Új Szó, 1987. szeptember (40. évfolyam, 204-229. szám)

1987-09-08 / 210. szám, kedd

Méltók szellemi örökségéhez Mától: Steiner Gábor Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola ÚJ FILMEK Tájkép bútorral (cseh) Steiner Gábor? Óvodáskorom­ban hallottam először a nevét. Itt született a városban, valahol emlék­szobája is van - vágja ki a rezet egy hatodikos fiú. Egy harmadikos gye­rek csak arra emlékszik, hogy védte a városukat. - Én annyit tudok róla, hogy üldözték, aztán kivégezték- így a harmadik- A szegények jogaiért harcolt - jegyzi meg egy ötödikes kislány. A többiek hallgat­nak. Vagy bólogatnak. Csakugyan, a tantervi követelmé­nyeken, a tankönyvekben foglalta­kon túl, vajon mit tudnak róla a gye­rekek Komáromban (Komárno)? Ho­gyan él tudatukban városuk mártírha­lált halt személyisége? Mit tesz a nevelőtestület azért, hogy a mun­kásmozgalom e jeles harcosa embe­rileg közelebb kerüljön a mai tizené­vesekhez? Örzik-e, ápolják-e hagyo­mányaikat? A kérdésekre a Fučík Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alap­iskolában kerestem a választ:- A járási pionírház Steiner Gábor centenáriumára készülve az év ele­jén emlékversenyt hirdetett - mond­ja Ferenczi Éva pionírvezető.- A résztvevők, köztük a mi isko­lánk kilenctagú csapattanácsa is, ja­nuártól júniusig havonta tizenöt­húsz kérdést kaptak írásban. De nem akármilyen kérdéseket! Hiszen felölelték ezek nemcsak a tananya­got, hanem szélesebb összefüggé­sek ismeretét is feltételezték Persze volt köztük olyan is, mely kimondot­tan Komáromhoz kötődött, a munka- nélküliek itteni megmozdulásaihoz, vagy éppen Steiner Gábor családjá­hoz. Aki ezekre válaszolni akart, annak a tankönyvön kívül egyéb kiadványokat is át kellett lapoznia. Eredményhirdetésre csak ezután kerül sor, de már most tudjuk, hogy a mi iskolánk lett a győztes. Szá­munkra ez persze nem is olyan meglepő, hiszen pionírjaink járási viszonylatban mindig a legjobbak között vannak, talán nincs is ver­seny, amelyen ne indulnának, vagy amelyről üres kézzel térnének haza. A múlt tanévben kiterjedt gyűjtési munkába is kezdtünk, hogy felkutas­suk a városunkban még fellelhető Steiner Gábor-dokumentumokat. El­sősorban régi fényképek után kuta­tunk, abban reménykedve, hátha valahol még rábukkanunk valami­lyen eddig ismeretlen eredeti felvé­telre, noha tudjuk, hogy Steiner Gá­borról kevés emlék maradt ránk, azt a keveset meg már összegyűjtötték, s a munkásmozgalmi múzeumban s az emlékszobában kiállították. Is­kolánkban, a forradalmi hagyomá­nyok szobájában már korábban is volt néhány fényképmásolat, ezeket most újabbakkal gyarapítottuk, éle­tének, tevékenységének új tablót szenteltünk. A képek elkészítésében sokat segített pedagóguskollégánk, Holczhei Viktor. Kár, hogy most há­zon kívül van, ő a korábbi évekről is tudna beszélni,hiszen ösztönzésére tanítványai sok fényképet, újságki­vágást gyűjtöttek, s albumba ren­dezték ezeket. Munkájuk olyan mu­tatósra sikeredett, hogy azt a brati­slavai pionírházban is kiállították. Herdics Ildikó, aki a szlovák nyel­ven kívül néhány osztályban polgári nevelést is tanít, arról beszélt hogy a múlt iskolaévben felszabadulá­sunk évfordulója alkalmából ő az egyik ötödik osztályba beszélgetés­re hívott meg két veterán harcost. Egyikük emlékei közt kutatva meg­említette Steiner Gábor nevét is. A gyerekek nagy érdeklődéssel hall­gatták a visszaemlékezést; megtud­ták, hogy Steiner volt az első kom­munista szenátor, aki a burzsoá Csehszlovákiában a magyarok ér­dekében magyarul szólalt fel, s ül­döztetése idején sem hátrált meg. A gyerekek felkeresték a róla elne­vezett nyomdát is. Alkalmuk volt megtekinteni a komáromi képzőmű­vészeti kör Forradalmi örökség című kiállítását is, melyen a város amatőr képzőművészei a Steiner Gáborról illetve az elnyomottakról és harcuk­ról készült műveiket mutatták be. A tanárnő elmondta azt is, hogy a korábbi években gyakori vendége volt az iskolának a ma már kilenc- venhárom éves Beck Pál, a párt régi harcosa is, aki Steiner segítőtársa volt a földmunkások sztrájkjának és a munkanélküliek megmozdulásá­nak szervezésében. Az iskola pionírvezetője áztán a forradalmi hagyományok szobájá­ba hív. A tablók bepillantást nyújta­nak az iskola életébe, a volt Mariá- numban és az új épületben zajló hétköznapokba és ünnepi esemé­nyekbe, a Zoja Koszmogyemjansz- kajáról elnevezett pionírcsapat tevé­kenységébe. A legújabb táblaképen tizenhárom fénykép hozza életkö­zeibe a jeles pártmunkást, de nem­csak mint a kommunista párt nem­zetgyűlési képviselőjét mutatja be Steiner Gábort, hanem feleségével és fiával is láttatja; ott a CSKP jelölő lapja a szenátusba való választá­sokra, majd komorabb tónusú fotó­kat nézek: fényképet a rendőrség nyilvántartási lapjáról, a buchenwal- di koncentrációs táborról, ahol 1942. október 8-án mártírhalált halt. Aztán történelmünk újabb fejezete, a króni­kák világosabb lapjai következnek: felvétel Steiner Gábor komáromi emléktáblájáról, egykori munkahe­lyéről, a második világháború mártír­jainak emlékművéről, az 1980. má­jus 5-én leleplezett mellszobráról és az ünnepségen jelen levő lányáról.-Talán többet, valami mást várt, valami nagyon eredetit, olyasmit, amit más iskolában nem lehet látni- mondja Varga Ferenc iskolaigaz­gató, miközben arról beszélgetünk, hogyan hat iskolájukban Steiner Gá­bor szelleme. - Most, hogy iskolán­kat róla nevezik el, kötelez bennün­ket a név és nemcsak hagyományai­nak a tiszteletére, őrzésére, hanem még jobb munkára is. Bár dolgoz­tunk mi eddig is, hiszen a minisztéri­umi kitüntetést is ezért kapjuk. Az oktató-nevelő munkánkért.- Igen, nekünk nem kell szégyen­keznünk sem a tanítás színvonalá­ért, sem a tanulók előmeneteléért, de elhelyezésükért sem - szól köz­be Csicsay Irén igazgatóhelyettes.- Növendékeinket igyekszünk sok­oldalúan felkészíteni, mindent meg­teszünk azért, hogy tőlünk kikerülve zökkenőmentesen folytathassák ta­nulmányaikat. Ez persze többlet- munkát is követel valamennyiünktől, de szívesen vállaljuk ezt a megter­helést, mert öröm számunkra, hogy gyerekeink megállják a helyüket. Vége a nyárnak. Új évadot je­gyeznek a színházak. Sok helyen már a múlt héten felment a függöny, másutt holnap, holnapután megy fel. De mit ígér az új szezon? Milyen darabok, s főleg milyen meglepeté­sek várják a nézőket? A bratislavai Szlovák Nemzeti Színház operaegyüttesének első bemutatója Borogyin Igor hercege. A társulat szeptember 15-25 között Spanyolországban vendégszerepei, így az oviedói fesztivál közönsége néhány nappal korábban láthatja a darabot, mint az operabarátok ha­zai tábora. A Borogyin-mü után Dvo- ŕák Ruszalkáját, Otto Nicolai A Windsori víg nők, Janáček A ra­vasz rókácska és Sztravinszkij A csalogány című alkotását tűzik majd műsorra. A balettegyüttes két bemutatót tart az évad során. Az első: november 11 -én Csajkovszkij Revizorja, amelyet Jozef Doľmský állít színpadra, a második: Igor And- rašovan örök Orfeusza. A prózai társulat repertoárja 11 darabbal bő­vül júniusig. Solovič Túl merész terv, Gorkij Nyári vendégek, Hubač Kék pavilon, Šimovič Vándorszínház. Goldoni Nyári lak és Jílek Hamupi­pőke és a herceg című darabját a Hviezdoslav Színház mutatja be, Gelman A pad, Arro Nézzétek, ki jött!, Maugham Édes otthon, Krleža Léda, Nil Simon A második fejezet című művét pedig a Kis Színpadon fogják játszani. Solovič legújabb da­rabját szeptember 25-én, Gelmanét pedig másnap láthatja a közönség. Vidéki színházaink közül kettőt hívtunk fel telefonon, hogy hírt ad­hassunk műsortervükről. A Banská Bystrica-i Tajovský Színház repertoárját Zdenko Stejs- kal művészeti igazgatóhelyettes is­mertette:- Három opera-, egy operett- és Továbbtanulásra jelentkező tanuló­inkat évről évre felveszik és nem­csak a helybeli, hanem a távolabbi középiskolákba is. Eredménynek tartjuk azt is, hogy nálunk nem kell a gyerekeket erőnek erejével gimná­ziumba küldeni; mi a jövőben is szorgalmazni fogjuk, hogy a jó ké­pességűek ide menjenek, hogy ké­sőbb főiskolára, egyetemre kerül­hessenek. Nagy fontosságot tulaj­donítunk a versenyeknek is, hiszen munkánk eredményessége azon is lemérhető, hogyan szerepelnek nö­vendékeink ezeken. S bár tanulóink a humán tárgyakban jeleskednek, de rendszeresen részt vesznek a matematikai és fizikai olimpián is. Lényegesen sikeresebbek a kémiai, a biológiai vetélkedőkön, a magyar és a szlovák kiejtési versenyről, illet­ve a vers- és prózamondók vetélke­dőjéről nem is szólva, hiszen ezeken gyakran a legjobbak között vé­geznek.- Láthatja, sokrétű munka folyik nálunk - veszi át a szót az igazgató. - Pedig még nem is említettük, hogy huszonnyolc szakkör működik isko­lánkban, olyan is, mely talán csak kevés helyen van; ilyen a környezet- védők, az ifjú tudósítók köre, vagy a geológiai szakkör. A sokoldalú tevékenységhez persze a feltétele­ink is megvannak, hiszen a járás legújabb iskolája a miénk - szak- tantermekkel, tanműhellyel, tornate­remmel, tankerttel, korszerű segéd- és szemléltető eszközökkel S hadd jegyezzem meg azt is: a negyedik tanévet kezdtük most az új épület­ben. Jelenleg hatvantagú nevelőtes­tületünk harmincegy osztályt, ezer tanulót oktat, nevel. Pedagógusaink áldozatkészek, igyekeznek úgy dol­gozni, hogy évről évre jobb eredmé­nyeket mutathassunk föl. És öröm­mel állapíthatom meg azt is, hogy a szülők segítségére is bármikor számíthatunk. Az eddig elért ered­mények alapján, ugye, joggal ér­zem. méltók vagyunk Steiner Gábor nevéhez és szellemi örökségé­hez. TÖLGYESSY MARIA egy balettbemutatót tartunk az új évadban. Október 30-án Csajkovsz­kij Jevgenyij Anyegin című müvét, december 18-án a Csárdáskirálynót, március 11-én Puccini Edgárját, má­jus 27-én pedig Domenico Cimarosa Az operaigazgató című darabját tűz­zük műsorra. Tizenhárom tagú ba­lettegyüttesünk áprilisban lép új tánckompozícióval a közönség elé.- A prózai társulat első premierje október 23-án Gorkij Kispolgárok cí­mű színműve Andrej Turčan rende­zésében - tájékoztat Jana Beličková művészeti titkár. - Decemberben a szovjet Kusan jól megírt Csarugá- ját, januárban Vajanský Hófúvások című művét, márciusban Vladimír Mináč Bűnügyi történetét, áprilisban pedig Arthur Miller Édes fiaim című alkotását mutatjuk be. A kassai (Košice) Állami Színház új bemutatóit Štefan Fejko, a prózai társulat vezetője ismertette:- Mivel színházunk felújítás alatt áll, társulatunk a Kelet-szlovákiai Vasmű művelődési házában tartja előadásait. Első premierünk október 16-án - Ivan Stodola születésének 100. évfordulója alkalmából - a Tea a szenátor úrnál. November 27-én Ľubomír Feldek Holle anyó című mesejátékát, február 19-én pedig Ján Solovič Túl merész terv című színmüvét tűzzük műsorra. Operae­gyüttesünk októberben Štedroň Ka­méleonját, az évad második felében pedig Monteverdi drámai kompozíci­óját, a Tancred és Clorindát viszi színre. Balett-társulatunk november 7-én a Legenda a szerelemről című szovjet táncművet mutatja be. Érde­kesnek ígérkezik a Smer Stúdió programja is: decemberben Gogol Játékosait, márciusban Shakespea­re Rómeó és Júliáját, áprilisban pe­dig Shaffer Equusát láthatják majd a nézők. (szabó) Talán Karéi Smyczek az a rende­ző, aki filmművészeink közül a leg­következetesebben foglalkozik a hetvenes-nyolcvanas évekbeli cseh fiatalsággal. Az 1979-ben ké­szült Libuskák óta négy játékfilmet forgatott, s bár valamennyi opusza friss valóságtudósítás volt a tizené­vesek világáról, jól ellesett életpilla­natokkal, de egyik sem múlta felül debütáns munkáját. Sőt, érdes való­ságábrázolása filmről filmre egyre simábbra csiszolódott, mondaniva­lója lassacskán érdektelenné vált, s ellaposodott. ötödik játékfilmje, a Tájkép bútor­ral sem több afféle életképnél, tréfák és anekdoták füzérénél. Az alkotás cselekménye röviden összefoglal­ható. Zdenék, a tizenkilenc éves zongoratanszakos diák a nyári szü­netben idénymunkát, levélkézbesí­tést vállal falujában. „Postáskodás“ közben szívesen csapja a szelet csinos lányoknak, elvált asszonyok­nak. A tanév megkezdése után egyik alkalmi partnere, Éva tudatja vele, hogy terhes. Zdenék kényte­len-kelletlen vállalja az apaságot, de csakhamar kiderül, hogy a titok- zatoskodó, neurotikus lány csapdá­jába esett, mivel a gyermeknek nem ö az apja. Zdenék azonban maga a megtestesült jóság: elfogadja a le­hetetlen helyzetet, a kisfiú felnevelé­sét, s megpróbálja pótolni-helyet- tesíteni az anyát is, ^va közben ugyanis faképnél hagyja hősünket, nála „felejtve“ a csecsemőt. Ám minden jó, ha a vége jó: Zdenék később megismerkedik egy leánya­nyával, s kéz a kézben, mindketten révbe érnek... (Vladimír Javorský botcsinálta apája elég színtelen, szürke figura; Yvetta Kornová fele­lőtlen anyaszerepét fanyar ízekkel fűszerezi.) A felnőtté válás izgalmas történe­te - ahogy a korábbi irodalmi, szín­padi, filmbeli példák is igazolják - sokféleképpen felfogható, sokféle­képpen előadható. Az ilyesfajta film lehetne például pszichodráma Ó, Karol Helyzetkomikumokból fűzte fel filmjét Roman Zaluski, az ismert len­gyel rendező. Számos lélektani film és társadalmi dráma után kiruccant a könnyebb műfaj világába, beval­lottan azzal a céllal, hogy szórakoz­tató produkciót készítsen. Mulatsá­gos története egy szoknyavadász férfi körül bonyolódik. Rendkívül eredeti és sajátságos ez a figura, csak úgy rajzanak körülötte a nők; de nem csak ő dobogtatja meg a környezetében felbukkanó höl­gyek szívét, azok is lázba hozzák öt. így aztán a sikeres építőművész szerelmi élete csakhamar nem há­romszög-, hanem sokszögtörténetté válik. A saját csapdájába esik, a nők hálójában vergődik. Nincs kiút, nincs menekvés - bárhová fusson, minde­- a lélek és a test zavaros, szoron­gató kínjairól. De lehetne szikár do­kumentumokkal ötvözött társadalmi körkép is - a fiatalok olykori felelőt­lenségéről, nehezen kikerülhető kényszer-élethelyzeteiről. S lehetne humorba, iróniába öltöztetett hét­köznapi film is, a nehéz helyzetet elfogadó, elviselő ifjú emberek kény­szerű pályamódosulásáról. Karéi Smyczek és alkotótársa (a forgatókönyvet Milan Ležák írta Zdenék Rosenbaum kisregénye alapján) a lehető legkönnyebb, a le­hető legsimább utat választotta. Né­hány részletében kellemes, de alap­jaiban szimpla, üres vígjátékot fara­gott Zdenék hétköznapi megpróbál­tatásaiból. Félreértés ne essék; nem az a baj, hogy a tinédzserélet bo­nyodalmait vígjáték formájában, szórakoztató produktumban adja közre, hiszen az igazán ötletes, jó vígjáték „fogyasztható formában“ rögzíti, variálja azokat az aktuális problémákat, értékeket és normá­kat, amelyek az adott szituációra (közegre, közösségre, élethelyzet­re) jellemzők. A Tájkép bútorral című film azonban a társadalmi közeget, a problémákat (lakásgondok, anyagi és megélhetési nehézségek, az is­kolai kötelezettségek és a gyermek- gondozás egyeztetése stb.) csak díszletként alkalmazza. Némely drá­mai fordulat a hajánál fogva előrán- cigáltnak tetszik. Túl jólfésült, túlsá­gosan jólszabott, túl mesebeli ez a filmvilág. A legtöbb életes gond, fenyegetően életszagú veszedelem azonnal feloldódik itt egy-egy poén­ban, humoros helyzetben. Jószeri­vel minden közhely sorra kerül, amelyet e filmtípusban mások, má­sutt már kitaláltak, de a felsorolás, sajnos, csak ritkán párosul az ere­detiség látszatával. Smyczek művé­szi képességei megmentik a filmet attól, hogy giccsé váljon, képpel, hanggal, hangulattal próbálja pótolni az irodalmi alapanyag hiányait. (A zenét Emil Viklický dzsesszzenész szerezte.) A film valóságlátását azonban ő sem tudta hitelessé tenni. nütt nőkbe botlik, nincs egy perc nyugalma, a nőhódítót a nők telje­sen meghódították, kelepcébe csalták. Talán nem érdektelen, hogy a lengyel mozikban nagy sikerrel játszott komédia forgatókönyvét nő, Ilona Lepkowska írta. A címszerepet Jan Piechociňski játssza, könnyed eleganciával. Finom tréfa, fordulatos meseszövés jellemzi ezt a filmet, amely akkor is a jó ízlés határain belül marad, amikor az irracionalitás némi blődlivel párosul benne. Itt minden a helyén van, minden ki van találva, Seweryn Krajewski muzsi­kája mint környezetfestő háttérzene csakúgy, mint Stanislaw Moszuk stílszerű képei.-ym­Felment a függöny Színházi körkép három kerületből A cseh filmben az újdonsült apát Vladimír Javorský, a könnyelmű anyát Yvetta Kornová játssza (lengyel) ÚJ szí 4 1987. IX. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents