Új Szó, 1987. december (40. évfolyam, 282-307. szám)

1987-12-02 / 283. szám, szerda

ÚJ szú 5 1987. XII. 2. Velünk élő történelem Őrzik, ápolják és gazdagítják a hősök hagyatékát • Negyven éve alapították a Szlovák Nemzeti Felkelés Intézetét A politikai válság megoldása a Nemzeti Frontban Jelentős lépés a forradalom békés úton való megvalósításában Banská Bystrica legszebb részén, a csupa műemléknek nyilvánított régi há­zakkal és más ódon épületekkel körülvett főtér közelében építészetileg is igen érde­kes, egyedi megoldású alkotás a Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeuma. A vasbeton­ból emelt, két részből álló monumentális építményt, amely a szlovák nép történel­mének két - egymástól merőben külön­böző - szakaszát jelképezi, találóan mint a heroizmus katedrálisát emlegetik leg­gyakrabban a helyi lakosok és a legjelen­tősebb közép-szlovákiai város látogatói. Termeiben már több mint tizennyolt éve Közép-Európa egyik legkorszerűbb és hazánk mindmáig leglátogatottabb mú­zeuma működik.- Már közvetlenül a fasizmus felett aratott végső győzelme után, az ország újjáépítésének ezernyi súlyos gondja kö­zepette nagyon fontos feladatnak tekin­tették az ellenállási mozgalom szervezői, hogy mielőbb méltó emlékműve legyen a szlovák nemzeti felkelésnek - kalauzol a dicső múltat idéző fényképek, plakátok, térképek, lobogók és sok-sok korabeli tárgyat őrző tárlók között dr. Štefan Pažur kandidátus, múzeumigazgató. - Banská Bystricában például 1945. tavaszán elő­készítő bizottság alakult a szlovák nem­zeti felkelés emlékművének felállítására. Az ünnepélyes alapkő-letételre a felkelés kitörésének elsó évfordulóján, 1945. augusztus 29-én a köztársasági elnök és kormányküldöttség jelenlétében került sor. Viszont még ugyanabban az évben Martinban is munkához látott az emlékmű építését előkészítő társulat, majd Közép- Szlovákia egyre több helységében kezdő­dött meg a hasonló célból szerveződött bizottságok, társulatok aktív tevékenysé­ge. Az emlékmű-alapozók buzgalmát lát­va a Szlovák Nemzeti Tanács Elnöksége 1947. szeptember 17-i ülésén apróléko­san felmérte az előkészületek addigi me­netét, és határozatába foglalta, hogy a szlovák nemzeti felkelés központi em­lékművét mégiscsak a legméltóbb helyen, Banská Bystricában, a felkelés egykori központjában kell felépíteni. A későbbi hetekben és hónapokban mind jobban kiéleződött politikai harcok és a köztársaság burzsoá kormányának már napról napra válságosabbá vált hely­zete miatt átmenetileg elterelődött az ille­tékesek figyelme az emlékmű építésének ügyéről. Legközelebb csak 1947. decem­ber 2-án foglalkozhatott ismét ezzel a kér­déssel a Szlovák Nemzeti Tanács. Akkor viszont már megvitatták és kihirdették az ŠZNT 80/1947. számú törvényrendeletét a Szlovák Nemzeti Felkelés Intéze­te megalakításáról, majd azonnal a 81/1947. számú törvényrendeletet is, amely az intézet szervezési feltételeit és tevékenységi körét szabta meg. A Szlo­vák Nemzeti Felkelés Intézete székhelyé­ül Banská Bystricát választották és ki­mondták, hogy működését közvetlenül az SZNT Elnöksége fogja irányítani.- Az intézet elsődleges küldetése az ellenállási mozgalom és a szlovák nem­zeti felkelés eseményeinek sokoldalú részletes feltárása, az írásos dokumentu­mok, fényképek és legkülönfélébb egyéb tárgyi emlékek felkutatása, összegyűjté­se, rendszerezése, megőrzése, majd ezek közkinccsé tétele a szlovák nemzeti felkelés forradalmi hagyatékának széles körű propagálása és gazdagítása végett - mutatja az eredeti okmány legfontosabb szövegrészeit az igazgató. - Elődeink, a Szlovák Nemzeti Felkelés Intézetének munkatársai nagy lendülettel fogtak hoz­zá e nemes küldetés teljesítéséhez. A kezdeti szerény felszereléssel és nehéz körülmények között végzett kutató tevé­kenységük elsó eredményeiként 1948-tól 1950-ig nyolc vaskos kötetben foglalták össze a csehszlovákiai ellenállási mozga­lom és a felkelés történetét. Időközben, a felkelés negyedik évfordulója alkalmá­ból egy ,.terven felüli“ emlékkönyv is megjelent, amelyben Karol Šmidke az SZNT akkori elnöke értékes, gondolato­kat ébresztő cikkével méltatta a felkelés hősi harcainak jelentőségét, a szlovák nép és a felkelésben harcolt többi 26 nemzet legbátrabb fiainak becsületes helytállását, Josef Hrozienčik pedig, mint a Szlovák Nemzeti Felkelés Intézetének igazgatója a tudományos kutatómunka és a dokumentumgyűjtés kezdeti szép sike­reiről számolt be. Banská Bystricából 1951 elején teljes gyüjteményanyagával együtt Bratislavába költözött a Szlovák Nemzeti Felkelés Inté­zete, hogy belőle ott fokozatosan kiépül­hessen az SZLKP Történetének Intézete. A költözködéskor volt egy olyan elképze­lés, hogy az eredeti székhelyen hamaro­san párttörténeti fiókintézet nyílik, ami azonban nem valósult meg. A helyi párt­ós állami szervek dolgozói, valamint a partizánharcok résztvevői ezért újra szorgalmazni kezdték a szlovák nemzeti felkelés központi emlékműve felállításá­nak időközben még többször megtárgyalt, de újra mindig félbe is maradt ügyét. Tenniakarásuk és szervezőkészségük mintegy igazolásául 1951. augusztus 12- ig gondosan összegyűjtötték és a meg­nyitáshoz könnyen áttekinthetően elren­dezték a szlovák nemzeti felkelést részle­tesen bemutató első kiállítás anyagát a régi városháza helyiségeiben.- A szlovák nemzeti felkelés központi emlékműve számára még 1949-ben kije­lölt végleges helyen, a Bános dombon, az ötvenes évek legelején nagyarányú te­reprendezéssel kezdődött a tervek meg­valósítása - emlékezik Štefan Pažur. - Mivel akkoriban buldózerek, földgyaluk, dömperek és más motormeghajtású épí­tőipari gépek alig-alig álltak a kivitelezők rendelkezésére, főleg csákányokkal, la­pátokkal, talicskákkal kellett dolgozni. A nehéz munkafeltételek mégis mind na­gyobb számban vonzották városunkba az építőket. Közöttük Szlovákia minden vi­dékéről fiatalok is igen sokan jöttek. A dombhoz vezető útszakasz, amely azonnal a Béke útja nevet kapta, egyen- getésénél például 1950-ben összesen 1582-en jelentkeztek egy vagy több hétig tartó társadalmi munkára. Az ifjúsági mozgalom irányítói a következő évre újabb építőtáborokat szerveztek, hiszen a tervek szerint 1952 végéig el kellett készülnie az alapozáshoz, építéshez oly fontos útnak. Az ötvenes évek elején az SZLKP Elnöksége és Titkársága szintén többször foglalkozott az emlékmű építésének ügyével. Mivel azonban az építészeknek címzett első és második tervpályázatra beérkezett munkák egyike sem felelt meg teljes mértékben az elvárásoknak, megint hosszabb időre elhalasztódott a megin­dult munka folytatása. Végül 1959-ben újabb tervpályázatot hirdettek, amelyre kilenc prágai, bratislavai, brnói és žilinai építészmérnök jelentkezett. Javaslataik közül a szakbizottság dr. Emanuel Hruška építészmérnök és Dušan Kuzma építész- mérnök alkotását véleményezte a leg­jobbnak. A két pályázót még abban az évben megbízták az emlékmű részlete­sebb terveinek elkészítésével. Ezeket 1961-ben Bratislavában és Banská Bystricában kiállították a nagyközönség­nek is, hogy majd a lehető legtöbb hozzá­szólás, észrevétel mérlegelésével kerül­hessen sor a végső döntéshozatalra. A társadalmi vita során véleményt mon­dott szakembereknek és laikusoknak szinte kivétel nélkül nagyon tetszett az urbanisztikai elképzelés. Az SZLKP KB Politikai Bizottsága e vélemények mesz- szemenó figyelembevételével 1961. ápri­lis 21 -én ülésén szintén jóváhagyta a két neves építészmérnök javaslatát. A követ­kező két évben Dušan Kuzma már egye­dül készítette el aprólékos munkával a végleges kivitelezési terveket. Az alap­ásás megkezdésére a szlovák nemzeti felkelés 20. évfordulóját, az SZNF Emlék­műnek elnevezett múzeum megnyitására pedig a pontosan öt évvel ezután követ­kező napot választották ki az építők.-Természetesen 1951 és 1969. augusztusa között az a lelkes és az anyagi-műszaki feltételek javulásával együtt fokozatosan nagyobbodó kollektí­va sem tétlenkedett, amely a felkelés eredeti dokumentumainak, másolatainak, fegyvereinek és minden más tárgyi emlé­kének gyűjtését, konzerválását, rendsze­rezését, kiállítását, valamint nem utolsó­sorban a személyes visszaemlékezések feldolgozását kapta feladatul - hangsú­lyozza a múzeum igazgatója. - A régi városházában megnyitott első tárlatot újabbak, gazdagabbak követték, majd a felkelés 10. évfordulójának központi ünnepségei után már végleg visszajutot­tak Banská Bystricába a Bratislavában addig szépen gyarapodott gyűjtemé­nyek. Valójában azóta mondható állandó jellegűnek múzeumunk kiállítói tevékeny­sége. A szünet nélkül végzett széles körű kutató- és gyűjtőmunkának köszönhetően jelenleg már több mint 135 ezer hiteles okmány, fénykép, filmtekercs, térkép, sokszorosított vagy nyomdában készült sajtótermék, dokumentummásolat, a fel­kelésből származó különféle használati tárgy - köztük sok fegyver, egyenruha és egyéb partizánfelszerelés - van a leltá­runkban. Mivel sajnos mindezt egyszerre lehetetlenség áttekinthetően elhelyezni a három szinten levő termek összesen csak 3260 négyzetméterén, többé-kevés- bé rendszeres időközönként felújítjuk, ki- bővitjük vagy fontosabb részleteiben át­rendezzük a kiállítást. Az SZNF Múzeum, mim tudományos intézmény, fennállásá­nak eddig több mint három évtizede alatt öt ízben választottuk ezt a szükségmegol­dást, de az elsődleges látnivalónak kínált mindenkori állandó tárlaton kívül már több mint 100 rövid időszakú tematikus kiállí­tást is készítettünk.- Jelenleg mi mindent láthatnak itt az érdeklődők?- A látogatások hetven perces prog­ramja keretében négy teremben audio- és multiviziós berendezések egyszerre kora­beli filmfelvételeket, állóképeket perget­nek az egyenként 44 kisméretű negyzetre bontott vetítővásznakra, a hazai munkás- mozgalom résztvevőinek életéről, küzdel­meiről, az elsó Csehszlovák Köztársaság politikai és gazdasági viszonyairól, a köz­társaság elárulásához vezetó út állomá­sairól, az ellenállás előkészületeiről, a partizánharcok lefolyásáról, a fasizmus felett aratott győzelemről, majd végül a győzelmes februárt követő szocialista országépító munka eddigi eredményeiről. A filmvetítéseket kísérő stúdióhang kíván­ság szerint gombnyomásra szlovákul, oroszul, magyarul, angolul, franciául vagy németül szólal meg. A mostani tárlat anyagát 1984-ben, a szlovák nemzeti felkelés 40. évforduló­ját köszöntve különösen nagy gonddal válogatták és 1427 hiteles tárgyi emlékből állították össze a múzeum munkatársai. A vitrinekben levő fényképek, röplapok, plakátok, térképek, kéziratok és nyomtat­ványok egyharmadára, valamint az el­lenállási mozgalom legdicsöbb napjait idéző egyéb - bizonyítottan eredeti - tár­gyak kétötödére a legutóbbi tíz-tizenöt évben kibővített gyűjtő- és feltárómunka során bukkantak rá a történészek. Kiállí­tásukkal olyan új és fontos történelmi értékű dokumentumok váltak szintén köz­kinccsé, amelyeket korábban még sem együtt, sem külön-külön nem láthatott a nagyközönség. A tárlat gazdag anyagá­hoz az előzetesen bejelentkezett szerve­zett látogatócsoportoknak mindig tartal­mas kiegészítő magyarázatokkal is szol­gálnak a múzeum sokrétűen képzett lek­torai. Ezenkívül az emlékmű előtti park­ban szabadon megtekinthetők a felkelési hadműveleteknél használt tüzérségi fegy­verek, páncélozott harci eszközök és az az IL-2-es típusú szovjet katonai repülő­gép, amelynek fedélzetén csaknem me­netrendszerűen érkeztek Szlovákiaterüle- te fölé az ejtőernyős partizánok, valamint a felkelők legfontosabb felszerelési tár­gyait tartalmazó csomagok.- Az intézet megalapítása óta eltelt negyven év alatt történészeink apróléko­san feltérképezték a szlovák nemzet múltjának legdicsőbb fejezetét - mondja kalauzolása végén dr. Štefan Pažur kan­didátus. - Most már főleg azon kell mun­kálkodnunk, hogy megőrizzük és egyre tovább gyarapítva adjuk át az utókornak a szlovák nemzeti felkelés értékes haqya- tékát. LALO KÁROLY 1947. december elsején a Szlovák Nemzeti Tanács ülésének ünnepi jellege volt. Gustáv Husák, az új Megbízottak Testületének elnöke előterjesztette annak a testületnek a programnyilatkozatát, amely a Nemzeti Front válságának megol­dásaként alakult meg. Ez nagymér­tékben tükröződött a nyilatkozat tar­talmából. A politikai válság okainak felismerése alapján ezeket az alap­vető feladatokat tűzte ki: Szlovákia folyamatos ellátását, a dolgozó pa­rasztság követelményeinek kielé­gítését, az államellenes szervezetek és csoportok tevékenységének meghiúsítását és a népi demokrati­kus rendszer megszilárdítása érde­kében a nemzeti bizottságok tevé­kenységének javítását. A nyilatkozat így határozta meg a Megbízottak Testülete tevékeny­ségének fő célját: „A megbízottak testülete mint a kormány és végre­hajtó hatalom szlovákiai nemzeti szerve hatáskörében következete­sen érvényesíti az életben a parla­ment törvényeit és a Szlovák Nem­zeti Tanács rendeleteit, következe­tesen valóra váltja a kormányprog­ram alapelveit és a csehszlovák ál­lampolitika irányvonalát úgy, hogy Szlovákia valamennyi járásában, községében, hivatalában és intéz­ményében teljes mértékben megho­nosodjon a népi demokratikus rend­szer. Az SZNT képviselői december másodikén szavazattöbbséggel jó­váhagyták a Megbízottak Testületé­nek programnyilatkozatát. A szava­zattöbbségre vonatkozó hivatalos jelentés, nem jelenti azonban, hogy a politikai válság megoldása után Szlovákiában megoldották a politikai és gazdasági élet valamennyi prob­lémáját. A politikai válság megoldása so­rán mindenekelőtt azokat a gondo­kat kellett elhárítani, amelyek nehe­zítették a nemzeti és demokratikus forradalom kibontakozását Szlováki­ában. A CSKP erőfeszítéseket tett a kormányprogram feladatainak megvalósítására, és ezáltal a forra­dalmi folyamatban elért eredmények továbbfejlesztésére úgy, hogy a nemzeti demokratikus forradalom Csehszlovákiában a szocialista for­radalom békés úton való megvalósí­tásának formájává váljon. A CSKP törekvése a köztársaság mindkét részében a reakciós erők ellenállásába ütközött Szabotálták a kétéves terv megvalósítását, alá­ásták a Nemzeti Front egységét és a népi demokratikus rendszert. Szlovákiában sajátságos feltételek alakultak ki. A reakciós erők élén a szlovák burzsoázia pártja állt, vagy­is a demokrata párt. A szlovák bur­zsoázia ellenállásában részt vevő tagjai pozícióik megőrzése érdeké­ben 1946 tavaszán a katolikus politi­kai erőkkel egyesültek, amelyek el­sősorban a vereséget szenvedett szélső jobboldali erők segítségével akartak ismét érvényesülni. 1947 derekán a kommunisták kí­sérletet tettek, hogy a csehek és szlovákok Nemzeti Frontjának tár­gyalásain oldják meg a szlovákiai fejlődés bonyolult kérdéseit, de tö­rekvéseik kudarcot vallottak. 1947. szeptemberétől a politikai harcok ki­éleződtek a milliomosok adójával és az államellenes csoportok leleplezé­sével kapcsolatban. Szlovákia dol­gozó népe ebben a helyzetben az ellátás javításáért folytatott harcát összekapcsolta azzal a küzdelmé­vel, hogy következetesen megtisztít­sa a politikai és a közéletet, és elfogadják a CSKP javaslatát a föld­művesek megsegítésére. Ezekhez a tényezőkhöz tartozott még a ban- deristák elleni küzdelem, amelynek élén a volt partizánok és a fasiszta­ellenes küzdelem résztvevői álltak. Szlovákia Kommunista Pártjának vezetősége a körülmények mérlege­lése után úgy döntött, hogy az adott helyzetben a szlovák társadalom fa­sisztaellenes, államalkotó erőit a helyzet pozitív megoldására kell összpontosítani. Előtérbe került az üzemi és alkalmazotti tanácsok kon­ferenciája összehívásának gondola­ta. Ez az 1947. október 30-án Brati­slavában megrendezett tanácsko­zás kifejezte a választott küldöttek révén a szlovákiai munkások és dol­gozók akaratát és a dolgozók azon törekvésének kicsúcsosodását je­lentette, hogy megoldják az 1946 tavaszától összegyűlt politikai és gazdasági problémákat. A Szlovák Szakszervezeti Tanács hívta össze a konferenciát, amelyre meghívta a szlovákiai politikai élet vezető személyiségeit is. A demok­rata párt képviselői visszautasították a meghívást, de ezzel nem tudták befolyásolni a tanácskozást. Az üze­mi és alkalmazotti tanácsok konfe­renciája döntő impulzus volt a szlo­vákiai politikai válság megoldására. Felvetette a Megbízottak Testülete lemondásának követelményét, vala­mint azt, hogy új testületet kell meg­választani, amelynek nem lennének tagjai azok, akik 1946 tavaszától előidézték a válságot. Egy nappal a konferencia után Gustáv Husák, a Megbízottak Tes­tületének elnöke, a testület kommu­nista tagjaival együtt lemondott. Hosszas tárgyalások következtek az új testület megalakításáról. A megol­dásról a Nemzeti Front először Szlo­vákiában tanácskozott, de ered­ménytelenül. A tanácskozás a cse­hek és szlovákok nemzeti frontja keretében és a kormányban is foly­tatódott. Klement Gottwald a kor­mány megbízásából november 8-a és 10-e között tárgyalt a szlovákiai politikai élet valamennyi képviselőjé­vel. Általában elítélték a válság oka­it, főleg a ludákokat, de előtérbe került a szlovák és a cseh burzsoá­zia szövetsége, közös érdekeltsé­gük abban, hogy meg akarták aka­dályozni a nemzeti és demokratikus forradalom elmélyítését. A forradalmi szakszervezetek, amelyek Csehszlovákia felszabadí­tása óta jelentős politikai erőt képvi­seltek, támogatták a CSKP politiká­ját, mivel az kifejezte a dolgozó nép érdekeit, és ezért a politikai válság megoldása során is a kommunisták mellett foglaltak állást, elítélték a burzsoázia kísérleteit, s megőriz­ték a munkásosztály és a dolgozók harci készültségét. A politikai válság megoldásában aktív szerepet játszott a szlovák pa­rasztság. Az 1947. november 14-én megtartott szlovákiai konferencián kifejezték egyetértésüket az üzemi és alkalmazotti tanácsok konferenci­ájának határozataival és egyértel­műen támogatták a kommunisták eljárását a Nemzeti Front válságá­nak megoldásában. A szlovákiai ér­telmiség is a válság megoldását szorgalmazta. 1947 novemberi nyi­latkozatukban leszögezték, nem en­gedik meg, hogy felelőtlen elemek bármilyen területen is megakadá­lyozzák a haladást. így a nép vala­mennyi pozitív ereje részt vett a poli­tikai válság megoldásában. November 17-18-án a politikai pártok képviselői végül megállapod­tak az új Megbízottak Testületének összetételében. A testületben a sza­badságpárt és a szociáldemokrácia is képviselve volt, és megállapodtak a legvitatottabb kérdésben is - az igazságügyi megbízott posztjának betöltésében. Az új Megbízottak Testületének élén ismét Gustáv Husák állt. Az elért kompromisszum megerősítette a munkásosztály pozícióját. A szlo­vák burzsoáziának egyre kisebb le­hetősége nyílt arra, hogy befolyásol­ja a nemzeti és demokratikus forra­dalmat. Az új testület november 20- án tette le az esküt. Megalakulása azt jelentette, hogy Szlovákiában si­került megoldani a nemzeti és de­mokratikus forradalom fejlesztésé­nek egyik legsúlyosabb problémáját. A CSKP Központi Bizottsága no­vember 27-28-án foglalkozott a po­litikai válság megoldásával. Megelé­gedéssel nyugtázta az elért eredmé­nyeket. Felhívta a figyelmet a cseh és a szlovák burzsoázia erősödő szövetségének veszélyére. Klement Gottwald elemzésében rámutatott, hogy a burzsoázia kísérletet akar tenni az ellenforradalmi fordulatra. Mindenekelőtt a nemzeti szocialista párt politikusaira mutatott rá nyíltan, megállapítva, hogy ennek a pártnak a vezetősége veszélyes úton halad. Csehszlovákjában a helyzet tovább éleződött. Közeledett 1948 februárja. MARTA VARTÍKOVÁ Pionírok az egykori tüzérségi fegyverek között (archív felvetel)

Next

/
Thumbnails
Contents