Új Szó, 1987. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1987-11-30 / 281. szám, hétfő
ÚJ szú 5 }87. XI. 30. ♦ Bajnoki cím után őszi elsőség Önmagukat is meglepték Olvasóink az ősz folyamán rendszeresen értesülhettek a serdülő lányok (16 év a felső korhatár) szlovákiai kézilabda-bajnokságának eredményeiről, állásáról. Mint ismeretes, 11 forduló után e küzdelemsorozat élén a csalló- közaranyosiak (Zlatná na Ostrove) végeztek. Vajon hogyan sikerült ez? Erről beszélgettem Tóth Károllyal, a csapat edzőjével. • Tavaly ősszel meglepetést keltett a szereplésük, tavasszal már kezdték megismerni a csapatot. Aztán jött a szlovákiai elsőség. Most ősszel tán az esélyes szerepkörét kellett vállalniuk?- Az ellenfelek zöme számolt velünk. Mi pedig arra számítottunk, hogy az élbolyban végzünk, s ennek megfelelően kell szerepelnünk. Hogy aztán. mégis jobban sikerült, azzal önmagunkat is megleptük. • Hárompontos előnnyel lett őszi első a Csallóközaranyos. Továbbra is csak győzni tanitják a lányokat?- Magam ellen beszélnék, ha most nem lenne a válaszom. Számunkra a siker a továbblépés kulcsa. Az sem lebecsülendő, sót alapvető fontosságú: őszi eredményes szereplésünket már korábban megalapoztuk. Egyrészt azzal, hogy egyesületünkben céltudatos utánpótlás-nevelés folyik, korosztályonként lépésről lépésre készítjük fel (Kovács Béla, Novák Jenő, Fábián Ferenc és jómagam) a játékosokat. Másrészt pedig azzal, hogy már az elmúlt idényben játéklehetőséget adtunk a serdülők között olyan lányoknak is, akikre az idén ebben a korosztályban számítottunk. • Legnagyobb riválisát, a Tatran IS Košicét idegenben győzte le a csapat...- Félidőben vesztésre álltunk, mert addig megpróbáltunk a hazaiakhoz alkalmazkodni. Fordulás után minden megváltozott. Játékunkat a jó védekezésre, a gyors ellentámadásokra és a biztos helyzetkihasználásra építettük. Saját stílusunkkal arattunk tehát sikert. • Az egyetlen pont Žilinában úszott el. Hogyan?- Megnyerhettük volna a mérkőzést, a pontot mi vesztettük el. Vízválasztó volt számunkra ez az összecsapás. És rendkívül tanulságos. Felnyitotta a játékosok szemét, arra figyelmeztetve: a kézilabda csapatmunka. Ezután rázódott össze csak igazán a társaság. • Már a nyár folyamán erősen megfiatalítva lépett pályára a szlovákiai bajnok, ami azt jelenti: többen is túllépték a megengedett korhatárt. Hol folytat(hat)ják?- Felnőtt csapatunkban, amelyet Fábián Ferenc készít fel, hatan váltak ki a serdülők közül. Kurucz már bemutatkozott az I. ligában a Nyá- rasd (Topol’níky) színeiben. Kívülük Horváth Ibolya, Gaál, Szalai Zs., Csóka A. és Sztankó került felnőtt csapatunkba. Ide igazoltuk Nagynét Nyárasdról, s a kerületi bajnokságban szereplő együttes tagja még Horváth Ilona, Vlahy, Péntek és Ba- horecz. Tizenkét csapat közül a Nyárasd B és az Érsekújvár (Nové Zámky) mögött a harmadik helyen zárták az őszi idényt. Készülnek a magasabb osztályba kerülésre. • Alaposan megváltozott tehát a bajnokcsapat összetétele. Kiknek a nevéhez fűződik a mostani elsőség?- Tizenketten vannak: Garai Éva, Szallai Flenáta, Horváth Ingrid, Libái Claudia, Hegedűs Beáta, Deák Mónika, Lénárt Anita, Lapos Tímea, Szalai Erzsébet, Csóka Mária, Mi- kus Éva és Varga Andrea. • Az eredményekből arra lehet következtetni: idegenben voltak a nehezebb meccsek. Ősszel is elkísérték a lányokat a szurkolók, s milyen légkörben zajlottak az otthoni mérkőzések?- Kissé kevesebben jöttek velünk, mint korábban, de hát eggyel több csapatunk lett, így megoszlott az érdeklődés. Otthoni összecsapásainkon azonban nem hiányzott a szurkolók támogatása. Ősszel is szerették a kézilabdát. • A jelek szerint tavasszal a bajnokság könnyebbik fele vár a csapatra ...- Ha az őszi összecsapások mérlegéből indulunk ki, akkor igen. Véleményem szerint azonban még jobban össze kell kovácsolódnia, hogy megőrizze mostani elsőségét, és újra szlovákiai bajnok lehessen. J. MÉSZÁROS KÁROLY Mégis Nagymedve lett a vadonban Olyan volt, mint egy nagy kölyök- mackó. Még játéknak fogta föl az életet, de izmaiban már ott feszül az a hatalmas erő, amely később szinte legyőzhetetlenné teszi. Lányos arcát csak a nagy műgonddal növesztett, apró bajuszszálak tették markánssá. Még 17 éves sem volt, amikor egy csapással szinte lesöpörte a színről a világ többi tornászát. A sportág időszámításában 1983 Dmitrij Bilozercsev éve volt. Várnában az Európa-bajnokságon már felült a trónjára a gyerekkirály, s a budapesti világbajnokságon sem mozdult onnan. Hitetlenkedve néztük a kamaszt, aki már akkor mindent tudott a tornáról. Mondtuk: száz évben egyszer ha születik ilyen macskaügyességű, bivalyerős tehetség, aki csodálatosan tud koncentrálni, s ebből következően szinte hibátlan az előadása. Azt találgattuk, hogy meddig tarthat ki az élen ilyen rezzenéstelen biztonsággal. Mert 1984- ben, Olomoucban, a nyílt nemzetközi viadalon ismét ő volt a legjobb, aztán az 1985-ös, oslói Eb-n mindent fölülmúló fölényben volt az ellenfelekkel szemben. Kizárólag az ugrás aranyérmét kapta más, s a nyújtó után állt fel mellé még valaki a dobogó tetejére, s az a valaki történetesen Borkai Zsolt volt. Közeledett a montreáli világbajnokság, s természetesen holtbiztos esélyesünk is volt már rá: Dmitrij, akire sokkal jobban illik nevének becéző formája, a Gyima. Szóval előre lefogadtuk volna újabb világ- bajnoki győzelmét. Egyszerűen nem volt más tornász abban a mezőnyben, aki meg tudta volna ót előzni. Emlékszem, éppen az eseményt felvezetőben írtam róla, úgy október közepe táján. Felidézve a nyári, hosszabb beszélgetés tartalmát, portrét próbáltam formálni. S mivel a finom gyerekarc sok-sok apró vonásból és színárnyalatból áll össze, nem volt egyszerű olyannak láttatni Gyimát, mint amilyen valójában: elszántnak és könnyednek, bohémnek és komolynak egyszerre. Úgy a felénél tarthattam az Írásnak, amikor benyitott az egyik kollégám: ,,A Bilozercsev-cikket írod? - kérdezte. - Ha igen, most hagyd abba! Súlyos autóbalesetet szenvedett, épp, hogy él." ,,Ne hülyéskedj,“ - fordultam el tőle, s folytattam a munkát. Pár perc múlva szó nélkül tette le az asztalomra az MTI telexét, amely a karambol hírét igazolta. Akkor, ott elbúcsúztam magamban tőle, a nagy erejű kölyökmackótól, aki most már nem próbálhatja ki: milyen az, amikor a Nagymedve előtt hódol a vadon népe... Dmitrij Bilozercsev három arany- és két ezüstérmet nyert a rotterdami torna-világbajnoksá- gon. Nem akármilyen visszatérés volt... (Záhonyi Iván felv.) Hogy mit is csinált ez a szeles bocs? Néhány napos jogosítvánnyal a zsebében, az apja kocsijával, zuhogó esőben, egy útjelző betonoszlopnak ütközött. A vizsgálatok kimutatták, hogy nem kevés alkoholt is fogyasztott. A bal lába szinte ripityá- ra tört, és súlyosan megsérült néhány vele utazó tornásztársa, köztük a nagy Ígéretnek tartott Gogoladze is. Nem, ez már nem volt játék. Itt szembekerült Gyima az élet felelősségével, a pillanattal, amikor tornásztehetsége nem jelent semmit, amikor más erők döntenek a sorsa felől. Jóval később mesélte, hogy még az amputáció lehetősége is felvetődött, s hogy egyedül képtelen lett volna megvívni a harcot a felépülésért. Kezelőorvosa azonban nemcsak a sérült testével, hanem az elgyengült leikével is foglalkozott, s nap nap után erősítette benne a gyógyulás hitét. No és ott volt a még szintén félig gyerek Szvetlána, Gyima ifjú műkorcsolyázó felesége. Mindennap ott ült az ágya szélén a kórházban, s fogta a kezét a szó képletes és valódi értelmében is. Hogy mit szólt vajon az edző, Alekszandr Alekszandrov, akinek legnagyszerűbb tanítványáról kellett volna lemondania? A szőke, rendkívül kiegyensúlyozott ember benyomását keltő fiatal szakember nem kiabált, nem veszekedett Gyimával. Azt mondta, hogy bár a fiú súlyosan hibázott, a legnagyobb büntetést önmaga szabta ki saját magára. S hogy milyen az élet: Montreál- ban csak néhány napig hiányzott Bilozercsev, utána már újabb szenzációnak örült a tornát szerető közönség. A már-már elveszettnek hitt Koroljov visszatérését ünnepeltük, az ő nagyszerű sportemberi erényeit csodáltuk. De ahogy teltek-múltak a hónapok, újabb hírek érkeztek Gyimáról. Hogy újra edzésbe állt. Aztán, hogy újra megsérült, műtötték, s hogy most már szinte ezerszázalékosan vége a sportpályafutásának. Májusban a moszkvai Eb-n láttam viszont. Hófehér öltönyben ült a díszvendégeknek fenntartott szektorban. Lopva a járását fürkésztem: sántít-e, vagy civilnek legalább jó maradt-e a lába? Mindez, persze, az egyszerű logika diktálta gondolat- menet. Bilozercsev azonban nem a hétköznapi törvényszerűségek közepette él és létezik. Egyik kollégám, Andreas Götze az NDK-ból, ott készített vele interjút. S utána a sokat tapasztalt szakíró kissé hitetlenkedve mesélte: „Bilozercsev újra edz, azt mondja, hogy a világbajnoki részvételről még nem álmodik, de az olimpián már ott szeretne lenni. Szinte hihetetlen". Ehhez képest már meg sem lepődtünk azon, amikor szeptemberben hírét vettük, hogy Gyima megnyerte a Szovjet Kupát, a világ egyik legnagyobb mezónyű versenyét. Bilozercsev - ezek után természetesen - ott volt a rotterdami világbajnoki csapatban. Hittük is, meg nem is, hogy csak ő nyerheti az aranyérmet. De a jelenlétét még a levegőben is érezni lehetett, szinte sütött az erő, amely belőle áradt. De egy gondolat, egy árnyalat hiányzott a régi fiúhoz képest. Persze, megfontoltabb lett. Minden rezdülésével a győzelemre tört. Okosan, megfontoltan. Ami mindenképpen új volt vele kapcsolatban. S az is, hogy a legkritikusabb pillanatban azért megremegett a keze. S ettől vált olyan emberivé és valóságossá ez a visszatérés... BODA ILDIKÓ Lassan hajrájához érkezik az I. jégkorongliga elsó, körmérkőzéses sorozata. Felvételünkön Dárius Rusnák (balról) és Dušan Pašek látható. Az idei bajnokságban egymás ellen játszanak (Nagy László felv.) Újabb pólósiker a Duna-partján Komáromnak (Komárno) legutóbb tizenhárom évvel ezelőtt volt diák vízilabdacsapata. Abból a gárdából több ismert pólós került ki: Čiliak, Gajdáč, Vrečič, Matús, Fazekas, Balázs, akik nemcsak a Szlovák Nemzeti Ligában tartoztak a legjobbak közé, hanem az élvonalban is. Peter Čiliak például már egy évtizede a sokszoros bajnok ČH Košice egyik legeredményesebb játékosa. A Duna partiak felnőtt együttese háromszor is az I. liga kapujában volt, ám különféle okok miatt egyszer sem sikerült ezen belépnie. Az ifik és a diákok azonban nem hallattak magukról, félő volt, hogy utánpótlás hiányában bajba kerül a felnőtt csapat is, melyben az utóbbi években bratislavai vendégjátékosok jelentek meg. Tavaly novemberben több mint egy évtizedes szünetet követően megalakult a Spartak diák vízilabdaegyüttese. Ondrej Gajdáč és Fazekas István edzők az előző évi úszótanfolyamok 45 legtehetségesebb fiataljával kezdett foglalkozni.- Már korábban össze akartunk hozni egy serdülócsapatot, de mivel Komárom nem rendelkezett fedett uszodával, ezért elképzeléseink nem válhattak valóra. Egy évvel ezelőtt átadták a 25 méteres modem slavában a listavezető Novákyt is két vállra fektették. Ezzel a bravúrral feltették a pontot a várakozáson felüli szereplésre - mondta örömmel Fazekas István, aki szintén újonc a pólóedzók táborában. Az SZNL-ben ezüstérmet nyert gárdából négy játékosra - Gergely István, Gallovich Gábor, Csizma- zia György, Sádovský Branislav is felfigyelt Szedlák Miklós, a csehszlovák serdülőválogatott edzője. Az idei bajnokság legjobb góllövője István edző. medencét, s azonnal megalakítottuk a Spartak diákcsapatát. Szombat és vasárnap kivételével naponta két órát gyakorolnak a gyerekek. Természetesen a póló alapjaival kezdtük, egy nagy előnyünk azonban volt: valamennyien jól úsztak, így több időt fordíthattunk a technikai elemek elsajátítására - kezdte a beszélgetést Fazekas István. Alig féléves munka után a csapat nemcsak barátságos mérkőzéseken, hanem bajnoki találkozókon is vízbe szállt. Az újonc már az első körmérkőzéses tornán pontokat szerzett hazai medencében, majd fordulóról fordulóra egyre jobban belelendült, és nem kis meglepetésre a második helyen végzett. Maga mögé utasította a ČH Košicét, az UK Bratislavát, valamint a TS Topoľ- čanyt. A bajnok ChZWP Nováky 56 pontot gyűjtött, míg a komáromiak kilenccel kevesebbet.- A bajnokság kezdete előtt nem voltak merész terveink, a bentmara- dást tűztük ki célul. A srácok azonban sokszor önmagukat múlták felül, bátran, a taktikai utasításokat betartva pólóztak, nemegyszer vert helyzetből, kitűnő hajrával fordítani tudtak. Az utolsó bajnoki tornán Brati(Fazekas felvétele) a balkezes Gallovich lett, aki hatvan mérkőzésen 95 gólt dobott. Jövőre csak Gergely kapus marad a komáromi diákcsapatban, a többiek egy korosztállyal feljebb folytatják.-Jól ismerem a gyerekeket, hiszen márciusig együtt dolgoztunk. Ekkor az idősebbek különváltak. Mivel nem volt megfelelő mennyiségű és tudású játékos, ezért nem neveztünk be a serdülőbajnokságba. Most, hogy a ,,kiöregedett“ ezüstérmes diákcsapat hozzám került, jövőre természetesen szerencsét próbálunk az SZNL-ben. Remélem ebben a korcsoportban is megállják helyüket a fiúk - bizakodott Ondrej Gajdáč, a Spartak serdülőcsapatának edzője. Komáromban szeretnék ha a közeljövőben ismét a régi sikereket idéző sportág lenne a póló. A Spartak vízilabda-szakosztályában is tisztában vannak azzal: ezt az utánpótlásnevelés nélkül nagyon nehéz elérni. Egy éve új korszak kezdődött a Duna parti város vízilabdasportjának történetében. Remélik, hogy a legkisebbek után a felnőttek is magukra találnak, és kiharcolják az I. ligába jutást. Ehhez minden feltétel adott, a siker kulcsa Balázsék kezében van. ZSIGÁRDI LÁSZLÓ
