Új Szó, 1987. december (40. évfolyam, 282-307. szám)

1987-12-01 / 282. szám, kedd

ÚJ szú 5 1987. XII.1. Falu a Vág partján A Galántai (Galanta) járáshoz tar­tozó Vágfarkasd (Vlčany) a Vág jobb partján, Mátyusföld nyugati csücs­kében fekszik. Lakosainak száma 4700, többségük az egységes föld­műves-szövetkezetben dolgozik. A múltban gyakran küzdöttek a Vág áradásaival, a viharokkal, a száraz­sággal. A fekete föld a megélhetést jelentette a Vág mentén. A termőföld java része a túlsó partra esett, s az ember rákényszerült, hogy átjárjon a vízen. így a komp nélkülözhetetlen volt. Ma már csak Farkasdnál ma­radt meg a komp, napjainkban is nagy személy- és teherforgalmat bonyolít le. Ez már nem az igazi- mondják a farkasdiak. - Vasból készült és még motor is van rajta, bár az gyakran elromlik. A korábbi fakomp sokkal nagyobb volt a mos­taninál, s még látni is öröm volt, ahogy ráhajtott két-három szénás­szekér. Az elmúlt évtizedekben megválto­zott a falu arculata. Gyorsütemű fej­lődéséről árulkodnak az új, szépen berendezett, összkomfortos családi házak, a közintézmények és más létesítmények. Ott jártunkkor Komlós Ferenccel, a helyi nemzeti bizottság elnökével- távolléte miatt - nem beszélhet­tünk, viszont Ondrej Čiernik a nem­zeti bizottság titkára szívesen mutat­ta be a települést.- Már a második megbízatási idő­szakban tölti be ezt a tisztségét. Kezdetben mi volt a nehéz, milyen örökséget kapott?- Ilyet is, olyat is, de mindig sike­rült egybehangolni a véleményeket, teljesíteni terveinket. Községünk büszke a hatvan férőhelyes óvodá­ra, a huszonhárom tantermes új is­kolára. Az ivóvízhiányról már csak múlt időben beszélhetünk. Az elsó szakaszban az óvoda, az iskola víz­ellátását oldottuk meg, majd foko­zatosan minden háztartásba, ahol igényelték, bevezettük a vizet. A víz jó, Jókáról (Jelka) kapjuk. Hat új utca kivételével, valamennyit portalaní- tottuk. Egyébként nagyon iparkodó, szorgalmas nép lakja ezt a falut. Az emberek kézségesek, legyen szó bármilyen társadalmi munkáról. A fa­lubeliek aktívan bekapcsolódtak az egyes munkálatokba, így a helyi nemzeti bizottság költségvetéséből csak az anyagot és a szakmunkákat fedeztük. A titkárral együtt személygépko­csival körbejártuk a települést. A szövetkezet szép irodaháza, a va- dászvendégló, az egészségügyi központ, a cukrászda, üzletek, óvo­da, iskola, a kisüzem mellett is elha­Kevesebb termett a tervezettnél A mélyszántás kivételével a Kö­zép-szlovákiai kerületben is befeje­ződtek már az őszi mezőgazdasági munkák. A jövő évi kenyérnekvaló magja a legtöbb gazdaságban októ­ber közepéig földbe került, ami az itteni földművelők sokéves tapaszta­lata alapján egyik feltétele a jó ter­mésnek. Csapadékból ugyan errefe­lé is kevesebb hullott a kelleténél, a búza és az árpa mégis sűrűn kelt, ígéretesen zöldell már. Az őszi érésű növények termése a tárolókba, illetve a feldolgozó üze­mekhez került. A déli járásokban a legtöbb munkát adó cukorrépából jóval kevesebb termett a tervezett­nél. Igaz, a szárazság miatt az elő­rejelzések óvatosak voltak, a közel huszonöt százalékos terméskiesés mégis hátrányosan érinti a rima- szombati (Rimavská Sobota) cukor­gyárat, melynek most Kelet-Szlová­kiában kell alapanyag után kutatnia. A gyár körzetében a Nagykürtösi (Veľký Krtíš) járás földművesei érték el a legjobb eredményeket, akik a 900 hektáron vetett „fehér arany­ból“ harminc tonnán felüli átlagho­zamot értek el. A nagyüzemek közül az ipolyvarbói (Vrbovka) szövetke­zet jeleskedett, azonban az ipolyba- logi (Balog nad Ipľom) szövetkezet 33 tonnán felüli termésátlaga szin­tén dicséretes eredmény. A Losonci (Lučenec) járásban mindössze hat gazdaság foglalko­zott e fontos ipari növény termeszté­sével. Közülük csak a rappi (Rapov- ce) és a buzitai szövetkezet ért el 30 tonnát meghaladó hektárhoza­mot. A korábbi esztendők sikeres termesztői, a Füleki (Fiľakovo) Álla­mi Gazdaság és a galsai (Holiša) szövetkezet eredményei elmaradtak a várakozástól. A Rimaszombati já­rás cukorrépa-termesztőinek idei próbálkozását szintén nem kísérte siker, hiszen feladatukat csak het­ven százalékra teljesítették. A korábbi esztendők biztató elője­lei után jobb eredményekre számí­tottak a kukoricatermesztök is. A Nagykürtösi járásban a megkésett vegetáció miatt csak 2280 hektár növényzetét hagyták meg magra, de hat tonnán felüli átlagtermést még így is csak Sklabinán értek el. Elfo­gadható volt még az ipolynyéki (Vi­nica), a nyényei (Nenince) és az ipolybalogi szövetkezet öt tonnán felüli terméseredménye. • A Rimaszombati járásban is csak egyetlen gazdaságban, a Munka Ér­demrenddel kitüntetett rimaszécsi (Rimavská Seč) Új Világ Egységes Földműves-szövetkezetben közelí­tette meg a kukorica hektárhozama a 7 tonnát. A Losonci járás mezőgazdasági vállalatai csupán 71,5 százalékra teljesítették kukoricatermelési fel­adataikat. A ,.gyengébb bizonyít­ványt“ azzal magyarázzák az ága­zatvezetők, hogy több mint 400 hek­tár termését kénytelenek voltak siló- kukoricaként hasznosítani. Megte­hették, hiszen kalászos gabonából jóval többet termeltek a tervezettnél, takarmányfélékből pedig hiányuk volt. Szemes kukoricából Buzitkán 6,5, Galsán 6,4 tonna termett hektá­ronként, s teljesítették a tervet Rap- pon, Rátkában és Tomášovcében is. A zöldségtermesztés mérlege szintén felemás eredményeket mu­tat a kerület déli járásaiban. Papriká­ból és paradicsomból bőséges volt a kertészetek kínálata, ugyanakkor hagymából, gyökérzöldségböl és hüvelyesekből nem termett meg a várt mennyiség. A burgonyának nem kedvezett a szárazság, így például a Rima- szombati járásban a tervezett meny- nyiségnek mindössze 37 százalékát értékesítették a gazdaságok. A szomszéd járásokban jobb volt a termés, ám a tervet sehol nem teljesítették. HACSI ATTILA ladtunk. Kísérőnk büszkén magya­rázott, alig győztük követni. A szé­pen rendezett parkok, virágágyások kellemes, pihentető látványt nyújtot­tak. A titkár megjegyezte: - Parkosí­tottunk, sok száz tuját és nyírfát, cserjét, virágot, gyümölcsfákat ültet­tek ki a lakosok. Az új focipálya is elkészült, lelátóval együtt. A gyer­mekpark egyik részében játszótér van, a másikban időnként az állatte­nyésztők bemutatják legérdekesebb példányaikat: kicsik és nagyok gyö­nyörködhetnek a pávákban, gyöngy­tyúkokban, galambokban, papagá­jokban, díszmadarakban. A horgá­szok szervezetével közösen rendbe hozzuk az öreg Vág mocsaras ré­szét, kitisztítjuk vizét, horgászásra alkalmassá tesszük, így sokan kelle­mesen tölthetik el majd szabadide­jüket.- Jó lenne talán néhány szót szólni a fogyatékosságokról is. Mi a legnagyobb gond a községben?- Ebben a megbízatási időszak­ban is nagy súlyt helyezünk a kör­nyezetszépítésre, betonjárdák épí­tésére, parkok létesítésére, a lakos­sági szolgáltatások fokozatos bőví­tésére. Mert igaz ugyan, hogy van itt kárpitos, kőműves, villanyszerelő, lakatos, szobafestő, mázoló, fény­képész, fodrász, borbély, varroda, tisztító, televíziójavító, de a műhe­lyek korszerűsítésére is szükség van. Távlati terveink között szerepel egy új bevásárlóközpont felépítése. Sok kis üzletünk van, de egy nagy áruházra okvetlen szükségünk lenne. A művelődési ház mellett is elha­ladtunk. A hnb-titkár szerint Kram- mer Ferenc irányításával itt mindig történik valami. A társadalmi szerve­zetek, a Csemadok, a nőszervezet tagjai gyakran megfordulnak benne. Az utóbbi időben az ifjúsági szerve­zet kulturális tevékenysége is élén- kebb lett. Faluszemlénk közben hiányoltuk a nyugdíjasklubot.- Nagyon hiányzik - mondta a hnb titkára. - Fő feladataink egyike egy olyan minden igényt kielégítő klub mielőbbi felépítése, amelyben idős állampolgáraink napjaikat szó­rakozással, pihenéssel tölthetik. Az építést ez év áprilisában megkezd­tük. Az alapozásnál sokan segítet­tek, köztük a dolgozni bíró nyugdíja­sok is. Körsétánk végére érve elbúcsúz­tunk vendéglátónktól. A Vág partján várt reánk a komp. A révész egy­kettőre autóstul felrakott bennünket. Szép csendesen, lassan szelve a fo­lyó vizét elindult velünk a komp. Szinte észre sem vettük, már a Vág másik partján, Sókszelócén (Selice) voltunk. NAGY TERÉZ Az utolsó szállít­mányt indítja ka­rácsonyfadí­szekből az idei piacra ezekben a napokban a trnavai Fejlő­dés Ipari Szövet­kezet. Hlohoveci üzemegysége évente 80 fajta karácsonyfa- díszt gyárt üveg­ből, összesen 2,8 millió korona ér­tékben. A képen: Alžbeta Uherčí- ková látható munka közben. (Vladimír Benko felvétele - ČSTK) MAI VÁNDOROK A KGST komplex programja négy feladatának megoldásában a csehszlovák egészségügy is jelentős részt vállalt. A hazai egészségügyi szervezetek ezzel összefüggő tevékenységét a Brati­slavai Orvosbionikai Kutatóintézet irányítja, amely nemrég ünne­pelte fennállásának 20. évfordulóját. Az intézet dolgozóinak gyó­gyító- és kutatómunkáját a legkorszerűbb berendezések segítik, beleértve a számítógépet is. A felvételen Magda Mikulášová labo­ráns a számítógépre kapcsolt Chirastar 32 U típusú műszerrel vektorkardiográf iái kivizsgálást végez. (Vladimír Benko felvétele - ČSTK) Hallottam már üzemvezetőktől, sőt gyárigazgatóktól is, hogy nem kell minden áron marasztalni azt, aki menni akar. Lehet, hogy van ebben némi igazság, bár az ilyen kijelenté­sek bennem mindig vegyes érzése­ket váltanak ki. Legtöbbször azt, hogy az adott gyárban, üzemben, vagy munkahelyen a dolgozók meg­becsülése, értékelése, megértése- azt már ne is mondjam, hogy tisztelete körül valami nincs rendben. Nem a megrögzött munkahely­változtatókra (vándormadarakra) gondolok. Ók valóban menjenek, ha nincs maradásuk, bár a közösség átformáló ereje esetleg változtatni tudna a saját érdeküknek és a kö­zösségi érdeknek sem mindig megfelelő magatartásukon. Ilyesmi­re manapság csak legyinteni szok­tak, s közben senki sem számolja- a legyintők biztosan nem - a milli­ós károkat, amit a helyenként már- már egészségtelen méreteket öltő munkaeróvándorlás okoz. A közelmúltban a Partizánskéi Augusztus 29. Cipőgyár komáromi (Komárno) üzemében jártam. Ter­mészetesen nem először. Lassan már egy évtizede annak, hogy fel­keltették az érdeklődésemet ennek az üzemnek a munkaeröproblémái. Huszonöt-harminc százalékos munkaerő elvándorlással küszköd­nek, pedig nem legyintenek, ha va­laki menni akar. Nem tartom fontos­nak azoknak megnevezését, akik a legutóbbi látogatásomkor távozni készültek, s hajlandók voltak beszél­ni elhatározásuk okairól is. Egyéb­ként hozzájárultak nevük közlésé­hez, ami már eleve azt jelenti, hogy felelősségük teljes tudatában mond­ták azt, amit éppen nyilatkoztak. Először egy olyan dolgozóval talál­koztam, aki majdnem egy évtizede szakmai gyakorlatnak fordított hátat, hogy boldogulását máshol keresse.-Az alapiskolában nem tartoz­tam a legjobb tanulók közé - mondta D. Márta.- Toboroztak a cipőgyárba, hát úgy gondoltam, hogy megpróbá­lom. Két évig Partizánskéban ipari tanulóskodtam, ahonnan felsőrész készítő varrónőként kerültem vissza Komáromba.- Úgy érezte, hogy akkor jól meg­tanulta ezt a szakmát?-A záróvizsgán elég gyengén szerepeltem, így csak a hármas bér­osztályba soroltak be, de azt mond­ták, ez nem olyan lényeges, mert ha jól fogok dolgozni, szépen kereshe­tek. Eleinte nem igen volt okom a panaszra. Akadt munka bőven, de jutott a borítékba is. Most már csak a sok munka maradt, meg a túlórá­zás és a szombati műszakok. Én ezeket nem tudtam vállalni, hiszen gyermekeim vannak, akikről gon­doskodni kell. Viszont, ha nem válla­lom a szombati munkát és a túlórá­kat, akkor a művezetőmtől elvétve sem kapok olyan munkát, amelyiken keresni lehet. Az igazsághoz tartozik az is, hogy elég gyakran betegek a gyermekeim, s az orvos kiír mellé­jük. Mikor újra belépek, olyan mun­kahelyre tesznek, ahol helyettesíteni kell valakit, aki, talán ugyanúgy, mint én tettem korábban, beteg gyerekét ápolja otthon. Ez rendben lenne, de sajnos az ilyen beugrásokkal keres­ni nem lehet. Volt olyan hónapom, amikor még az ezer korona sem jött össze.- Van a gyárban olyan jól fizetett munka, amit el tudna végezni?- Természetesen. Az úgyneve­zett ,,körön“ a két és fél ezret is meg lehet keresni, de ott két műszakos a termelés. És természetesen én ezt nem vállalhatom. Sz. Zsuzsa esete teljesen más. Gimnáziumi érettségivel került a ci­pőgyárba. Tele volt ambíciókkal, s hitt abban, hogy elképzeléseit itt majd valóra válthatja. Mindenekelőtt dolgozni akart és jól keresni. Négy év után úgy érzi, pályát tévesztett.- Négy év alatt nem sikerült elér­nem, hogy annyit keressek, ameny- nyiből az elképzelésemnek megfele- leóen élhettem volna. Volt egy rövid időszak, amikor azt hittem, ,, sínen vagyok". Anyagmozgató voltam az egyik munkarészlegen, de amilyen peches vagyok, ez a részleg meg­szűnt. Azóta képtelen vagyok meg­felelő munkát találni. Betéteket sza­bok, hát lehet ezzel keresni? - kér­dezi, s közben úgy néz rám, mintha én lennék az oka, annak, hogy a be­tétszabást nem fizetik jól. Zsuzsa minden egyes szaván érezhető, hogy elégedetlen. Eleinte csak a bérét keveselte, de most már szinte semmi sem tetszik neki. Úgy érzi, élete egyik legnagyobb baklö­vését akkor követte el, amikor átlép­te ennek a gyárnak a küszöbét. De a felmondásában nem erre hivatko­zott.- Egyedül nevelem a fiamat. Arra hivatkoztam, hogy a mostani munkám mellett nem tudok róla meg­felelően gondoskodni. Igy hamarabb elengednek. Különben szinte senki sem jelöli meg felmondásában az igazi okot. A felmondás alatt állók között ta­lálkoztam olyanokkal is, mint B. Ist­ván, akit akár hálátlannak is nevez­hetne az ember. Tizenhat éves fejjel otthagyta a szakmunkásképző inté­zetet. Sehova sem vették fel, csak a cipőgyárba. Időközben tizennyolc éves lett és most már férfiasabb munka után akar nézni. Holott a ci­pőgyárban is szükség van férfimun­kaerőre. Bizonyos értelemben az ő esete is tipikus, de nem abba a kategóriába tartozik, amely ebben a gyárban jellemző. Ó csak egy azok közül, akik rontják a gyár statisztiká­ját és részben a hírnevét is. T. Éva a gyár törzsgárdájához tartozik. A legjobb munkásnők kö­zött tartják számon. Eddig még eszébe sem jutott, hogy máshol ke­resse boldogulását. Viszont megérti azokat, akik nem győzik türelemmel.- Nagyon sok kisgyermekes anya dolgozik nálunk - mondta. - Nehéz helyzetben vannak, mert nem tudják vállalni a túlórázást és a szombati műszakokat. Márpedig enélkül túl nagy megbecsülést nem tudnak ki­vívni maguknak.- ön szerint miért van szükség a túlórákra és a szombatokra?- Tudja ezt mindenki: a szombati műszakok eleve bekerülnek a gyár termelési tervébe. Erre az évre húsz munkaszombatot terveztek A túl­órákra sem lenne ilyen mértékben szükség, ha jobb lenne az anyagel­látás és a munka szervezése. Hajt­juk, hajszoljuk a tervteljesítést, min­den áron, az asszonyok meg épp emiatt mennek el. így örökké mun­kaerőhiány van nálunk, ami azt eredményezi, hogy további túlórákra és szombati műszakokra van szük­ség. Ez egy olyan ördögi kör, amiből csakis a vezetőink találhatják meg a kiutat. KAMOCSAI IMRE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents