Új Szó, 1987. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1987-10-30 / 255. szám, péntek
Közel három évtized - pártmunkában TETTEIT A KÖZÖSSÉG ÉRDEKEI VEZÉRELTÉK Ez év májusában múlt hatvan éves. Tevékenységét és igyekezetét ez alkalomból A szocializmusért végzett áldozatos munkáért kitüntetéssel ismerték el. Az utóbbi, közel három évtizedben irányító és szervező pártmunkát végzett. A munkaidőnek már vége, így lakásán beszélgetünk. Határozott, gyors, energikus mozdulatai meghazudtolják az éveket, szavait, mondatait mélyen átérzi.- Hogy honnét indultam? - ismétli meg a kérdést Palkovics Béla, rámszegezve tekintetét. - Egy nagybirtokon napszámoskodó szülők gyermekeként nőttem fel, s ha ebből az időből vannak kedves emlékeim, akkor egyedül az iskolai szerepléseket említhetem, amikor kispajtásaim előtt elmondhattam egy-egy verset. Aztán már ezt sem, hiszen a magamfajta gyereknek a nyolcadikkal véget ért az iskola. Én nemcsak láttam, hanem közvetlenül is tapasztaltam, hogy milyen a földbirtokosok, kisparasztok földjein dolgozó idénymunkás élete. Egy kis szünetet tart, elgondolkodik, majd folytatja.- Egy életre szóló iskola volt ez. Amikor úgymond tornyosultak teendőim s nehéz munkafeladatok egész sorát kellett megoldani, az ifjú éveimre gondoltam. Robotoltunk látástól vakulásig, ráadásul a mások hasznára. Sorra vesszük a háborút követő időszakot. Az ötvenes évek elején až ifjúsági szövetség első magyar nyelvű politikai tanfolyama jelentette számára az indulást. Ezekben az években az ifjúsági szervezetben dolgozott, járási ideológiai, majd vezető titkárként ismerkedett meg a mozgalmi munkával. 1954-ben lett a párt tagja. A fiatal kommunista politikai meggyőződését elsősorban a munka és az elért eredmények erősítették, de ugyanakkor az elméleti felkészülést, eszmei-politikai ismereteinek gazdagítását is fontosnak tartotta. Különböző politikai tanfolyamok elvégzése után, 1959-ben a volt hurbanovói járási pártbizottságra hívták dolgozni, egy évvel később a komáromi (Komárno) járási pártbizottságra került.- Hároméves megszakítással, egészen 1982 novemberéig dolgoztam a mezőgazdasági osztályon. Boldog vagyok, hogy cselekvő részese lehettem annak a nagy változásnak, amely hazánk, és természetesen járásunk mezőgazdaságában is végbement. A legnehezebb időszak kétségkívül az árvíz és az árvizet követő újjáépítés volt. Most, hogy visszaemlékszem a mintegy másfél évre, mások és önmagam energiáját, kitartását is csodálom. Hónapokon keresztül nappal és éjszaka, szombaton és vasárnap is dolgoztunk, hogy az összedőlt házak, gazdasági épületek helyén a lehető leggyorsabban újak épüljenek. Ismét elhallgat, gondolatait összegezi, majd annál határozottabb hangon folytatja.- De megérte a fáradozást, a rengeteg munkát. Jó érzés tudni, hogy az ember, ha porszemnyit is, de tett a vidék újjáépítéséért. Aztán elmeséli, hogyan zajlott le a Bálványi (Balvany) Magtermesztő Állami Gazdaságban - jelenlegi munkahelyén - az akkor nyilvános pártgyűlés. Hogyan, milyen ösztönző eszmecsere után fogott össze szinte az egész termelési egység és nyújtott segítséget a Slovosivo valamennyi gazdasága az újjáépítéshez. 1982-től, amióta itt volt magter- mesztó technikus és az üzemi párt- bizottság elnöke, sokszor eszébe jutottak az akkor történtek. Kérésemre még megmutatja az első, 1966-ban kapott állami kitüntetését az árvízsújtotta vidék újjáépítésében végzett kiváló munkájáért, majd egy kis kitérővel visszakanyarodunk az utolsó állomáshoz, a Bálványi Állami Gazdasághoz, ahonnan most nyugdíjba vonul. A kitérő Izsa (lža), ahol 1967-től három éven keresztül a helyi nemzeti bizottság elnöke volt. Az izsai évek két dolgot bizonyítanak. A munkától, feladatoktól sosem riadt vissza, és legnagyobb jutalmának az emberek egyszerű elismerő szavait tartja.- Izsán becsületes, megértő és dolgos emberekkel találkoztam. Közös összefogással, igyekezettel hatalmas falufejlesztó munkát végeztünk. Portalanítottuk az utcákat, betonjárdákat építettünk. Nagy dolog — A bratislavai művészeti alapiskolák közül kitűnik színvonalával az Exnár utcai. Zenés, képzőművészeti és tánctagozatát csaknem ezerszáz gyerek látogatja. Az alkotó tevékenységre ösztönző iskola növendékei évek óta sikerrel szerepelnek a hazai és külföldi versenyeken. Felvételünk a képző- művészeti tagozat egyik foglalkozásán készült (Vlastimír Andor felvétele - ČSTK) „Kellemes“ utazás Péntek délután. A vasútállomáson szokás szerint rengeteg ember nyüzsög. Mindenki a vonatra igyekezne, ha... És itt kezdődik a kálvária. A Bratislava - Štúrovo vasúti pályán közlekedő vonatok száma a lehető legminimálisabb, ebből három kötelezően helyjegyes nemzetközi gyorsvonat. Ha az ember egy kicsit később érkezik, már nem kap helyjegyet. Sok jó ember kis helyen is elfér - gondolja az ablak mögött ülő nő, és szemrebbenés nélkül három jegyet is ellát ugyanazzal a számmal. Hosszú sor kígyózik még a pénztár előtt. Mindenki reménykedik, öt budapesti tanítónő éppen egy iskolai látogatásról igyekezne hazafelé, amikor bejelentik, hogy csak külföldre szóló helyjegy kapható, az is csak első osztályú vasúti kocsiba. Segítségükre siettem, és hosszú huzavona után sikerült kicserélni a jegyeket. A helyjegypénztárhoz érve azután kiderült, hogy mégis utazhattak volna másodosztályon is. Tehát vissza a pénztárhoz... A belföldön utazók zúgolódva, mégis rendületlenül állnak a sorban helyjegyre várva. Megérkezik a vonat. Sokan úgy döntenek, inkább vállalják a 40 koronás bírságot, és felszállnak. A kalauz pedig már szinte megszokott mozdulatokkal írja a bírság kifizetéséről szóló igazolást. Štúrovóban azután megtudom, hogy a belföldi utasok számára kijelölt vasúti kocsi teljesen üresen érkezett a végállomásra. S ha valaki a gyorsvonat helyett a két személyvonatot választja, négyórás fárasztó utazás után örülhet, ha csak annyira tapossák össze a lábát, hogy rá tud állni. Pedig a vasút dolgozói a kulturált és kényelmes utazást biztosítják. De kinek? Kiss Ildikó volt ez akkor, amikor kitartó eső után az autóbusz-megállóhoz csak gumicsizmában lehetett eljutni. Ha megfordulok a faluban, még ma is sokan megszólítanak, szóba hozzák közös munkánkat. Az emberek elismerő szava számomra a legnagyobb jutalom a munkámért. ilyen emlék, elismerés számára az is, amikor az idén az állami kitüntetés átvétele után a kerületi pártbizottságról visszatérve a járási párt- bizottság vezető titkára a személyes gratuláció, jókívánságok után bevezette volt munkahelyére, ahol az osztály jelenlegi dolgozói várták. A munkatársak szavai még ma is élénken élnek benne, a vezető titkár mondatait pedig már elérzékenyülve idézi: „Olyan embert mutatok be nektek“ - mondta a vezető titkár az ót nem ismeró fiataloknak „akivel nagyon jó volt együtt dolgozni. Ha rábíztam egy feladatot, nyugodt voltam, mert tudtam, hogy azt maximális igyekezettel és a lehető legjobban fogja elvégezni“. Most, amikor nemsokára nyugállományba vonul, hogy kipihenje a több évtizedes munka fáradalmát, a gazdaság igazgatója akár újra megismételheti a vezető párttitkár szavait. Olyan pártelnök adja át helyét másnak, aki nem az íróasztal mellett folytatott beszélgetésekből hanem a munkahelyeken, a földeken, fejés, szántás és vetés közben szerezte ismereteit; a gyakorlati életből.- Az iratok átadására készültem, amikor megkérdezte az egyik fejő, hogy mi van Béla bácsi, már két hete nem járt nálunk! Mi tagadás, ez a figyelmesség jól esett. A gazdasági eredmények mellett ezek az én sikereim. A pártmunka nagyon nehéz, türelem és megértés kell hozzá. Itt mindenki egyenrangú, a megértéshez, irányításhoz bizalom kell. Én a bizalmat megkaptam, de sosem személyes tekintélyemnek, hanem a párt tekintélyének könyveltem el. Eltűnődik, s így folytatja.- Az utódomra se vár könnyű időszak. A megnehezült, igényesebb gazdasági viszonyokhoz a pártmunkában is igazodni kell. De hát ez már nem az én feladatom lesz - mondja olyan hangsúllyal, amelyből egyértelműen kicseng, ha csak az érzésein, akaratán és felelősségérzetén múlna, ezt a nehezebb folytatást is vállalná. EGRI FERENC KOMMENTÁLJUK Ne hagyjuk megvámolni Sok gondot okoz a tűzesetek növekvő száma. Csupán a múlt tervidőszakban évente 1661 tűz keletkezett, háromszázharminccal több mint az előző tervidőszak egyes éveiben és az anyagi kár átlagos értéke is több mint hétmillió koronával volt nagyobb. A legkedvezőtlenebb a tervidőszak utolsó éve volt, amikor is 1946 esetben pusztított a tűz, hamuvá változtatott közel száznégy millió korona értéket és kioltotta negyvenkét ember életét. Kétségtelen, hogy a termelésben egyre több vegyi anyagot használnak fel, új progresszív technológiák honosodnak meg, ami növeli a tűzveszélyt. Ennek ellenére számos termelő üzemben és intézményben nem fordítanak olyan gondot a tűzrendészet! előírások megtartására, mint ahogy az kívánatos lenne, noha ennek fontosságára a párt- és a kormányszervek nemegyszer felhívták a figyelmet. Hangsúlyozták, hogy a gazdasági vezetők nemcsak a tervteljesítésért felelősek, hanem a gondjaikra bízott javakért is. Ezt kellően tudatosítják a lévai (Levice) Levitexben, a sviti Chemosvitben, de nem állítható ez a bánovcei Tátráról, a bratislavai autógyárról, ahol az ellenőrzések számos fogyatékosságot tártak fel. Azt, hogy a felelőtlenség, a figyelmetlenség mit ^okozhat, bizonyítja a šariši Drevokombinát prešovi fűrésztelepének esete. Nem tárolták elég gondosan a fűrészport és az öngyulladás okozta tűz tizennyolc millió korona kárt idézett elő. A közvetett kár - a termelésből való kiesés - további huszonkét millió koronát tesz ki. Ez az eset nagyban hozzájárult ahhoz, hogy bár az év kilenc hónapja alatt kevesebb volt a tűzesetek száma mint a múlt év hasonló időszakában, a kár csaknem kétmillió koronával nagyobb volt. Az ellenőrzések, a tűz okainak elemzései egyértelműen tanúsítják, hogy az üzemekben, a munkahelyeken nem hajtják végre következetesen a központi intézkedéseket. Az építkezési beruházások költségeit nemegyszer úgy csökkentik, hogy „megfeledkeznek“ a tűzvédelmi berendezésekről. Érthetetlen, hogy az épületeket átvevő műszaki bizottságok miért nem teszik ezt szóvá, miért adják ki ilyen esetekben az üzemeltetési engedélyeket. Ha megtörténik a baj, már nehéz a felelősséget megállapítani. Az SZSZK Ipari Minisztériumának hatáskörébe tartozó termelőegységekben gyakran okoz tüzet műszaki hiba, a technológiai fegyelem megsértése, a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban pedig - ahol tavaly 410 tűzeset 14,3 millió korona kárt okozott - a nem megfelelő műszaki állapotban lévő villamosvezetékek hálózata. A hibák orvoslására rendszerint csak akkor kerül sor, ha már megtörtént a baj. Arról pedig kevés szó esik, hogy mibe kerül a termelésből való kiesés, a munkacsarnokok újjáépítése, az új gépi berendezés. Igaz, a biztosító fizet, de ez nem pótolja a népgazdaságnak okozott kárt. Megkezdődött a fűtési idény is, ami még tovább növeli a tűzveszélyt. A kémények rossz állapota tavaly is kilencven tűzesetet okozott, negyvenhármat a nem megfelelő fűtőtest, hatvannégyet pedig a hanyagság, a felületesség, hármat a magukra hagyott gyerekek. A Nyugat-szlovákiai Bútorgyár maiackyi üzemében szén helyett fahulladékot használtak tüzelőanyagként és a kéményből kipattanó szikra okozta tűz 1,7 millió korona értéket pusztított el. A tűz elleni harcnak társadalmi feladattá kell válnia. Nem engedhetjük meg, hogy az emberi szorgalommal, verejtékkel létrehozott javainkat a vörös kakas megvámolja. NÉMETH JÁNOS ORVOSI TANÁCSADÓ Az elsősegélynyújtásról általában Nagyon fontos, hogy az elsősegélynyújtás alapjait minden állampolgár elméletileg és gyakorlatilag egyaránt tökéletesen ismerje. Annak ellenére, hogy ezzel a témával sok ismeretterjesztő kiadvány, előadás foglalkozik, lényegesnek tartom, hogy a laikus szinten nyújtandó elsősegély legfontosabb általános alapelveit állandóan szem előtt tartsuk. Nézzük először a balesetek keletkezésének leggyakoribb okait. Legtöbbször nem véletlen szerencsétlenségről van szó, mint ahogy azt a baleset károsultja általában véli, hanem konkrét bizonyítható okokról, amelyek a balesetet előidézték. Ezek közül a leggyakoribbak: elégtelen összpontosítás a végzett munkára, rendezetlen környezet, a munkavédelmi előírások megszegése, figyelmen kívül hagyása, alkoholfogyasztás, fáradtság - kialvatlanság, az új munkakörben való gyakorlatlanság valamint a gépek, munkaeszközök, berendezések technikai hibái. A közutakon történő balesetek okai között elsősorban a közlekedési előírások megszegése és az alkoholfogyasztás szerepel. Hogyan nyújtsunk elsősegélyt? Céltudatosan, úgy, hogy a segítség a balesetet szevedett egyén javára, és sohasem a kárára váljon. Először is, amennyiben szükséges, igyekezzünk kimenteni a sérültet a baleset színhelyéről (beomlás alól, autóból stb.). Ilyenkor azonban jegyezzük meg, milyen helyzetben találtunk rá a sérültre. Meglazítjuk a szűk ruhadarabokat s egyidejűleg hozzálátunk az elsősegélynyújtás legalapvetőbb tennivalóihoz: 1. Életmentés - mesterséges légzés, közvetett szívmasszázs, stabilizált testhelyzet, ütőérvérzés elállítása, légmell kialakulásakor a mellkason lévő seb hermetikus elzárása. 2. A fulladás megakadályozása - fej és agysérüléskor a sérültet oldalára fektetjük, és ügyelünk arra, hogy a légutak szabadon maradjanak. 3. Sokkos állapot kialakulásának megelőzése - védjük a sérültet a hidegtől, teremtsünk csendet és nyugalmat, ha eszméleténél van itassuk meg, csillapítsuk a fájdalmát és biztosítsuk a mielőbbi kórházbaszállí- tást. Az elsősegélynyújtó egyén azzal is megkönnyítheti a mentőorvos munkáját, hogy pontos információkat ad a baleset körülményeiről, melyek közül érdemes megjegyezni a következőket: pontosan hány órakor történt a baleset, milyen körülmények között, eszméletlen állapotban volt-e a sérült - ha igen, mennyi idő után tért magához, mikor és milyen módon történt a vérzés elállítása, pontosan hány órakor volt fölhelyezve a szorítókötés, hányt-e a sérült, nem volt-e alkoholos a le- helete. Mit nem szabad csinálni elsősegélynyújtáskor? • Nem szabad a károsultról levetni a ruhát, csupán meglazítani. Kivételt képeznek a savtól, lúgtól átázott ruhadarabok. A vérző sebek felett is mindig eltávolítjuk az öltözéket. • Hassérüléskor tilos a hasüregből kiforduló belső szervek vissza- nyomkodása. • Hasonlóképpen tilos visszaeról- tetni nyílt töréskor a kiálló csontokat eredeti helyükre. • Tilos a törött végtag ideális helyzetbe való kényszerítése is7 • A sérültnek sohasem szabad fájdalmat okozni. • Az eszméletlen sérültet tilos hanyatt fekve hagyni. • Az eszméletnél lévő sérültet viszont tilos olyan testhelyzetbe kényszeríteni, mely akarata ellenére van. • Az eszméletlen sérültnek nem szabad szájon keresztül folyadékot, vagy gyógyszert adni. • A sérültnek tilos enni adni, még ha ezt maga kéri is. • Szigorúan tilos a hassérüléses beteget megitatni. • A sebbe nem szabad kézzel belenyúlni, kivétel csupán, ha erős ütőérből származó vérzésről van szó, mely ily módon átmenetileg megállítható. • Nyílt sebet tilos piszkos ruhadarabbal, zsebkendővel bekötni, hasonlóképpen tilos vattával takarni anélkül, hogy előzőleg nem fedtük azt steril kötéssel. • Ne igyekezzünk a sebből eltávolítani az idegen tárgyakat, legfőképpen ne a fejen, mellkason, hason. • A nyílt sebbe tilos különböző krémeket kenni, púdert, sebport szórni. • A seben kialakult véralvadékot sem szabad letépni. • Szövetdarabokat (nem roncsolt bőr, fül, fogak stb.) ne hagyjunk a baleset színhelyén, hanem tiszta kötszerbe csomagolva vigyük magunkkal az orvoshoz. • Harapásos sebeknél (kutya, macska, róka stb.) nagy hiba figyelmen kívül hagyni a balesetet okozó állatot. A sérültet ellátó orvosnak jelenteni kell, hogy ismert vagy ismeretlen állatról van-e szó, melyet állatorvossal kell megvizsgáltatni az esetleges veszettséggel való fertőzés miatt Dr. RÁCZ GÁBOR ÚJ SZÚ 4 1987. X. 30.
