Új Szó, 1987. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1987-10-12 / 239. szám, hétfő

ÚJ szú 5 1987. X. 12. Ismét kigyúlnak az őrtüzek A Szocialista Ifjúsági Szövetség alig egy hete véget ért IV. kongresszusa is megerősítette, hogy a szerve­zet egyik legfontosabb feladata az erős, edzett, a testi­leg és szellemileg harmonikusan fejlett ifjú nemzedék nevelése. Olyan nemzedéké, amely mindig készen áll az országépítő feladatok teljesítésére és a haza védel­mére. Ennek megfelelően megkülönböztetett figyelmet szentel a testnevelés, a sport és a honvédelmi sport szervezésének. A SZISZ legnagyobb rendezvénye az Őrtüzek a hegyekben tömegverseny, amely hamaro­san fontos állomásához érkezik. Ennek a kapcsán beszélgettünk dr. Ľubomír Macejíkkal, a SZISZ Szlo­vákiai Központi Bizottsága testnevelési és honvédelmi osztályának vezetőjével. • Tulajdonképpen mi rejtőzik az Őrtüzek a hegyekben elnevezés mögött?- Az Őrtüzek a hegyekben szö­vetségünk legnagyobb honvédelmi sportversenye, amely egyre na­gyobb tömeget mozgat meg. Elő­ször a szlovák nemzeti felkelés 35. évfordulója tiszteletére rendeztük meg, és innen ered a seregszemle elnevezése is. Ezzel a honvédelmi többtusával akartuk bizonyítani, hogy méltóak vagyunk a partizánok, a felkelés résztvevőinek örökségére. Elvégre nyilvánvaló, a hegyekben a zord körülmények között a bátor­ság mellett komoly fizikai helytállást is tanúsítottak. Úgy gondoltuk, bebi­zonyítjuk: ha kell, mi is képesek leszünk helytállni. • Miből áll a verseny?-Tulajdonképpen három önálló lépcsőzetes versenyről van szó, va­lamennyi jellegzetesen honvédelmi többtusa. Az első a SZISZ honvé­delmi háromtusája, amely futásból, úszásból és céllövésből áll. A másik a felkelés partizángéppisztolyáért folyó honvédelmi öttusa: céllövés légpuskával, célbadobás gránáttal, kötélmászás, egészségügyi és tűz­védelmi verseny. Végül a gyengébb nem számára van a Nők védik a ha­zát elnevezésű honvédelmi többtu­sa, a következő versenyszámokkal: céllövés légpuskával, célba dobás krikettlabdával, egészségügyi és tá­jékozódási verseny. Az első ver­senyben háromtagú csapatok és egyének indulhatnak, a másik kettő kimondottan csapatverseny már- csak azért is, mert némely számban a versenyzők egymásra vannak utalva, meg nem utolsósorban a kö­zösségi szellemet is ápolni akarjuk. A fiúk és a lányok is három korosz­tályban versenyeznek. Az elsőben a 14-16 évesek, a másodikban a 17-19 évesek, a harmadikban a húsz évesnél idősebbek. A legfia­talabb korosztály ezer métert fut és 50 métert úszik, a többi kategóriá­ban a futásban 3000, úszásban 100 méter a táv. • Hogyan zajlik a több szakasz­ból álló verseny és milyen fontos eseményre kerül sor?-November 12-15. között Po­važská Bystricában rendezzük a SZISZ honvédelmi háromtusájá­nak szlovákiai döntőjét. Ide azok jutnak el, akik az alapfordulók után a járási, majd a kerületi seregszem­lén a legtöbb pontot gyűjtötték össze. Ezzel kapcsolatban hadd mondjam el, hogy 1984-ig minden évben egyszerre rendeztük mindhá­rom verseny szlovákiai döntőjét. Ez egy nagyon költséges mamutver­seny volt, amely a látványossága mellett sportszempontból nem sokat ért. Ezért úgy döntöttünk, a későbbi­ek során csak minden öt évben, a felkelés kerek évfordulóján rende­Seatle készül a II. Jóakarat-verseny re Walsh nyilatkozata a szovjet újságíróknak Jól haladnak az amerikai Washing­ton állambeli Seattle-ben 1990-ben sorra kerülő második Jóakarat-versenyek elő­készületei. Eddig 23 amerikai televíziós társaság jelentette be, hogy igényt tart a közvetítés jogára. „Ezzel biztosítottnak tűnnek a fő bevételi források, tehát a játé­kok megrendezésének nincs akadálya. A televíziós társaságok érdeklődése a legderülátóbb elvárásainkat is felülmúl­ta“ - jelentette ki Terence McGuird, a Turner Brodcasting System tévétársa­ság gazdasági igazgatója. Mint ismere­tes, ez a társaság támogatta a Jóakarat­versenyek rendezésének gondolatát. Az első rendezvénynek tavaly Moszkva adott otthont, s az eseményt nagy sikerrel bo­nyolították le. A rendezők szerint a seatt- le-i versenyek költségei 35 - 50 millió dollárra rúgnak majd. Robert Walsh, az 1990-es Jóakarat­versenyek szervező bizottságának elnöke a Szovjetszkij Szportnak nemrégiben adott nyilatkozatában kijelentette, hogy hamarosan megkezdi tevékenységét a 20 000 önkéntes és 300 fizetett munka­társból álló rendező bizottság. Walsh, aki 1986 óta már tizedszer látogatott el a szovjet fővárosba, arról is tájékoztatta az újságírókat, hogy a szervezők fő figyel­me jelenleg az új úszómedence felépíté­sére irártyul. Ehhez a létesítményhez ha­sonló csupán kettő található az Egyesült Államokban, az egyik Austinban, a másik pedig Indianapolisban. A sportszerető közönség kíváncsian várja a világ sportolóinak újabb sereg­szemléjét. A legnagyobb a lelkesedés ter­mészetesen az USA északnyugati részé­ben, s nemcsak Seattle-ben, de Wa­shington állam egyéb területén, sőt Port- landban és Oregon államban is. ,,A ver­senyek előkészítése kapcsán Seattle la­kossága sok mindent megtudott a Szov­jetunióról. A rendezvény színhelyére szovjet evezősök, tornászok és sakkozók látogattak el, a közeljövőben pedig a röp- labdázók készülnek a városba. Nemcsak a sport terén fűződtek szorosabbra a kap­csolatok, de a kultúra és a művészet terén is. Ez az együttműködés pedig hozzájárul a kölcsönös megértéshez“-hangsúlyoz­ta Bob Walsh. A továbbiakban nagyra értékelte azt a tényt, hogy a Jóakarat­versenyek szervezői nem a bevételt te­kintik fő célúknak. (zsi) Egészséget kétezerre? Az egyénnek fel kell ismernie, hogy a mozgáshiány gyengévé, kevésbé ellen­állóvá teszi az embert, tehát megkeseríti életünket, s még meg is rövidítheti. Mind­nyájan tudjuk, hogy a kényelmes életmód, a túlzott táplálkozás rendkívül veszélyes. Mégis, amikor dönteni kell, hogy magunk is kapcsolódjunk a rendszeresen sporto­lókhoz, mindig találunk valami kibúvót, amellyel sikerül elodázni a rendszeres testmozgás megkezdését. Holott csakis a megfelelő terhelésű testi tevékenység útján érhetjük el azt az edzettségi szintet, amely életvitelünk szempontjából nélkülözhetetlen. Szüksé­günk van a rugalmasságra, sót meg kell tanulnunk a test úgynevezett ellazitását is. Fölösleges, sót veszélyes a bőr alatti zsírrétegek lerakódását megengedni, s ha már van ilyen, akkor mindent meg kell tennünk, hogy attól a legsürgősebben megszabaduljunk. Mindnyájunk érdeke, hogy jó erőnlétű- ék legyünk, hiszen az edzett, egészséges ember szervezete alkalmasabb a munká­ra, mint az edzetlené, s nagyobb a szer­vezet ellenálló-képessége a civilizációs ártalmak ellen is. Mit tanácsolhatunk a helyes életmód kialakítására? Az első és legfontosabb a rendszeres mozgás, de legalább ennyire fontos, hogy úgy szabályozzuk étkezésünket, hogy le­hetőleg a zsírréteg kerülje el testünket. A jó erőnlét nem azt jelenti, hogy súlyemelőizmokkal kell rendelkeznünk. Csupán azt, hogy nincs rajtunk fölösleges súly, hogy egészségesen táplálkozzunk, s a napi programunkban teret adunk a rendszeres testmozgásnak. A szerve­zetnek nem a mozgás árt, hanem az alváshiány, s mértéktelen evés-ivás, a dohányzás, az alkohol és az idegrend­szeri ,,túlfeszítettség“. A testmozgás napi minimumait orszá­gonként máshogy határozzák meg Ah­hoz, hogy eme követelmények bármelyi­kének eleget tudjunk tenni, természete­sen rendszerességre van szükség. Érde­mes elkezdeni napi öt perc mozgással, s utána emelkedhet csak ez az idő. Napi mozgási minimumok - A japánok szerint: 15 perc futás, 6 perc gimnasztika, W perc kerékpározás. A szovjetek szerint: 10 perc futás, 12 perc úszás, 20 perc gyaloglás, 10 perc gimnasztika. A finnek szerint: 18 perc futás, 25 perc gyaloglás, 15 perc kerékpározás. Az amerikaiak szerint: 12 perc futás, 25 perc gyaloglás, 15 perc úszás, 20 perc kerék­pározás. GAYER JÓZSEF zünk szlovákiai döntőt. Csakhogy erre alulról olyan hangok érkeztek, hogy ez nem helyes, mert nincs ami ösztönözze, motiválja őket, mivel­hogy az első fordulók elég szűk keretek között zajlanak. Azt indítvá­nyozták, minden évben tartsunk dön­tőt, de minden évben más és más versenyszámban. Ezt a javaslatot elfogadtuk. Idén tehát a háromtusa van soron. • Az elején említette, hogy az Őrtüzek a hegyekben a SZISZ leg­nagyobb honvédelmi versenye. Mire alapozza ezt?- Az érdeklődésre, öt évvel eze­lőtt például az első fordulókban -, mert ez a mérvadó - még csak mintegy huszonegyezren indultak. Tavaly viszont már több mint hetven­ezren, idén nyolcvanezren is lehet­tek. Pontos számot roondani úgy­szólván lehetetlen, de ez nem is lényeges. Az a lényeg, hogy valóban a fiatalok óriási tömege érdeklődik a verseny iránt. A szlovákiai döntő­ben egyébként száznyolcvanan áll­nak rajthoz. • A sportteljesítmény és egyéb szempontból milyennek tartja a ver­senyt?- Már az is nagy dolog, hogy nyolcvanezer fiú és lány gyakorolja a céllövést, fut és úszik, vagyis csu­pa olyan dolgot művel, amely az általános honvédelmi felkészülés szempontjából rendkívül fontos. So­kan éppen az „őrtüzek“ során kezd­ték el, és ma már versenyszerűen foglalkoznak a céllövéssel, a terep-, illetve tájfutással. Nagy örömünkre szolgál, hogy a verseny ennyire népszerű, ezért máris elmondom: hogy bár még csak most lesz a szlo­vákiai döntő, szeptember elejétől folynak az újabb évfolyam alapfor­dulói az egyes számokban vagy va­lamennyiben egyszerre, tetszés szerint. A végső határidő 1988 ápri­lis 30-a. Addig remélhetőleg sok szép versengésnek leszünk tanúi. PALÁGYI LAJOS Kaszparov-Karpov negyedszer 1986. október 9-én ért véget Le­ningrádban a harmadik Kaszparov -Karpov világbajnoki páros mérkő­zés 24., utolsó játszmája. Kaszparov megvédte világbajnoki címét. Ma kezdődik a negyedik mérkő­zés első játszmája Sevillában, a Lo­pe de Vega Színházban. A két nagy­mester, mint a két legutóbbi össze­csapás alkalmával, 24 játszmát vált egymással. Ha valamelyik előbb éri el a 12,5 pontot, akkor a mérkőzés véget ér. 12-12 arányú döntetlen esetén Kaszparov megtartja címét. Ezúttal már három évre, mert a kö­vetkező világbajnoki viadalt csak 1990-re tervezik. Egyedülálló a sakkvilágbajnokság 100 éves történetében (az elsőt 1886-ban rendezték), hogy két játé­kos ily sokszor mérkőzik egymással - ilyen rövid idő alatt. Ha Sevillában mind a 24 játszmára sor kerül, akkor Kaszparov és Karpov összesen 120 partit játszott a világbajnoki címért. A mérleg: egypontos előny Kaszpa­rov javára. A két nagymester az utóbbi hóna­pokban jórészt eltűnt a színről, Kar­pov esetében ennek sakkon kívüli oka is van: másodszor is megnősült. Felesége, Natasa, a moszkvai Lenin Könyvtárban dolgozik. Az utóbbi mérkőzéseken Karpov állandó szur­kolója volt, lehet, hogy Spanyolor­szágba is elkíséri. Egyébként Karpov bizakodóan nyilatkozott esélyeiről. Sakkozása rendben van - mondotta, csak az időzavar jelent negatív jelenséget. ,.Csapata“ némileg módosul, mert kiválik belőle Szalov, a sziráki zóna­közi verseny egyik győztese, aki maga is világbajnokjelölt lett. Míg Karpov odesszai utazása in­kább nászútnak tekinthető, Kaszpa­rov a hegyekben töltötte a felkészü­lés utolsó idejét. A Kaszpi-tenger mellett, ahol régebben fel szokott készülni, nagyon meleg volt. Az ö „csapatában“ is van változás. Ma­radt a két „alapító tag“, Sakárov és Nyikityin, valamint a Ivóvi Dorfman nagymester. J. Vlagyimirov helyét azonban a tbiliszi Azmaiparasvili mester foglalta el. A kérdésre, hogy miért nem választ erősebb szekun- dánsokat magának, Kaszparov már régebben válaszolt: az a fontos, hogy társai megértsék, és jó kollektí­vát alkossanak. Mint mindig Kasz­parov nagy teret szentel a fizikai erőnlétnek. Napi két-öt kilométert fut vagy gyalogol, ezenkívül teniszezik. Kaszparov is bizakodik a siker­ben. A két utolsó mérkőzés megnye­rése mellette szól. Botvinnik véle­ménye, aki annak idején mind Kar­pov, mind Kaszparov tanítómestere volt. „Kaszparov erősebb, de van egy veszélyes ellensége: saját ma­ga. Ha túl optimista hangulatba rin­gatja magát, könnyen nehézségek­kel találhatja magát szemben“. Mint a múltban, a fordulókat hét­főn, szerdán és pénteken játsszák, a közbenső napok függ- vagy sza­badnapok. Vasárnap pihenőnap, (i) Felnőtt a csodagyerek A szeptemberi ostravai 58. súly­emelő-világbajnokságon, a súlycso­portok számának megfelelően, tíz aranyérmet osztottak ki. Ebből ötöt a bolgárok, négyet a Szovjetunió, egyet pedig Magyarország nyert. Jurij Zaharevics azon kevesek kö­zé tartozik, akik világcsúccsal ke­rültek a dobogó legmagasabb fokára (110 kg). Szakításban 203 kilogram­mot (ez volt a vi­lágcsúcs), lökés­ben 242,5 kg-ot tartott meg a feje fölött s ez 445 kg- os összetettet je­lent. Ezzel 10-10 kilóval előzte meg az ezüstérmes magyar Jacsó Jó­zsefet és a bronz­érmes csehszlo­vák Anton Bara- niakot, akik között a testsúlykülönb­ség döntött. (Ja­csó 20 dekával könnyebb volt ...). Zaharevics, aki eddigi kereken negyven világre­kordjával a jelenlegi aktív verseny­zők között csúcstartó, annak idején amolyan „csodagyerekként“ kezd­te. Történt ez pedig még a bolgár súlyemelő-tinédzserek színrelépése előtt, tehát a szovjet fiúnak a vi­lág élmezőnyébe való betörése a nyolcvanas évek elején igazi szen­zációnak számított. Még 1981-ben, vagyis tizennyolc esztendős korá­ban (1963. január 18-án született) írták rá először nevét rekordlistára. Egy évvel korábban, a moszkvai olimpia esztendejében, tizenhét évesen a juniorok között, a kilenc­ven kilogrammos súlycsoportban lett Európa- és világelső. Azóta, testsú­lyát tekintve, fokozatosan „végig- zongorázta“ a következő két súly­csoportot, ami húsz kiló pluszt jelent. Természetesen nem zsírtömegről, hanem izomzatról van szó... Egyébként élete első versenyén, tizenegy éves korában, egy év edzést tudva maga után, 48 kilót Jurij Zaharevics (A szerző felvétele) mutatott alatta a mérleg. A szakítás­ban harminc, a lökésben negyven kilót emelt a feje fölé s az összetett­ben harmadik lett. Tizenhárom esz­tendősen, külön engedéllyel már a 18 éves felső korhatárral megha­tározott ifjúságiak között lépett do­bogóra ... Mára már felnőtt az egykori cso­dagyerek. Ha a budapesti 1983-as Pannónia Kupán történt súlyos kö­nyöksérülését nem vesszük figye­lembe, szinte törés nélküli a pályafu­tása. Sorozatban szállítja a győzel­meket és az érmeket s az utóbbi években némileg válságban lévő szovjet súlyemelő-csapat legbizto­sabb pontja. Szimpatikus, ahogy mindmáig tisztelettel és megbecsüléssel be­szél első edzőjéről, Viktor Pavlovics Naumenkovról, aki annak idején, amikor tízéves kisgyerekként négy évvel idősebb Vászja bátyjával elő­ször ment le a dimitrovgrádi edzőte­rembe, nem zavarta el; türelmesen és speciális, az ifjú szervezetet foko­zatosan terhelő edzésmódszereket kidolgozva foglalkozott a kisfiúval. Naumenkov ma, tizennégy év után is Zaharevics edzője! Jurij Zaharevics jól megtermett, 180 centi magas fiatalember. És jelentős testsúlya ellenére nem amolyan nehézkes mackó; rendkívül ruganyos, mozgékony, egész sor ki­egészítő sportágban, a röplabdától a teniszig, nagyszerűen szereplő sportember. Élő cáfolata annak, amit még ma is sokan hisznek a súlyemeléssel kapcsolatban, hogy tudniillik a súlyzós edzés lassítaná a növekedést, fékezné az ifjú szer­vezet fejlődését. Zaharevics példája, eredményei, felkészültsége és sok­oldalúsága éppen az ellenkezőjét bizonyítja... A bajnok különben jókedélyű, nyílt, szimpatikus egyéniség. Test- nevelési főiskolát végzett, jelenleg katonatiszt és legnagyobb hobbija a családja: felesége és hároméves Ványa nevű fia, akiktől - az él­sportolók sorsa már ilyen - bizony elég gyakran van távol. A versenyzést azonban - lega­lább a jövő évi olimpiáig - minden­képpen folytatni akarja... MAJOR LAJOS rSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSjrSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJVSSSSJ Balról a világbajnok Garri Kaszparov, jobbról a kihívó Anatolij Karpov (ČSTK-felv.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents