Új Szó, 1987. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1987-10-08 / 236. szám, csütörtök

Fiatalos hangulat, alkotókedv Jegyzetek a SZISZ IV. kongresszusáról KOMMENTÁLJUK Az innováció és az árak Üzletjárásaim során már nemegyszer voltam tanúja, hogy az újdonságként megjelölt árukat felfedezve a vevők többsége nem azt nézi, milyen új, jobb tulajdonságokkal rendelkezik a termék, hanem először az árát veszi szemügyre. S bizony ne. legyszer hangzik el az ironikus megjegyzés: innovált a termék és az ára is. Ez utóbbi viszont sohasem alacsonyabb a korábban is forgalma­zott „elavult“ termék áránál, hanem minden esetben magasabb. Az árképzéssel és az árak jóváhagyásávával megbízott szak­emberek bizonyára minden esetre megtalálnák a megfelelő magyarázatot, azt hogy miért hagyták jóvá a termelő által javasolt, vagy közös megegyezés alapján engedélyezett kiske­reskedelmi árat. De a fogyasztót ez nem érdekli. Hisz, ha logikusan elgondolkozunk azon, hogy az újítási javaslatok benyújtását, az innováció fontosságát azért hangsúlyozzuk lép- ten-nyomon, hogy a termékek gyártásánál csökkenjen az energia- igényesség, lehető legjobban érvényesüljenek az ésszerűsíté­sek, előtérbe kerüljön az anyagtakarékosság, akkor ennek a vég­termék árában - ha már az előállítási költségek csökkentek - is meg kellene mutatkoznia. A mi gazdaságunkban ez azonban épp fordított módon nyilvánul meg. Példáért nem kell messzire menni. A vásárlók körében sok vitát, véleménycserét váltottak ki a különlegesen igényes vevők számára berendezett ESŐ sarkok és luxus boltok. Nemcsak azért, mert még a magas árak ellenére is szegényes a kínálat ezekben, hanem az ott árusított termékek miatt is. Sokan moso­lyognak azon, hogy a luxuscikkek közé sorolták a házi disznó­sajtot, a hurkát és a dupla áron árusított virslit. Nemcsak mint a kereskedelem kérdéseivel foglalkozó újságí­rót, hanem mint gyakorló háziasszonyt is örömmel tölt el, ha élelmiszeriparunk új termékeit látom a polcokon. Legutóbbi élelmiszervásárlásomkor több innovált termékre lettem figyel­mes. örültem is, meg el is gondolkodtam ezek láttán. Annyit hánytorgattuk fel a tejiparnak, hogy nem újít, s íme egy új csomagolás: krémszerű, csemege savanyú tejföl 3,60 koronáért. A korábbi, Bratislavában gyártott, igaz, nem volt krémszerű, a zsiradéktartalma is csak 16 százalékos volt - az új terméké 18 százalék - és 3,10 koronába került. Azt értem, hogy a magasabb zsiradéktartatalom miatt magasabb az ár, de miért úgy innovál- nak, hogy egyre több fogyasztó vétsen az annyit hangoztatott ésszerű táplálkozás szabályai ellen? Lakótelepünkön többségében fiatal, kisgyermekes családok élnek. A babapiskótát ezért általában nem is rakják a polcokra az eladók, mert a kartondobozokból is gyorsan elfogy. Nem tudom így lesz-e az innovált babapiskótával is. A prágai csokoládéipari vállalat Lomnice nad Popelkou-i üzeme gyártja és 4,60 koronába kerül. A közönségeset, a régit 3,40 koronáért árulták. Hogy az a kis kakaó 1,20 koronába kerülne csomagonként? Lehet. Ugyanis a fél literes zacskós tej kakaóval dúsítva 2,10-be kerül, tehát 1,10-zel drágább a közönséges tejnél. Bárhogy is számol­gatom a kakaó árát, úgy gondolom, a termelők alaposan felszá­molták az említett termékek esetében a „keverési“ költségeket. S hogy kinek jók, hasznosak az ilyen áruk? Az árak miatt a termelőknek bizonyára, hisz nekik a koronában kifejezett árutermelési érték a fontos mutatók közé tartozik. Ily módon az innovációs követelményeknek is eleget tesznek, s még prémiu­mot is kapnak az ügyességükért. A kereskedelem sem jár rosszul, hisz bővíti a kínálatot és az sem elhanyagolható tény, hogy a drágább áruból gyorsabban lehet magasabb forgalmat elérni. És a fogyasztó? Számára megmarad az a lehetőség, hogy eltöprengjen az innováció lényegén és eldöntheti, megfizeti-e a magasabb árat az újért, vagy a régi, megszokott termékeket veszi továbbra is. DEÁK TERÉZ LEVELEK KÖZÖTT TALLÓZVA Prágában a SZISZ IV. kongresz- szusa vidám hangulatban, alkotó szellemben zajlott. A 3,5 millió SZISZ-tagot képviselő 1240 küldött a CSKP Központi Bizottságának, a Csehszlovák Nemzeti Front Köz­ponti Bizottságának és a szövetségi kormánynak Gustáv Husák által ve­zetett küldöttségének jelenlétében megtárgyalta és megvitatta a III. kongresszus óta elért eredménye­ket, az ifjúsági mozgalom, a SZISZ- munka hiányosságait és ezek kikü­szöbölésének módját, és meghatá­rozta a következő időszak legfonto­sabb feladatait. A jó hangulatot már csütörtök es­te megteremtette a Julius Fučík Mű­velődési és Pihenőpark sportcsar­nokában megalakított „10 000 fiatal klubja“, amelyben három órán ke­resztül énekelhettek együtt a fiatalok kedvenceikkel, a cseh és a szlovák könnyűzene kiválóságaival. De volt ott néptánc és látványos sportbemu­tató is. A hangulat hasonló volt a Kultúrpalotában. Mintegy 300 fiatal zenész, táncos fergeteges produkci­ói töltötték ki a tanácskozás szüne­teit. Látnivaló is akadt bőven. A SZISZ KB által szervezett ifjú képzőművészek táborában született alkotásokból válogatva „Lučatín“ címmel láthattunk tárlatot. A színes fotókiállítás a gyerekek és az ifjúság életéből a legörömtelibb, a siker pil­lanatait örökítette meg. A Mladá Fronta és a Smena Lap- és Könyvki­adók legújabb könyvtermésükkel voltak jelen a Kultúrpalotában. A fia­talok 140 kidvány között válogathat­tak. Csupán az első szünetben 35 ezer korona értékben keltek el az ifjúsági kiadók termékei. Ószi és téli útjairól adott információkat az Ifjúsá­gi Utazási Iroda, melynek révén a két kongresszus közötti időszak­ban 504 ezer fiatal utazhatott kül­földre, 3,5 millió napot töltve a világ 38 országában. A Zenit mozgalom eredményeit bemutató kiállítás a híradás- és szá­mítástechnika, a szórakoztató elekt­ronika újdonságait mutatta be. Nagy sikere volt a Škoda Favoritnak. A pi­onírok eladásra kínáltak sok apró csecsebecsét, valamint azt a kisle­mezt, melyre a kongresszus két da­lát préselték, s ezek értékesítésével szombat estig 19 084 koronával nö­velték a szolidaritási alapot. A fiatalos lendület, tenniakarás nemcsak a Kultúrpalota légkörét jel­lemezte, hazánk egész területén ak­tivitásra ösztönözte a fiatalokat. Kö­zel 500 üdvözlet érkezett, ebből 50-et személyesen adtak át a SZISZ és pionírszervezete képviselői. So­kan a szocialista felajánlások ered­ményeivel tisztelegtek a kongresszus­nak, ezeket a Kassáról (Košice) Prá­gába érkezett stafétafutás résztve­vői közvetítették. Prágában így sze­reztek tudomást többek között arról, hogy Frydlant na Ostrovici pionírjai 3000 négyzetméter zöldterület fölött vállaltak védnökséget. A komáromi (Komárno) városi SZISZ-szervezet átadta fiataljainak a felújított ifjúsági klubot. A boroticei pionírcsapat a kongresszus alkalmából 2500 ko­ronát küldött a nicaraguai pionírok­nak. Frýdek Místekben a fiatalok minden küldött tiszteletére egy, azaz összesen 1240 facsemetét ültet­tek el. Érdekes rekordok is születtek. Zdenék Karlik ötlete további 16 diák­nak tetszett meg. Péntek reggel in­dultak el Sečból, hogy estére 120 kilométer megtétele után kerékpá­ron megérkezzenek Prágába. Ugyancsak sikerült egy nap alatt megtenni az utat Brnóból Prágába 30 szakmunkástanulónak, akik a stafétafutás mellett döntöttek. Re­kordnak számít Dušan Pašeknek, a Slovan Bratislava jégkorongozójá- nak teljesítménye, aki esténként az edzésekre Bratislavába repült, reg­gelenként pedig vissza Prágába, hogy küldöttként jelen lehessen a ta­nácskozáson. A legnagyobb sikert a 41 éves Miroslav Markos festő­mázoló aratta, aki két nap alatt, 1500 kilométer megtétele után, Kas­sán és Plzeňen keresztül kerékpár­ján Prágába érkezett, hogy üdvözöl­hesse a kongresszus küldötteit és vendégeit. S hogy általában mi volt a véle­ménye a küldötteknek a három napról? Patassy Lehel zselízi (Želiezov­ce) gimnazistával még pénteken be­szélgettem. Elismeréssel szólt a kongresszust jellemző élénkségről és változatosságról, az értékes fel­szólalásokról, és türelmetlenül várta a szombati tanácskozást, amikor a küldöttek hat csoportra osztva vi­tathatták meg az ifjúság legégetőbb problémáit. Valamennyi fiatal di­csérte a hat vitaközpont munkáját, ahol közvetlenül, egymás felszólalá­saira azonnal reagálva, átfogó képet kaphattak a fiatalok életéről. Fehér György szakmunkástanuló: - Sok barátot, új ismerőst szereztem. Megismertem mások törekvéseit, gondjait. Remélem a kongresszus újszerű gondolatiságát követve, a mi iskolánkban is megsokszorozódnak az olyan rendezvények, melyek erő­sítik a közösségi szellemet. Tomáš Róka hivatásos katonatiszt: - örü­lök, hogy gazdag kínálat volt köny­vekből, kulturális rendezvényekből. Külön kiemelem, hogy nagy érdeklő­dés mutatkozott irántuk, örömmel tapasztaltam, hogy nem szigetelőd- tek el a katonák a civil fiataloktól, így itt, ezen a fórumon is lehetőség nyílt arra, hogy népszerűsíthessük a néphadsereg küldetését. Talán a SZISZ is többet tehetne a sorköte­lesek felkészítésében, akik gyakran nem megfelelő fizikai erőnlétben, vi­lágnézeti ismeretekkel érkeznek ha­zafias kötelességüket teljesíteni az egyes alakulatokhoz. Pósa Judit ter­vező: - Nagyon jól éreztem magam, pezsgő volt az élet Prágában. Sok minden elhangzott, többen mutattak rá a nem kívánatos jelenségekre. Viszont nem elég csak szólni ezek­ről, tenni kell ellenük. Egész éjjel a SZISZ-munka új formáit, módsze­reit vitattuk küldött-társainkkal. Judi- tot a SZISZ Központi Bizottságának tagjává választották. Angyalik Gyula szakmunkás: - A SZISZ-munka és a munkahelyi feladatok elválaszthatatlanok. Már az ifjúsági szervezetben is kell alakí­tani a kezdeményezőkészséget, hogy a fiatal munkahelyi feladatkörét is hasonló hozzáállással végezze. Rá kell mutatni, mint ahogy a kong­resszus is tette, az elmarasztalható jelenségekre, hogy kiküszöbölhes­sük azokat. Csak így képzelhető el a SZISZ-tevékenység további javu­lása. A Kultúrpalota vasárnap két óra­kor bezárta kapuit a küldöttek mö­gött. Úgymond, a kongresszus befe­jeződött. De a fiatalok eszmecse­réje ezzel remélhetőleg nem ér vé­get. Folytatódik az egyes SZISZ- szervezetek gyűlésein, ahol a kül­döttek beszámolnak tapasztalataik­ról. Ha a beszámolókat tettek is követik, a SZISZ-munka az egyes szervezetekben megélénkül, fellen­dül. A kongresszus kijelölte az utat, de napi problémáinkat megoldani helyettünk nem tudja. Rajtunk a sor, SZISZ-tagokon. TALLÓSI BÉLA nevét tüntették fel. Ez nem egyedi eset: Máskor is előfordult, hogy részben vagy teljes mértékben az ismeretlenség homályában maradt a levél írója. Ez ugyan szerintünk indokolatlan, hiszen panaszlevél esetében, kivált ha kéri a panaszos, úgysem tudatjuk az illető személlyel vagy munkahellyel, szervezettel, akire, illetve amelyre panaszkodtak. Viszont a panasz kivizsgálását meg- könnyithetné, ha személyesen fel­kereshetnénk a levél íróját, s egyes részletkérdésekre is fényt deríthet­nénk. Olykor ez csupán azért nem lehetséges, mert olvashatatlanul tünteti fel a levélíró a helységnevet Ezért nem válaszolhattunk annak a levélírónknak sem, aki a túlzottan pazar szalagavatók rendezését tart­ja fölöslegesnek, s főleg a szülők számára elfogadhatatlannak és ér­telmetlennek az ezzel járó kiadáso­kat. Ezt, mint ahogy az italozással járó bankettek rendezését is, már sok helyütt szóvá tették. Újságokban is joggal bírálták. Levélírónk észre­vételét tehát helyesnek tartjuk. A pe­dagógusok alkoholfogyasztásának károsságával is egyetértünk. Vi­szont nem osztjuk véleményüket abban, hogy - mint azt szintén írja - fölösleges a mintatanítások rende­zése. Hiszen ez a pedagógusok számára igen hasznos tapasztalat- csere s végül a tanulók is hasznát veszik. Számos elgondolkoztató észre­vételt tartalmaz a budapesti Szabó Gábornak és nejének levele. Szabó­ék már több mint két évtizede járnak Tatranská Lomnicára. Úgy megsze­rették ezt a helyet, hogy már szinte otthon érzik magukat a Magas Tát­rában. Ezért érthető, hogy sajnálko­zásukat fejezik ki a környezettől ide­gen kockaházakból álló lakótelep építése miatt. Ugyanakkor nagy elis­meréssel vélekednek a Csorba-tó­nál újonnan épült faépületekről. Egyik levélírónk - címét nem tün­tette fel - arra panaszkodik, hogy nem kap Marina kekszet. Ez bizony bosszantó. Akárcsak az egyéb hiánycikkek is sok indokolt méltat­lankodást váltanak ki. Annál is in­kább, mivel a hiány oka nem ritkán az áru helytelen elosztása. A kereskedelemről szólva hadd említsük meg még a perbenyíki (Pri- beník) Kázsmér Éva érdekes gon­dolatokat tartalmazó levelét. Ez már csak azért is figyelemre méltó, mert a levél írója a pult mögöttiek vélemé­nyét tolmácsolja: maga is a kereske­delem dolgozója, a helyi vegyeske­reskedés vezetője; s véleményét élő szóban is elmondta, miután nemrég elbeszélgettünk vele. A vevők érde­keit az elárusítónak mindig szem előtt kell tartania, de a pult mögött állók szintén emberek, s őket is meg kell érteni. Különösen azt kell látni, mi az, amiről nem ők tehetnek. Ha kevés tejet, kenyeret rendelnek, a vásárlók az üzleteseket hibáztat­ják. Ám ha többet rendelnek, mint kell, a fölösleges a nyakukon marad. A vevőket az sem érdekli, talán nem is tudják, hogy az árut (legalábbis náluk) általában délben szállítják, s igy az üzleteseknek nincs ebéd­szünetük. Egyszóval azt ajánlja, hogy a vasárló igyekezzen az eladót emberileg megérteni, s akkor köl­csönös bizalommal tekinthetnek egymásra. A bizalom, az őszinte vélemény- nyilvánítás a jellemzője a szerkesz­tőségünkbe érkező levelek túlnyomó többségének is. S ez munkánkban nagy-nagy ösztönzést jelent. Ahol tudunk, segítünk. A temérdek ta­pasztalatot, észrevételt pedig olyan kiapadhatatlan forrásnak tekintjük, melyből mindig meríthetünk. FÜLÖPIMRE Jó ütemben folytatódnak a fekete-vági vízerőmű megrongálódott transzfor­mátorállomásának javítási munkái. A karbantartók a télre készülve már több berendezést ellenőriztek, s az egyik víztározót már kitisztították, és kijavítot­ták a víz által meggyengített részeket. E munkákat november elejéig be akarják fejezni, hogy a tél beállta előtt folyamatos legyen a villamosáram­termelés. A felvételen: Ján Kéštefran látható munka közben. (Vladimír Gabčo felvétele - CSTK) Szerkesztőségünkbe naponta sok levelet kapunk. Ezek egy része különböző észrevétel, javaslat, bírá­lat. Ezért úgy véljük, az olvasó szá­mára érdekes és némely esetben hasznos is lehet, haolykorlapunkban is foglalkozunk egyik-másik ilyen le­véllel. Ezek egy része nem egy eset­ben a lapunkban megjelent cikkek­hez fűz véleményt, amit mi termé­szetesen szívesen veszünk. Például S. Sándorné egy az Új Szóban közölt cikkre reagálva azt írja: szerinte és ismerősei szerint a Komáromban (Komárno) vásárol­ható kifli olyan kemény, mint a ka­szakó, s csak azért veszi, hogy prézlit készítsen belőle, mivel váro­suk boltjaiban az keserű. Nem kívá­nunk vele vitába szállni, hiszen nyil­ván saját tapasztalataiból indul ki. E levél kapcsán inkább azt emelném ki, ami olykor más levelekre is jel­lemző: írója nemcsak saját nevében állít valamit, hanem másokéban, is­merőseiében is. Ezzel is alátá­masztva az állítás hitelességét. Mi több, úgy ecsetelve észrevételét, mintha általános megfigyelés volna. Az utóbbi azonban egyáltalán nem biztos, hogy igaz, még ha őszintén, becsületes szándékkal állítja is vala­ki. Az általánosítás veszélye termé­szetesen az élet bármely területén fennáll. Különösen akkor, ha két- három vagy akár tíz-tizenöt tapasz­talati példát hajlandóak vagyunk ál­talános érvényűnek tekinteni. Pedig ilyen esetben aligha van szó több gyakorlati példáról. Mi sem merünk messzemenő következtetéseket le­vonni, s nem tölt el bennünket az önelégültség érzése, ha mondjuk la­punk egyik-másik írását öt-hat em­ber megdicsérte. Ezt a levelet, mint említettük, nem teljes névvel írták alá. Sőt, a feladó címe sem volt teljes, csupán a város

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents