Új Szó, 1987. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1987-10-29 / 254. szám, csütörtök

ÚJ szú 3 1987. X. 29. Mihail Gorbacsov válasza a delhi hatok felhívására A Szovjetunió a biztonsági kérdések legszélesebb körében hajlandó az együttműködésre (ČSTK) - Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára válaszolt a delhi hatok - Argentína, Görögország, India, Mexikó, Svédország és Tanzá­nia - vezetőinek közös nyilatkozatára. A választ a TASZSZ hírügynök­ség tegnap hozta nyilvánosságra. A Szovjetunió mindig nagy figye­lemmel fogadja a hat állam vezetői­nek kezdeményezéseit, amelyek vé­leményünk szerint az öt kontinens országai többségének a céljait feje­zik ki - áll Mihail Gorbacsov vála­szában. - így ítéljük meg a delhi hatok 1987. október 7-i közös nyilat­kozatát, amely felhívást tartalmaz arra, hogy a rakéták két osztályának a teljes felszámolásáról a Szovjet­unió és az USA között elért elvi megállapodás adjon ösztönzést a lázas fegyverkezés korlátozása érdekében hozott szélesebb körű intézkedéseknek. Úgyszintén az a véleményünk, hogy a ,,globális kettős nullamegol­dásról“ szóló megállapodást, annak történelmi jelentősége mellett csu­pán az első gyakorlati lépésként kell értékelni az olyan radikális megoldá­sok felé, mint a hadászati támadó­fegyverek 50 százalékos csökkenté­se, a lázas űrfegyverkezés megaka­dályozása és a nukleáris fegyverkí­sérletek betiltása. Mindezt már több­ször is konkrét tettekkel erősítettük meg, s elegendő politikai akaratunk van e problémák mielőbbi megoldá­sára Az atomfegyverektől mentes és az erőszak nélküli világ megterem­tésének irányába mutató tendencia megőrzése érdekében elengedhe­tetlen az e cél elérésére irányuló törekvések internacionalizálása, szükséges, hogy a gyakorlati erőfe­szítésekhez a lehető legtöbb állam csatlakozzon, főleg az ENSZ vona­lán. A világpolitika alakulásában ha­tárhoz érkeztünk: az atomháborús veszély elhárításával kapcsolatos problémák új megközelítése van ki­alakulóban és megkezdődött az egyetemes biztonság átfogó rend­szere valóban szilárd épületének az építése, s ez mindannyiunk ügyévé válik. Véleményünk szerint e komoly feladat teljesítése során egyre na­gyobb szerephez jutnak a delhi ha­tok. Ennek az államcsoportnak a kö­vetkezetes erőfeszítései a békés jö­vő biztosítására már megbecsülést vívtak ki világszerte. Figyelmünket sosem kerülte el, hogy a delhi hatok a leszerelési megállapodások, mindenekelőtt az atomfegyver-kísérletek betiltása ellenőrzésének problémájához min­dig objektívan és érdekelt félként álltak hozzá. Most, a nukleáris kísér­letek korlátozásáról és megszünte­téséről az USA-val folytatott komp­lex tárgyalások előestéjén a szovjet tudósok olyan új intézkedéseket ké­szítenek elő, amelyek biztosítanák az új megállapodások megbízható ellenőrzését. Ezt a problémát, mint tudjuk, a delhi hatok tagállamainak szakemberei is vizsgálják. Semmi sem akadályoz bennünket abban, hogy egyesítsük tudósaink erőfeszí­téseit. Meggyőződésünk, hogy az ellenőrzés területén folytatott gya­korlati együttműködés és a közös kísérletek közelebb vihetnének ben­nünket a nukleáris fegyverek kísér­leteinek hatékonyan ellenőrizhető teljes betiltásához. A szovjet tudó­sok készen állnak az ilyen együtt­működésre. . A Szovjetunió kész a tárgyszerű együttműködésre a delhi hatokkal a problémák még szélesebb köré­ben, legyen szó akár a fegyverzet­korlátozás és a leszerelés konkrét kérdéseinek megoldásáról, akár a Kelet, a Nyugat, az Észak és a Dél államainak gyakorlati lépéseit ma­gában foglaló komplex program kö­zös előkészítéséről, mely program megvalósítása garantálná a bizton­ságot mindenki számára, a nemzet­közi kapcsolatok minden területén. Végezetül szerentém még egy­szer kifejezni hálámat a hat vezető­nek azért, hogy folytatják erőfeszíté­seiket a tényleges leszerelésre és a nemzetközi biztonság megszilár­dítására. 1917. október 29-én megkez­dődött Pétervárott a bolsevik párt kibővített központi bizottsági ülé­se, amire meghívták a katonai kör­zet, a pétervári szovjet, az üzemi bizottságok, a vasutasszervezetek és a pétervári területi bizottságok képviselőit. A tanácskozás köz­ponti témája a katonai felkelés kér­dése volt. A főbeszámolót Lenin tartotta. Véleménye szerint: az oroszországi és az európai osz­tályharc politikai elemzéséből az következik, hogy feltétlenül a leg­határozottabb és legaktívabb poli­tikát kell folytatni, ami nem lehet más, mint a fegyveres felkelés“. A jelenlevők többsége támogatta Lenint, s ezzel a bolsevik párt központi bizottságának október 23-án jóváhagyott határozatát is. Kamenyev és Zinovjev ellenvetése ellenére megszavazták az azon­nali fegyveres felkelés lenini ter­vét. Sztálin ingadozott, de kényte­len volt elismerni, hogy a balti tengeri hajóhad már fellázadt, s a pétervári szovjet is a forrada­lom felé halad. Lenin úgy vélekedett, a felke­lésnek teljesen centralizáltnak kell lennie. Ezért a tanácskozást köve­tő zárt központi bizottsági ülésen megszervezték a forradalmi har­cokat irányító katonai testületet, a Fnrra«ialmi Katonai Bizottságot, a Forradalmi Katonai Központ szerves részét. Tagjai lettek: Bub­nov, Dzerzsinszkij, Szverdlov, Sztálin és Urickij. A vezérkar a szervezés első szakaszában 51 katonai biztos se­gítségével mozgósította a megbíz­ható katonai egységeket. A bizto­sok számát rövid idő alatt 600-ra emelték, s így az összes jelentő­sebb katonai és politikai csomó­pontban dolgozott olyan megbí­zott, aki közvetlen kapcsolatban állt a legfelsőbb katonai vezetés­sel. A katonai biztosok politikai munkát is végeztek, és kiépítették a kapcsolatot a katonai egységek és a munkások között. A forradalom katonai előkészí­tése teljes titoktartást követelt, amit Kamenyev - Zinovjev nevé­ben is - október 30-án megsze­gett. Tiltakozó cikket közölt a No- vaja Zsizny félmensevik lapban. Ezzel a „könnyelmű párocska" nemcsak a pártfegyelem ellen vé­tett, de mindenkinek tudtára adta, hogy a bolsevikok fegyveres felke­lésre készülnek. Lenin még a cikk megjelenésének napján elítélte a szerzőket Levél a bolsevik párt tagjaihoz c. Írásában. Kamenyevet és Zinovjevet a „forradalom sztrájktörőinek" nevezte, s kérte, zárják ki őket a pártból. -va­A színházban Sztanyiszlavszkijhoz, a politikában Leninhez kell visszatérni A szovjet kultúra az átalakítás időszakában Dél-Korea A lakosság az új alkotmányra szavazott (ČSTK) - Dél-Koreában a tegnapi nép­szavazáson a szavazók 93,1 százaléka mondott igent az új alkotmányra. A refe­rendumon a szavazásra jogosult állam­Rektorválasztás az orvosi egyetemen (ČSTK) - Mihail Palcev lett a Szecse- nov nevét viselő első moszkvai orvosi egyetem új rektora. Az ország egyik leg­régibb főiskolájának számító, 200 évvel ezelőtt alapított egyetemen először dön­töttek választás útján a rektori poszt be­töltéséről. A jövőben hasonló úton vá­lasztják meg a többi felsőoktatási intéz­mény vezetőjét is. Mindez jelentős részét képezi a szovjet főiskolai rendszer átala­kításának. A rektorválasztás az orvosi egyetemen azután vált időszerűvé, hogy nyugdíjba vonult Vlagyimir Petrov, aki tizenhárom éven át töltötte be ezt a tisztséget. polgárok 78,2 százaléka vett részt. Ez azt jelenti, hogy az ellenzéki erők nyomására kidolgozott új alkotmány a jövő évben életbe lép. Pontosabban február 25-én, egy nappal azt követően, hogy lejár Csőn Tu Hvan elnöki mandátuma. Az ország új államfőjét ez év decemberében, az új alkotmány értelmében közvetlen válasz­tásokon választják meg. Kim De Dzsung, az ellenzék elsó számú vezetője tegnap Szöulban sajtó- konferencián jelentette be, hogy indulni kíván az elnökválasztásokon. Ezt azt je­lenti, hogy az ellenzék megosztott lesz, mivel másik vezetője, Kim Jong Szám, az Újraegyesítés Demokratikus Pártjának elnöke szintén megpályázza az államfői posztot. Kim De Dzsung közölte azt is, hogy új politikai pártot alapít. Hangsúlyoz­ta, ha megválasztják államfőnek, akkor diplomáciai kapcsolatokat létesít a Szov­jetunióval, Kínával, valamint a kelet-euró- pai szocialista országokkal. (ČSTK) - A szovjet társadalom . életének minden területén végbe­menő átalakítás lényege a nagy ok­tóber eszményei eredeti értelmezé­séhez való visszatérés - ezt han­goztatta tegnapi moszkvai sajtóérte­kezletén Mihail Satrov, neves szov­jet drámaíró. Ezek az ideálok, tekin­tet nélkül a történelem fordulataira, mindig a szovjet emberek energiájá­nak fő forrását jelentették - szögez­te le, hozzáfűzve, hogy korunk egyik jellemző vonása az alkotó értelmi­ség aktivizálása. Csingiz Ajtmatov, a Szovjetunió nemzeti művésze az ún. isszik- kulszki fórum második találkozójáról tájékoztatta az újságírókat. A fórum a világ neves művészeinek amolyan laza tömörülése, amelyen belül az emberi civilizáció leglényegesebb problémáiról rendeznek vitákat. A fórum tagjai Peter Ustinov brit színész és író kezdeményezésére a közelmúltban Svájcban találkoz­tak, s vitájuk kezdettől fogva az új gondolkodásmód koncepciójára összpontosult - mondotta Ajtmatov. Véleményünk megegyezett abban, hogy az új gondolkodásmód az em­beri tudat evolúciójának olyan meg­nyilvánulása, amelyet az objektív szükségszerűség hívott életre - fűz­te hozzá. Oleg Jefremov, a Moszkvai Aka­démiai Művészi Színház főrendező­je a sajtókonferencián a modern drá­maművészet módszereiről szólva főleg azt szorgalmazta, hogy a szín­padra térjen vissza az élő ember. Az átalakítás időszakában az emberi személyiség szerepe rendkívül megnövekszik - hangsúlyozta Jef­remov, s rámutatott, a drámaművé­szek legfőbb feladata, hogy az em­ber egyéniségét és egyedülálló vol­tát domborítsák ki. A színházban Sztanyiszlavszkijhoz, a politikában Leninhez kell visszatérni, ez napja­ink fő jelszava - jelentette ki Jef­remov. Kérdésekre válaszolva Mihail Satrov egyebek között arra is rámu­tatott, hogy Nyikita Hruscsov korá­nak és személyiségének művészi ábrázolása milyen jelentőséggel bír. Ilyen müvek, beleértve a memoár­irodalmat, bizonyára megjelennek, a filmművészetben már léteznek is. Úgyszintén szükség van arra, hogy L eningrad, a hetvenéves forradalom böl­csője. Napsütéses októberi reggel. A zöld park mögött fehér épület emelkedik, a széles lépcsők fölött oszlopsor. A Szmolnij... Lenin emlékművéhez lépünk. Talapzatára már valaki friss szegfűt helyezett el. A bazalt talap­zaton bazalt felirat: Éljen a proletárdiktatúra! Az épületben méltóságteljes csend, bár tud­juk, hogy itt szorgalmas munka folyik Annak idején ki akarták innen költöztetni a kerületi és a városi pártbizottságot és az egész Szmolnij- ban múzeumot akartak berendezni. A próbálko­zások nem jártak sikerrel. Talán épp így van jól. A forradalom egykori vezérkarának székhelyén most a leningrádi élet forradalmi átalakításának a vezérkara található. Az Oszlopcsarnok Most a pártaktiva ünnepi ülésére, a békevédők nemzetközi konferenciá­jára rendezték be. Vlagyimir lljics Lenin 1917. november 7-én itt jelentette be az egész világ­nak a győzelmet: Elvtársak! A munkások és parasztok forradalma, amelynek szükségszerű­ségét a bolsevikok mindig hangsúlyozták, meg­valósult. Mihail Katinyin később ezt a termet "Ja dolgo­zók örök templomának“ nevezte. A Szmolnijba látogató külföldi küldöttségeket először ide ve­zetik. Nézzük Lenin képét, amelyet Ivan Brodszkij festett meg. A forradalom vezére a közeli téren sétál. Egyszerű ember, jellegzetes sapkájában, kigombolt kabátban. Amikor Julius West angol újságíró először meglátta, majd’ megnémult a meglepetéstől. Róla szóló cikké­ben ezt írta: „Ha jobban öltözne, valamelyik francia városka polgármesterének lehetne néz­ni.“ Az amerikai Albert Williams is hatalmas embernek képzelte el Lenint, s lám, egy ember a sok közül... Lenin sok kortársa azt állította róla, hogy egyszerű volt nagyságában és nagy volt egy­hihetetlenül egyszerű és szerény. Egyetlen szoba, amely egy fából készült válaszfallal van elválasztva nappalira és hálóra. A nappaliban a fal mellett egy apró íróasztal, rajta telefon és lámpa, amely lehetett elektromos és petróleum- lámpa egyaránt, ahogy azt a szükség megkí­vánta. Arrább egy sublót, vele szemben ülőgar­nitúra. A válaszfal mögött egy kályha, kis ru­hásszekrény és két egyszerű vaságy. Lenin munkanapja akkor 18-20 órás volt. A Szovnarkom ülései hajnalig tartottak. Gyak­ran teljesen kimerültén dőlt ágyba, le sem vetkőzött. Nagyezsda Krupszkaja visszaemlé­kezéseiből tudjuk: ,,Amikor lljics késő éjszaka lefeküdt, sehogyan sem tudott elaludni, mindig felkelt, valakinek telefonált, halaszthatatlan uta­sításokat adott, s amikor végül erót vett rajta az álom, még akkor is beszélt...“ És mit ettek? Azt, amit a többiek a Szmolnij- ban. Híg levest, fekete kenyeret, teát és kását. A jobbik esetben. A rosszabbikban csak teát cukor nélkül és semmi mást - mert néha kenyér sem volt. És Lenin keményen kitartott amellett, hogy ugyanolyan adagot kapjon, mint a többiek. Mi volt ez, aszketizmus vajon? Nem, inkább személyes példamutatás az egyenlőség elvé­nek megvalósítása során. A kormányfő fizetése akkor egy munkás átlagbérével volt egyenlő: havonta 600 rubelt kapott. Azt kérdezzük Viktor Vasziljevtól, hogyan fogadják a Szmolnij mai látogatói, amikor Lenin életmódjáról, nélkülözéséről beszél nekik. ,,Ál­talában meghatódnak - válaszolja -, néhá­ny uknak a könnye is kicsordul...” Gyerünk egy emelettel feljebb, Lenin dolgo­zószobájába. Itt is minden úgy éz ki, ahogy a hetven évvel ezelőtti emlékezetes napokban. Ott áll az íróasztal, amelyen a szovjet kormány elsó dekrétumait és rendeleteit irta alá. Itt fogadta a munkások, a szovjetek küldöttségeit, itt, az íróasztal körül ülésezett a népbiztosok tanácsa. Az elsó szocialista állam megalapítója itt írta azokat a mondatokat, amelyek még ma is izgalmasak: ,,A szocializmus nem felülről jövő utasítások szerint épül fel. Szellemétől idegen a bürokrati­kus automatizmus, az élő, alkotó szocializmus maguknak a néptömegeknek a müve. “ A Szmolnijból úgy távozik a kommunista, mint egy éltető forrástól. Új energiával, akarattal feltöltve érzi magát. Ismét Leningrád utcáin sétálunk. Meglep I bennünket a viszonylag szerény utcai díszítés. A helyi újságok címoldalai is szürké­nek látszanak ezekben az ünnep előtti napok­ban. Megkérdezzük Andrej Vorsobint, a Le­ningrádi Pravda, főszerkesztőjét, tulajdonkép­pen mi történt. ,,Talán nem olvasta Gorbacsov elvtárs beszédét? - csodálkozik. - Emlékezte­tett bennünket Lenin csaknem elfelejtett hagya­tékára: a forradalom évfordulójának ünnepsé­gein is mindenekelőtt a megoldatlan kérdések­re kell összpontosítani. így hát a korábbi pompa nélkül ünnepiünk.“ Leningrád ezekben a napokban mégis gyö­nyörű. Mindenekelőtt szellemének erejé­vel... VLADIMÍR JANCURA nyilvánosságra kerüljenek az abban az időszakban elfogadott komoly politikai dokumentumok. Ajtmatov annak a véleményének adott hangot, ha a nyíltság politikája csak kampány lenne, már rég nem létezne. A nyíltság a szovjet valóság elválaszthatatlan része és a vissza­térés a múlthoz már lehetetlen. Az átalakításban lesznek sikerek és problémák, de a nyíltság garancia arra, hogy a nehézségeket sikerül leküzdeni. Ajtmatov kommentálta azt is, hogy az idei irodalmi Nobel-díjat Joszif Brodszkij orosz költő kapta, aki a hetvenes évek elején költözött ki a Szovjetunióból. Érdekes költőről van szó, aki a hatvanas évek nem­zedékének tagja. Ehhez a generáci­óhoz tartozott Jevtusenko, Ahma- dulinova és Voznyeszenszkij. Brodszkij művei a Szovjetunióban nem ismertek és lehetetlen véle­ményt mondani róluk - szögezte le Ajtmatov. Széles autonóm jogkörök Eritreának (ČSTK) - Az ENA etióp hírügynökség tegnap beszámolt arról, hogy Eritrea etióp tartomány parlamentjének (Shengo) joga lesz saját törvényeket hozni, s ezeket a központi szerveknek nem kell majd jó­váhagyniuk. A törvények életbe léptetésé­nek egyedüli feltétele, hogy nem lehetnek ellentétesek az ország alkotmányával. Más autonóm tartományok, (Asebo, Tig- ré, Dire Dawa és Ogaden), amelyeknek a parlament szeptemberben adta meg az autonómiát, törvényhozó szerveinek dön­téseit a központi szerveknek viszont jóvá kell hagyniuk. ítélethozatal Az ufai gépeltérítési kísérlet ügyében (ČSTK) - A Szovjetunió Legfel­sőbb Bíróságának katonai kollégiu­ma kedden jóváhagyta a volgai ka­tonai körzet hadbíróságának ítéletét a múlt év szeptemberében Ufában történt repülőgép-eltérítési kísérlet ügyében. 1986. szeptember 20-án az ufai repülőtéren kábítószeresek egy cso­portja megpróbálta hatalmába kerí­teni a Kijevből érkező TU 154-es gépet. Az akció során négyen vesz­tették életüket. Sz. Jagmurzs, a banda vezére halálbüntetést ka­pott, a csoport négy tagjára kettőtől tíz évig terjedő börtönbüntetés vár. A Szovjetszkaja Rosszija tegnapi számában rámutat, hogy a veszé­lyes bűncselekményt a belügymi­nisztérium katonai képviselőinek fe­lelőtlensége tette lehetővé. Az eset kivizsgálását követően felmentették tisztségéből a belügyminisztérium katonai főparancsnokát, több magas rangú tisztet kizártak a pártból és felmentettek tisztségéből. Leningrad szelleme szerűségében. Győződjünk meg erről az ő ak­kori lakásában, amely a Szmolnij hosszú folyo­sójának a legvégén található. Egy fiatal lenin­grádi történész, Viktor Vasziljev vezet bennün­ket. A dicső októberi napokról nemcsak a köny­vekben olvasott, szülei is sokat meséltek neki. Viktor nagyapja a Putyilov-gyár munkása volt... Nos, így nézett ki az első szovjet kormány elnökének lakása. A mai viszonyokhoz mérten

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents