Új Szó, 1987. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1987-11-05 / 260. szám, csütörtök

Vásári körkép Esteledett, ritkult a vásárlók sora, de a kitartó látogatók a kivilágított utcákban szerencsét próbálhattak, tovább szórakozhattak. Az árusok még várták a vevőket, de arra gondoltak, holnap talán jobban megy az üzlet, hisz szombat lesz, többen ráérnek majd. Ez ugyanis az idei utolsó nagyvásár, amit lehet, el kell adniuk... DEÁK TERÉZ Energia és fegyelem Két nagy energiakrízis a világgazdaságban, s azoknak követ­kezményei; az energiahordozók árfolyamának állandó ingado­zása; egyes országok „látványos“ energiagondjai; a hazai ener­getikai ipar dolgozóinak gyakran nem eléggé hangsúlyozott (és értékelt) erőfeszítései - megannyi felkiáltójelei a gazdasági élet fokozott energiafüggőségének. Minderről azonban általában csak ilyenkor, az energetikai főszezon küszöbén szokás érdem­ben beszélni, pedig gyakrabban kellene. Időról-idöre azonban az energiakérdés - akár egy-egy részsiker kapcsán is - lekerül a napirendről. Mintha például az elmúlt esztendő zord telén az energetikai dolgozók részéről tapasztalt helytállás a gondok „száműzését“ jelentette volna. Pedig az nem volt véletlen, de mégcsak nem is magától értetődő. S most újra tél következik... Ezúttal nem az energetikai ipar feltételeinek bonyolult problé­maköréről akarunk szólni, az azonban mindenképpen dicsére­tes, ahogy az energetikai dolgozók készültek ismét az energetika főszezonjára: hogy e télen is elkerülhetők legyenek az energiael­látás zavarai. Az esetleges rendkívüli időjárás hatásait eleve kizárni azonban nem lehet, a berendezések állaga sem zárja ki a helyi meghibásodások lehetőségeit, az iparág felelős dolgozói­nak szavaiból ugyanis arra következtethetünk, hogy a fűtőanyag és energetikai ipar a tavalyi felkészültségi szinten várja a tél beálltát. Mindez azonban továbbra is megköveteli a szigorú fogyasztói fegyelmet, a kevésbé energiaigényes új technológiai berendezé­sek üzembe állítását, s ahol lehet, a másodlagos energiaforrások felhasználását is. A felhasználás gazdaságosságának követel­ményét hangsúlyozni pedig már szinte fölösleges szófecsérlés- nek is túnhet. Pedig, sajnos, nem az. Ez utóbbi megállapítás alapjául az Állami Energetikai Felügye­lőség valós tapasztalatai szolgálnak, amelyek szerint az idei esztendő első kétharmadában a Szlovákiában elvégzett 495 ellenőrzésből 222 esetben, az ellenőrzések 45 százalékában tapasztaltak hiányosságokat. Még az ezeket követő 148 utólagos ellenőrzésnek is csaknem egyharmada jelzett folyamatosan fenn­álló szabálytalanságot. Száz esetben elhárították a rendellenes­ség okait. A szóban forgó ellenőrzések mintegy 29 ezer 780 tonna egyezményes fűtőanyag fölösleges felhasználását, tehát veszte­ségét okozták, míg a száz - az ellenőrzést követő - szabálytalan­ság elhárítása 13 ezer 487 tonna egyezményes fűtőanyag megta­karítását eredményezte. Nem mellékes, melyek voltak a leggyakrabban tapasztalt hiányosságok. Csak a legkirívóbbak is egész „csokorravalót“ tesznek ki. Leggyakoribbak voltak a lakások, középületek túlfű­téséből szárzamó veszteségek, s ami ezzel összefügg: a hőveze­tékek elhárítható veszteségei. Ugyancsak szembetűnő a kazá­nok, aggeregátok tüzelöfelhasználásának indokolatlanul ala­csony hatásfoka is. Jellemző az elektromos akkumulációs és közvetlen üzemelésű fűtőtestek helytelen kapcsolása, az ebből és egyéb okokból származó gazdaságtalan villanyfűtés, s az is, hogy az elektromos energiafelhasználás során a kisfogyasztók figyelmen kívül hagyják az energiaszolgáltatás alapfeltételeit. A földgáz felhasználásában pedig nemcsak túllépik a fogyasztók a megengedett, vagy szerződésben rögzített mennyiséget, hanem erről még pontatlan kimutatásokat is készítenek... Nem kevésbé kedvezőtlenek az energiaigény csökkentését szorgalmazó 02-es állami célprogram végrehajtásának ellenőr­zése során szerzett tapasztalatok. Például az illetékesek a meg­takarítás fényéről elméleti számítások alapján tesznek jelentést; az előírt megtakarításból visszafelé számolva (!) mutatnak ki kiindulási „végeredményt“, de az sem ritkaság, hogy a meglevő energiaigényt tüntetik fel „erőfeszítéseik“ eredményének. Folytathatnánk a sort a gazdaságtalan felhasználás, a helyte­len fűtőanyag-tárolás veszteségeiről - kis túlzással: vég nélkül. Nem tesszük. Azt is megkockáztatjuk, hogy nem tartjuk célrave­zető megoldásnak a kötbérek duplájára növelhetöségének ja­nuártól esedékes lehetőségét sem. Ehelyett egy tényre hívjuk fel a figyelmet: a vállalatok elektromos energiára fordított költségei az összkiadásaiknak mindössze 2 százalékát teszik ki átlagosan! Ennek pedig aligha van ösztönző hatása az energiafelhasználás gyorsított ütemű hatékonyabbá tételében, vagy - ha úgy tetszik: a fegyelem javításában. Pedig ez utóbbira mindenképpen sort kell keríteni... MÉSZÁROS JÁNOS Nyolcszáz tagú üzemi CSSZBSZ-szervezet képviseletében Élő kapcsolatok- A kereskedelmi szervezetek képviselőivel előre megbeszéltük, részvételüket, hogy megfelelő vá­laszték legyen hisz a legtöbben azért jönnek ide, hogy bevásárolja­nak. Tavaly például 32 millió korona értékű áru cserélt gazdát, s mintegy 300 ezren keresték fel a vásár alatt városunkat. Idén 296 árusítási engedélyt ad­tak ki, ebből 245-t magánárusoknak, s ottjártunkkor még vagy huszon­ötén vártak az engedélyre. Sallai László, a vnb elődója meg is je­gyezte:- Tizenegy éve veszek részt a vá­sár szervezésében, de ilyen nagy érdeklődés még nem volt az árusí­tók, a szórakoztató szolgáltatók ré­széről. Gond volt elhelyezni a kör­hintákat, céllövöldéket és a többie­ket. Annyian érkeztek, hogy a lakó­telepre is jutottak, mert a vásár terü­letén nem fértek el. Hasonlóan a magánárusok is: az elmúlt évben a mostanihoz képest csupán az en­gedélyek felét adtuk ki. Magunk is láttuk, sátor sátor mel­lett, s az utcát járva az volt az érzésünk, az állami és a szövetke­zeti kereskedelem nem számított a magánkereskedők ilyen konkuren­ciájával. GAZDAG KÍNÁLAT Nehéz volna felsorolni mi minden volt kapható a «/ásárban. Sokan to­longtak a leértékelt áruk sátrai előtt, az üres dobozok arról tanúskodtak, hogy a cipők iránt is nagy volt az érdeklődés.-S mintha az egyébként pult alatti árunak számító termékek is a polcokra kerültek volna. Nem is nagy dolgokat, csupán keresett kek­szeket vagy nyalókákat kínáltak, s ezekért is sorba álltak. Jó kereske­delmi fogásként használják ki az ilyan áruk eladását, mert a vásáron természetesen felárat fizettetnek a vevővel! A magánárusok száma minden bizonnyal azért növekedett, mert a nemzeti bizottságoktól egyre töb­ben kérnek és kapnak engedélyt a különböző termékek készítésére, illetve árusítására. Nem az a baj, hogy bővítik a választékot. Viszont nem ártana, ha a nemzeti bizott­ság, amely az engedélyt kiadta, az áru minőségét is ellenőrizné. Egy losonci (Lučenec) fiatalasszony édesanyjával együtt otthon varrott bársonynadrágokat árusított. Hát nem nevezhetők mesterszabóknak a termékeik láttán! Helena Kuricová nagy családjá­val, hat gyermekével és tizenöt uno­kájával együtt Hradec Královéból ér­kezett. Panaszolták, rossz a szerve­zés, mert két napig álltak a városi nemzeti bizottság előtt az árusítási engedélyért. A három sátorhelyért kifizették a 900 koronát, de úgy látszik megéri nekik a csecsebecsé­ket árusítani. A Lévai (Levice) Járási Szolgálta­tó Vállalat szakembere kulcsmáso­latokat készített. František Hájek és felesége Prágából már 15 éve jár erre a vásárra. Csatok, hajpántok, indiános pisztolytokok alkották kíná­latukat. S mint elmondotta, vérükben van ez az életforma: nagyapja is ilyen apróságok készítésével árusí­tásával foglalkozott, ő sem tud enél- kül meglenni. Tóth János Felsöszeli- ből (Horné Saliby) jött a vásárra. Bőrből készült nyakékeket, karkötő­ket kínált.- Sokan kínálunk ilyen árut - nem megy jól az üzlet - vélekedett. KISSÉ DRÁGA KÁVÉ A fogyasztók védelme a nagy tö­megben, a vásár forgatagában is fontos feladat. A Szlovák Kereske­delmi Felügyelőség munkatársai ott voltak a látogatók között. Mária Dzi- elawská kávéért állt be a sor végére a galántai Jednota fogyasztási szö­vetkezet egyik sátra előtt. Gyorsan sorra került, s nagyon meglepődött, hogy a papírpohárban kínált kávéért 4 korona 50 fillért kért tőle a fehér kabátos fiatalember. Amikor igazol­ványa bemutatása után magyaráza­tot kért, a felszolgáló már nem vála­szolt olyan magabiztosan, mint ami­kor a kávé árát közölte. Különböző módon próbált magyarázkodni. Az egység vezetője nem volt jelen és ő azt hitte, hazudozásaival mentheti a menthetőt. Hirtelen nem tudott semmit az ellenőrzések könyvéről, a pecsétről, az árusított termékek szállítóleveleiről sem. Érdekes mó­don, a szövetkezet illetékesei is megfeledkeztek a kávé áráról, nem volt feltüntetve az árjegyzéken. Má­ria Dzielawská viszont pontosan tudta az árát: 3.30 koronába kerül cukorral, pohárral együtt. A felszol­gáló viszont nem tudta megmonda­ni, a vásár kezdetétől mennyit adott el. Azzal érvelt, hogy tévedett, ami­kor a kávé árát kérte. Ján Tkáč ellenőr közben néhány megkezdett pálinkás üveg tartalmát vizsgálta meg, nincs-e olcsóbb fajtá­A šafárikovói ruhagyár termékei­nek közel hetven százaléka készül exportra, mindenekelőtt szovjet megrendelésre. A hetvenes évek elején még csak öltönyöket, később zakókat, napjainkban pedig már far­mernadrágokat és más szabadidő- ruhákat is jelentős mennyiségben vásárol a gyártól legnagyobb keres­kedelmi partnerünk, a Szovjetunió. És ennek igen nagy - a gyár terme­lését és gazdálkodását is meghatá­rozó - jelentősége van napjainkban, amikor a világpiacon a konfekció kínálata meghaladja a keresletet. A piac -telítettsége természetesen magával hozza a minőségi követel­mények fokozását. Szerencsére, ma már ezzel tisztában vannak az egyik legnagyobb gömöri üzem dolgozói is, akiket a szigorodó körülmények jobb munkára sarkallnak. Az üzem kollektíváját nemcsak közvetett munkakapcsolatok fűzik a szovjet néphez, hanem valóban meghitt, baráti kötelékek is. A Cseh­szlovák-Szovjet Baráti Szövetség üzemi szervezete közel nyolcszáz tagot számlál, s öt munkahelyi alap­szervezetre tagozódik. Mészáros Mária a szervezet alapító, s legtevé­kenyebb tagjainak egyike, a közel­múltban részt vett a szövetség járási val keverve, esetleg hígítva. Nem talált kivetnivalót. A történtek tisztá­zása végett viszont körutunk végén ^ újra vissza kellett térnünk a negyedi (Neded) vendéglősök sátrába. PONTOSAN IS LEHET SZÁMOLNI Több tételből álló vásárlásoknál nagyobb a lehetőség az „elszámo­lásra“. Próbáljuk meg, hogy van ez az Érsekújvári (Nové Zámky) Zdroj vállalat sátrában - indítványozta Mária Dzielawska és már sorba is állt. Két adag sült kolbászt, egy ci­gánypecsenyét, uborkát, mustárt, kenyeret kért. Mindezt papírtálcán szolgálta fel Mitnyik Zsuzsanna. Az ellenőr fizetett, majd a megvásárolt árut a sátor túlsó részében a vezető jelenlétében újra lemérte. Hatala Éva, a sátor vezetője nem­igen lepődött meg. Már a higiéniku­sok is ellenőriztek nála, mindent rendben találtak. Ján Tkáč az ár­jegyzék szerint ellenőrizte, adta össze az egyes tételeket. S az ered­mény: fillérnyi pontossággal egye­zett az összeg.- Hat sátorban összesen harmin­cán árusítunk vállalatunktól - mon­dotta az üzletvezető. - Mi itt heten vagyunk, s úgy válogattam össze munkatársaimat, hogy valamennyi­ükben megbízhatok. A vásárra csak az jöhet, aki szereti ezt a munkát, mert itt nincs megállás. Míg az ellenőrök a jegyzőkönyvet írták, Kuruc Mária szünet nélkül sü­tötte a húst, kenyeret szeletelt, a pi­henésre nem is gondolt. Hatala Má­ria pedig kifejtette, hogy szerinte nem érdemes kockáztatni a hírne­vet, a becsületességet. Tavaly is jól megfizették a vásári többletmunkát, s reméli, idén is így lesz. ZÁRÁS ELŐTT AZ ELSŐ NAPON Mire visszatértünk az előző ellen­őrzés helyszínére, megérkezett Ta­kács Ferdinand vezető is. Már tájé­koztatták a történtekről, nagyon bántotta az eset. Nemcsak az árdrá­gítás, hanem a beosztottja magatar­tása is, aki aznap dolgozott először a keze alatt.- Nem értem miért tette, azt állítja tévedett - mondotta, - Azt viszont kár volt mondania, hogy az iratokról nem tudnak, hiszen közben sört hoztak és a szállítólevelet le kellett pecsételniük. A pecsét és a többi irat egy helyen, egy táskában volt. A kellemetlen magyarázkodások­nak se vége, se hossza. A tény viszont tény: az árdrágításért felelni fog a kiszolgáló ( a bírságot a kerü­leti felügyelőség igazgatósága szab­ja ki), hisz egy kávén 1,20-at nyert (és ki tudja mennyit adott el ilyen áron). és kerületi konferenciáján, s ez utóbbin kongresszusi küldötté vá­lasztották.- Nagyszerű érzés lesz egy or­szágos fórumon képviselni üzemün­ket - mondotta megválasztásával kapcsolatban -, amely napjainkban éppen internacionalista kötelezett­ségének teljesíté­sén fáradozik. Kollektívánk konkrétan a Szov­jetunióba irányuló export határidő előtti teljesítését vállalta a nagy ok­tóberi szocialista forradalom 70. év­fordulója tiszteletére. Nem könnyű a helyzetünk, mert az év elsó felé­ben jelentős lemaradásunk volt az akadozó alapanyag-ellátás miatt. Nem kifejezetten kedvező a helyze­tünk a minőséget illetően sem. Az anyaghibák változatlanul sok bosz- szúságot okQznak, növelik a má­sodosztályú termékek arányát, s ez természetesen kihat a termelés gaz­daságosságára is. Ebben a helyzet­ben nagyon sok múlik dolgozóink lelkiismeretességén, ügyességén. Mindezek ellenére, termékeinkre mind kevesebb a reklamáció. Hoz­zájárul eredményeink javulásához a szaratoví munkamódszer is, s így már a szűkebb munkaközösségek kiszűrik a hibás termékeket. Persze, a módszer hatékonysága tökéletes felkészültséget, sokoldalúságot kí­ván mindenkitől. Nem jelentéktelen eredmény, hogy 150 dolgozónk már különösebb nehézség nélkül eleget tesz a követelményeknek. Üzemünkben nemcsak a szarato- vi munkamódszer alkalmazása je­lenti a közvetlen kapcsolatot a Szov­jetunióval, a szovjet emberekkel, ha­nem a csereakciók, cserelátogatá­sok is. Már a szakmunkásképzők tanulói megismerkednek egymás életével és munkájával. A vílniuszi ruhagyárból és bőrfeldolgozó üzem­ből minden évben vendégül látunk egy osztályt, s a leendő gömöri szakmunkások is megismerkedhet­nek a szovjet gyárak belső életével. Gyakran érkeznek vendégek a tulaí körzetből is, hiszen a Rimaszombati (Rimavská Sobota) járásnak test­vérkapcsolatai vannak a Kirejevszki járással. Mészáros Mária a továbbiakban elmondotta, hogy nemcsak a-válla- lati együttműködés révén élő a kap­csolat, a kultúra és a művelődés hidjai is összekötik az embereket. Különösen ilyentájt, az év utolsó hónapjaiban sok a rendezvény az üzemben is. Hagyománya van már a szovjet könyvek kiállításának, a szovjet filmek bemutatójának és a szamovár melletti beszélgetések­nek. Az idén is megrendezik a Mit tudsz a Szovjetunióról vetélkedőt. A barátsági hónap eseményeinek szervezéséből és rendezéséből ter­mészetesen részt vállal a frissen vá­lasztott kongresszusi küldött is. A szocialista munkabrigádban és a tömegszervezetekben betöltött tisztségei mellett Mészáros Mária saját szakmai fejlesztését sem ha­nyagolja el. Tizennégy évvel ezelőtt szerzett szakmunkásbizonyítványa mellé tavaly érettségi bizonyítványt is szerzett, s jelenleg műszaki el­lenőrként felelősségteljes, hasznos munkát végez az üzemben. HACSI ATTILA Tavaly 300 ezren fordultak meg a városban a vásár idején (Archív felvétel) ÚJ SZÚ 4 1987. XI. 5. Több mint négyszáz évvel ezelőtt, az őszi munkák sikeres befejezése alkalmából szerveztek először vásárt Štúrovóban. Azóta él a hagyomány, október végén, november elején napjainkban is az állami, a szövetkezeti és magánkereskedők sátrakat állítanak az utcákban. Idén sem volt ez másképp. Nágel Józseftől, a városi nemzeti bizottság alelnökétől a sorrendben 441. Simon-Júda vásár előkészítéséről megtudtuk:

Next

/
Thumbnails
Contents