatbarátoknak gyakran gondot okoz az itatóedények beszerzése, ezért sokan házilag készítenek különféle - jó vagy kevésbé megfelelő- itatót. Jobb híján én is ezt a megoldást választottam.

Az üzletben kis műanyag palackban árusítják a folyékony ragasztót, a szódabikarbónát, a sampont stb. Az ilyen kis műanyag palackból könnyűszerrel készíthetünk megfelelő itatót madaraink számára. A palackon éles kés vagy zsilettpenge segítségével megfelelő alakú és nagyságú nyílást készítünk (lásd az ábrát), majd a vágási felületet dörzspapírral simára csiszoljuk. Hogy szabályos ívben vezessük a kést, vágás előtt a palack falán rajzoljuk meg a nyílás körvonalát.

Az itatót a kalicka oldalára kell függeszteni, tehát a palack nyakára- lehetőleg rozsdamentes drótból- foglalatot kell készítenünk. A kb. 2 mm vastag drótra akkora műanyag szigetelő csődarabkát húzunk, hogy

körülfogja a palack nyakát, majd a drótot fogó segítségével az ábrán látható alakúra formázzuk. Az akasztó két szárát - a palack nyakára helyezve - ugyancsak drótból készült kapoccsal rögzítjük.

A kész itatót megtöltjük vízzel és az etető vagy az ülőkék közelében a kalicka falára akasztjuk. Előnye, hogy hulladékanyagból készül, tehát olcsó, azonkívül könnyen és gyorsan tisztítható, és nem törik össze, ha a madarak leverik vagy tisztításkor véletlenül kicsúszik a kezünkből. (Ch)

7.11.13.

Gyógynövények a kertben

A bojtorján (lopúch - Arctium) mindenütt előforduló, közönséges gyomnövény, de annyi nem terem belőle, amennyi fedezné a gyógyszeripar nyersanyag-igényét, ezért újabban ezt a növényt is termeszteni kell. Három hazai változata van, a nagy bojtorján (lopúch vécéi - Arctium lappa), a kis bojtorján (lopúch ménéi - A. minus) és a pókhálós bojtorján (lopúch plstnaty - A. to- mentosum).

A bojtorján a síkságon és a hegyvidéken egyaránt jól megterem. Az elhanyagolt parlagokon is megél, de igazán jó eredménnyel csak a kapások után termeszthető. Gyökere a homokos agyagföldekben fejlődik ki legjobban. Konkrét termesztési tapasztalatoknak szűkében vagyunk, ezért csak irányadó termesztési tanácsokkal szolgálhatunk. A talajt speciálisan elő kell készíteni. Kora tavasszal áranként dolgozzunk be 5 kg NPK műtrágyát, majd a területen - 60 cm-es sávokat számítva - 25-30 cm magasan kupacoljuk fel a földet. A földkupacok tetejét hen- gerezéssel tömörítsük, s csak ezt követően vessük el 1-1,5 cm mélyre a magot. Egy ár bevetéséhez

120-130 gramm vetőmag szükséges.

A bojtorján gyökerét az első év végén vagy a második vegetációs időszak kezdetén kell gyűjteni, tehát

akkor, amikor már vagy még nem virágzik a növényzet. Később meg- fásodik a gyökér. A begyűjtött gyökereket folyó vízben történő tisztogatás után gyorsan meg kell szárítani, lehetőség szerint 40 C-fokot meg nem haladó hőmérsékleten. A megfeketedett gyökerek értéktelenek, ezeket ki kell válogatni a drogból, az értékeseket pedig mielőbb adjuk át a felvásárlónak, mert kárt tehetnek benne a rovarok. Száradási aránya 5:1, kilónkénti felvásárlási ára 47 korona. A vadon termő bojtorján gyökere hasonlóképpen gyűjthető, szárítható és értékesíthető.

A gyógyászat elsősorban a bojtorjángyökér vizelethajtó hatását hasznosítja, de bőrgyógyászati szerként is ismeretes, és a cukorbetegek részére készített Diabetan teakaveréknek is fontos összetevője. Felhasználható még ekcéma és kelések borogatására, valamint a csalángyökérrel együtt a fejbőr korpásodásának gyógyítására. Azonkívül a bojtorján gyökere nyersen, főzve, sütve vagy akár rántva is fogyasztható, mérgező vagy egyéb káros mellékhatása nincsen.

Dr. NAGY GÉZA

A salátát fenyegető betegségekről

Az üvegházban vagy a fóliával borított hajtató berendezésekben termelt korai zöldségnövényeket különféle betegségek károsítják. A hajtatott fejes salátában leggyakrabban a peronoszpóra, a szürkepenészes rothadás, valamint a fehérpenészes rothadás tesz kárt.

A fejes salátán kívül az endíviát, a cikóriát, az articsókát és a fészkes virágzatú dísznövényeket is károsító salátaperonoszpóra (Bremia lactucae) terjedését a hűvös és nedves környezet nagyban elősegíti. A fiatal korban megfertőzött növények nem fejlődnek ki tökéletesen, nem érik el a kívánt nagyságot, az idősebb korban megtámadott növényeknél pedig a minőség alapos leromlásához vezet a fertőzés. A fertőzött növényeken, főleg levelek szélén kezdetben világossárga, fokozatosan terjedő, később a környezettől függőén beszáradó vagy elrothadó foltok keletkeznek, miközben a levelek fonáki részén megjelenik a sárgás gombabevonat. A betegség megelőzésében a szakszerű öntözésnek és szellőztetésnek van legnagyobb szerepe. Legjobb lenne úgy megoldani az öntözést, hogy a talaj átázzon, de a növényeket ne érje nedvesség. Ha ilyen öntözési eljárás megvalósítására nincs mód, akkor legalább úgy ütemezzük be az öntözést, hogy éjszakára a növényzet megszáradjon.

A salátaperonoszpóra megelőzésében a kiegyenlített tápanyagellátásnak, főleg a kielégítő káliumkészletnek is fontos szerepe van. Ami a vegyszeres növényvédelmet illeti, a gombaölő szerek közül a Kupri- kol 50 és a Perozin 75 B használata jöhet számításba, de ezeket is csak kivételes esetekben, és csakis a fejlődés kezdeti szakaszában szabad használni.

A szürkepenészes rothadás (Botrytis cinerea) valamennyi fejlődési stádiumban megtámadhatja a salátát. A gomba előbb a fiatal növények gyökérnyaki részét

fertőzi meg, majd a levelek is rothadásnak indulnak. A leveleken porzó felületű, szürke bevonatot figyelhetünk meg. A fejlődés későbbi stádiumában lévő növényeknek mindig az idősebb, külső leveleit támadja meg. Jellemző, hogy ezeknek a leveleknek a zöme a földön fekszik.

A betegséggel szembeni legjobb védekezés a megelőzés, vagyis a vetésforgó megtartása, az öntözés és a szellőztetés szakszerű összehangolása. A rendelkezésre álló vegyszerek közül a Fundazol 0,06 százalékos töménységű oldatát hasznosíthatjuk; ezzel 3—4 nappal kiültetés előtt lehet megpermetezni vagy beöntözni a talajt, 0,5 liter oldatot számítva négyzetméterenként.

A fehérpenészes rothadás (Sclerotinia minor vagy S. sclerotiorum) jellemzője, hogy az általa megtámadott növények szinte egyik napról a másikra elrothadnak, a külső levelek után a belsők is elpusztulnak. Ha alaposan megvizsgáljuk a növény gyökérnyaki részét, fehér gombabevonatot találunk rajta, melyben idővel sok szabálytalan alakú, fekete csomó keletkezik. Ezek a gomba telelését és terjedését biztosító szkleróciu- mok. Ebben az alakban a gomba évekig képes megőrizni életképességét.

A megelőzésben a beteg növényi részek megsemmisítésén kívül segítségünkre lehet a szürkepenész ellen is ható Ronilan 0,1 százalékos töménységű oldata (beöntözés, permetezés). A szer kötelező élelmezés-egészségügyi várakozási határideje 28 nap, tehát a fejes salátát csak a kezdeti fejlődés stádiumában lehet vele kezelni. Későbbi kezelésre a Rovral 50 WP használható ugyancsak 0,1 százalékos töménységű oldat formájában, de ezt a szert kertbarátok részére nem forgalmazzák. SZALAI LÁSZLÓ

Keresztrejtvény

Rejtvényünkben híres operaházak, hangversenytermek vannak elrejtve a vízszintes 1., 18., 32. valamint a függőleges 1., 17., 52. számú sorokban.

VÍZSZINTES: 13. Ókori ország. 14. ...sav, maró folyadék. 15. Európai főváros. 16. Trícium, tallium. 17. Város az Ukrán SZSZK-ban. 19. Kellemetlen szag. 20. Igekötő. 21. Szovjet filmrendező volt. 22. Kis híd. 24.

II. Katalin cárnő kegyence. 26. Be nem avatott. 28. Névelő. 29. Élesít.

31. ... és Pan. 33. Indíték. 35. Eső jelzője. 37. Lengyelországi város. 38. A font harmincketted része. 40. Kikötőváros japánban. 42. Talál. 43. ...-billeg. 44. Húsos, gombás vag- dalék. 46. Azonos betűk. 47. Vonatban van! 50. Orosz étel. 52. Azonos mássalhangzók. 53. Sajtóhibák - latinul. 55. Szigetcsoport az Atlantióceánban. 57. Elegy. 58. Üzlet. 60. Rag. 61. Fónévképző. 63. Volt - régiesen. 64. Dánia és Magyarország autójele. 65. Meleg ital. 67. Karfás kerevet. 69. Sokáig. FÜGGŐLEGES: 2. Templomi építmény. 3. Hosszúkás kendő. 4. Kozmoszban van! 5. Befejezetlen vasmű! 6. Vízi jármű, névelővel. 7. Irídium, foszfor. 8. A főnévi igenév képzője. 9. Gyümölcsfa. 10. Itterbium. 11. Mártás. 12. Znojmo része. 21. Redőny. 22. Az ízeltlábúak egyik testtája. 23. A len szélei. 25. Gyümölcsnedv. 27. Korsóban van! 28. Város a Phöne torkolatánál. 30. Állatkert. 32. Hárfafajta. 34. Fejfedő.

36. ... Mater, középkori egyházi ének. 39. Etilén azonos hangzói. 41. ... Hafun, hegyfok Szomáliában. 45.

Finnugor nyelvet beszélő nép. 48. Idegen szavak előtagja. 49. Asztáci- um. 51. Héra papnője. 53. Tova. 54. Magyar irodalomtörténész. 56. Háziipari eszköz (ék. f.). 57. Tiszta levegő. 59. Európai nép. 62. ... Lanka. 63. Finnugor nyelvet beszélő népcsoport. 64. Pinceszag. 66. Orosz festő. 68. Kezemben van! 69. Az ón jele.

A január 30-án közölt keresztrejtvény helyes megfejtése:

Havas háztetők nyúlnak a reszkető Holdig, fázik a kinti világ.

Könyvjutalomban részesülnek: Trenka Imre, Bratislava, Sahy Mária, Nagymégyer (Calovo), Lengyel Lóránt, Görgő (Hrhov), Jobbágy Józsefné, Léva (Levice), Benkö Ágnes, Bratislava

4