Új Szó, 1987. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1987-11-28 / 280. szám, szombat

Merre tart a falu? HATÉKONYABB POLITIKAI SZERVEZŐMUNKÁVAL Az SZLKP Lévai (Levice) Járási Bizottságának üléséről A szolgálatból hazatérő vasutas azt mondja: - Szegény falu lett ez, miután a szövetkezetet Ipolysághoz (Šahy) csatolták. A fiatalabbja el­megy, nincs itt munkalehetőség. Mit kezdenének itt? Az én fiam is Komá­romban (Komárno) van. A hajógyár­ban. Pedig amíg Bystricához tartoz­tunk, micsoda szövetkezetünk volt. Központi falu voltunk, ma a gyere­kek eljárnak iskolába. Tönkrement itt minden, az elöljáróság már tehetet­len. Bezzeg a környező falvak! A postásnő meg azt mondja - az idegennek, nehogy rosszat szóljon - mintafalu ez. Nem akar rosszat mondani, de azt készségesen elszá­molja, százharminc Új Szó, tíz Prav­da jár a faluba. De az Új Szó egyre kevesebb, mert az idősek ott próbál­ják megfogni a pénzt, ahol tudják. r Námer Ödön: ahol nincs lakosság, nincs jó foci sem A napi számot lemondják, csak a va­sárnapit járatják. Van száz telefon és 80-90 küldeményt postáz napon­ta. Hogy kinek ennyi levél? A gyere­keknek, akik elköltöztek. Kétszáz- negyven nyugdíjat kézbesítenek. Faluhelyen rengeteget kell dolgozni, folytatja. Sok a második műszak a kertben. Kell a zöldség a fiatalok­nak. Jönnek, felpakolnak, viszik. Mi nem válogathatunk. A városinak, ha nem tetszik az egyik munkahelyen, talál másikat. Itt nem. Esetleg Ságra a Pletába, a Strojstavba mehetünk. Kínlódik az ember, pedig nem a leg­jobb fekvésű a falu. A gyümölcsfák nemigen teremnek, a szőlő elfagy. Tavaly paradicsommal próbálkoztak a legtöbben. Ez nem a Csallóköz, itt nincs fólia, keveset ,.fizet" a föld. A városban könnyebb. Nincs a kert. Megveheti a boltban, ami kell. Itt vegye meg! Üzleteink nincsenek jól ellátva, a Jednota nem ad árut. Men­jen, kérjen egy kiló cukrot.-Jelenleg nincs - mondja Sági Otília üzletvezető.- Mióta tart a jelenleg?- Szeptemberre 3000 kilót ren­deltem, az új rendelésben 1500 kilót. Most aztán két rendelésnek kellene érkeznie egyszerre. A kristály-, a porcukor és az olaj hiányzik. No, meg a vevő. Sokan dolgoznak bent a városban, s ha a cukrot ott kell hogy megvegyék, hoznak mást is. így aztán kevés a napi forgalom. A polcok zsúfoltak. Van itt sze­szes ital minden mennyiségben. Van csemege-kukorica konzerv, van felvágott a pultban, a pult végében két ládányi több napos száraz ke­nyér. Meg vacogtató hideg. Még tavaly megrendelték a kályhát! A textilüzletben melegebb van. Izzik a villanymelegítőben a spirál. A kályhában nem lehet fűteni, mert nincs fa. Különben is, csak a füstöt önti magából, a meleget nem. Nem is a legalkalmasabb a fafütéses kályha a textíliák közé. Varázslat itt meleget teremteni: a falakban felszí­vódott a talajvíz. Kérdéses az ilyen üzlet léte egy ilyen apró faluban. Hiszen a régi üzletvezető betegsége miatt zárva volt, s úgy is jó volt. Ha cukor nélkül meg tudnak lenni, textil­üzlet - lábbeli, konfekció nélkül - csak a látszat kedvéért létezik. Éva Cellachová, az új üzletvezető sem tud mást mondani, csak re­ménykedni, hogy jó lesz az ellátás. Főleg most a téli holmikból. (Tavaly meleg zokniból csak tíz párat kap­tak!) És nem kell itt állnia majd, mint már két napja teszi, vevő nélkül. Mert az emberek csak fizetéskor vásárolnak. A helyi nemzeti bizottságon Máté Márta elnök és Námer ödön, a helyi pártszervezet elnöke tájékoztattak a falu mindennapjairól. A település­ről a legrégibb adatot 1234-ből őrzi a falukrónika. Neve az ószláv ,,Vi- še" szóból Viskre (Vyškovce nad Ipľom) változott. A 34 éve kerek 1600 lelket számláló mezőgazdasági jellegű helység ma mindössze 745 személy (35 százalék nyugdíjas, több mint 60 hetvenéven felüli) ott­hona. Nagyarányú a gyerekkorú né­pesség csökkenése. Az évekkel ezelőtti legmagasabb, huszonöthöz képest, ma kilenc-tizenhárom az évi szaporulat. 1976-ban csaknem húsz fiatal házaspár beköltözött az ipoly- sági Északi lakótelepre. A fiatalok elmennek, a falu számukra csak „éléskamrának“ marad meg. A szü­lőktől örökölt házukat eladni nem tudják, lakni nem lakják, azok'üre­sen állnak. Tizenöt ilyen elhagyott ház rontja jelenleg is a faluképet. A környéken 1949-ben elsőként megalakult szövetkezetüket a het­venes években Ipolysághoz csatol­ták. A tagok ott tagjai a tömegszer­vezeteknek, ahogy a hnb elnöke mondja, ott se, itt se tevékenyked­nek. Nincs ami a faluban összefog­ná őket. Marad a sport, a futball, az is elég gyenge már. Ha lakosság nincs, futball sincs, játékosok se, szurkolók se. Akik elhagyják, azokat talán visz- szafognák. Akik elhagyják, azokra talán azt mondják, jól teszik. De akik lakják, azok ragaszkodnak hozzá. Visken ma ilyen a helyzet. Számuk­ra meg kell teremteni a feltételeket, hogy lakhelyük ne váljon hátrányos helyzetű településsé. Marad hát a kérdés: a felsorolt tények elhang­zanak a választási gyűléseken is. A javaslatok alapján miként próbál­nak javítani, változtatni, fordítani a falu sorsán?-A hatvanas években még ná­lunk is érdemes volt közhasznú léte­sítményeket felépíteni. Volt, aki használja - válaszol a hnb elnöke. - A helyi efsz-től a falu is nagyobb segítséget kapott, ma nincs üzem, vállalat, mely a falut támogatná. Z akcióban felépült a művelődési otthon, az iskola emeletes épülete: ■ ma két pedagógus tanítja az össze­vont 1-4 osztályban a tizenöt tanu­lót, a harminchárom férőhelyes óvo­dába pedig már a három éven aluli gyerekeket is felveszik. Az egész­ségügyi ellátás? Nem hiszem, hogy panasz lehetne rá. Évekig hetente egyszer helyben rendelt a körzeti orvos. Ilyenkor 15-20 beteg kereste őt fel. Orvosunknak több körzete is van. Most a központban naponta 30-40 embert kell ellátnia. Nálunk a rendelő múszerezettséae sem volt Máté Márta: húsz-huszonöt évvel ezelőtt még mi is építkeztünk a legmegfelelőbb. Ezért helyes volt, hogy az ellátás javítása érdekében megszüntették a helyi rendelést. Jó a buszjárat, a járóbetegek könnyen eljutnak a rendelésre. A fekvőbete­gekhez, illetve a sürgős esetekhez 20 perc alatt eljut Ipolyságról a men­tőkocsi. Az építkezés? Nyolcvanhá­romban nyitottunk egy új utcasort, ahol hat lakás felépült, és három építése folyamatban van. Ugyanak­kor 86-ban előkészítettünk tíz telket az egyéni építkezés céljaira. Köz­ponti vízvezetékünk nincs, de a tör­pe vízmüvek építésével a lakosság 90 százaléka vízvezetékes, több­ségben központi fütéses lakásban lakik. A fűtéssel kapcsolatban hang­zik el a legtöbb észrevétel a válasz­tási gyűléseken. A fűtéshez szüksé­ges palackos gáz szállításával nin­csenek gondok, csak a szilárdtüze- lő-ellátással. Magánszemélyek ugyan vásárolhatnak készpénzért tűzifát az erdészettől, de az óvoda, az iskola és az üzletek nem tehetik ezt meg. Nézze, mi igyekszünk kia­lakítani a megfelelő üzlethálózatot. Az élelmiszerbolt mellett van egy élelmiszereket árusító büfénk, hús­boltunk. s ebben a választási idő­szakban egy régi épület felújításával újabb boltot készülünk nyitni. Árulni tehát lenne hol, amiért mégis foglal­koznunk kell a kérdéssel a választá­si gyűléseken, az a boltok ellátottsá­gának gyakran kifogásolható állapo­ta. Három hetet késik a megrendelt áru szállítása. Mint ahogy tapasztal­hatta, a polcokról jelenleg hiányzik a cukor. Személyesen beszéltem a Lévai (Levice) Jednota elnökével. Csodálkozott, hogy nem kaptunk cukrot, mivel nincs cukorhiány. Meg­ígérte, hogy pár napon belül küldi. (Egy héttel utána sem érkezett meg az áru.) Egy másik dolog, a bolt, a vendéglő épülete korszerűtlen. Amellett, hogy kicsi, korszerűtlen, a falakba felszívódik a víz. Kell-e mást mondanom, minthogy például a vendéglő fapadlóját még ma is használt olajjal tisztítják? Negyven éve, amióta a Jednotáé az épület, a festésen túl nem törődik az állagá­val. Az elhangzott javaslatok alapján megoldottuk, hogy olyan apró szol­gáltatásokért, mint a tisztítás, az elektromos háztartási gépek javítá­sa, sem kell Ipolyságra menni. Bármit mond is az egyik fél, bár­mit a másik, igazság csak egy van. A fiatalok elköltöznek, az idősek ki­halnak. A településfejlesztés terve­zése a lakossági igényeket tartja szem előtt. Ehhez az kell azonban, hogy legyen kinek építeni az újat. Ilyen nagyarányú népességcsökke­nés mellett, sajnos, nem nehéz megítélni, merre tart Visk. De így kell ennek lennie? (ČSTK) - Csehszlovákiában évente 5-6 ezer személyt ítélnek el élősködésért. Olyan emberekről van szó, akik a társadalom vagy polgár­társaik megkárosításával jutnak anyagi javakhoz, s gyakran a leggát­lástalanabb eszközöktől sem riad­nak vissza. Esetükben nagyon gya­kori - hetven-nyolcvan százalékos - a visszaesés. Az élősködés a bűn- cselemények sorában a férfiaknál a nyolcadik, a nőknél pedig a máso­dik helyen áll. Élősködéssel vádolható az a sze­mély, aki kerüli a munkát, más vagy másokkal tartatja el magát, becste­len eszközökkel jut a létfenntartásá­hoz szükséges anyagi eszközökhöz. A prostituáltak, a leggyakoribb élős­ködők bevált módszere a törvény Az SZLKP Lévai Járási Bizottsá­ga novemberben megtartott ülése, néhány káderváltozással kapcsola­tos kérdésben hozott döntése mel­lett, azoknak a feladatoknak a telje­sítésével foglalkozott, amelyek a XVII. kongresszus határozataiból, illetve a 8. ötéves terv népgazdasági és szociálpolitikai feladataiból adódnak. Az elnökség beszámolója és a hozzákapcsolódó tizennégy vita­felszólalás összegezte mindazokat az eredményeket, amelyeket a já­rásban a CSKP XVII. kongresszusa határozatainak teljesítésében elér­tek. Kiemelkedik ezek közül az a tény, hogy a legtöbb üzemben sikerült az év eleji kedvezőtlen időjá­rás okozta termeléskiesést pótolni. Az év kilenc hónapjának bruttó ter­melési értéke tízmillió koronával ha­ladja meg a tervezettet. Sikerült je­lentősen javítani a nyersanyag- és energiahasznosítást. A termelés egészének hatékonysága és a ter­mékek minőségének javítása a járás legfontosabb üzemeiben azonban mégsem az elvárásoknak megfele­lően alakult. Számos üzemben a be­vezetett intézkedések ellenére a helyzet tovább romlott. Az építő­ipari vállalatok elsősorban anyaghi­ány miatt maradtak el a terv teljesí­tésében. Nem sikerült befejezniük a tervezett számú lakást, és kés;k a járulékos beruházások kivitelezé­se, elsősorban a városi lakótele­peken. Megnyugtató viszont, hogy a já­rás legfontosabb beruházásán, a mochovcei atomerómő építésén 937 millió korona értékű munkát vé­geztek el. Minden remény megvan arra, hogy az év elejei lemaradást behozva tartani tudják az évi ütem­tervet - erről egyébként az építke­zés üzemi pártbizottságának titkára is biztosította az ülés résztvevőit. A mezőgazdaság az idei év első kilenc hónapjában az elmúlt évihez viszonyítva nyolcszázalékos növe­kedést mutathatott ki, ezen belül 11 százalékkal növekedett a növény- termesztés. A járás nyolc mezőgaz­dasági üzemében hat tonnánál több gabonát takarítottak be átlagban egy hektárról. Sajnos a körülbelül azo­nos föltételek mellett gazdálkodó üzemek nagyon eltérő eredménye­ket érnek el, egyesek nem teljesítik tervfeladataikat. Vonatkozik ez első­sorban a tejtermelésre, a sertéshús eladására, a cukorrépatermesztés­re. Súlyos gondokat okozott a kuko­ricabetakarítás. Az üzemek jelentő­sen túllépték az üzemanyagfo­gyasztást. Komoly gondként említette a be­számoló a szarvasmarha-állomány fejlesztésében tapasztalható stag­nálást és a sertések napi súlygyara­podásában mutatkozó visszaesést. Sajnos sok esetben a változtatásra tett intézkedések sem hoztak e téren eredményt. A súlyos mulasztások­ból a pártszervezetek nem vontak le megfelelő következtetést. Lemaradt a tervteljesítésben a já­rás csaknem valamennyi élelmiszer- ipari üzeme, amellett a termékek minősége sem felel meg a követel­ményeknek. Huzamosabb idő óta gond ez a járási székhely húsfeldol­gozó üzemében ugyanúgy, mint sü­tőipari vállalatánál. A járási pártbi­zottság többször foglalkozott e hiá­nyosságokkal, erőfeszítése azonban kijátszására, hogy „papíron dolgoz­nak“ mint takarítónők, házfelügye­lők és egyebek. Élősködőnek minő­sül az is, aki anyagi eszközeinek akár csak egy részéhez is tisztes­ségtelen módon jutott. Ilyen alapon a „szerelerŕi papnői“ gyakorlatilag valamennyien felelősségre vonha­tók, bár tevékenységük nehezen bi­zonyítható. A prostitúció számos társadalom­ellenes bűncselekmény meleg­ágya, mint például a kerítésé, az ifjúság erkölcsi nevelésének veszé­lyeztetéséé. A pénzért vásárolt sze­relem egyben a nemi betegségek fő forrása. Napjainkban a kábítószer­fogyasztókon és a homoszexuáliso­kon kívül az AIDS is elsősorban a prostituáltak körében terjed. nem kapta meg az illetékes irányítá­si szervek támogatását. A tizennégy vitázó nem az ered­mények felsorolására, jelentőségük kidomborítására törekedett, hanem a még tapasztalható hibák, fogyaté­kosságok feltárására. Az volt az ál­talános vélemény, hogy a felsorolt fogyatékosságoknak többnyire szubjektív okai vannak. Többen el­mondták, hogy nagyok a tartalékok a munkaidő kihasználásában. A já­rás üzemeiben a dolgozók átlagban 90 százalékra használják ki munka­idejüket. A különböző - köztük iga­zolatlan - mulasztások 10 százalé­kos termeléskiesést okoztak. To­vábbra is alacsony a műszakszám, és növelésére nem történtek haté­kony intézkedések. Ivan Knotek az SZLKP Nyugat­szlovákiai Kerületi Bizottságának vezetőtitkára hozzászólásában ki­emelt helyet kapott a pártmunka. Knotek elvtárs nagyon egyszerűen mutatott rá a hibák okára: szerinte azok a párthatározatok nem teljesí­téséből fakadnak. Hogy e téren vál­tozás történjen, nagyobb kezdemé­nyezést kell kifejteniük a választott szerveknek. Megengedhetetlen, hogy minden probléma megoldásá­ra felülről várjanak utasítást. A pártcsoportok munkájának színvonalában jelentős különbségek mutatkoznak: egyes munkahelye­ken csupán formálisan léteznek, ez azután rányomja bélyegét az alap­szervezet tevékenységére is. Nem mindegyik szervezetben vált szo­kássá az, hogy a tagok rendszere­sen számot adjanak munkájukról. A taggyűléseken elfogadott határo­zatok sok szervezetben még mindig túl általánosak, nincsenek konkrét időponthoz és személyhez kötve. A szervezetek nem használják ki kellően a nyilvános gyűlésekben rej­lő lehetőségeket sem, pedig ezek fontos eszközei a párt és a tömegek kapcsolatának. Nem egy szervezet­ben csak a járási bizottság utasítá­sára kerítenek rá sort. A párttagság összetételének javí­tása is céltudatosabb politikai tö­megmunkát követel. A legfontosabb ipari üzemekben, termelőágazatban nem teljesítették a tagjelöltfelvétel tervét. A járási pártbizottság kádernó­menklatúrája nem mindenben felel meg a követelményeknek - ismeri be önkritikusan a beszámoló. A ke­rületi bizottság vezetőtitkára, Knotek elvtárs rámutatott arra a kevésbé érthető tényre, hogy az értékelt idő­szakban vezető beosztásba került kádereknek mindössze hat százalé­ka szerepelt a járási pártbizottság nómenklatúrájában, s ez - szavai szerint - megengedhetetlen pa­zarlás. A pártmunka színvonalának eme­lésére több hatékonynak ígérkező intézkedést tett a járási bizottság. Többek között új káderprogramot dolgozott ki, alaposabb s gyorsabb tájékoztatással igyekszik segíteni az alsóbb szervek és szervezetek tevé­kenységét. A pártbizottság appará­tusának dolgozói munkaidejük felét az alapszervezeteknél, illetve az irá­nyított alsóbb szerveknél töltik, így szerezve szükséges tapasztalatokat a differenciált segítségnyújtáshoz. A párt tömegbefolyásának erősí­tése végett az üzemi, a falusi és a városi pártbizottságok együttes üléseken vitatják meg a legfonto­sabb kérdéseket a társadalmi és tömegszervezetek vezetőségeivel. Az elnökség beszámolója és az elfogadott határozat körvonalazta a következő időszak fő feladatait. Ezek közül az első helyen áll az 1987-es évi népgazdasági tervfela­datok teljesítése és a jövő évi terv alapos előkészítése. Ennek érdeké­ben nagyobb kezdeményezésre kell ösztönözni a Forradalmi Szakszer­vezeti Mozgalom és a SZISZ tagsá­gát. A vezető beosztásban dolgozó kommunistáknak kiváltképpen tuda­tosítaniuk kell, hogy az átalakítás és a gyorsítás stratégiájának feladatait nem lehet halogatni. Minél előbb elő kell készíteni az új gazdasági me­chanizmus bevezetésének feltétele­it. Elsősorban a teljes önelszámo­lásra való áttérést kell minél előbb megvalósítani. MORVAYGÁBOR Éva Cellachová: annyi vevő kellene minden nap, mint fizetéskor (Lőrincz János felvételei) TALLÓSI BÉLA Káros társadalmi jelenség Az élősködők körében gyakori a visszaesés

Next

/
Thumbnails
Contents