Új Szó, 1987. december (40. évfolyam, 282-307. szám)
1987-12-19 / 298. szám, szombat
ÚJ szú 5 1987. XII. 19. A CSKP KB Elnökségének beszámolója, amelyet Miloš Jakeš elvtárs, a CSKP KB főtitkára december 17-én terjesztett elő (Folytatás a 4. oldalról) kodnak. Az úgynevezett bemeneti tényezők hiányát számos vállalatnál elsősorban az anyagfelhasználás komplex ész- szerűsitési programjának hiányos teljesítése okozza, valamint a nem kielégítő innovációs aktivitás, mind a termékek, mind pedig a technológia vonatkozásában. Komoly problémát jelent, hogy a termelés egyenlőtlen és aránytalan szerkezete következtében, amely nincs összhangban a bel- és a külkereskedelem, valamint a beruházások szükségleteivel, nagymértékben növekednek a készletek, főleg az iparban és az építőiparban, amelyek az ötéves tervidőszak első két évében 21 milliárd koronával növekedtek, s már elérik a 650 milliárd koronás értéket. Ennek következtében jelentős meny- nyiségű nyers- és alapanyag, energia és gyártókapacitás marad ki a termelésből, ami komoly problémákhoz vezet a szállítói-megrendelői kapcsolatokban. A gazdasági szerződések mindeddig nem váltak hatékony eszközzé a termelés folyamatosságának biztosításában, a megrendelők szükségleteinek kielégítésében. Azonban azt is meg kell állapítani, hogy a tervező szervek a reszortokkal és a termelési-gazdasági egységekkel együtt nem jártak el elég következetesen a terv kiegyensúlyozott anyagi mérlegének biztosításában. Tovább tartanak a hosszú ideje fennálló hiányosságok a pótalkatrészek szállításában, a piaci igények rugalmas kielégítésében. A termelés minőségi színvonalában sem következett be a szükséges fordulat. A népi ellenőrzési bizottságok által elvégzett felmérések azt bizonyítják, hogy a fogyatékosságok jelentős része a technológiai fegyelem elhanyagolásából, a termelés nem kielégítő műszaki előkészítéséből, valamint a vállalati belső ellenőrzés hiányosságaiból következik. E tények felett nem lehet szemet hunyni sem az üzemekben, sem az irányítási szerveknél. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ennek következményei az egész társadalomra hárulnak, mind a belső szükségletek ellátása, mind pedig a külkereskedelem hatékonysága szempontjából Az intenzifikáció lassú ütemének egyik fő oka abban rejlik, hogy a tudományosműszaki fejlesztés nem vált- annak alapvető tényezőjévé. Ezekkel a kérdésekkel, valamint a beruházási politikával részletesen foglalkoztunk a CSKP KB 5., márciusi ülésén. Az ülésen elfogadott határozatok értelmében a CSKP KB Elnöksége és a szövetségi kormány konkrét, névre szóló és határidőhöz kötött feladatokat fogadott el. Ezek teljesítése megköveteli a központi szervek, a termelő reszortok, a termelési-gazdasági egységek, valamint a vállalatok dolgozóinak aktív hozzájárulását, s a következetesen megvalósított pártellenőrzést. A tudományos-múszaki fejlesztésben előforduló fogyatékosságok kedvezőtlenül hatnak a részvételünkre a KGST-országok tudományosműszaki haladása 2000-ig előirányzott komplex programjának teljesítésében. Aktívabb munkát kell kifejtenie a tudományos-műszaki fejlesztési és beruházási bizottságnak is, a tervbizottságokkal és az ágazatokkal folytatott szoros együttműködésben. A CSKP KB 5. ülésén elfogadott határozatokkal összhangban gyors ütemben kell növelni a tudományos-mú- szaki fejlesztés hatékonyságát, ésszerűsíteni a tudományos és műszaki kutatás irányítását, megállítva azokat a tudományos-kutatási munkákat, amelyeknek a gazdaság jelenlegi és távlati szükségletei szempontjából nincs jelentőségük, s amelyek eddigi eredményei nem garantálják a magas műszaki-gazdasági színvonal elérését a gyakorlatban. A népgazdaság fejlesztésére fordított beruházási eszközök sem eredményeznek megfelelő hatékonyságot, habár a kongresszusi irányelv világosan meghatározta, hogy a beruházásokat az új építkezések helyett elsősorban a korszerűsítésekre és rekonstrukciókra kell fordítani, s el kell érni a szükséges fordulatot az egész beruházási folyamat hatékonyságának növelésében. A beruházások kivitelezése számos fogyatékossággal jár együtt. Ezek főleg a nem eléggé világos koncepciókban, a műszaki előkészítés hiányosságaiban, a szállítói-megrendelői viszonyok rendezetlenségében, az új létesítmények késedelmes átadásában, s a tervezett paraméterek elmaradásában nyilvánulnak meg. E fogyatékosságok következtében az ötéves tervidőszak első két éve alatt körülbelül 30 milliárd korona értékű termelés és 10 milliárd korona nyereség maradt el. Drágán építkezünk Abból sem vontuk le a tanulságot, hogy túlságosan hosszú ideig és drágán építkezünk. Nem egyszer figyelmeztettünk rá, hogy a befejezetlen építkezések számát következetesen kell szabályozni, s hogy ez elsősorban a központi tervezési szervek feladata. Ennek ellenére továbbra is növekednek az építkezések költség- vetési keretei, az elmúlt két év alatt összesen 14 milliárd koronát tett ki ez a növekedés, ami a tervezettnél több építkezés megkezdésével együtt tovább növelte a befejezetlen építkezések számát, s a társadalmi eszközök nem csekély részét fagyasztotta be. Nem tűrhetjük el, hogy egyes szállítók visszaélnek monopolhelyzetükkel, hogy a technológiai berendezések és az építési munkák álta luk megkövetelt ára nem felel meg a szállítások minőségének és műszaki-gazdasági színvonalának. Semmi esetre sem engedhetjük meg, hogy a tervezett ökológiai építkezéseket későbbi időpontokra halasszák. A beruházásokkal kapcsolatos problémák megoldása határozottabb eljárást követel meg az irányítás színvonalának javításában. A bonyolult és hosszan tartó jóváhagyási folyamatok miatt az egész beruházási ciklus nemzetközi mércével mérve túlságosan elhúzódik, s így nehezen tudja befogadni a tudományos-mű- szaki haladás legújabb eredményeit. A kormánynak sürgősen intézkednie kell, hogy a helyzet ebből a szempontból is megjavuljon. Mindannyian tudjuk, hogy a beruházások terén fennálló helyzet egyik okozója az építőipar nem kielégítő teljesítménye. Ez is csúszásokat okoz a beruházások kivitelezésében, főleg az ipari és a közüzemi építkezéseknél. Nagyon sok közömbösség tapasztalható az építőipari munkák minőségi hiányosságaihoz való viszonyulásban, a lakásalap, az iskolaügyi, az egészségügyi és a kulturális épületek, a kereskedelmi és a szolgáltatási hálózat karbantartásához, javításához és korszerűsítéséhez szükséges kapacitások kiépítésében. A hatékonyság növelésére irányuló törekvésünk közvetlenül összefügg a külgazdasági kapcsolatokkal, amelyek nem kis mértékben befolyásolják a nemzeti jövedelem termelését. Annak ellenére, hogy a külkereskedelmi forgalom egészében véve a tervezett feladatokkal összhangban fejlődött, továbbra is komoly problémát jelent a szabad valuták területére irányuló kivitel, s a fizetési egyensúly megtartása a nem szocialista országokkal. Jelentős mértékben növekednek a behozatallal szemben támasztott igények. Mindez feszültségekhez vezet a valutaeszközök forrásai és szükségletei között, amit az is elmélyít, hogy elmarad egyes tervezett követelések megtérítése, főleg a fejlődő országokból. Nem kevés eszközt fordítunk az importra a konvertibilis valuta területéről. Arra kell azonban törekedni, hogy ezeket az eszközöket eredményesen kihasználjuk, elsősorban a legkorszerűbb technológia és technika vásárlására, hogy meggyorsítsuk a tudományos-műszaki fejlődést, fokozzuk az exportot és javítsuk a belpiaci kínálatot. Ezeket a kérdéseket főleg azért vetjük fel, mivel számos vezető dolgozó olyan magatartást tanúsít, mintha hiányosságaink és problémáink megoldhatók lennének csupán az eladósodottságunkkal járó behozatal növelésével. Nyilván megfeledkeztek arról, hogy tartozásaink kiegyenlítése milyen áldozatokkal járt. Tartós figyelmet kell szentelnünk annak, hogy külgazdasági kapcsolatainkban eleget tegyünk a szocialista országokkal, főleg a Szovjetunióval szembeni kötelezettségeinknek. Javulnia kell a külkereskedelem munkájának, s el kell mélyíteni kapcsolatát a termeléssel. Az ösztönző megrendelő szerepében még mindig nagy adósunk. Nagy tartalékok vannak a külkereskedelmi képviseletek kereskedelmi tevékenységében, piackutatásában és piacismeretében, vállalkozó szellemében, beleértve árpolitikájuk tökéletesítését is. Ezért gyors ütemben s végső formában ki kell dolgozni, valamint a szövetségi kormányban jóvá kell hagyni a párt XVII. kongresszusa határozatainak megvalósítása érdekében a külkereskedelmi tevékenység világos és átgondolt koncepcióját. Az eredmények felmérése arra utal, hogy nem következett be a szükséges változás az állami és a gazdasági szervek hozzáállásában a 8. ötéves terv jóval igényesebb feladatai teljesítéséhez. Sok esetben a tartalékok feltárása és felhasználása, az emberek mozgósítása, az irányításban az extenzív tendenciák leküzdése helyett keresték a feladatok csökkentésének módját. Ezzel egyidejűleg meg kell azonban állapítanunk, a tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy egyes, főleg könnyűipari szakágazatokban a kitűzött igényes feladatok teljes mértékben nem feleltek meg a valós lehetőségeknek. Az illetékes központi szervek - beleértve a tervbizottságokat, valamint a termelési-gazdasági egységeket - nem egy esetben halogatják a sürgető fontosságú tárgyi problémák megoldását. Elsősorban ők kötelesek a kormányoknak idejében megfelelő lépéseket javasolni a hiányosságok és a felmerülő problémák kiküszöbölésére és következetes teljesítésükre. Nem tekinthetünk közömbösen arra, hogy az elmúlt évhez képest növekedett azoknak a vállalatoknak száma, amelyek a tervet nem teljesítik, illetve amelyek fizetés- képtelenekké váltak. Tudjuk, hogy munkánk zavartalanabb lenne, ha már korábDan kiküszöböltük volna az irányítás és a tervezés adott rendszerének egyes fékező tényezőit. Viszont ma, s még kevésbé a jövőben, nem nézhetjük el a központban és a gazdasági szférában a bírált fogyatékosságok túlnyomórészt szubjektív okait. Ez vonatkozik a tervezésre, a közvetlen irányítás alacsony színvonalára, az igénytelen megközelítésre, a közömbösségre és a társadalomellenes cselekvésre csakúgy, mint a tervvel kapcsolatos ügyeskedésre, az eredmények kimutatásánál a különféle csalásokra és az egyéb visz- szás jelenségekre. A rendelkezésre álló ismeretekből az következik, hogy számos fogyatékosság oka a koncepció kidolgozásának alacsony színvonala az irányítás központi és középső láncszemében, valamint a vállalatokban is. Ebből okulnunk kell. Rossz gazda az, aki nem tervezi a jövőt. Időszerű bérpolitikai intézkedéseket foganatosítottunk Elvtársak, az erőforrások gyarapításának említett problémái ellenére lényegében elérjük a tervezett szintet a nemzeti jövedelem felhasználásának minden alapvető fontosságú területén. A személyi fogyasztás a tervidőszak első két évében éves átlagban több mint két, a társadalomfogyasztás több mint négy százalékkal növekedett, s ebben az esztendőben egy főre meg fogja haladni a 12 400 koronát Ez fontos tény. Viszont nem szabad túlbecsülnünk, mivel ezt az eredményt a tartalékok felhasználásával értük el. A lakosság pénzjövedelme lényegében* az ötéves terv előirányzata szerint alakult. Számos szervezetben azonban megnyilvánul a bérnormatívumok lazításának törekvése. A módosított saját teljesítmény tervének nem teljesítése következtében az ötéves terv előirányzatához képest az eltelt két esztendőben viszonylag hozzávetőleg 4 milliárd koronával lépték túl a béreszközök tervét. A bérek növekedése nem kötődik megfelelőképpen a munka termelékenységének és minőségének javulásához, valamint a munkaerők megtakarításához. A következő időszakban ezt így nem folytathatjuk. Minden kollektíva és egyén javadalmazásának összhangban kell állnia az átalakítás és a szociális igazságosság követelményével, s feltétlenül az elért eredményekre, az új javak megteremtéséhez való hozzájárulásra kell épülnie. Ebben az évben néhány időszerű bér- politikai intézkedést is foganatosítottunk a termelési és a nem termelési szféra fontos területein dolgozók anyagi helyzetének javítására. Erre csak ebben az évben több mint 0,5 milliárd koronát fordítottunk, a következő évben pedig 1,5 milliárd koronát szánunk erre. Fokozatosan megvalósítjuk a CSKP XVII. kongresszusának szociálpolitikával kapcsolatos határozatait. Fontos intézkedéseket tettünk a gyermekes családok és a fiatal házasok társadalmi megsegítésére, amelyek több mint egymillió fiatal családot érintenek. Erre a célra évente az eddigi szintnél hozzávetőleg 0,5 milliárd koronával többet fordítunk. Megkezdődött a munka a nyugdíjbiztosítási rendszer tökéletesítésén is, hogy a nyugdíjak szintjét nagyobb mértékben tegye függővé a korábbi munkaaktivitás érdemeitől. Szociálpolitikánkban differenciáltabban kell eljárnunk, a lakosság egyes társadalmi rétegei és csoportjai figyelembe vételével s nem csupán globális szemszögből. Egyes rétegek kénytelenek szerény eszközökkel gazdálkodni, noha becsületesen dolgoznak, s erejük teljéből hozzájárulnak a társadalom fejlődéséhez. A másik oldalon vannak olyan csoportok, amelyek a társadalomnak távolról sem nyújtanak annyit, s ennek ellenére magas az életszínvonaluk. A szociális igazságosság érdekében feltétlenül intézkedéseket kell jóváhagyni, amelyek a munka nélkül szerzett jövedelem s az olyan törekvések ellen irányulnának, hogy egyesek a társadalom számlájára élnek. Jelenleg nem csekély problémáink vannak a belpiacon. Az előző évekhez képest rosszabbodott egyes fogyasztási cikkekkel való ellátottsága. A központi bizottság elnökségét ez a helyzet nyugtalanítja. A szövetségi kormánynak és a nemzeti kormányoknak következetesen meg kell valósítaniuk azokat az intézkedéseket, amelyeket az elnökség és a CSSZSZK kormánya ez év júliusában fogadott el a fogyasztási cikkek termelésének és behozatalának biztosítására, a belpiac ellátottságának javítására. Ismeretes, hogy 1988. január elsejétől a kereskedelemben kísérletileg kipróbálják, a közétkeztetésben pedig teljes mértékben alkalmazzák az új rendszert. Ennek következetes megvalósítása minden kereskedelmi és közétkeztetési vállalattól, illetve termelőtől kezdeményezést, vállalkozó- és versenyszellemet követel az emberek szükségleteinek kielégítése érdekében, továbbá a belpiaci szállításoknál a fegyelem szilárdítását és a gazdasági szerződések következetes teljesítését. Az általam felvetett kérdések és problémák komolysága az egész pártot és minden kommunistát arra sürget, hogy feltétlenül óriási igyekezetei fejtsenek ki. ezzel egyidejűleg mozgósítsák a nép alkotó erejét a problémák megoldására, s azoknak a feladatoknak a teljesítésére, amelyeknek mérhetetlen a jelentőségük hazánk szociális és gazdasági fejlődésének meggyorsítása szempontjából. Elvtársak, mai ülésünkön foglalkozunk a következő esztendő tervfeladatai teljesítésének biztosításával is. Tekintettel az idei tervteljesítés nehézségeire, néhány kérdés még megoldatlan. A feladatok igényessége abban rejlik, hogy igazodni kívánunk a 8. ötéves tervidőszak harmadik évére megfogalmazott alapvető szándékainkhoz. A tervet már júliusban jóváhagyok, hogy így megteremtsük színvonalas konkretizálásának s feladatainak a dolgozókkal való megtanácskozásának előfeltételeit. Úgy látszik azonban, hogy több szakágazat és ágazat termelési-gazda- sági egységeinek és vállalatainak gazdásági terveiben ezt nem biztosították. A CSKP KB Elnöksége ezzel a kérdéssel tegnap ismét foglalkozott. Ezek a termelési-gazdasági egységek és vállalatok az előző évekhez hasonlóan most is javasolják a tervfeladatok csökkentését, további beruházási eszközöket igényelnek, engedményeket szorgalmaznak a munkatermelékenység növelését, a nyereségelvonást stb. illetően, miközben hozzájárulásuk a nemzeti jövedelem gyarapításához csupán 1,9 százalékos arányú. A szövetségi kormány és a nemzeti kormányok döntést hoztak, hogy az 1988 évi tervben a tervezett fejlesztési ütem elérésével szemben előnyben részesítik a gazdasági fejlődés külső és belső egyensúlyi helyzetének megszilárdítását. Ez megkívánta, hogy az 1988-as esztendő állami tervének néhány feladatát csökkentsék a nemzeti ipari és építőipari minisztériumok, illetve a szövetségi általános gépipari minisztérium esetében. Ezzel kívánjuk megteremteni annak előfeltételeit, hogy megbirkózzanak feladataikkal és az ötéves tervidőszak zárórészében gyorsabban fejlesszék a termelést. A kormány egyidejűleg úgy döntött, hogy 1988-ban az ötéves terv előirányzatához képest több mint 20 milliárd korona értékben csökkenti az új beruházásokat. Ez megköveteli, hogy nagy felelősségtudattal mérjék fel az egyes akciók hatékonyságát s az eszközöket átdiszponálják a kívánatos hatékonyságot és társadalmi hasznot hozó területekre. A központi szerveknek, a termelésigazdasági egységeknek, a vállalatoknak és az üzemeknek arra kell törekedniük, hogy az év elejétől tárgyi és időbeli vonatkozásban egyaránt egyenletesen teljesítsék a tervfeladatokat. Ezzel elősegítik a rend megteremtését a szállítói-megrendelői kapcsolatokban, a kiváló minőségű gyártmányok tervezett felhasználási há- nyadanak megtartását a kívánt választékban, valamint a készletek volumenjének és szerkezetének optimalizálását. A kormány határozata értelmében a készleteket a jövő év végéig 24-25 milliárd korona értékben kell csökkenteni. Intenzifikálás és gazdaságosság A fogyatékosságok megszüntetésének egyetlen módja a következetes intenzifikálás és gazdaságosság. A gazdasági problémákat feltétlenül igényesen és konstruktív módon kell megoldani a kerületekben és a járásokban, a termelési és a nem termelő tevékenység alsóbb szintű láncszemeiben is. Ez megkívánja a párt-, a szakszervezeti és a gazdasági szervek egyeztetett eljárása ütemtervének megvalósítását. Ennek érdekében létre kell hoznunk a gazdasági mechanizmus átalakításának előfeltételeit, fejlesztenünk kell a dolgozók kezdeményezését, a szocialista munkaversenyt, a feltaláló és az újító mozgalmat, a komplex racionalizáci- ós brigádok tevékenységét. Ezt a tevékenységet az SZKT kezdeményezése és a Prágai felhívás szellemében a gazdaság intenzifikálása döntő fontosságú feladatainak teljesítésére kell orientálni. Ezzel egyidejűleg érvényt kell szerezni a munka eredményei szerinti javadalmazásnak, szigorítani kell a fegyelmet, teljes mértékben ki kell használni a munkaidőt, meg kell javítani a munka szervezését, és el kell mélyíteni a személyes felelősségvállalást. Erre kell törekedni a párt politikai, ideológiai, szervező és kádermunkájával is. A 8. ötéves tervidőszak első két évében elért gazdasági eredmények értékeléséből következő követelmény a tervidőszak hátralevő éveire konkretizálni a gazdaságpolitikát s annak prioritásait, természetesen összhangban a CSKP XVII kongresszusával Ennek alapján minden erőt és eszközt mozgósítani kell a feladatok teljesítésére, s ezzel egyidejűleg meg kell teremteni az új gazdasági mechanizmus fokozatos bevezetésének előfeltételeit. Konkrétan ez annyit jelent, hogy elsőrendű figyelmet kell szentelni a gazdaság minden területén az egyensúlyi helyzet szilárdításának, a nemzeti jövedelem olyan ütemű gyarapításának, amely az egész újratermelési folyamat hatékonyságának fokozására épül, s amely nem idéz elő feszültséget a gazdaságban, hanem hozzájárul a szállítói és a megrendelői kapcsolatok zavarainak megszüntetéséhez, a fizetési mérleg egyensúlyának helyreállításához, a belpiacon a szerkezeti aránytalanságok kiküszöböléséhez és a külkereskedelem hatékonyságának növeléséhez. Nincs szükségünk a nemzeti jövedelem olyan jellegű gyarapítására, amely az anyagi és a pénzeszközöket befagyasztja a szükségtelen készletekben, a befejezetlen építkezésekben, a behajthatatlan tartozásokban, s amely nem szolgálja a lakosság és az egész társadalom szükségleteinek kielégítését. Ez nem gazdasági fejlődés, hanem a társadalmi munka pazarlása, az anyag és a pénz erőforrásainak elértéktelenitése. Gazdaságpolitikánk egy pillanatra sem tévesztheti szem előtt annak szükségét, hogy szüntelenül ki kell egyenlíteni a különbségeket hazánk és a világ gazdasága munkatermelékenységének és fejlődésének alakulásában. Ez megkívánja, hogy fokozatosan megfogalmazzuk és megvalósítsuk a szelektív szerkezetváltás valós programját. Ennek magába kell foglalnia egyrészt a perspektív termelési ágazatok fejlesztésének programját, másrészt az olyan ágazatok háttérbe szorításának programját, amelyek nem eléggé hatékonyak. Ezeknek termelését importtal fogjuk helyettesíteni. Nem ismételhetjük meg a régi hibákat, amikoris gyártásszerkezeti politikánk csak a fejlesztés programjait, az erőforrásokkal szembeni követelményeket foglalta magába, s ahhoz vezetett, hogy aránytalanul bővült a választék, növekedett a betöltetlen munkahelyek száma, csökkent az állóalapok kihasználtságának mértéke s ezáltal az egész újratermelési folyamat hatékonysága is. A szerkezetváltási programok megvalósítását nem odázhatjuk el, mivel már most eldől az, hogy miként teszünk eleget a 9. ötéves tervidőszak mutatóinak. Fejlesztési szándékainknak jóval jobban kell támaszkodniuk a szocialista országokkal való gazdasági együttmüködés elmélyítésére. Ennek során prioritásnak tekintjük a Szovjetunióval külkereskedelmi áruforgalmunk dinamikájának megőrzését, az ágazatokon belüli szakosodás és kooperáció és főleg az országaink gazdálkodó szervezetei közötti közvetlen kapcsolatok fejlesztése, a közös vállalatok és egyesülések létrehozása alapján. Mihail Gorbacsov elvtársnak, az SZKP KB főtitkárának ez év áprilisi csehszlovákiai látogatása idején Gustáv Husák elv- (Folytatás a 6. oldalon)
