Új Szó, 1987. szeptember (40. évfolyam, 204-229. szám)

1987-09-07 / 209. szám, hétfő

ÚJ szú s 1987. IX. 7. A gyermek testtartása (II) Biztosítani a mozgáslehetőséget A járás talán legjobban tükrözi a gyermek személyiségét. A bátor, jókedvű gyermek járása határozott, a mozgása harmonikus, s ellenke­zőleg, a félénk, óvatos gyermek já­rása olyan, mintha akarata ellenére ’.vonszolná' magát. A járás közbeni helyes testtartás tehát a gyermek önbizalmának a növeléséhez is hoz­zájárul. A helyes járás közben a testsúly legyen kissé elöl, hasonlóan, mint az állás közbeni jó testtartás esetében. Emellett nagyon fontos a teljes ki­egyenesedés minden lépésnél. Mi­vel a járás összetett mozgás, több szakaszból - elrugaszkodás, a láb előre- és hátralendítése, a karok megfelelő mozgása - tevődik össze, szóljunk pár szót arról is, mikor he­lyes a testtartás az említett szaka­szokban. a) Az elrugaszkodáskor, amikor a hátsó lábról áthelyezzük a test­súlyt az elöl levő lábra, az egész testet kihúzzuk. b) A láb előrelendítésekor lénye­ges, hogy a testsúly az elöl levő lábon legyen a hátsó láb előrelendí- tése közben, amely passzívan len­dül előre a test előredőlésének a kö­vetkeztében. A testsúlyt ezután elő­rehelyezzük az előrelendült lábra és az egészet újra kezdjük. A járásnak ebben a szakaszában fontos, hogy laza, leengedett csípővel, laza boká­val a törzs és a láb egyaránt előre­dőljön. c) A karok mozgása - a kar és a láb mozgását járás közben vele­született reflexek hangolják össze. A jó testtartású gyermekekre tehát járás közben a karok természetes együttmüködése a jellemző. A leggyakrabban előforduló hibák: 1. A gyermek mintegy „vonszol­ja“ magát előre, ahelyett, hogy tal­pával kellően elrugaszkodna a talaj­tól. Tehát miközben előre megy, hát­rafelé dől. 2-. A gyermek testsúlya járás köz­ben hátul van, aminek következmé­nye szintén a hátradőlés. 3. A nem megfelelő kényelmes cipő. A járás közbeni helyes testtartást elősegítő gyakorlatok: 1. A megfelelő elrugaszkodást segíti elő a sarokról lábujjhegyre és vissza való állás, kihúzott testtartás­sal, miközben a testsúly elöl van. 2. A testsúlynak egyik lábról a másikra történő helyes áthelyezé­sekor, ami a láb megfelelő előre- és hátralendítésének nélkülözhetetlen feltétele, fontos a csípő helyes moz­gatása. Ennek az elsajátítását segíti elő a következő gyakorlat: testsú­lyunkkal nehezedjünk az egyik lá­bunkra, miközben a másik oldalon a térd enyhe behajlításával a csí­pőnket leengedjük. Ezután a test­súlyt helyezzük át a másik lábra, és egyúttal a másik csípőt engedjük le. Az a láb, amelyiken a teststúly van, mindig nyújtott. 3. A karok megfelelő együttműkö­dését elősegítő gyakorlat: alapállás­ban, laza vállal, behajlított könyökkel a kart felváltva előre- majd hátralen­dítjük, amennyire csak bírjuk. A cél a karok mozgásának az erősítése, ami a természetes járás egyik vele­járója. A fenti gyakorlatokat 10 - 15- ször, lehetőleg mezítláb és szőnye­gen ajánlatos elvégezni. Napjainkban az emberek nagy ré­sze sok időt tölt el ülő helyzetben (a munkahelyen, utazáskor, tévéné­zés közben stb.). Nem más a hely­zet a gyermekeknél sem, órák hosz- szat ülnek az iskolapadban, majd otthon, leckekészítés közben. Ezért nem mindegy, hogyan is ülünk, an­nál inkább, mert a hosszan tartó ülés fárasztó, kedvezőtlen testhelyzet. A rossz testtartás ülés közben még nagyobb terhet ró a szervezetre, elsősorban a nyak és a hát izmaira. Ennek következtében hamar jelent­kezik a fáradtság, az izmok tartós, egyoldalú és helytelen megterhelé­se következtében pedig különböző izomfájdalmak léphetnek fel. Felmerül a kérdés: tudnak-e a gyermekek egyáltalán helyesen ülni? A különböző felmérések azt mutatják, hogy többségüknek ülés közben nem megfelelő a testtartása. Nézzük tehát, milyen tényezőket kell szem előtt tartani, hogy helyesen tudjanak ülni. Az ülés közben jó testtartás; lé­nyegében ugyanarra kell vigyázni, mint a helyes állásnál. Tehát a felső­test apró, egyensúlyozó mozgást végez, miközben nem szabad telje­sen nekidőlni a háttámlának, mivel annak csak enyhén kell támasztania a hátat. Ha ezek az apró, egyensú­lyozó mozgások hiányoznak, a hát­izmok nincsenek használva és a gyermek ennek következtében szinte ,,összeqörbülve“ ül. Ez a passzív testhelyzet viszont megtö­ri a nyaki gerinc ívét, ami pedig elég nagyfokú megterhelést jelent az ágyéki gerincre. Lényeges, hogy ülés közben a gyermek ágyéki gerince enyhén homorú legyen, a gyermek a fejét szabadon mozgathassa, a nyaka pedig csaknem függőleges helyzet­ben legyen. A gyermek az ülepével támaszkodjon a szék támlájának, s ügyeljen arra is, hogy a dereka szintén meg legyen támasztva. Ezáltal a gyermek nincs arra kény­szerülve, hogy a háta nekidőljön a széktámlának, és így a felsőtest­nek az ülés közbeni helyes testtar­táshoz szükséges apró, egyensú­lyozó mozgása - aminek fontossá­gát a cikk elején említettük - nincs akadályozva. A szék és az asztal megfelelő méretei; ezzel kapcsolatban fontos az alábbi szempontok betartása:- a gyermeket nem szabad olyan székre ültetni, amelyről a lába nem ér le a földre! Ilyenkor a gyermek ugyanis szintén összeroskadva ül. s mivel a szék ülőkéje nyomja a combját, akadályozva van a hely­zeti reflexek megfelelő működése,- a másik véglet sem helyes, ami­kor a gyermek kénytelen a lábát maga alá húzni, mivel az ülőke és a talaj közötti távolság rövid. Ennek következményeképpen elsősorban a láb izmainak a vérellátása nem elégséges,- a szék magassága tehát olyan legyen, hogy jó támasztékul szolgál­jon a combnak. Vigyázzunk arra, hogy ez a magasság ne gátolja a gyermeket a szabad mozgásban, s beszéljük meg vele, melyik szék­magasságot tartja a legmegfele­lőbbnek,- az ülőkének nem szabad túl mélynek lennie, a térdhajlat felett kb. 3-4 cm-rel kezdődhet. Helyes, ha az ülőke kifelé egy kicsit emelkedett, ugyanis, ha teljesen sima, a gyer­mek könnyen eiőrecsúszhat. Az ülő­kén kifelé való enyhe emelkedés viszont arra készteti a gyermeket, hogy ülepével a szék támlájának dőljön,- a szék támlája ne legyen na­gyon széles, fontos, hogy a meden­ce és a derék közötti résznél bizto­sítsa a legjobban a támaszt. A szék­támlája pár cm-rel az ülőke hátsó része előtt kezdődjék. Fontos továb­bá: a széktámla az ülőkével ne ké­pezzen derékszöget, hanem enyhén „dőljön“ hátra. A jól megválasztott szék mellett természetesen fontos a gyermek méreteinek megfelelő asztal is. A gyermekben ugyan létezik egy bizonyos fokú természetes igény ar­ra nézve, hogy felsőtestét kihúzva tartsa, s ez abból is látszik, hogy pl. szívesen térdel fel a székre evés közben akkor, ha az asztal túl ma­gas a számára. Ha a gyermek a vál­lait felhúzni kényszerül, vagy, ha az asztal felett görnyed, akkor ez azt jelenti; az asztal magassága nem felel meg neki. 3. Rövid ideig tartó, frissítő moz­gás beiktatása hosszantartó ülés közben nagyon jó hatással van a gyermek szervezetére. Tanulás, leckekészítés közben minden órá­ban legalább 5 percet szánjunk e célra. A gyermek összpontosítóké­pességének is csak használunk ez­zel. Egyébként minél fiatalabb a gyermek, annál gyakrabban van szüksége arra, hogy az ülő helyzetet dinamikus mozgástevékenységgel váltsa fel. Az ülés közbeni helyes testtartás kialakulásához és elsajátításához hozzájárulnak a következő gyakor­latok: 1. Terpeszállás. Egyenes felső­testtel kulcsoljuk össze kezünket a fejünk felett, és végezzünk mély térdhajlítást. Próbáljuk meg ugyan­ezt a gyakorlatot elvégezni egyen­súlyi helyzetben, lábujjhegyen is. Ha a gyermek 10-20 alkalommal meg tudja tartani az egyensúlyt, akkor már automatikusan tudja a deréktáji izmait egyensúlyozni ülés közben is. 2. Tegyük kezünket a derekunk mögé és úgy üljünk a széken - mi­közben természetesen kiegyenese­dünk, hogy az ágyéki gerinchajlat létrejöjjön. A gyakorlat helyes végre­hajtása eredményeképpen érezni kell a deréktáji izmok megfeszü- lését. 3. Az ülés közbeni helyes testtar­tás szempontjából fontos, hogy a nyakizmok ne legyenek megfe­szülve. A nyak kiegyenesítését segí­ti elő a következő gyakorlat: a fej előrehajlásával képezzünk „tokát“ az áll alatt, majd leszorított állal emeljük fel a fejünket. A jó végrehaj­tás következtében érezni kell a nyak­izmok nyúlását. Ügyelni kell arra, hogy csak a nyak hátsó izmait fe­szítsük meg, majd a kiindulóhelyzet­be való visszatéréskor lazítsuk el. A gyakorlatokat 10 - 20-szor végez­zük el. A gyermek helyes testtartására való nevelésében nagyon sok té­nyező játszik szerepet. Az egyik leg­fontosabb, hogy a szülők mindig kellő mértékben biztosítsák gyerme­kük nagyfokú, természetes mozgás­igényét. Nem kevésbé lényeges té­nyező az sem, hogy a jó testtartásra való nevelés folyamatában a szülők kellő megértést, szeretetet és példa­mutatást tanúsítsanak a gyermekek testtartásával kapcsolatosan fellépő esetleges problémákkal szemben Ügyeljünk tehát arra, hogy a gyer­meket ne figyelmeztessük állandó­an, a „húzd ki magad“ örökös ismé­telgetése ugyanis ideges reakciókat válthat ki nála. Ezen kívül minél nagyobb a gyermek, annál rosszab­bul reagál erre a felszólításra, akár az állás, járás vagy az ülés közbeni helyes testtartásról legyen szó Ez lényegében érthető is, hiszen minél hosszabb ideig vannak beidegződve a rossz szokások, annál nehezebb a helyrehozás Sokkal helyesebb tehát és hama­rább vezet eredményre, ha saját magunk bemutatjuk és elmagyaráz­zuk a gyermeknek, hogyan is kell helyesen állni, járni és ülni. KUBÁŇNÉ dr. GERI ÉVA Jaroslav Boťanský (jobbról) a legtapasztaltabb bokszolok közé tartozik az I. ökölvívóligában. Most az újonc Elektrosvit Nové Zámky színeiben lép szorítóba (Mészáros János felvétele) Az I. ökölvívóliga műsora A hétvégén az első forduló négy mérkőzésével el­kezdődött az I. ökölvivóliga 1987/88-as baj­noki idénye. A to­vábbi műsor: 2. FORDULÓ, szeptember 12-13.: Ústí - N. Zámky, Komárno- Martin, Vítkovice - US Praha, Olomouc - Dubnica. 3. FORDULÓ, október 3-4.: N. Zámky - Olomouc, Dubnica - Ko­márno, Martin - Vítkovice, US Praha- Ústí. 4. FORDULÓ, október 17-18.: Komárno - N. Zámky, Vítkovice- Ústí, Olomouc - US Praha, Martin- Dubnica. 5. FORDULÓ, október 31-no­vember 1.: N. Zámky - Martin, US Praha - Komárno, Dubnica - Vítko­vice, Ústí - Olomouc. 6. FORDULÓ, november 14-15.: Dubnica - N. Zámky, Komárno- Ústí, Vítkovice - Olomouc, Martin- US Praha. 7. FORDULÓ, november 21-22.: N. Zámky - Vítkovice, Olomouc- Komárno, US Praha - Dubnica, Ústí - Martin. 8. FORDULÓ, január 23-24.: US Praha - N. Zámky, Vítkovice - Ko­márno, Olomouc - Martin, Ústí- Dubnica. 9. FORDULÓ, január 30-31.: N. Zámky - Ústí, Martin - Komárno, US Praha - Vítkovice, Dubnica - Olo­mouc. 10. FORDULÓ, február 13-14.: Olomouc - N. Zámky, Komárno- Dubnica, Vítkovice - Martin, Ústí- US Praha. 11. FORDULÓ, február 27-28.: N. Zámky - Komárno, Dubnica- Martin, US Praha - Olomouc, Ústí- Vítkovice. 12. FORDULÓ, március 12-13.: Martin - N. Zámky, Komárno - US Praha, Olomouc - Ústí, Vítkovice- Dubnica. 13. FORDULÓ, április 9-10.: N. Zámky - Dubnica, Ústí - Komárno, Olomouc - Vítkovice, US Praha- Martin. 14. FORDULÓ, április 26-27.: Vítkovice - N. Zámky, Komárno- Olomouc, Dubnica - US Praha, Martin - Ústí. (sr) Tenisz Gömör Kupa Jó torna, emlékezetes döntővel Az idén nem a legszerencsésebb időpontban rendez­ték meg Rimaszom­batban (R. Sobota) a Gömör Kupa né­ven ismertté vált or­szágos tenisztornát. A tizenegyedik alka­lommal lebonyolított versenyről hiányzott ugyanis több olyan éljátékos, aki a koráb­bi években rendszeres vendége volt a gö- möri kisvárosnak. Tegyük hozzá, nem a rendezők, szervezők hibájából... Mindenekelőtt a női mezőny volt foghí­jas; a íegutóbbi tornagyőztes, Jana No- votná versenykörúton volt, a másik dön­tős, Hana Fukárková pedig éppen az idő tájt lépett frigyre edzőjével, a rimaszom­bati származású Gócza Tiborral. A férfi­ak mezőnyét elsősorban a hazánkban első alkalommal megrendezett pénzdíjas N em mindenkiből lesz él­sportoló, gyakran még abból sem, akiből esetleg lehet­ne. A rimaszombati (Rimavská Sobota) Bozó Miro jó felépítésű, nyúlánk fiatalember, aki az idei tanévben érettségizik a helyi magyar tanítási nyelvű gimná­ziumban. Miro ígéretes sportoló volt már az alapiskolában is, később tag­ja lett a gimnázium kerületi baj­nokságban szereplő kosárlabda­csapatának, s nyomban a leg­jobbak közé emelkedett. A ver­senyszerű sportolást azonban mégis abbahagyta, hogy több időt szentelhessen az iskolának, mivel tovább szeretne tanulni, szíve szerint persze a testneve­lés szakot választva valamelyik főiskolán. A rendszeres, mindennapos testedzés és mozgás azonban így sem hiányzik életéből. Ott­hon súlyzózik, fejleszti izomza­környéke, a kocogok itt róják kilométereiket. A tizennyolcadik évében járó gimnazista szinte mindegyik sportágat kedveli, belekóstolt már a teniszbe, labdarúgásba, kézilabdába is. Távolba hat mé­ter öt centimétert ugrik, legutóbb pedig eljutott a rátermettségi verseny szlovákiai döntőjéig, amelyre Dolný Kubínban került sor. Miro a nyolcadik-kilencedik helyen végzett, holtversenyben, ami elismerésre méltó, szép eredmény. n imaszombat kisváros, II van azonban műjégpá­lyája, épülget a fedett uszoda is. Aki szereti a mozgást, sportol­hat, úgy, mint Bozó Miro, akiből bajnok aligha lesz már, aki azon­ban - úgy tetszik - örökre elje­gyezte magát a sporttal, s ez is felér egy-két aranyéremmel. (BATTA) tenisztorna, a Cedok-Open tizedelte meg. Maradt illetve jött tehát a szlovákiai élvo­nal, mely az utóbbi időben mintha kissé megtorpant volna a fejlődésben. Akadtak persze kivételek is. Tóth Tibor, a ZŤS Košice reményteljes teniszezője például a második helyet foglalja el a csehszlovák ranglistán az ifjúságiak mezőnyében, s az idén már tagja volt hazánk Galea Kupa­csapatának is. A bratislavai Stankovský is a nagy ígéretek közé tartozik; kettőjük összecsapása ízelítőt adott az erőteljes, sokszínű, korszerű teniszből. A győzelmet Pólyák Ferenc, a VSŽ versenyzője szerezte meg: a döntőben élményszámba menő könnyed játékkal győzte le Tóthot. A rokonszenves tenisze­zőnek ez volt a második egyéni győzel­me, s ha az elkövetkező években még egyszer sikerülne a bravúr, végérvénye­sen a birtokába kerülne a tizenötezer korona értékű hatalmas kristálypohár. A rimaszombati versenyzők, akik vere­ség nélkül vezetik az SZNL II mezőnyét, számára is jó erőfelmérést jelentett a ran­gos viadal. A legbiztatóbb formában a 18 esztendős Ferencz Tamás játszott; csak nagy csatákban maradt alul a nyolcas­döntőben a bratislavai Grznárikkal szem­ben Kisantal Györgynek sem kell szé­gyenkeznie a Pólyáktól elszenvedett ve­reségért, hiszen három játszmára kényszeritette a tórnagyőztest. Jozef Paulenka is igazolta képességeit, s bizta­tó volt a fiatal Horváth bemutatkozása is. Kevesebb jó mondható el a nőkről. A tizenhatos mezőnyben sok szerényebb képességű láriy kergette a labdát; a döntő végűi is piešťanyi háziversenyt hozott: Krištoffová nyert Kleštincová ellen, a párosban is övék lett az első hely. A férfipárosban némi meglepetésre a Karlíček - Čizmarovič kettős diadal­maskodott, megelőzve a ,,papíron" jobb képességű párosokat. Néhány szót a rendezésről. Ezúttal is körültekintően, nagy hozzáértéssel vé­gezte munkáját a Július Rattaj vezette kollektíva, s a versenyzők elégedetten, a viszontlátás reményében távoztak a gö- möri „fővárosból". Mert jövőre természe­tesen ismét megrendezik a tornát, (h. a.) Miro tát, szakkönyvekból állítva össze az edzéstervet. Miro erős és egészséges szeretne lenni, s hogy ez így lehessen, az édes­apja súlyzókat esztergált neki. Amikor nem tornázik, fut. A rima- szombatiak egyik legkedveltebb futóterepe a kurinci üdülőtelep

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents