Új Szó, 1987. szeptember (40. évfolyam, 204-229. szám)

1987-09-05 / 208. szám, szombat

ÚJ szú 3 1987. IX. 5. Japán lépés a szocialista országok ellen (ČSTK) - A japán parlament fel­sőháza végérvényesen megerősí­tette a devizaügyletek és a külkeres­kedelem ellenőrzésére vonatkozó új törvényt. Ez jelentős szigorításo­kat vezet be azokkal szemben, akik megsértik a szocialista or­szágokkal folytatott kereskede­lem korlátozására vonatkozó in­tézkedéseket. Az ,,illegális export“ vádjával bíróság elé állított kereske­dők öt évig terjedő börtönbüntetést kaphatnak. A törvény értelmében a rendelkezéseket megsértő japán cégek hároméves időszakra elve­szíthetik külkereskedelmi jogukat. Tokió nem titkolja, hogy erre a lé­pésre Washington nyomására szánta él magát. Tamura Hadzsime külkereskedelmi és ipari miniszter egyébként a jövő héten utazik Wa­shingtonba, hogy tájékoztassa az amerikai felet új intézkedésekről. Tokió a szocialista országokkal való kereskedelem korlátozására vonatkozó törvény elfogadásával még inkább kötődik az Egyesült Ál­lamok veszélyes politikájához, amelynek célja az, hogy Japán meg­szakítsa kereskedelmi kapcsolatait a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. Ezt hangsúlyozta a ja­pán parlament felsőházában Itika- wa Maszakadzu, a Japán Kommu­nista Párt képviselője. A párt többi törvényhozója szintén rámutatott arra, hogy a hasonló lé­pések kifejezetten ellentétesek a tá- vol-keleti ország gazdasági érdekei­vel. A japán cégek ezentúl nem szeghetik meg a szocialista orszá­gokba irányuló tőkés exportot ellen­őrző COCOM-bizottság előírásait. Washington gazdasági szankciókkal fenyegette meg Tokiót arra az eset­re, ha netán megismétlődne a Tos- hiba-cég botránya. A most elfoga­dott törvény egyébként november­ben lép hatályba. Szenátorok figyelmeztetése Reagannek (ČSTK) - Bennet Johnston és William Proxmile szenátorok arra figyelmeztették Reagan elnököt, nagy politikai árat fizet azért, ha az ún. csillagháborús programot a szov- jet-amerikai ABM-szerződés tágabb értelmezésére hivatkozva igyekszik meggyorsítani. A két szenátor önállóan készített jelentésében támogatta Sam Nunn szenátor nemrégi kijelentését, mi­szerint a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról szóló szerződés ún. tágabb értelmezése veszélyeztet­heti a közepes hatótávolságú nukleáris rakéták felszámolásáról szóló esetleges megállapodást. Az AP hírügynökség ezzel kap­csolatban megjegyzi, néhány neves szenátor és képviselő ellenvélemé­nye nyilván sok gondot okoz majd még a Reagan-kormányzatnak az ABM-szerződés új magyarázatának elfogadtatása során. A kérdés való­színűleg éles vitát vált ki a Kong­resszusban, amely a jövő héten ül össze. Rustot négyévi szabadságvesztésre ítélték (ČSTK) - A Szovjetunió Legfel­sőbb Bírósága tegnap ítéletet hozott Mathias Rust nyugatnémet állam­polgár ügyében. A fiatal pilótát bű­nösnek találták abban, hogy meg­sértette a nemzetközi légiközleke­dés szabályait, továbbá hogy tör­vénytelenül átlépte a Szovjetunió határát és garázdálkodásnak minő­síthető cselekedetet hajtott végre. Rustot a bíróság négyévi szabad­ságvesztésre ítélte. A per második napján, csütör­tökön, Vlagyimir Andrejev, a vád képviselője nyolcévi, munkatábor­ban letöltendő szabadságvesztés­büntetés kiszabását kérte a bíróság­tól. Az ügyész vádbeszédében kifej­tette kétségeit Rust cselekedetének indítékait illetően. Mint mondotta, a vád szerint Rust szándéka kizáró­lag az volt, hogy leszálljon Moszkva központjában, s ezáltal feltűnést keltsen. Meggondolatlan tettével emberi életeket, anyagi javakat ve­szélyeztetett. y Vszevolod Jakovlev, Rust ügy­védje drámai védőbeszédében tilta­kozott a vád számos pontja ellen. Rámutatott, hogy Rust tettének lé­nyege ugyan ellentétben áll a szov­jet törvényekkel, de „nemes“ célok vezették. Az ügyvéd „naiv és hibát elkövető gyermeknek“ nevezte Rustot, s a nyolcévi szabadság- vesztést túl súlyos büntetésnek mi­nősítette. Mathias Rust az utolsó szó jogán mély sajnálatát fejezte ki cselekede­te miatt, kijelentette, kockázatos re­pülése „szörnyű hiba“ volt, nem szándékozott kárt okozni, vagy az emberek biztonságát veszélyeztetni. Dél-Korea Kemény fellépés a sztrájkolókkal szemben (ČSTK) - Ulszan és Incshon dél­koreai városokban páncélozott jár­művekkel kísérve 5000 rendőr tá­madt a sztrájkoló munkásokra, akik üzemeket foglaltak el. Több mint 240 embert letartóztattak, köztük az illegális szakszervezeti szövetségek tisztségviselőit. Csöng Kvang Jong belügymi­niszter, aki az akciót elrendelte, az­zal fenyegetőzött, hogy a „túl mesz­sze menő“ sztrájkolókkal szemben a legkeményebben fellépnek. A hírek szerint Ulszanban a legkié- lezettebb a helyzet. Itt már több napja sztrájkolnak a hiundai Heavy Industries konszern munkásai és al­kalmazottai. A tegnapi rendőri bea­vatkozás után a város utcáin össze­csapásokra került sor a biztonsági erők és a munkások között. Kaslev-Ledogar munkatalálkozó (ČSTK) - Befejeződött tegnap Moszkvában Jurij Kaslev és Ste­phen Ledogar kétnapos munkatalál­kozója. Kaslev a szovjet, Ledogar pedig az amerikai küldöttséget ve­zeti a Varsói Szerződés, illetve a NATO tagországainak bécsi kon­zultációin. Mint ismeretes, ez a fó­rum készíti elő az európai (az Atlan­ti-óceántól az Uraiig) fegyveres erők és hagyományos fegyverzet csök­kentéséről szóló tárgyalások man­dátumát. Stephen Ledogart tegnap Alek­szandr Besszmertnih, a szovjet külügyminiszter helyettese is fo­gadta. Panamai felségvizek megsértése (ČSTK) - A panamai Bayano című lap a fegyveres erők 9. körzete parancsnok­ságának hivatalos nyilatkozatára hivat­kozva közölte, az amerikai hadihajók au­gusztus második felében La Palma város­tól nem messze több ízben behatoltak az ország felségvizeire. Az amerikai hajók először augusztus 18-án hajtottak végre provokációt, amikor a San Miguel öbölben a halászati flotta hajóit veszélyeztették. Csak a szerencsés véletlennek köszönhető, hogy senki sem veszítette életét. Augusztus végéig ame­rikai naszádok többször lőtték a panamai halászhajókat. Tomahawk-rakétát próbáltak ki (ČSTK) - Az amerikai haditenge­részet a múlt héten végrehajtotta az első kísérletet egy Tomahawk-típu- sú robotrepülőgép korszerűsített változatával, amely nem nukleáris robbanófejjel volt ellátva. Amint azt a Pentagon szóvivője csütörtökön közölte, a rakéták a vízszint alatt tartózkodó tengeralattjáróról lőtték ki és sikeresen megsemmisítette a 643 kilométer távolságban elhe­lyezett célt. A Tomahawk új változata speciá­lis célbajuttató berendezéssel van ellátva, amely segítségével a termé­szeti akadályok által eltakart célt is elérheti. Egy ilyen rakéta ára hozzá­vetőleg 1,5 millió dollár. Az amerikai kommunisták kongresszusának értékelése (ČSTK) - Az Egyesült Államok Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának Politikai Bizottsága tegnap kiadott nyilatkozatában nagyra érté­kelte a párt XXIV. kongresszusának határozatait. A Chicagóban augusz­tus 13-a és 26-a között megrende­zett tanácskozás megerősítette, hogy a párt legfőbb feladata az osztályharc szögezi le a nyilatko­zat, majd hozzáfűzi, a kongresszus bebizonyította, tevékenysége a párt az Egyesült Államok demokratikus és haladó fejlődéséért vívott harcot tartja szem előtt. Államcsíny Burundiban (ČSTK) - Államcsínyt hajtottak végre csütörtökön a közép-afrikai Burundiban. Jean-Baptiste Bagaza elnököt a kanadai Quebecben érte a hír, ahol a frankofon országok csúcstalálkozóján vett részt. Baga­za tegnapra virradó éjszaka Párizs­ba, majd Burundiba utazott. A hatalmat a nemzeti megmentés katonai bizottsága vette át, élén Pi­erre Buyoya őrnaggyal A bizottság a helyi rádió által csütörtökön közve­tített nyilatkozatában arra szólította fel a lakosságot, őrizze meg nyugal­mát és folytassa a munkát. Egyben közölte, tiszteletben tartja a más államokkal aláírt valamennyi megál­lapodást. A nyilatkozat szerint Baga­za elnököt megfosztották minden vezető tisztségétől, felfüggesztették az alkotmányt, továbbá feloszlatták a kormányzó Egység a Nemzeti Ha­ladásért párt központi bizottságát, valamint a nemzetgyűlést. Ezzel párhuzamosan a kormány összes tagját és a magas rangú bírósági hivatalnokokat is megfosztották tisztségüktől. Buyoya őrnagy korábban a burun­di hadsereg vezérkarának hadtáp főnöke és a kormánypárt központi bizottságának tagja volt. Burundiban az államcsíny utáni helyzet nyugodt. A fővárosban, Bu- jumburában kijárási tilalmat rendel­tek el, a hadseregben megszüntet­ték a kimenőt, a katonák utasítást kaptak arra, térjenek vissza azonnal a laktanyákba. A külvilággal fenntar­tott telefonösszeköttetés megsza­kadt. A repülőtereket és közutakat lezárták. A főváros utcáin katonák cirkálnak. A 4,5 millió lakosú Burundi terüle­te 280 ezer négyzetkilométer. Tan­zániával, Zaire-val és Ugandával szomszédos. Mielőtt 1962-ben el­nyerte függetlenségét, belga gyar­mat volt. Jelenleg a világ egyik leg­kevésbé fejlett országa. Gazdasága gyakorlatilag a kávétermelésen alapul. A most megdöntött Bagaza ezre­des 1976-ban vértelen puccs útján vette át a hatalmat. Kormányzása idején elcsöndesedtek a törzsek kö­zötti ellentétek, amelyek hatalomra jutása előtt mintegy 200 ezer em­ber halálát okozták. RUANDA j áS S * -N / ) N I -k ; j burundi) / Az USA alkotmányáról Jogok - csak papíron M iután az Egyesült Államok az állammonopolista kapitaliz­mus szakaszába lépett, az amerikai alkotmányos fejlődést a végrehajtó hatalom - az elnökkel az élen - álta­lános erősítésének és centralizálá­sának folyamata jellemzi. Ennek egyik kísérőjelensége volt és az ma is, hogy a hivatalban levő elnökök - a George Washington által meg­alapozott alkotmányos hagyomá­nyokkal ellentétben - egymás után több ízben is meg akarják szerezni ezt a tisztséget. Amikor 1944-ben Franklin Delano Rooseveltet már negyedszer vá­lasztották elnökké, erre a Kongresz- szus azzal válaszolt, hogy elfogad­ták a XXII-es számú alkotmányki­egészítést, amely nyolc évre korlá­tozza az amerikai elnök hivatali ide­jét ( vagyis két választási időszakra, viszont maximum tíz évre abban az esetben, ha valaki alelnökként veszi át ezt a tisztséget). Ellentétek van­nak aközött, ahogyan az alkotmány szól az elnök helyzetéről, é§ a gya­korlat között. Ezt bizonyítja az is, hogy beavatkozik a Kongresszus tör­vényalkotói tevékenységébe, s ez­zel túllépi az alaptörvény kereteit, így például az alkotmány alapján az USA elnökének nincs joga arra, hogy törvényjavaslatokat terjesszen elő (vagyis nincs törvényhozói kez­deményező joga). A gyakorlat alátá­masztja, hogy ezt a rendelkezést meg lehet kerülni. Ennek eszközei főleg a különböző ajánlások és az Unió helyzetéről szóló elnöki üzene­tek, hiszen ezek már nemcsak bizo­nyos tevékenységre szóló ajánláso­kat tartalmaznak, hanem javaslato­kat a konkrét jogi normákra is. így például Ronald Reagan 1984- ben' ily módon érte el a büntetőtör­vény novellizálását, ami könnyebbé teszi a vizsgálati fogságba vételt és nehezíti az óvadék ellenében való szabadon bocsátást. Az Egyesült Államok alkotmányá­nak „szabad“ magyarázatával összefüggésben külön fejezetet ér­demel a II. cikkely 2. bekezdésében szereplő elnöki jogok megvalósítása. Ennek értelmében az elnök a had­sereg és a haditengerészet főpa­rancsnoka. Történelmi tények bizo­nyítják, hogy ezzel gyakran vissza­éltek hadüzenet nélküli háborúk folytatására, vagy pedig az amerikai érdekek védelmében indított hábo­rús akciók során, melyek célja egyértelműen az volt, hogy a nagy­hatalmi neokolonialista politikának szerezzenek érvényt. Azok az 1973-ban és 1976-ban elfogadott törvények, amelyekben a Kongresszus megszüntette az el­nök szabad döntési jogkörét egyes külpolitikai kérdésekben, beleértve amerikai csapatok kiküldését ag­resszív háborús akciók folytatására, nem jelentenek nagy akadályt a végrehajtó hatalom erősítésének és centralizálásának útjában. Ronald Reagannak, az amerikai tőke legreakciósabb körei képviselő­jének a hatalomra jutása után új formák és módszerek következtek a más államok belső életébe és politikájába való beavatkozásban (lásd például az Irangate-botrányt), a háborús tűzfészkek, feszültségek szításában s abban, hogy az USA közvetlen részt vállal egy egész sor fegyveres konfliktusban. Áz utóbbi évek számos példája közül elég, ha megemlítjük a szocia­lista országok, s főleg a Szovjetunió ellen hozott gazdasági szankciókat, Izrael Libanonban folytatott agresz- szív politikájának közvetlen és köz­vetett támogatását, a Grenada elleni fegyveres akciót, a Líbia elleni kato­nai provokációkat és bombatáma­dást, a nicaraguai ellenforradalmi bandák támogatását, az Irán és Irak közötti háború támogatását a titkos iráni fegyverszállításokkal. Mindebből kitűnik, hogy az elnök mint a reakciós kormánykörök kép­viselője, befolyását érvényesítve oly módon avatkozik be a társadalmi és politikai életbe, hogy a lehető legna­gyobb mértékben érvényesítse e kö­rök érdekeit - a széles tömegek rovására. Természetesen az állammonopo­lista kapitalizmus érdekeitől távol áll­nak az állampolgári és szabadságjo­gok, a szociális kérdések megoldá­sa, s általában a szociálpolitika egész területe. Ezért az elnök e té­ren távolról sem érvényesíti olyan aktívan a befolyását. Megállapíthat­juk: éppen ellenkezőleg történik, na­gyon dühösen reagál, ha például a Kongresszus által javasolt szociál­politikai intézkedések veszélyeztetik a katonai kiadások növelésére általa előterjesztett követeléseket. Különö­sen így van ez, amikor az ún. straté­giai védelmi kezdeményezésről (SDI) van szó. Ez volt az oka annak, hogy példá­ul élesen bírálta rádióbeszédében a Kongresszust az 1988-as pénz­ügyi évre szóló költségvetési javas­lattal kapcsolatban. Reagan azzal vádolta a törvényhozást, hogy nem törekszik a költségvetési hiány fel­számolására és túl sokat akar fordí­tani a szociális programokra. Pedig ezek a valóságban a hadikiadások­nak csak az elenyésző részét teszik ki. Az Egyesült Államok alkotmánya, osztályjellegére és tartalmára való tekintettel, az állampolgári és sza­badságjogok vonalán sem felel meg a jelenlegi amerikai társadalom szükségleteinek. Más burzsoá álla­mok alkotmányaival összehasonlít­va az amerikai csak nagyon kevés politikai jogot tartalmaz, s formálisan sem öleli fel a szociális jogokat. Egyáltalán nem ismeri megvalósítá­suk szavatolásának intézményét. E téren megintcsak jelentős sze­repe van a kiegészítő törvénykezés­nek, s annak, hogy a bíróságok, s főleg a legfelsőbb bíróság nem­egyszer önkényesen magyarázza a dolgokat, s ebben ismét az uralko­dó körök érdekei tükröződnek. Ezt bizonyítja például: az olyan jelentős politikai jognak a kérdését, mint amilyen a választójog, az Egye­sült Államokban rendkívül vontatot­tan és bonyolultan oldották meg. 1870-ben a XV-ös számú alkot­mánykiegészítéssel ugyan eltörölték a választójognak az ember bőrszíne szerinti korlátozását, de a korlátozás a nőknél továbbra is érvényben ma­radt. Az USA a burzsoá államok között is az utolsók sorában, csak 1920-ban - a XIX-es számú alkot­mánykiegészítéssel - egyenjogúsí- totta a nőket. A férfiak és nők dekla­rált egyenjogúságával ellentétben a jelenlegi hivatalos statisztikák is azt mutatják ki, hogy a nők keresete a férfiakénak csupán az 59 százalé­kát teszi ki. Hasonlóan bonyolult fejlődésen ment keresztül a színes bőrűek problémájának a megoldása, ők a valóságban még ma sem egyenjo­gúak. Az Egyesült Államokban 1865- ben törölték el a rabszolgaságot a Xlll-as alkotmánykiegészités elfo­gadásával, de ez - vitathatatlan po­zitív jelentősége ellenére - sem je­lentette a faji probléma megoldását. Csaknem száz év telt el, amíg 1964- ben a polgári jogokról szóló törvény, valamint 1965-ben a választási jog­ról szóló törvény következetesebb jogi biztosítékokat nyújtott a faji egyenlőség tekintetében. E két tör­vény pozitívuma főleg abban rejlik, hogy legalább formálisan jogelle­nesnek minősítették a faji diszkrimi­nációt és szegregációt. S bár a törvények megvannak, mégsem lehet azt mondani, hogy az USA-ban következetesen érvénye­sítik a lakosság egyenjogúságát. A színes bőrű munkanélküliek szá­ma kétszer nagyobb a fehérekénél, s a színes bőrű családok jövedelme 43 százalékkal alacsonyabb a fehé­rekénél. A Reagan-adminisztráció hata­lomra kerülése óta az említett fogya­tékosságok mellett további reakciós tendenciák is tapasztalhatók ezen a téren. Míg például Carter elnöksé­ge alatt az államirányításban dolgo­zók 21 százaléka volt színes bőrű, jelenleg ez már csak 7,6 százalék. A felsorolt tények érzékeltetik, hogy az amerikai alkotmány, ez a kétszáz éves dokumentum a je­lentősen megváltozott körülmények ellenére is megfelelő és hatékony eszköz marad a burzsoázia érdekei­nek megvalósításában. MARIÁN POSLUCH, PETER KRESÁK, a Komenský Egyetem Jogi Karának munkatársai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents