Új Szó, 1987. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1987-11-26 / 278. szám, csütörtök

Fiatalok, katonák Amikor magukra öltötték a néphadsereg egyenruháját félénkek, ügyetlenek voltak. Az alakzati kiképzés, a fegyelmező gyakorlatok, a fegyver alapos megismerése mindennapos feladataik közé tartozott. Egy-egy szünetben, rövidebb pihenőn, a kezüket akaratlanul is zsebre tették, amiért nemegyszer letolását kaptak. Az éjszakai riadó, a tábori foglalkozások tovább nehezítették életüket. Ilyenkor eszükbe jutott az otthoni kényelem. Aztán, ahogy teltek-múltak a napok, a hetek, a hóna­pok, úgy lettek magabiztosabbak, ügyesebbek, egyre jobban bírták a kiképzéssel járó megterhelést, sőt arra is találtak időt, hogy kedvtelé­seiknek hódoljanak. A szó szoros értelmében katonák lettek. Kiérdemelte a tagjelöltséget Azt mondják róla, hogy szerény fiú, de következetes. Halk szavú, de mindenki hallgat rá. Jirí Keprlik tize­des, a sorozatvető löveg parancs­noka, a SZISZ alapszervezetének az elnöke. A szakközépiskola elvég­zése után főiskolára járt, de meg­szakította a tanulást és bevonult a tényleges katonai szolgálatra.- Féltem, hogy nehéz lesz- mondja mosolyogva, - de az első hónapok után már egészen otthono­san éreztem magam a laktanyában. Az altiszti iskolában igyekeztem jól tanulni, hogy az ott szerzett ismere­teimet átadhassam beosztott­jaimnak. Zubbonyán a Példás katona és a szakminősítési jelvény. Alegysége az éleslövészeten kiváló osztályza­tot ért el, tanúskodva a tizedes céltu­datos munkájának eredményéről. Mint sportoló megszokta a rendsze­res, néha megterhelő edzéseket, és így a kemény katonai élet nem oko­zott neki gondot. Mint rajparancs­nok, mint a SZISZ-alapszervezet el­nöke igyekezett jó példával élen járni.- A múlt kiképzési évben történt- eleveníti fel az eseményeket a zászlóaljparancsnok. - Harcászati gyakorlatot tartottunk, a kivonulás során helyettesítenie kellett az egy­ség parancsnokát. Megállta a he­lyét, a tizedes a gyakorlatról egy karórával tért vissza, amelyet a pa­rancsnoktól kapott ajándékba. Min­denkor és mindenhol számítani le­het rá. A SZISZ-alapszervezet vett egy számítógépet, s most minden szabadidejét arra fordítja, hogy ka­tonatársait megtanítsa annak keze­lésére. A múlt napokban egy újabb jelen­tős esemény történt az életében. Felvették a pártba tagjelöltnek. Ettől nagyobb elismerés nem is érhette, de tegyük hozzá, hogy megérde­melten. Példaképül szolgál Miután a mezőgazdasági gépjaví­tó szakmunkásképző intézetben kézbe vette a bizonyítványt, a helyi szövetkezetben vállalt munkát. A műhelyben dolgozott, de ha csak tehette, traktorra ült. Mire megszok­ta a munkahelyét, kézhez kapta a katonai behívóját. Nem érte várat­lanul, mivel a Honvédelmi Szövet­ség kiképzőközpontjában lelkiisme­retesen készült a tényleges katonai szolgálatra.-A rendet, a fegyelmet hamar megszoktam - emlékszik vissza Ja­roslav Skýpala őrvezetó. - Annak külön örültem, hogy az alapkiképzés után járművezetői tanfolyamra osz­tottak be. Igyekeztem minden szük­ségeset megtanulni, szeretem a gé­peket, a járműveket. Mire eltelt az első év, már megvolt a jogosítványa a teherautók vezeté­sére. Sőt, amikor az autóbuszra nem volt vezető, újra hozzáfogott a tanuláshoz, s néhány hét múlva a szigorú vizsgabiztosok előtt kiváló­an levizsgázott. Két hónappal eze­...fi öt üzem vállalt véd­nökséget a revúcai Sládkovič utcai böl­csőde és óvoda fölött. A legélénkebb és a leg­régibb kapcsolatot a gyermekintézmény­nyel a Szlovák Magne­zitmüvek lubeníki bá­nyaüzemének Franti­šek Puhalla vezette szocialista munkabri­gádja tartja. Nyolc éve látogatják a brigádta­gok rendszeresen az apróságokat, játékokat ajándékoznak nekik, s mászókákat helyez­tek el az udvaron. Fel­vételünkön Fekete Pé­ter és František Puhal­la játékos formában is­merteti meg a bányász­munkát a gyerme­kekkel. (ČSTK-felv.) lőtt szorgalmát, igyekezetét és helyt­állását a Példás katona és a szak- minősitésí jelvény második fokoza­tával jutalmazták.- Sokoldalú, kötelességtudó fiú - vélekedik a század műszaki tiszt­je. - Addig nem távozik az autópark­ból, amíg a gondjaira bízott Tatra tehergépkocsit rendbe nem teszi. Ha a magáéval végez, a többieknek segít. Soha sincs munka nélkül, még az autóbádogos szakmához is ért. Téved, aki azt hiszi, hogy csak a volán mögött ül, vagy olajos ove- ráljában az autóparkban szorgosko­dik. Gyakori vendég ő az egység könyvtárában is, sportol, részt vállal a különböző vetélkedők szervezésé­ben és példásan teljesíti az ügyele- tesi szolgálatot. Minderről csak eny- nyit mond:- Igyekszem a szabadidőmet hasznosan eltölteni, ami pedig a ka­tonai szolgálatot illeti, csak annyit mondhatok róla, hogy bár nehéz, igyekszem kötelességemet a leg­jobb tudásom szerint teljesíteni. A példás alegység címre pályáznak A sors úgy hozta, hogy Miroslav Frotek őrvezetó már a harmadik egységnél szolgál. Az altiszti iskola, a harci alakulat után a ružomberoki Ján Kolár gépesített lövészegység­hez vezényelték, ahol a harci jármü­vek vezetőit készítik fel. Az előző szolgálati helyén eredményes lö­vész-operátor volt, új állomáshelyén rajparancsnoki beosztást kapott.- A harci jármű vezetését jól megtanultam - mondja magyarázó­ig. - Az előző egységemnél igye­keztünk egymás beosztásának alapismereteit elsajátítani. Szeret­tem harci járművet vezetni, noha más volt a beosztásom. - A jövő tavasszal leszerelek, de szeretném, hogy az alegység addig megszerez­ze a Példás egység címet. Nem könnyű, de megvalósítható feladat, főleg akkor, ha sikerül jó közösségi szellemet kialakítani. A néphadse­regben nagy az egymásra utaltság, a harcászati kiképzés és a politikai felkészítés terén csak közös erőfe­szítéssel lehet jó eredményeket elérni. Bízik önmagában, beosztottjai­ban. Másfél éves katonai szolgálata alatt nemcsak a Példás katona, ha­nem a szakminósítési jelvényt is megszerezte, sőt kiérdemelte a párttagjelöltséget is. Mindent meg­tesz azért, hogy bebizonyítsa, a be­léje helyezett bizalomra rászolgált.-A néphadseregben megtanul­tam az emberekkel dolgozni, azt hogy itt is becsülettel helyt kell állni, éppúgy, mint a munkahelyen. Er­re ösztönzöm beosztottjaimat is, azt hiszem nem eredménytelenül, s így célkitűzéseink valóra is válnak. NÉMETH JÁNOS A LEGNAGYOBB JUTALOM Anyakönyvvezetónek lenni annyit jelent, mint jelen lenni, részesévé válni minden jelentős, a polgárok életével összefüggő eseménynek, évfordulónak. Ezt vallja munkájáról Ajpek Mária a Nagyfödémesi (Veľké Úľany) Helyi Nemzeti Bizottság munkatársa. 1969-ben lett anya­könyvvezető. Az ő kezdeményezé­sére szervezték újjá 1970-ben a pol­gári ügyek testületét, amely azóta aktívan tevékenykedik. Szívvel, lélekkel dolgozik. Vala­mennyi szertartást egyedinek, meg- ismételhetetlennek tart. Együtt érez a jelenlevőkkel, legyenek azok gyer­meküket karjukon tartó szülők, csil­logó szemű szikrák, mosolygó pioní­rok, a felnőttesen kezet nyújtó ka­maszok a személyi igazolvány átvé­telekor, az izguló kiskatonák, akik ünnepélyesen veszik át a behívót, a boldogító ,,igen“-t kimondó ifjú házasok, az ezüsthajú ünnepeltek, vagy a szeretett családtagot bú­csúztatók. örömmel és odaadással végzi munkáját annak ellenére, hogy annak egy része a nap olyan idősza­kára esik, amely a többieknél a pihe­nés idejét jelenti.- Nekem a legnagyobb jutalom, ha mások örömét látom - mondja, amikor a túlórákról beszélünk. - Azt szeretném, hogy egyetlen nap se teljen értelmetlenül. Ezért is törek­szünk a szertartások színvonalának állandó emelésére. De a számok is sokatmondóak.- Ebben az évben eddig 26 egyé­ni és 2 csoportos névadást tartot­tunk. A 29 esküvőből 19-et nem követett egyházi szertartás. Két al­kalommal búcsúztunk a bevonuló fiataloktól, 1 aranylakodalmat is tar­tottunk. 10 polgári és 28 egyházi temetésen vettünk részt. A testület tagjai már negyedik éve részt vesz­nek valamenyi temetésen, és elbú­csúznak az elhunyttól. Természete­sen ezt a munkát egyedül nem győzném, de a testület többi tagjá­nak segítségére támaszkodhatok. Mindig tudom kihez kell fordulnom, hiszen a szertartásokhoz sok-sok apróságra van szükség. A problémákat latolgatva a szer­tartásterem kerül szóba. Már három éve ideiglenes teremben végzik munkájukat, az eredetiben átalakítá­si munkálatok folynak. S ez még na­gyobb terhet ró vállukra, mert min­dent meg kell tenniük azért, hogy az állampolgár - az ünnepelt - ne érez­ze ennek hátrányát. Munkájuk eredményességét bi­zonyítja az is, hogy a polgári testüle­tek kétéves versenyében tavaly az első helyen végeztek, s elnyerték a kerületi nemzeti bizottság okleve­lét és a 15 ezer korona pénzjutal­mat, amit tevékenységük színvona­lának további emelésére fordítottak. Az anyakönyvvezetői munkakör és a polgári ügyek testületének irá­nyítása egész embert követel, de Ajpek Mária teendői nem merülnek ki ezzel. Hozzá tartoznak a falu szociális ügyei is. Félfogadási napo­kon az ügyfelek, általában idős em­berek egymásnak adják a kilincset. Türelmesen meghallgatja problémá­ikat, gondjaikat. Készségesen segít mindenkinek. Tagja a hnb közrendé­szeti, valamint szociális- és egész­ségügyi bizottságának. Az utóbbi­ban végzett munkáját dicséri, hogy a faluban két nyugdíjasklub is van. Ezek munkájáról is szeretettel be­szél:- A klubnak már közel háromszáz tagja van. Az év folyamán a rendez­vények egész sorát tartották meg: nyugdíjasbál, juniális, kirándulások. Működik az éneklöcsoport is. A falu parkjainak egy részét is a klub tagjai tartják rendben. A klub épületében működik a higiéniai központ, ami nagy segítség az idős emberek szá­mára. Szeretek az idős emberekkel dol­gozni. Bizottságunk mindent meg­tesz, hogy nehéz életükért legalább most, a megérdemelt pihenés idején kárpótoljuk őket, - mondja. - Kirán­dulásokat, színházlátogatást, összejöveteleket rendezünk szá­mukra. Az egyedülálló idős lakoso­kat az otthonukban látogatjuk meg. Családja is van. Hogyan bírja ezt az egész embert és csupa szívet kívánó munkát? A válasz egy ked­ves mosoly, amely mintha ezt jelen­tené: „magam se tudom, de én már ilyen vagyok“. Az idei Népművelők napja alkal­mából Ajpek Mária munkája elisme­rése jeléül átveheti a Galántai (Ga­lanta) Járási Nemzeti Bizottság elis­merő oklevelét SZ. MANCZAL ERZSÉBET Munkavédelem az építőiparban Hazánkban a dolgozók egészségét nem veszélyeztető, jó munkakörülmények megteremtését számos kormányrendelet teszi kötelezővé. 1985-ben Szlovákia építőiparában mégis több mint kilencezren dolgoztak olyan munkahelyen, ahol a megenge­dettnél magasabb volt a zajszint, nagyobb a mechanikus rezgés okozta ártalom, a por stb. Az építőipari tárca illetékesei ezért külön programot dolgoztak ki az ilyen jellegű munkahelyek fokozatos felszámolására, amihez az ágazat lehetőségei szerint megteremtették a szükséges anyagi feltételeket is. Az egészségre veszélyes munkahelyek felszámolására készí­tett harmonogram szerint a 8. ötéves tervidőszakban 119-et kell megszüntetni a létező 595 közül. Többek között ezt kívánja elősegíteni a technológiai folyamatok robotizálását előirányzó A 05-ös álami célprogram is. Az ipari robotok ugyanis az emberi szervezetre káros környezetben is képesek elvégezni a nehéz fizikai munkát, ráadásul úgy, hogy közben növelhető általuk a munka hatékonysága, minősége pedig javítható. A tervek szerint ebben a tervidőszakban 61 robotizált technológiai mun­kahelyen 95 ipari robotot kell üzembe helyezni, főleg a téglaipar­ban. A kerámiaipari és az azbesztcement termékeket gyártó munkahelyek robotizálásának megoldásán már ugyancsak több kutatóintézetünkben fáradoznak. A jövő évtől pedig - a köipari termékek és az előregyártott szilikát elemek robotokkal való gyártásának kifejlesztése kerül tudományos intézeteink napi­rendjére. Az építőipar veszélyes munkahelyein az teszi különö­sen sürgetővé az ipari robotok üzembe helyezését, hogy az ott dolgozók egytizede nő. Az említetteken kivül több tucatnyi intézkedés történt a cementiparban dolgozók munkakörülményeinek javítására is. Biztató eredmény, hogy az egyébként sem veszélytelen építő­ipari munkák során évről évre, csökken a munkabalesetek száma, ami valószínűleg a munkavédelmi előírások betartására irányuló, egyre szigorúbb ellenőrzéseknek tudható be. Míg 1976- ban minden száz építőipari dolgozóra 3,52 baleset jutott, addig 1980-ban 2,92, 1986-ban pedig 2,34. Az építőiparban dolgozók munkakörülményeinek javításá­hoz, a veszélyes munkahelyek mielőbbi felszámolásához azon­ban az egészségügyi tárca is hathatósabb segítséget nyújthatna. Például úgy, hogy az eddigi gyakorlattal szemben még kivétele­sen sem engedélyezné az olyan építőipari gépek, berendezések gyártását, vagy behozatalát, amelyek zajosabbak, nagyobb mechanikus rezgésnek teszik ki az emberi szervezetet, mint azt a hazai szabványok megengedik. Az SZSZK építőipara 9-12 millió koronát költ évente dolgozói munkakörülményeinek javítására. Az üzemi egészségügyi intéz­mények korszerűsítésére csaknem ugyanennyit. A fővárosban több mint 80 millió koronás beruházással épül az építők poliklini- kája. Adatok, tények, amelyek elsősorban elismerést váltanak ki az emberben, hogy egy iparág ennyit tesz, áldoz dolgozói egészségének megvédésére. Közben azonban akaratlanul is fölmerül a kérdés, vajon nem lenne-e mind az építőipari dolgo­zók, mind az egész társadalom számára hasznosabb, előnyö­sebb, ha az építőipari vállalatok a veszélyes munkahelyek teljes felszámolásáig egy kicsivel többet költenének a munkahelyi ártalomból származó betegségek megelőzésére, a munkakörül­mények javítására? BARANYAI LAJOS Nagy gondot fordítanak a parkok gondozására Sok más nagyvároshoz viszonyít­va Kassán (Košice) zöldterületek lé­tesítésére, a parkok gondozására megkülönböztetett figyelmet fordíta­nak. A városi kertészeti vállalat dol­gozói 376,7 hektár zöldterületet, 274 gyermekjátszóteret és 24 szököku- tat rendszeresen tartnak karban. Az idén a 230 ezer lakosú város­ban 8,82 hektárral nőtt a zöldterület, 402 fát ültettek ki, és 162 kiszáradt fát vágtak ki. A parkokban a kedve­zőtlen időjárás 1987-ben eddig 308 ezer korona kárt okozott. Sajnos a parkok, játszóterek dísznövényei és tartozékai nemcsak az időjárás szeszélyeinek vannak kitéve, ha­nem a vandalizmusnak is. Ha az időjárás okozta károkhoz hozzászá­mítjuk a megrongált padok, tönkre­tett játszótéri felszerelések kijavítá­sának árát, a letiport vagy ellopott dísznövények pótlásának költségeit, a kár összege ez év kilenc hónapja alatt meghaladja a 600 ezer koronát. Kassán az utóbbi időben 38 pol­gári bizottság, 6 alapiskola, egy me­zőgazdasági szakközépiskola és a nőszövetség egyik területi bizott­sága vállalt védnökséget a környé­kükön lévő zöldterületek felett. Hasznos lenne, ha a példájukat má­sok is követnék. (-szák) A podbrezovái Šverma Vasmű betonacél-hengerművének dolgozói 1700 tonna vasat takarítottak meg. Idei felajánlásuk összesen 8 ezer tonna fém megtakarítását irányozta elő. Felvételünkön Ivan Ivanov (balról) és Ján Boháčik a hengerelt vasáru méreteit ellenőrzi. (Peter Len hart felvétele - ČSTK) ÚJ SZÚ 4 1987. XI. :

Next

/
Thumbnails
Contents