Új Szó, 1987. december (40. évfolyam, 282-307. szám)

1987-12-21 / 299. szám, hétfő

A CSKP KB 7. ülésének vitája (Folytatás az 5. oldalról) például a Breznói Hidelemgyár az emelödaruk összeszerelésében, vagy a závadkai Sigma vállalat a szivattyúgyártásban. Kiválóan teljesítik célkitűzé­seiket a Šverma Vasmű és a dubovái Petrochema vállalat dolgozói, ahol folyamatos az üzemelés Feltételezzük, hogy a járásban a terv mennyiségi mutatóit határidő előtt teljesítik, azonban a minőségi mutatók teljesítéséért az év utolsó órájáig küzdeni fogunk. A vállalati és a vállalaton belüli gazdasági szférákban egyre gyakrabban hangzanak el bíráló észrevételek a szállítói-megrendelői kapcsolatok hi­ányosságaival összefüggésben, amelyek valóban a termelés fejlesztésének, hatékonyságának és mi­nőségének komoly kerékkötőjévé válnak. Ezért a Vasműben nagy figyelmet fordítunk a hazai és a külföldi megrendelőkkel kötött gazdasági szerző­désekben foglaltak teljesítésére. Eközben abból az elvből indulunk ki, hogy szállítási kötelezettségein­ket partnereinkkel szemben teljesíteni kell, hogy jogunk legyen ugyanezt kérni tőlük. Ezért tartjuk a Sverma Vasműben fontosnak a gazdasági szerző­dések teljesítését. Vállalatunknál meg vagyunk győződve arról, hogy a jövőben már nem lesz elegendő az irányítás jelenlegi színvonala és formája, hogy az intenzív fejlesztés meghirdetésén túl lépni kell e célok eléré­se felé. Az élet azonban arról győz meg bennünket, hogy a jelenlegi időszakban nem minden munkahe­lyen lehet a jobb minőség, a magasabb műszaki színvonal és a hatékonyság eléréséért többet tenni Egyúttal úgy tűnik, hogy már elvvé vált mindent és mindenütt bizonyos pesszimizmussal bírálni, ahe­lyett, hogy szilárdítanánk a munka-, a gazdasági és a társadalmi fegyelmet, s növelnénk az eredménye­kért vállalt felelősséget. A Sverma Vasműben felelősségteljesen készülő­dünk az 1988. év feladatainak teljesítésére, habár még sok problémát kell megoldanunk Megteremtjük a feltételeket ahhoz, hogy fokozzuk dolgozóinknak az irányításban való részvételét. Tapasztalataink azt mutatják, hogy szükséges minőségi szempontból elmélyíteni és bővíteni a munkaszervezés és a java­dalmazás brigádformájának érvényesítését, 1990- ig, amikor az elfogadott határozatok értelmében komplex módon kell felhasználni az átalakítás min­den fontos elemét, alkalmazottaink 73 százaléka ilyen módszerrel dolgozik majd. A szociális és gazdasági fejlesztés meggyorsítá­sára tett erőfeszítéseinkben fontos feladatot tölt be gyártási programunkkal kapcsolatban a tudomá­nyos-műszaki haladás elveinek érvényesítése. A kollektívák széles körű aktivizálásának céljából egy olyan vállalaton belüli komplex intenzifikálási programot dolgoztunk ki, amely a technológiai folya­matok tökéletesítését, a csógyártási program termé­keinek innoválását és további, az intenzifikálást célzó intézkedéseket tartalmaz. Abból a felelősség- tudatból indultunk ki, hogy ki kell elégítenünk hazai és külföldi megrendelőink szükségleteit Másrészt viszont leállítjuk a betonvasak termelését, ezt az elkövetkező időszakban az ostravai Klement Gott­wald Újkohó hengerművében fogják gyártani. Fontos tényező a Šverma Vasmű kohászati ter­melése és az egész csőgyártási program hatékony­sága növelésének szempontjából az acélgyártás tervezett intenzifikálása. Egy villamos ívkemence -, amely öt, eddig használt elavult kemencerendszert pótol majd - üzembe helyezésével olyan hatékony­ságot érünk el, hogy a költségek mintegy hat éven belül megtérülnek. Ezt a problémát már a CSKP XVII. kongresszusán is felvetettem. Ismét figyel­meztetni akarok arra, hogy ez a beruházás, amelyet a hetedik ötéves tervidőszakban a csőgyártási prog­ram keretében kellett volna megvalósítani, egyértel­mű fontossága ellenére nem halad jelentős mérték­ben előre. MIROSLAV ZAVADIL elvtárs, a CSKP KB Titkárságának tagja, az SZKT elnöke Korunk igényes feladatai - amelyek Csehszlová­kia Kommunista Pártjának XVII. kongresszusán ju­tottak kifejezésre a gazdasági és a szociális fejlesztés meggyorsítása, valamint az átalakítás folyamata teljes egyetértést, támogatást és az abba vetett hitet váltották ki a szakszervezeti tagok köré­ben, hogy a szocializmus az eddiginél is jobban bizonyítani tudja képességeit és előnyeit. A dolgo­zóknak őszinte érdekük, hogy gyorsabban halad­junk előre. Alátámasztják ezt a pártalapszervezetek, valamint a szakszervezeti szervek és szervezetek tagjainak és tisztségviselőinek tanácskozásai. Ugyancsak bizonyította ezt az állami vállalatról szó­ló törvény tervezetével kapcsolatos vita, továbbá a társadalom átalakítása és a gazdasági reform iránti nagy érdeklődés. Az előző, 7. ötéves tervidő­szakhoz képest tovább nő a termelés, s ezt nagyra kell értékelni. De az eddig elért eredmények nem felelnek meg teljes mértékben a kongresszusi célki­tűzéseknek és lehetőségeinknek. Annak a ténynek, hogy nem növeljük a tervezett ütemben a nemzeti jövedelmet, nem szabad ked­vünket szegnie és oda vezetnie, hogy kétségbe vonjuk a gyorsítás stratégiájának és a 8 ötéves terv feladatainak jogos és reális voltát. Nem habozom kimondani: aki ezt teszi, az nem veszi komolyan az átalakítást és társadalmunk új dolgait. A dolgozók örömmel fogadták a párt köz­ponti bizottsága 4. és 5. ülésének határozatait. Meg­értik, hogy a fogyatékosságok megszüntetéséhez egyedüli út vezet: a becsületes és a felelősségtudat­tal végzett munka. Nem értik azonban, miért halo­gatja sok felelős dolgozó a terv teljesítésével kap­csolatos konkrét problémák megoldását, miért túri meg a tartalékok feltárása és felhasználása helyett a tervekkel való licitálást, miért nem vonja le a követ­keztetéseket a kormányhatározatok nem teljesítése esetén, miért nem reagálnak sok helyen a dolgozók észrevételeire és nézeteire. A dolgozók nyíltan és joggal bírálják, hogy sok helyen nincsenek megoldva a konkrét munkahelyi problémák. Az ilyen helyzet türelmetlenséget és bizalmatlanságot vált ki, gyakran passzivitáshoz vezet. Úgy gondolom, valamennyiünk, az egész párt célja, hogy a becsületes emberek kedvét ne szegje a közömbösség és a kételkedés, amely a meg­oldatlan problémákból adódik. Mihail Gorbacsov elvtárs szavaival élve: csak olyan ember teremthet rendet a házban, aki gazdának érzi magát benne. Nem akarok semmit sem eltúlozni, de nagymérték­ben polarizálódnak a vélemények, és nő az elége­detlenség a konkrét problémák megoldásával kap­csolatban. Az utóbbi időben az üzemekben többször is hallhattuk: mi és ti. Mi lent és ti felül. Ez elgondolko­dásra késztet valamennyiünk módszeréről és mun­kastílusáról. A dolgozók őszinte, néha éles szóki­mondása a szakszervezeti munkával megbízott kommunistákat is arra kell hogy ösztönözze, hogy keressék a konkrét ellentétek megoldásához való hozzájárulásuk növelésének útját, mivel ezek az ellentétek gazdaságunk több területén kiéleződnek önbírálóan kell tekintenünk saját munkánkra, arra, hogyan teljesítjük a szakszervezetek XI. országos kongresszusán kitűzött feladatokat. Az új gazdasági mechanizmusnak az életbe való átültetése, a társadalom továbbfejlesztését célzó minden terv megvalósítása elsősorban a munkás- osztály becsületes és minőségi munkájától függ. Ezzel kapcsolatban szólni akarok a munkásosztály jövő nemzedékének neveléséről. Nézetem szerint ez fontos kérdés. Általánosan csökken az érdeklő­dés a munkásszakmák iránt. Nemcsak az olyanok iránt, mint az öntómunkás, hengerész és vasmun­kás, hanem az olyanok iránt is, amelyek a múltban rendkívüli megbecsülésnek örvendtek, például a szerszámkészítő. Számos szakterületen elkezd­ték kidomborítani az elméleti és az általános ismere­tek fontosságát a szakmai jártasság rovására. Rövi­den szólva, az érettségi bizonyítványt a fő követel­mény, a szakma ismerete fölé emelték. Ezen kívül nem szentelnek kellő figyelmet a munkásszakma iránti büszkeségre való nevelésnek sem. A szakmai büszkeségre való nevelésnek, a saját üzemhez való viszony formálásának. A 8. ötéves terv célkitűzései igényes szociálpoli­tikai feladatokat tartalmaznak. E téren már több intézkedést tettünk, számos probléma megoldásra vár. Még sürgetőbben kell megvilágítani a dolgozók­nak az erőforrások képzése és felhasználása közötti összefüggést. Ez megköveteli, hogy hatékonyabban terjesszük az SZKT kezdeményezését és a prágai felhívást. Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a helyes szociálpolitika visszahat a munkaakti­vitásra, és hozzájárul a társadalom politikai stabilitá­sához. A Szakszervezetek Központi Tanácsa szük­ségesnek tartja, hogy ez a szociálpolitikai szerep következetesebben visszatükröződjön minden szakszervezeti szerv és szervezet tevékenységé­ben, s nagyobb mértékben fejlesszék saját kezde­ményezésüket. Ez elsősorban a szociális igaz­ságosság elvének érvényesítésére, és a megfelelő munkahelyi környezet létrehozására, továbbá a köz­lekedési és az emberek életét megkeserítő más problémák megoldására vonatkozik. Ezért például a szövetségi kormányhoz fordultunk, hogy határo­zottabban szervezze meg a dolgozók munkába szállítását, amely sok helyen fontos problémává válik. Úgy vélem, hogy a dolgozók aktivitásának növelése nemcsak a jó gazdaságirányítással, a megkívánt gazdasági ösztönzéssel, hanem az egészséges társadalmi légkör megteremtésével is összefügg. Az olyanéval, amelyben mindenkinek felelnie kell tetteiért, tekintet nélkül tisztségére és társadalmi helyzetére. Sajnos, számos vezető dol­gozó és néhány szakszervezeti tisztségviselő is mindeddig elnéző a legkülönfélébb negatív jelensé­gekkel szemben. Figyelmen kívül hagyják a fogyaté­kosságokat, a törvénytelen eljárásokat, a fegyelem és a rend megsértését, sót, a társadalmi tulajdon fosztogatását és a korrupciót is. Mintha rájuk nem vonatkozna a párt központi bizottsága elnökségé­nek levele. Nézetem szerint a dolgozók bizalmát nem is annyira ellenségeink ássák alá, hanem egyes Ba- binský-típusú esetek következetlen intézése. Sok az olyan bíráló szó, miszerint növekszik azoknak a szá- m'í, akik törvénytelen módon nagy vagyonra tesz­nek szert. Helyes és igazságos lenne, ha az állami szerveknek törvényes joguk lenne megkövetelni, hogy az állampolgár igazolja, hogyan tett szert vagyonára. A legfőbb ideje a körmükre nézni a kü­lönböző elemeknek, amelyek ugyancsak mérgezik a társadalmi légkört. Az átalakítás nem hathat és nem fog hatni automatikusan, nem oldja meg termelésünk jelenle­gi konkrét problémáit. Meggyőződésünk azonban, hogy a gazdasági mechanizmusra vonatkozó tör­vény gyakorlati végrehajtása új politikai és munka­kezdeményezést bontakoztat ki. Azt is tudjuk, hogy egyes elvek érvényesítése nem lesz könnyű, ellen­állást és konfliktusokat vált ki. Ezért a szakszerve­zeti tisztségviselők nevelömunkáját és egész tevé­kenységét arra orientáljuk, hogy az átalakítást ne csak hozzáértően megvilágítsák, hanem valóban küzdjenek a gazdasági reformért. A törvénytervezettel kapcsolatos vita során külön figyelmet fordítottak a szakszervezeti szervezetek­nek az új gazdasági feltételek között elfoglalt hely­zetére és betöltött szerepére. Nyomatékosan ki­mondták azt a követelményt, hogy a szakszerveze­tek tevékenységében továbbra is következetesen érvényesüljön a sokoldalúan kiegyensúlyozott mun­ka elve. Ezzel kapcsolatban állandóan időszerű Lenin tanítása a szakszervezeteknek a szocializmus­ban betöltött szerepéről, arról, hogy az irányítás és a gazdálkodás iskoláinak kell lenniük, s újabban a szocialista önigazgatás iskoláinak is. Nézetem szerint a gazdasági reform nem csökkenti a szak- szervezetek helyzetét és szerepét, hanem éppen ellenkezőleg, a szakszervezeti szervezetek na­gyobb aktivitását feltételezi. Tudatosítjuk, hogy a szakszervezetek tekintélye nem a törvényből adó­dik, csak munkánk eredményéből adódhat. A CSKP KB Elnökségének beszámolója a szak- szervezeti tevékenység fejlesztésére és javítására nézve is világos eligazítást ad. Alapvető kiinduló­pontunk ahhoz, hogy meghatározzuk a szakszerve­zeti szervezetek összetételének átalakítása terén követendő eljárást. Ezekkel a kérdésekkel a Szak- szervezetek Központi Tanácsának következő plená­ris ülése foglalkozik Az átalakítás szervezetünknél sem lehet kizárólag beszédek és határozatok dolga. Mindeddig az általános elképzelések dominálnak arról, mit és hogyan tökéletesítsünk. Sok dologban kell változtatni és megváltozni, ehhez nem fér két­ség. A meghatározó azonban az, hogy nagyobb hatékonysággal hajtsuk végre a szakszervezetek XI. országos kongresszusának határozatait, hogy tovább növekedjen - országos méretben és minden üzemben - a szakszervezetek közreműködése és felelőssége a szocializmus fejlődéséért Központi szinten és valamennyi szakszervezeti szervezetnél minden tag nézeteit figyelembe kell venni, a szakszer­vezetek állásfoglalásait partnereinktől függetlenül kell megfogalmazni, mégpedig teljes mértékben tisztelet­ben tartva a társadalmi érdekeket. Számos szakszer­vezeti tisztségviselő azonban a vezető gazdasági dolgozók „fogságában" van. Amint ezt a XVII. pártkongresszus kiemelte, szükségesnek tartjuk, hogy a módosított Munkatör­vénykönyv jobb jogi védelmet biztosítson a szak- szervezeti tisztségviselők számára. Sajnos, mind­eddig sok az olyan eset, hogy a szakszervezeti tisztségviselőket megbüntetik a dolgozók törvényes jogainak védelméért, jogos bíráló nézeteikért En­gedjék meg, hogy megemlítsek egy példát. A Szak- szervezetek Központi Tanácsa nemrégi ülésének vitájában felszólalt Josef Hampl, a szocialista mun­ka hőse, s bírálta a munkaszervezés fogyatékossá­gait és azokat az okokat, amelyek kollektíváját gátolják szocialista kötelezettségének teljesítésé­ben A helyzet javulása helyett a brigád „a megkü­lönböztetett figyelem“ céltáblájává vált, s számos ellenőrzést hajtottak végre, hogy megleckéztessék Hampl elvtársat és kollektíváját azzal kapcsolatban, hogy nem tizetődik ki bírálni a gazdasági vezetősé­get. Az ilyen eljárással nem érthetünk egyet. Az eset megvitatása után megfelelő választ adunk. Az új gazdasági feltételek között szükséges lesz, hogy a szakszervezetek merészen fellépjenek a társadal­mi érdekek megsértése ellen, s kielégítsék a dolgo­zók jogos szociális és kulturális szükségleteit. Ezért a szakszervezetek munkájában helyénvaló a harciasság, a merészség és az önállóság követel­ménye. A szocialista demokrácia elmélyítését első­sorban úgy értelmezzük, mint a feltételek megte­remtését ahhoz, hogy a szakszervezeti tagok az eddiginél jobban érvényesítsék jogaikat és köteles­ségeiket, és a szakszervezeteket saját szervezete­iknek tekintsék. Ezenkívül határozott módon meg kell szabadulni az adminisztratív módszerektől, a formalizmustól, a rutinszerűségtól, a berögződött sémáktól, attól a jelenségtől, hogy számos szak- szervezeti szerv és tisztségviselő elszakad a tag­ságtól. E téren ránk nézve is érvényes Lenin felhívá­sa: ne igyekezzetek régi eszközökkel megoldani az új feladatokat. Végezetül rá akarok mutatni A CSKP XIII. kong­resszusa után a pártban és a társadalomban kiala­kult válság tanulságai című dokumentum érvényes­ségére és időszerűségére. Az 1968. évi igazság igazság marad. Az 1988-as esztendő, amelybe rövidesen belépünk, nem lesz „sorsdöntő nyolcas év", ahogyan ezt ellenségeink kürtölik. Jövőnk, sorsdöntőén csak a felelős és becsületes munka eredményeitől, a párt egységétől és cselekvőképes­ségétől, valamint attól a képességünktől függ. hogyan tudjuk alkotó módon érvényesíteni a Szovjetunió Kommunista Pártjának az átalakítás során szerzett tapasztalatait, milyen következetesen váltjuk valóra a februári győzelem történelmi örökségét. JAROSLAV ONDRÁČEK elvtárs, a CSKP KB tagja, a Kelet-csehországi Szénbányák Vállalat Jan Šverma Bányaüzemének fövájárja Legtöbb dolgozónk támogatja az átalakítás gyor­sítását és a szocialista demokrácia elmélyítését. Azonban szólnak arról a kétségeikről is, hogy a múlthoz hasonlóan majd nem sok dolog változik. Annak alapján jutottak erre a következtetésre, hogy azt látják: a felsőbb szintű gazdasági szervezetek­ben minden oldalról és a szakszervezeti tisztségvi­selők segítségével védelmezik a jelenlegi irányítási rendszert. Tudjuk, ez sok embernek megfelel, hi­szen megszokták a kényelmes életet. Szóban ugyan egyetértenek az átalakítással, de a valóság­ban mindent megtesznek azért, hogy semmi se változzon. A termelésben alkalmazottak dolgozni akarnak. Azt mondják, idejében adjanak nekünk anyagot, s akkor nem lesznek problémák a terv teljesítésével. Elmarad a sok fölösleges hajrá és lesz idő odafigyelni a termelés minőségére. A szállítói-megrendelői kapcsolatok évről évre rosszabbak, s illúziókban élni, hogy az új vállalati törvény majd megoldja a problémát, helytelen. Jo­gosak az olyan hangok és kételyek, melyek szerint a régi mechanizmus elévült, az új még nincs előké­szítve, s ez egész sor váratlan problémát idézhet elő. Türelmetlenek az emberek, várják, hogy mi lesz ezután. Tudjuk, nem lehet siettetni a dolgokat, de azzal sem érthetünk egyet, hogy az átalakítás csak tizenöt év múlva érezteti hatását, miként azt egy elméleti szakember mondta azon a televízióban megtartott kerekasztal-beszélgetésen, amelyen én is részt vet­tem. Hogyan állhatunk ki ezzel az emberek elé és nyerhetjük meg őket az új dolgok érdekében! Értem, hogy ezek a dolgok nem születnek könnyen és hogy mi lentről kissé másként látjuk a helyzetet, de amíg nem mutatjuk meg az embereknek a munkahelye­ken, hogy valóban megkezdődött már a változás, nem állnak mellénk és arra várnak majd, milyen sikerrel jár az ez egész átalakítás. Megszokták már ugyanis, hogy valaki mindig megoldja helyettük a problémákat. Úgy gondolom, jó, hogy különvált a főtitkári és a köztársaság elnöki funkció. Több idő jut majd a politikai dolgokra, s gyorsabban és szakszerűbben lehet a gyakorlatba bevezetni. A központi szervek­ben is törvényszerűen változásokra kerül sor. Az emberek lent, s főként a fiatal nemzedék vár erre. Nincs és nem lesz szó arról, hogy valakiknek majd fejét veszik, de olyan szükségszerű változások ezek, amelyeket az átalakítás megkövetel. S minél hamarabb kerül erre sor, annál jobb mindannyi- unknak. Ami engem személy szerint bánt, az a magasabb beosztású gazdasági dolgozók gondolkodása, visel­kedése és eljárása. Ók mindenekelőtt gazdasági dolgozók, s majd azután párttagok. Meg vagyok győződve arról, hogyha ez fordítva lenne, akkor ebben az országban sokkal kevesebb lenne a gond, a fölösleges papírmunka, s más lenr\e a helyzet. Hiszen mint párttagnak jogom és kötelességem elmondani a véleményemet és nemcsak vakon másolni és sokszorosítani néha valóban értelmet­len, fentről érkező parancsokat. Szerintem itt van az egyik lehetőség az elburjánzott adminisztráció csök­kentésére és néhány fölösleges intézmény meg­szüntetésére. Olyan nemzet vagyunk, amely min­denből tréfát csinál, mindenre van azonnal anekdo­tája. Ezt nem ellenzem, de úgy gondolom, hogy abban a forradalmi időszakban, amely most előttünk áll, vélemények csapnak majd össze. Demagóg beszédeket is hallhatunk, amikor azt mondják: nézzék, hová juttatták negyven év alatt az országot! Természetesen ezt elutasítjuk, de valóban szükség van arra, hogy a szavakról a tettekre térjünk át. Megkaptuk az állami vállalatokról szóló törvény- tervezet nyilvános vitájának végső információit, amelyekben komoly bírálat érte a központi szervek, termelési-gazdasági egységek és vállalatok irányító és szervező munkájának jelenlegi színvonalát és egész sor kérdés érinti a központi szervek és szervezetek funkcióját és számát. 1955-tól a Trutnovi járásban élek és dolgozom. Tegnap volt huszonnyolc éve, hogy felvettek a kom­munista pártba. A járásban ismernek az emberek és nagyon sokszor fordulnak hozzám kérdéseikkel. Engem megelőzően Bobková elvtársnő beszélt er­ről. A Trutnovi járásban fejlett a textilipar. A járás produktív lakosságának 36 százaléka dolgozik eb­ben az ágazatban, amely a járás ipari termelésének 47, a kerületének pedig 42 százalékát adja. Miért beszélek erről? Az utóbbi hónapokban a textilipar dolgozóitól és tisztségviselőitől olyan kérdéseket kapok, hogy a CSSZSZK kormánya 1987. szeptem­ber 3-i 247/87 számú rendelete, amely a textilipar dolgozóinak stabilizálásával foglalkozik, miért nem érvényes éppen a mi járásunkban, mikor a szom­szédos Náchod és Semily járásokról szó van ebben a rendeletben. Erre nem tudok válaszolni és elisme­rem, hogy a járásban senki sem adott tanácsot. Azt jelezték nekem, hogy a Trutnovi járásban állítólag kisebb a munkaerő-vándorlás, mint más járások­ban. Ezt nem tartom megfelelő érvelésnek és felte­szem a kérdést: ez tudatos, vagy nem hozták fel a szükséges és valós érveket, amelyek a Trutnovi járást is magukban foglalják? Végezetül engedjék meg, hogy pár szót szóljak a Kelet-csehországi Szénbányák konszernvállalat- ról az idei feladatok biztosításának szempontjából. Bányászaink azzal a tudattal állnak hozzá a tervfela­datokhoz, hogy népgazdaságunk még nem tud meglenni szén nélkül. Erre irányítottuk a szocialista munkaversenyt. Büszkén jelenthetem be a központi bizottságnak, hogy szombaton, december 19-én konszernvállalatunk teljesítette az ez évi szénfejtés tervét. Az 1988. évi feladatokat időben megtárgyal­tuk valamennyi kollektívával, amelyek kötelezettsé­get vállalnak Február 40. évfordulója alkalmából. így megteremtettük a feltételeket a jövő évi feladatok sikeres teljesítéséhez. Rövid beszámolómban meg akartam ismertetni a központi bizottságot azokkal a véleményekkel és hozzászólásokkal, amelyekkel mint a központi bi­zottság tagja találkozom a munkahelyeken, a gyűlé­seken és a párton kívüliekkel való beszélgetések során. Nyíltan megmondom, mert meg vagyok győ­ződve arról, hogy csak így mehetünk előre, s csak így biztosíthatjuk az átalakítást az egész társada­lomban. ÚJ SZÚ 6 1987. XII. 21.

Next

/
Thumbnails
Contents