Új Szó, 1987. december (40. évfolyam, 282-307. szám)
1987-12-14 / 293. szám, hétfő
ÚJ szú 3 1987. XII. 14. Szocialista fejlődésünk gyorsításában alkotóan használjuk fel a szovjet tapasztalatokat Bil’ak elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) a párt és a nép támogat, habár nem mindenki ért meg egyszerre mindent mindebből. Minden forradalmi átalakulás- s a peresztrojka ilyen a valóságban - különböző nézeteket, hozzáállásokat szül, ez a mostani folyamat is aktív, alkotó és felelősségteljes küzdelmet jelent azért, hogy a gyakorlatban, az élet minden területén valósítsuk meg a forradalmi átalakítás feladatait, céljait. Ez elsősorban szorgalmas, kitartó munkát igényel. A legfontosabb és döntő az, hogy ez a folyamat az SZKP vezetésével megy végbe. A lenini párt volt az, amely a múlt és a jelen mélyreható elemzése alapján meghatározta korunk új, forradalmi feladatait a szocializmus anyagi és szellemi potenciáljának teljes kihasználása, az ember boldogulása, a béke ügyének győzelme érdekében. Október szellemében Az önök munkájának az egyik fontos feladata a napjainkban, s a közeljövőben is az lesz, hogy széles körben magyarázzák népünknek e folyamatot a maga teljességében, hogy helyesen értelmezzék, értsék a lényegét és céljait. Ebben nem kell semmilyen rejtélyt, kibúvót, vagy konjunkturális lehetőséget keresni. Fontos tudatosítani azt, hogy annak a történelmi folyamatnak a folytatásáról van szó, amely a nagy októberi szocialista forradalommal kezdődött hetven évvel ezelőtt. A forradalmi folyamatoknak is van lendületesebb és csendesebb szakaszuk. A Nagy Október többek között abban is különbözik az előző forradalmaktól, hogy ismerjük a kezdetét, a végét azonban csak sejtjük. Ez a forradalom naponta új feltételek közepette, megújult erővel bontakozik ki egy cél érdekében: azért, hogy felépüljön és szüntelenül fejlődjék a szociális szempontból igazságos, demokratikus társadalom. Ezt a feladatot akkor teljesítjük, amikor az emberiség megteremti a jobb, igazságosabb társadalmi rendet, olyan világot, amely mentes lesz a háborútól, az elnyomástól, a kizsákmányolástól és a faji megkülönböztetéstől, s amelyben újak lesznek az emberi és a nemzetközi kapcsolatok, ahol boldog és egyenjogú emberek élnek majd. Ez Október történelmi küldetése. Ez a feladat hosszútávú és bonyolult. Még az elkövetkező nemzedékek egész sorától is nem kevés munkát és erőfeszítést igényel. Ám csak ez az út járható, az emberiség csak ezt a lehetőséget vallhatja magáénak. A világ ma azzal az alapvető kérdéssel néz szembe, hogy ki, és milyen társadalmi rendszer képes megoldani a felgyülemlett politikai, gazdasági, szociális, emberi és ökológiai gondokat? A kapitalizmus, vagy a szocializmus? A kellő választ a történelemben és napjainkban kell keresni. A kapitalizmus évszázadokon át nem tudta megoldani az emberiség alapvető problémáit, habár sokáig egyeduralkodó volt a világon. Éppen ellenkezőleg: a régi gondok mellé, újabbak és még bonyolultabbak tornyosultak. A világban - amelyet a tudomány és a technika gyors fejlődése, a jólét és a kulturáltság viszonylag magas szintje jellemez, s ahol nagyok a lehetőségek az emberek alapvető igényeinek a kielégítésére- továbbra is fennmaradt bizonyos jelentős elmaradottság, szociális igazságtalanság és feszültség. Százmillókra tehető az éhezők, az írástudatlanok, a munkanélküliek száma, akik céltalanul, távlatok nélkül élnek. A szakemberek kiszámították, hogy napjainkban mintegy 400 millió munkanélküli él a Földön és az évszázad végére számuk újabb 600 millióval emelkedik. A világra jött gyermekek közül 11 millióan nem érik meg egyéves korukat sem. Tragikus méreteket öltött a fejlődő országok eladósodottsága. Tovább mélyül elmaradottságuk a fejlett országokhoz képest. A szociális, az osztályjellegű és a politikai feszültség nem csökken, hanem tovább éleződik. A neokolonializmus valóságos vámpírként szívja sok ország vérét, s lehetetlenné teszi egészséges fejlődésüket. KéptelenVasil’ ség elvárni az imperializmustól, hogy ezeket a módszereket megszünteti. Mindezt az imperializmus hozta létre, s ma is ezekkel a módszerekkel él. A kizsákmányolás minden formáját csak az a társadalom számolhatja fel, amely megszüntetett mindenfajta elnyomást. S ez pedig a szocialista társadalmi rendszer. . A szocializmus fiatal társadalmi rendszer, amely szüntelenül fejlődik. Nem a történelem tévedése, nem él át semmilyen válságot, nem jutott csődbe, mint ahogy azt néhány, úgynevezett szakember megpróbálja bizonygatni. Elegendő, ha felidézzük, mi játszódott le a világban az eltelt hetven év során. A fennmaradásáért vívott hihetetlenül nehéz küzdelem során a szocializmus képes volt legyőzni minden akadályt, kikerülni a buktatókat, s ezzel is igazolta történelmi létjogosultságát. Mindezzel nem valamiféle földöntúli erők akarata teljesült, hanem az emberi társadalom fejlődésének objektív törvényszerűségei érvényesültek. A szocializmus az emberiség új kalendáriuma, mutatja, hogy miként fogy az imperializmus ereje, s hogyan erősödik a szocialista társadalmi rendszer. A történelem azoknak adott igazat, akik azt hirdették, hogy mégis mozog a Föld A szocializmust nem valamiféle istenségek, hanem élő emberek építik, akiknek hibáik, fogyatékosságaik is vannak, s fejlődő társadalmi rendszerünk magán viseli ezt az anyajegyet. Mint ahogy az lenni szokott az új fájdalmak közepette születik. Hibáinkból és tévedéseinkből okulunk, figyelemmel kísérjük eltávolításukat, s igyekszünk elkerülni a hibák és tévedések megismétlődésének lehetőségét. Ez jelenti fejlődésünk dialektikáját. Ebben látjuk erőnket és jövőnket. Fontos dokumentumok A következő napokban, mint bizonyára tudják, a CSKP KB ülésének napirendjére kerülnek azok a fontos dokumentumok, amelyek társadalmunk szociális és gazdasági fejlődésének gyorsítását célozzák. Ezekben tovább konkretizáljuk azokat a határozatokat, amelyeket a CSKP XVII. kongresszusa hagyott jóvá, s így követjük a megszabott irányvonalat. Ezek jelentős dokumentumok, amelyek minden ember életét befolyásolják. Természetesen mindannyian tudjuk, hogy csodákat a legjobb dokumentumok és határozatok sem teremtenek, a javulás feltétele az emberek alkotó, áldozatos munkája. Úgy vélem, nem panaszkodhatunk arra, hogy nincs elegendő határozat és útmutatás. Éppen ellenkezőleg: elegendő van belőlük. Ezeket le is tudjuk bontani. A legtöbb gond megvalósításukban, s e munka ellenőrzésében rejlik. Ezen a téren maradunk le leginkább, s ez azután különböző formában megmutatkozik egész társadalmi életünkben. E téren tanulnunk kell a Szovjetunióban végbemenő átépítésből. Az ottani folyamatot ugyanis a teljesség, a tények mélyreható elemzése, s az elvek következetes gyakorlati valóra váltása jellemzi. Nálunk gyakran nagyobb erőfeszítést fejtünk ki a határozatok kidolgozása, olykor pedig a körülírása során, mint a gyakorlati megvalósítás idején. Megelégszünk azzal, hogy gyönyörű dokumentumot dolgoztunk ki. Nyugaton azzal vádolnak bennünket, hogy Csehszlovákiában a Szovjetunióhoz képest lemaradt az átépítés. Nem is olyan régen még azzal vádoltak bennünket, hogy mindent lemásolunk a szovjetektől. Alkotó szellemben kell munkánkban érvényesítenünk a szovjet társadalom átépítésében szerzett tapasztalatokat, ezeket helyesen kell alkalmaznunk a mi országunkban. Minden kommunista párt - amint ezt a Szovjet Kommunista Párt is hangsúlyozza - a szocializmus építésének olyan programját dolgozza ki, amely megfelel az adott ország történelmi feltételeinek. Ezt követően Bil’ak elvtárs azokról a mélyreható elemzésekről szólt, amelyeket a szovjet párt végzett a közelmúlt és a jelen eredményeiről és gondjairól, a forradalmi átalakulás szükségességéről. Beszédét így folytatta: A múlt tanulságait szem előtt tartva tudjuk, hogy a forradalmi átalakulás folyamatának az élén az egységes, cselekvőképes marxista-leni- nista pártnak kell állnia, amelynek elegendő ereje van ahhoz, hogy ezt a folyamatot fejlessze, irányítsa. Idejében kell észlelni az igényeket, s ha szükséges, nem szabad félni bizonyos korrekcióktól sem. Ilyen bonyolult dolgokat csak a párt vezetésével lehet megoldani és véghez vinni. Nem elegendő, ha a szovjet átépítést csupán azzal támogatjuk, hogy hangzatos szavakkal fejezzük ki egyetértésünket, s tapsolunk, vagy pedig mindent mechanikusan átveszünk. Az igazi támogatás abban nyilvánul meg, hogy konkrét politikai-, szervezési és káderintézkedéseket teszünk annak érdekében, hogy szocialista fejlődésünk meggyorsításában alkotóan használjuk ki saját lehetőségeinket, s érvényesítsük a szovjet tapasztalatokat. Minden szocialista országnak a lehető legnagyobb mértékben kell hozzájárulnia a szocializmus gazdagításához. Nekünk itt Csehszlovákiában jó feltételeink vannak ahhoz, hogy igazoljuk: mire képes az az ország, amely a fejlett kapitalizmusból lépett a szocialista fejlődés útjára, amelynek jelentős demokratikus hagyományai vannak, s maga mögött hagyta a kitaposott út egy részét, nem kellett akadályokkal teli ösvényeken'bukdácsolnia. Nem lehetünk kényelmesek a gondolkodásban. Nem szolgálja a pozitív megoldást az, ha csupán általánosságokban ismételgetjük a problémákat, s nem konkrét körülmények, összefüggések között. Tudjuk, merre haladunk, mit akarunk Bil'ak elvtárs a továbbiakban rámutatott arra, hogy le kell számolnunk azzal az illúzióval, miszerint a szocializmust könnyen és gyorsan, sőt meghatározott időre fel lehet építeni. Jó, hogy idejében rájöttünk arra, hogy ennek az ellenkezője az igaz, és számos dolgot ki kell javítani, át kell építeni. Ez a felismerés azonban nem válthat ki bizonytalanságot, semmi sem indokolja azt, hogy valaki is visszakozót fújjon. Éppen ellenkezőleg, e felismerésekkel is igazoljuk, hogy tudjuk merre haladunk, mit akarunk. Elsősorban az ifjú nemzedéknek kell helyesen megvilágítani ezeket a kérdéseket. Ezt követően az antikommunista központok mesterkedéseire hívta fel a figyelmet. Az imperialista ideológia felforgató tevékenysége arra irányul, hogy főleg a fiatal nemzedékben ingassa meg a szocializmus jövőjébe vetett hitét. - Ifjúságunk érdeklődő, művelt, érzelmekben gazdag és jó. Sokkal több pozitív példára van szüksége az iskolában, a tanulásban, a munkahelyeken és főleg a családban - hangsúlyozta Bil'ak elvtárs, majd így folytatta. Jelentős évfordulók jegyében- Engedjék meg, hogy még egy kérdésről szóljak. 1988 küszöbén vagyunk. Ekkor jelentős évfordulókra fogunk emlékezni: a Csehszlovák Köztársaság megalakulásának 70., a müncheni árulás 50., a februári győzelem 40. évfordulójára, s rövidesen húsz év telik el a CSKP KB 1968 januári ülése óta. Ezek az évfordulók nagy lehetőséget kínálnak ahhoz, hogy politikai-nevelő munkánkhoz kellő tanulságokat és erőt merítsünk. Nem lehet semmi kétségünk afelől, hogy ellenségeink minden megtesznek azért, hogy ezeket az évfordulókat saját céljaiknak megfelelően használják ki, illetve hogy visszaéljenek velük. Ez elsősorban az 1968-as évre vonatkozik. Úgy vélem, éppen ezért nagyon fontos újra megemlíteni és hangsúlyozni, hogy 1968 januárja szükség- szerű volt. Azoknak a hibáknak és a torzulásoknak a felszámolásáról volt szó, amelyeknek eltávolításához korábban nem volt meg a kellő bátorság. Csehszlovákiában egyre mélyült a politikai válság. Ennek következtében a gazdasági reform nem valósult meg, s a CSKP XIII. kongresszusán kitűzött irányvonal nem érvényesült. A hibák, a fogyatékosságok és az ötvenes években bekövetkezett sajnálatos tragikus tévedések orvoslásához a CSKP akkor látott hozzá, amikor eszmei szempontból meggyengült, nem volt eléggé aktív és cselekvőképes. Ezen túlmenően a Központi Bizottságba, még a CSKP KB Elnökségébe is ingatag, sőt szocialistaellenes emberek kerültek, akik kihasználták a kedvező alkalmat ahhoz, hogy a ,,hibák kijavítóinak“ táborához csatlakozzanak. Ma jól tudjuk, hogy ezek az erők más célokat követtek, a szocializmus meggyengítésén mesterkedtek. Éppen ezért álcázva ugyan, de annál nagyobb szívóssággal és fur- fanggal igyekeztek feléleszteni a burzsoá elméletek és vélemények maradványait, táplálták az illúziókat a kapitalizmusról, szították a nacionalizmust és a szovjetellenes hangulatot, megkérdőjelezték a munkásosztálynak a társadalmunkban elfoglalt helyét, Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezető szerepét, hazánknak a Szovjetunióval való szoros együttműködésére épülő külpolitikai orientációját. Fokozatosan olyan helyzet alakult ki, amelyben nem teljesítették a CSKP KB januári ülésének határozatait, s iparkodtak valóra váltani a jobboldali opportunizmus és más ellenzéki erők programját. Főleg az ilyen emberek köréből hangzottak el olyan hangok, hogy nem kellene-e átértékelni az 1968- as eseményeket. Az antikommunista központokban már ehhez részletes terveket is kidolgoztak. Nem véletlen, hogy egy japán újságíró is föltette ezt a kérdést a moszkvai sajtótájékoztatón, s azóta a nyugati hírügynökségek minduntalan visz- szatérnek ehhez, találgatnak és képzelődnek. Olyan tudománytalan érveket ismételgetnek, hogy mi lett volna, ha másként alakulnak a dolgok. A történelem nem ismeri azt, hogy mi lett volna ha. A történelem kizárólag a tényeket ismeri és ismeri el. A múlt számos eseményét át lehet értékelni. Minden attól függ, hogy milyen helyzetből és milyen célból tesszük ezt. Másként értékeltük a müncheni árulást mi, és másként Chamberlain. Másként értékeljük a németek kitelepítését mi, s megint másként bizonyos erők a Német Szövetségi Köztársaságban. A revizionisták és az opportunisták megpróbálták 1968-ban átértékelni 1948 februárját, a CSKP V. kongresszusát, kétségbevonták a CSKP megalakulásának történelmi jelentőségét, létezésének törvényességét, sőt felül akarták bírálni Ukrajna Kárpáton túli területe népének azt a jogos elhatározását, hogy visszakerüljön az anyaországhoz, Szovjet-Ukrajnához. Minden tett, minden ilyen szándék táptalaja a szovjetellenesség és az antiszo- cializmus volt, s nem nehéz kitalálni, mindez hova vezetett volna. A Tanulságok igazsága Ma jelentős erőfeszítéseket tesznek a Tanulságok... című dokumentum átértékelésére és kétségbevonására. Mi teljes joggal védjük e dokumentum igazát, de ez nem jelenti azt, hogy ellenezzük a tények tudományos vizsgálatát, amely arra irányul, hogy alaposabban ismerjük az igazságot erről az időszakról. De az az alapigazság változatlan, hogy 1968-ban Csehszlovákiában széles antikommunista koalíció jött létre, s megszületőben volt a politikai rendszer új struktúrája, amelynek célja a szocialista fejlődés felszámolása volt. ,,Az 1968-as évben a valódi helyzet egész hátterének - olvashatjuk a Tanulságokban valamint a szövetséges hadsereg csehszlovákiai segítségnyújtása összes motívumainak igaz feltárása kellő fénybe állítja mindazokat a hazugságokat, rágalmakat, a valóság tudatos elferdítését, amelyeket az augusztusi eseményekről a belső reakció, a jobboldali opportunista erők számos képviselője és a külföldi burzsoá propaganda talált ki és terjesztett.“ A legfelkészültebb történész - ha becsületesen ragaszkodik a tényékhez, és ha a marxizmus-leninizmus talaján áll - sem juthat el más következtetésekhez, mint amit a Tanulságok hangsúlyoz. Több mint valószínű, hogy sokan azok közül, akik ma kétségbevonják a Tanulságokat, olyan helyzetbe kerültek volna, mint néhányan a magyar ellenforradalom után, amikor esküdöztek, hogy nem kívánták a vérontást. Ma a Szovjetunióban a párt vezetésével felszámolják mindazt, ami a stagnálást okozta, s lassítja a fejlődést, Csehszlovákiában 1968-ban pedig igyekeztek szabaddá tenni mindent, ami hozzájárulhat a kapitalizmus felélesztéséhez és a szocializmus felszámolásához. Azok a törekvések, amelyek párhuzamot akarnak vonni azok között, ami a Szovjetunióban végbemegy, s ami 1968-ban Csehszlovákiában történt, nem őszinték. Első pillantásra talán valaki hasonlóságot, vagy azonosságot fedezhet föl. Csehszlovákiában azonban hozzávetőlegesen 1968 májusától a fejlődésnek már más volt a tartalma és az iránya. Ekkor megkezdődött a szocialista társadalom fokozatos és nagyon átgondolt leépítése. Annak az összehasonlítása, ami ma a Szovjetunióban végbemegy az átépítésben, mindazzal, ami Csehszlovákiában 1968-ban történt, az igazság és a józan ész megcsúfolása. Ez az igazság és - a jó öreg Senecával szólva- az igazságot csak annak kell megmondani, aki tanulni akar belőle. A CSKP XIV. kongresszusa- s ugyanígy az azt követő kongresszusok is - így értékelte 1968 eseményeit. Ezeken az alapokon lett újra egységes a párt, s erősíti tovább sorait, s népünkkel való egységét. Mindenkivel, aki elismeri ezeket a tényeket, készek vagyunk az együttműködésre. Nincs semmilyen távlatuk azoknak a spekulatív törekvéseknek, melyek megpróbálják átértékelni, mentegetni azt a politikát, amely következményeivel becsapta és félrevezette az ártatlan emberek százezreit. Szilárd szövetségben Tisztelt Elvtársak! Barátságunk a Szovjetunióval nem valamilyen rendelet következményeként született meg, hanem történelmi felismerés alapján kezdődött és szilárdult meg. Mélyen rögződött bennünk az a történelmi tudat, hogy a Szovjetunió a mi leg- hübb barátunk, s mi mindig szilárdan az ő oldalán állunk. Minden igazi hazafi, minden olyan ember, aki szereti hazáját, Csehszlovákiát, azt akarja, hogy az országnak hű szövetségese legyen. Ilyen szövetséges a Szovjetunió, s mi mindent megteszünk azért, hogy ezt a hűséget viszonozzuk, óvjuk és megsokszorozzuk. Már a CSSZBSZ alakuló kongresszusán Klement Gottwald hangsúlyozta a szövetség munkájának jelentőségét, s kiemelte, hogy e társadalmi szervezet fő feladata szilárdan állni a csehszlovák-szovjet barátság vártáján, mobilizálni az embereket e nemes kötelesség teljesítéséhez, s elmondani hangosan és minden oldalra, hogy mindenben a Szovjetunió oldalára állunk, és ez sosem lesz másképp. Ma is az a szövetség legfontosabb feladata, hogy szilárdítsa és tovább mélyítse a Szovjetunióhoz fűződő baráti és szövetségesi kapcsolatainkat, pallérozza és védje mindazt, ami nekünk szent és drága. Történelmi tapasztalatainkat, jelenlegi sokrétű feladatainkat és a haladás ügyét állandóan szem előtt tartva továbbra is együtt haladunk a szovjet néppel, alkotóan fejlesztve tovább október eszméit, kihasználva azokat a nagy anyagi és szellemi erőket, amelyeket a szocializmus hozott létre. Ez a szövetség szavatolja nemzeti biztonságunkat és függetlenségünket, s azokat az ' újabb sikereket is, amelyeket a szocialista foradalom további fejlesztésében fogunk elérni. Alcímek: Új Szó
