Új Szó, 1987. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1987-10-21 / 247. szám, szerda
ÚJ szú 5 1987. X. 21.* VÉLEMÉNYEK JAVASLATOK A gyorsítás stratégiája és a szervezeti felépítés Demokrácia és fegyelem A nyilvános vitára bocsátott mezőgazdasági szövetkezeti törvény- tervezetet az érsekújvári (Nové Zámky) Fejlődés Egységes Földműves-szövetkezetben olyan dokumentumnak tekintjük, amely a konstruktív észrevételekkel kiegészítve minden bizonnyal hozzájárul majd a mezőgazdaság színvonalának emeléséhez. Hozzá kell azonban tennünk, hogy véleményünk szerint a törvény önmagában aligha biztosíthatja a javulást, ahhoz arra is szükség lesz, hogy a demokrácia elmélyülésével, vagyis a tagoknak a szövetkezet irányításában való nagyobb részvételével együtt a szövetkezeti fegyelem is megszilárduljon. A szövetkezeti demokrácia elmélyítése abban jut kifejezésre, hogy megszilárdul a taggyűlésnek, mint a szövetkezet legfelsőbb szervének jogköre. Ez a szövetkezet valamennyi tagja számára lehetővé teszi, hogy aktív részesévé váljon a szövetkezetei érintő legfontosabb kérdésekkel kapcsolatos döntéshozatalnak. A másik oldalon ott a szövetkezet elnökének kizárólagos felelőssége, melyet a műszaki-gazda- sági vezetőket is közvetlenül érintő nagyobb jogkör is megerősít. Helyesnek tartjuk, hogy a törvénytervezet titkos szavazás bevezetését javasolja a vezető dolgozók megválasztásánál. Ez hozzájárul ahhoz, hogy növekedjék a szövetkezeti tagok személyes felelősségérzete a választási időszakban. A törvénytervezet negyedik részében nagy figyelemmel tanulmányoztam a 35. paragrafust. Ugyanis azon a véleményen vagyok, hogy a szövetkezetek többségének a tagfelvételkor alkalmazható három hónapos próbaidő minden bizonnyal jobban meg fog felelni, mint az eddigi egy hónapos időtartam. Tapasztalatból tudjuk, hogy egy hónap nagyon rövid idő a felvett dolgozók erkölcsi és szakmai értékének alapos ellenőrzésére. A törvénytervezetben javasolt módosítás értelmében a szövetkezet elöljárósága vagy a szövetkezet tagja a próbaidő letelte előtt bármikor semmisnek mondhatja a megállapodást, s írásban indoklás nélkül kérheti a tagsági viszony megszüntetését, amit nagyon helyesnek tartok. A tervezetben leginkább az a rész keltette fel az érdeklődésünket, amely kimondja, hogy a jövőben csupán egy alapnak, mégpedig a fejlesztési alapnak a létrehozására kötelezik a szövetkezeteket. Bizonyára előnyös lesz, ha a szövetkezetek saját szükségleteiknek megfelelően dönthetnek az egyéb alapok képzéséről és felhasználásáról. Személy szerint helyeslem, hogy az új jogi szabályozás, konkrétan az 52. paragrafus gyakorlatilag a szövetkezetre, illetve annak szervezeti szabályzatára bízza a javadalmazás szabályozását. Ez véleményem szerint objektívebb, a munkában elért tényleges eredményeket jobban figyelembe vevő javadalmazási rendszer kialakításához vezet majd szövetkezeteinkben. FARKAS MIKLÓS mérnök, az érsekújvári (Nové Zámky) Fejlődés Efsz személyzeti osztályának vezetője Az állami támogatás ne minden esetben maradjon el A termelési, fogyasztási és lakásszövetkezetek működése minden időszakban szorosan összefügg népgazdaságunk legfontosabb ágazatainak fejlesztésével, ezért tulajdonítok rendkívüli jelentőséget a gazdasági mechanizmus új koncepciójának, A javaslat abból indul ki, hogy a szövetkezetek a jövőben gazdasági tevékenységüket a népgazdasági érdekekkel összhangban fejlesztik, ugyanakkor hozzájárulnak az egészséges válalkozókedv és a versenyszellem kialakulásához. A piacon ez a választék bővítéséhez, a szolgáltatások minőségének javulásához vezet, s ez egyaránt érdeke a szövetkezetek tagságának és a vásárlóknak. A tervezet egyebek között tartalmazza a szövetkezet megalakulásának és megszűnésének legfontosabb feltételeit. Fontosnak tartom, hogy a jövőben a szövetkezetekkel kapcsolatban fokozódik a helyi igazgatás, a nemzeti bizottságok felelőssége. A lakosság jobb ellátásáért való felelősség így megoszlik. A nemzeti bizottságok beleszólási jogát lényegesnek tartom a szövetkezetek engedélyezését, működését és megszűnését illetően, ugyanakkor támogatni kell gazdasági fejlődésüket. Lényeges része a tervezetnek az a fejezet, hogy a szövetkezetek tekintsék kötelességüknek a műszaki fejlesztést. Meggyőződésem ugyanis, hogy csak korszerű berendezések segítségével az élő munkaerő- ráfordítás csökkentésével biztosítható a haladás. A legtöbb találgatásra okot adó fejezet az árképzéssel és az anyagi műszaki ellátottsággal foglalkozik. Ez nyilván a jelenlegi összekuszált helyzetből adódik. Hiányolom, hogy a tervezet nem foglalkozik a szövetkezetek, így a fogyasztási szövetkezetek sajátos gondjaival sem, ezért néhány cikkelye többféleképpen is értelmezhető és magyarázható. Ezzel szemben nagy pozitívumnak tartom, hogy a teljes önelszámolási és önfinanszírozási gazdálkodásnál sem zárja ki a tervezet az állami támogatást azokban az indokolt esetekben, amikor a szövetkezetek különleges gazdaságpolitikai vagy szociálpolitikai célok megvalósításáért fáradoznak. Nehéz lenne még most megítélni, hogy a gyakorlatban mivel jár majd a szövetkezetek alapanyag- és műszaki szükségleteinek önálló biztosítása. Nem vitás, hogy az elosztás termelőszövetkezeti mozgalmunk egyik leggyengébb pontja volt a múltban. Mi különösen az alkatrészellátás biztosítását tartottuk nehézkesnek és bürokratikusnak (különösen a külföldről vásárolt gépek és berendezések esetében), s reméljük, ennek akadályai a jövőben elhárulnak. Meggyőződésem, hogy jóváhagyása után a törvény jelentősen hozzájárul majd a szövetkezeti mozgalom fejlődéséhez. SZABÓ ISTVÁN, a Jednota Várgedei (Hodejov) üzemének vezetője Növeli termelési kapacitását a lanškrouni Tesla Stará Ľubovňa-i üzeme. Célgépek előállításával meggyorsítja és leegy szerű siti a kondenzátorok gyártását, valamint minőségi ellenőrzésüket. Idén az üzemben 700 ezer korona értékű célgépet készítenek, a jövő évi terv pedig már több mint 1 millió korona értékűnek a gyártását irányozza elő. A felvételen Marián Fečišin az egyik gép alkatrészét munkálja meg marógépen. (Jozef Veselý felvétele - ČSTK) A gazdasági mechanizmus átalakításában meglehetősen fontos kérdést alkotnak a szervezeti-gazdasági kapcsolatok, illetve azok újszerű formálása. A jogkör alacsonyabb szintre történő decentralizálása, a központi irányítás újjászervezése és az irányítás alapeleméről alkotott elképzelések az egész társadalom időszerű kérdései, amelyek nem egysze'r vitákat váltanak ki. Tudjuk, a gazdasági elmélet a gazdasági mechanizmust, mint a termelési viszonyok megnyilvánulási formáját úgy határozza meg, mint a szervezeti felépítések, valamint a gazdaságirányítás formáinak és módjainak összességét, amelyeket a szocialista társadalom a gazdasági törvényszerűségek ismerete alapján dolgoz ki, összhangban a termelőerők és a társadalom fejlettségi fokával. . Hatékony formákat keresünk Elemezve ezt a területet elmondhatjuk, hogy a szervezeti felépítés elemzésére és tökéletesítésére a múltban nem fordítottunk kellő figyelmet és a gazdasági mechanizmus tökéletesítését célzó törekvésekben az ide vonatkozó gazdasági reformok is csak felületesek voltak. Ezért a gazdasági elméletben ez a problematika nincs kellőképpen kidolgozva, így erre vonatkozóan különböző nézetekkel találkozhatunk. Néhány elméleti szakember a további integráció híve, mások a gazdasági szubjektumok nagyobb önállóságában látják a megoldást. Jóllehet, sok próbálkozást tudhatunk már magunk mögött, az irányítás és tervezés hatékony formái, módjai és eszközei keresésének időszaka még nem fejeződött be. Ez a feladat megoldásra vár. A szervezeti struktúrák feltételezik a tervszerű irányítási rendszert, s vele szoros összefüggésben vannak. A termelési-műszaki alap keretén belül a szervezeti felépítésekbe a hatvanas évek közepén történt az utolsó komolyabb beavatkozás az akkor meghatározott tervezési és irányítási rendszer részeként. Azóta a szervezeti struktúrákban gyakorlatilag nem történt változás. Napjainkban a gazdasági mechanizmus átalakításával kapcsolatban ezek a kérdések a figyelem középpontjába kerülnek. A szocialista társadalom célkitűzései előtérbe helyezték a vállalkozó szubjektumok aktivitása jelentős növelésének követelményét. A tudomány, technika és technológia, illetve azok termelésben való felhasználása területén kifejtett tevékenységről, illetve annak a világban kialakult tendenciákkal való összehasonlításáról van szó. Csak így érhető el fordulat az újratermelési folyamat színvonalában, a munkatermelékenység minőségi növelésében. Előtérbe kell helyezni a tudományt és a technikát Tudjuk, a világban a társadalmi termelés a modern tudomány és technika eredményeinek egyre szélesebb felhasználásából adódó feltételek között fejlődik. A tudomány azáltal, hogy egyre inkább bekapcsolódik a termelésbe, a társadalom jelentős mozgatójává válik. Általa növekszik a termelés műszaki, szervezési és gazdasági színvonala, javul a termékek minősége, bővül a választék, növekszik a termelés hatékonysága. A termelés egységére eső élőmunka részaránya viszont csökken. Hozzávetőlegesen ilyen körülmények között dolgoznak ma a vállalatok, s ugyanilyen célokat kell követnünk a gazdasági vállalkozások során. Alkalmazkodni a világpiacon folyó verseny határtalanul igényes körülményeihez - ez olyan követelmény, amelyet a vállalatoknak tevékenységük során szem előtt kell tartaniuk. A világpiac uralmáért folytatott harcban állandóan jelentős változásokra kerül sor. A kapitalista világban a kutatás, fejlesztés, termelés és kereskedelem néhány szubjektum, hatalmas transznacionális korporáció ipari-pénzügyi csoportjának kezében összpontosul. A termelés irányítása egy helyről, a korporáció vezetősége által történik. Például az USA-ban a hetvenes években a feldolgozó ipar anyagi javainak 70 százalékát körülbelül 300 ipari korporáció birtokolta, s ez hasonlóképpen van más ágazatokban is. Az amerikai iparban a tudományos-műszaki területen az összköltségek 80 százalékát a legerősebb korporációk százai költik kutatásra és fejlesztésre. A világban a tudományos-műszaki haladás hordozói elsősorban a transznacionális korporációk. A nyolcvanas évek elején ezek a társaságok uralták a világpiac körülbelül 60 százalékát, s a technológiák csaknem 80 százalékát tudhatták magukénak. Az ilyen jellegű folyamat folytatódik. Felmerül a kérdés: milyen a gazdasági vállalkozó szervezet optimális nagysága? Napjainkban a szervezeti-gazdasági kapcsolatok fejlődése nem csupán a kapitalista világ sajátsága, hanem általános érvényű. Természetesen nem olyan egyszerű elérni, hogy egy nagy szervezet rugalmas is legyen, de ez más kérdés. Vitathatatlan, hogy az egyéni, közvetlen a piacra dolgozó termelő a legrugalmasabb, ám lehetőségei nagyon korlátozottak és gyakorlatilag semmilyen lehetősége sincs versenyezni a szervezett iparral. Csupán kevésbé igényes termékek gyártója lehet, illetve nyújthat bizonyos szolgáltatásokat. A modern termék laboratóriumokban, prototípusokat gyártó műhelyekben készül több tudományág szakembereinek munkája által. Lehetőségeink és céljaink A transznacionális korporációk tevékenységét nem lehet összehasonlítani termelési-gazdasági egységeink vállalkozási lehetőségeivel. A hetvenes évek közepéből származó adatok szerint azokban az években a nemzetközi korporációk lehetőségei a gépiparban átlagosan 20-25-ször voltak nagyobbak, mint termelési-gazdasági egységeinké. A valóságban azonban váHalkozási lehetőségeik jóval nagyobbak, mert az előbbi összehasonlítást elferdíti az a tény, hogy a jegyzékben, amelynek alapján a számítást végezték, a korporációk tőkerészvételével működő fiókrészlegek és vállalatok nem szerepeltek. A transznacionális korporációk fiókvállalataikat is szakosítják, miközben a termelést az anyavállalat irányítja. A tudomány és technika fejlődéséből kifolyólag a korporációk vállalkozási lehetőségei egyre bővülnek. Az adatok szerint nem egész tíz év alatt- főként a munkatermelékenység növekedésének köszönhetően- a korábbihoz viszonyítva háromszorosára bővültek lehetőségeik. A szocializmusban a szervezeti struktúráknak lehetővé kell tenniük a termelőerők, a tudomány, a technika, a technológia és az emberek szakképzettsége színvonalának lehető legjobb kihasználását. A gazdasági mechanizmusban a részintézkedések egy egységes, a kitűzött cél elérésére törekvő koncepció részei. A cél elérését szorgalmazzuk az irányítási, tervezési és ösztönző rendszerekben, valamint a formákban, módszerekben, szabályozókban és a szervezeti-gazdasági kapcsolatokban. Ellenkező esetben a részintézkedések nem lesznek összhangban a gazdasági mechanizmussal, amely a termelési viszonyok megjelenési formája. Ezek a tények a gazdasági mechanizmus átalakításában nagyon fontosak. Viszont mindaz, ami érvényes az irányítás, a tervezés és az ösztönzés rendszerében, nem érvényes ugyanolyan mértékben a szervezeti-gazdasági kapcsolatokban. A gazdasági teória erről többek között azt mondja, hogy a szervezetigazdasági kapcsolatok a termelés, annak technikája és technológiája anyagi és emberi tényezőinek változásai folytán állandóan fejlődnek. A Szovjetunióban a szervezetigazdasági kapcsolatokra vonatkozó intézkedéseket a tavalyi év második felében fogadták el. Olyan kulcsfontosságú határozatról van szó, amely a központ, valamint a vállalkozási szféra szervezeti felépítésének formálására vonatkozik. E dokumentum alapján némely ágazatok az önelszámolás elvei szerint dolgoznak majd és körülbelül hatvan termelési-gazdasági egység és néhány nagyvállalat vállalkozó szubjektummá válik, miközben joga lesz külkereskedelmi tevékenységet folytatni. Nagy politikai jelentőséggel bíró határozatról van szó, amely komoly hatással van a vállalkozókészség további fejlődésére a szocialista világban. Körülményeink között a szervezeti struktúrák területén nem sikerül megfelelően kihasználni a világgazdasági fejlődést. Úgy tűnik, mintha csak a kisebb egységek lennének alkalmazkodóképesek. Természetesen vannak olyan termelési-gazdasági egységeink, amelyek üzemrészlegek, üzemek és vállalatok nem egynemű konglomerátumai és idáig nem beszélhetünk róluk mint integrált gazdasági vállalkozó egységekről. Az állami vállalatról szóló törvénytervezet és a gazdasági mechanizmus átalakításának előkészítésében a tervezeti felépítések létrehozásának fő irányvonaláról van szó, s ebben nem tévedhetünk. A szervezeti struktúrák további fejlődése folyamán mindenekelőtt arról van szó, hogy a vállalkozás számára nagyobb teret alakítsunk ki a termelés koncentrációja és az olyan hatalmas és nemzetközi ipari komplexumok létrehozása által, amelyek a világgazdaságban is vállalkozásképesek. Az ilyen komplexumok létrehozását a termelőerők magas fejlettségi foka teszi objektiven szükségessé. Csak így nyílik lehetőségünk arra, hogy gazdasági vállalkozásunk hatékonyságát jelentősen növeljük. A párt meghatározta a nagy egyesülések létrehozásának módját, amelyek önállóan képesek teljesíteni a bővített újratermelés és a szociális fejlesztés feladatait. Ez nemcsak azért lényeges, mert az ilyen fő szervezetek a műszaki színvonal növelésének alapjai, hanem azért is, mert csupán az ilyen nagy társulások képesek összekapcsolni az ágazati és vállalati tudományos kutatást a termeléssel, biztosítani azok szerves összefonódását és valós eredményekhez jutni a tudományban. Az ilyen komplexumok létrehozása a termelőerők magas fejlettségi fokából adódó objektív követelmény. Az irányítás alapelemének újszerű meghatározásáról van szó gazdaságunkban. Semmi nem gátol abban, hogy ezt a lehetőséget kihasználjuk, össze kell hangolnunk feltételeinket a szervezeti struktúrákban a világ- gazdasági vállalkozás jelenlegi irányvonalaival. HERBERT ĎURKOVIČ professzor, a CSKP KB Marxizmus-Leninizmus Intézetének munkatársa
