Új Szó, 1987. szeptember (40. évfolyam, 204-229. szám)
1987-09-14 / 215. szám, hétfő
T. G. Masaryk halálának ötvenedik évfordulójára szeptember 14-én van az ötvenedik év- J fordulója annak, hogy meghalt Tomáš Garrique Masaryk, a Csehszlovák Köztársaság első elnöke. Alkalom ez arra, hogy elgondolkozzunk műve és újkori történetünkben betöltött szerepe fölött. T. G. Masaryk, aki 1850. március 5-én született Hodoninban, 1882- ben, harminckét éves korában lépett a cseh politikai, tudományos és kulturális életbe, amikor Prágában a Cseh Egyetem rendkívüli tanára lett. Aktiv politikai és közéleti tevékenysége 1935. december 12-én ért véget, amikor is a Csehszlovák Köztársaság elnöki tisztségéből lemondott. Ez alatt nagy jelentőségű eseményekre, óriási változásokra került sor. Az első világháborúra, az orosz- országi forradalomra, amely a munkás-paraszt állam, a Szovjetunió létrejöttével s az emberiség új korszakának, a kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenetnek korszakával tetőzött; a soknemzetiségű Habsburg-birodalom széthullására, amelynek romjain létrejött Csehszlovákia további új államokkal együtt, forradalmi hullámra, amely elárasztotta a háború utáni Európát, s egyben a borzalmasan megrendítő gazdasági válságra, az imperializmus legreakciósabb erőit képviselő fasizmus térhódítására, amely a szomszédos Németországból közvetlenül veszélyeztette nemzeteink létét, s amely hozzáfogott a még véresebb és borzalmasabb új világháború előkészítéséhez. Mindennek Masaryk nem passzív tanúja volt, hanem elkötelezett közéleti személyiségként és politikusként jelentős szerepet töltött be népünk nemzeti felszabadító harcában, az ősrégi leigázottság alóli fel- szabadulásáért és az önálló csehszlovák állam megalapításáért vívott küzdelemben. Masaryk életútja nem volt egyszerű. Prágába jövetele után számos megnyilatkozásával résztvevője lett a cseh nemzeti életnek. Ütközött a cseh burzsoázia és kisbur- zsoázia provincializmusával, önteltségével és maradiságával. Julius Fučík ezt írta Masaryknak ezekről az állásfoglalásairól: „Megtermett favágóként utat egyengetett a cseh életnek az előítéletek, a rövidlátó korlátoltság és a meddő historizálás ősrengetegében, és a polgárság óriási többségének akkoriban számára állított sorfala a gyűlölet és a szitkozó- dás sorfala volt.“ Derekas magatartása példájaként meg kell említenünk főleg az ún. ó-cseh énekek hitelességével kapcsolatos vitát Masaryk határozottan elutasította, hogy a tudományos megismerést alárendeljék az ún. nemzeti-erdeknek. Abból a meggyőződésből indult ki, hogy a cseh nemzeti múlt magyarázata nem alapulhat hamisítványokon, a hazafiasság nem épülhet a nemzeti történelemmel kapcsolatos hazugságokra. Marasyknak egy másik jelentős és rendkívül konfliktusos állásfoglalása összefügg a „hilsneriádnak“ nevezett közismert afférral. A Leopold Hilsner elleni per a nyárspolgárok számára alkalom volt arra, hogy a zsidókat rituális gyilkosságokkal vádoló, uszító antiszemita kampányokat indítsanak Marasyk határozottan fellépett e babona ellen, s ezért céltáblája lett a kíméletlen támadásoknak, mi több, egyetemi előadásait is zabolátlanul megzavarták. Emlékeztessünk közben arra, hogy a „hilsneriád" idején Csehországban működött Georg von Schönerer, az a soviniszta német, akinek antiszemitizmusa Adolf Hitlert is megihlette. Masaryk állásfoglalásai a klerikalizmus, a szellemi sötétség különféle formái ellen, a<nép művelődésének jogáért sírkaszállva kiváltották a reakciós klérus és a maradi burzsoázia gyűlöletét. T. G Masaryk nem azonosult egyetlen csehországi hivatalos politikai áramlattal sem. Az 1887-es esztendőben megalapította a liberális „realisták" politikai csoportját, 1900-ban élére került a Cseh Néppártnak, majd 1905-ben a Cseh Haladó Pártnak. Az 1891-1893-as, majd az 1907-1914-es években a Birodalmi Tanács képviselője volt. Politikai tevékenységében a cseh történelemnek önszabta értelmezésére támaszkodott. A nemzeti törekvések kicsúcsosodásának tekintette a huszita mozgalmat és főleg a Csehtestvér Közösséget, amelyben a nemzeti fejlődést meghatározó hatásokat kereste. A cseh történelem értelmét az emberiesség és az erkölcsösség vallási értelmezésében látta. Előnyben részesítette Hus, Chelčický és Komenský reformátori hagyományait. Álláspontját számos tanulmányban fejtette ki, elsősorban az 1895-ben megjelent Česká otázka (Cseh kérdés) című müvében. Ausztria-Magyarország általános politikai viszonyaihoz képest Masaryk programja haladó volt, a politikai és a gazdasági élet demokratizálására, a nemzetiségi elnyomás felszámolására, minden nemzet egyenjogúsítására törekedett és számos szociális reformot követelt. Fellépett egyes munkáskövetelé- s^kért, például a nyolcórás munkaidőért. Noha képviselővé a szociáldemokrácia támogatásával választották meg, nem volt szocialista. A szocializmust társadalmi rendként elvetette. A marxizmussal szembeni kritikus álláspontját 1898-ban Otázka sociálni (Szociális kérdés) című művében fejtette ki. Ebben durván eltorzította a marxizmust. Az idealista filozófia következetes híveként nem érti és elutasítja a dialektikus és történelmi materializmust, Marx gazdaságtanát, a tudományos szocializmust. A burzsoá reformizmus talaján állva tagadja az osztályok létezését és az osztályharcot. Masaryk egyike volt azoknak, akik élénken érdeklődtek Oroszország iránt. Rusko a Europa (Oroszország és Európa) című, 1913-ban megjelent könyvében idealista filozófiájából kiindulva tüzetes áttekintést adott Oroszország történetéről. Jóllehet ismerte az orosz irodalmat, és kapcsolata volt jelentős írókkal (L. Ny. Tolsztoj, M. Gorkij stb.) és ismerte az oroszországi forradalmi mozgalom történetét, képtelen volt felfogni az oroszországi forradalmi fejleményeknek és azoknak az eseményeknek értelmét, amelyek ebben az országban kialakulóban voltak. Az első világháború kitörése Masaryk életének új, legjelentősebb korszakát nyitotta meg. A hatvannégy éves egyetemi tanár 1914 őszén külföldre távozik. Nemcsak az a merészség volt meglepő, amellyel ez a nyugdíjKorú férfi kilépett a politikai emigráció bizonytalan, göröngyös útjára. Meglepő volt az is, hogy éppen Masaryk emelte magasba a Habsburgokkal szembeni ellenállás zászlaját. Korábban ugyanis számolt a Habsburg-monarchia fennmaradásával, kijelentette, hogy nem hisz az európai háborúban, elvetette a cseh „államjogi fantáziát", s azt a nézetet képviselte, miszerint Ausztria nem gátolja a cseh nemzetet abban, hogy „apró-cseprő munkával“ elérje céljait. A világháború kitörése halálos csapást mért az Ausztria demokratizálását és fö- deratizálását célzó elképzelésekre Masaryk 1925-ben megjelent Svétová revoluce (Világforradalom) című könyvében megállapítja, hogy az Ausztria-ellenes fellépésre a nép háborúellenes magatartása késztette. Már a háború első hónapjaiban, amikor jelentősen fokozódott nemzeteink üldözése, Masaryk megértette , hogy további létünk elképzelhetetlen Ausztria-Magyarország keretei között. Ezért kitűzte az önálló állam megalakításának programját, s ennek megvalósítására törekedett. Szervezte a cseh és a szlovák honfitársakat, az antantállamokban a cseh és a szlovák hadifoglyokból csehszlovák katonai egységeket igyekezett kialakítani és az Ausztria- ellenes külföldi ellenállás csúcsszerveként létrehozta a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot. Masaryk a háború első szakaszában feltételezte azt, hogy a csehszlovák állam monarchia lesz. Programjában alapvető változást a februári oroszországi burzsoá demokratikus forradalom idézett elő. Masaryk 1917 tavaszától szorgalmazni kezdte, hogy a csehszlovák állam köztársaságként jöjjön létre. A forradalom azonban tovább bontogatta szárnyait. Masaryk Oroszországban élte át a nagy októberi szocialista forradalom győzelmét, a pétervári, moszkvai és kijevi fegyveres harcokat. Üdvözölte a polgári demokratikus forradalmat, de elvetette a proletárforradalmat. Ez utóbbiban azt látta, hogy katonailag és diplomáciaiig gyengíti az antantállamokat, amelyeknek győzelmére tétjét tette az imperialista világháborúban. Éppen ezzel összefüggésben vált oly tragikus jelentőségűvé a csehszlovák légiók ellenforradalmi fellépése a szovjethatalom ellen, amely múltunk rossz emlékű fejezete. Noha Masaryk nem volt ennek a fellépésnek közvetlen kezdeményezője, mivel a légiókat szerette volna visszahozni Franciaországba, hogy Németország és Ausztria-Magyarország ellen harcoljanak, utólag jóváhagyta és diplomáciailag hasznosította akciójukat, amely összhangban állt az imperializmus szándékával, megfojtani a forradalmi Oroszországot. Ennek ellenére a szélsőjobb élete végéig (s tulajdonképpen a halála után is) a szemére vetette, hogy állítólag Oroszországban a semlegesség politikáját gyakorolta, mint ahogy később Eduard Benešnek is szemére vetette, hogy 1935-ben és 1943-ban szövetségi szerződést írt alá a Szovjetunióval. Masaryk már korábban meg akarta nyerni az antant államférfiait, hogy háborús céljaik közé sorolják a csehszlovák állam létrehozását. Ez a törekvése sokáig sikertelen volt - Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok különbéke megkötésére törekedett Ausztria-Magyaror- szággal. Fordulat csak azután következett be, amikor érezhetővé vált a nagy októberi szocialista forradalom eszméinek hatása és a népi tömegek nyomására elkezdődött Ausztria-Magyarország bomlása. Masaryk Csehszlovák Nemzeti Tanácsát a háború utolsó hónapjaiban az antantállamok kormányai fokozatosan elismerték a csehszlovák állam reprezentánsaként, annak reményében, hogy ezt az államot felhasználják a szovjethatalommal szemben. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása 1918. október 28-án nemzeteink egyik legjelentősebb történelmi határköve. A köztársaság a népi tömegek ösztönös nyomására jött létre. A munkásosztály azonban felkészületlen volt a hatalom átvételére, s ennek, valamint a szociáldemokrácia kapituláns politikájának következtében kezdettől fogva a burzsoázia kezében volt a kezdeményezés. Ezért fokozatosan felülkerekedett a társadalmi-politikai problémák megoldásának polgári demokratikus változata, amiben szerepe volt T. G. Masaryknak is, akit még távollétében megválasztottak a köztársaság elnökévé. Az önálló állam létrejöttének, ennek a cseh és a szlovák nemzet fejlődése szempontjából jelentős előrelépésnek történelmileg korlátokat szabott a köztársaság osztályjellege, uralkodó osztályként a burzsoázia helyzete, a szlovákok nemzeti önállóságának el nem ismerése, valamint a köztársaság külpolitikai orientációja, a nyugati imperialista nagyhatalmakra támaszkdó irányvétele. A polgári demokratikus állam a múlthoz képest és a környező államokkal egybevetve azonban viszonylag széleskörű lehetőségeket nyújtott a munkásosztály és a többi dolgozó osztályharcának kibontakozására, a CSKP legális működésére, ami egyet jelentett a népünk szociális és nemzeti jogaiért vívott harc szervezésével és betetőzésével. A köztársaság burzsoá jellegét végérvényesen meghatározó határkő az 1920-as esztendő vége lett. Masaryk, aki cselekvően részt vett az állam politikai rendszerének kiépítésében, határozottan és élesen szembehelyezkedett a forradalmi munkásmozgalommal és azzal, hogy a Csehszlovák Köztársaság a néptömegek követelményeinek megfelelően szocialista köztársasággá váljon. 1920 decemberében támogatta az általános munkássztrájk elfojtását, és ezt a sztrájkot úgy minősítette, mint „jogtalan támadást fiatal államunk ellen". Akkoriban T. G. Masaryk élesen támadta a bolsevizmust. A Rudé právo 1937 szeptember 15-én ezt írta: „ez olyan időszak, amelyben eléri mélypontját a szakadék a forradalmi munkás- mozgalom és T. G. Masaryk között. De amikor a további fejlemények következtében ismét fellép a reakció akut veszélye, s főleg amikor a reakció fenyetegése magára ölti a fasizmus legtaszítóbb formáját, fokozatosan változik az alapállás." T. G. Masaryk hű marad a demokráciához és a humanizmushoz, s ezeknek az eszméknek szellemében elnökként és politikai, valamint eszmei tábora vezéreként síkra száll a fasizmus réme ellen.“ A polgári demokratikus Csehszlovákia fejlődése az 1918-1938-as években feltárta a Masaryk által hirdetett humánus demokrácia eszményei és a tényleges valóság elsősorban a München előtti köztársaság uralkodó burzsoáziájának politikai gyakorlata - közti mély ellentmondást. A burzsoázia, amely kisajátította magának a nemzeti felszabadító harc gyümölcseit, nem oldotta meg a kor egyetlen alapvető kérdését sem A burzsoá kormány megtorlásával válaszolt a széles néptömegek politikai és szociális követeléseire, fegyvert alkalmazott a dolgozók éhségmenetei ellen. Az uralkodó burzsoázia képtelen volt megoldani a nemzetiségi kérdést. A csehszlovakizmus politikájá val, a nemzeti kisebbségek alapvető demokratikus és szociális jogainak megoldatlanságával a nacionalizmust táplálta és erősítette a fasiszta tendenciákat. Teljesen csődöt mondott a nyugati polgári demokráciákra egyoldalúan orientálódó külpolitika. Ez Csehszlovákia nemzetközi helyzetének fokozatos gyengüléséhez vezetett, s a müncheni traqédiába tor— Két hónap mérlege ■— kollt. Ezáltal semmivé foszlottak a köztársaság megalakulásakor meghirdetett eszmék. T. G. Masaryk köztársasági elnökként tanúsított politikai magatartását értékelve nem feledkezhetünk meg arról a tényről, hogy mind ő, mind a hívei, köztük elsősorban dr. Eduard Beneš arra törekedtek: államunk ne váljon a reakciós erők áldozatává, amelyek a szomszédállamokban alkalmazott hatalomgyakorlási formákban látták mintájukat. Azokban az államokban, amelyekben mind inkább teret hódított a fasizmus. Ebben a vonatkozásban a demokratikus burzsoáziát támogatta a CSKP, ami köztudottan pozitív szerepet játszott 1935-ben az elnöki választások kimenetelében, amikor is dr Beneš győzelmébe a kommunista képviselők szavazatai is belejátszottak Sajnos, nemcsak a cseh burzsoázia ún. Vár-szárnya, hanem azok is, akik ezzel közvetlen politikai kapcsolatban álltak, vagyis a reformista pártok képviselői sem voltak hajlandóak osztályelfogultságuk következtében elfogadni a kommunista párt javaslatát, és országunkban a reakciós jobboldal térhódításával, a fasizmus veszélyével szemben létrehozni a széles népfrontot. Ismeretes, hogy ennek milyen áldatlan szerepe volt köztársaságunk további sorsának alakulásában. A müncheni tragédiából és az utána következő fejleményekből következetesen csak Csehszlovákia Kommunista Pártja vonta le a tanulságokat. Élére állt a széles antifasiszta ellenállásnak s a nemzeti demokratikus forradalom folyaman, amelyet betetőzött 1948-nak a szocializmus útját megnyitó győzelmes februárja. Ez tette lehetővé, hogy népünk új, valóban népi, szociális szempontból igazságos államot, a csehek és a szlovákok egyenjogú nemzeteinek államát, a Szovjetunióval és a többi baráti országgal való szilárd baráti és szövetségi viszonyra támaszkodó államot hozott létre. A Csehszlovák Köztársaság csak egy évvel és néhány nappal élte túl azt a férfit, aki ott állt bölcsőjénél. Masaryk élete és müve ennek ellenére része az 1945 után új osztályalapokra épülő államunk történetének. Amint azt Masaryk halála alkalmából a CSKP Központi Bizottsága megállapította, a forradalmi munkásság joggal pártolja müvéből mindazt, ami kifejezésre juttatása a haladásért, a reakciós előítéletek ellen, a politikai szabadságért, a szociális igazságosságért, a békéért és a demokráciáért, a nemzeteink haladó szerepéért vívott harcnak. Csehszlovákia Kommunista Pártja csakúgy mint a múltban, ma is kritikusan viszonyul mindahhoz, ami ennek a jelentős politikusnak életművében ellentmondásban állt a fejlődés objektív szükségleteivel, ami osztály- korlátaival, helytelen filozófiai koncepcióival magyarázható, s amin a történelmi fejlődés túljutott. A legendákkal és a mítoszokkal szemben a történelmi igazságra építünk JANGALANDAUER A turizmus hasznos, de... A Rozsnyói (Rožňava) járásban az eddigi évekkel összehasonlítva, több mint húszezerrel nőtt a látogatók száma. Ez d növekedés örvendetes, a szolgáltatások javulásának, a hatékonyabb és vonzóbb idegen- forgalmi propagandának köszönhető. A leglátogatottabb helyek közé tartozik a dobšinai jégbarlang, a de- dinkyi víztározó és környéke, Domica, Betlér (Betliar), Krasznahorka (Krásná Hôrka). Dobšinában, Domi- cában és Krasznahorkán bővültek a szálláshelyek, javult a közétkeztetés, kulturáltabb lett a kiszolgálás, annak ellenére, hogy a képzett munkaerőkből ebben az évben is hiány mutatkozott. A jövőben módosítani kell az élelmiszerüzletek nyitva tartási idejét, növelni az elárusítók számát. A fejlődés minden téren kézzelfogható, de még nincs egyenes arányban az igényekkel, a látogatók számának növekedésével, hiszen a főszezon alatt csak Dobšinába és Betlérbe több mint százhúszezer látogató érkezett Az utóbbi években fokozatosan javult a közutak minősége, új útszakaszok épülnek, különösen a nehezebben járható hegyvidéki területeken. Ennek ellenére sok esetben kell kivonulni a mentőknek és a közbiztonsági szervek dolgozóinak. Jozef Vdjtko, Százados a járás közlekedésrendészetének parancsnoka szerint a csúcsidény két hónapjának. júliusnak és augusztusnak nem a legkedvezőbbek a statisztikai adatai. A számok sok szomorú eseményt, tragédiát rejtenek-A turista-idényben - mondja - fokoztuk a közúti ellenőrzést, a fő figyelmet a járművek műszaki állapotára, a gyorshajtásra és az ittas vezetésre irányítottuk. Mindez a járművezetők érdekében történt, testi épségük megóvására irányult. Ennek ellenére az emberi könnyelműség következményei lesújtóak A tavalyi év hasonló két hónapjához hasonlítva, járásunk területén negyvenöttel több baleset történt. Egy haláleset volt, tizenegy súlyos és harminckét könnyebb sérülést szenvedett egyén szorult orvosi kezelésre. A legveszélyesebb útszakaszok a hegyvidékeken, a turistaközpontok közelében vannak. Nem fölösleges megemlíteni ezeket a helyeket. A Szoroskőn 21, a Dobšinai völgyben 16 és Hrádokban 11 karambol történt, külföldiek huszonegyen karamboloztak. A szerencsétlenségek leggyakoribb okai a gyorshajtás (62 eset), az elsőbbség meg nem adása (6), szabálytalan előzés (9) és a féktávolság be nem tartása (13). A gépkocsivezetőknek jobban figyelembe kell venniük az útviszonyokat, különösen esős időben. Ilyenkor több figyelemre, az előírások szigorúbb betartására, a közúti jelzések figyelembe vételére van szükség, hogy mindenki egészségesen érhesse el úticélját, a közbiztonsági szervek nagy figyelmet szenteltek a gyalogosok és kerékpárosok közlekedésének is. A szünidő folyamán hat pionírtáborban tartottak közlekedési előadást és filmvetítést a gyerekek számára. Ez mind hasznos, de munkájuk csak úgy lesz eredményesebb, ha mindnyájan segítünk nekik, járművezetők és gyalogosok egyaránt. -csóújsa 4 1987. IX
