Új Szó, 1987. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1987-11-11 / 265. szám, szerda
Közösen a XVII. pártkongresszus programjának megvalósításáért ÚJ szú 5 87. XI. 11. Új gondolkodásmódot, hatékonyabb munkát A személyes hozzájárulás nélkülözhetetlen tényező A komplex kísérlet nagy erőpróbát jelent A gazdasági mechanizmus átalakítása forradalmi jellegű társadalmi változásokhoz vezet. Jelentőségét tekintve a szocialista iparosításhoz, valamint a mezőgazdaság kollektivizálásához hasonlíthatjuk. Ezek a társadalmi-gazdasági változások is alapvető változásokat eredményeztek az ország munkaerő-állományának szerkezeti összetételében, emelték a dolgozók szakképzettségi színvonalát, a termelés hatékonyságát, s ezen az alapon a lakosság életszínvonalát is. Hasonló minőségi fejlődést várunk a gazdasági mechanizmus átalakításától is, az új gazdasági szabályozók bevezetéséről, a szocialista vállalat eddigi helyzetének alapvető módosításától, a jogkör új megosztásától a központi szervek és a vállalati szféra között, valamint a gazdasági gyakorlatra vonatkozó új törvények és törvényerejű intézkedések kidolgozásától, jóváhagyásától és fokozatos érvényesítésétől. A gazdasági mechanizmus átalakításában mindenesetre a munkaerő, az alkotó ember lesz a döntő tényező, a használati értékek termelésének minden szakaszán és szintjén, a tudományos kutatásban, a közoktatásban, a társadalmi és gazdasági élet irányításának és szervezésének minden területén. Amikor arra hivatkozunk, hogy a gazdasági mechanizmus átalakításának a sikere elsősorban az emberektől függ, ugyanakkor azt is hangsúlyoznunk kell, hogy ez a feladat az eddigieknél lényegesen nagyobb követelményeket támaszt szocialista társadalmunk minden tagjával szemben. A gazdasági reformot nem lehet olyan önműködő mechanizmusnak tekinteni, amely az emberek viselkedésétől és hozzáállásától függetlenül is a kitűzött célok eléréséhez vezet. Az új feladatok fokozottabb alkotó munkaaktivitást követelnek meg minden dolgozótól, aminek együtt’ kell járnia a szakképzettségi színvonal állandó emelkedésével, a termelés szerkezeti átalakulásához való rugalmas alkalmazkodással, valamint a közös ügyért vállalt személyes felelősség növekedésével. Mindez nem nélkülözheti a dolgozók politikai-erkölcsi színvonalának állandó fejlődését. Minden dolgozónak nagyobb felelősséget kell viselnie saját munkájáért és az egész dolgozókollektíva munkájáért, s ugyanúgy a dolgozókollektivának is felelősséget kell viselnie tagjainak tevékenységéért. Az egyes emberek csak ilyen feltételek között kapcsolódhatnak be a közös gazdasági és társadalmi ügyekre vonatkozó döntéshozatalokba, az üzem és a vállalat munkájának igazgatásába. Nem szükséges hangsúlyozni, hogy a vállalat fejlődését, s a dolgozókollektíva helyzetét távlatilag is megha- * tározó döntésekhez az eddiginél lényegesen mélyebb és szélesebb politikai, gazdasági és szakmai ismeretekre lesz szükség. Enélkül a dolgozók részvétele a döntések hozatalában csupán nehézségeket okozna, s formális képviselethez vezetne. A gazdasági mechanizmus átalakításának egész folyamatában legfontosabb szerepe lesz a gondolkozásmód és a viselkedés átalakításának, ezért az egész szocialista társadalomnak, az üzemek, a vállalatok és az intézmények kollektíváinak nagy figyelmet kell fordítaniuk a dolgozók erkölcsi-politikai és szakmai fejlődésére. Az eddigi gazdasági mechanizmus nem tulajdonított ilyen nagy jelentőséget a szubjektív emberi tényezőnek. Az átalakítás ezért olyan értelemben is kihat a társadalmi fejlődésre, hogy a szocialista társadalom lényegével összhangban fokozza a dolgozók részvételét a gazdaság irányításában és az állam igazgatásában. Ugyanakkor a gazdasági mechanizmus átalakítását nem lehet csupán általános érvényű, össztársadalmi feladatnak tekinteni, ehhez minden dolgozónak minden munkahelyen személyesen is hozzá kell járulnia. Ehhez a társadalom minden egyes tagjának személyes érdeke fűződik, s ilyen értelemben teljes összhang alakul ki az objektív egyéni érdekek és az össztársadalmi érdekek között. Semmiféle más társadalmi rendszer nem képes kialakítani olyan lehetőségeket és feltételeket az ember sokoldalú fejlődéséhez, mint amilyeneket a szocialista társadalom tud létrehozni. E feltételek kialakítása azonban nem lesz könnyű folyamat, számos akadály leküzdésével jár, amelyek a különböző túlhaladott nézetek és szokások, a maradi gondolkozás, a munka- és a technológiai fegyelem elhanyagolása, az átlagos és az átlagon aluli színvonallal való elégedettség, a művelődés igényének a hiánya, valamint a különböző bürokratikus rendelkezések formájában fordulnak elő. A szocialista iparosítás és a mezőgazdaság kollektivizálása jelentős társadalmi haladáshoz vezetett az élet minden területén. A gazdasági mechanizmus átalakítása ugyanilyen jelentős, forradalmi változást képvisel, amely gyors ütemű társadalmi haladást fog eredményezni. Ebben a folyamatban a legkifejezőbb mértékű haladást magának az embernek kell elérnie, sokoldalúan fejlesztve és tökéletesítve alkotó képességeit, hogy azokat teljes mértékben érvényesítse saját boldogulására és az egész társadalom javára. Dr. EVA LYSÁ, a jogtudományok kandidátusa, a Komenský Egyetem Marxista-Leninista Intézetének előadója A gazdasági mechanizmus'átalakítását célzó törekvések keretében a parti- zánskéi Augusztus 29. Cipőgyár komáromi (Komárno) üzeme is bekapcsolódott a gazdasági szervezetek fokozottabb önállóságára, a hatékony fejlesztésért viselt nagyobb felelősségre irányuló komplex kísérletbe. Mit jelent a komplex kísérlet üzemünk számára? Mindenekelőtt azt, hogy a korábbinál jobban, hatékonyabban kell dolgozni. Ez így meglehetősen egyszerűen hangzik, ám a feladat ettől sokkal bonyolultabb Ugyanis a hatékony munka elsődleges feltétele a napi folyamatos termelés, aminek biztosítása viszont az egyik legnagyobb probléma üzemünkben. Miként az a könnyűiparra csaknem általánosan jellemző, mi is évek óta munkaerőhiánnyal küzdünk. Elsősorban kevés a szakképzett dolgozónk. A feszített munkatempó, s az a körülmény, hogy az igényes tervfeladatok miatt gyakran szombaton is dolgoznunk kell, bizony nem vonzza az embereket, sót inkább munkaerővándorláshoz vezet. Ugyancsak régóta nem sikerül megoldani az anyagbeszerzéssel kapcsolatos gondokat. A bőrök, amelyek főként a hazai bőrfeldolgozókból kerülnek hožzánk, gyakran rendszertelenül érkeznek az üzembe, s ezáltal nem ritkaság az anyaghiány miatti termeléskiesés. Arra is gyakran van példa, hogy a nyersanyagok sem minőségben, sem mennyiségben nem felelnek meg a követelményeknek. Ami viszont fölöttébb érdekes, a reklamációk még a bőrök rejtett hibáiért is, amelyekért igazán nem mi vagyunk a felelősek, hozzánk érkeznek. Gazdálkodásunk fehér foltjaként tartjuk számon az üzemünk és néhány föld- műves-szövetkezet között kialakult kooperációt. Ennek az együttmúködési formának - az eredeti elképzelések szerint - olyan módon kellett volna segítenie a termelést, hogy a szövetkezetek egy meghatározott mennyiségű cipőfelsőrészt előre elkészítenek. A valóság azonban merőben más, mivel függő viszonyba kerültünk a kooperációtól. Pillanatnyilag olyan a helyzet, hogy a szövetkezetekben kialakított varrómühelyek munkája nagyban befolyásolja az üzem termelését, s az elkészített felsőrészek akadozó szállítása akár termeléskiesést is okozhat. Az említett problémák, amelyek az üzem valamennyi dolgozójának komoly próbatételt jelentenek, önerőből aligha oldhatók meg. Azonban még meglehetősen sok az üzemen belüli tartalék például a termelés előkészítésében. Gondolok itt arra, hogy a termeléshez szükséges gépek és berendezések a kellő időben legyenek előkészítve és a termék fajtájától, fazonjától függően rendelkezésre álljanak a megfelelő technológiai előírások Ugyancsak felül kell bírálnunk az irányítás és munkaszervezés eddigi gyakorlatát és a korábbinál nagyobb súlyt kell helyeznünk az ellenőrzésre az újratermelési foVéleményem szerint, s a vállalati törvénytervezetről folytatott társadalmi vita is bizonyította, a gazdasági irányítás két szintű rendszere, valamint a vállalati szféra előirányzott szerkezeti felépítése teljes mértékben megfelel a teljes önelszámolás bevezetésére, s az irányítás gazdasági módszereinek alkalmazására irányuló törekvéseknek. Ugyanakkor engem is aggaszt az, amire többen is rámutattak, hogy a vállalati törvényt külön előírások és rendeletek egészítik majd ki. Tapasztalatból tudom, hogy a gazdasági irányítás tökéletesítésére vonatkozó korábbi elképzeléseknek is éppen a bürokrácia volt a legnagyobb akadálya. A külön rendelkezések, kivételek mindig adtak valamilyen kibúvót, így a sok bába közt elveszett a gyermek, sok jó elképzelés csupán papíron maradt. A bürokráciának ugyanis kapóra jönnek az olyan változások, amelyek törvényszerűen bizonyos ellentmondásokat, kisebb-nagyobb súrlódásokat idéznék elő. A bürokrácia ezeket saját létjogosultságának bizonyítására használja ki, s úgy tünteti fel magát, mint történelmileg szükséges, nélkülözhetetlen erőt. A rendre és a nyilvántartásra hivatkozva az új lyamat minden területén. Ez utóbbi különösen a mesterekre vonatkozik. A kísérletben való részvétel nagyon lényeges mozzanata, illetve a kísérlet, s egyúttal a gazdasági mechanizmus átalakítása sikerének egyik záloga a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás gyakorlati alkalmazása. Ezt az irányítási formát azonban eddig még nem sikerült bevezetni, mert munkaerőhiány miatt nem állt módunkban stabilizálni a kollektívákat, s a rendszertelen anyag- beszerzés és a gyakran változó gyártási program is nehezíti az alapelvek megvalósítását. A pillanatnyi helyzetből kiindulva le kell szögezni, hogy amennyiben nem sikerül a már említett, objektív és szubjektív okokból eredő problémákat megoldani, vagy legalábbis enyhíteni a gondokon, a gazdasági mechanizmus átalakítása, s ennek keretén belül a kísérletben való részvétel nagyon nagy erőpróba lesz. Hiszen az említetteken alapszik mintegy Az állami vállalatról szóló törvénytervezet vitájában gyakran szerepelt a gazdasági vezetők választásával kapcsolatos felelősség kérdése. Egyes hozzászólók, főleg a műszaki-gazdasági dolgozók köréből, olyan aggodalmakat is kifejeztek, hogy a munkások a kevésbé igényes vezetőkre fognak szavazni. A véleményt nyilvánítók jelentős része azt a nézetet vallotta, hogy csupán a vállalati igazgatót kellene megválasztani. Véleményem szerint az első csoportba tartozók nem értették meg az egész törvénytervezet koncepcióját, s úgy viszonyulnak ehhez a kérdéshez, mintha a vezetők választását a jelenlegi körülmények között kellene bevezetni. Hiszen természetes dolog, hogy a dolgozók az önfinanszírozás helyzetében nem fogják önkéntesen a szegénységet választani, mert az igénytelen, elnéző, szerény képességű vezető választása gyakorlatilag ezt eredményezné. Akik ellenezték a vezetők választásának a bevezetését, többnyire a vezető dolgozók nagy felelősségére hivatkoztak. Célszerű lenne azonban a felelősség fogalmát közelebbről is megvizsgálni. Az üzletvezető is felelősséget visel az árukészletért, s ha az ellenőrzés hiányt mutat ki, köteles ezt teljes mértékben megtéríteni. Ha az egyes munkások selejtes darabokat gyártanak, s az ellenőrzés ezt idejében kimutatja, a hibát elkövetők kötelesek azt térítés nélkül kijavítani. Amikor azonban az igazgató helytelen döntésével esetleg húszmillió koronás kárt okoz, aligha követelhetnénk meg tőle, hogy a kárt személyes jövedelméből megtérítse. Bármilyen nagy is tehát a gazdasági vezetők, a vállalati igazgatók felelőssége, viszonyok között is egyre nagyobb teret hódít magának. A bürokrácia veszélyét Mihail Gorbacsov elvtárs a leningrádi pártértekezleten igy jellemezte: „...a bürokrácia ma a forradalmi átalakítás legrosszabb és legveszélyesebb ellensége...“. A bürokrácia megszüntetésére tehát nagy szükség van, de sajnálattal állapíthatjuk meg, hogy erről a törvénytervezetekről folytatott vitában kevés szó esett. Pedig nagyon jól tudjuk, hogy a bürokrácia sem egy elvont, az emberektől függetlenül létező jelenség, hanem éppen ellenkezőleg, ez is az emberi tevékenység egyik gyakorlati megnyilvánulása. Ezen a területen is erősen érezteti a hatását a rutinmunka és a meg- szokottság. Azokat az embereket, akik éveken keresztül csak rendeletekben gondolkozva irányítottak, nehéz lesz leszoktatni erről, ezért az új gondolkodásmód szükségességének hangsúlyozása mellett célszerű káderintézkedésekkel is elő kell segíteni az átalakítás, a gazdasági és társadalmi reform sikerét. SLADOVNÍK JÓZSEF a Malom- és Sütőipari Vállalatok kutatási-fejlesztési szervezetének dolgozója láncreakcióként az újszerű gazdasági szabálydzók, köztük például az elvonások, az önelszámolás, az önfinanszírozás gyakorlata. A célkitűzések elérése érdekében azonban mindent meg kell tenni. Üzemünkben elsődlegesen a termelés folyamatosságát gátló fogyatékosságokat kell kiküszöbölni. Kétségtelen, a kísérlet sikeres megvalósításában nagy előrelépést jelentene, ha olyan terv alapján dolgozhatnánk, amely a munkaerőhiánnyal, az akadozó anyagellátással, illetve az üzemen belüli irányítás fogyatékosságaival szűkre szabott keretek között is reális, számunkra teljesíthető. S itt természetesen nem a feladatok csökkentését célzó tervmódosításra gondolok, hanem,arra, hogy a társadalmi elvárásokat összhangba kell hozni a gyár lehetőségeivel és körülményeivel. LÁZÁR ANDRÁS mérnök, a partizánskéi Augusztus 29. Cipőgyár komáromi üzemének közgazdásza az általuk előidézett károk terhét a jelenlegi viszonyok között döntő mértékben az egész társadalom viseli, s az önfinanszírozás feltételei között ez a teher a vállalati dolgozókollektívára fog nehezedni. A vezető dolgozó felelőssége tehát elsősorban erkölcsi jellegű, az anyagi felelősség viselésében csupán osztozik a többiekkel. Ezért a gazdasági vezetők választása ilyen szempontból is indokolt. Amennyiben a választás csupán a vállalat igazgatójára korlátozódna, ez a legtöbb esetben, különösen a nagyobb vállalatoknál nem váltana ki nagyobb érdeklődést a dolgozók körében. A munkások számára ez a funkció nagyon távoli. A munkások nagyon jól el tudják bírálni, hogy ki a jó mester, üzemvezető, mert ezekkel a tisztségekkel naponta és közvetlenül kapcsolatban vannak. Azt is meg tudják ítélni, hogy milyen tulajdonságokra van szükség e munkakörök sikeres betöltéséhez. Az igazgató munkájával kapcsolatban azonban csak homályos elképzeléseik vannak. A vitában résztvevők többsége helyeselte az igazgatónak azt a jogát, hogy saját maga választhassa ki közvetlen munkatársait. Ehhez nem fér kétség. Azt azor)ban pontosan meg kell határozni, hogy ilyen értelemben kik tartozhatnak a közvetlen munkatársak körébe. Elsősorban a helyettesek és az igazgatósági alakulat más tisztségviselői. Hiba lenne azonban az egyes termelési részlegek vezetőit is ide sorolni. Ezzel kapcsolatban egy érdekes véleményre is felfigyeltem. Az egyik hozzászóló szerint a munkások olyan embereket választanak mesteri vagy üzemvezetői beosztásba, akik szakmailag és erkölcsileg magas színvonalon állnak, eljárásuk egyenes és becsületes. Ha tehát ezek a vezetők a dolgozók bizalmát élvezik, így az igazgató választását is rájuk lehetne bízni. Az esetek többségében úgyis a küldöttek gyűlésére hárul ez a feladat. Véleményem szerint az egész társadalmi vitában erősen érezhető volt az extenzív fejlődés körülményeinek a hatása. A hozzászólók többnyire a jelenlegi helyzetből kiindulva fejtették ki véleményüket, s a jövőre vonatkozó elképzeléseik is a jelenlegi gyakorlatból indultak ki. A gazdasági vezetők például a vállalati önállóság kérdésében elsősorban az árrendezés szükségességét hangsúlyozták, s kevésbé mutattak rá a termelési, főleg az anyagráfordítási költségek csökkentésének lehetőségeire. Egyecek talán személyi okokból is megkérdőjelezték a gazdasági vezetők választásának helyességét. Ha egy vezető dolgozó politikai szempontból is megfelel a követelményeknek, semmi oka sincs rá, hogy féljen a jelöléstől. Ha azonban túlságosan megnyilvánul benne a technokrata magatartás, a különcködés, az emberek iránti tisztelet hiánya, a szocializmustól idegen gondolkozás, akkor bizony kevés esélye lesz a megválasztásra. Egy-két befolyásos felettes személyt sikerülhet ugyan megtévesztenie, de a ,,lentiekkel“ szemben már nehezebb lesz a dolga. VIKTOR PECHÁČEK a Nový Bor-i Crystalex 02-es üzemének üvegolvasztára A bürokráciát is emberek tartják fenn Lássunk tisztán a felelősség kérdésében A fotósok örömére színes fényképek előhívására szolgáló Kodak Minilab rendszerű automata gyorsítja a munkát a bratislavai Klarissza utcai fotolaborban. A bratislavai Služba üzletében 24 óra alatt készülnek el a kivaló minőségű színes fotók. Felvételünkön az egyik megrendelő szemmel látható elégedettséggel nézi az elkészült felvételeket. (Pavel Neubauer felvétele - ČSTK)
