Új Szó, 1987. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1987-11-25 / 277. szám, szerda

Kongresszusi arcképek A tábornok elvtárs František Novek nyugalmazott tá­bornok, mint magáról mondta: aktív békeharcos. A CSSZBSZ szlovákiai bizottsága mellett működő békepoli­tikai. szekció vezetőségi tagja, több mint tíz éve. A kongresszus szüne­tében az elnéptelenedett teremben beszélgettünk. Novek elvtárs régi­régi tisztségviselő, ismeri a szövet­ség tevékenységét kezdettől fogva.- Hogy évtizedekkel azelőtt aktí­vabbak lettek volna az emberek - tűnődik. - Nem lehet kijelenteni, hogy akkor mindenki aktív volt, most pedig senki sem az. De azért nem ártana, ha most is lelkesebbek vol­nának. Ám nézzük objektiven a dol­gokat: ma az élettempó igen gyors. De hallhatta a felszólalókat - nagy­szerű aktívánk van, a szövetség te­vékenysége sokrétű, nemcsak a Szovjetunióval való barátság szi­lárdítására korlátozódik, az együtt­működés területére is kiterjed, hi­szen nagyon sok hazai vállalat koo­perál szovjet partnerekkel. Szlová­kiában közel egymillió tagja van a szövetségnek, s ez óriási had­sereg. Megszólalt a gong, a szlovákiai kongresszus küldöttei visszajöttek a terembe, a beszélgetés félbema­radt. Mielőtt folytatódott volna a ta­nácskozás, az egyik folyóirat főszer­kesztője František Novekhez sietett, elkérte az ígért cikket. Ugyanis a „háromnegyed évszázados" (ezek a tábornok elvtárs szavai) nemcsak aktív békeharcos - még ma is aktív újságíró. A régi tisztségviselő A küldöttek közül talán az ér­sekújvári (Nové Zámky) Michal Svajda mellén ragyogott a legtöbb kitüntetés. Ha nem tudnám, hogy hatvanhét éves, nem hinném el, oly fiatalos.- Már megtörtént, hogy azt mondták, ha nem volna ennyi kitün­tetésem, nem hinnék el, hogy ilyen idős vagyok. - Pedig a szíve „ren­detlenkedik“, azért is nem vállalko­zott rá, hogy Prágába is elmenjen a kongresszusra. - De nagyon örü­lök, hogy a szlovákiai kongresszu­son részt vehettem, šok tapasztala­tot szerez az ember a további mun­kájához.- Úgy tudom, ön nagyon régi tisztségviselő.- Negyvenkilencben lettem a CSSZBSZ Nitrai kerületi bizottsá­gának az elnöke. Miután átszervez­ték a kerületeket, Érsekújvárba mentem, azóta a szövetség járási bizottságának az elnöke vagyok.- Azt hiszem, a küldöttek közül önnek van a legtöbb kitüntetése. Melyik a legkedvesebb?- Mind kedves a számomra, mindegyikre büszke vagyok, hiszen a munkámért kaptam. Nem akarok dicsekedni, de még otthon is maradt belőlük... A fiatalok védelmezője A legfiatalabb küldött a tizenöt éves prešovi Alena Potocká, a leg­idősebb a bratislavai Mikuláš Junák. Elmúlt már hetvenöt, s felszólalásá­ban régmúlt dolgokról is szólt. - Hogy miért beszélek ilyen régi dolgokról? - tette fel a kérdést. - Mert hetvenöt éves vagyok, s ez a kongresszus az utolsó alkalom, hogy szólhatok a húsz, harminc, negyvenévesekhez, s az ötvennél idősebbekhez, hogy hallják és tud­ják meg, hogyan született örök és megbonthatatlan barátságunk a Szovjetunióval, milyen körülmé­nyek között éltünk mi, mai öregek. Határozottan nem értek egyet azzal az állítással, hogy a mai fiatalság rossz. Ez nem igaz. A mai fiatalság nem rosszabb, mint mi voltunk, csak a körülmények változtak meg. Köz­tünk is akadtak semmirekellők, lus­ták és iszákosok, s amennyiben ilye­nek ma is vannak, annak mi va­gyunk az okai, a rossz nevelés, a majomszeretet, az, hogy sokat nyújtunk nekik és keveset követe­lünk tőlük. (köp) Meggyőződéssel a tudományért Száz éve született Ny. I. Vavilov A 20. század tudományát említve kinek-kinek érdeklődési köre, szak­mája vagy ismeretei alapján más­más tudományterület jut az eszébe. Ha a genetikát nevezzük a 20. szá­zad tudományának, akkor is minden feltételt kielégítünk, amelyet az ilyen állítás bizonyítása megkövetel. Igaz, hogy Mendel, borsóültetési kísérleteit elemezve, már a múlt században felfedezte a legalapve­tőbb öröklódési szabályokat, de ezeket a múlt század el is felejtette. Újrafelfedezése, jelentőségének megértése 1900-ban következett be, s mindaz, amit ma tudunk a ge­netikáról, már e század tudományos kutatásának az eredménye. Ha a genetika a 20. század tudo­mánya, akkor természetes az is, hogy a genetikus a század tudósa. Aki komolyan igyekezett megismerni a genetika lényegét, megérteni problémáit, amelyekre választ keres és problémáit, amelyek ebben a ke­resésben gátolják, tudja, hogy gene­tikusnak lenni a 20. században az egyik legnagyszerűbb tudományos kaland. A világ számos országában így a huszas években a még fiatal Szovjetunióban is nagytehetségú tu­dós csapatok indultak el a genetikai felfedezések útján. E tudósok neve a biológiai tudományok iránt érdek­lődők számára az egész világon is­mertté vált. Vavilov, Kolcov, Cset- verikov, Szerebrovszkij és a többiek mindannyian hozzátették a maguk EGY LEVÉL NYOMÁBAN Az elhamarkodott vállalkozás örökség. Egy telek és a szülői családi ház, amelynek felújítására az örökösök többször kértek enge­délyt, de mindannyiszor elutasító választ kaptak. Ennek ellenére a meglevő ház mellett egy „családi rezidencia“ építésébe kezdtek. Már majdnem tető alatt volt, amikor az illetékesek tudomást szereztek az építkezésről, s a tulajdonosokat öt­ezer koronára büntették meg. De a bírság kifizetésével sem szűntek meg a ház körüli bonyodalmak. Re­ményeikkel ellentétben, a járási szer­vek utólag sem hagyták jóvá az építkezést, s a régi ház felújítását se engedélyezték - tudtuk meg egy érsekújvári (Nové Zámky) olvasónk leveléből, aki tanácsért fordult szer­kesztőségünkhöz. Bár levélírónk családjával jelen­leg egy érsekújvári háromszobás, összkomfortos lakásban él, már jövő tavasszal szerettek volna beköltözni új otthonukba, amely lllésháza (Elia- šovce) mellett található.- Nyugodt, falusi környezetre vágytunk, s ha van telek és ház, akkor miért ne lehetne ott valamit kezdeni? A régi ház helyén felépíte­ni egy újat, amely megfelelne a mai igényeknek - magyarázza, s ceruzát vesz, hogy papírra vesse elképzelé­seit. - A régi ház túlságosan nagy beruházást, javítást igényelt volna. Arról nem is szólva, hogy nincs köz­ponti fűtés, melegvíz, sőt! A víz egyáltalán nincsen bevezetve, de a villanyt is csak néhány évvel ez­előtt szerelték be. Ezért gondoltuk: ha már költekezünk, akkor újba, ki­használva a régi ház lakható helysé­geit is.- De miért kezdtek az építkezés­be, ha az engedélyeztetésre vonat­kozó kérelmüket a járáson már több ízben elutasították? Talán az enge­délyeztetéssel járó huzavona egy­szerűsítését szerették volna ily mó­don elérni? Azért mert a gyakorlat­ban vannak olyan „szerencsés ese­tek“ is, amikor az építkezéseket utó­lag legalizálják? Feltéve, ha nincse­nek ellentétben a társadalmi ér­dekkel ... A kérdésekre nem kapok meg­győző választ. Levélírónk tehát az új ház építé­sébe fektette megtakarított pénzét. Energiát és fáradságot nem ismer­ve, családjával együtt a mihamarab­bi beköltözés reményében minden hétvégén, szabadnapon a házon dolgozott. A munkálatok pedig vi­szonylag jó ütemben haladtak. Nem egész egy év alatt - a Dunaszerda­helyi (Dunajská Streda) Jnb építésü­gyi hivatalának felszólításáig - fel­húzták a falakat. A felszólítást pénz­bírság követte, majd az ismert szö­vegű elutasító válasz. Levélírónk azonban élt lehetőségével és felleb­bezett. így került az ügy a Nyugat­szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizott­ság területtervezési osztálya elé. A tények, körülmények újravizs- gálása után másodfokon is megszü­letett a döntés, amely nemcsak megerősítette az elsőfokú határoza­tot, hanem egyben fel is szólította a tulajdonosokat az engedély nélküli ház lebontására. Levélírónk tanácsot kér: vajon most mit tegyen? Válaszként a több­oldalas magyarázólevél egyik utolsó gondolatára kell hogy utaljunk: A döntés megfellebbezhetetlen! Le­vélírónknak sajnos kissé drágán kel­lett megbizonyosodnia arról, hogy milyen kockázattal jár, ha engedély nélkül építkezik. -gyor tégláját a genetika nagy nemzetközi épületéhez. Közöttük különleges helyet foglalt el Nyikolaj Ivanovics Vavilov, a szovjet genetika első nemzetközi rangú tudósa. Nem volt az elefánt­csonttoronyba zárkózó kutató típu­sa, mindig igyekezett az elmélet eredményeinek útját megtalálni a gyakorlat felé is. A genetikán szer­te a világon sokféle hamis tézis, áltudományos nézet és az emberi­ség szempontjából életveszélyes tan próbált meg élősködni, az euge­netikától kezdve a fasiszta ideológia egyik alapját szolgáltató fajelméle­tig. Vavilov azonban a materialista és marxista tudósra jellemző módon azt kereste, miben segíthetnek a la­boratóriumban bizonyított tételek a társadalomnak. Amellett, hogy irányadó genetikai törvényeket fede­zett fel - közöttük 1920-ban a fejlő­dési homeosztázis alapvető szabá­lyait és 1925-ben kifejtette tanítását a kultúrnövények evolúciós törvé­nyeiről -, ő helyezte tudományos alapokra a Szovjetunióban a nö­vénynemesítést és a vetőmagter­mesztést is, felismerve azt, hogy az ország gazdasága és kultúrája szá­mára milyen jelentőséggel bír a ge­netika. Éppen ezen a területen érték tá­madások is. Mivel a genetikától várt gyakorlati eredmények a vártnál las­sabban jöttek, nem forradalmasítot­ták egyik napról a másikra a mező- gazdaságot, Liszenko és követői tá­madást indítottak a Vavilov által irá­nyított genetikai kutatások ellen, ön­magukat micsurinistáknak vallották, de a nagy növénynemesitő eredmé­nyeit rosszul értelmezték, tudo­mánytalanul magyarázták és ezzel súlyos csapást mértek a genetika fejlődésére. Vavilov, a genetikának a szovjet tudományból való szám­űzését, majd pár év múlva annak rehabilitálását és a kutatások újrain­dulását már nem élte meg, 1943- ban elhunyt. A tudomány azonban nem feled­kezik meg arról a személyről, aki tántoríthatatlanul kitart mellette. Az idő rácáfolt minden őt támadó elmé­letre. Igaza volt, amikor azt mondta: „Csakis tudományos kísérletekkel ellenőrzött, pontosan kipróbált és meggyőző eredményeket szabad a nemesítési gyakorlatban megho­nosítani“. Ez a véleménye ma, szü­letésének 100. évfordulóján is érvé­nyes mindenféle tudományos mun­kára SZÉNÁSI GYÖRGY APRÓHIRDETÉS * KÖSZÖNTŐ ■ 1987. november 25-én ünnepli 60. szü­letésnapját a jó feleség, gondos édes­anya és jószívű nagymama, Balázs Irén Zselizen (Želiezovce). E szép ünnep alkalmából erőt, egészsé­get és hosszan tartó, boldog életet kíván szerettei körében: férje, lányai, veje, unokái: Adrika és Ivanko. Ú-4527 ■ 1987. november 25-én ünnepli 70. szü­letésnapját a drága jó férj, édesapa és nagyapa, Nagy József Lakszakállason (Sokolce). E szép ünnep alkalmából szívből gratulá­lunk, s erőt, egészséget és még hosszú, boldog életet kívánunk. Felesége, három lánya, két fia, két veje, két menye, tizenkét unokája és két kis dédunokája Ú-4757 ■ 1987. november 25-én ünnepli 60. szü­letésnapját a drága férj, apa, após, nagyapa, Š iff el Károly Gyulamajoron (Ďulov Dvor). Ez alkalomból szívünk mélyéből kívánunk jó egészséget és boldogságot. Felesége: Margit, fiai: Karcsi, József, leánya: Edit, veje: József, menyei: Be­ta és Márti, valamint unokái. Tímea külön sok puszit küld a nagyapának. Ú-4783 ■ Szívünk teljes szeretetével köszöntjük a drága jó férjet, édesapát, nagyapát és apóst, Sántha Árpádot (Apácaszakállas - Opatovský Sokolec), aki 1987. november 24-én ünnepelte 60. születésnapját. E szép ünnep alkalmából szívből gratulál, s jó erőt, egészséget és hosszan tartó, boldog, békés életet kíván családja körében: szerető felesége: Eleonóra, lánya: Éva, fiai: Árpád, Ernő, Tibor, menyei: Irén, Márta és Rózsi, valamint unokái, akik nagyon sokszor csókolják a nagy­apát. Ú-4917 ■ 1987. november 7-én ünnepelte 60. születésnapját a drága jó édesapa, Fodor László Losoncon (Lučenec). E szép ünnep alkalmából erőt, egészsé­get és hosszan tartó, boldog életet kíván: szerető lánya: Inge és felesége: Ani­ka. Ú-4925 ■ Szívünk teljes szeretetével köszöntjük a legdrágább feleséget, édesanyát, nagy­mamát és anyóst, Rajcsó Jánosnét (Szalka - Salka), aki novemberben ünnepli nyugalomba vonulását. E szép ünnep alkalmából kívá­nunk hosszú, boldog életet, jó erőt és egészséget, hogy jósága és szeretete még sokáig melengesse az egész csa­ládot. Férje: Jani, fia: Tibi, lányai: Ildi és Ella, menye: Malvina, vejei: Jani és Sanyi, unokái: Ivett, Norbi, Roli, Ildikó, Szabi­na, Tibiké és a kis Szandra Ú-4927 ■ 1987. november 12-én ünnepelte 75. születésnapját Póda Kálmán (Trinec). Ez alkalomból sok szeretettel köszöntik és, további jó egész­séget kívánnak: szerető felesége, a Nagy család, a Mé­száros család, Ilona, ödi és Zsuzsi- Ú-4953 ■ 1987. november 22-én ünnepelte 50. születésnapját a drága jó feleség, édesanya, anyós és nagymama, Jóba Rudolfné Santúr Ilona Nagylélen (Veľký Lél). E szép ünnep alkalmából szívből gratulál­jak, s jó egészséget és hosszú, boldog életet kívánnak: férje: Rudi, fiai: Jani, Öcsi, Csabi, lá­nyai: Nóri, Éva, vejei: Gyuszi, Karcsi, menyei: Kati, Mili és unokái: Nórika. Gyuszika, Karcsika, Janika és Kriszti­na, akik sokszor csókolják a mamát. Ú-4977 ■ 1987. november 12-én ünnepelte 85. születésnapját a drága férj, édes­apa, nagyapa és dédpapa, Beke József Nemesócsán (Zem. Olča). E szép ünnep alkalmából sok erót, jó egészséget és nyugodt, békés életet kíván: felesége, két lánya, öt fia, két veje, öt menye, tizenhárom unokája és nyolc dédunokája. Ú-4961 ■ November 16-án ünnepelte 56. szüle­tésnapját a drága édesanya, anyós, nagymama«, özv. Mlinárcsik Lászlóné Feleden (Jesenské). E szép ünnep alkalmából szívünk teljes melegével köszöntjük, s kívánunk nagyon jó egészséget, sok-sok boldogságot és hosszú életet: lánya: Marika, fiai: Laci és Pista, veje: Zoli, menyei: Marika és Marienka, uno­kái: Gabika, Lacika, Pistike, Patyko és a kis Beátka, akik sokszor csókolják a nagymamát. Ú-4988 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Biztonsági ellenőrzést végeztek a plzeňi lakóházakon a tűzoltók. Felvételün­kön Miroslav Müller (jobbra) és Miroslav Moule egy kéményt vizsgál. (Jirí Berger felvétele - ČTK) ■ Hálás szívvel mondunk köszönetét minden kedves ro­konnak, ismerősnek, munkatársnak és mindazoknak, akik 1987. október 15-én elkísérték utolsó út­jára az érsekújvári (Nové Zámky) temető­be a szerető férjet, édesapát, nagyapát és apóst, Istenes Istvánt, akit a halál súlyos betegség után 73 éves korában kiragadott szerettei köréből. Kö­szönjük a részvétnyilvánítást és a sok virágot,, koszorút, melyekkel enyhíteni igyekeztek fájdalmunkat. Felesége, fia, menye és két unokája. Ú-4882 ■ Mély fájdalommal mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, ismerősnek, jó barátnak, volt munkatársnak, a falu lakos­ságának és mindazoknak, akik 1987. ok­tóber 4-én elkísérték utolsó útjára a gelléri (Holiare) temetőbe a felejthetetlen, drága férjet, édesapát és nagyapát, Póda Lajost, akit a kegyetlen halál 74 éves korában ragadott ki körünkből. Köszönjük a sok virágot, koszorút és őszinte részvétnyilvá­nítást. Jóságát és szeretetét örökre meg­őrizzük. A gyászoló család Ú-4991 /> MEGEMLÉKEZÉS ■ Fájó szívvel és soha el nem múló szeretettel emléke­zünk a drága, jó férj­re, szerető és gon­dos édesapára, nagyapára, Pécsük Istvánra (Holice - Budin), akit a halál 1985. november 12-én, 66 éves korában ragadott ki szerettei köré­ből. Akik ismerték és szerették, szentelje­nek emlékének egy néma pillanatot ezen a számunkra oly szomorú, második évfor­dulón. Örökké gyászoló szerető felesége, fia, lányai, veje, menye, unokái és édes­anyja Ú-4888 ■ Fájó emlékként őrizzük szívünkben 1986. október 15-ét, amikor 38 éves ko­rában, tragikus kö­rülmények között tá­vozott szerettei kö­réből drága leányom és nővérünk, Boróczky Jenöné Kollár Éva (Nagyfödémes - Veľké Úľany). Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma. pillanatot ezen a számunkra oly szomorú, első évfordu­lón. Emlékét örökké őrizzük: Bánatos szívű édesanyja, testvérei, Ludmila, Gita, Pityu, Erzsi, Józsi és Mária. Ú-4956 ■ Életünk legfájdal­masabb napja ma­rad 1986. november 20. amikor 58 éves korában utolsót dob- bant családjáért ag­Jr JmB gódó szive, és meg­állt dolgos keze a feledhetetlen térinek, jó édesapának, apósnak, szerető nagy­apának, Gyepes Istvánnak (Szelöce - Selice). Akik ismerték és szerették, emlékezzenek rá ezen a számunkra nagyon szomorú, első évfordulón. Emlékét örökké őrző szomorú család­ja Ú-4965 ÚJ SZÚ 6 1987. XI. 25.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents