Új Szó, 1987. december (40. évfolyam, 282-307. szám)
1987-12-11 / 291. szám, péntek
ÚJ szú 5 Az én édesapám Beszélgetés Major István lányával Égy bratislavai lakótelepi bérházban lakik Major István lánya, férje után Koronthály Albina asszony. A kis szobák stílbútorai a századforduló hangulatát idézik. A falakon olajfestmények, családi fényképek, köztük egy körülbelül 50x70 centi- méteres festmény fiáról és lányáról. Kerek asztalka mellett ülünk. Délelőtt tíz óra van. A csendet ő töri meg.- Kérdezzen. ' - Amikor telefonon felhívtam, hogy rögzíthessük a beszélgetés időpontját, ön a délelőttöt javasolta. Miért?- 0, kérem az évek - tárja szét mosolyogva a karját bizony felettem is elröpültek. Ezt nem panaszképpen mondom, inkább tényként. Délelőttönként aránylag frissnek érzem magamat. Az emlékezés is könnyebb ilyenkor.- Szívesen foglalkozik az emlékeivel?- A férjem már nem él, magamban vagyok, rengeteg időm van az emlékezésre. Barangolok a múltban, hol itt vagyok, hol ott. Az évek múlásával egyre közelebbről látok mindent. Mint egy film, pereg előttem az életem. Sokszor a rég feledésbe merült dolgok is előbukkannak.- Az édesapja?-0, apa! - mondja nagy szeretettel.- Ö egy csodálatos ember volt. Megsimogatja a kezében tartott fényképet.- Nézze csak, milyen szelíd a mosolya, én ilyennek látom őt ma is. Bólintok, s nem puszta udvariasságból.- Valahol azt olvastam róla, hogy a mosoly még a bírói pulpitus előtt, sőt a börtönben sem tűnt el az arcáról.- Pedig gyakran állt a bíróság előtt. A börtönben is eltöltött sok-sok hónapot. Nehéz, küzdelmes élete volt, de sohasem hallottam panaszkodni Rendíthetetlenül hitt az eszmében. A megpróbáltatások és a csalódások egy pillanatra sem tudták megingatni hitében- Ha azt mondom Nagy hind (Veľké Hyndice), mi jut erről eszébe?- Gyermekkorom nagyobbik felét ebben a faluban éltem le. Apa ott volt kántortanító. Nagyon boldogok voltunk. Apát szerette, tisztelte a faluban mindenki. Kivált Verebélyen (Vráble), szülővárosában övezte őszinte tisztelet.- Tanította önt is?- Igen, három évig.- Hogyan él emlékezetében a pedagógus édesapa?- A tanítási órákon hozzám is szigorú volt Egyszer én is kaptam tőle egy tenyerest. Sírva panaszoltam el anyának, aki csak annyit mondott: biztosan megérdemelted. Anya nemcsak nagyon szerette apát, tisztelte is. Mindig mindenben egyetértett vele. Ez később is így volt, amikor már a mozgalomban dolgozott. Emlékszem, Mikan nagyapa, aki szintén jó családapa volt, de a politika sohasem érdekelte. Többször is kérte apát, hogy hagyja a politikát másoknak, van szép hivatása, tanítson, ne politizáljon, mert úgy csak börtöntöltelék lesz belőle.- S az édesapja?- Csak mosolygott, és mondogatta: apa ezt úgyse érti meg, ezen kár vitatkoznunk. Ilyenkor anya mindig közbe szólt: ő tudja, mit csinál, s biztosan jó, amit tesz, én rám mindig számíthat. Apának ez igen jólesett. Anyától nem hallottam soha egy zokszót emiatt. Pedig később de sokat nélkülöztünk! Ezek az évek bennem is mély nyomot hagytak, büszke voltam apára és anyára is. Apát 1921-ben elbocsátották a tanítói állásból.- Emlékszik erre is?- Hogyne, csendőrök jöttek érte, de egy jó emberünk figyelmeztette apát, hogy azonnal tűnjön el, mert jönnek az elfogató paranccsal, s le fogják csukni. Még volt ideje elmenekülni. Bratislavába ment. Később mi is oda költöztünk.- Hogyan alakult tovább az életük?- Nagyon nehéz volt. évekig egy barakszerü, huzatos házikóban laktunk. távol a várostól. Anyával a városból cipeltük kosárban a szenet, naponta kétszer is fordultunk, egyszerre tíz kilogrammot vittünk haza gyalog. Télen nagykabátban és sapkában aludtunk. Apa nagy dohányos volt, lefekvés előtt mindig az ágya mellé készített egy pohár vizet, s ez reggelre befagyott. Hát így éltünk. A sorsunk csak 1925 után fordult jobbra, amikor apa már képviselő volt. ötezer koronát kapott havonta, amit a pártnak adott s a pártkasszából 1500-at kapott vissza, ebből éltünk. De legalább együtt volt a család. Igaz. apát gyakran zaklatták, többször lecsukták. Én hosszú ideig nem tudtam munkát szerezni, csak azért, mert apámat Major Istvánnak hívták és kommunista képviselő volt.- Mi az, amire még ma is boldogan emlékszik vissza?- Ó, azért sok szép emlekem is van, kivált a gyermekkoromból. Szerettem ábrándozni. Ha ilyenkor apa meglátott, karjára vett és énekelt ,Apa csodálatos ember volt“ (Lőrincz János felvétele) nekem. Gyönyörű hangja volt. Különben nem szerette az ellágyuláso- kat, az érzelmi megnyilatkozásokat. Amikor már nagyobbacska voltam, gyakran elbeszélgetett velem és Ernő öcsémmel is, s ellátott bennünket jótanáccsal. Igazán elmondhatom, hogy az a képessége, mellyel a mozgalomban hatni tudott az emberekre, a nevelésünkben is tükröződött. Apa például, ha a mozgalommal összefüggő dolgokról beszélgettünk, nem szívesen mondott rosszat másokról Az emberi gonoszság inkább elszomorította. Olyankor nyugtalannak látszott. A kosúti események után is ezt a szomorúságot, nyugtalan, felfűtöttséget láttam rajta. S hogy milyen tisztelet, szeretet és megbecsülés övezte apát, arra igazán csak ekkor eszméltem rá. De erről most hadd ne szóljak többet, hiszen olyan sokszor megírták már.-A kosúti véres tragédián kívül volt még két fontos esemény, amely meghatározó volt édesapja életében.- Nem tudom, mire gondol, mert az ő élete tele volt drámaibbnál drámaibb eseményekkel.-Konkrétan az 1937-es és az 1938-as évekre gondolok. Édesapja, Major István 1937-ben volt 50 éves. S ez alkalomból egyforma szeretettel, tisztelettel és megbecsüléssel köszöntötték őt a szlovák, cseh, magyar kommunisták, sőt a szimpatizánsok is. S ez a tiszteletadás úgy vélem, nemcsak a kommunista képviselőnek, hanem az embernek, az internacionalistának is szólt. Hadd idézzek ennek bizonyosságául néhány sort Laco Novo- meský. a kiváló szlovák költő leveléből: ,,Én személy szerint csak azt szeretném kívánni Neked, hogy ne vedd tudomásul az ötven évedet, sem azt, hogy az idő sodrában elkezdődött számodra a földi tusa második félideje. Légy továbbra is olyan, amilyennek ismerünk.“- Apa olyan maradt élete vegéig, azt hiszem, ezt sokan tudják róla, akik ismerték. Azért mégis köszönöm, hogy születésének 100. évfordulóján erre is gondolt. Elhallgat, arcán feldereng egy halvány mosoly. Én megvárom, míg újra visszabarangol a múltba.- Igen, tisztán emlékszem erre az eseményre is. Apának - aki nagyon szerény ember volt. s nem szerette, ha róla és érdemeiről beszélnek - ez bizony akkor igen jólesett.- Szóljunk - hacsak egy néhány mondat erejéig - a folytatásról is. Először is a kassai (Košice) és a törnöd (Trnovec nad Váhom) békema- nifesztációról.- Ez akhpr valóban igen nagy esemény volt. Apa mind a két béketüntetésen ott volt és felszólalt. Kassán ő képviselte a köztársaságban élő magyar nemzetiségű dolgozókat. Az itt elmondott beszédét is, akárcsak egész munkásmozgalmi tevékenységét mélyen áthatotta a proletár nemzetköziség szelleme. Többek között elmondotta, hogy a köztársaság védelme teljes összhangban áll az itt élő magyar nemzetiségű dolgozók legsajátabb érdekeivel. Hiszen, mint köztudott, apa is e nemzetiségből származott, s haláláig erős szálakkal kötődött a Szlovákiában élő magyarsághoz.- Nem véletlen tehát, hogy a Tor- nócon megtartott hatalmas, fasisztaellenes béketüntetésen ő volt a fő szónok.- Igen, de a történelmi hűség kedvéért, s a fiatal nemzedék helyes tájékoztatásául említsük meg a többi felszólaló nevét is. Vladimír Clementis a szlovák, Vitézslav Mikuliček a cseh nemzet. Karol Kreibich pedig a német nemzetiség, Ján Poničan és Lőrincz Gyula a haladó értelmiség nevében szólalt fel.- A müncheni árulás után mégis bekövetkezett az ami ellen Kassán és Tornócon tízezrek tüntettek. Hogyan alakult tovább a Major család sorsa?- Én már ekkor férjnél voltam. Apa rövid ideig még részt vett a párt illegális munkájában, de azért mi többször is találkoztunk. S amitől féltem, megtörtént, hosszú évekre el kellett válnunk egymástól. Apám 1938 decemberében több szlovákiai kommunistával együtt legálisan és hamis útlevéllel sok viszontagság közepette Moszkvába emigrált. Anya es Ernő öcsém csak egy év múlva mehetett utána, én a férjemmel és a hathónapos fiammal itt maradtam. Apa a búcsúzáskor magához szorította az unokáját, köny- nyeit visszafojtva, csöndesen ezt mondta: ,,Fiam. nagyapa most elmegy, mire viszontlátjuk egymást, te már nagy fiú leszel."- Mikor is volt a várvavárt viszontlátás?- Hét év múlva, 1945 nyarán. Apa még 18 évig élt, különböző tisztségeket töltött be. Volt a Pravda Lapkiadó Vállalat vezérigazgatója, 1951- től 1956-ig Budapesten Csehszlovákia nagykövete, majd a megérdemelt nyugdíjas évek következtek.- Ezt követően is találkoztak gyakran?- Szinte hetente felkerestem. Halála előtt egy héttel megkért, hogy sétáljak ki vele a Gottwald térre, akkor már a közeli utcában laktunk. Ezen az estén éreztem először, hogy megöregedett. A szíve már nehezen végezte munkáját. Többször megálltunk, kapkodta a lélegzetet, de nem panaszkodott. Láttam, hogy roppant erőfeszítéssel uralkodik magán. Ez volt kettesben az utolsó sétánk.- Még folytatnám a beszélgetést Ő azonban az órájára pillant, homlokára teszi jobb tenyerét s tétován feláll Valami megindító gyermeki kedvességgel mondja, jó ég. már egy óraI Hogy elrepült az idő, pedig még de sok mindent szerettem volna elmondani apáról. Majd máskor, most sietnem kell, beszélgetésre hívtak a Duna utcai magyar tanítási nyelvű iskola tanulói. Két órára várnak Elbúcsúzom, sietek én is. hogy otthon mindjárt papírra vethessem a beszélgetés lényegét. TÖRÖK ELEMÉR A CSSZBSZ X. kongresszusának küldöttje A közösségi élet formálásának részese A Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség X. kongresszusának küldöttei között lesz egy kassai (Košice) fiatalember is, a harmincegy esztendős Haraszti Pál mérnök. A szövetségben még nem számít régi, tapasztalt „harcosnak", kezdő csupán, ám fölöttébb igyekvő. Meg rátermett is. Ha nem lenne az, akkor három évvel ezelőtt aligha választották volna az akkor még Kenyheci (Kechnec) s a közelmúlttól pedig Szinai (Seňa) Efsz több mint négyszáz tagú CSSZBSZ-alapszerveze- te elnökévé. Az említett tisztségben kezdettől fogva ügyesnek bizonyult: nyitott szemmel jár; érdeklik a nagyvilág és az ország dolgai; nemcsak szemlélője, hanem minél hasznosabb résztvevője is akar lenni a közösségi élet formálásának; s mindamellett nyílt, őszinte és jó szervező is. Ilyen az alaptermészete, ilyenné nevelte őt a Kanyapta mentén szerényen meghúzódó kis település, Reste (Rešica) faluközössége, és a gondos szülők. Foglalkozása üzemgazdász. A minap, amikor hosszasan elbeszélgettünk, többek között azt is megkérdeztem tőle, miért lett tagja a szövetségnek, ezt válaszolta:- Azért, mert hiszek az emberek, a népek és nemzetek igaz, őszinte barátságának hatalmas erejében. A mi szervezetünknek az a feladata, hogy erősítse a két ország népének barátságát és együttműködését. A fiatal szakember egy iparkodó közösséget képvisel a X. kongresz- szuson Olyat, amely méltó a Csehszlovák-Szovjet Barátság Efsz névre. A szinai, a kenyheci, a migléci (Milhosť), és a bölzsei (Belža) mező- gazdasági dolgozók a múltban sem gazdálkodtak rosszul, s munkájukat, közös igyekezetüket jelenleg is számos szép eredmény fémjelzi. Igaz, a közelmúltban volt egy időszak, amikor az állattenyésztés nem érte el a kívánt szintet, ám mostanában ismét a legsikeresebb ágazatok közé tartozik. Csakúgy, mint a növény- termesztés. Gabonafélékből például az idén ez a Hernád menti szövetkezet érte el a legjobb hozamot a Kas- sa-vidéki járásban Jónak ígérkezik az idei gazdasági mérleg is. Alig egy hónappal a zárás előtt szinte biztosra vehető, hogy a nyereség meghaladja a 3,6 millió koronát. Ha figyelembe vesszük, hogy a szövetkezetnek az utóbbi években nem volt melléktermelési üzemága, s azt is, hogy közben sokat költött és költ ma is a 'termelés anyagi-műszaki bázisának fejlesztésére, akkor a várható nyereség valóban szép.- Világos előttünk, hogy az újabb előrelepes, illetve a további fejlődés lehetőségei nálunk sem a külterjes gazdálkodásban rejlenek, hanem az intenzívben - vázolta a helyzetet és az irányvonalat a mezőgazdasági vallalat üzemgazdásza. - Ez másutt is így van - folytatta -, éppen ezért nem véletlen, hogy a gazdaságosabb termelésre törekszünk. A gépek tökéletesebb kihasználásával, a munkabiztonsági előírások jobb betartásával - hogy csak néhány példát említsek - sok-sok koronát megtakaríthatunk. Persze, említhetnem a takarmány- és üzemanyagfogyasztást, s ugyanúgy a szállítói -megrendelői kapcsolatokat. Itt is, ott is rengeteg még a tartalék. Haraszti Pál elmondta azt is, hogy a Szinai Efsz baráti kapcsolatot tart fenn, együttműködik az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság Kárpáton Túli Területén található verbőci Lenin Kolhozzal. Együttmüködésük egyelőre csak a kölcsönös látogatásokból, népművészeti csoportjainak vendégszerepléséből és a szakemberek tapasztalatcseréjéből áll, ám a jövőben gazdasági téren is szeretnének segíteni egymásnak.-Többször jártunk már Verbö- cön. Nekünk, szinaiaknak főleg a szociális program és a tejtermelés komplex megoldása tetszett ott míg Balog Árpád, Jurko János és a többi kárpát-ukrajnai barátunk nálunk elsősorban a kooperációban történő üszönevelés szakmai és szervezési tapasztalatait tanulmányozzák. Természetesen. a cserelátogatások során rendszeresen megvitatjuk a növénytermesztési kérdéseket is, meg más, közérdekű dolgot. Megkérdeztem tőle azt is, mit vár a kongresszustól.- Mindenekelőtt azt. hogy járuljon hozzá a két ország barátságának további elmélyítéséhez, s a gazdasági kapcsolatok tökéletesítéséhez Jó lenne például, ha a jövőben nem csupán a nagy ipari vállalatok között alakulna ki közvetlen gazdasági, termelési együttműködés, hanem az olyan kis üzemek között is, mint amilyen a mi szövetkezetünk és a verböci Lenin Kolhoz. GAZDAG JÓZSEF (A szerző felvétele) 1987. XII. 11.' Illlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllillllllllllllll (
