Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-02-06 / 5. szám

A szótár összeállításának kezdeménye­zője Csonka István, a bratlslavai Siketek Szaktanintézetének igazgatója. Egyike azoknak, akik életüket tették fel a cél érde­kében: minél több információt eljuttatni a si­ketekhez, minél jobban bővíteni látókörüket. Családi indítékkal is magyarázható ez a hozzáállás, hisz nagyszülei siketek voltak. Nagyapja arra nevelte, kérte, legyen a hoz­zá hasonló sorsúak támasza. Megfogadta az útmutatást, a pedagóguspályát válasz­totta.- 1961-ben kerültem tanítóként ebbe az iskolába. Akkoriban a szakembereknek az volt a véleménye, hogy a jelbeszéd primitív és használata káros. Mindenképp az orális beszéd megtanulására kényszerítették ta­nulóinkat. En viszont láttam, hogy ez nem eléggé érthető számukra, a tananyagot csak mechanikusan, vizuálisan sajátítják el és sok mindent nem értenek meg belőle. Nem kellett soká kísérleteznem, hogy meg­állapítsam, a jelbeszéd nagyon sokat segít­het tanulóinknak a kommunikációban és egyúttal a tanulásban is. Tanfelügyelőinket a polgári neveléstan egyik bemutató óráján sikerült meggyőznöm. Ók maguk is látták, mennyivel többet értettek meg a jelbeszéd­ből, a tanulók reagálása mindennél jobb érv volt számukra. A hetvenes években az oktatási rendszer tökéletesítését célzó kon­cepció természetesen ránk is vonatkozott. Még igényesebb lett a tananyag, növeke­dett a szak- és az általános tantárgyak száma, javítanunk kellett növendékeink fel­készítését. Tudtam, ezeknek az elvárások­nak csak akkor tehetünk eleget, ha egyúttal javítjuk tanulóink kommunikációs képessé­geit. Nem egyszerű feladat volt. Az iskolát Szlovákia egész területéről látogatják fiata­lok, s főképp az első évfolyamban mutatko­zik meg, hogy jelbeszédükben jelentősek az eltérések. Külön gondot jelent, hogy növen­dékeik között magyar nemzetiségűek is vannak, akiknek el kell sajátítaniuk a szlo­vák nyelvet.- Gyakorló pedagógusok, pszichológu­sok lelkes csoportja ült össze, együtt keres­tük a kiutat. Többek között angol, német, orosz és magyar szakkönyveket is forgat­tunk, mérlegeltük, a mi körülményeink kö­zött melyik lenne a legjobb segédeszköz, végül is felötlött bennem, hogy elkészült a szlovák nyelv ún. frekvenciós szótára, mely a szavakat előfordulási gyakoriságuk sze­rint sorakoztatja fel, talán ebből kiindulhat­nánk. Tudtam, hogy a jelbeszéd egységesí­téséhez a leggyakoribb szavak ismerete a legfontosabb. Ekkor léptem kapcsolatba Jozef Mistrik professzorral, a bratislavai Komensky Egyetem Bölcsészettudományi Karának tanárával, aki nagyon készsége­sen segített. Hosszú, türelmet igénylő munka követ­kezett ezután. Szerencsére a szótár össze­állítói támogatókra találtak. Többek között a Gyermekpszichológiai és Patopszicholó­• A siketnéma gyerekek oktatásában nagy segítséget jelent a szótár (CSTK felvétele) Nagy többségünknek megadott és természetesnek vesz- szük, hogy érzéseinket, benyomásainkat szavakkal kifejez­zük, hogy környezetünket nemcsak látjuk, hanem halljuk is a zörejeket és a hangokat. Vannak viszont, akiknek egész életükben nem hagyják el mondatok az ajkukat és a zene is ismeretlen marad számukra. Hogy mégis teljes emberré váljanak, ezért társadalmunk sokat tesz. A közelmúltban egy kis csoport nagy összefogással olyan segédeszközt adott a kezükbe, amely Csehszlovákiában egyedülálló. Elkészítették a jelbeszéd szótárát, amely újabb lépést jelent társadalmi beilleszkedésük elősegítésében. GAZDAGABB LESZ mmm Elkészült az első jelbeszédszótár giai kutatóintézet munkatársai is tevéke­nyen hozzájárultak, hogy az elképzelés mi­előbb megvalósuljon. Ladislav Ubár, a könyv harmadik társszerzője elsősorban a siketek körében szerzett tapasztalatait adta át. Hallássérült szülök gyermeke és a Bratislavai Elektrotechnikai Művekben az ö segítségével nem egy siket talált munka­helyet.- Nehéz volna röviden összefoglalni, ho­gyan is készült el a könyv, mert az összeál­lításra nagyon gondosan ügyeltünk. Mint­egy 700 szó jelbeszédes leírását tartalmaz­za a kötet. A cseh megfelelőket is feltüntet­tük, hogy országosan használható legyen. Valamennyi szóhoz fénykép tartozik és a mozdulatokat nyilak berajzolásával tettük még érthetőbbé. Jozefina Ondráéová, isko­lánk tanulója volt a modell a fényképezés során. Az ő fáradozása, kitartása minden­képp említésre méltó. A könyv nagy visszhangot váltott ki a szakemberek, a pedagógusok körében. És ami a szerzőknek fontos, a hallássérült tanulók is nagy érdeklődéssel forgatják és keresik, mi az, amit ók másképp fejeznek ki mozdulataikkal. Gyakran konzultálnak ezekről a kérdésekről az igazgatóval.- Úgy tervezzük, valamennyi hallássé­rülttel foglalkozó pedagógusnak tanfolya- mot szervezünk, hogy egységessé válhas­son a jelbeszéd. Arra törekszünk majd, hogy a tananyagban minél gyakrabban elő­forduljanak ezek a szavak, illetve jelek. Már az óvodáskorúak körében is ajánljuk a szó­tár használatát. Bizonyára hasznos lesz a hallássérült gyermekek szüleinek, az or­vosoknak, a pszichológusoknak is. És azok is sok mindent megtudhatnak e különleges nyelvről - amely tulajdonkép­pen a hallásukat nélkülözők anyanyelve akik csupán érdeklődésből, kíváncsiságból veszik kezükbe a kötetet. Egy olyap világba pillanthatunk bele, amely nekünk, hallók- nak-beszélóknek ismeretlen. A jelbeszéd technikájával, nyelvtanával (melyet a vilá­gon először ebben a kötetben fogalmaztak meg) is megismerkedhetünk. Csonka István beszélgetésünk során már a további lépésekről, tervekről is szólt. Készíti az óvodásoknak szánt színes köny­vet, mellyel az a célja, hogy a jelbeszéd segítségével további fogalmakkal ismertes­se meg a kicsiket, ily módon bővítve szókin­csüket. A nagyobbaknál, a szaktanintézet tanulóinál pedig a film segítségével próbál­koznak. Már elkészült az első tíz perces, a szaktantárgyakhoz kapcsolódó színes film, melyben a képi ábrázolás mellett a szöveg és az artikulációval összekapcsolt jelbeszéd is látható. Igen hasznosnak bizo­nyult ez a próbálkozás. De ezeken kívül is számtalan olyan el­képzelése van Csonka Istvánnak, amelyek megvalósításával a nagypapa álmát és sa­ját céljait szeretné valóra váltani. Minél több fényt (a szó szoros és átvitt értelmében is) adni a siketeknek, hogy életük minél gazda­gabb tartalommal teljen meg. A nemrég megjelent szótár az egyik fénysugarat je­lenti ezen a téren. DEÁK TERÉZ- Most már olyan fürge vagyok, mint a csík. - Véra Fiéerová, a boh- daneői fürdő egyik páciense a gyógykerékpár felé tart. Kezdődik a mindennapi torna... Parkok, fenyöerdók, halastavak vidékén, az Elba mellett, Pardubicé- tól nyolc kilométerre fekszik Bohda- neő fürdövároska. A mozgásszervi megbetegedésekben szenvedőknek 1897-tól, a negyvenkilenc hektárnyi területű iszapforrások feltárásának évétől nyújt segítő kezet. A fürdőben a szezon január hete­dikén kezdődik, az utolsó beutalt után december tizennyolcadikán zá­rulnak be a kapuk. A gerinc és izületi fájdalmakban, reumatikus bántal- makban, az idegrendszer egyes megbetegedéseiben szenvedők a három hétig tartó gyógykezelés­nek köszönhetően - melynek fő összetevői elsősorban az iszapkúra, a jótékony hatású jódos, kénes és szénsavas fürdő, a vízgyógyászat, a gyógytorna és a racionális táplál­kozás - enyhülésre találnak. A fürdő 1984-ben megnyílt új osz­tályán legkevesebb négy hetet, s nem ritkán hosszabb időt, két hó­napot is eltöltenek a TÉP program keretében a betegek. IDEJÉBEN A kísérteti osztály indulásakor húsz betegággyal rendelkezett, 1986-ban további tíz ágyat kapott. Ez idő alatt több, mint nyolcszáz beteg fordult meg a részlegen. A két év tevékenységéről, tapasztalatairól Leopold Mittner főorvossal és Éva Jeikovávat, a TÉP osztályvezető or­vosával beszélgettünk. A csípóizület teljes pótlása, ezt jelenti a TÉP rövidítés, (totális en- doprotézis) igényes műtéti beavat­kozás. A páciensek az operációt követő 15-20. napon érkeznek a kli­nikákról a bohdaneői fürdőbe.- A Hradec Králové-i és két prá­gai klinikával működünk együtt, „legfrissebb“ betegünk az operációt követő kilencedik napon került hoz­zánk - tájékoztat Leopold Mittner. - A betegek a legkülönbözőbb kor­osztályok képviselői, az alsó korha­tár húsz év, a legidősebbek között vannak nyolcvanöt évesek is.- A kezelés, a TÉP program lé­nyege - folytatja Éva Jezková -, minél előbb bekapcsolni a páciense­ket a rehabilitáció folyamatába. Az idő a mi varázsszavunk. Ha a keze­lésre három hónap múltán kerülne csupán sor, lényegesen nagyobb nehézségekbe ütközne mindannak a megtanítása, amit, ha idejében megkezdjük a rehabilitációt, a beteg elsajátíthat. Mert a már megszokottá vált, helytelen mozdulatokat nagyon nehéz korrigálni. A kísérlet sikerének mutatója, hogy a betegek nyolcvanöt százalé­ka tökéletesen önellátó, miután el­hagyja az osztályt. A fennmaradó tizenöt százalékban a beteget az alapbetegség súlyossága, vagy a magas kor gátolja abban, hogy teljes mértékben képes legyen gon­doskodni önmagáról. A klinikák fi­gyelemmel kísérik az osztály mun­káját, értékelésük pozitív. A nyolc­vanöt százalék kiváló eredmény.- A rehabilitációs program a moz­gáskészség fokozására, a helyes mozgási szokások, beidegződések, a járás helyes sztereotípiájának kia­lakítására irányul. Azt akarjuk elérni, hogy a lábadozók képletesen, és a szó szoros értelmében is meg tudjanak állni a saját lábukon, ne szomljanak a környezetük segítsé­gére, maguk is boldoguljanak az olyan, az egészséges emberek szá­mára jelentéktelen apróságnak fűnő problémákkal, mint például a cipó felhúzása, a mindennapi bevásárlá­sok. Tehát önellátók legyenek. Mind­annyiunk számára az a legna­gyobb öröm s ajándék, ha látjuk, az a beteg, aki eleinte alig-alig volt képes egy-egy lépést megtenni, egyedül, segítség nélkül hagyja el a fürdőt - teszi hozzá a főorvos. A gyógyuláshoz vezető út nem könnyű. Nem kis feladatot ró mind az orvosokra, a rehabilitációs dolgo­zókra, és magára a betegre is. A gyógyulás közös, nehéz munka gyümölcse. EGY KICSIT MÁR OTTHON A speciális felszerelésű osztály folyosóján Véra Fiéerová kerékpáro­zik. - Jól van, szépen gyógyul. 1969-ben autóbaleset érte, egy év múlva csípőízületi protézist kapott, ami egy szerencsétlen esés követ­keztében nemrégiben eltört, s újabb operációra volt szükség - magya­rázza az osztályvezető orvos. Bené­zünk az egyik szobába. - Nagysze­rű, Pé(a - szólítja meg a szakfel­ügyelettel éppen a bordásfalon gya­korlatozó fiatalembert. - Csak így tovább. Éva Jezkovának mindenki­hez van egy-egy bíztató, meleg szava.- A gyógykezelés magvát a szi­gorú rehabilitációs program alkotja. Hét órakor a folyosón, az erre a cél­ra átalakított karosszékekben egyó­rás reggeli tornán mozgatják meg a test izmait. A nap folyamán további kétszer félórás gyógytorna, egyéni foglalko­zás következik, ami különösen fon­tos a gyógyulás szempontjából. Min­den beteg egyéni hozzáállást, törő­dést, a gyakorlatok egyéni adagolá­sát igényli. Vein, aki tanulékonyabb, vein, akinek a műtét után kimerült szervezete nehezebben szokik hoz­zá a rendszeres gyógytornához. Ha a gyógytornász úgy ítéli meg, a fog­lalkozás nem bizonyult elegendő­nek, túllépheti a harminc perces ha­tárt. A gyógyprogram szerves részét képezik továbbá a masszázsok, s a medencében végzett, mintegy húsz percet igénybe vevő gyakor­latok. Az osztály híven tükrözi azt az igyekezetét, hogy a betegek úgy érezhessék, egy lépéssel közelebb kerültek az otthonukhoz, egy kicsit már hazaérkeztek. A fehér kórházi környezet helyett színes, szálloda típusú szobák, televízió várja őket. Az ágyak „méretre szabottak“ - magasítottak. Ez lehetővé teszi, hogy kényelmesebben üljenek. Az ágylábak szilárdan rögzülnek a pad­lóhoz, így a fekhely tomagyakorlatok végzésére is alkalmas. A szép kör­nyezet kétségkívül kedvezően hat a betegekre. De bármilyen kellemes is a kör­nyezet, s ezt az itt dolgozó, fiatal kollektíva is tudja, a kórház azért kórház marad, s a bonyolult műtétet követően a gyógyulást nem kevéssé befolyásolja az is, hogy a beteg személyét szeretetteljes légkör ve­gye körül. Kedves szavaikból, em­berségből, megértésből, mosolygó arcokból nincs is itt hiány. Szabad óráikban? A harminc -hatvan nap alatt a betegeket várja a társalgó, a kávéház, a szórakozta­tó programokkal tarkított estek, az öt és félezer kötetes könyvtár, a hosz- szabb-rövidebb sétákra hívó park, a minigolf, a komolyzenei hangver­senyek, melyeken a pardubicei kon­zervatórium diákjai mutatkoznak be, sok szép estét szerezve hálás kö­zönségüknek. Hogyan alakul A TÉP osztály jö- je? A kitűnő eredmények alapján ir az idén további húsz betegágy­ai bővül. TAR|CS ADRIENN ÚJ S3 8 1987.11.

Next

/
Thumbnails
Contents