Új Szó, 1987. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1987-11-27 / 279. szám, péntek

Nem lehet mindent az időjárás rovására írni

A társadalmi igény legyen az irányadó 1

Már a kései kukorica is fedél alá került, a határ lassan elcsendesedik. Itt-ott még szántó traktorokat látni. A zuhogó esőben is dolgoznak, hogy még a kemény fagyok beállta előtt meghúzhassák az utolsó barázdát.

A határszemle után Éles Károly- lyal, a galántai (Galanta) járási párt- bizottság titkárával arról beszélgettünk, hogy mit hozott ez az év a növénytermesztőknek, milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük és mit tesznek azért, hogy az új gazdasági évben bővebb termést takaríthassanak be. Amint mondotta, elég sok gondot okozott a talajvíz, később pedig a szárazság. Egyes időszakokban túl sok volt a víz, más időszakokban viszont szomjaztak a növények. A királyfai (Kráľová nad Váhom) víztározó főleg a vágsellyei (šaľa), Sókszelőcei (Selice), Teše- dikovói és Zsigárdi (Žiharec) Efsz- ben okozott nagy károkat. Ezeknek a mezőgazdasági vállalatoknak a vezetői bebizonyították, hogy a tározó létrehozása óta a talajvíz szintje lényegesen emelkedett. Emiatt az épületek alapjait is magasabbra kellett építeniük az idén. összesen hétezer hektárt, vagyis a szántóterület 10 százalékát öntötte el a talajvíz. Ezeken a területeken még júliusban is vetettek kukoricát, de ez már nem adott említést érdemlő termést. A Farkasdi (Vlčany) Efsz határában a cukorrépatáblán kisebb mesterséges tavak keletkeztek, amelyekben egy időre néhány hattyú is megtelepedett. A titkár számítása szerint, az idei terv teljesítéséhez mintegy 9000 tonna szemes kukoricájuk hiányzik. Ez nagyon érzékenyen érinti a mezőgazdasági vállalatok takarmányalapját. Ha nem sikerül más járásokból abrakot szerezniük, akkor csökkenhet az állatok termelékenysége.

A jelenlegi időszakban újabb gondok, nehézségek merültek fel. A szemes kukorica nedvességtartalma jóval több mint 30 százalék, a termés szárításához nagyon sok fűtőanyagot kell felhasználni. Az is gond, hogy a járásban főleg forgódobos terményszárítók vannak, amelyek nem alkalmasak a kukorica szárítására, mert karamelizálják a termést. Ezért kénytelenek az Érsekújvári (Nové Zámky) járásban lévő Tardoskeddi (Tvrdošovce), és Érsekújvári Efsz-ben szárítani a termést. Ez növeli a termelési költségeket, de megéri a ráfordítást, mert a kukoricának így megőrizhetik a minőségét. A Farkasdi Efsz-ben és a Vágtornóci (Trnovec nad Váhom) Állami Gazdaságban fából készült szárítókban csökkentik a kukorica nedvességtartalmát. A tapasztalatok alapján - tekintettel a fűtőolaj hiányára - úgy tervezik, hogy máshol is építenek ilyen hagyományos, de bevált szárítókat, melyekben a szél és a nap ingyen és kíméletesen szikkasztja a termést.

A járási pártbizottság titkára elmondta még, hogy a növénytermesztés tervezettnél gyengébb eredményei nagyon kedvezőtlenül

Az ésszerű energiafelhasználás korlátai

Gondok, feltételek, lehetőségek

Amikor általában az energiagazdálkodásról, a racionális energiafelhasználásról ejtünk szót, rendszerint szóba kerülnek azok a körülmények, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják a népgazdaság, de az egyes fogyasztók energiamérlegét is. Ilyenkor beszélünk pocsékolásról, fogyasztói fegyelmezetlenségről, kötbérről, pótdíjról, büntetésről, fogyasztási harmonogram figyelmen kívüli hagyásáról. Arról azonban ritkán esik szó, hogy melyek azok a rendelkezések, amelyek segítenek a fogyasztóknak eligazodni az előírások, rendeletek korántsem mindig belátható szövevényében. Márpedig a tüzelőanyag- és energiafelhasználás műszakilag indokolt normáinak kidolgozása ezt a célt szolgálja. Ezek a normák közvetlenül befolyásolják a fajlagos tüzelő- és energiafelhasználás alakulását, következésképpen az energiaigény csökkentését is. Olyan eszköznek tekintendők, amelyek az ésszerű felhasz- ' nálás rtartós folyamatában támpontként szolgálnak. Igy csak természetes, hogy közveltenül kapcsolódnak az energiafelhasználás ésszerűsítését szorgalmazó állami célprogramhoz.

Amikor az Állami Energetikai Felügyelőség illetékesei azt vizsgálták, hogy miként alakul az egyes nép- gazdasági ágazatok energiaigénye, egyúttal azt is megállapították, hogy a műszakilag indokolt normák bevezetésével párhuzamosan fokozatosan csökkent az energiaigény. Ebben a tekintetben Szlovákia területén az ipari ágazat, az építőipar, a Szövetségi Általános Gépipari Minisztérium reszortja, valamint a ko- hó- és nehézgépipari ágazat vállalatait lehet kiemelni. Ezzel szemben a műszakilag indokolt normák kialakítása területén néhány általános gépipari termelési-gazdasági egység, sót az energetikai és tüzelőanyag-ipari tárcán belül állapítottak meg hiányosságokat. Mégpedig gyakran alapvető kérdések tisztázatlanok. A tisztázatlan alapfogalmak pedig a normaképző tevékenységben tükröződnek.

Amikor ilyen alapvető kérdésekben nincs meg a kívánt összhang, akkor nem csoda, hogy akadnak egészen ritkaságszámba menő gazdaságtalan energiafelhasználást tükröző példák is. Egyik ilyen felhasználási terület az ún, pneumati07 o ci'irított lov/onn

ra. Itt már a sűrített levegő előállítása is nagyon gazdaságtalan folyamat, hiszen e pneumatikus energia előállításához az energiahodozók felhasználási hatásfoka csak 6 (!) százalékos. Az Állami Energetikai Felügyelőség éppen ezért ezt a területet is fokozott figyelemmel kíséri, akárcsak a szilárd fűtőanyagok raktározását, és az ezt követő felhasználást - a hófejlesztésben. Mindez azért meglepő, mert általában laikussal csak ritkán fordul elő, hogy egy bizonyos energiaigénynek megfelelő tárolóteret tervezzen, építsen. Ugyanis a tárolótér befogadóképessége csak térfogatra nem változó tényező, függvénye azonban a szén fútőértékének, amely mint ismeretes, fokozatosan romlik. Ez pedig azt jelenti, hogy a csökkenő fűtőérték mellett növelni kell a tárolóterek befogadóképességét. Ha pedig ez nem szakszerűen történik, önkigyulladás következtében milliós károk keletkezhetnek.

További, csak a szakemberek számára ismert terület az elektromos meddőáram okozta energia- veszteség, annak ellenére, hogy a nagyfogyasztók általában rendelkeznek a megfelelő mérőműszerekkel, de nem szentelnek ennek a területnek kellő figyelmet, és így meglepően magas lehet a „villany- számla“.

Persze, nemcsak meglepő energiaveszteségek keletkezhetnek, hanem akad ellenpélda is, amikor az energiaigény csökkentése történik egészen váratlan, avagy szokatlan módon. Itt megemlíthetnénk a Cígel Bányát, amelynek prievidzai bányaüzemeiben csaknem egyharmadá- val kisebb a fejtési energiaigény mint a termelési-gazdasági egység más bányáiban. Annak ellenére, hogy a fejtés itt is egyre mélyebben folyik, azaz az energiaigény szükségszerűen nő. Megemlíthetnénk még a slavošovcei papírgyárat is, ahol a papírgyártó gépsorok automatizált irányítási rendszerének bevezetése után nemcsak a gyártott papír minősége javult, hanem százezres nagyságrendű megtakarítást is sikerült ilymódon elérni.

Tehát elmondhatjuk az említett példák alapján is, hogy az energia- gazdálkodás nagyon bonyolult terület ugyan, azonban jelentősége megköveteli, hogy közös nevezőre kerüljenek a felhasználók, az előállíir\i{ rio a7 ollAnőryő <57prvpk nézetei

hatnak az állattenyésztésre. Tíz hónap alatt több mint 1 millió literre rúgott a tejeladási feladat teljesítésében észlelt hiány, amit az év végéig aligha tudnak pótolni.

A járási mezőgazdasági igazgatóságon Sampor János mérnökkel szintén a kedvezőtlen helyzetről beszélgettünk. A főagronómus elmondta, hogy a cukorrépa eladásának tervét csak 75 százalékra teljesítik. A szárazság és más okok miatt az átlagos hektárhozam csak mintegy 32-33 tonna lesz. Kifejtette, hogy a sikertelenséget nem lehet és nem is szabad kizárólag a talajvíz és általában az időjárás rovására írni. A Slovenské Pole-i Állami Gazdaságban 49, a Nádszegi (Trstice) Efsz-ben 40, a Zsigárdi Efsz-ben 45 tonnás hektárhozamot értek el. Jó lenne ezeknek a vállalatoknak a tapasztalatait más mezőgazdasági vállalatoknál is érvényesíteni.

A főagronómus rámutatott: nagy hiba, hogy a járásban lazult a tervfegyelem, nem sikerült megteremteniük a társadalmi igény és a kínálat közötti összhangot. A járás mező- gazdasági vállalatai a 6. ötéves tervidőszakban még 4500 hektáron termeltek cukorrépát,' az idén pedig már csak 3738 hektáron. így nem csoda, hogy nem tudnak elegendő cukorrépát biztosítani a sládkovičovói cukorgyárnak. A szakember kiemelte, hogy a jövő évi terveket mindenütt átgondoltabban, a társadalmi igény figyelembe vételével kell kidolgozni.

A járásban tetőzi a problémákat, hogy az őszi repce 80 százalékát ki kell szántani. A búza is rosszul kelt. Igaz, ahol lehetett öntözték a vetést, de olyan hangokat is hallottunk a járásban, hogy egyesek eltúlozzák az öntözőberendezések kihasználásának jelentőségét. Minden mezőgazdasági vállalatnál képzett szakemberek irányítják a termelést, tehát nem lehet vita tárgya, hogy mikor és milyen adaggal kell öntözni.

Az objektív okok mellett, úgy tűnik, egyesek szívesen hivatkoznak olyan problémákra, amelyeket már régen meg kellett volna oldani. Talán a takarmánytermesztést is úgy illene irányítani, ahogy a víz „jár“. A földművesek nagyon jól tudják, hogy az új csatornák építése megváltoztatja a feltételeket, tehát olyan takarmányféléket kell termelni, amelyek nem sínylik meg, ha átmenetileg elárasztja őket a talajvíz. Ehhez részben szemléletváltásra, részben az élenjáró mezőgazdasági vállalatok tapasztalatainak általános érvényesítésére van szükség.

BALLA JÓZSEF

KOMMENTÁLJUK

Aktív pártcsoportok

Az állami vállalatról, a mezőgazdasági szövetkezetekről, valamint az ipari, a fogyasztási és a lakásszövetkezetekről folytatott társadalmi vitában elhangzott észrevételek és javaslatok jelentős része a dolgozókollektívák jogaival és feladataival kapcsolatos. A hozzászólók ilyen vonatkozásban szinte kivétel nélkül kiemelték, hogy a nagyobb önállóság és az önrendelkezési jog egyben nagyobb felelősséget is jelent. A műhelyekben, részlegeken dolgozóknak a jövőben a munkafeladatok mennyiségi teljesítése mellett a korábbiaknál jobban oda kell figyelni a hatékonyságra, a munka és a termékek minőségére, de arra is, hogy az irányítás és a munkaszervezés összhangban van-e a követelményekkel. Mindezek közvetlenül meghatározzák a termelési eredményeket, ez utóbbiak pedig a brigádrendszerben dolgozók munkabérét.

E tényeket több vonatkozásban, így a pártcsoportok munkájá- van és a csoportokat irányító pártbizottságokban is érdemes megszívlelni. Az új gazdasági követelmények és feltételek újszerűén gondolkodó embereket igényelnek, és a régi, hagyományos munkaformáktól egyik napról a másikra nagyon nehéz elszakadni, sőt majdhogynem lehetetlen. Az új munkastílust tanulni kell, és ez a pártcsoportokra is érvényes. Annak az időszaknak, amikor a pártcsoport tevékenysége a taggyűlésre szóló meghívók szétosztásával és a jelenlét ellenőrzésével kezdődött s végződött, egyszer s mindenkorra vége.

A dolgozókollektívák megnövekedett feladataival és felelősségével párhuzamosan a pártcsoportokkal szemben támasztott igények is megnőttek. A pártcsoportnak a dolgozókollektíva politikai magjává kell válnia, amelynek tagjai ösztönző erővel hatnak párton kívüli társaikra, s összefogják a kollektívát a feladatok teljesítésére.

Az elmondottakkal összefüggésben alapelvként emelhetjük ki, hogy a pártcsoportnak munkájában az adott munkahely, részleg konkrét feladataiból kell kiindulnia, s ezek a tevékenység jellegét nagyban meghatározzák. Ilyen vonatkozásban a jó példák egész sorát említhetjük, amelyekkel a trenčíni TOS Szerszámgépgyár galántai (Galanta) üzemében, a Kolárovói Gördülőcsapágygyárban, vagy a komáromi (Komárno) Priemko Járási Helyi Iparvállalatban találkoztunk.

Fontos például, hogy a pártcsoport vezető szerepét elsősorban tagjainak személyes példájával érvényesítse. Amikor a termelési értekezleten a többletfeladatok vállalását vitatják meg, a kommunisták a pártcsoport ülésén elfogadott határozatok alapján már saját vállalásaikat állítsák példaként társaik elé. Az is fontos, hogy a pártcsoport munkájából annak valamennyi tagja vegye ki részét. Jó, ha a kommunistáknak és tagjelölteknek a pártcsoport tevékenységével kapcsolatos személyes pártfeladata is van. Ez lehet termelési jellegű, újítási feladat, vagy a gazdasági propagandával és politikai agitációval kapcsolatos munka. Célozhatja a szociális feltételek javítását, sőt a kollektíva tagjai szabadidejének hasznos eltöltését is. Például a műhely, részleg dolgozóinak munkán kívüli baráti összejövetelét, kulturális rendezvény meglátogatását, sportvetélkedő megszervezését.

^Nem felesleges ezek hangsúlyozása, ugyanis a pártcsoportok túlnyomó többségének munkájában a gazdasági jellegű tevékenység van túlsúlyban. Ez önmagában nem baj, hiszen a termelési kiesések pótlásában a pártcsoportok tagjai s példájuk nyomán a dolgozókollektíva valóban sokat tehet. Nem jó viszont, ha a pártcsoport megmarad a többletfeladatok vállalásánál és a külön műszakok szervezésénél. Szükséges és fontos, hogy amikor a kiesések pótlásáról döntenek, azok okait is vitassák meg. Vegyék számba, hogy a termelési kieséseket milyen irányítási és munkaszervezési hiányosságok okozták, ezekért kik a felelősek és a jövőben miként lehet (kell!) elejét venni a hasonló problémáknak. Az átalakítás és gyorsítás stratégiája ugyanis ilyen jogokkal, sőt kötelességekkel is felruházza a pártcsoportokat. EGRI FERENC

ORVOSI TANÁCSADÓ

Az ízületek degeneratív betegségei

A degeneratív ízületi betegségek (arthrosis) az ízületek leggyakoribb elváltozásai. Ez az idült, nem gyulladásos megbetegedés röntgenezés- sel az 50 éven felüli egyének több mint 50 százalékánál kimutatható. Az ízület vagy ízületek olyan elváltozásáról van szó, amelyeknél az ízületi porcban degeneratív folyamatok játszódnak le (a porc felülete érdessé válik, beszakadozik s végül szét- roncsolódik), s mindez a porc alatti csontok átalakulásához vezet (tüskék, sarkantyúk fejlődnek ki).

Miért keletkezik az arthrosis? Ez a probléma egyelőre nem teljesen tisztázott. Tudjuk azonban, hogy az ízületi porcban létrejövő elváltozásokat elősegíti az ízület állandó túlterhelése (sport, elhízás) vagy egyetlen nagyobb sérülése, továbbá az ízületi fej és ízületi gödör nem ideális egymáshoz való viszonya (születési hibák, ficamok), valamint hormonális és anyagcserezavarok is. Ezeket az arthrosisokat együttesen másodlagosaknak nevezzük. Az elsődleges arthrosisnál ilyen kiváltó okokat nem találunk, tehát a porc idő előtti elöregedése tételezhető fel.

Az arthrosis legtöbbször a kéz kisízületein, a gerincoszlop csigolyáin és porckorongjain, a váll-, a térd- és csípőízületeken keletkezik. Az egyén mozgásképességének szempontjából legfontosabb a térd- és csípőízület arthrosisa. A megbetegedés legfőbb klinikai tünete a fájdalom. amelv elsősorban az ízület

lentkezik. Jellemző, hogy a beteg pihenéskor panaszmentes, a mozgás megkezdésekor viszont erős fájdalmai vannak, de ha az ízület mozgatása folytatódik, a fájdalom fokozatosan csökken (az ízület „be- járódik“), ám fáradtságkor újra erősödik. Az ízület hajlítása hallható és érezhető ropogást okoz. Az érdes ízületi felületek dörzsölése másodlagos gyulladást idézhet elő.

Az arthrosis gyógyítása az orvostól és a betegtől egyaránt nagy türelmet igénylő feladat. Egyelőre olyan gyógyszer nincs a birtokunkban, amely helyettesítené a már szétesett ízületi porcot. A már teljesen hasznavehetetlen csípőízület manapság műízülettel helyettesíthető. Nem lehetetlen már a térdprotézis operációja sem. A többi esetekben konzervatív gyógyítást alkalmaznak, melynek célja a fájdalomcsillapítás, az ízület mozgásképességének javítása és a betegség előrehaladásának megállítása, fékezése.

A gyógyítás sikerének alapfeltétele a megfelelő életmód. Legfontosabb, hogy az arthrosisos beteg ne legyen elhízva. Minden többlet kilogramm fölöslegesen terheli a beteg ízületet, amely következésképpen gyorsabban degenerálódik. Az ideális testsúly kilogrammokban: a test- magasság centiméterekben mínusz 100, s mínusz a kapott érték 10 százaléka. Tehát egy 180 cm-es ember ideális testsúlya 72 kg. A betegnek nem ajánlatos nehéz terheLényeges a megfelelő munkahely megválasztása is. Nem ajánlatos a hosszú állás (ilyenkor az egész testsúly az alsó végtag ízületein van), az állandó ülés, de az állandó járás sem. Legjobb tehát gyakran változtatni a testhelyzetet, a pihenést és a mozgást rövid időközönként váltogatni. Ülőmunkánál rendszeresen sétáljunk egyet, állómunkánál időközönként üljünk le megpihenni. Munka közben az a legideálisabb testhelyzet, melynél az alsó végtag ízületei minimálisan vannak terhelve. Ez olyan speciális ülőalkalmatossággal érhető el, amely magasabb mint a normális méretű szék (hogy az alsó végtag szabadon lelóghasson), három lábú s az ülőrésze nyeregszerűen van kiképezve. Az ilyen és hasonló (kerekeken guruló székek stb.) segédeszközök használatával hosszú ideig megtartható a beteg munkaképessége. Járáskor csökkenthetjük a beteg ízület megterhelését sétabot használatával is.

A fájdalomcsillapító tablettákat csak az orvos előírása szerint szedjük, mert ha túladagoljuk, olyan helyzet alakul ki, hogy teljesen elnyomjuk a beteg ízületből eredő fájdalmat, tehát nem kapunk visszajelzést, hogy mikor elég a mozgásból, következésképpen túlterheljük az ízületet, ami gyorsítja károsodását.

Nagyon fontos az arthrosisos végtag tornáztatása. Csak addig szabad azonban tornázni, amíg nem jelentkezik a fájdalom. Túlterhelni a beteg ízületet sohasem szabad. Legmegfelelőbb torna a rendszeres úszás. A betegség rosszabbodásakor, az ízület gyulladásakor teljes nyugalomra van szükség.

ÚJSZ

4