Új Szó, 1987. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1987-11-12 / 266. szám, csütörtök
Csak a család taníthat a család iránti felelősségre Legfeljebb elválunk...? A válás lehetősége szüli a válást - olvastam néhány évvel ezelőtt egy tanulmányban. A törvény, mint a házasságok megromlásának oka? Képtelenség, vetettem el a gondolatot, pedig a tények mintha azt bizonyítanák, hogy van benne valami. Még húsz-harminc évvel ezelőtt is a társadalom többségének erkölcsi meggyőződése - a válás jogi engedélyezése ellenére - szigorúan válásellenes volt, az elváltakra pedig majdhogy nem mint erkölcstelen személyekre tekintettek. Napjainkban úgy tűnik, átestünk a ló túlsó oldalára. Az erkölcsi megítélés sokkal enyhébb lett, mint a jogi, és maga a válás annyira megszokottá vált, hogy már senki sem ütközik meg azon, ha a házasuló fiatalok kissé komolyan, kissé könnyelműen évöd- ve jelentik ki, hogy legfeljebb elválnak, ha nem sikerül a házasságuk. Az okok, melyek miatt zátonyra futhat egy házasság a statisztikák szerint, főként a házastársak tulajdonságainak, jellemének, érdeklődési körének eltérősége, hűtlenség és mértéktelen italozás. A válóperek bírái és ügyvédjei közül sokan megmosolyogják viszont a statisztikában szereplő ,,szabványosított“ válóokokat, bár alkalmazkodnak hozzájuk. A törvény ugyan csak egyetlen bontóokot ismer, a házasság jóvátehetetlen és teljes megromlását, de valamivel csak meg kell indokolnia az ügyvédnek kliense válóperes szándékát, és ítéletében a bírónak is, hogy miért romlott meg a házasság. Erre megfelelnek a statisztikai szabványok, főleg ha a válást kérő házastársak is egybehangzóan ezeket adják elő - elkerülendő a szeny- nyes kiteregetését. A válás szabványosított okai szájról szájra terjednek, és itt-ott még a szerkesztőségünknek címzett levelekben is hjvatkoznak rá olvasóink. így tudtuk meg például, egyes járásokban elsősorban azt igyekszenek megoldani, hogy a házastársak fél évig külön lakjanak, mert akkor a bíróság az első tárgyaláson meghozza ítéletét. így aztán nem csoda, hogy a házasságok megromlásának valódi okairól még a bíróságnak sem sikerül bizonyosat megtudnia. Egy bíró ismerősöm a statisztikai kimutatásokat már csak azért sem tartja megbízhatónak, mert nézete szerint egy válásnak számos, egymással összefüggő oka van, s gyakran lehetetlen megállapítani, melyik volt az, amely előidézte a további okok láncolatát. Nézete igazolására egy, az alkoholisták körében végzett külföldi felmérést említett, mely” szerint 60 százalékban a mértéktelen ivás okozott válást a házasságokban. A statisztikákban nem érhető nyomon az sem, hogy egyes társadalmi körülmények is válásra ösztönöznek. Az elváltak adókedvezménye, a gyermekét egyedül nevelő szülő „szociális esetté“ való minősítése, s az ebből eredő munkajogi, lakásgazdálkodási és számos más kedvezmény, s az a joggyakorlat, amely szinte automatikusan az anyának ítéli a gyermeket és a lakást, sokakban olyan hatást vált ki. hogy csak azt látják, rövid távon mit nyerhetnek a válással, s nem késztet a válási szándék alapos megfontolására. A válások megelőzésével kapcsolatban jogos bírálat éri a személyzeti osztályokat is. A komplex és más értékelések, jellemzések szinte mindenkiről elmondják, hogy munkáját becsületesen és kezde- ményezöen végzi, felsorolják az értékelt dolgozó társadalmi szervezetekben val<^ tagságát és funkcióit, elmondják, hogy a „kollektívában közkedvelt“, ám szülői, eltartási, nevelési kötelezettségei teljesítésének nem szentelnek egy tőmondatot sem. Ilyen körülmények közt ugye nyilvánvaló, miért mosolyognak a válási statisztikák fölött a válóperekben eljáró jogászok. Holott a válások tényleges okainak feltárása rendkívül fontos lenne. A házasságok megromlása valódi okainak alapos ismerete nélkül ugyanis csak vaktában vagdalkozhatunk a válások elleni küzdelemben. És ugyanúgy, ahogy, a törvény, a válások jogi engedélyezése nem lehet oka a válásoknak, nem lehet jogi adminisztratív rendelkezésekkel harcolni a válások növekvő tendenciája ellen. Nem hiszek persze abban sem, hogy a különféle szociális kedvezmények megvonása a válásban vétkes házastárstól sikerrel járna, ám sokkal célszerűbb lenne az, ha szembesítenék a válni szándékozókat házasságuk felbontásának következményeivel. A válóperi illeték jelentős emelése és a válások megszigorítása is csupán szaporítaná a gondokat, mivel nem lenne vagyonmegosztás, eldöntetlen maradna a lakáshasználat kérdése, bizonytalan helyzetbe kerülne az élettársi kapcsolatból születő gyermek... Sikerre csak a családi összetartozás megszilárdítása, a korszerű, stabil értékeken alapuló emberi kapcsolatok felértékelése, a család értelmi és érzelmi nevelési funkciójának helyreállítása vezethet. Mert a szexuális nevelést átvállalhatja (átvállalhatná) az iskola és a társadalom más intézményei, de a család iránti felelősségre, a partner iránti elkötelezettségre és az igényeivel szembeni alkalmazkodásra csak a család taníthat. FEKETE MARIAN Azt csinálom, amihez kedvem van Nyomtatványt tart a kezében. Gyorsan átfutja, majd megjegyzi.- A nagyobbik fiam, Peter, katonai szakközépiskolába akar jelentkezni. .. Gyakran megfordul a laktanyában, ismeri a katonaéletet... Štefan Klobučník százados*' elhallgat. Eszébe jut, hogy egykor ő is így kezdte. A nyitrai (Nitra) gépkocsi és harckocsiellátó szolgálat szakközépiskolájában az első növendékek egyike volt. Nem a romantika, haKülgazdasági kérdésekről (ČSTK) - Csehszlovákia és a nem szocialista országok gazdasági együttműködésének időszerű kérdéseiről tájékoztatta a napokban Ján Garčár külkereskedelmi miniszterhelyettes a prágai és a bratislavai újságírókat. Megállapította, hogy a nem szocialista országokkal folytatott árucsere az elmúlt években jelentősen csökkent. Ennek a kedvezőtlen ténynek a legfőbb oka az, hogy a csehszlovák termékeknek nem minden esetben megfelelő a műszaki színvonaluk, és ilyen termékekkel nehezen érvényesülünk az igényes külföldi piacokon. Elsősorban gépipari termékekről van szó. Igaz több olyan gyártmányunk van, melyek iránt nagy a kereslet, például a szerszám-formázó, textilipari vagy a sokszorosító gépek iránt, de a gyártók sokszor nem képesek kielégíteni a keresletet, és a hosszú szállítási határidők is korlátozásokhoz vezetnek. További problémát jelent a nem szocialista országokkal folytatott kooperáció elégtelen aránya is. Arra kell törekedni, hogy növeljük a gépipari berendezések kivitelét, gondoskodni kell a ráfordítások megtérüléséről, bővíteni kell a kooperáció és az együttmüködés minden olyan magasabb formáját, mint amilyen a közös vállalatok létrehozása. nem a technika iránti vonzalma miatt választotta ezt a pályát. Húsz év telt el azóta, de ma is szívesen emlékszik vissza az iskolára.- Sok volt a tanulnivaló, de azért a szórakozásra mindig találtunk időt. Három évig rajparancsnok, és az iskolai röplada-csapat állandó tagja voltam. Az érettségi után az egyik katonai egységnél törzsőrmesteri rangban kezdtem meg a szolgálatot mint''raktáros. Tíz hónap után felettesei javasolták, hogy legyen az önálló hadtáp- szakasz parancsnoka. A katonák ellátása élelemmel, felszereléssel és üzemanyaggal felelősségteljes munka. Főleg a tábori kiképzés, a harcászati gyakorlatok idején teszi próbára az ember szervezőképességét.- Néhány év elteltével lehetőségem nyílott, hogy letegyem a tiszti vizsgát. Az alhadnagyi váll-lapot 1976-ban kaptam meg. Sajnos, megelégedtem ennyivel. Jobban tettem volna, ha főiskolára jelentkezem. A nósülés, s mi tagadás, a kényelemszeretet volt csupán az akadály. Bízom abban, hogy a fiam a középiskola után tovább tanul majd, többre viszi, mint az apja. Szigorú, de megértő szakaszparancsnok volt. Ha kellett, fegyelmezett, de a dicséretből, a soron kívüli eltávozásokból is kijutott azoknak, akik példásan teljesítették kötelességüket. Tíz évig állt a szakasz élén, amely ez alatt az idő alatt többször nyerte el A példás szakasz címet. A hadtáposokra mindig számítani lehetett. No persze, nekik sem sikerült minden úgy, ahogyan az a szabályzatban megvan írva, ilyenkor a felelösségrevonás sem maradt el.- Voltak és vannak pillanatok, amikor az ember felsóhajt, miért is lettem hivatásos katona. Ez olyankor fordul elő, ha valami nem úgy sikerül, mint azt szeretném, aztán elszáll a harag és az ember nem győzi hangsúlyozni, hogy nem cserélne más szakmával, hivatással... Egyébként, polgári alkalmazottként a feleségem is az egységnél dolgozik. Ő egy évvel korábban kezdett... így hát sok minden köt engem a hadsereghez, amelynek tiszti egyenruháját büszkén viselem. öt évvel ezelőtt új beosztást kapott. Az üzemanyag-ellátó szolgálat parancsnoka lett. Hogy felettesei jól választottak, azt az is bizonyítja, hogy a magasabb egységben az üzemanyaggal való takarékosság terén háromszor végeztek az első és egyszer a második helyen. Szorgalmával, jó munkájával kiérdemelte, hogy a kétéves tagjelöltség után 1985-ben felvették a pártba.- Figyelni kell az emberekre, foglalkozni a gépjárművezetőkkel, ügyelni arra, hogy a harci járműveket, az autókat a javítóműhelyben rendbe tegyék. Ami azt illeti, bár jólesik az elismerés, külön örülök annak, hogy a keleti katonai körzetben felderítő rajunk kétszer szerezte meg az elsőséget. Nálunk, a hadseregben, nem az egyéni, hanem a kollektív eredmények nyomnak a latban. Azt mondja, elfoglalt ember, kevés a szabadideje. Szívesen vesz a kezébe könyvet, tévét néz, vagy segít a ház körüli munkákban. Sokat foglalkozik a két fiával, rendszeresen meglátogatja a szüleit. Fiatal, harminchat éves, ahogy mondani szokás, előtte még az élet, rajta is múlik, hogy hogyan használja ki.- Ha újra kezdeném, sok mindent másként csinálnék, de egy biztos, újra ezt a hivatást választanám... Tovább folytatná, de a folyosóról behallatszik az ügyeletes vezényszava: Riadó!.. Riadó! A százados gyorsan kinéz a folyosóra, aztán csak ennyit mond.- Peches vagyok, szabadnapom van, s lám ez a riadó... Igaz, otthonról is be kellett volna jönnöm... Faképnél hagy. Nem tudom hogyan csinálta, de néhány perc múlva már tábori ruhában ott sürög-forog az üzemanyagraktárban, osztogatja a parancsokat, miközben tekintetével követi az üzemanyagkiadást. S amikor a legmagasabb a feszültség, felsorakozott már az egység, lefújják a riadót, amely az újoncok számára az első erőpróbák közé tartozott. Ö már ki tudja hány századik riadót élte át, de mindegyiket olyan komolyan veszi, mintha ütközetbe kellene mennie. NÉMETH JÁNOS Másodlagos nyersanyag - elsődleges feladat Minden ország gazdasági életében főszerepet játszik a termelés egyik alapfeltétele, a nyersanyag. Nyersanyagból viszont - mint az ismeretes - egyre kevesebb áll az emberiség rendelkezésére. Ezért különösen ott kell, vagyis kellene csínján bánni vele, ahol a természet amúgy is szükmarkúan osztogatja ilyesfajta kincseit. A Szlovák Nemzeti Tanács 1985. június 20-án megtartott 17. ülésén is a fenti okok miatt született határozat a korábban nagyrészt hulladékként elkönyvelt és kezelt másodlagos nyersanyagok értékesítéséről. A 8. és a 9. ötéves tervidőszakra is emiatt irányozza elő külön állami célprogram a ma még sajnos jelentős mennyiségű, kárba vesző értékekkel való ésszerűbb gazdálkodást, s a kevesebb hulladékkal járó termelés kiterjesztését. Aligha szükséges különösebben hangsűlyozni, hogy a csehszlovák népgazdaság feltételei között a nyersanyag kihasználásának hatékonysága messzemenően kihat valamennyiünk élet- színvonalára. így jogosan várhatunk választ arra a kérdésre is, hogy mennyire igyekeznek jól gazdálkodni a nyersanyagokkal mindazok a szervezetek, amelyektől leginkább függ a takarékosabb hasznosításukat előirányzó tervek, intézkedések sikere. Többek k&ött ezt vizsgálta az SZNT ipari és építőipari bizottsága is a közelmúltban megtartott ülésén. Az eredmény? Nos, nem a legmegnyugtatóbb. Népgazdaságunkban ugyanis egyelőre nemhogy a másodlagos, de még az alapnyersanyagok hatékony felhasználását illetően is jócskán akad tennivaló. Az utóbbi két évben például nem fordult elő olyan eset, hogy az SZSZK ipari reszortjában jelentősebb, korszerű hulladékmentes technológiát dolgoztak volna ki. Csehszlovákiában a másodlagos nyersanyag felhasználását nem szabályozzák jogi előírások, de még egy olyan felelős szerv sem működik, amely kötelezhetné a termelőüzemeket az értékes ipari hulladékok újbóli hasznosítására. Sőt! Még olyan gazdasági szabályozóink sincsenek, amelyekkel érdekeltté lehetne tenni ilyen irányban a termelést. A központi tervező és pénzügyi szerveknek ugyanakkor kevés lehetőségük van arra, hogy támogassák az egyes ipari ágazatok időnként előforduló, másodlagos nyersanyag-hasznosítást szorgalmazó törekvéseit. A tervek szerint 1990-ben már mintegy 200 ezer tonna papír-, 9 ezer tonna műanyag-, 10 ezer tonna gumi- és 64 ezer tonna üveghulladékot, valamint 24 ezer tóna használt motorolajat stb. kellene feldolgoznia iparunknak. Csakhogy a jelenlegi árviszonyok távolról sem ösztönzik kellően e célkitűzések elérésére a .termelőszervezeteket. Amíg például egy tonna üvegtörmelék begyűjtése kerülbelül 2000 koronába kerül, addig feldolgozásával mindössze 432 korona értékű nyersanyag állítható elő. Szlovákiában a környezetvédelemben sok gondot okozó mü- anyag-hulladékok hasznosítása is megoldásra vár. Még a begyűjtésénél elengedhetetlen osztályzásuk mikéntjét sem sikerült ezidáig megtalálni. Feldolgozásukhoz külföldi berendezéseket is kellene vásárolni. Ennek értelmét azonban egy kissé kérdésessé teszi a korábban említett üveghulladék már valamivel jobban megszervezett, a termelőüzemek számára mégsem gazdaságos feldolgozásának példája. Az ágazati és vállalati érdekeket tehát a másodlagos nyersanyagok hasznosítását illetően is a népgazdaság, a társadalom érdekeihez kellene igazítani. Ez viszont megfelelő jogi és gazdasági intézkedések, valamint a lakosság körében kifejtett felvilágosító munka és jó szervezés nélkül aligha képzelhető el. A másodlagos nyersanyagok hasznosítását helytelen lenne továbbra is harmadrendű ügyként kezelni. BARANYAI LAJOS Ne dobjuk kosárba a meghívókat Fogászati felmérés Fogak. A gyerek szájában húsz, a felnőttekében harminckettő lehet. Lehet, de nincs, hiszen köztudott, csak nagyon kevés ember rendelkezik ép, hiánytalan fogsorral. Az okok többfélék. Életmód és étkezési szokások, de a száj higiéniájának, a fogak ápolásának hiánya is. Hiába tudja szinte mindenki, hogy a fogfájás mennyire kínzó tud lenni, foguk épségét rendszeresen csak kevesen ellenőriztetik. Pedig azt is tudjuk, hogy életünk végéig szükségünk van fogainkra, s hogy harmadszor nem nőnek ki. A fogápolást minél előbb kell kezdeni. A fogorvosok nem hiába hangsúlyozzák a rendszeres, jó technikájú fogmosás szükségét, mint ahogy azt is, hogy amíg a gyerekek nem tudják megmosni fogukat, a műveletet helyettük a szülők végezzék el. Kemény sörtéjü fogkefével, jó minőségű fogkrémmel. Az egészségügyi felvilágosítás csak akkor lehet eredményes, ha az egészségügyet szervező szakemberek tudomást szereznek a fogszuvasodás és egyéb fogmegbetegedés mértékéről éppúgy, mint okairól. A választ erre a kérdésre a különböző felmérések végeredményei adják, de a lakosság foghelyzetének legutóbbi nagyszabású fel- térképezése az 1956-57-es években történt. A harminc évvel előtti helyzetjelentés szerint a 12 évesek fogsorából öt fog hiányzott. Megindult a fluorizálás, aminek hatására valamelyest javult a helyzet, Bratislavában a 12 éveseknek 2-3 foguk hiányzik jelenleg. A sztomatológia teendőivel a WHO (Egészségügyi Világszervezet) is foglalkozik, s 2000-ig komoly feladatokat állít a fogorvosok elé. Jelenleg hazánkban egy széles körű reprezentatív felmérés folyik, melynek során 30 ezer lakos ül a fogorvosi székbe. A felmérés részleteiről dr. Ján Ležovič professzor, a tudományok doktora, egyetemi tanár, az orvosi továbbképző intézet sztomatológiai tanszékének vezetője és a kivizsgálás kezdeményezője tájékoztatott.- Egy ilyen felmérés természetesen többletmunkát is jelent, de a 130 szakorvos szívesen vállalta. A kivizsgálás a 2-65 éves lakosságot érinti, kiválasztásukról a Szövetségi Statisztikai Hivatal gondoskodott. Célunk egyrészt feltérképezni a lakosság fogainak jelenlegi állapotát, másrészt az eredmények alapján megtervezni a megelőzést, valamint a fogászati ellátás műszaki-anyagi fedezetét, és nem utolsósorban a káderképzést is. A felnőtt lakosságot írásban kértük és kérjük az együttműködésre. S ez végül is miből áll? A meghívottak fogsorának kivizsgálásából csupán. Érdeklődésünk nemcsak a szuvas fogakra, a fogzománc sérüléseire, illetve a ferde növésú fogakra terjed ki. Megállapítjuk az esetleges sebészeti beavatkozások szükségességét, az ínyson/adás folyamatát, a szájnyálkahártya allapotát, és nem utolsósorban elvégezzük a szájüreg rákszűrését is. Egy-egy járásból kb. 300 lakost érint a felmérés - folytatta Ján Ležovič professzor, s fel is sorolt néhányat a felmérésben részt vevő községekből: Somorja (Šamorín), Bacsfa (Báč), Albár (Dolný Bar) stb. - Sajnos, az eltelt hónap tapasztalata, hiszen a felmérés októbertől decemberig tart, nem mondható kedvezőnek. A feltüntetett időpontban a meghívottak közel 50 százaléka nem jelent meg a rendelőkben, sőt máskor sem. Pedig a megfelelő időpontot minden egyes esetben meg lehet beszélni az orvossal. Megtudtuk, a gyerekeknél a kivizsgálás lebonyolítása nem okoz gondot, a megadott iskolákba az orvos ellátogat, s minden hetedik gyereket megvizsgál. Az országos felmérés sikere tehát ezúttal nem az orvosoktól függ, hanem a meghívottaktól. Ezért is tekintsék az érintettek kötelességüknek a megjelenést, hiszen a tét nem kicsi, az elkövetkező évek fogászati ellátásának színvonaláról, minőségéről döntenek majd az illetékesek az eredmények alapján. PÉTERFI SZONYA ÚJ SZÚ 4 1987. XI. 12
