Új Szó, 1987. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1987-10-07 / 235. szám, szerda

ÚJ szú 3 1987. X. 7. Évszázadok, évtizedek Az NDK-ban az egész eszten­dő egy évforduló jegyében zajlik: 750 éves a fővá­ros, Berlin. Igazán szép kor, még egy város esetében is, méltó arra, hogy külföldön is meg­emlékezzenek ró­la. Nos, hazánk­ban sem marad­tak el az évfordu­lós rendezvények, s ezek egyike az NDK bratislavai Kulturális és Infor­mációs Központ­jában tegnap megnyílt takaros kis kiállítás, amely Berlin múltját, s főleg jelenét mutatja be. Ebből az alkalomból ta­lálkozhattak az új­ságírók Werner Wollschlägerrel, Berlin főpolgár­mesterének he­lyettesével. Az NDK fővá­rosának mai arculata elválaszthatatlan egy másik - mára eső - évfordu­lótól. Az NDK kikiáltása óta eltelt 38 esztendő meghatározó Berlin életében - vallják maguk a berliniek. Soha nem folyt itt akkora termelés, annyi építkezés, mint az utóbbi majd’ négy évtized alatt. Ennek köszön­hetően vált Berlin igazi szocialista metropolissá, politikai, ipari, kulturális, idegenforgalmi központtá. Csupán egy példa a sok közül, amelyek azt bizonyítják, hogy Berlin ma gyors iramban fejlődik: a lakásépítés impozáns programja azzal számol, hogy az évtized végéig minden berlini családnak megfelelő saját lakása lesz. A tegnapi sajtóértekezleten hallhattuk, hogy ez reális, ugyanis a jelenlegi ötéves tervidőszakban, tehát 1990-ig 160 ezer lakás épül fel. A főpolgármester helyettese egy berlini szállóigét idézett, mely szerint „aki ünnepelni akar, annak építeni is tudni kell". Berlin szeptember 3- ával már teljesítette idei népgazdasági tervét. Tehát nyugodtan ünnepel­het... - P.G. Berlin - a béke városa Üdvözlő távirat (ČSTK) - Dmitrij Jazov hadse­regtábornok, a Szovjetunió honvé­delmi minisztere a Csehszlovák Néphadsereg napja alkalmából üd­vözlő táviratot küldött Milán Václa- vik hadseregtábornoknak, nemzet- védelmi miniszternek. A szovjet fegyveres erők és a saját nevében is szívélyesen üdvözölte a csehszlo­vák katonákat az évforduló alkalmá­ból. Rámutatott: megelégedéssel szögezhetjük le, hogy a Csehszlo­vák Néphadsereg tagjai mindenna­pos munkájukkal erősítik az alakula­tok harci készültségét és szilárdítják a Varsói Szerződés tagállamainak hadseregei közti baráti kötelékeket. Salvadorban biztosított a párbeszéd folytatása (ČSTK) - A salvadori kormány és a hazafiak közötti párbeszéd két közös bizottság lérehozásárói szóló megállapo­dással ért véget. A bizottságok feladata lesz, hogy kidolgozzák a békekötés felté­teleit. A tanácskozáson a Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front és a Forra­dalmi Demokratikus Front vezető szemé­lyiségei a hazafiakat, Jósé Napoleon Duarte elnök pedig a kormányt képvisel­te. A Guatemalavárosban augusztus ele­jén aláírt közép-amerikai béketervvel összhangban a Salvadorban létrehozan­dó egyik bizottság a harcoló felek közötti tüzszünet lehetőségeit tekinti át, a másik amnesztia és a demokratikus reformok kérdéseivel fog foglalkozni. A bizottsá­goknak nyolc-nyolc tagja van, fele arány­ban vannak képviselve bennük a kormány és a hazafiak. Munkájuk eredményéről november 4-ig kell beszámolniuk Arturo Rivera y Damas San Salvadori érsek­nek, aki a párbeszédben közvetítőként szerepelt. Megfigyelők már a tárgyalások puszta tényét is jelentős eredménynek tartják. A közös bizottságok létrehozásával lé­nyegében biztosított a párbeszéd folyta­tása. A lengyel kormány a gazdasági reform második szakaszáról (ČSTK) - A lengyel kormány hét­fői ülésén a gazdasági reform máso­dik szakaszának megvalósítási programját vitatta meg. A tanácsko­záson jelen volt Wojciech Jaruzels­ki, a LEMP KB első titkára, az állam­tanács elnöke. Az ülésen hangsúlyozták, a gaz­dasági reform nemcsak a gazdasági mechanizmusok átalakítását jelenti, hanem egyben a szocialista meg­újulás folyamatának is elválasztha­tatlan része. A program legfőbb célja a gazdálkodás hatékonyságának lé­nyeges növelése. A reform véget kell hogy vessen a pazarlásnak, az alacsony termelékenységnek és a rossz minőségnek. A program ugyancsak nagy hangsúlyt helyez a gazdasági egyensúlyra, amelyet főleg a kínálat növelésével kell elér­ni. Alapja a rentabilitás, az ésszerű foglalkoztatottság, a tüzelőanyag- és nyersanyagtakarékosság lesz. Radikális intézkedésekre van szük­ség a vállalkozói szellem és az inno­vációs aktivitás fokozása érdekében. E feladatok megvalósítása olyan komoly intézkedéseket követel meg, amelyek a nyugdíjak és az árak szerkezetének átalakítását tartják szem előtt az ésszerűbb gazdálko­dás érdekében. A gazdasági folya­matok irányítási rendszerében úgy­szintén mélyreható változásokra lesz szükség. A gazdasági reform második sza­kaszában az államigazgatási szer­vek és a gazdasági egységek közötti viszony megváltozik. Reformokat hajtanak végre a főhatóságok és a központi szervek felépítésében. Ennek következtében csökken a mi­nisztériumok, a főhatóságok, illetve a bennük dolgozók száma. A gazdasági reform második sza­kaszának programját a miniszterta­nács október 10-én megvitatásra a parlament elé terjeszti. AZ ALKOTMÁNY NAPJA A DEMOKRATIZÁLÁS ÉVÉBEN Nincsenek jogok kötelességek nélkül A Szovjetunióban ma van az alkotmány napja, a szovjet demokrácia ünnepe, azé a demok­ráciáé, amely az SZKP XXVII. kongresszusa és főleg a központi bizottság januári ülése után sosem látott mozgásba lendült. Tömören és találóan fejezi ezt ki a Több szocia­lizmust - több demokráciát jelszó. Az ideológiai ellenfelek a Nyugaton szívesen magyaráznák a saját szá­juk íze szerint ezt a megfogalmazást úgy, mint a szocializmus alapelvei- töl való eltávolodást. Óhajaikat majdhogynem valóságként tüntetik fel. Mihail Gorbacsov a francia közé­leti személyiségekkel tartott találko­zóján a múlt héten ezért ismét hang­súlyozta: „Nem mondunk le a szoci­alizmusról. Javítani akarjuk. Ezért mondjuk: több szocializmust. Nem mondunk le demokráciánkról. De épp a szocialista demokrácia adta lehetőségek kihasználásáról van szó. “ Az SZKP KB januári plenáris ülé­sének anyagai a társadalom demok­ratizálásáról úgy beszélnek, hogy ez az átalakítás lényege, s egyben annak garanciája, hogy a múlt hibái nem ismétlődnek meg: ,,Maga az átalakítás kizárólag a demokratizá­lás által és a demokratizálásnak kö­szönhetően lehetséges. Csak így lehet teret nyitni a szocializmus leg­hatalmasabb alkotó ereje - a sza­bad országban végzett szabad mun­ka és szabad gondolkodás - előtt." A központi bizottság azonban hozzáfűzte: „valódi demokrácia nem létezik törvényen kívül és a tör­vények felett". Döntő jelentőségű a társadalom alaptörvényének tisz­teletben tartása. Általánosan elis­mert tény, hogy a Szovjetunió mai alkotmánya, amelyet pontosan 10 évvel ezelőtt hagytak jóvá, biztosítja a szocialista demokrácia minőségi­leg magasabb szintre emelésének feltételeit. Most arról van szó, hogy ezeket a gyakorlatban hatékonyab­ban alkalmazzák. Mi akadályozza ezt? Alkalmam volt a közelmúltban meghallgatni Gennagyij Malcevnek, az SZKP KB mellett működő társa­dalomtudományi akadémia profesz- szorának rendkívül érdekes előadá­sát. A hallgatóságtól a következő kérdést kapta: miért tűzte ki a párt a „Tanulni a demokráciát" jelszót? Talán a hetvenes években keveset tanultunk? A válasz így hangzott: „Ott, ahol az irányítás adminisztratív módszerei voltak túlsúlyban, és ahol burjánzott a bürokratizmus, általá­ban csak könyvekből lehetett tanul­ni. Hiányzott a gyakorlat iskolája. Együtt a közös célért A csehszlovák sajtó 1947 októberében több kommentárt is közölt arról, hogy a csehszlovák parlament jóváhagyta a Ma­gyarországgal kötött békeszerződést. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának sajtóorgánuma, a Pravda ok­tóber 5-én pozitívan értékelte a fiatal ma­gyar demokráciának azokat az erőfeszíté­seit, hogy még szorosabb kapcsolatokat építsen ki a szomszédos államokkal, ame­lyeket ugyanolyan mértékben fenyegetett az amerikai imperializmus politikája. A cikk rámutatott, hogy elutasították Ma­gyarország felvételi kérelmét az ENSZ-be. Ezzel kapcsolatban idézte a Szabad Nép írását, amely egyértelműen hangsúlyozta: Magyarország tudatosítja, hogy az imperi­alizmus a Magyar Köztársasághoz hason­lóan a szomszédos demokratikus államo­kat is fenyegeti. A nemzetközi fasizmus, főleg a német és japán fasizmus veresége után az antifasiszta koalíció országai megteremtették Magyarország háború utáni demokratikus fejlődésének külső feltételeit, a fasiszta Horthy-rezsim megdöntésé­vel pedig létrejöttek a belső feltételek ahhoz, hogy a születőben levő magyar demokrácia kö­vetkezetesen felszámolja a fasiszta rezsim ideo­lógiáját és politikáját. Törvényszerű volt, hogy mind a CSKP, mind pedig a Magyar Kommunista Párt (a Magyar Szocialista Munkáspárt elődje) politikájában te­kintetbe vette a háború utáni helyzetet és az új nemzetközi feltételeket. Ezért, amikor 1947. szeptember 30-án és október 1-én az Alkotmá- nyozó Nemzetgyűlés a Magyarországgal kötött békeszerződést tárgyalta meg, Vladimír demen­tis beszédében hangsúlyozta, hogy szükség van Csehszlovákia és Magyarország békeszerető, őszinte és tartós együttműködésére. Ez mindkét népi demokratikus országban a szocializmus ér­dekeit, a formálódó szocialista közösség, vala­mint a béke és biztonság érdekeit szolgálta Európában és az egész világon. Ez volt az az alapvető irányvonal, amelyhez a továbbiakban is tartották magukat mind a csehszlovák, mind a magyar kommunisták. Már kezdetektől fogva nagy jelentőséget tulaj­donított a gazdasági együttműködésnek mindkét ország kormánya. E téren fontos szerepet ját­szottak a negyvenes évek végén született megál­lapodások, például a tudományos-műszaki együttműködésről, a kölcsönös segítségnyújtás­ról az alumíniumipar kiépítésében, a villamos energia szállításáról szóló, s úgyszintén az áru­csere- és fizetési egyezmény is. Csehszlovákia jelentős segítséget nyújtott Magyarországnak, amely lényegében agrárállam volt, egyrészt az iparosítás, másrészt a hitelnyújtások terén. 1956- ban 17 millió rubel, 1957-ben pedig 135 millió rubel értékű kölcsönt adott Magyarországnak. Hatékony segítséget jelentett déli szomszédaink­nak azt, hogy az ellenforradalom leverése után, a gazdasági konszolidáció időszakában a ma­gyar dolgozóknak 100 millió korona értékű térí­tésmentes pénzügyi segélyt nyújtottunk. Ez a szocialista internacionalizmus gyakorlati meg­valósításának konkrét példája volt. A két testvéri ország intenzív együttműködé­sének folyamatában sor kerül gazdasági struktú­rájuk fokozatos közeledésére. A jelenlegi idő­szakban nagyon fontosak a hosszú távú célprog­ramokat tartalmazó integrációs tervek. Hagyo­mányos az együttműködés á gépiparban. Cseh­szlovákia részt vesz az Albertirsa-Göd beruhá­zás kivitelezésében, közösen építjük a Gabčíko- vo-Nagymaros Vízlépcsőrendszert, létrehoztuk a Haldex közös vállalatot, közreműködünk a pak­si atomerőmű építésében, a pécsi hőerőmű felú­jításában. Egymás külkereskedelmi forgalmában kölcsönösen az elsők között szerepelünk. A csehszlovák-magyar együttműködést mind­két párt és állam már többször is pozitívan értékelte. Az együttműködés színvonaláról, in­tenzitásáról elismerően szóltak Kádár János 1985-ös csehszlovákiai, valamint Gustáv Husák 1986-os magyarországi látogatása alkalmával, ez utóbbi idején írták alá Budapesten Csehszlo­vákia és Magyarország hosszú távú, 2000-ig szóló gazdasági és tudományos-műszaki együtt­működésének programját. Husák és Kádár elv­társ megelégedéssel nyugtázta a két testvérpárt és nép sokoldalú és mélyülő együttműködését, amely a kölcsönös bizalmon és megértésen ala­pul. Síkraszálltak olyan további fontos intézkedé­sek mellett, amelyek elősegítik a csehszlovák -magyar együttmüködés lehetőségeinek na­gyobb mértékű kihasználását. Aláhúzták, hogy az árucsere növelése mellett a termelési együtt­működés hatékony formáit kell előtérbe helyezni, mélyíteni a tudományos-műszaki együttműkö­dést, s mindkét fél érdekeivel összhangban tá­mogatni a vállalatok közötti közvetlen együttmü­ködés fejlesztését. A csehszlovák és magyar nép egymás mellett élésének legújabbkori történelme is igazolja, hogy csakis a barátság és kölcsönös tisztelet szellemében lehet kialakítani a társadalmi élet minden területére kiterjedő alkotó együttmüködés légkörét, amely mindkét nép javára válik. A szoci­alizmus felé vezető közös utunkon összeköt bennünket a közös cél: a társadalom szocialista építése és átalakítása. Husák és Kádár elvtárs múlt évi budapesti tárgyalásain hangsúlyozták: a lenini nemzetiségi politika következetes érvé­nyesítése mindkét országban elősegíti a kölcsö­nös kapcsolatok mélyítését, a két nép testvérba­rátságának szilárdítását. Közös célunk a szocia­lizmus szilárdítása és felépítése nemcsak saját országainkban, hanem az egész szocialista kö­zösség keretében, s hogy ily módon hatékonyan hozzájáruljunk a társadalmi fejlődéshez a világ­ban. Internacionalista feladatunk és kötelessé­günk ez nemcsak saját országunk népével, ha­nem a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galommal szemben is. JÁN BOBÁK Ezért ma sokak számára a demok­rácia ábécéjével kell kezdeni..." Ezzel összefüggésben eszembe jutnak Nyikolaj Travkin szavai. Ö a szocialista munka hőse, a Mo- szoblszelsztroj építőipari tröszt ve­zetője. A trösztnél már két évvel ezelőtt létrehozták az új önigazgatá­si szervet, a gazdasági tanácsot. Az elsők között voltak e téren. A dolgo­zók 10 százaléka, több mint 200 ember, túlnyomórészt munkások döntenek a kollektíva életének vala­mennyi kulcskérdéséről, a gazdasá­gi vezetéssel együttműködve. „Fél év alatt az irányítás művészetéből és tudományából sokkal többet sa­játítottak el, mint különböző tanfo­lyamok tucatjai alatt“ - mondta Travkin. Travkinék tulajdonképpen meg­előzték a vállalati törvényt, amely az érvényben levő szovjet alkotmány bázisán szélesre tárta az aitót a ter­melésben a közvetlen demokrácia előtt. Fó értelmét Mihail Gorbacsov ezekkel az egyszerű szavakkal fe­jezte ki: „A házban csakis az az ember csinálhat rendet, aki gazdá­nak érzi benne magát". Talán nem hiábavaló, ha emlé­keztetünk a Szovjetunióban végbe menő demokratizálási folyamat né­hány vívmányára. Glasznoszty - a politika nyíltsága, nyilvános tájékoztatás és az ún. ké­nyes kérdések megvitatása. Idén jú­niusban a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa törvényt hagyott jóvá az össznépi vitáról, az új törvény értei­mében dolgozók ezrei most a szov­jet egészségügy átalakításának ja­vaslatával kapcsolatban fejtik ki vé­leményüket. Ez a maga nemében egy „kis népszavazás“. Neki kö­szönhetően egyebek között kulturál­tabbá válik a nyilvános vita, az em­berek vérébe kerülnek a civilizált vitamódszerek és a nézetek cseré­jének szabályai. Ugyanakkor éles bírálat tárgyát képezik a szociális demagógia, a valóság befeketítésé- nek, a politikai extrémizmusnak a megnyilvánulásai. De a kritika ül­dözése és a hamis önkritika, a sza­vak és a tettek közötti összhang hiánya ugyancsak pellengérre kerül. N éhány hónappal ezelőtt a he­lyi tanácsi választások során kísérleti jelleggel számos helyen több jelölt közül lehetett kiválasztani a képviselőket. Az így szerzett ta­pasztalatok alapján készül a Szov­jetunió új választási törvénye. A gaz­dasági vezetők választhatóságának elve már számos vállalatnál érvé­nyesül. A tapasztalatok azt mutatják, ha a választást pályázat vagy alapos előkészítés előzi meg, akkora veze­tő káderek kiválasztásának és szét- helyezésének új módszere nem mond ellent oszthatatlan jogköreik elvének. Ellenkezőleg, erősíti a ve­zetők természetes tekintélyét a kol­lektívában. A demokratizálás fokozatosan behatol az egész politikai rendszer­be. A szovjet kommunisták pártjá­ban kezdődött el, s a párt irányítja és ellenőrzi ezt az egész folyamatot. A legnagyobb tömegszervezetek­ben is folyik, egyre nagyobb iramú. Szakemberek már intenzíven dol­goznak a törvényalkotás további tö­kéletesítésén. Előkészületben van például az új büntető törvény javas­lata, amely jobban meg fog felelni a szovjet társadalom fejlődése jelen­legi feltételeinek, hatékonyabban fogja védelmezni az állampolgárok érdekeit és jogait, és egyben a fe­gyelem és a jogrend megszilárdítá­sához fog vezetni. V égezetül szeretném idézni Vlagyiszlav Szerikovot, a szocialista munka hősét az építő­iparban bevezetett brigádrendszerü önelszámolási rendszer egyik „aty­ját“: „Egyik alapvető szociális jo­gunk a munkához való jog. Amikor erről beszélünk, általában arra gon­dolunk, hogy; nálunk nem létezik munkanélküliség. Ezt a magyaráza­tot nem tartom kielégítőnek. Alkot­mányunk nem véletlenül egészíti ki ezt a jogot egy kötelességgel - lelki- ismeretesen dolgozni, mert csak az áldozatos, termelékeny munka lehet a Szovjetunió alkotmányában foglalt összes jogok és szabadságjogok legfőbb garanciája." VLADIMÍR JANCURA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents