Új Szó, 1987. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1987-11-16 / 269. szám, hétfő
Auschwitz és az igazság megszállottja Sütő András drámája a budapesti Vígszínházban A színhely káprázatos. Várna új büszkesége, a Ludmila Zsivkova Fesztiválkomplexum, hipermodern és fényűző fesztiválpalota, ideális otthon egy nemzetközi fesztivál számára. Megnyitásának híre hamar eljutott a határokon túlra és alaposan felcsigázta a fesztivál iránti érdeklődést. Fokozta az előzetes várakozásokat a bolgár animáció korábbi nemzetközi sikersorozata: a fesztiváldíjakkal gyakran jutalmazott, népi hagyományokra építő, nagyszerű grafikát felvonultató rövi- debb-hosszabb művek sora, melyek folytatását különleges érdeklődés előzte meg. De növelte az érdeklődést - és az elvárásokat - az előzetes tájékoztatás is, mely tizenkilenc ország részvételet ígérte, és számos jelentős alkotó új müvének bemutatását. A rendezés nagy érdeme, hogy minden ígéretét betartotta, és a mintegy kétszáz külföldi vendég között üdvözölhettük az animáció olyan élő klasszikusait, mint John Halas, a belga Raul Servais, a jugoszláv Dusán Vukotics, a szovjet Priit Paern és Raamat, a kanadai Frederick Back, a japán Renzo Kinoshita és mások, a hazai vendégek között pedig szinte teljes számban jelen voltak a bolgár alkotók. A rangos retrospektívekkel együtt a közönség másfélszáz filmet láthatott, ebből ötvennégyet a verseny, hatvanötöt az információs programban. Müvekben tehát nem volt hiány és a művek többségét rangos, nemzetközi hírű alkotók jegyezték. És mégis... Út a sanzonig önéletrajza (Tiétek az életem) már korábban megjelent az NDK- ban a Henschelverlag gondozásában, egy róla szóló, magyarázattal ellátott képes album úgyszintén. Most egy újabb könyv egészíti ki a Marlene Dietrich-irodalmat. Szerzője Helga Bemman, aki az eddigi ismeretek figyelembevételével és újabb adalékokkal mutatja be a világhírű művésznő útját talán legkedveltebb műfajáig, a sanzonig. Ez könyvének címe is: Marlene Dietrich - Út a sanzonig. A 260 oldalas könyv interjúkat tartalmaz a sanzonok szerzőivel, majd bemutatja a különböző korszakokat. Ezek: a 20-as és a 30-as évek slágerei; a francia ihletésű sanzonok; a filmdalok; a zenés játékok (musical) melódiái; a második világháború elkötelezett énekei; a német és amerikai folklór; gyermekdalok; a „régi“ Berlin melódiái, végül pedig a Brecht-Weill-songok. Az NDK fővárosában a világhírű énekesnő megkülönböztetett tiszteletnek és népszerűségnek örvend. Ismeretes, hogy Marlene Dietrich Max Reinhardt színiiskolájában tanult, s már a húszas években a wei- mari köztársaság egyik legkedveltebb kabaréénekesnőjeként tartották számon. Első világsikerét a Kék angyal című filmben aratta. A náci hatalomátvétel előtt az Egyesült Államokba emigrált. Nyíltan fellépett a hitleri fasizmus ellen. A háború alatt a frontszínházakat járta. Utána leginkább sanzon- és dalénekesként turnézott világszerte, művészetét a béke és barátság szolgálatába állította. Számos világsikert arató filmben játszott főszerepet (Modern Dubarry, Marokkó, Šanghaji expressz, Vágy. Allah kertje, Asszonylázadás, New Orleans angyala, Lámpaláz, Monte Carlo. A vád tanúja, ítélet Núrnbergben - csak a leg- » jelentősebbeket említve). H. M. A panoráma meglehetősen behatárolt volt és a fesztivál-körkép - sajnos - egyhelyben topogást mutatott. Egy animációs világfesztivál érdekességét, az új irányok, új ötletek és új grafikai érdekességek adják meg. Ezekből mit sem láttunk Várnában. A fesztivál teljes programját, beleértve az információs vetítéseket is, a rutin-munkák és korábbi művek variációi uralták, és a Várnában - egyébként igen rangos - díjakkal jutalmazott művek jelentős részét már korábbi fesztiválok jutalmazott- jaként is láthattuk. Beleértve a fesztivál nagydíjas munkáját, a lengyel Jerzy Kucia Parádé című alkotását, folytatva az első kategória nyertesével (öt percnél nem hosszabb filmek), a holland Paul Driessen Fel a napos oldallal című alkotásával; a második kategória (5-15 perc hosszúságú filmek) nyertesével, Varga Csaba A szél című munkájával, mely tavaly már két díjat, és idén Hirosimában is díjat nyert, igy Várnában, már a negyedik díjat vehette át rendezője. És a listát még lehetne folytatni... A soknemzetiségű külföldi vendégsereg az információs vetítések és a versenyprogramok műsorának jelentős részét már korábban ismerte, így azután a külföldi szakközönség számára igazi meglepetést már csak egy-két film jelenthetett. Ezek egyike volt a szovjet Natalja Golovanova Egy fiú az fiú című bűbájos alkotása (a gyermekfilmek kategóriájának díjnyertese), mely modern grafikájával, nagyszerű animációs megoldásaival és kedves, Ulánbátorban tartották meg a közelmúltban a szocialista országok közoktatási minisztereinek VII. konferenciáját. A tanácskozáson 18 küldöttség vett részt, köztük hazánk delegációja is. A mongol közoktatási miniszter megnyitóját követően a lengyel miniszter tájékoztatta a résztvevőket arról, hogyan érvényesültek az előző, Krakkóban 1985- ben rendezett konferencián elfogadott ajánlások az egyes országok közoktatási gyakorlatában. (A VI. konferencia témája: a burzsoá ideológiai nézetek elleni fellépés a pedagógiában és az iskolai gyakorlatban.) A VII. konferencia szerteágazó fö témájának összefoglaló címe: Az oktatás tartalmának, módszereinek és eszközeinek korszerűsítése a szocialista iskola fejlődésének mai szakaszában. E témakörben tizenöt előadás hangzott el, a többi között az oktatás tartalmának kidolgozásával összefüggő tudományos-technimeleg emberi humorával meséli el a nagymama, az anyuka és a kisfiú közös életének egy napját Ezek közé tartozott a csehszlovák-kanadai koprodukcióban készült Bfetislav Pojar-Jack Dronin film is, a Képzelgés a sötétben, mely ugyan sokak szerint túl szentimentális, gyenge történet, viszont azt mindenki elismerte, hogy a bábtechnika szinte minden mai lehetőségét mesteri fokon felvonultató alkotás. Ezt jutalmazta a nemzetközi zsűri is, amikor a filmnek ítélte a tizenöt percnél hosszabb filmek kategóriája dijat. Ide sorolnám a bolgár Henri Kou- lev Az út, melyen a majmok elkülönültek az embertől című alkotását, melyet a zsűri nem jutalmazott, de amelyik szinte egyedül jelzett új grafikai utat a bolgár filmek közül. Kou- lev kitűnő grafikus és remek animá- tor, rajzos átmenetei és átváltozásai pedig élményszámba mennek. Filmje a fesztivál egyik legjobb alkotása volt. Rendkívül ügyes ismeretterjesztő film a dán Andeis Sorenzen Mese a csodálatos burgonyáról című huszonnégy perces munkája, mely a burgonya Európába kerülését és termelésének kritikus szakaszait mutatja be. Érdekes ötlet az angol Richard Callanan Kínai szó a lóra című munkája, mely egy kínai írásjel szellemes variációjaként mutatja be a lovak életét és szerepét Kínában. összegezve benyomásaimat, úgy érzem, Várna gyakran megáján* dékozott a jó animáció örömével, de nem tudta bemutatni az animáció újdonságait. Ezért tartom behatárolnak a várnai panorámát, ezért éreztem rendkívül látványosnak, de kevéssé eredetinek az ötödik Animációs Világfilm Fesztivál programját. FENYVES GYÖRGY kai igényekről és pedagógiai szempontokról; az oktatási folyamat és az oktatási módszerek, valamint az oktatási eszközök összehangolt tervezéséről; a tanulók alkotó, illetve önálló ismeretszerző képességének fejlesztéséről: a tanulók munkára való felkészítéséről; a tankönyvekkel kapcsolatos didaktikai kérdésekről, továbbá a tanítási óra funkciójáról és hatékonyabbá tételéről. A küldöttségek beszámoltak országuk közoktatásának 1985-86 közötti fontosabb eseményeiről. A konferencia résztvevői áttekintették az utóbbi két év közoktatási és pedagógiai-tudományos együttműködésének az eredményeit és tapasztalatait, és egyeztették a következő két év közös rendezvényeinek tervét. A VIII. közoktatási miniszteri konferenciát 1989-ben Prágában rendezik meg. A tanácskozás fő témája lesz a pedagógusok képzése és továbbképzése, (ke) Már befejeződtek a nyári előadások a Gyulai Várszínházban, amikor szeptember elején másodközlésben olvashatták Sütő András Az álomkommandó című drámáját mindazok, akik már hallottak a debreceni Alföld hatodik számában megjelent darabról. A romániai magyar író a XX. század legszörnyübb történései - az auschwitzi haláltáborok té- bolyító eseményei - kapcsán írta meg drámaírói pályafutásának egyik fordulópontját jelentő darabját. Fordulópont ez a dráma, hiszen mindazt elhagyta, amihez a pályakezdés, illetve későbbi színműveiben, vígjátékaiban (Mezítlábas menyasszony, Fecskeszárnyú szemöldök, Szerelem, ne siess, Tá- kozló szerelem, Pompás Gedeon, Vidám sirató egy bolyongó porszemért) még erősen a színpadi hagyományokhoz való kötődés kényszere alatt ragaszkodott. Méltánytalan lenne, ha nem sorolnám a drámaírói pályakép nagy változásaihoz a drá- matetralógiaként is emlegetett müveit. Az Egy lócsiszár virágvasárnapja, a Csillag a máglyán, a Káin és Ábel és A szuzai mennyegző pontosan meghatározó előképei voltak az idén bemutatott Az álomkommandónak. Előképei a szabadság tökéletes megvalósulása lehetőségeinek gondolati keresésében. Ebben rokonítható is az új színpadi mú a régiekkel. A különbséget a forma és a tartalom egységének Sütő And- ‘rás pályáján újszerű megteremtésében és tagolásában, a múlt-jelen idődimenziók formai kifejezésében látom. Művei nem ismeretlenek a csehszlovákiai magyar olvasók és nézők előtt. Az Anyám könnyű álmot ígér, és az Engedjétek hozzám jönni a szavakat nálunk is sokat idézett, emlegetett - s merem remélni: olvasott szerzőjének Egy lócsiszár virágvasárnapja című drámáját mind a Magyar Területi Színház, mind az amatőr színjátszócsoportok játszották. Az új dráma, amelyet a budapesti Vígszínház társulata Sík Ferenc rendezésében először a Gyulai Várszínházban mutatott be, idén ősszel már a Margit-hidhoz közeli patinás épületbe vonzza a nézők százait. Méltán van ekkora sikere az előadásnak. A romániai magyar író minden eddigi színpadi művétől eltérő módon (formában, tartalomban, gondolatiságban) alkotta meg ezt a drámáját. A „színház a színházban“ gyakorlata ugyan nem ismeretlen előttünk, csakhogy Sütő ezt az effektust olyan kettős spirállá alakítja, amelynek felfelé haladó körpályái egymásba kapcsolódnak. Egy meghatározatlan ország színházában Auschwitzról szóló drámát próbálnak. Manó (a haláltábor boncsegédje) szerepét a színház vezető színésze, Hoffmann Juliusz játssza, aki maga a darab szerzője. Dr. M (az embereken kísérletező SS-orvos) megformálására pedig Frank Aurél, a darabbeli színház igazgatója vállalkozott A bemutató előtti próbafolyamatot zavarja meg Tomi, Hoffmann fia, aki a próbált darabban szerepet is kapott. Robit alakítja, akinek álmait lány-ikertestvéréével együtt apja felkínálja Dr. M-nek. Robi már rég nem él, s Krisztina, az ikertestvére az SS-orvos szeretője, amikor apjuk még mindig árusítja kitalált álmaikat. Már önmagában ezek a történések is felkavaróak, ráadásul a Robit játszó Tomit a fiktív ország csendőrsége is keresi. Megszállják a színházépületet, s a fiút letartóztatják azzal a váddal, hogy a nála talált színpadi kellékfegyverrel merényletet kísérel meg az ország feje, a Tábornok ellen. Veszélybe kerül az előadás, így az egyik belügyi biztost SS-őrnek öltöztetik be, hogy a színpadon is szüntelenül nyomában lehessen Tominak. Sík Ferencnek jelenleg nem ez az egyetlen Sütő-rendezése. A Nemzeti Színházban is nagy sikerrel játsszák az Advent a Hargitán című drámát. A vígszínházbeli előadásnak elsősorban a színpadkép funkcionalitása adja meg a keretét. Szimultán játékterek egész sorában játszatja a darabot. A haláltábor tárgyi világát megteremtő szögesdrótok, falak, őrfolyosók egyben a Sütődarabbeli színház rámpái, hidjai. Ez a fénykulisszákkal tagolt tér és a jól mozgatott népes statisztéria megteremti a játék nyomasztó hangulatát is. Az eredeti szöveghez képest eszközölt változtatások egy világosabb befejezést kívánnak, de ez nem készült el, talán majd más alkalommal. Elfogadható egyedi sajátosságként, hogy a dráma főszerepeit kiválóan játszó színészek Kern András (Manó, alias Hoffmann Juliusz) és Lukács Sándor (Dr. M. alias Frank Aurél) mellett - egyetlen kivétellel - a többiek szinte csupán statisztálnak. Akkor viszont aligha indokolható Kaszás Attila (II. belügyi biztos) színészi szólója, amely a két említett színészével együtt fémjelzi ezt az előadást. Közülük Kern Andrásnak volt a legösszetettebb feladata. Az Auschwitzról írt dráma szerzője színészként annak főszerepét is eljátssza. Ráadásul apaként is másképpen és másért féltette a fiát a darabjában és valóságos életében. Auschwitzi boncszolgaként pusztán az életéért küzdött, hazudva, csalva és gyermekei álmait kiárusítva. Színész-író apaként már lázadni is mert, már cselekedni is tudott, bár a végeredmény mindkét esetben gyermeke elvesztése volt. Sütő András szerint: mindenekelőtt áll a cselekvés, történjen bár az ember megalázása Auschwitzben, vagy „bárhol, ahol megtörténhet“. A következő időszakokban Sütő András új drámáját remélhetőleg a világszínház is felfedezi a maga számára. Olyan gondolati és formai sűrűségű anyaggal ismerkedne meg, amely nemcsak Auschwitz szörnyű fényeivel szembesít, hanem elsősorban az utána következő, valahol éppen megtörténő, tömegesen elkövetett embertelenségekkel, megalázásokkal. Ráadásul a belső konstrukciója igencsak széles teret nyit akár a totális színházat kultiváló rendezőegyéniségek számára is. Ennek a drámának a gondolati és intellektuális indulati alapjait a romániai magyar író - több más drámájához hasonlóan - esszéiben is megteremtette. A Nagyenyedi fügevirág című kötetének Fekete rózsák opuszát így kezdi: ,,Egy állítólagosán szomorú és magányos ember, aki Európa diktátoraként is kopott sarkú katonai csizmát viselt, hozzávetőlegesen hatmillió zsidót gázosí- tott el, lövetett agyon és dobatott meszesgödörbe a halál változatos nemeivel. “ Sütő akkor, mint a varsói Világifjúsági Találkozó résztvevője járt a haláltáborban. Az élmény nyomán fakadt fel belőle: ,,Lázadás nem volt itt, kérem? A heves ifjúi kérdésre a tolmács keserűen elmosolyodik. Ő maga is itt töltött néhány hónapot. Persze hogy volt. De nem olyan látványos, ahogyan a romantikus elme képzelné. A lázadáshoz egyebek között vétségi lehetőség szükségeltetik: üzenetváltás, valamelyes mozgási szabadság és a zsebben legalább egy drótvágó olló. S ez még csupán a vétség." De nemcsak az ilyen ifjúkori gondolatait teljesítette ki Az álomkommandóban, hanem még a Fekete rózsákról írt tűnődéseiben megörökített nevet is megőrizte: Manó úrnak hívták azt a fűszerest, akinek lányával gyerekkorában együtt játszott. Sütő András szellemi galaxisában úgy fordulnak a dolgok egymást követve, egymás helyére, hogy a téridő változásában a gondolat anyaga is tökéletesebbé, összetettebbé sűrűsödik. írói gondja: hogyan megmaradni születésünkkel kapott nyelvünkben, megélt és kiküzdött emberségünkben; hogyan megmaradni hazában, közösségben, világban. Nem társtalanul, de társakkal, akikkel az esendő, egyéni különbözőségeink ellenére is közös a létérdekünk. Ha ennek kimondására Sütő András az emberiség történelmének legtragikusabb történéseit választotta, adekvát módon cselekedett. DUSZA ISTVÁN Veni Katardzsijev: Békevágy (plakát) Várna új büszkesége Animációs filmek a fesztivál palotában Az oktatás korszerűsítéséről A szocialista országok közoktatási minisztereinek konferenciája Ulánbátorban ÚJ SZÚ 4 1987. XI. 16.
