Új Szó, 1987. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1987-10-27 / 252. szám, kedd
Levelezőink íriák MESTERSZAKÁCS A kassai (Košice) Kohóépitó Vállalat üzemi konyháján naponta kétféle levest és főételt készítenek 800 személy részére. Ezen kívül fris- sensülteket, büféárut, készételeket. A konyhát Katarína Tresová fősza- kács (balról az első) irányítja, aki a Jalta és a Lőcsei ház hidegkonyháján szerzett tapasztalatait hasznosítja. Rendszeresen vesz részt versenyeken, például a tavalyi Gast- ropragon, az Agrokomplex kiállításon, valamint a szakácsok Banská Bystrica-i országos versenyén is elindult. A Mesterszakács címet munkája elismeréseként kapta. Kép és szöveg Jolana Nováková Egymás megismerésével Ősszel egy nyári alkotótáborról Az idén nyolcadízben rendezték meg Nyárasdon (Topoľniky) azt a képzőművészeti tábort, amely profi és amatőr festőknek, grafikusoknak, textilművészeknek, szobrá-. szoknak adott otthont. Az állandó résztvevőkön kívül új arcokkal, s így új alkotásokkal is találkozhattam, ami meg kell, hogy valljam, örömmel és megelégedéssel töltött el. A munkák alapján történő értékelés nem ad valós képet a táborról. Egyrészt azért, mert ezek kizárólag azt tükrözik, hogy a munkakedv az előző évekhez viszonyítva csökkent. Nem mutatják meg azt, hogy az alkotók a fennmaradó időt egymás megismerésére fordították, arra, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz, ami egy ilyen tábor küldetése. Másrészt - s ez már az alkotók rovására írható - nem egy esetben találkoztam idegen motívumokkal. A linóleummetszeteknek nemhogy nem nyárasdi, de még csallóközi „ízük“ sem volt, inkább szavannák, sztyeppék hangulatát idézik. A megszokott, a már néhányszor felfedezett táj tenné? Persze az ember ne objektivizál- jon, sugallják azok, akik nem tudni miért, legszívesebben termelési tábort látnának Nyárasdon. így nem csoda, hogy a hangulat nem volt a legrózsásabb, s a résztvevők néha úgy érezték: nem a tábor van értük, hanem fordítva. Mórocz Mária Tartalmas kiállításon emlékezett meg a losonci (Lučenec) Nógrádi Múzeum a 120 éve született Božena Slančíková-Timrava életéről. Az írónő életének jelentős részét Losoncon töltötte. A házon, ahol élt, emléktábla, a róla elnevezett gimnázium parkjában emlékmű, a temetőben mellszobrával díszített sírja őrzi az utókor számára emlékét. A kiállítást a múzeum dolgozói állították össze Fükő Gertrúdnak, a múzeum könytárosának vezetésével. Fényképeken mutatják be az írónő szülőhelyét, Ábelovát, családját, munkásságát. A kiállításról nem hiányzott személyes levelezésének néhány példánya, valamint a családi körben kiadott Halúzka lapnak egyetlen száma sem. Külön tablón olvashatók a kortársak visszaemlékezései, színművei. Az írónő életéről néhány évvel ezelőtt nagy sikerű film készült. Az egyik tabló ennek néhány felvételét és szereplőit is bemutatja. Puntigán József Nagykéren (Milanovce) a művelődési ház, valamint a Csemadok amatőr művészeti csoportjai - a női és férti éneklőcsoport, a fúvószenekar, gyermek- és társastánccsoport valamint a tánczenekarok - sikeresen képviselik a falut a járási, kerületi és országos rendezvényeken. A művelődési ház évente megrendezi a helyi csoportok bemutatóját, ami jó szórakozást nyújt, s egyben áttekintést ad az elért eredményekről, tükrözi a helyi kulturális élet színvonalát. Képünkön a női és férfi éneklőcsoport közös fellépése. ördögh Valéria felvétele I ini iTO @fí p nn 0 J .Lj uíl gi m ül W IÁ US Ki örökli a visszautasított hagyatékot? R. G.: Azt szeretném tudni, hogy a hagyatéki tárgyaláson lemondhat-e az egyik örökös (az örökhagyó leánya), a másik két örökös (a szülője és a leánytestvére) javára minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül az öröklésről. Megjegyzem, hogy mind a két lánynak vannak kiskorú gyermekei, s ezért főleg az érdekelne, hogy az öröklésről lemondó örökös kihagyhatja-e az öröklésből saját kiskorú gyermekeit. Az öröklésről való lemondást a csehszlovák jogrend nem teszi lehetővé (lemondani az öröklésről csak az örökhagyó életében lehetne). A Polgári Törvény- könyv azonban lehetővé teszi, hogy akár a törvényes, akár a végrendeleti örökös visszautasítsa az örökséget az öröklés megnyílta után, illetve az örökhagyó halálát követően. Az öröklés visszautasítása valóban megtörténhet az állami közjegyző előtt tett szóbeli kijelentéssel, de az állami közjegyzőnek megküldött írásbeli jognyilatkozattal is. Az örökséget nem utasíthatja vissza az az örökös, aki olyan magatartást tanúsított, melyből nyilvánvaló, hogy az örökséget nem akarja visszautasítani. Rendkívül fontos szabály az, hogy az örökös a visszautasításhoz nem fűzhet semmiféle feltételeket, fenntartásokat, megszorításokat, s hogy az örökséget csak egészében lehet visszautasítani. Vagyis jogilag hatálytalan az olyan visz- szautasítási nyilatkozat, melyben az örökös azzal a megszorítással utasítja vissza az örökséget, hogy az ö részét az általa megjelölt személy (örökös) kapja meg. A törvény nem szabályozza kimondottan az örökség visszautasításának következményeit. Sőt, tulajdonképpen még azt sem mondja ki, hogy az örökös, aki az örökségét visszautasította nem örököl. Részben ezzel magyarázható, hogy oly sok félreértés van az örökség visszautasítása körül. A szabály mégis az, hogy aki az örökségét visszautasította, kiesik az öröklésből, vagyis nem örököl. Az örökhagyó leszármazója azonban az örökség visszautasításával nem zárhatja ki a saját gyermekeit (leszármazóit) az öröklésből, mivel a Polgári Törvénykönyv 473. § (2) bekezdése szerint, „ha nem örököl valamely gyermek, az ő örökrészét egyenlő arányban a gyermekei szerzik meg. Ha nem örökölnek ezek a gyermekek sem, az ö leszármazóik örökölnek egyenlő arányban.“ Halálos kimenetelű üzemi baleset kártalanítása T. T.: A férjem üzemi baleset következtében halt meg. Ezért csoportvezetőjét vonták felelősségre. Temetés után megtérítették nekünk a temetésre fordított kiadásokat. Azon kívül én, mint a felesége 3 ezer koronát, a kislányunk pedig 5 ezer koronát kapott, továbbá szociális segélyként ötezer koronát, a szakszervezettől pedig négyezer koronát kaptunk. Megígérték azt is, hogy ha Tévedés ne essék... Nyílt levél az igaz szó hívének A minap levelet kaptam. A mi foglalkozásunkban ez megesik. Különlegességnek számít talán, hogy így fejeződött be: Tisztelettel: az igaz szó híve. És, hogy miről esett benne szó? Lényegében lapunk március 28-án megjelent, Az igaz szó ereje című vezércikkben foglaltakról, amelyet jómagam követtem el. Ennek kapcsán fejtette ki nézetét lapunkkal kapcsolatban. A levélben többek között ez állt: „Olvastam a cikkét, amely példásan megmagyarázta, miként kell kendőzetlenül nevén nevezni a vétkeseket, levonni a tanulságot, és nem szabad elsiklani a nyilvánvalóan bizonyított gaztettek felett. Szép ez így leírva, kereken kimondva, de mintha az Új Szó a többi lapnál kevesebbet foglalkozna az ilyen esetek nyilvánosságra hozatalával. Olvasom például a lap 234. száma rendőrségi híreinek az elején, hogy Považská Bystricában a társadalmi tulajdon fosztogatásának bűntette miatt eljárást indítottak egy negyven és egy ötvenhárom éves férfi ellen, akikről bebizonyosodott, hogy 1984-től a Május 1. Gumigyárból közel egymillió korona értékű tehergépkocsi-abroncsot és különféle gépeket tulajdonítottak el“ Levélírónk a továbbiakban kissé ironikusan igy folytatta: „kétszer is elolvastam ezt a rendőrségi hírt, de csak nem akartam hinni a szememnek. Újból ennyire szerények, vagy szemérmetesek lennének? Vagy rövid távirati stílusra törekszünk? Szerintem bizonyára másokat is érdekelne, hogy kik azok a becses férfiak? Kik a feletteseik? Mit csináltak az üzemi ellenőrök? Ezekkel adósak maradtak. Vagy nem merünk mélyebbre ásni, hiába írták a vezércikkben: leásni a bajok gyökeréig. Miért hangsúlyozta akkor a vezércikk a nyílt, őszinte bírálatot, a szókimondó kritikát ott, ahol a helyzet így kívánja?“ Szögröl-végröl ennyi a szinte gyónyö-. rű kézírással írt levél lényege. Mielőtt azonban a feltett kérdésekre válaszolnánk, próbáljuk a búzát elválasztani a konkolytól, hogy tévedés még véletlenül se essék. A tárgyszerű tényeken alapuló segítő szándékú bírálatot, a szókimondáson alapuló észrevételeket nem lehet egy zsákba rakni a rendőrségi hírekkel. Az utóbbiaknak vajmi kevés közük van a kritikához. A vezércikkben a bátor, névreszóló tényekre épülő bírálatra gondoltunk, olyanra, ami minden vonatkozásban bizonyított és a bíráló helyt tud állni szavaiért. Egy jottányit sem jutnánk előbbre, ha nem tudatosítanánk a bírálat és a rendőrségi közlemények közötti különbséget, habár van egy közös vonásuk: az, hogy a kisebb baj feszegetésével a nagyobbat akarja megelőzni. Az úgynevezett kritikai cikkekben rendszerint nem bűncselekmények elkövetéséért bíráljuk a megbírálta- kat. jogász kollégám, amikor szóbahoztuk a kérdést, azt mondta: A szubjektív meggyőződésünk lehet ugyan az, hogy az illető bűncselekményt követett el, ám a cselekmény minősítése, bűncselekménnyé történő nyilvánítása a bűnüldöző szervekre tartozik, s mi nem kiálthatjuk ki bűnözőnek vagy bűnelkövetőnek. Minket, újságírókat, az Új Szó szerkesztőit is kötelezik a csehszlovák törvények, melyek egyik alapelve az ártatlanság védelme; az, hogy senkit sem lehet addig bűnelkövetőnek, bűnösnek tekinteni, amíg jogerős, elmarasztaló bírósági ítélet nem állapította meg a bűnösségét. A rendőrségi tudósítások már konkrét bűncselekmények gyanúját hozzák fel konkrét személyekkel kapcsolatban - ahogyan az a levélírónk által kifogásolt rendőrségi hírben is tapasztalható ám a bíróság még nem döntött arról, hogy a gyanúsítottak terhére felrótt cselekmény valóban bűncselekmény-e, s azt valóban a vádlottak, gyanúsítottak követték-e el. A gyanúsított nevét tehát részben az ártatlanság törvényes védelmére való tekintettel, részben pedig a személyiségi jogai, főként a jó hírnévhez való jog tiszteletben tartása miatt nem írjuk ki. Gondolom, az elmondottakhoz szükségtelen lenne még kommentárt fűzni. Társadalmunkban legnagyobb érték az ember, hírnevén, becsületén senkinek sem eshet csorba mindaddig, amig bíró- ságilag kimondottan nem vétett törvényeink, társadalmi rendünk, vagy embertársai ellen. Tisztelettel SZARKA ISTVÁN meglesz a síremlék, arra ötezer koronát utalnak ki. Most azt szeretném tudni, hogy követelhetek-e valamit a férjem után a munkáltatójától, mivel ott érte öt a baleset és biztosítva nem volt. A Munka Törvénykönyve 197. §-a szerint az üzemi baleset következtében elhunyt dolgozó munkáltatója felelőssége arányában köteles kártalanítást nyújtani. Kártalanítás címén követelhetők a dolgozó gyógykezelésével kapcsolatban keletkezett kiadások, a temetéssel kapcsolatos elismerhető költségek és az ún. dologi kár megtérítése, valamint a legközelebbi hozzátartozók (a házastárs és a gyermekek, kivételes esetekben a szülök) egyszeri kártalanítása és a „hátramaradottak“ eltartása költségeinek megtérítése. Ezen felül a kulturális és szociális szükségletek alapjából egyszeri szociális segély adható legfeljebb ötezer korona összegben. Az ilyen szociális segélyekre azonban nincs jogigény, a másik oldalon pedig a segély nem mentesíti a vállalatot felelőssége alól, nem számíthatja be a kártalanításként nyújtott összegekbe (ugyanúgy a szakszervezet által nyújtott segélyt sem). A leveléből nyilvánvaló, hogy az egyszeri kártalanítást (mely a házastársnak háromezer, a gyermeknek pedig ötezer korona összegben jár) megkapták. A temetéssel kapcsolatos kiadásokként követelhetők a temetkezési vállalat által számlázott költségek, az útiköltségek, a síremlékkel, és a sír elrendezésével kapcsolatos kiadások, (a síremlékre fordított kiadások megtérítése nem haladhatja meg az ötezer koronát). A munkáltató azonban köteles megtéríteni a gyászruhák beszerzésére fordított költségek egyharmadát, s amennyiben a környéken még szokásban van a halotti tor, úgy az erre fordított kiadások egy részét is (rendszerint ezer koronát). Az elhunyt dolgozó munkáltatója továbbá köteles hozzájárulni azoknak a személyeknek az eltartásához is, akiket a dolgozó ténylegesen eltartott (ha nem is volt tartási kötelezettsége) vagy köteles volt eltartani (még ha valójában nem teljesítette is tartási kötelezettségét). A jogosultak köre itt tehát rendkívül széles, s mindig a konkrét körülmények alapján kell eldönteni, ki jogosult az eltartása költségeinek megtérítésére. A tartásra fordított kiadások megtérítésének kiszámításánál elsősorban az elhunyt dolgozó átlagkeresetéből kell kiindulni; a megtérítések egybeszámított összege azonban nem haladhatja meg azt az összeget, amely a dolgozónak járna keresetkiesés címén. Ugyanakkor az egyes jogosultaknak járó megtérítés összegét csökkentik a számukra folyósított társadalombiztosítási ellátás (özvegyi nyugdíj, árvajáradék) összegével. A tartásra fordított kiadások megtérítésének ügyében ajánljuk forduljon előbb az elhunyt férje munkahelyén működő szak- szervezet üzemi bizottságának elnökéhez. Ha nem járna sikerrel, követelésével a munkaügyi döntőbizottsághoz vagy a járásbírósághoz fordulhat az elévülési határidőn belül. Az egyéves elévülési határidőt attól a naptól számítják, amikor a károsult tudomást szerzett a kárról és arról, ki felel érte. A tartásra fordított kiadások megtérítésénél ez a határidő nézetünk szerint az özvegyi nyugdíj, illetve az árvajáradék megállapításának napjától telik. Alkalmi szociális segély N. G.: 75 éves háztartásbeli vagyok Azt kívánom tudni, jár-e nekem is az a 300 korona értékű élelmiszer-vásárlási utalvány, melyet a nemzeti bizottság adott egyes nyugdíjasoknak. Velem él a 43 éves fiam is, aki rokkantsága ellenére dolgozik. A helyi nemzeti bizottságnak valóban lehetősége van arra, hogy az idős személyeknek alkalmi szociális segélyt adjon (pénzbelit vagy tárgyit). Erre az alkalmi segélyre azonban nem keletkezik jogigény. A nemzeti bizottság feladata és egyben joga, hogy elbírálja, ki az, aki valóban ráutalt a segélyre. Az ön esetében nyilván figyelembe vették, hogy a fia, ha rokkant is ( s így feltehetően rokkantsági nyugdíjat kap), dolgozik és munkabért kap. Márpedig elsősorban a gyermek kötelessége idős szülőjét eltartani, (m-n.) ÚJ SZÍ 6 1987. X. EMLÉKKIÁLLÍTÁS Terményfelvásárlás A Nagykürtösi (Veľký Krtíš) járásban a Jednota fogyasztási szövetkezetnek több mint 12 ezer tagja van, akik sikeresen teljesítik a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója tiszteletére és a Fogyasztási Szövetkezetek Szlovákiai Szövetsége V. kongresszusának tiszteletére tett kötelezettségvállalásaikat. A Jednota fogyasztási szövetkezet munkájában nem kis jelentősége van a felvásárlók tevékenységének. A begyűjtőhelyeken az év elejétől 55 tonna mézet, 37,5 tonna csigát, közel 14 tonna cseresznyét és 9 tonna megtisztított dióbélt vásároltak fel. Szeptember elején kezdték meg a szárított gomba, a hullott alma, valamint a csipke- és borókabogyó felvásárlását. Az előbbiből körülbelül 20 tonna, az utóbbiból 3 tonna, továbbá szelídgesztenyéből 22 tonna felvásárlására van kilátás. A terményfelvásárlásban kétségtelenül a legnagyobb tételt a méz alkotja. Habár az idei mézhozam a tavalyinál kisebb volt, de még így is mintegy 100 tonna méz felvásárlásával számolnak. , _ Bodzsar Gyula Nehéz harcokra emlékeztek Ünnepi találkozót rendezett a fü-. leki (Fiľakovo) Béke Bútorgyárban a Faipari, Erdőgazdasági és Vízgazdálkodási Dolgozók Szakszervezetének Közép-szlovákiai Kerületi Bizottsága, melyre az egész kerületből kiváló szakszervezeti funkcionáriusok kaptak meghívást. A vendégek megismerkedtek a helyi bútorgyártás történetével, majd az üzem megtekintése után az abroncsosi (Obruőná) pionírtáborba mentek. Itt megkoszorúzták a parti- zánemlékművet. Ezen a területen harcolt Nógrádi Sándor csoportja is. Megemlékeztek a szlovák nemzeti felkelésről és a nagy októberi szocialista forradalom jelentőségéről, nemzeteink és nemzetiségeink munkásmozgalmáról. Este tábortűz mellett a szlovák nemzeti felkelés résztvevői emlékeztek meg azokról a nehéz harcokról, melyek a fasizmus leveréséért és népünk felszabadításáért folytak. Nagy Ferenc
