Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-02-13 / 6. szám
t VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1987. február 13. XX. évfolyam Ára 1 korona Fiatalember, munkás. Rajong a rockzenéért, ért is hozzá. Ha módjában állna, kedvenc együtteseinek, énekeseinek a koncertjeire akár a világ másik végére is elmenne. Nem a kalarfd, a nagy buli lehetősége vonzza. Ha ott is volt valamikor a színpad előtt önfeledten csápoló ezer meg ezer tizenéves között, ma már a harminc felé közeledők „nyugalmával“ élvezi a zenét, éli át a szöveget, ha annak van emberi tartalma, mondanivalója. Táskájában mindig akad valamilyen könyv, jó irodalom. Naponta megissza azt az egy-két sört, többet már csak a fizetése miatt sem engedhetne meg magának. A munkája nem érdekli különösebben, de elvégzi. Ami zavarja, hogy munkatársai körében örökösen a „pia meg a szex a téma". Nem született ö sem szentnek, de sokallja már a trágárságot is. Annyi minden van, amiről szeretne elbeszélgetni - valakivel, valakikkel. Talán ez az egyszerű kis vágy, talán a színház iránti vonzalom, amely még valamikor a gyermekkorban ébredt, indította el végül a szülőfalujában működő színjátszócsoport felé. „Ha kulisszatologató leszek is, csak köztük lehessek." Az volt az első évben, fennkölteb- ben hangzó szóhasználattal, technikai munkatárs. Ma a kis alkotóközösség, a társulat egyik legfegyelmezettebb színésze. Boldog? Mindenesetre megnőtt boldog óráinak a száma. Megtalálta, ami még fájdalmasan hiányzott neki. Sok ilyen fiatal és még fiatalabb ember él a Csallóköztől a Bodrogközig terjedő tájon is. Akiket nem hajtanak nagy eszmék, akiket nem hevít semmiféle olyan érzület, hogy „ezért vagy azért tennem nekem is erkölcsi kötelességem“, csak simán szeretnének tartozni valahova, olyan, iskolán vagy munkahelyen kívüli - alkoholmentes - közösségbe, amelyben például a lét- és fajfenntartó ösztönök kielégítésének módjain kívül más emberi dolgokról is lehet beszélni, gondolkozni, vitázni, vagy éppen művészi formákban nyílik lehetőség az önkifejezésre, önmegvalósításra. Azonban koránt sincs mindegyiknek olyan szerencséje, mint az imént megidézett fiatalembernek. Hogy miért mondom ezt így? Mert a hangoztatott jó elvek, nemes célok ellenére még manapság is gyakran inkább a szerencsétől, a véletlentől függ, hogy alakul-e szellemi együttlétre aktivizáló, rendszeresen alkalmat kínáló csoport a hasonló érdeklődésű fiatalok, és nemcsak fiatalok számára, szerveződnek-e amatőr művészeti műhelyek. Magyarán, van-e a közelben közösséget és értéket egyaránt teremteni tudó tehetséges és szenvedélyes ember. Bármenynyire is kiépített a kulturális-közművelődési intézményhálózatunk, ilyen emberek, önkéntes vállalkozók nélkül például amatőr művészeti együttes is kevesebb működne tájainkon. Kellenek ezek a kisközösségek. Szoktuk mondani, és igaz: szerepet visznek a helyi művelődésben, a legjobbak egyedi értékekkel gazdagítják egész nemzetiségi kultúránkat. De nemcsak ebből a szempontból jelentősek. Gondolkodást, magatartást pozitívan alakító közeget jelenthetnek olyan fiatalok számára, értelmet adva az addig céltalannak és tartalmatlannak érzett életnek, akik különben elkallódnának vagy más, a személyiségüket negatívan befolyásoló csoportosulásokba kerülnének. Amiként kerülnek is, meg kallódnak is el. Ez pedig hiányra utal. Persze, nem csupán a szellemi-művészeti körök, közösségek hiányára. Sok faluban és kisvárosban a naponta reggeltől késő estig nyitva tartó kocsmák, vendéglők mellett legfeljebb elvétve található az ifjúságot tágas, korszerűen berendezett és felszerelt termekkel, rendszeres programmal váró klub, játékház, szűkösek a sportolási lehetőségek (uszoda például még a nagyvárosokban sincs elegendő), és hiányoznak más olyan alkalmak, amelyek időről időre akár játékos-szórakoztató, de mindenképpen egy aktív és tartalmas közösségi együttlét irányába terelné még a legközömbö- sebb ifjút is. összességében szinte felbecsülhetetlen az a tehetség, erő, amelyet haszontalanul pazarol el az ifjúságnak egy tekintélyes része, gyakran még kárt is okozva magának, a társadalomnak, és ebben, aligha tagadható, szerepet játszik egyebek között az említett lehetőségek hiánya. Fiatal ismerősömnek szerencséje volt. És ha netalán megszűnne az a csoport, akkor sem érezhet* már magát magányosnak, tudja, hogy a közelében élnek azok az emberek, akikkel élmény volt együtt lenni, és akikkel újra lehet kezdeni, ha nem a színjátszást, akkor valami mást. De mi van ott, ahol nem működik ilyen kisközösség, még ilyen sem? Hová mennek, mit kezdenek szabad idejükkel a fiatalok, akik többre vágynak, közösségben élvezhető szellemi-lelki táplálékra, értékteremtésre? Kell-e mondani: jó lenne, ha végre már sehol sem a véletlentől függne, hogy születik-e amatőr művészeti együttes és más kisközösség, amelyben nemcsak egyszerűen jól érezheti magát az ember - épülhet is. BODNÁR GYULA Gyökeres György felvételei » ISr f|Kg HE hh H
