Új Szó, 1987. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1987-11-19 / 272. szám, csütörtök
Jó irányban Jegyzetek az idei Fábry Napokról Felmenőben SZÁMÍTÁSTECHNIKA-OKTATÁS EGY MAGYAR TANÍTÁSI NYELVŰ GIMNÁZIUMBAN Adattárolás és programfuttatás- ez volt a feladat azon a két héttel ezelőtti informatika órán, amelyet Pék László tartott a Galántai (Galanta) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium másodikos tanulóinak. Négy fiú és két lány dolgozott a laboratóriumban; a negyvenöt perc arra volt elég, hogy az információkat gépbe írják, onnan mágneses szalagra vigyék és elraktározzák. Házi feladatuk így szólt: készítsetek programot, amely nemcsak visszajátssza, hanem fel is dolgozza ezeket az adatokat. Kicsöngetés után hat jeles tanulóval beszélgetek; olyan fiúkkal s lányokkal, akik tizenévesen szerették meg a számítógépeket. A gimnázium első és második osztályában informatikát, harmadikban és negyedikben számítástechnikát tanulnak a diákok. Az előbbi kötelező, az utóbbi szabadon választható tantárgy.- Aki a matematikát nem kedveli, az az informatikáért sem rajong- mondják a másodikos lányok.- Számunkra élvezetesek az órák, bár az elméleti kérdések helyett minket is inkább a gyakorlati dolgok érdekeinek.- Túl kevés a negyvenöt perc- állítja az elsős fiú mindig akkor szólal meg a csengő, amikor a legjobban ,.benne vagyunk".- Igen, mi is több időt szeretnénk tölteni a gépek mellett - így a három negyedikes. - Tavaly bármikor megkaptuk a kulcsot a gépteremtől, ebben az évben hetente egyszer, csütörtökön. De akkor aztán zúg is a fejünk a számítástechnikától. Délelőtt négy óra, délután kettő, s a szakkör tagjainak - három végzős osztályból hét tanulónak - újabb három óra. Algoritmus, programozás, számító- géprendszerek - így oszlanak meg a számítástechnika órák. A BASIC programnyelvet még tavaly elsajátítottuk, az idén tíz órán át a gépi kódot tanultuk. Ott ültünk a gépek mellett, de nem nagyon dolgoztunk velük, mert programokat készítettünk. Például arról, hogy a pont vízszintesen, aztán függőlegesen mozog, vagy arról, hogy az esőcsepp lefelé hullik. Mindezt gépi kódban, amit nem nagyon szerettünk. Szerencsére rég túl vagyunk ezeken az órákon, a programozás, a géppel való kommunikálás sokkal izgalmasabb.- Ki, hova készül az érettségi után? - kérdezem a negyedikesektől. Szabó Tünde, a bratislavai Szlovák Múszaki Főiskola elektrotechnikai karára, Knézel Péter elméleti fizikát, Sipos Szilárd pedig matematikát és számítástechnikát akar tanulni a Komenský Egyetemen.- Olvasni szoktatok-e hétközben? Bólintanak a másodikos lányok: az egyik a Quo vadist, a másik Goya életét olvassa éppen. Az elsős fiú hallgat. A negyedikesek pironkodás nélkül bevallják: könyvre csak a nyáf- ri szünetben van idejük. Évközben legfeljebb a kötelező olvasmányokra. Örkény? Déry? Pilinszky? Sütő? Majd irodalomórán. Amennyit a tanterv előír...- Az az érzésem, ezeknél a tanulóknál háttérbe szorult, másodlagossá vált az irodalom. Komoly műszaki érdeklődésük mellett a koruknak, műveltségüknek megfelelő könyv mindinkább kimarad az életükből. Be tudják-e hozni majd a lemaradást? - várok Danišné Kollár Mária igazgatónő véleményére.- Nehéz kérdést tett fel... mert mi is azt szeretnénk, ha olvasnának, bővítenék tudásukat, szókincsüket, csak... ismerve a diákok órarendjét, a tananyag sokaságát, néha nem is csodálkozom, hogy keveset olvasnak. Akik múszaki pályára készülnek, azok a délutánjaikat is itt töltik, szakkörökbe járnak, olimpiákra készülnek, tanulni is inkább korán reggel szoktak, hiszen estére alaposan kifáradnak. Tény és való: nagy felelősség hárul az irodalomtanárokra... nem nyugodhatunk bele, hogy diákjaink csak annyit olvasnak, amennyit a tanterv előír. _ - A tavaly végzettek közül hányán jelentkeztek műszaki főiskolára?- Hetvenhét negyedikesünk volt az elmúlt tanévben, ebből negyvennégyen jelentkeztek felsőfokú intézménybe, közülük tizennyolcán műszaki pályára. A felvételin tizenhármán feleltek meg, ami nem rossz arány. Elégedettek persze nem vagyunk, az idei tanévben már húszán készülnek műszaki főiskolára. S ha a felkészültségüket nézzük ezeknek a diákoknak, nyugodtan állíthatom: sokkal jobb, mint a tavalyiaké. Kár lenne elhallgatni azonban, hogy a közelmúltban inkább a szakmunkásképzőt, jobb esetben a szakközépiskolát választották a járás alapiskoláinak kitüntetett tanulói, nem pedig a gimnáziumot. Hozzánk jobbára azok jöttek az utóbbi években, akik oda sehogy sem jutottak be, sokkal kisebb volt a számuk azoknak, akik eleve főiskolára, egyetemre készültek, s azért választották a gimnáziumot. Ma már szerencsére máshogy fest a helyzet. A jelek szerint ismét felmenőben az iskolánk, s ami ugyancsak jóleső érzés számunkra: nemcsak a gyerekek, a szülők is újra belátják, hogy a jó előmenetelú diáknak tovább kell tanulnia.- Az informatika és a számítás- technika bevezetéséről mi a véleménye?- Ha csak én örülnék ezeknek az óráknak, az nem lenne elég, de látta, hallotta: a diákok körében is népszerűek ezek a tantárgyak. Harmadik éve vagyok a gimnázium igazgatója... amikor ide jöttem, két gépünk volt csupán, ma sokkal jobban fel vagyunk szerelve. S ki kell hogy mondjam: ez Pék László tanárunk érdeme. És van egy lelkes segítőtársunk is: Borsányi Antal mérnök, a Szlovák Tudományos Akadémia Kibernetikai Intézetének munkatársa, aki azon kívül, hogy számítástechnikát tanít, szakkört is vezet, sőt, ha elromlik valamelyik gép, a saját zsebéből javítja. A számítástechnika-oktatás tárgyi és személyi feltételeiről Pék Lászlóval folytatjuk a beszélgetést.- Mind a gépeket, mind a tanerőt tekintve sokkal jobban állunk, mint két évvel ezelőtt, de ha a kerület többi gimnáziumát veszem figyelembe, és most nemcsak a magyar gimnáziumokra gondolok, akkor az a véleményem: valahol a középmezőnyben vagyunk. Tizenöt mikroszámítógépünk van, ha valamennyi működik, akkor, minden diákra jut egy. Sornyomtatónk és rajzolóberendezésünk is van. A számítástechnika-oktatásban három külső munkaerő segít be, de kollégáim is egymás után végzik el a hatvanórás számítástechnikai tanfolyamot. A jövőben tehát a magyar tanár is alkalmazhatja ilyen nemű tudását: a mi segítségünkkel olyan programot használhat, amelyek akár a mondatelemzést is megkönnyítik.- Ha minden tanulóra jut egy gép, akkor mégis mi nyugtalanítja?- Például az, hogy a magnók nem kompaktibilisek egymással. Ha pedig gyűrött a szalag, a gép sem úgy „felel“, ahogy válaszolnia kellene. Ez sokszor hátráltat bennünket a munkában, sőt, a gyerekeknek nem egyszer a kedvüket szegi. Lemezes egységekkel lenne jó dolgozni... miniszámítógépekkel. Ott száz programból azt vehetem elő, amelyiket akarom, tizenöt kazettára viszont jóval kevesebb fér, s azt is minduntalan könyvelni kell. Eddig azért nem szorgalmaztuk annyira a miniszámítógépek beszerzését, mert tudtuk: az illetékesek, akik a segítségünkre lehettek volna ebben, attól tartottak, hogy más iskolákhoz hasonlóan mi is a járási iskolaügyi osztály „szolgáltató vállalatává“ válunk. Hogy a gépeket bérfejtésre használjuk. Mára telítődtek a bérfejtést végző csatornák. Most már foggal-körömmel küzdünk a gépekért. És főleg a lemezes egységekért.- A tantervről, az előírt tananyagról mi a véleménye?- A tanterv egyelőre kialakulatlan. A felsőbb szervek részéről bizonyos toleranciát élvezünk, ami azt jelenti, hogy saját szaktudásom szerint taníthatom mindazt, amit a gépek lehetővé tesznek. A számítástechnika még mindig új tudományágnak számít. .. mennyiségileg is, minőségileg is itt a leggyorsabb a fejlődés. Amit „elkapok“, azt azonnal továbbadom. Eszerint módosítom néha a tantervet is; a módszertani bizottság vezetőjeként arra is van lehetőségem, hogy elmondjam: mi az, amit jobb, ha kihagyunk, s mi az, amit sürgősen be kell iktatnunk. így aztán fokozatosan átalakul, egyszerűsödik a tananyag, változnak a tudnivalók, a magyarázatok, kimaradnak az érthetetlen feladatok.- A számítástechnika fakultatív tantárgy, aki ezt választja, azt biztosan érdekli, ezáltal a tanárnak is könnyebb a dolga.- Igen, számítástechnikára a legjobb tanulók járnak... ezeken az órákon senkit sem kell erre vagy arra kényszeríteni, sőt itt inkább le kell hűteni a gyerekeket. Tavaszi szünet, nyári szünet nálam egyre megy. Az én diákjaim nagy örömömre akkor sem „kapcsolnak ki“. Sokszor olyan programot készítenek, amelyből én tanulok - tőlük. Nyitottságukról, érdeklődésükről, fantáziájukról nem is szólva. Csak úgy ragadnak rájuk a friss információk. Amit nem csípek el én, azt elcsípik ők. Tévéből, rádióból, újságokból, cseh, szlovák és magyarországi lapokból. Megrendeltük a Mikrovilágot, a Mikroszámítógép-magazint, az Új Impulzust... van mit böngészniük az érdeklődőknek.- Az informatikával milyenek a tapasztalataik? Ezt a tantárgyat csak a tavalyi tanévben vezették be.- Nem fogja elhinni: tavaly még azt sem tudtuk, hogy másodikban is tanítani fogjuk. A mostani elsősöknél ezért úgy osztjuk el a tananyagot, hogy jusson is, maradjon -is. Hogy kiben mennyi a tehetség, azt természetesen már ezeken az órákon is észre lehet venni; akit izgat a tantárgya, az a későbbiekben szakköri dolgozatokat ír és olimpiákra megy. Nincs a kerületben számítástechnikai verseny, amelyen ne lenne ott egy-egy diákunk, nincs egy osztály, amelyben ne lenne egy-két megszállott. Velük a legkönnyebb, tőlük várjuk a legtöbbet. SZABÓ G. LÁSZLÓ F ábry Napokról az eltelt másfél évtized során talán csak egyszer, vagy kétszer távoztam elégedetten. Másokhoz hasonlóan szinte minden évben bosszankodtam a rendezvény iránti közönyösség, a sok szervezési hiba és a bizonytalanság legkülönbözőbb jelei láttán. Emlékszem, néhány éve Tőzsér Árpád mondta nem kevés keserűséggel, hogy az igazi Fábry Napokat valójában a gyorsvonaton rendezték, ahol néhány hazai magyar tollforgató beszélgetett-vitázott nemzetiségi irodalmunk helyzetéről, a ma- gábazárkózás, az értékzavar tüneteiről. Ezúttal remélhetően senki sem érezte időpocsékolásnak azokat az órákat, napokat, amelyeket ezen a rendezvényen töltött. A Csemadok illetékes munkatársai alapjában véve zökkenőmentesen szervezték meg az idei Fábry Napokat, amelyeken színvonalas, több új gondolatot, összefüggést fölvető előadásokat hallhattunk. S ami talán a legnagyobb öröm: legalább kétszázan zarándokoltak el megkoszorúzni Fábry Zoltán sírját, s az előadók sem egymásnak beszéltek, több volt az érdeklődő, mint a korábbi években. Úgy tűnik tehát, hogy az a csend, amely a hetvenes évek elején az író halála után keletkezett, lassanként véget ér, mert - Duba Gyula szavaival élve - mind inkább látszanak azok az erők, amelyek felmérik, értékelik Fábry Zoltán egyedülálló szellemi hagyatékát, és gondolat- gazdag életműve előtt egyengetik az utat a tömegek felé. Az előadók az idén többnyire nem már-már közhellyé süllyedt tényeket és megállapításokat ismételgettek, hanem az értékeket és az időszerű összefüggéseket, szellemi horizontunkat szélesítő, s nemzetiségi kulturális életünket gazdagító összefüggéseket mutattak fel Fábry Zoltán életművében. Kiss József előadásában továbbgondolásra és cselekvésre késztető eszmefuttatást hallottunk a stószi mérték időszerűségéről, a cselekvő internacionalizmusról, a nemzetiségi és európai méretekben egyaránt gondolkodó Fábryról, akinél egy találó meghatározás szerint Európa és Stósz (Štós) a legtermészetesebb fogalompár. Rádöbbenhettünk újra, hogy napjainkban is milyen erkölcsi, szellemi erőt jelenthet a stószi gondolkodó életműve, ha nem maradunk a felszínen, ha nem rekedünk meg az öncélú idézgetéseknél, s ha eloszlatjuk a műveivel kapcsolatos tévhiteket. Ilyen szempontból felfigyeltetó volt Szabómihály Gizellának, a Komenský Egyetem magyar tanszéke adjunktusának újszerű megközelítésekben bővelkedő előadása is, amelyben meggyőzően igazolta, mennyire leegyszerűsített és hibás az a nézet, miszerint Fábry nyelvezete németes. Árnyalt és érzékletes képet festett arról, hogy milyen hatással volt az író stílusának formálódására az expresz- szionizmus, a német kultúra, de a Nyugat nemzedéke is. Nem feledkezett meg Fábry nyelvezetének eredeti vonásairól, a mondanivalóhoz adekvát kifejező eszközöket kereső törekvéseiről sem. Számos érdekes gondolatot vetett föl előadásában Fonod Zoltán és Szeberényi Zoltán is. Hagyománnyá vált, hogy a Fábry Napokon kerül sor a Csemadok KB által kiírt irodalmi és történelmi vetélkedő döntőjére, amelybe ezúttal tizenegy csapat jutott be. A résztvevők zöme diák volt, de velük együtt vetélkedett néhány pedagógus és más foglalkozásbeli is. Többször leírtuk, elmondtuk már: sajnos még mindig nem tudunk színvonalasan, minden lényeges részletre kiterjedően vetélkedőt szervezni. A legalapvetőbb igény nyilvánvalóan az, hogy a közönség hallja a versenyzők feleletét és a bírálóbizottságot is. Nos, ez a minimális elvárásunk ezúttal nem túl gyakran teljesült, mert hiányzott a hangtechnika, s emiatt gyakran csak hangfoszlányok jutottak el a jogosan bosszankodó hallgatóságig, amelyet jobban bele kell vonni a vetélkedőbe. Úgy is,' hogy a zsűri tisztáz minden félreértést, s röviden meg is indokolja az adott pontszámokat, vagyis néhány mondatban értékeli a feleleteket. Ez a versenyzők és a közönség tájékoztatását segítő elemzés is elmaradt néhányszor. A döntő résztvevőit természetesen elsősorban dicséret illeti meg, hiszen szabad idejükben foglalkoztak Fábry életművével, a nem mindig könnyen hozzáférhető szakirodalommal, s a versenyzők közül feltehetően ők voltak a legjobbak. Feleleteik, gyakori bizonytalanságaik oktatási rendszerünk hibáira világítanak rá. Elsősorban arra, hogy a tantervek még mindig méltatlanul kevés teret nyújtanak nemzetiségi irodalmunk és hét évtizedes történelmünk oktatásához, önismeretünk elmélyítéséhez. Kár, hogy a versenyzők a másnapi előadásokon már nem voltak ott, pedig sokat tanulhattak, szellemi és erkölcsi vonatkozásban egyaránt gazdagodhattak volna. Tudom, manapság szűkösek a lehetőségek, de némi előrelátással és találékonysággal minden bizonnyal el lehet érni, hogy ezek a diákok ne csak néhány röpke órát töltsenek a verseny színhelyén, legyen idejük, alkalmuk megismerkedni Kassa (Košice) történelmi nevezetességeivel, haladó és forradalmi hagyományaival, valamint Fábry Zoltán szülőházával. Színvonalas keretműsorok is gazdagították az idei Fábry Napokat. A korábbi évekhez képest jóval több írónk vett részt azon az irodalmi esten, amelyen az alkotómunkáról, egyéni és közösségi tennivalókról esett leginkább szó. A várt eszmecsere helyett ugyan jórészt monológokat hallhatott a közönség, de igaz az is, hogy az eredményes párbeszédhez, a fontos feladatok megszabásához elsősorban a vélemények és az álláspontok tisztázására, különböző nézetek ütköztetésére van szükség, s ilyen szempontból hasznosnak minősíthető ez a találkozó is. Az idei Fábry Napokon tapasztalhattuk, hogy Fábry Zoltán életművének általános örököse, a Csemadok jó irányban lépett az „elkötelező örökség“ továbbél- tetése, kisugárzása érdekében. Az idén alapított, s most először odaítélt Fábry Zoltán-díj is e mind céltudatosabb munka egyik bizonyítéka Remélhetően mielőbb megvalósul az a javaslat is, hogy a legjobb előadásokat gyűjtve kell kiadni. J ó elgondolás eredményeképpen a Csemadok KB Elnöksége ezúttal Kassán ülésezett, s a tanácskozáson nagy figyelmet szenteltek a Fábry Napok hosszútávú koncepciójának, keresve az életmű közkinccsé tételének újabb lehetőségeit. Ma már nyilvánvaló, hogy a Fábry Napok akkor lesz tartalmas és sokak számára vonzó rendezvény, ha nem az unalomig ismételgetünk általánosságokat, hanem az író szellemiségéhez méltóan értekezünk nemzetiségi létünk, kulturális életünk gondjairól, tennivalóiról. Az első lépéseket éppen az említett elnökségi ülésen tették meg e koncepció teljes érvényesülése érdekében. Az idei Fábry Napok mérlege tehát mindenképpen pozitív. Elsősorban azért, mert a tartalmas előadások, s az éjszakába nyúló baráti eszmecserék során még inkább tudatosítottuk mi mindent kell tennünk - egyénileg és intézményesen is - azért, hogy Fábry Zoltán erkölcsi és gondolati jelenléte még meghatározóbb legyen tudatunkban és kultúránkban. SZILVÁSSY JÓZSEF Ma: Gorin-bemutató a Tháliában A noszf 70. évfordulója tiszteletére a kassai (Košice) Thália Színpad Grigorij Gorin Fenomé- nek című kétrészes szatirikus vígjátékát mutatja be. Mi a jellemző Gorin művészetére? Elsősorban a bátor szókimondás, a dolgok néven nevezése. Mint gyakorló orvos - az egyik baleseti állomáson dolgozik - kitűnő emberismerettel rendelkezik s vallja: nemcsak az orvosi szikével, hanem a nevetéssel is fel lehet oldani szorongásokat, görcsöket. Ezért is bírálja az olyan emberi gyarlóságokat, mint például a csúszópénz elfogadása, a rosszul működő szolgáltatások, a bürokratizmus elhatalmasodása, a szellemi tunyaság. Társadalmi ihletésű műveiben, drámáiban, elbeszéléseiben a kor negatív jelenségeire hívja fel a figyelmet; humora a művelt ember iróniájával párosulva megtalálja az utat az emberek lelkiismeretéhez. Miről is szól a Fenomének? Lericseva, a pszichológus különleges képességű embereket talált. Prohorovot, aki pszichikai erővel tárgyakat tud „mozgatni“ (Pólós Árpád), Kljagint (Várady Béla), aki „átlát“ a falon és Iva- novot (Dudás Péter), aki „gondolatolvasó“. Természetesen mindnyájukról kiderül, hogy csalók. Mindezt Gorin olyan drámai szituációkba emeli, amelyek magukban hordozzák a helyzetkomikum sokrétű lehetőségeit. GYÜRE LAJOS Szeberényi Zoltán, a bírálóbizottság elnöke gratulál a vetélkedő győzteseinek, a szepsi (Moldava nad Bodvou) csapat tagjainak (Vass Gyula felvétele) ÚJ SZÚ 6 1987. XI. 19.
