Új Szó, 1987. december (40. évfolyam, 282-307. szám)
1987-12-02 / 283. szám, szerda
ÚJ szú 5 1987. XII. 2. Velünk élő történelem Őrzik, ápolják és gazdagítják a hősök hagyatékát • Negyven éve alapították a Szlovák Nemzeti Felkelés Intézetét A politikai válság megoldása a Nemzeti Frontban Jelentős lépés a forradalom békés úton való megvalósításában Banská Bystrica legszebb részén, a csupa műemléknek nyilvánított régi házakkal és más ódon épületekkel körülvett főtér közelében építészetileg is igen érdekes, egyedi megoldású alkotás a Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeuma. A vasbetonból emelt, két részből álló monumentális építményt, amely a szlovák nép történelmének két - egymástól merőben különböző - szakaszát jelképezi, találóan mint a heroizmus katedrálisát emlegetik leggyakrabban a helyi lakosok és a legjelentősebb közép-szlovákiai város látogatói. Termeiben már több mint tizennyolt éve Közép-Európa egyik legkorszerűbb és hazánk mindmáig leglátogatottabb múzeuma működik.- Már közvetlenül a fasizmus felett aratott végső győzelme után, az ország újjáépítésének ezernyi súlyos gondja közepette nagyon fontos feladatnak tekintették az ellenállási mozgalom szervezői, hogy mielőbb méltó emlékműve legyen a szlovák nemzeti felkelésnek - kalauzol a dicső múltat idéző fényképek, plakátok, térképek, lobogók és sok-sok korabeli tárgyat őrző tárlók között dr. Štefan Pažur kandidátus, múzeumigazgató. - Banská Bystricában például 1945. tavaszán előkészítő bizottság alakult a szlovák nemzeti felkelés emlékművének felállítására. Az ünnepélyes alapkő-letételre a felkelés kitörésének elsó évfordulóján, 1945. augusztus 29-én a köztársasági elnök és kormányküldöttség jelenlétében került sor. Viszont még ugyanabban az évben Martinban is munkához látott az emlékmű építését előkészítő társulat, majd Közép- Szlovákia egyre több helységében kezdődött meg a hasonló célból szerveződött bizottságok, társulatok aktív tevékenysége. Az emlékmű-alapozók buzgalmát látva a Szlovák Nemzeti Tanács Elnöksége 1947. szeptember 17-i ülésén aprólékosan felmérte az előkészületek addigi menetét, és határozatába foglalta, hogy a szlovák nemzeti felkelés központi emlékművét mégiscsak a legméltóbb helyen, Banská Bystricában, a felkelés egykori központjában kell felépíteni. A későbbi hetekben és hónapokban mind jobban kiéleződött politikai harcok és a köztársaság burzsoá kormányának már napról napra válságosabbá vált helyzete miatt átmenetileg elterelődött az illetékesek figyelme az emlékmű építésének ügyéről. Legközelebb csak 1947. december 2-án foglalkozhatott ismét ezzel a kérdéssel a Szlovák Nemzeti Tanács. Akkor viszont már megvitatták és kihirdették az ŠZNT 80/1947. számú törvényrendeletét a Szlovák Nemzeti Felkelés Intézete megalakításáról, majd azonnal a 81/1947. számú törvényrendeletet is, amely az intézet szervezési feltételeit és tevékenységi körét szabta meg. A Szlovák Nemzeti Felkelés Intézete székhelyéül Banská Bystricát választották és kimondták, hogy működését közvetlenül az SZNT Elnöksége fogja irányítani.- Az intézet elsődleges küldetése az ellenállási mozgalom és a szlovák nemzeti felkelés eseményeinek sokoldalú részletes feltárása, az írásos dokumentumok, fényképek és legkülönfélébb egyéb tárgyi emlékek felkutatása, összegyűjtése, rendszerezése, megőrzése, majd ezek közkinccsé tétele a szlovák nemzeti felkelés forradalmi hagyatékának széles körű propagálása és gazdagítása végett - mutatja az eredeti okmány legfontosabb szövegrészeit az igazgató. - Elődeink, a Szlovák Nemzeti Felkelés Intézetének munkatársai nagy lendülettel fogtak hozzá e nemes küldetés teljesítéséhez. A kezdeti szerény felszereléssel és nehéz körülmények között végzett kutató tevékenységük elsó eredményeiként 1948-tól 1950-ig nyolc vaskos kötetben foglalták össze a csehszlovákiai ellenállási mozgalom és a felkelés történetét. Időközben, a felkelés negyedik évfordulója alkalmából egy ,.terven felüli“ emlékkönyv is megjelent, amelyben Karol Šmidke az SZNT akkori elnöke értékes, gondolatokat ébresztő cikkével méltatta a felkelés hősi harcainak jelentőségét, a szlovák nép és a felkelésben harcolt többi 26 nemzet legbátrabb fiainak becsületes helytállását, Josef Hrozienčik pedig, mint a Szlovák Nemzeti Felkelés Intézetének igazgatója a tudományos kutatómunka és a dokumentumgyűjtés kezdeti szép sikereiről számolt be. Banská Bystricából 1951 elején teljes gyüjteményanyagával együtt Bratislavába költözött a Szlovák Nemzeti Felkelés Intézete, hogy belőle ott fokozatosan kiépülhessen az SZLKP Történetének Intézete. A költözködéskor volt egy olyan elképzelés, hogy az eredeti székhelyen hamarosan párttörténeti fiókintézet nyílik, ami azonban nem valósult meg. A helyi pártós állami szervek dolgozói, valamint a partizánharcok résztvevői ezért újra szorgalmazni kezdték a szlovák nemzeti felkelés központi emlékműve felállításának időközben még többször megtárgyalt, de újra mindig félbe is maradt ügyét. Tenniakarásuk és szervezőkészségük mintegy igazolásául 1951. augusztus 12- ig gondosan összegyűjtötték és a megnyitáshoz könnyen áttekinthetően elrendezték a szlovák nemzeti felkelést részletesen bemutató első kiállítás anyagát a régi városháza helyiségeiben.- A szlovák nemzeti felkelés központi emlékműve számára még 1949-ben kijelölt végleges helyen, a Bános dombon, az ötvenes évek legelején nagyarányú tereprendezéssel kezdődött a tervek megvalósítása - emlékezik Štefan Pažur. - Mivel akkoriban buldózerek, földgyaluk, dömperek és más motormeghajtású építőipari gépek alig-alig álltak a kivitelezők rendelkezésére, főleg csákányokkal, lapátokkal, talicskákkal kellett dolgozni. A nehéz munkafeltételek mégis mind nagyobb számban vonzották városunkba az építőket. Közöttük Szlovákia minden vidékéről fiatalok is igen sokan jöttek. A dombhoz vezető útszakasz, amely azonnal a Béke útja nevet kapta, egyen- getésénél például 1950-ben összesen 1582-en jelentkeztek egy vagy több hétig tartó társadalmi munkára. Az ifjúsági mozgalom irányítói a következő évre újabb építőtáborokat szerveztek, hiszen a tervek szerint 1952 végéig el kellett készülnie az alapozáshoz, építéshez oly fontos útnak. Az ötvenes évek elején az SZLKP Elnöksége és Titkársága szintén többször foglalkozott az emlékmű építésének ügyével. Mivel azonban az építészeknek címzett első és második tervpályázatra beérkezett munkák egyike sem felelt meg teljes mértékben az elvárásoknak, megint hosszabb időre elhalasztódott a megindult munka folytatása. Végül 1959-ben újabb tervpályázatot hirdettek, amelyre kilenc prágai, bratislavai, brnói és žilinai építészmérnök jelentkezett. Javaslataik közül a szakbizottság dr. Emanuel Hruška építészmérnök és Dušan Kuzma építész- mérnök alkotását véleményezte a legjobbnak. A két pályázót még abban az évben megbízták az emlékmű részletesebb terveinek elkészítésével. Ezeket 1961-ben Bratislavában és Banská Bystricában kiállították a nagyközönségnek is, hogy majd a lehető legtöbb hozzászólás, észrevétel mérlegelésével kerülhessen sor a végső döntéshozatalra. A társadalmi vita során véleményt mondott szakembereknek és laikusoknak szinte kivétel nélkül nagyon tetszett az urbanisztikai elképzelés. Az SZLKP KB Politikai Bizottsága e vélemények mesz- szemenó figyelembevételével 1961. április 21 -én ülésén szintén jóváhagyta a két neves építészmérnök javaslatát. A következő két évben Dušan Kuzma már egyedül készítette el aprólékos munkával a végleges kivitelezési terveket. Az alapásás megkezdésére a szlovák nemzeti felkelés 20. évfordulóját, az SZNF Emlékműnek elnevezett múzeum megnyitására pedig a pontosan öt évvel ezután következő napot választották ki az építők.-Természetesen 1951 és 1969. augusztusa között az a lelkes és az anyagi-műszaki feltételek javulásával együtt fokozatosan nagyobbodó kollektíva sem tétlenkedett, amely a felkelés eredeti dokumentumainak, másolatainak, fegyvereinek és minden más tárgyi emlékének gyűjtését, konzerválását, rendszerezését, kiállítását, valamint nem utolsósorban a személyes visszaemlékezések feldolgozását kapta feladatul - hangsúlyozza a múzeum igazgatója. - A régi városházában megnyitott első tárlatot újabbak, gazdagabbak követték, majd a felkelés 10. évfordulójának központi ünnepségei után már végleg visszajutottak Banská Bystricába a Bratislavában addig szépen gyarapodott gyűjtemények. Valójában azóta mondható állandó jellegűnek múzeumunk kiállítói tevékenysége. A szünet nélkül végzett széles körű kutató- és gyűjtőmunkának köszönhetően jelenleg már több mint 135 ezer hiteles okmány, fénykép, filmtekercs, térkép, sokszorosított vagy nyomdában készült sajtótermék, dokumentummásolat, a felkelésből származó különféle használati tárgy - köztük sok fegyver, egyenruha és egyéb partizánfelszerelés - van a leltárunkban. Mivel sajnos mindezt egyszerre lehetetlenség áttekinthetően elhelyezni a három szinten levő termek összesen csak 3260 négyzetméterén, többé-kevés- bé rendszeres időközönként felújítjuk, ki- bővitjük vagy fontosabb részleteiben átrendezzük a kiállítást. Az SZNF Múzeum, mim tudományos intézmény, fennállásának eddig több mint három évtizede alatt öt ízben választottuk ezt a szükségmegoldást, de az elsődleges látnivalónak kínált mindenkori állandó tárlaton kívül már több mint 100 rövid időszakú tematikus kiállítást is készítettünk.- Jelenleg mi mindent láthatnak itt az érdeklődők?- A látogatások hetven perces programja keretében négy teremben audio- és multiviziós berendezések egyszerre korabeli filmfelvételeket, állóképeket pergetnek az egyenként 44 kisméretű negyzetre bontott vetítővásznakra, a hazai munkás- mozgalom résztvevőinek életéről, küzdelmeiről, az elsó Csehszlovák Köztársaság politikai és gazdasági viszonyairól, a köztársaság elárulásához vezetó út állomásairól, az ellenállás előkészületeiről, a partizánharcok lefolyásáról, a fasizmus felett aratott győzelemről, majd végül a győzelmes februárt követő szocialista országépító munka eddigi eredményeiről. A filmvetítéseket kísérő stúdióhang kívánság szerint gombnyomásra szlovákul, oroszul, magyarul, angolul, franciául vagy németül szólal meg. A mostani tárlat anyagát 1984-ben, a szlovák nemzeti felkelés 40. évfordulóját köszöntve különösen nagy gonddal válogatták és 1427 hiteles tárgyi emlékből állították össze a múzeum munkatársai. A vitrinekben levő fényképek, röplapok, plakátok, térképek, kéziratok és nyomtatványok egyharmadára, valamint az ellenállási mozgalom legdicsöbb napjait idéző egyéb - bizonyítottan eredeti - tárgyak kétötödére a legutóbbi tíz-tizenöt évben kibővített gyűjtő- és feltárómunka során bukkantak rá a történészek. Kiállításukkal olyan új és fontos történelmi értékű dokumentumok váltak szintén közkinccsé, amelyeket korábban még sem együtt, sem külön-külön nem láthatott a nagyközönség. A tárlat gazdag anyagához az előzetesen bejelentkezett szervezett látogatócsoportoknak mindig tartalmas kiegészítő magyarázatokkal is szolgálnak a múzeum sokrétűen képzett lektorai. Ezenkívül az emlékmű előtti parkban szabadon megtekinthetők a felkelési hadműveleteknél használt tüzérségi fegyverek, páncélozott harci eszközök és az az IL-2-es típusú szovjet katonai repülőgép, amelynek fedélzetén csaknem menetrendszerűen érkeztek Szlovákiaterüle- te fölé az ejtőernyős partizánok, valamint a felkelők legfontosabb felszerelési tárgyait tartalmazó csomagok.- Az intézet megalapítása óta eltelt negyven év alatt történészeink aprólékosan feltérképezték a szlovák nemzet múltjának legdicsőbb fejezetét - mondja kalauzolása végén dr. Štefan Pažur kandidátus. - Most már főleg azon kell munkálkodnunk, hogy megőrizzük és egyre tovább gyarapítva adjuk át az utókornak a szlovák nemzeti felkelés értékes haqya- tékát. LALO KÁROLY 1947. december elsején a Szlovák Nemzeti Tanács ülésének ünnepi jellege volt. Gustáv Husák, az új Megbízottak Testületének elnöke előterjesztette annak a testületnek a programnyilatkozatát, amely a Nemzeti Front válságának megoldásaként alakult meg. Ez nagymértékben tükröződött a nyilatkozat tartalmából. A politikai válság okainak felismerése alapján ezeket az alapvető feladatokat tűzte ki: Szlovákia folyamatos ellátását, a dolgozó parasztság követelményeinek kielégítését, az államellenes szervezetek és csoportok tevékenységének meghiúsítását és a népi demokratikus rendszer megszilárdítása érdekében a nemzeti bizottságok tevékenységének javítását. A nyilatkozat így határozta meg a Megbízottak Testülete tevékenységének fő célját: „A megbízottak testülete mint a kormány és végrehajtó hatalom szlovákiai nemzeti szerve hatáskörében következetesen érvényesíti az életben a parlament törvényeit és a Szlovák Nemzeti Tanács rendeleteit, következetesen valóra váltja a kormányprogram alapelveit és a csehszlovák állampolitika irányvonalát úgy, hogy Szlovákia valamennyi járásában, községében, hivatalában és intézményében teljes mértékben meghonosodjon a népi demokratikus rendszer. Az SZNT képviselői december másodikén szavazattöbbséggel jóváhagyták a Megbízottak Testületének programnyilatkozatát. A szavazattöbbségre vonatkozó hivatalos jelentés, nem jelenti azonban, hogy a politikai válság megoldása után Szlovákiában megoldották a politikai és gazdasági élet valamennyi problémáját. A politikai válság megoldása során mindenekelőtt azokat a gondokat kellett elhárítani, amelyek nehezítették a nemzeti és demokratikus forradalom kibontakozását Szlovákiában. A CSKP erőfeszítéseket tett a kormányprogram feladatainak megvalósítására, és ezáltal a forradalmi folyamatban elért eredmények továbbfejlesztésére úgy, hogy a nemzeti demokratikus forradalom Csehszlovákiában a szocialista forradalom békés úton való megvalósításának formájává váljon. A CSKP törekvése a köztársaság mindkét részében a reakciós erők ellenállásába ütközött Szabotálták a kétéves terv megvalósítását, aláásták a Nemzeti Front egységét és a népi demokratikus rendszert. Szlovákiában sajátságos feltételek alakultak ki. A reakciós erők élén a szlovák burzsoázia pártja állt, vagyis a demokrata párt. A szlovák burzsoázia ellenállásában részt vevő tagjai pozícióik megőrzése érdekében 1946 tavaszán a katolikus politikai erőkkel egyesültek, amelyek elsősorban a vereséget szenvedett szélső jobboldali erők segítségével akartak ismét érvényesülni. 1947 derekán a kommunisták kísérletet tettek, hogy a csehek és szlovákok Nemzeti Frontjának tárgyalásain oldják meg a szlovákiai fejlődés bonyolult kérdéseit, de törekvéseik kudarcot vallottak. 1947. szeptemberétől a politikai harcok kiéleződtek a milliomosok adójával és az államellenes csoportok leleplezésével kapcsolatban. Szlovákia dolgozó népe ebben a helyzetben az ellátás javításáért folytatott harcát összekapcsolta azzal a küzdelmével, hogy következetesen megtisztítsa a politikai és a közéletet, és elfogadják a CSKP javaslatát a földművesek megsegítésére. Ezekhez a tényezőkhöz tartozott még a ban- deristák elleni küzdelem, amelynek élén a volt partizánok és a fasisztaellenes küzdelem résztvevői álltak. Szlovákia Kommunista Pártjának vezetősége a körülmények mérlegelése után úgy döntött, hogy az adott helyzetben a szlovák társadalom fasisztaellenes, államalkotó erőit a helyzet pozitív megoldására kell összpontosítani. Előtérbe került az üzemi és alkalmazotti tanácsok konferenciája összehívásának gondolata. Ez az 1947. október 30-án Bratislavában megrendezett tanácskozás kifejezte a választott küldöttek révén a szlovákiai munkások és dolgozók akaratát és a dolgozók azon törekvésének kicsúcsosodását jelentette, hogy megoldják az 1946 tavaszától összegyűlt politikai és gazdasági problémákat. A Szlovák Szakszervezeti Tanács hívta össze a konferenciát, amelyre meghívta a szlovákiai politikai élet vezető személyiségeit is. A demokrata párt képviselői visszautasították a meghívást, de ezzel nem tudták befolyásolni a tanácskozást. Az üzemi és alkalmazotti tanácsok konferenciája döntő impulzus volt a szlovákiai politikai válság megoldására. Felvetette a Megbízottak Testülete lemondásának követelményét, valamint azt, hogy új testületet kell megválasztani, amelynek nem lennének tagjai azok, akik 1946 tavaszától előidézték a válságot. Egy nappal a konferencia után Gustáv Husák, a Megbízottak Testületének elnöke, a testület kommunista tagjaival együtt lemondott. Hosszas tárgyalások következtek az új testület megalakításáról. A megoldásról a Nemzeti Front először Szlovákiában tanácskozott, de eredménytelenül. A tanácskozás a csehek és szlovákok nemzeti frontja keretében és a kormányban is folytatódott. Klement Gottwald a kormány megbízásából november 8-a és 10-e között tárgyalt a szlovákiai politikai élet valamennyi képviselőjével. Általában elítélték a válság okait, főleg a ludákokat, de előtérbe került a szlovák és a cseh burzsoázia szövetsége, közös érdekeltségük abban, hogy meg akarták akadályozni a nemzeti és demokratikus forradalom elmélyítését. A forradalmi szakszervezetek, amelyek Csehszlovákia felszabadítása óta jelentős politikai erőt képviseltek, támogatták a CSKP politikáját, mivel az kifejezte a dolgozó nép érdekeit, és ezért a politikai válság megoldása során is a kommunisták mellett foglaltak állást, elítélték a burzsoázia kísérleteit, s megőrizték a munkásosztály és a dolgozók harci készültségét. A politikai válság megoldásában aktív szerepet játszott a szlovák parasztság. Az 1947. november 14-én megtartott szlovákiai konferencián kifejezték egyetértésüket az üzemi és alkalmazotti tanácsok konferenciájának határozataival és egyértelműen támogatták a kommunisták eljárását a Nemzeti Front válságának megoldásában. A szlovákiai értelmiség is a válság megoldását szorgalmazta. 1947 novemberi nyilatkozatukban leszögezték, nem engedik meg, hogy felelőtlen elemek bármilyen területen is megakadályozzák a haladást. így a nép valamennyi pozitív ereje részt vett a politikai válság megoldásában. November 17-18-án a politikai pártok képviselői végül megállapodtak az új Megbízottak Testületének összetételében. A testületben a szabadságpárt és a szociáldemokrácia is képviselve volt, és megállapodtak a legvitatottabb kérdésben is - az igazságügyi megbízott posztjának betöltésében. Az új Megbízottak Testületének élén ismét Gustáv Husák állt. Az elért kompromisszum megerősítette a munkásosztály pozícióját. A szlovák burzsoáziának egyre kisebb lehetősége nyílt arra, hogy befolyásolja a nemzeti és demokratikus forradalmat. Az új testület november 20- án tette le az esküt. Megalakulása azt jelentette, hogy Szlovákiában sikerült megoldani a nemzeti és demokratikus forradalom fejlesztésének egyik legsúlyosabb problémáját. A CSKP Központi Bizottsága november 27-28-án foglalkozott a politikai válság megoldásával. Megelégedéssel nyugtázta az elért eredményeket. Felhívta a figyelmet a cseh és a szlovák burzsoázia erősödő szövetségének veszélyére. Klement Gottwald elemzésében rámutatott, hogy a burzsoázia kísérletet akar tenni az ellenforradalmi fordulatra. Mindenekelőtt a nemzeti szocialista párt politikusaira mutatott rá nyíltan, megállapítva, hogy ennek a pártnak a vezetősége veszélyes úton halad. Csehszlovákjában a helyzet tovább éleződött. Közeledett 1948 februárja. MARTA VARTÍKOVÁ Pionírok az egykori tüzérségi fegyverek között (archív felvetel)
