Új Szó, 1987. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1987-10-29 / 254. szám, csütörtök
v ' *<n >m i Közösen a XVII. pártkongresszus m O m programjanak megvalósításáért Új gondolkodásmódot, hatékonyabb munkát VÉLEMÉNYEK JAVASLATOK Szorosabb együttműködést vállalatok és iskolák között Az ösztönzés új formáival Az állami vállalatról szóló törvénytervezet több szempontból is érinti az oktatásügyet. Kulcsfontosságú ezen a téren a tudományosműszaki haladásról szóló 41. paragrafus. Ennek 3. bekezdése tartalmazza, hogy a vállalatok a tudomá- nyos-műszaki fejlődés biztosítása érdekében szükségleteiknek megfelelően saját kutató, fejlesztő és tervező munkahelyeket alakítanak ki, együttműködnek a tudományos kutatóbázis egyéb intézményei mellett a főiskolákkal is. örvendetes, hogy az állami vállalatról szóló törvénytervezet megalkotói ezt a látszólag jelentéktelen dolgot is figyelembe vették. Úgy vélem azonban, hogy az állami vállalatról szóló szovjet törvény átfogóbban és konkrétabban fogalmazza meg a vállalatok és iskolák együttműködését. A 13. cikkely 7. bekezdése tartalmazza, hogy a vállalat tevékenyen támogatja az iskolák, oktatási és egészségügyi intézmények hatékony munkáját és saját eszközeivel anyagilag támogathatja a megfelelő akciókat. A szovjet törvény rögzíti továbbá annak lehetőségét is, hogy az általános műveltséget nyújtó iskolákat vagy a szakmunkásképző intézeteket patronáló vállalat megszervezze a diákok munkára nevelését és megteremtse a megvalósításához szükséges feltételeket. Legfőbb ideje lenne elgondolkodni azon, vajon a mi feltételeink mellett is nem kellene-e tágabb teret biztosítani a vállalatok és a különböző fokozatú iskolák szorosabb együttműködésének, úgy, mint a Szovjetunióban. Ez határozottan segítené a munkára nevelés színvonalának javulását és az iskolák hatékonyabb munkáját is. Az iskolák színvonalától, munkájuk minőségétől és hatékonyságától függ, milyen szakemberek vesznek majd részt azoknak a problémáknak a megoldásában, amelyek országunk gazdasági mechanizmusának a tudományos-műszaki fejlesztés útján történő átalakítása során vetődnek fel. A káderekre, szakmai, politikai és morális felkészültségükre fokozott követelményeket ró a gazdasági mechanizmus átalakítása. Ezért az egész oktatási rendszernek még hatékonyabban kell hozzájárulnia a káderek képzésével és nevelésével ahhoz, hogy az állami vállalatról szóló törvénytervezet és a CSSZSZK gazdasági és szociális fejlődésének meggyorsítását célzó további intézkedések ténylegesen érvényesüljenek a gazdasági gyakorlatban, s hogy az emberi tényező jól lássa el feladatát. Ezen a téren nem kis feladatok várnak az ágazat tudományos kutató bázisára, főleg a főiskolai tudományos munkára. Oda kell hatni, hogy fokozottan részt vállaljon gazdaságunk tudományos-műszaki fejlesztésében, ahogy ezt a CSKP KB 5. ülésén hangoztatták. Tartalékok vannak a főiskolákon folyó tudományos kutatómunka és a kutatás eredményeinek gyors gyakorlati alkalmazása terén is, valamint a más tudományos kutató munkahelyekkel való együttműködésben is. A Szovjetunió és más fejlett országok tapasztalatai azt mutatják, hogy a tudományos-termelési és a pedagógiai-tudományos-termelési társulások esetében 2,5-ször gyorsabban kerülnek át a tudományos eredmények a társadalmi gyakorlatba. A pedagógia, a tudomány és a termelés összekapcsolásának néhány hazai példája bizonyítja ezeknek az új típusú szervezeteknek a létjogosultságát. Az oktatásügyben léteznek iskolai mezőgazdasági és erdőgazdasági vállalatok illetve gazdaságok is, amelyek a szakmunkásképző intézetek, a mezőgazdasági és erdő- gazdasági irányzatú közép- és főiskolák mellett működnek. Ezek fontos szerepet játszanak, mivel lehetővé teszik a diákok és a főiskolások gyakorlati felkészítését. Annak ellenére, hogy napjainkban számos példa igazolja az iskolai mezőgazdasági és erdőgazdasági vállalatok és gazdaságok kimagasló termelési és gazdasági eredményeit, s a dolgozókról való szociális gondoskodás is kielégítő, várható, hogy az új gazdasági mechanizmus még kedvezőbb feltételeket teremt tevékenységükhöz, elsősorban tudományos-műszaki fejlődésük meggyorsítása és a tudományos eredmények gyors gyakorlati alkalmazása szempontjából. A tények ugyanis azt bizonyítják, hogy az iskolai mezőgazdasági és erdőgazdasági vállalatok és gazdaságok csak akkor tehetnek eleget kettős feladatuknak, ha minden szempontból megfelelő színvonalon állnak, ha messze megelőzik az általános gyakorlatot. A mai feltételek között működtetésükkel kapcsolatosan gyakran az a benyomása az embernek, mintha mostohagyerekekként bánnának velük, mert a velük szemben támasztott elvárások magasak, de a lehetőségek - költségvetési okokból - nagyon is szűkre méretezettek. A legfontosabb kérdés megoldani az új feltételek között az iskolai mezőgazdasági és erdőgazdasági vállalatok és gazdaságok önelszámolásának és önfinanszírozásának problémáját, úgy, hogy ezek az intézmények a növendékeknek a haladó gyakorlat teljes és valós képét nyújtsák, rugalmasan reagálhassanak a technológiában bekövetkezett változásokra, s az általános gyakorlatot messze megelőzve a gazdálkodás, a szervezés és irányítás legfejlettebb módszereit demonstrálják. JÁN MURGAŠ mérnök, a tudományok kandidátusa, a Nyitrai (Nitra) Mezőgazdasági Főiskola docense A város, amelyben az üzemi szakszervezeti klubunk tevékenykedik, a munkásművelődés gazdag haladó hagyományait mondhatja magáénak. Füleken (Fiľakovo) a múltban is a szakszervezetek kulturális tevékenysége révén terjedt a munkáskultúra. Ennek az örökségnek a letéteményesei vagyunk. A város legnagyobb ipari üzeme a Kovosmalt, így nem véletlen az sem, hogy az üzemi klub meghatározó helyet tölt be a város kulturális életében. Természetesen nem vagyunk egyedül. Egy másik intézmény - a városi művelődési központ - mondhatnám azt is, hasonló profillal dolgozik. Be kell ismerni, hogy mi helyzeti előnyben vagyunk. Ezt mindenekelőtt az épületre és az anyagi ellátottságra értem. Intézményünk évi 700 ezer koronás költségvetéssel dolgozik. Ennek egy részét, mintegy 220 ezer koronát a Kovosmalt Szakszervezeti Üzemi Bizottsága folyósítja az üzem termelési eredményeinek függvényében növekvő vagy csökkenő mennyiségben. Ha figyelembe vesz- szük, hogy csupán a függetlenített dolgozóink bére meghaladja az évi 230 ezer koronát, akkor látnunk kell, kulturális munkánknak mennyire függvénye gazdálkodásunk. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a fűtés, a villanyáram, az épület karbantartása a Kovosmalt számláját terheli. lnnék eredeztethető az a tény, hogy mi minden nálunk megvalósuló rendezvényért terembért kérünk. Ez sokszor olyan félreértésekhez vezet, amely sem az egyik fél, sem a másik fél munkáját nem segíti. Mivel egy ipari üzem dolgozóinak pénzével gazdálkodunk, elsősorban az ő rendszeres művelődésük érdekében dolgozunk, nem függetleníthetjük magunkat a termelési eredményektől. Ha mélyebb összefüggésekben vizsgáljuk helyzetünket, látnunk kell, hogy a szórakozás, a művelődés és a pihenés közvetve tényezője lehet a termelésnek is. Viszont a rövidrezárt áramkörben oda- vissza alapon történnek a dolgok, így valószínű, hogy az utóbbi időben nehézségekkel küzdő Kovosmalt- ban a jövőben kevesebb pénz jut a kulturális élet támogatására. Megfontoltabban kell gazdálkodnunk, sőt, az új vállalati törvénytervezet alapján arra is fel kell készülni, hogy talán szocialista vállalkozásba kezdünk. Mire gondolok? Elsősorban az egyre növekvő vállalati demokratizmus kiszélesedése után a művelődés szocialista alapelveinek megfelelően, a marxista-leninista esztétika szellemében önállóbban, esetleg jogi személyként is dolgozhatunk. Egyelőre az a gyakorlat, hogy az üzemi klubban - képletesen szólva - egy asztal áthelyezését is jóvá kell hagyatni az üzemi bizottsággal. Talán az sem lehetetlen, hogy két- három év múlva pályázattal keresnek majd igazgatót vagy tehetséges népművelőt. A kulturális szférában dolgozókat ez mindenképpen elmélyültebb, áldozatkészebb és hozzáértőbb munkára késztetné. A felelősség nemcsak a munkáskollektívák pénzének körültekintő kezelését jelenti majd, hanem a szakmai és eszmei alapelvek betartását is. Egyelőre lehetetlen előre látni, hogy az új vállalati törvény, a kiszélesedő üzemi demokrácia és az egyre elterjedtebb önelszámolás a szakszervezeti kulturális szférában milyen változásokat hozhat. Gondolom, az sem lenne merész szocialista vállalkozás, ha egy kisebb nyomdát vagy propagációs és reklámanyagot készítő műhelyt létesíthetnénk. Bízom benne, hogy a szakszervezetek és a Kulturális Minisztérium között rövidesen megszületik egy olyan egyezség, amely az anyagi eszközök (pénz, épület, berendezés, műszaki felszereltség) koncentrálásával megszüntetheti az ugyanazokra a célokra történő dupla befektetést. Elméletben talán már foglalkoznak az olyan kettősségek felszámolásával, mint ami a mi városunkban gyakorlattá vált. Befejezésül ennek a témakörnek a sokirányúságát érzékeltetve szeretném elmondani, hogy az új vállalati törvénytervezetet és a gazdasági ösztönzés új formáit továbbgondolva, nem lenne öncélú dolog kipróbálni, hogy egyes esetekben a művelődésben dolgozókat teljesítményük alapján jutalmazzuk. Hogy mire gondolok? Számtalan olyan nagyszabású kulturális rendezvény van, amelynek megszervezésére egy-egy alkalommal kevés a nyolc és fél órás munkaidő. Éjszakába húzódó amatőr művészeti versenyek, szocialista brigád-találkozók és újabban a béke- és barátsági koncertek nálunk olyan idő- és energiaigényesek, hogy sokszor kevésnek érzem a túlórák fejében kivehető szabadnapok engedélyezését. A minőséget javítaná, a szervezés színvonalát emelné, ha egy-egy sikeres tömegrendezvény bevételének bizonyos százalékát a népművelő jutalmazására fordíthatnánk. Meggyőződésem, ez sem idegen a szocialista kultúrától. JÁN MOLNÁR, a füleki (Fiľakovo) Kovosmalt üzemi szakszervezeti klubjának f igazgatója NE MARADJUNK MAGUNKRA A komáromi (Komárno) Szakszervezetek Háza a város 24 vállalatának, üzemének intézményének és szervezetének közös szakszervezeti klubja. Létesítője, irányító szerve és részben pénzügyi támogatója a Martini Nehézgépipari Művek komáromi Steiner Gábor Hajógyárának üzemi szakszervezeti bizottsága. A városi nemzeti bizottság megbízásából 1986 végéig népműveléssel is foglalkozott, s ezért a munkáért évente 500 ezer korona juttatásban részesült. Az új művelődési központ - amelyben helyet kapott a Magyar Területi Színház és a városi kulturális központ - felépítése után e feladatot átvállalta. A város kulturális intézményeinek hálózatában történt változások következtében módosult a Szakszervezetek Házának szerepe is, s ez hatással van a létesítmény gazdasági helyzetére. Évi költségvetése eléri a 3-3,5 millió koronát. A bevételek abból a dotációból származnak, mellyel 24 üzem, intézmény pénzeszközök társításával támogatja Lehetne gazdagabb a jelen Nagygéresben (Veľký Horeš), ebben az 1140 lakost számláló bodrogközi községben 1969-ben épült fel az új művelődési ház. A kulturális élet fellendülését azonban nem ettől az időponttól számítjuk. Sőt, a korábbi években volt itt igazán nagy a mozgás e téren, táncegyüttes, énekkar, színjátszócsoport működött, melynek egykori tagjai most is büszkék az elért sikerekre, példaként is emlegetik munkájukat a mai fiatalok előtt. Ugyancsak hosszú ideig működött zenekar, mely a községben és a környékbeli falvakban egyaránt sokat szerepelt, népszerű volt. Egy bizonyos idő óta pangás tapasztalható Nagygéres kulturális életében. Ez a mozi leépítésével kezdődött, amely nem azért történt, mintha kevés lett volna a néző vagy anyagi gondok merültek volna fel. A nyolcvanas évek elejétől kulturális-művészeti téren alig történik valami a művelődési házban is, a politikai jellegű rendezvényeken, népgyűléseken kívül jószerivel a kassai (Košice) Thália Színpad fellépését említhetem (évenként egyszer, legfeljebb kétszer látogatnak el hozzánk). Egyre ritkábbak a bálok, talán a megszigorított követelmények miatt nem vállalják ilyen összejövetelek rendezését az egyes társadalmi szervezetek, még legaktívabbak e területen a túzoltószervezet tagjai. Sajnos, jelenleg zenekar sem működik a községben, pedig szükség lenne rá. Tehetségek vannak, sokan tanulnak zenét a művészeti alapiskolában, akikből a járási és helyi szervek, a helyi művelődési ház, valamint a szövetkezet közös közreműködésével lehetne zenekart alakítani. Visszatérve a mozira, azért nem működik, mert a vetítőberendezést kölcsön kellett adnunk Ágcsernőbe (Čierna nad Tisou). Azt mondták, rövid időről van csak szó, míg az ottani gépet meg nem javítják. Ennek már jónéhány éve. A népgyűlé- seinken elhangzott felszólalásokat, valamint a fiatalok kérését is figyelembe véve, kértük vissza a berendezést, de azt a választ kaptuk a járási nemzeti bizottság kulturális osztályától, hogy hozzunk új gépet Brezináról. Minthogy az nem megfelelő számunkra, ma is szünetel a mozi. A polgári ügyek testülete szép munkát végez, az egyes rendezvények alkalmával színvonalas kulturális műsorról gondoskodik A község könyvtára szintén szép eredményeket ért el az utóbbi időben, mígnem egy leltározás után a jobb könyvek Királyhelmecre (Kráľovský Chlmec) kerültek. Azóta is várjuk, hogy könyvtárunkba újra .értékes, a lakosság igényeinek megfelelő könyvek érkezzenek. A kassai Tháliával kapcsolatban pedig hadd jegyezzem még meg, hogy a szerződést aláíró művelődési házunk nem mindig tudja kifizetni az előadást. Úgy vélem, e kérdés megoldásában is segíthetne a szövetkezet. Részben a már fentebb elmondottakból kiderülhetett, hogy művelődési háznak saját bevételi forrása nincs, azt a 40 ezer koronát pedig, melyet például erre az évre kapott a járástól, az épület karbantartására, szociális helyiségek kialakítására, a hangszórók javítására kell fordítani. De miért nincs községünkben amatőr művészeti csoport, miért nem alakul ilyen valamely társadalmi szervezet keretében? Újabban az éneklő csoport is ritkán szerepel, jobbára évfordulók alkalmából, amiként a helyi óvoda és iskola tanítónői által vezetett gyermek tánccsoportok is. Mindez - kevés. A járás kulturális életének fejlesztéséről szóló távlati tervezet szellemében és megvalósításának érdekében nekünk is, itt, Nagygéresben, többet kell tennünk a kultúráért. Mindnyájunknak - a helyi nemzeti bizottságnak, a Csema- doknak, az ifjúsági szervezetnek és más társadalmi szervezeteknek, a szövetkezetnek. Hiszem, hogy közös összefogás eredményeképpen, a felsőbb szervek által felkínált anyagi eszközök okos kihasználásával újra működhet községünkben színjátszócsoport, táncegyüttes, énekkar, zenekar. Ha ezt elérjük, akkor elmondhatjuk, hogy a jövő nemzedékek, elődeikhez hasonlóan, büszkén tekinthetnek vissza azokra az eredményekre, melyeket a nyolcvanas és kilencvenes években értünk el a kulturális élet területén. TARR LAJOS, a Nagygéresi (Veľký Horeš) Hnb elnöke a művelődési központ munkáját, 15 vállalat, üzem és szervezet pedig az üzemeltetéshez járul hozzá, s ezt a nemzeti bizottságok által nyújtott dotáció és a saját tevékenységből befolyt pénzösszegek egészítik ki. A járási és a városi szervezeteknek nyújtott szolgáltatások nem csökkentek, holott e munkára az idei évtől dotációt már nem kapunk. Az oktatás terén munkánk változatlan maradt, (évente 90 tanfolyamot rendezünk 2000 résztvevő számára), így a bevételek éppen csak fedezik a kiadásokat. Meg kell jegyeznem, hogy az említett szervezetek alkalmazottainak a különböző, általunk rendezett tanfolyamok díjszabásában 50 százalékos kedvezményt nyújtottunk. Ma már ezen a gyakorlaton változtatnunk kell, mert nem tudjuk miből pótolni a kieső összeget. A Szakszervezetek Háza 18 együttest és szakkört tart fenn. Közülük 8 kiválóan dolgozik, országos hírnevet szerezve. Az amatőr művészeti tevékenység támogatására a városi nemzeti bizottsággal kötött egyezmény értelmében évente 300 ezer korona pénzösszeget kapunk. A nemzeti bizottságok - ha módjukban áll - esetenként külön anyagi támogatásban is részesítik valamelyik együttest. Ebben az évben kevesebb szórakoztató rendezvényünk lesz, mivel színházi előadásokra, koncertekre és más szórakoztató programokra a városi művelődési központban kerül sor. A komáromi Szakszervezetek Háza az egyetlen nyereséges kulturális intézmény volt mindaddig, míg a városi kulturális központ nem kezdte meg működését. A lakosság kulturális igényeit most két intézmény hivatott kielégíteni, anyagi helyzete azonban egyiküknek sem rózsás, s a továbbiakban sem számíthatnak javulásra. Élve az alkalommal, ezúton is felhívom az új törvény megfogalmazóinak figyelmét arra, hogy a vállalati törvényben rögzítsék a különböző szervezeteknek a kul- turális-népmúveló intézmények támogatására irányuló kötelezettségét. (A tervezetben csak a lehetőségről van szó.) E kötelesség azonban ne csak azokat a vállalatokat érintse, amelyek kulturálisnépművelési intézményeket tartanak fenn, hanem azokat is, amelyek igénybe veszik eme intézmények szolgáltatásait. Hiszen nem igazságos, hogy némely üzem, vállalat a kulturális intézmény mindennemű kiadását fedezi, míg a szolgáltatásokban minden vállalat dolgozója egyenlő mértékben részesül. LADISLAV MAČANSKÝ, a komáromi (Komárno) Szakszervezetek Házának igazgatója ÚJ SZÚ 6 1987. X. 29.
