Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-02-06 / 5. szám
► * Hat esztendővel ezelőtt Bratislavában is szerepelt a szbornaja: világbajnoki selejtezőt játszott Csehszlovákia együttese ellen (Fotó: Vojtíéek és ŐSTK) A Dinamo Kijev tavaly megnyerte a Kupagyőztesek Európa Kupáját. A csapatkapitány Gyemjanyenkót láthatjuk a becses trófeával módját, szakszerűbben irányítani a tehetségek fejlődését, különös tekintettel az egyéni képességekre. • Miért nem futballoznak versenyszerűen a nők a Szovjetunióban?- Természetesen nem ellenezzük a labdarúgást női kiadásban. De ellene vagyunk az újabb bajnokságnak. Az a véleményünk, a nők csak kedvtelésből, egészségük érdekében kergessék a labdát. • Nem foglalkoznak a gondolattal, hogy a bírók segítségére legyenek a videóval vagy a televízióval?- Ez a kérdés sem nálunk, sem FIFA-berkekben nem merült fel, pedig sok a panasz a játékvezetőkre. A gond egészen más jellegű. Képzeljék csak el, ha egy mérkőzésen vitatható momentum adódik. A bíró félbeszakítja a játékot, mindenki a videóhoz fut és elkezdődik az „eszmecsere“. Ha ebből a „kupaktanácsból“ kivonnánk a játékosokat és esetleg a csapatkapitányokat, akkor is négy-öt perc szünet állna be. Hogy mi történne ezekben a percek; ben a stadionban, ahol mondjuk 80 - 100 000 ember szorong? El lehet képzelni, öt percig a semmibe bámulnának, fütyülnének elégedetlenkednének. És ha a meccs folyamán három ilyen intermezzo akadna, több lenne a vita, mint a játék. Ráadásul a tv-felvétel sem zárja ki a véleménykülönbségeket. • Előfordult élesebb eszmecseréje Valerij Lobanovszkijjal?- Természetesen. • És kié volt az utolsó szó?- Nehéz eldönteni. Már annyiszor és olyan módon összekülönböztünk, hogy a beavatlannak hideg futkosott a hátán. Ne ijedjen meg - pofonok azért nem csattantak. Habár az is igaz, néha csakugyan haraggal váltunk el. • Nem neheztelt ilyenkor Lo- banovszkijra?- Higgye el, ilyen emberrel nem lehet sokáig haragot tartani. Hallatlanul udvarias, közkedvelt és jelle- mes ilyenek kellenének labdarúgásunknak. (A Szovjetszkij Szport alapján: TOMI VINCE,) A szovjet labdarúgók kétségkívül elnyerték a szurkolók ro- konszenvét az 1986-os mexikói világbajnokságon. Talán csupán a játékosok többségének kisebb rutinja gátolta meg a szbornaját a nagy siker elérésében. Annak ellenére, hogy Valerij Lobanovszkij edző védenceiről külföldön csak az elismerés hangján szóltak, otthon a tartalékok feltárásáról, a további fejlődés lehetőségeinek kérdéseiről vitatkoznak - bíráló hangnemben. Hogy milyen irányban folyt (folyik) az eszmecsere, arról némileg meggyőződhetünk a Szovjetszkij Szport hasábjain lezajlott „kérdezz-feleletból“: Vja- cseszlav Koloszkov, a Szovjet Labdarúgó Szövetség elnöke „beszélgetett" az olvasókkal. Ebből közlünk részleteket. • Továbbra is Valerij Lobanovszkij marad a válogatott edzője?- Igen. Nemcsak 1988-ig, az Eb végéig kötöttünk vele szerződést, hanem 1990-ig, az olaszországi világbajnokságig. • Ez a momentum befolyásolja valamilyen módon tevékenységét a Dinamo Kijevnél?- Nem. Továbbra is a bajnokcsapat vezetőedzője marad. Arra a meggyőződésre jutottunk, hogy amikor még mindig a kijeviek alkotják a szbornaja gerincét, nem lenne helyes szétválasztani a két funkciót. • Engedjen meg egy kis reminiszcenciát: miért nem jutottunk még tovább a Mundialon?- Gyakran hallok olyan véleményeket, hogy a nyolcaddöntóben a belgáktól elszenvedett vereségünket (3:4, a hosszabbítás után - szerk. megj.) a bíró durva hibái eredményezték. Sikertelenségünket nem lehet csak a játékvezető nyakába varrni. Az idő előtti búcsút a játékosok és az edzők is előidézték. Az utóbbiak elsörban azzal, hogy kép• Ha megmagyarázná a csatár Jurij Gavrilov esetét; ajánlatot kapott a Rapid Wientöl, de mégsem lett a játékosa...- Ez a történet szinte már detek- tívregény. A valóság, hogy a Rapid szóbelileg kért tőlünk egy játékost, aki tudásban hasonló lenne a bécsi csapatban korábban szerepelt Zin- csenkóhoz. Nem voltunk ellene, már csak azért sem, mert a Rapid szoros kapcsolatot tart az Osztrák Kommunista Párttal. Két labdarúgót választottunk ki, Jakubikot és Gabrilovot. Ez ideig nem kaptunk Bécsból semmilyen hivatalos kérést. Mintha elmúlt volna az érdeklődés... • Tehát elképzelhető, hogy a jövőben szovjet futballisták szerepeljenek külföldön és külföldiek nálunk?- Ami a külföldiek nálunk való szereplését illeti, ez összetett kérdés. Nemcsak a futballt illetően merülnének fel gondok. Alapjában véve arról van szó, hogy kiváló játékosokról egyetlen ország sem mond le. Többnyire azok jönnek számításba, akik leszálló ágban vannak. • És mi történne, ha mi fiatalokat ajánlanánk?- Képzeljék el, ha ez Belanov vagy Protaszov lenne, akik iránt nagy az érdeklődés egész Európában. Mit szólnának ehhez a dnyep- ropetrovszki és a kijevi szurkolók? Vagy a Szovjetunió futballrajongói? Valószínűleg azt mondanák; külföldön szórakoztatják az idegen nézőket és nekünk ebből mi hasznunk van? Egyéniségek nélkül szürke lenne labdarúgásunk. • Tehát kiválóakat ne. És közepes képességűeket?- Kinek van szüksége ilyenekre? Senkinek! Nyugat-Európában csak az első nagyságrendű csillagok iránt érdeklődnek. • Részt vettünk a Csernomo- rec - Real KEK-találkozón. Sok fiatal jött Odesszába, transzparensekkel, biztatni kedvenc csapatát. A rendezők azonban nem engedték azokat kibontani. Ezt helytelennek tartom...- Igaza van. Az embereknek, akik szeretik a futballt és kimennek a meccsre, joguk van a szurkoláshoz. A sportszerű buzdításhoz. A futball emóciókat vált ki a nézőben, miért kellene ezeket visszafojtani? • Országunkban társadalmi és gazdasági átalakítás időszakát éljük. Milyen mértékben érinti ez a sportot konkrétan a labdarúgást?- Az átalakítás bennünket is érint. Tevékenységünk legfontosabb irányvonalának a kádermunkát, a tudományos-edzői folyamatot és a következetes ellenőrzést tartjuk. Tudatában vagyunk, hogy javítani kell a labdarúgás anyagi-műszaki bázisát. És a tudományos-edzői munka? Ez a futballnak nevezett játék alapja. Itt alapvető átalakítás vár ránk. A klubok ellen nem lehet kifogásunk, egy dolgot kivéve: minden igyekezetét az azonnali sikernek, az eredménynek, a ponthajhászásnak rendelnek alá. Nem gondolkodnak távlatokban. Radikálisan meg kell változtatni edzőink gondolkodásmódját. Semmi esetre sem elégszünk meg csak a szovjet bajnokságon elért „sikerekkel“. A klubokat aszerint fogjuk értékelni, hány labdarúgót, igazi egyéniséget ad a különböző válogatottakba. Tökéletesíteni kell a tehetségek kiválasztásának kérdését. Legtöbbjük saját országában jó tíz éve nem vonalbíró, hanem kimondottan vezetőbíró. Más szóval: fokozatosan elvesztették érzéküket a taccsbíráskodáshoz. Amennyi lesállást elnéztek Mexikóban, az szinte példátlan. • A szovjet Butyenko csak egy mérkőzést vezetett. Azt jelentette ez, hogy gyengén bíráskodott?- Sajnos, igen. Az Észak-lror- szág - Algéria meccset irányította és képtelen volt helyesen és megfelelő időben büntetni a durvaságokat. Ezért került „taccsra“. • Gondolnak-e a közeljövőben a bajnokság átszervezésére?- Ezzel a kérdéssel régóta foglalkozunk. Az idénykezdés megváltoztatásának alapvető feltétele a pálya talajának fűtése. Míg erre nem kerül sor, megmaradunk a tavaszi-őszi rendszernél. sem: igyekszünk önellátásra késztetni a klubokat, arra, hogy valutát hozzanak. Miért ne ismernénk be, lukratívak, jövedelmezöek a nemzetközi tornákon való részvétel. És a tapasztalatszerzés sem elhanyagolható momentum. • Lehetséges az, hogy a jövőben a szbornaját külföldi edző irányítsa?- Elméletileg igen. Személy szerint azonban ellene vagyok. Úgy érzem ugyanis, hogy a Szovjetunióban elegendő a képzett szakember. Miért kellene hát idegenben keresni? Annál is inkább, mert nincs biztosíték arra, hogy például a brazil Santana, vagy az argentin Menotti sikeresen dolgozna nálunk. Ők más feltételekhez és környezethez vannak szokva. Bizonyára egy ideig eltartana, amig adaptálódnának. A szurkoló viszont türelmetlen, eredményeket akar. * • telenek voltak optimálisan összeállítani a csapatot. Gondolok itt a bizonytalanul védő Daszajev és Bal beállítására. Annál is inkább, mert a középhátvéd Csivadze már egészséges volt. A taktikai felkészülés során mintha mindenki megfeledkezett volna arról, hogy a belgák legerősebb fegyvere a villámgyors ellentámadás. Ilyen kontraakciókból kaptuk a gólokat. Egy dolgot kellene megoldani: Ceulemans mellé testőrt állítani. • Említette a gyenge bíráskodást. A France Football azonban kétségbe vonja, hogy a bírók megkárosítottak volna bennünket.- Az a gól, amellyel a belgák kierőszakolták a hosszabbítást, nyilvánvaló lesállásból született. A France Footballon kívül mindenki elismerte. Schneider FIFA-ellenör is beírta a mérkőzés jegyzőkönyvébe. • Ha a játékvezetők ílymódon megkárosítottak, miért nem teszünk ez ellen valamit?- Nem mondtam, hogy ez minden találkozón így van. Sok edző azonban erre beszéli ki magát a vereség után. Inkább tegyük fel a kérdést: megfelelő képességű birók voltak-e a világbajnokságon? Én azt állítom: nem. Éppen elég vitatható eset adódott. Nézzük például a partjelzők • Hasonlóan időszerű a versenynaptár összeállítása. Miért kell a Szovjetunióban állandóan alkalmazkodni az Eb-hez, a vb- hez és az európai kupákhoz?- Ezek a seregszemlék nagyon fontosak labdarúgásunknak. Ennek ellenére nem gondolom, hogy csak „hátrálunk“. De ha mondjuk szeptember 20-án öt klubcsapatunk kezdi meg szereplését a nemzetközi kupákban, lehetetlen teljes bajnoki fordulót lebonyolítani. így van ez a szbornaja esetében is, ha tétmérkőzést játszik. Például az Izlandról való hazatérés két napig tartott. A fáradt labdarúgók nem játszhattak bajnoki meccset. Ezzel csak a válogatottak klubcsapatait sújtanánk. • Érthetetlen számunkra, hogy a nyári hónapokban, amikor jók a pályaviszonyok, szünetel a bajnokság. Viszont az ismertebb klubok külföldön portyáznak. Miért ne játszhatnának hazai együttesek ellen?- Nyáron, a szabadságok idején szünetre, pihenésre van szükség. A nézőszám is megcsappanna. Ráadásul ebben az időszakban kötelesek vagyunk biztosítani a kupacsapatok számára a lehető legjobb felkészülést. Na és nem hagyhatunk figyelmen kívül egy másik tényezőt Jurij Zavarov, a szovjet válogatott tották az év labdarúgójává egyik erőssége. 1986-ban őt válaszVASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő: Kiss József, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csető János. Szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkého Í0.. telefon: 309, 331-252, 332-301. Főszerkesztő: 532-20. Szerkesztőségi titkárság: 550-18. Sportrovat: 505-29. Gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava, Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalatának 02-es üzemében (815 80 Bratislava, Martanoviőova 21.). Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5., telefon: 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek. 815 80 Bratislava, Vajanského nábrezie 15., II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként 13 - korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden,posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. V ft«, IMMfflffl a [ffinamiaci n
