Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-02-13 / 6. szám
ere - mondta az asszony, és keményen i karolt, - Itt lakom, tudod, amióta elvitték az :, egyedül élek... Fáradt lehetsz, minden fáradt. sszony kinyitotta az ajtót. A férfi követte, és lolt benne, hogy az asszony majd a lakáson, hogy nem ő a férje, meleg volt, az asszony újra belékarolt és rette a szőnyegeken. Aztán levetette a bun- ;gy székre dobta, de leesett onnan. A férfi rerúen kapott utána, s ahogy felemelte át, megérezte a parfüm illatát, izzen rám, én nem vagyok az ön férje Ita a férfi. ! az vagy! jy van megírva, gondolta, s arra gondolt, ha il ezelőtt felkéri ezt a nőt táncolni, bizonyára neolt volna vele. isszony egy pillanatra eltűnt, s civil ruhával neg. Öltönyt, inget, félcipőt és nyakkendőt a holmid - mondta. - Arra van a fürdőszeba. iirdesz, főzök egy kávét. Ez álom, gondolta a férfi, amikor a rürdés után átöltözött. A ruha, az ing és a nyakkendő megfelelő volt, csak a cipő szorította. A tükörbe nézett. Egy fiatal férfi bámult vissza rá, akinek véreres volt a szeme a virrasztástól. Ahogy lépett a félcipőben, úgy érezte, súlytalan. Mi az, talán megváltozott a föld vonzereje?! De aztán rájött, hogy a könnyű cipő teszi ezt. Az asszony a fotelban ült, előtte két csésze gőzölgő kávé. A kimenő már lejárt, gondolta, s előtte egy ismeretlen, szép asszony.- Igyál és egyél. Nézd, jómódú család vagyunk - mondta a nő. - Mindent magam készítettem, mert a szolgálóm itthagyott - mondta, és kis ezüst kanállal kavargatta a kávéját. Az arca nem árult el semmit, nem úgy nézett ki, mint aki bolond.- Az öcsémet főbelőtték. Három héttel ezelőtt, mert a kivégzőosztagban nem volt hajlandó használni a fegyverét. Zsidókat kellett volna agyonlőniük, és voltak köztük gyerekek is. Amikor apám ezt megtudta, idegileg teljesen kikészült. Nem járt be f a munkahelyére, s a bankban azt mondták, szabotál. így őt is letartóztatták. A férfi meglazította a nyakkendőjét. Na itt is rossz helyen vagyok, gondolta. Ha az apját elvitték, őt is meglátogatja a Gestapo. A legjobb volna megszökni innen, gondolta, de ahogy felállt, a félcipőkről eszébe jutott, hogy civilben van. Az asszony egy pillanatra eltűnt. Amikor visszatért gyönyörű, sárga nyári ruha volt rajta. Ezüst cigarettatartóból kínálta a cigarettát.-Tudod, mióta a büntetőszakaszban vagyok, le kellett szoknom a dohányzásról. Az asszony egy lemezt tett fel. Egy tangó. „Feltáncolok veted az égbe" - ez volt a címe. A cigaretta és a tangó teljesen elkábitotta. Az asszonynak furcsa ajka volf, ezt már szeretkezés közben vette észre. Kemény, mint a kávéspohár széle. Másnap nagy légitámadás volt. Szinte égig értek a lángok. „Az iskola!“, gondolta. A bqmbák elintézték az iskolát, szirénáival, kitömött állataival és földgömbjeivel együtt.-Elmegyek az iskolába - mondta. - Tudod, a feleségem és a gyermekeim... Egy óra múlva itt vagyok.- Meg vagy te veszve... Valaki felismer és majd a falhoz állítanak. De ha már annyira menni akarsz, itt van az autóm kulcsa, így hamarabb megjössz.- Nem tudok vezetni, én zongorajavító voltam. Zongorázni tudok, meg már ásni is, megtanítottak, hogyan kell a halottakat eltemetni. A szirénák a légiriadó végét jelezték.- Majd én megnézem, mi történt. Ellenem nincs kiadva elfogatási parancs.-Te több vagy, mint egy közönséges nő! Szóval, meg akarod menteni az életemet! De ez már túl nagy áldozat lenne tőled. A feleségemet és a gyermekeimet úgysem ismernéd fel, hiszen ti még soha nem találkoztatok.- Butaságot beszélsz! Te is és a feleséged is csak bajba kerül, ha elkapnak. Rövidesen vége a háborúnak, már csak egy-két hét. Aztán mehetsz.- Igen, aztán megint találsz egy új férjet magadnak. Egy zongorjavító nem állhat azon a műveltségi szinten, mit te. Én ugyan szerettem az ókori történelmet, volt egy könyvem is, amelyben azt írták, hogy egy nő hagyta magát kivégezni a bátyja miatt. Antigonének hívták. Mégiscsak elment az iskolához. Egy öregember fogadta, aki már alig tudott lapozgatni a bejelentő- lapok között.- Ilyen nevezetű nálunk nem volt - mondta nagysokára. Aztán mégis megkereste a házat. Becsöngetett. Belülről lépések hangzottak, s a szíve úgy vert, hogy azt hitte, összeesik. A félhomályban egyenruhát látott és csillogó gombokat. Ót várták. Hátrahúzódott és futni kezdett. Parancsokat és röhögést hallott maga mögött. A szemközti házba menekült, felmászott a tűzvédelmi létrán. A tető nedves volt és csúszott. Egy kéményt keresett. Aztán lövések hangzottak, melyeknek lángjai a közelgő estében sötét rózsaszirmokra hasonlítottak. A járdára zuhant. Nemsokára egy nő jelent meg ott autóval. A Hitlerjugend fiatal kölykeinek, akik a halottra vigyáztak, pénzt adott, s megkérte őket, hogy a holttestet segítsék a kocsijába tenni. Aztán mindenféle pletykák terjedtek el, hogy a nőt ezért a tettéért halálra Ítélték, de a kivégzést már nem tudták végrehajtani, mert megérkeztek a szövetséges csapatok. S azt sem tudni, hogy a férfit hová temették el. De lehet, hogy ez csak mendemonda. Az viszont már igaz, s ezt bizonyítani lehet, hogy az asszony három hónap múlva férjhez ment egy amerikai katonához, akit a villájában szállásoltak el. A háború után sokkal fontosabb dolgok is akadtak, mint ilyen apró magánügyekkel foglalkozni! GYÖRGY ELEK fordítása • NDK-beli író VARGA ERZSÉBET HETEROGÉN VERSEK a lopakodó-bombázók korából furcsa ügynököt küldött ma hozzám a rémálmok titkosszolgálata: sugárbiztos szkafanderben ült az ágyam szélén egész éjszaka szót sem szólt csak nézett szemrehányón míg azt nyüszítettem: „nem a halált nem ratifikálom!“ xxx almavirág almaág ketté vált az egy-világ egyik fele szorongatja ökleli a másikát úgy mintha a jobb felem a bal felem ellen törne (vesztes lennék akkor is ha egyszerre mindkettő győzne) almavirág almaág ketté hasadt szép világ melyik feled lesz a vesztes s melyikre vár fagyhalál XXX kommandó junta diktatúra- neurotikus hajnalok kergetik egymást átkozódva szebb és jobb jövő felé - mi ez párbaj vagy pásztoróra kommandó junta diktatúra kikapcsolom a rádiót és csak szűkölök hozzád lapulva xxx bizonnyal a május küldte el hozzánk seregét: a május békeaktivistái ezek a csókarcú hajnalok ezek a karcsú katonák kik kétoldalú szerződést kötöttek nevünkben s most várják hogy ratifikáljuk jövőnket a két fél eggyé-békülését • néni büntet és \iak, csak éppen Most persze ki- égy óra késés, ál. aranyoskislánytszél, beszél, nyitja az ajtót és mályos szobába rat - Biztosítás néni hintaszéke el senki. Nagyot ül, hogy egyedül zobán. I! székben ül és kandúrrá válto- gömbölyödve ül izemmel bámul, >1 eltűnik a félelemé, megsimo- ie az nagyot fúj ijedten a sarokba menekül. A kisfiú csípőre tett kézzel áll meg előtte.- Köszöntem! Aliz néni nem mozdul, csak bámul tovább, de alig észrevehetően azért mozdít farkán. Mintha dorombolna is. A fiú nyakánál fogva fölemeli és szembenéz vele.- Későn jöttem, nem versz meg? Aliz néni ijedten meresztgeti körmeit négy előremeredő lábán.- Már minden gyerek otthon van ilyenkor, igaz?- Nyáú - mondja Aliz néni és igyekszik megszabadulni a fogástól. A kisfiú leteszi, teát önt a kannából egy kistányérba és elé rakja.- Tea - mondja. - Nem kapsz ki, ha jó leszel.- Nyáú - válaszol Aliz néni.- Mindig a kedvenced volt. Én utálom, de neked most meg kell inni. Locsolja a vesét! Aliz néni hátratolat a sarokba. A fiú addig tolja előre a tálat, amíg az elér a macskáig.- Meginni! - parancsol rá.- Nyáú!- Semmi nyáú. Mást nem tudsz mondani? Mindig az a hülye nyáú. Locsolja a vesét. Belenyomja a macska fejét a folyadékba és benne tartja. Aliz néni fuldoklik, köpköd, karmol.- Karmolsz? - Nagy Ívben elhajítja a nénit: - Az anyád! Aliz néni felugrik az asztalra. A fiú zsinórt keres, hurkot kerekít rá és riadt nagynénje nyakába fonja. Végighúzza a védtelen nénit a szobán és a konyhában a szék lábához köti. Előnyomja ismét a teát és lassan, fenyegető mozdulattal csípőre teszi a kezét. Az állat már csak a szabadulással törődik. Hátratolat, óriási erővel nekirugaszkodik s elmozdítja egy kicsit a széket. A fiú rálegyint korcsolyázó lábaira, azután feláll. Egy fakanalat keres elő és fenyegetően a macska felé lendíti. Aliz néni nem érti, mit akar.-Máú... Kétségbeesetten a fiú felé kap. A kisfiú ijedten rántja félre a kezét a fenyegető hangra, aztán egész testében szétárad az engedetlen állat iránt érzett düh. Valami ismeretlen hatalom erejével újra és újra az állatra sújt. A macska körbe-körbe menekül s föltekeri lassan a zsinórt. Orrán vércsepp bukkan elő. Küszködve végigterül a szék alatt. A fiú föleszmél. Megtorpan a mozdulattal, aztán ijedten eldobja a kanalat. Kioldja az állatot és ölbe kapva élesztgeti. A macska szeme nyitva s mintha csak nyújtózna egyet, fekvő lábain kiereszti a karmokat. A gyerek riadt szemmel körbepis- log. Előkap egy törülközőt és belecsavarja az állatot. Rohan vele az ajtóig, aztán vissza a szobába. Tanácstalanul megáll. Izzadt homlokán megcsillan a neon. Odalép a polchoz, leránt róla két hanglemezt és kirohan. A lemezek lassan, egymáson elcsúszva lesiklanak a szőnyegre. A tetemet lent egy szeméttartóba teszi és letakarja a két hanglemezzel. A szeméttároló ajtaja óriás dörrenéssel csapódik be. Őrült tempóban felszalad a lépcsőn és egyenesen a fürdőszobába rohan. Megmosakszik, aztán egy nedves ronggyal feltörii a követ. Igyekszik rendet teremteni s néhány pillanat múlva mára fakanalat szappanozza a konyhai mosogatóban.- Zsolti, kisfiam, itthon vagy? Az ajtóban a néni áll frissen fésült frizurával.- Jól van. Megvan a leckéd? A gyerek meredten áll.- Láttad már, kaptunk egy kisci- cát... legalább nem csavarogsz annyit. Remélem, tetszik majd neked... Zsolti csak néz és nem szól.-Na mit állsz ott? Úgy látszik elbújt... cic... ciiic!- Ne ácsorogj már, inkább gyere, segíts megkeresni. Cííííc... cila... Zsolti... hol lehet ez a macska?... cicus! Aliz néni négykézlábra áll és beles a bútorok alá. Lassan Zsolti is négykézlábra ereszkedik. Cic... cic... Odamászik a polc mellé, beles alá és egyenként visszarakja rá a lecsúszott lemezeket. JANICSÁK ISTVÁN József Attila utcai inkarnáció Langstein Erzsébet illusztrációja
