Új Szó, 1987. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1987-11-24 / 276. szám, kedd
i Az átalakítás új szakaszának fö feladatai Vélemények a közelgő szovjet-amerikai csúcsról Párizs: hivatalos „elégedettség“, Genscher: új minőségi szakaszban (ČSTK) - A moszkvai Pravda külön rovatot indított, s ebben a közelgő szovjet-amerikai csúcstalálkozóval foglalkozik. Beszélgetéseket közöl külföldi politikusokkal, s tájékoztat a legfelsőbb szintű szovjet-amerikai párbeszéddel kapcsolatos külföldi sajtóvisszhangról. A tegnapi számban Vlagyimir Bolsakov a hivatalos francia reagálásról számol be. (Folytatás a 3. oldalról) Ezidáig feladatukat netn teljesítik maradéktalanul. Arra van szükség, hogy a kommunisták minden plenáris ülésen, minden gyűlésen hangot adjanak az emberek gondolatainak és nézeteinek, mindannak, ami a népet nyugtalanítja. A választott pártszervek sajnos mindeddig nem mentesek a megcsontosodottságtól, a konzervativizmustól és a túlszer- vezettségtól. Amíg nem változtatunk ezen, mindaddig olyan helyzetben leszünk, amelyről az SZKP moszkvai városi bizottsága plenáris ülésén Borisz Jelcin elvtárs tevékenysége stílusának és módszereinek megvitatása során a bizottság egyik tagja, A. Jeliszejev és mások is ezt mondták: „Mit tettünk mi, az iroda, a városi pártbizottság tagjai, ha mindez a szemünk láttára játszódik le?“ Valóban - lehet-e úgy dolgozni, hogy a városi bizottság a tudomány problémáiról tárgyal, s a kérdés előkészítésében nem vesz részt az akadémia egyetlen tagja, a tudományok egyetlen doktora sem a városi pártbizottság tagjai sorából? így aztán előfordul, ahogyan Szemenyihin akadémikus mondta, hogy a városi pártbizottság tagjai csak „díszvendégek", csak dísznek ülnek ott. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ilyen jelenségek számos más területen is előfordulnak. Sajnos, még mindig vannak olyan dolgozók, akik nem ismerik és nem értik az új feladatokat, és félnek a kommunisták és a dolgozók aktivitásától. Elkerülhetetlen, hogy minden pártbizottságban valóban lüktetni kezdjen az élet, hogy az emberek magukénak tekintsék ezt a pártszervet, és hozzá forduljanak örömeikkel és gondjaikkal. Ma azonban a fő láncszem a pártalapszervezet. Most ide kell összpontosulnia minden figyelmünknek, hogy a kommunisták minél aktívabbak legyenek. Ez a további fontos lépés, amit meg kell tennünk. Éppen erre kell összpontosítaniuk a választott pártszervek tevékenységéről szóló beszámolóknak, melyek a plenáris üléseken és a kommunisták gyűlésein hangzanak el. Minden kommunistának, minden pártszervezetnek komoly vizsgát kell tennie, mégpedig tisztességesen és nyíltan: megfelel-e a kor és az átalakítás követelményeinek. Az évzáró gyűléseken mindenkinek melege kell hogy legyen, azoknak is, akiket bírálnak, és azoknak is, akik bírálnak. A kezdődő évzáró gyűlések sorozata nem valamiféle formalitás vagy újabb kampány. A párt valamennyi tagja, minden káder aktivitása felébresztésének hatékony eszközévé kell válniuk, azzá az eszközzé, amely nagyon sok embert kivezet a megcsontosodottság és a közömbösség állapotából. Az évzáró gyűléseknek a rendkívüli igényesség és a kommunisták rendkívüli kölcsönös bizalma pillanataivá kell válniuk. Minden egyes tag őszintesége és érdeklődése elkerülhetetlen feltétele annak, hogy növekedjék magának a pártnak a munkaaktivitása, ami a siker fontos feltétele és a párt tekintélyének része. Bizonyára akadnak olyan kommunisták és vezetők, akikről ezeken a gyűléseken kiderül, hogy rosszul áll a szénájuk. Bizonyára előfordulnak olyan próbálkozások, hogy a gyűléseket nagyon is megszervezzék és megakadályozzák a komoly vitákat az átalakítás feladatairól, előfordulnak olyan törekvések is, hogy különböző ürügyekkel elnyomják . a kritikát. Ez most teljesen megengedhetetlen. Ez azonban maguktól a kommunistáktól függ. Nekik kell teljes mértékben élniük az SZKP Alapszabályzata adta jogaikkal. Ma elvhűségre és ismét elvhűségre, széles körű tájékoztatásra, nyíltságra, becsületességre és valóban pártos elvtársiasságra van szükségünk az ügy érdekében. Mindent meg kell tennünk azért, hogy ezekkel az évzáró gyűlésekkel megkezdődjék a pártalapszervezetek egészségesebbé tételének és harciasságuk fokozásának új szakasza. Ma különösen fontos, hogy a kádereket az átalakításhoz való viszonyuk alapján értékeljük. Ha majd az átalakítás széles körben megnyilvánul a demokratizálásban, a gazdasági reform és az új gazdasági mechanizmus formájában, akkor világosan megmutatkozik, ki mennyit ér, hogy az egyes vezetők vagy a kommunisták az őket megillető helyen állnak-e, elfogadják vagy sem politikánkat - mindez világossá válik. Két mozzanatot kell figyelembe vennünk a kádermunkában. Egyrészt segítenünk kell az embereknek az új szakasz követelményei elsajátításában. Másrészt- ha meggyőződünk arról, hogy valaki nem fogadja el az újat és elutasítja a demokratizálást és az új gazdasági mechanizmust - meg fog kellenünk válni az ilyen dolgozótól. Mégpedig határozottan! Nem lesz szabad hinnünk semmilyen, tettekkel alá nem támasztott ígérgetéseknek. És még egy dolog - a káderek értékelése. Ma mindenkinek hozzá kell látnia a, sürgető, időszerű, létfontosságú kérdések megoldásához, melyek közvetlenül érintik az emberek mindennapi életét, befolyásolják munkakedvüket, lehetővé teszik számukra a normális pihenést, szabad idejük beosztását és nem rövidítik meg ezt a szabad időt mindenféle felesleges gondokkal. Ha az emberek nem fogják érezni a helyzet javulását, akkor nem fogják az új feladatokat lelkesedéssel teljesíteni. Csak szavakkal és felhívásokkal semmit sem érünk el. Az emberek nem fognak olyan kádereket, olyan vezetőket követni, akik csak ígérgetnek és nem cselekednek, akik régi módon dolgoznak, az élősködés pozícióján állnak és a maradék elve szerint állnak hozzá a szociális ügyek megoldásához. Mindezeket a kérdéseket a pártnak ellenőrzése alatt kell tartania. És felelősségre kell vonni, elvtársak! Felelősségre kell vonni! Csak ebben az esetben fogják az emberek érezni a párt élcsapatszerepét az átalakításban. Most pedig néhány konkrét kérdésről. Jól kell befejezni az idei évet. Arról van szó, hogy szervezési és ideológiai szempontból biztosítsuk a terv teljesítését. Éppen ebben nyilvánul meg a szavak és a tettek egysége. Konkrétan kell törekedni az év jó lezárására, szervező, ellenőrző munkára van szükség. Ez az egyik dolog. A másik - a kollektívákat fel kell készíteni az önelszámolásra. Az a véleményünk, hogy ezt a kérdést nagyon lebecsülték mind a pártban, mind a gazdaságirányítás szférájában és a dolgozókollektívákban. Egyesek ebben a kérdésben valóban komoly álláspontra helyezkedtek, tisztességesen dolgoznak. Azonban még sokan mindeddig nem értették meg ennek az ügynek a jelentőségét és bonyolultságát. Egyesek azt hiszik, minden könnyen fog menni, mintegy magától. Vagy talán azt feltételezik, hogy a vezetésnek nem lesz más választása és kénytelen lesz fizetni bármilyen munkáért, a termékek alacsony minőségéért. Nem, elvtársak, ez most megengedhetetlen, ez nem lesz így. Minden dolgozókollektívában feltétlenül fejleszteni kell a gazdasági felkészítést, tanítani kell a dolgozókat a munka szervezésére az új gazdasági mechanizmus feltételei között. Ezeknek a kérdéseknek kell állnia minden pártszervezet, minden káder figyelme középpontjában. Hogyan készül a kollektíva az önelszámolásra? Ennek a témának állandóan szerepelnie kell a televízióban, a rádióban, a sajtóban, a gazdasági oktatás rendszerében a tananyag részévé kell válnia. Mindenkinek, akitől a gazdasági reformunk sikere függ, a munkásoknak, a kolhoztagoknak, a vállalatok vezetőinek, a minisztereknek és a további dolgozóknak, ki kell fejteniük nézeteiket. Megkülönböztetett figyelmet kell szentelni az állami vállalatról (egyesülésről) szóló törvénynek, amely 1988 január elsejével lép hatályba. Nem szabad megengednünk, hogy reszort- vagy más érdekek gyengítsék. S nemcsak a vállalatokról van szó, hanem az ágazatok tevékenységéről, az irányítás szerkezetének kereséséről, új ágazatok létrehozásáról, a műszaki haladás kérdéseiről, valamint a gazdasági normatívák kidolgozásáról és bevezetéséről is Mindezek felettébb fontos kérdések. Röviden szólva, népgazdaságunkat fel kell készíteni a gazdasági reformra. Néhány szót a sajtóról a jelenlegi szakaszban. Szerepét nehéz eléggé értékelni. Feladata, hogy hozzájáruljon a demokratizálás folyamataihoz, szorgalmazza a gazdasági reform bevezetésével összefüggő kérdéseket. Jelenleg az újságírók nem világítják meg megfelelően sem az első, sem a másik problémát. Néha megjelennek jó cikkek, de ezekből érezhetően kevés van. Szeretném hangsúlyozni, hogy ebben az irányban nem gyengülhet« a sajtó munkája, azt magas szinten kell tartani. A tömegtájékoztató eszközöknek- ugyanúgy mint az átalakítás első szakaszában - az első sorokban kell állniuk, segíteniük kell a új feladatok megoldását. Most azonban írásaiknak beavatottab- baknak. mélyebbeknek és elemzőbbeknek kell lenniük. Az újságoktól és a folyóiratoktól, a televíziótól az olvasók és a nézők komoly eszmefuttatásokat, erős gondolatokat várnak, a különböző hozzáállások ütköztetését, mindazt az értékeset, amit az átalakítás gyakorlata már elért. A munkaképesség és annak hiánya, a hajlandóság az átalakítás követelményei szerinti megváltozásra és e hajlandóság hiánya - ezek azok a témák, melyek elemzése még mindig várat magára. A sajtóban meg kell jelenniük a közgazdászok nézeteinek. Több kerekasztal- beszélgetést kell szervezni, melyek során véleményt cserélhetnének a tudósok és a gyakorlatban dolgozók. Valamilyen oknál fogva az ilyen viták ritka jelenséggé váltak az újságok hasábjain és a televízióban. Pedig mindennek lennie kellene. Az egyszerű dolgozóknak, a vállalatok igazgatóinak, a kolhozok elnökeinek, tudósoknak, szakembereknek, pártmunkásoknak és tanácsi dolgozóknak ma beszélniük kellene tapasztalataikról, bírálniuk kellene a hibákat és a hiányosságokat. A pártmunkáról is az ügy ismeretében kell írni. Előfordul, hogy néha valaki mintha megkezdené a járási bizottság „portréjának“ felvázolását, de minden arra korlátozódik, hogy az újságíró beszámol arról, hogyan jött meg, hogyan sétáltak a titkárral a határban - itt ez zöldült, ott az fehérlett, itt volt egy nyárfa, ott pedig egy patak - s az ember ebből meg sem érti, miről is van szó. Ez nem elemzi és nem fogalmazza meg azt a kérdést, ami ma az országot foglalkoztatja. Lényegében a sajtó fokozta harciasságát, de arra van szükség, hogy új erőt gyűjtsön, ugyanúgy, mint az egész párt, mint az egész ország. Előre kell lépni, nem pedig megállni a tegnapi sikereknél. Többet kell dolgoznunk az újságírókkal. Azelőtt egyszerű volt - tiltani, nem engedélyezni. Ma minden újságírónak és szerkesztőnek aktív személyiségnek kell lennie és állampolgári felelősséget kell vállalnia tevékenységéért. A pártmunkásoknak gyakrabban kell találkozniuk az újságírókkal - kollektív találkozókon és külön-külön is -, el kell látogatniuk a szerkesztőségi kollektívákba. A központi bizottságok, a kerületi és határterületi párt- bizottságok titkárainak és a kormány tagjainak is gyakrabban kell találkozniuk és beszélgetniük az újságírókkal. Dolgozzunk valamennyien együtt. A sajtó pártunk egész művének, egész népünknek a része. Éppen így kell hozzá viszonyulnunk. Most pedig néhány szót a nyilvános tájékoztatásról. A glasznosztynak és a demokráciának teljes mértékben és megbízhatóan kell szolgálnia a szocializmust. A glasznoszty és a demokrácia kérdései a népnek az irányításban való részvétele kérdései, s nem lehet ezeket a televízióra vagy az újságokra korlátozni! Már nem egyszer elmondtuk, hogy a nép nélkül, anélkül, hogy a néptől tanácsot kérnénk, egyetlen jelentős feladatunkat sem fogjuk tudni teljesíteni. Ez azt jelenti, hogy fejleszteni kell a nyilvános tájékoztatást, a demokratizálás folyamatát a szocialista értékek megszilárdítása érdekében. A demokratizálás folyamatának minden lefékezése lényegében a társadalom fejlesztésének és az átalakításnak a fékezését jelenti. Mindenki tudja, hogy elvetettük a tilalmakat, melyek jellemzőek voltak a stagnálás időszakára, hozzáláttunk a demokrácia következetes bővítéséhez. Továbbra is a szocialista demokrácia útján fogunk haladni, a szocialista értékek, a gondolkodásszabadság és az alkotó tevékenység szilárdítása útján. A szovjet népet a rendkívül magas kultúra és műveltség jellemzi. Mindig képes megkülönböztetni, mi a jó és mi a rossz. Erkölcsi értékeink érvényesítése, az ember felemelése, mindannak felszámolása, ami idegen a szocializmustól, az alkotó tevékenység szabadsága és sokrétűsége - ilyen a mi utunk a kultúra területén. Most pedig az országban tett utazásokról és az emberekkel való találkozásokról. Becsületesen megmondom, nem sikerül annyit utaznom, mint korábban. El kell járnunk oda, ahol valamilyen problémák vannak, ahol szét kell vágni valamilyen népgazdasági csomót. A pártmunkásnak meg kell éreznie, hol halmozódtak fel megoldatlan problémák, hol van szükség a segítségére és hol alakul ki feszültség. Éppen ezt a feszültséget kell tudni felszámolni és segíteni a tájékozódást az adott helyzetben. Természetesen minden út során a legfontosabbak az emberekkel való beszélgetések, a viták az időszerű problémákról és megoldásuk módjáról. Röviden szólva, elvtársak, az előtérbe a konkrét feladatok kerülnek. Tevékenységünk az átalakítás második, döntő szakasza feladatainak szervezési, eszmei, politikai és erkölcsi biztosítása terén végzett konstruktív munka irányába tolódik el. Párizs ezúttal nem utasítja el a leszerelésről folytatott szovjet-amerikai párbeszédet, s hivatalosan kinyilvánította „megelégedettségét“ - szögezi le a szerző. A külügyminisztérium nemcsak a közvéleményre volt tekintettel, hanem figyelembe vette azt is, hogy a világ kedvezőtlenül fogadta Franciaország sztereotípiáit, szkeptikus magatartását a leszerelési problémákkal összefüggésben. A nemrégiben megtartott parlamenti vitában azt hangoztatták, hogy a szovjet-amerikai rakétamegállapodás megkötésével párhuzamosan nemcsak a francia, hanem az egész nyugat-európai fegyverkezést is erősíteni kell. Párizs egy jottányit sem engedett a nukleáris doktrínájából és atomerejét továbbra is a védelem legfontosabb részének tartja. A nukleáris kultusz azonban Franciaországban egyre kevésbé népszerű - szögezte le Bolsakov. Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter vasárnapi (ČSTK) - November 27-28-án tartják a mexikói Acapulcóban nyolc latin-amerikai ország (a Contadora- csoport és az ezt támogató limaicsoport) államfőinek találkozóját. Ezzel kapcsolatban Jósé Sarney brazil államfő interjút adott a Noti- mex mexikói hírügynökségnek, s ebben felszólított a latin-amerikai feszültséggócok felszámolására, hangsúlyozva, hogy a térséget a békés együttmüködés övezetévé kell változtatni. Kijelentette, hogy a kontinens békéjét a latin-amerikai országoknak saját erőfeszítéseik útján kell biztosítani, tekintet nélkül az ideológiai különbségekre, s teljes mértékben tiszteletben tartva a nép szuverén akaratát. A térség népei nagy reményeket fűznek a pénteken kezdődő latin-amerikai csúcstalálkozóhoz. E fórumnak kell választ adnia arra a kérdésre, képesek-e rádiónyilatkozatában kijelentette: a Szovjetunió és az «Egyesült Államok komoly érdeke, hogy siker szülessen a washingtoni csúcstalálkozón. Ez megmutatja majd, hogy a kelet-nyugati párbeszéd új minőségi szakaszba lépett. Annak a reményének adott hangot, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok nemcsak a rakétamegállapdást szándékozik aláírni Washingtonban, hanem mindkét fél az előrelépésre törekszik a hadászati támadófegyverek 50 százalékos csökkentése terén, valamint a regionális konfliktusok megoldásában. Genscher szerint nem szükséges, hogy most is érvényes legyen az a régi szabály, mely szerint az amerikai elnökök hivatali idejük utolsó évében nem kötnek szerződéseket. Most jó lehetőség van arra, hogy kölcsönös megállapodást érjenek el két területen, az egyikről már szó volt, ez az 50 százalékos csökkentés, a másik pedig a genfi leszerelési konferencia keretében folyó tárgyalások sikeres betetőzése a vegyi fegyverek teljes betiltása révén. a latin-amerikai kormányok az önálló, senkitől - főleg az USA-tól - sem függő politikát folytatni, melynek célja a nemzeti függetlenség és a népek önrendelkezésének védelme. Sarney elmondotta azt is, hogy Acapulcóban elsősorban a közép-amerikai béke elérésével foglalkoznak majd. Ehhez komoly alapokat teremtettek az érintett országok vezetői augusztusi guatemalai találkozójukon. . Már beszámoltunk arról, hogy a nicaraguai kormány vasárnap csaknem ezer politikai foglyot bocsátott szabadon. A parlament ezenkívül a további amnesztiával és a rendkívüli állapot beszüntetésével kapcsolatos törvényjavaslatokat hagyott jóvá. A törvények akkor lépnek életbe, ha a guatemalai békemegállapodások teljesítésének ellenőrzését végző nemzetközi bizottság megállapítja, hogy a megállapodásokat a többi részt vevő kormány is teljesíti. Julio Maria Sanguinetti uruguayi államfő vasárnap este hivatalos látogatásra Managuába érkezett. Daniel Ortega államfővel és a nicaraguai nemzeti megbékélési bizottság tagjaival a guatemalai megállapodások teljesítéséről tárgyalt. Az uruguayi államfő az elmúlt napokban már járt Costa Ricában, s Nicaraguából továbbutazik Salvadorba, Hondurasba és Guatemalába. Ceausescu-Arafat találkozó (ČSTK) - Nicolae Ceausescu legfelsőbb román vezető vasárnap Bukarestben megbeszéléseket folytatott Jasszer Arafattal, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottságának elnökével a Kö- zel-Keleten kialakult legújabb helyzetről. Ismételten kijelentette, Románia támogatja a Közel-Keletről szóló konferencia összehívásának gondolatát. Lengyelország Próbaszavazás (ČSTK) - A lengyel televízió vasárnap Garwolinban próbanépszavazást tartott. A város lakosainak a gazdasági reformmal kapcsolatos kérdéseket tettek fel. Ugyanezekre a kérdésekre válaszolnak majd a lengyelek a november 29-én sorra kerülő országos népszavazásukon is. A próbavoksoláson a szavazásra jogosultak 62,4 százaléka vett részt, ^ s több mint 20 százalékuk a reform mellett foglalt állást. Mindkét feltett kérdésre 5393-an igennel válaszoltak, 310-en pedig nemmel. Nyolc latin-amerikai államfő kezd tanácskozást Acapulcóban Az uruguayi elnök közép-amerikai körúton ÚJ SZÍ 4 1987. XI. CISZJORDANIA Cionista provokáció (ČSTK) - A ciszjordániai Khalil város vasárnap ismét cionista provokációk színterévé vált. A szélsőséges Kach szervezet tagjai megtámadták a helyi mecsetet, eltorlaszolták a szentélybe vezető utat és kövekkel dobálták meg a muzulmán hívőket. Az izraeli rendőrség tétlenül figyelte az eseményeket. A gazai övezetben az izraeli hatóságok ismét bezárattak egy arab főiskolát, a betlehemi egyetem után immár a másodikat. Izrael területén 46 arab város és falu közigazgatási alkalmazottai vasárnap egyhetes sztrájkot hirdettek meg, tiltakozásul a pénzeszközök felosztása során velük szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés ellen. Újabb általános sztrájk Bangladesben (ČSTK) - Bangladesben a vasárnap véget ért hétnapos munkabeszüntetést követően az ellenzék felhívására tegnap újabb, nyolcórás általános sztrájk, kezdődött. Az országban teljesen megbénult az élet: az ipari üzemek és az állami hivatalok többsége zárva tartott, s szünetelt a közlekedés. Az ellenzék vezetői kijelentették, céljuk eléréséig folytatják a harcot. A november 10-én kirobbant zavargásokkal Ersad tábornok lemondását, valamint Haszin Vazid és Kha- lida Zia Rahman, az ellenzék két vezetőjének szabadonbocsátását követelik. Időközben bejelentették, hogy ma is sor kerül egy újabb nyolcórás sztrájkra.
