Új Szó, 1987. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1987-10-01 / 230. szám, csütörtök
Az átalakítást maga az élet tette szükségessé ÚJ SZÚ 3 1987. X. 1. Mihail Gorbacsov találkozója a francia közéleti személyiségekkel (ČSTK) - A Kreml Szverdlovszki termében Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára kedden találkozott a francia közéleti személyiségek nagy csoportjával, amely a Kezdeményezés ’87 nevet viseli. A csoportban mintegy 360 neves politikai és közéleti személyiség kapott helyet, köztük a fő politikai erők és pártok, a parlament képviselői, szenátorok, polgármesterek, a kultúra területén dolgozók és művészek, tudósok, munkások, hivatalnokok, katolikus papok, technikusok, vállalkozók, orvosok, ügyvédek és újságírók. A látogatást a Franciaország-Szovjetunió Társaság és a Szovjetunió-Franciaország szervezet kezdeményezésére szervezték meg. A csoport tagjai között voltak a Franciaország-Szovjetunió Társaság vezetői és aktivistái is. A látogatás a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója alkalmával jött létre, és a vendégeknek lehetőségük nyílt arra, hogy megismerkedjenek a szovjet nép életével, az SZKP jelenlegi politikájával, az átalakítás legfőbb céljaival és első eredményeivel. Mihail Gorbacsov: Régebben a Kremlnek ebben az egykori Jekatye- rinszki, most Szverdlovszki termében a párt központi bizottságának plenáris üléseit rendezték meg. Azelőtt itt ülésezett az össz-szövetségi Központi Végrehajtó Bizottság. Olyan kiemelkedő politikai és kulturális akciók színhelye ez a terem, mint az állami díjak átadása vagy a kultúra személyiségeivel, a munkásosztály és a parasztság képviselőivel való találkozók. Ez a terem tehát már sok mindent hallott és számos esemény tanúja volt. És én örülök, hogy önöket, a baráti Franciaország képviselőit ebben a teremben üdvözölhetem. Megismerkedtem azokkal, akik itt jelen vannak és ezért mondhatom, hogy önök által üdvözlöm Franciaországot és népét. Az egész francia politikai spektrum képviselői vannak itt jelen. Mint az megmutatkozott, ez a szovjetunióbeli utazás segítette az önök közti megértést. Ha ezt a tapasztalatot kiaknáznák a belpolitikai ügyekben, akkor Franciaországban a dolgok gyorsabban haladnának előre. Most nem látom, hol az ellenzék, hol a baloldal, hol a jobboldal és hol a centrum. Lehet, hogy ez később, a beszélgetés során kiderül. Meglátjuk. Azt javaslom, a vendégek vegyék át a szót. Madelaine Gilbert, a Franciaország -Szovjetunió társaság végrehajtó elnöke: Főtitkár úr, 1985 októberi hivatalos látogatása során Párizsban abban a megtiszteltetésben részesített bennünket, hogy találkozott a Franciaország-Szovjetunió Társaság vezetőségével. Akkor társaságunk tevékenységéről beszélt, arról, hogy az intellektuális gondolkodásnak a legkülönbözőbb irányai léteznek, s ezek itt találkoznak. Hangsúlyozta a szervezet valamennyi tagjának azt a közös törekvését, hogy a sokoldalú erőfeszítések alapján biztosítva legyen az egyre szilárdabb béke és fejlődjön a szovjet és a francia nép közötti barátság. Igyekszünk mindent megtenni azért, hogy Franciaországban hozzájáruljunk az olyan nagy országról szóló ismeretek bővítéséhez, mint a Szovjetunió. Főtitkár úr, bizonyára nem kell önt emlékeztetni arra, hogy két év múltán ma ismét alkalmunk nyílt megvitatni az országaink életét érintő kérdéseket. Utazásunk a Kezdeményezés ’87 nevet kapta, mert olyan kezdeményezésről van szó, amely- lyel szervezetünk 1987-ben állt elő. Az utazás résztvevői most itt ülnek ön előtt - háromszázhatvanöten vannak. Szeretném külön hangsúlyozni a képviselt politikai és filozófiai irányzatok eltérő jellegét, azt, hogy különböző területeken dolgozó szakemberek vannak itt jelen. Ennek a sokszínűségnek megvan a maga jelentősége - arról tanúskodik, hogy országunkban egyre nő a Szovjetunióban lejátszódó rendkívül fontos folyamatok iránti figyelem. Szeretném egyben megemlíteni, ugyancsak nagy érdeklődést váltanak ki a béke és a leszerelés területén előterjesztett szovjet kezdeményezések. Köszönjük önnek, hogy látogatásunk második napján, rögtön azután, hogy visszatért szabadságáról, fogadott bennünket. Azt hiszem, hogy ebben az ön Franciaország iránti érdeklődése nyilvánul meg. És mi mint franciák, ennek rendkívül örülünk. Jean Sauvagnargues, volt külügyminiszter: Főtitkár úr, ennek az ismeretszerző utazásnak a résztvevői valóban tudatosítják ennek jelentőségét, örömmel tölt el bennünket, hogy 52 megye képviselőit megtisztelte és itt, a Kremlnek ebben az ünnepi termében fogadta őket. Csoportunk szintje és sokszínűsége arról a hatalmas érdeklődésről tanúskodik, amely országunkban az önök által megkezdett változások és megújulás folyamata iránt nyilvánul meg. Évszázadunk utolsó éveiben a világban egyre nagyobb mértékben nyilvánul meg a szolidaritás és a kölcsönös függőség tendenciája. Minden ember úgy érzi, részese az olyan országokban zajló eseményeknek, mint az önöké. Itteni találkozóink és a szovjet partnerekkel lebonyolított rendkívül gyümölcsöző véleménycsere alapján nyugodtan elmondhatjuk, hogy várakozásaink teljesültek és kíváncsiságunkat kielégítették. A francia-szovjet barátság sokéves múltra tekint vissza. Különböző időszakokat éltünk át. De Gaulle tábornok ezeket a kapcsolatokat, akárcsak a kelet-nyugati kapcsolatokat általában, stabil alapokra helyezte. Három fő irányt látott bennük - az enyhülést, a megegyezést és az együttműködést. Ezek a szavak ma is a francia-szovjet barátság krédójaként foghatók fel. Barátságunk abból a szükségszerűségből indul ki, hogy annak a választásnak megfelelően őrizzük meg a békét, szavatoljuk a biztonságot és a globális egyensúlyt, amely mellett döntöttünk és amellyel országaink tagjai lettek a maguk szövetségi rendszerének. Az itt megkezdett párbeszéd a jobb kölcsönös megértéshez, a minden területre kiterjedő együttműködés fejlesztéséhez, az emberek közötti kapcsolatok bővítéséhez és erősítéséhez járulhat hozzá. Mindez számunkra biztosítja a jobb, stabilabb és szilárdabb jövőt, az általános szolidaritást. Úgy vélem, ez megfelel annak az irányvonalnak, amelyet De Gaulle tábornok hirdetett meg és amelyet számos követője folytatott. Pierre Mauroy volt kormányfő: Főtitkár úr, szeretném elmondani, nagy megtiszteltetés számomra, hogy részt vehetek ezen a beszélgetésen és hallgathatom, láthatom és üdvözölhetem önt. Először mint francia állampolgár szeretnék szólni néhány szót. Nagy öröm számunkra, hogy éppen így fogad bennünket. Ez a Franciaországnak címzett üzenetként fogható fel. Arra a gondolatra köt rá, amely De Gualle tábornok húsz évvel ezelőtti moszkvai útja során született, amikor az együttműködésről volt szó. Ugyancsak emlékeztetni kell az ön párizsi útjára és Mitterrand úr moszkvai látogatására. Mindez a Franciaország és a Szovjetunió közötti kapcsolatok megszilárdítása óhajának a kifejezője volt. Ezek a kapcsolatok hagyományosak. Francia- ország betartja szövetségesi kötelezettségeit és ugyanakkor független politikát folytat. Főtitkár úr, nem felejtem el, hogy amikor 1981-1984 között a miniszterelnöki tisztséget láttam el, nemegyszer bonyolult időszakban jártam Moszkvában. 1982 novemberében egyebek között az enyhülés, az együttműködés és a béke különböző tendenciáiról tárgyaltunk. A nemzetközi helyzet ingatag volt. Viharfelhők gyülekeztek. De eltelt néhány év és elérkezett a mostani időszak. Ütött a leszerelés órája, a béke órája, hála önnek, főtitkár úr. Hála a megállapodásnak, amelyet az Egyesült Államok elnökével ír alá, hála annak a támogatásnak, amelyet önök megkapnak. A békére törekvő néptömegek vágyait elégítik ki. De nem a békére csupán a béke érdekében, hanem a békére az együttmüködés érdekében, a békére a fejlődés, a haladás, a jelenlegi válság leküzdése nevében. Ez bonyolult feladat és a megoldásához vezető út rögös. Elegendő bátorsága volt azonban ahhoz, hogy rátérjen erre az útra. A béke, természetesen, nem önmagától jön el, a békét ki kell érdemelni. Úgy vélem, ezzel összefüggésben meg kell említeni azokat a megállapodásokat, amelyek még tartalmasabbak lehetnének. Érinthetnék a hagyományos és a vegyi fegyvereket is. Miért ne térhetnénk vissza Jaurés gondolatára a párhuzamos, ellenőrizhető és általános leszerelés szükségességéről. Ezen az úton kell haladni. És azt hiszem, minden szakaszban mindegyik félnek a maga részével kell hozzájárulnia a biztonsághoz. Vonatkozik ez Európára is. Vonatkozik ez Franciaországra, a Szovjetunióra és az Egyesült Államokra. Engedje meg, hogy a szocializmussal és a kommunizmussal kapcsolatos kérdéseknél megállják. Úgy beszélek, mint Lilié polgármestere, ahol először hangzott fel az Internacionálé. A 19. század végétől sok év telt el. Már néhány évtized eltelt 1917 óta. A szocializmus és a kommunizmus dialektikusán fejlődik - az élet, a fejlődés, a túlélés dialektikájáról, a növekedés dialektikájáról van szó. Úgy vélem, a szocializmus gondolatai elválaszthatatlanok az egyenlőség és a szabadság eszméitől. Ugyanez mondható el a kommunizmusról is. Az a véleményem, hogy önnek köszönhetően új korszak kezdődik - nagyon nyílt párbeszéd, a nyilvános tájékoztatás korszaka. Mindez közel áll hozzánk. Vasárnap érkeztünk meg és bizonyos mértékben már megismerkedhettünk az önöknél végbemenő változásokkal. Szeretnék személyesen önnek sok sikert kívánni, sok sikert az ön gondolatainak, sok sikert az ön országának. Az ön szabadsága különböző mendemondákra adott okot. Ezek azonban csak Roland Leroy: A l'Humanité című lapnak 1986. február 4-én adott interjújában azokról a folyamatokról beszélt, amelyek a Szovjetunióban kezdődtek meg. Azt mondtam önnek, hiszen ez egy igazi forradalom! ön azt válaszolta, hogy a forradalom már 1917-ben megvalósult, s annak a folyamatnak meggyorsításáról van szó, amelyet a forradalom indított el. Azóta, s ezek a szavak kifejezik a valóságot, forradalmi folyamatról, forradalomról beszélnek. Mi Franciaországban élénken figyelemmel kísérjük mindazt, ami az önök országában történik. A látogatásunk alkalmával lebonyolított találkozók és beszélgetések, amelyek, folytatódni fognak, lehetővé teszik számunkra, hogy megállapítsuk, a szovjet emberek szabadon mondják ki gondolataikat. Ezt megfigyelhettük és szavaikban különböző hozzáállásokat látunk. Ez számunkra természetesnek tűnik. Legyen szó bármilyen különbségről, az ön által végzett munka nagy jelentőségét bizonyítják. Mihail Gorbacsov: Azt hitték, hogy a kelleténél hosszabb ideig vagyok szabadságon. Most hivatalosan tájékoztatom önöket arról, hogy augusztus 24-től szeptember 24-ig voltam szabadságon. Joseph Rozier, Poitiers város püspöke: Főtitkár úr, nekem mint katolikus püspöknek talán megengedi, hogy felhívjam rá a figyelmet, az egyház szeptember 29- én ünnepli Szent Mihály napját. Engedje meg, hogy teljes szívemből gratuláljak önnek névnapja alkalmából és megszorítsam a kezét. Itt nem a francia püspököket és a római püspököket képviselem. Csak mint pap vagyok itt, akit meghívtak, hogy részt vegyen a Kezdeményezés ’87-ben. Mint francia rokonszenvezek országommal, annak népével, azokkal az érzésekkel, amelyek most kerülnek felszínre, hogy az emberiség nagy problémáiról beszélünk. Az egyházhoz tartozó emberként rokonszenvezek a katolikusokkal, a keresztényekkel és más vallások képviselőivel, akik küldöttségünk tagjai. A Jézus Krisztusba, a szeretet evangéliumába vetett hit számunkra erőteljes ösztönzés ahhoz, hogy a béke gondolatait terjesszük és elismerjük az emberi jogokat. Úgy vélem, hogy a békével és a szabadsággal kapcsolatos számos probléma kulcsa az ön kezében van. Az ön hatása alatt e téren kifejtett erőfeszítések sok emberben felkeltik a reményt arra, hogy mindazok boldogok lesznek, akik azért szenvednek, mert néha megtagadják tőlük az élethez, a hithez, a haza szabad megválasztásához való jogot. A boldogság, a béke és a szabadság az egész világon megköveteli, hogy folytassa ezeket az erőfeszítéseket, s azok meg is hozzák gyümölcsüket. II. János Pál pápa szavai jutnak eszembe, amelyeket megválasztásának napján mondott:,,Ne féljetek, ne rettegjetek, nyissátok meg a határt Krisztus előtt“. A mi örömünkre itt kinyitották az ajtót nekünk, főtitkár úr, s mi ezt teljes szívünkből köszönjük, köszönjük azok nevében, akik arra vágynak, hogy eltűnjön a félelem, a kétkedés, a gátak és az elnyomás, hogy teljes mértékben győzzön a nyíltság és a testvériség. Névnapja alkalmából kívánok önnek minden jót. Roland Leroy, az FKP Politikai Bizottságának tagja, nemzetgyűlési képviselő: Főtitkár úr! Nehéz negyedikként szólni. Bár pluralisták vagyunk, gondolatainkat gyakran ismételgetjük. Mihail Gorbacsov: Ha a pluralizmusban olyasmi nyilvánul meg, mint az ismétlés, ez azt jelenti, hogy valami közös van önökben, valami, ami összeköti önöket. amögött bizonyos harc húzódik meg. Mi ezt Franciaországban megszoktuk. Itt is lelkes harcot látunk. Ez a harc a szemünk láttára folyik. Figyelemmel követjük, halljuk az önök felhívásait a demokratizálásra, az állampolgároknak a társadalom életében való nagyobb részvételére. Látjuk az emberi jogok teljesebb érvényesítésére irányuló jószándékukat is. Szeretnénk hallani öntöl, mit jelent az átalakítás a Szovjetunió minden egyes állampolgára számára. Meglepnek bennünket a tájékoztató eszközök területén bekövetkező változások. Számunkra úgy tűnik, hogy a szovjet társadalom most egyre nyíltabban ad teret a különböző kérdésekre vonatkozó nézetek pluralizmusának. Ez tetszik nekünk. Mihail Gorbacsov: Ez igaz, de mi a pluralizmus szóhoz egyetlen jelzőt teszünk - szocialista pluralizmusról beszélünk. Ez azt jelenti, hogy demokráciánk, pluralizmusunk szocialista értékeinken alapul. Roland Leroy: Biztos lehet abban, hogy mi ezt megértjük. Mi nem választjuk el az önöknél lejátszódó folyamatokat a szocializmus lényegétől. Körülbelül egy év múlva ünnepeljük meg a francia forradalom 200. évfordulóját. A történelem valamennyi időszakában mindig hangsúlyoztuk, hogy a dolgozók harca, a nép harca a szociális vívmányokért döntő szerepet játszik. így volt ez az egész francia történelem során. Mihail Gorbacsov: Ha a nálunk folyó átalakítás gyökereit keresnénk, eljutnánk egészen a francia forradalomig, majd a Kommünig. Valami tényleg erősen összeköt bennünket Franciaországgal. Kultúráink és tapasztalataink már nem csak évtizedek, hanem évszázadok óta kölcsönösen gazdagítják egymást. Ezt nem azért mondom, hogy tetszést keltsek önökben, mert a teremben Franciaország, a francia nép képviselői ülnek. Egyszerűen azt állapítom meg, ami a valóság. , Roland Leroy: Abban az interjúban, amelyről említést tettem, ön hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy Európát meg kell szabadítani a nukleáris fegyverektől, mindenekelőtt a közepes hatótávolságú rakétáktól. Most erre vonatkozóan arra készülnek, hogy megállapodást írjanak alá az Egyesült Államokkal. És ez jelentős előrelépés. Nálunk sokan valahogy nem érezték jól magukat, amikor ennek a megállapodásnak a megkötéséről volt szó. Valamiféle anakronizmus nyilvánult meg ebben. A leszerelésre, a békére irányuló erőfeszítéseket végül is nem csak szavakkal kell támogatni. Állandóan olyan akciókat kell kezdeményezni, amelyek megfelelnének a fegyverek és háború nélküli világ megteremtésére irányuló erőfeszítéseknek. Mihail Gorbacsov: Ezúttal a taps hangosabb. Hátul a teremben erősebb, az elsó sorokban gyengébb. A pluralizmus kezd működni. Roland Leroy: De Gaulle tábornok 1944-ben Moszkvában járt. Akkor azt mondta: A történelem bizonyítja, ha Franciaország és Oroszország egymástól elidegenedik, az Európa számára szerencsétlenség. Mihail Gorbacsov: Emlékszem De Gaulle-nak ezekre a szavaira. Roland Leroy: A Franciaország-Szovjetunió Társaság keretében az együttműködés, az önök életének jobb megismerése, a barátság és a béke érdekében tevékenykedünk. Pierre Pinot, Bordeaux polgármesterének helyettese: Főtitkár úr, azokra, akik, mint én, hűek De Gaulle tábornok politikájához, példájához és gondolataihoz, ez a találkozó nagy benyomást tesz. Beszéltem Chirac miniszterelnökkel, gyakran beszéltem Jacques Chaban-Delmas-val, a nemzetgyűlés elnökével és Bordeaux város polgármesterével, akinek helyettese vagyok. Mi mindnyájan figyelemmel kísérjük azokat az újdonságokat, amelyeket ennek a hatalmas országnak az életében vezetnek be. Az önök országa megállapodás aláírására készül az Egyesült Államokkal. Ez a megállapodás Franciaországot nem érinti. De a leszerelés megfelel a mi óhajunknak. Az olyan leszerelés, amely érinti a fegyverek valamennyi kategóriáját, s valódi egyensúlyhoz vezet. Egy földrészen élünk és itt kell élnünk továbbra is. Ezért javítanunk kell kapcsolatainkat, fejlesztenünk a gazdasági és kulturális kapcsolatokat, az együttműködést, s az emberi jogok nevében bővítenünk kell az emberek közötti kontaktusokat. Az önök által megvalósított reformok ezt a folyamatot meggyorsítják, ószintén kívánok önöknek sok sikert. Épp ebben a szellemben válaszoltunk a Franciaország-Szovjetunió Társaság meghívására, hogy vegyünk részt a Kezdeményezés ’87-ben. Mihail Gorbacsov: A szónokok listája véget ért, de lehet, hogy valaki még szeretne szót kapni. A találkozó számos résztvevője ezután az SZKP bel- és külpolitikáját érintő számos kérdést tett fel Mihail Gorbacsovnak. Mihail Gorbacsov: Barátaim, szeretném még egyszer üdvözölni a Franciaország-Szovjetunió Társaság kezdeményezését, amelyet Kezdeményezés '87- nek neveztek el. Ezt nem csupán udvariasságból teszem, hanem azért, hogy hangsúlyozzam az akció politikai jelentőségét. Ha egy pillantást vetünk a mai világra, azt hiszem, az aggodalom a jellemző rá. Az aggodalom amiatt, hogy merre tart ez a világ, sót pontosabban, merre megy ez a világ, amely ma válaszúihoz érkezett. A további konfrontáció és feszültség útját választja-e, vagy a béke - igaz, nehéz - keresésének, az együttműködésnek, a kölcsönös megértésnek az útjára lép? A kor azt parancsolja, hogy ne csak a politikusok és ne elsősorban a politikusok döntsenek a jövőben a világban végbemenő, az emberiség túlélését és megmentését érintő folyamatok jellegéről. Bizonyára napról napra, szakaszról szakaszra erősödni fog a közvélemény, a nemzetközi közvélemény, a különböző politikai erők hangja, tekintet nélkül osztályjellegükre. És ebből a szempontból a Kezdeményezés ’87-et jelentős politikai kezdeményezésnek tartom, amely megérdemli a támogatást. Azt az óhajt látjuk benne, hogy bekapcsolódjanak a kölcsönös megértéshez, az együttműködéshez, a kapcsolatteremtéshez, a kölcsönös megbecsüléshez, az egész légkör megváltoztatásához vezetó utak keresésébe. És ezek a változások azután transzformálódhatnak a politikába is. így lesz biztosítva a nemzetközi kapcsolatok új jellege és típusa. Külpolitikánk hagyományai Leninből indulnak ki. Ez népi diplomácia. Nem tudok egyetérteni azzal, hogy a szemünkre vetik: propagandát csinálunk. Ha azonban egyes lépéseinknek, a népekhez, és a közvéleményhez intézett nyilatkozatainknak van valamilyen propaganda hatása, az már más kérdés. A realitásokból indulunk kŕ, abból, hogy a társadalmi erők és maguk a népek részvétele nélkül nem lehet kiépíteni a nemzetközi kapcsolatok új típusát. Azok a politikusok, akik ezt figyelembe veszik, a népek támogatását fogják élvezni. És ellenkezőleg, azok, akik figyelmen kívül fogják hagyni a tömegek vélemé(Folytatás a 4. oldalon)
