Új Szó, 1987. szeptember (40. évfolyam, 204-229. szám)
1987-09-04 / 207. szám, péntek
Fontos társadalmi feladat Az oktató-nevelő munka korszerűsítéséről Kinek jó a verseny? VITAZÁRÓ HELYETT Több mint két hónapon át olvashattuk minden pénteken lapunk hasábjain a cikkeket, melyeknek szerzői hozzászóltak Ág Tibornak az idei Kodály Napokat értékelő, több összefüggésében pedig az egész szlovákiai magyar kórusmozgalmat érintő írásához. A vita mélyreható elemzése, a fölsorolt gondok mielőbbi orvosolása, az-életrevaló javaslatok felkarolása nyilvánvalóan az illetékesek - elsősorban a Csemadok Központi Bizottsága, valamint a bratislavai Népművelési Intézet - feladata, sőt kötelessége. Meghaladja a napilap kereteit a minden lényeges mozzanatra kiterjedő vitaösszefoglaló is, s éppen ezért most csupán arra vállalkozhatunk, hogy a teljesség igénye nélkül szóljunk olyan tényekről, amelyek meghatározzák e mozgalom jelenlegi helyzetét és jövőjét. Az oktatás és nevelés társadalmi szerepével kapcsolatban pártszervezeteink is hangsúlyozzák: gazdasági és szociális fejlődésünk meggyorsításában meghatározó jelentősége van az emberi tényezőnek, általános műveltségnek és szaktudásnak, s ennek szintje szabja meg a többi erőforrás kihasználásának eredményességét is. Az oktatás-ne- velés hatékonyságának fokozása, az iskolai munka javítása tehát nemcsak művelődéspolitikai, hanem fontos társadalmi és gazdaságpolitikai feladat is. Nem véletlen, hogy országunkban az anyagi beruházások jelentős részét a művelődésügyre fordítják. Ezek a befektetések főként az általános műveltség emelésére szánt kiadások terén nőnek dinamikusan. Nemcsak az ifjúság, hanem az egész társadalom számára fontos egy olyan tudásszint kialakítása, amely a gyakorlati élet követélményeihez való gyors alkalmazkodásra ad lehetőséget. Az alapiskolai oktatás-nevelés kiemelkedő fontosságú, mivel alapozó funkciója van a továbbtanulás szempontjából. Kialakítja a legszükségesebb készségeket és jártasságokat, tanulásra, munkaszeretetre, becsületes magatartásra nevel, formálja a hazaszeretetet és az előző nemzedékek által létrehozott értékek tiszteletét. Az oktató-nevelő rendszer tartalmi és szervezeti tökéletesítése bonyolult és hosszan tartó folyamat. Néhány éves munka után befejeződött az alapiskola alsó tagozatában a pedagógiai alapdokumentumok in- noválása. A tanulók fokozatosan új tankönyveket kaptak, amelyek az előzőekhez képest általánosabb politechnikai műveltséget nyújtanak, tartalmukkal jobban figyelembe veszik az életkori sajátosságokat. Folytatódik a korszerűsítés az alapiskola felső tagozatában is. A korábbi széles körű felmérések és véleménykutatások alapján módosított tanterveknek megfelelően készülnek az új, illetve átdolgozott tankönyvek és a pedagógusok munkáját segítő módszertani kézikönyvek. Az alapiskola felső tagozata számára nagy körültekintéssel összeállított pedagógiai dokumentumok alapokat adnak a tanulók személyiségének sokoldalú és harmonikus fejlesztéséhez, de a lehetőségek valóra váltásában a pedagógus a fontos tényező. Szükséges és elkerülhetetNem kétséges, hogy mint minden közmondás, szólásmondás, a címbeli is tartalmaz népi bölcsességet, tapasztalatot, megértést az emberi gyarlóság iránt. Tévedhet a szülő, a kereskedő, a tanító- mindenki. Tévedhetünk figyelmetlenségből, tapasztalatlanságból, eltúlzott szeretetböl... ez mind „emberi dolog". De lehet tévedni, azaz „tévedni“ megfontolásból, hűvös számításból - s ez embe- rietlen dolog. Az ilyen „tévedések“ ismertető jele az, hogy a tettes minden esetben a maga javára „téved“. Az utóbbi időben úgy rémlik, mintha az ilyen tévedések divatszerüen elszaporodtak volna .. Csinos anyuka dorgálja a kisfiát a tóparton, mert a fagylaltvásárlásból kevés pénzt hozott vissza.- Anyu, de igazán nem fagyiztam el a tízest, a bácsi csak ennyit adott vissza- hajtogatja a gyerek ártatlanul és mutatja a húsz koronából visszakapott pénzt, ami azonban tíz koronával kevesebb. Az anyuka kézen fogja a gyereket, mennek a fagylaltoshoz. A „mester“ nagyvonalú a fiatalasszonnyal szemben: azonnal elismeri a „tévedését“, „hiszen emberek vagyunk“, visszaadja a tízest, sőt, még egy fagyit is nyom a gyerek kezébe... Más anyuka, más strand. A napozó hölgy tízéves kislányát egy ötvenkoronás- sal elküldi a falatozóba, hogy hozzon kolbászt, kólát slb. Nemsokára megérkezik a kislány, mindent hozott, amit kellett, de az utánaszámolásnál kiderül, hogy csaknem húsz koronával kevesebbet kapott vissza. Még melegében elmennek reklamálni Az elárusító nem ismeri föl a kislányt, nem emlékszik rá, hogy kiszolgálta volna.. De néhány vevő felismeri és az elárusító ellen tanúskodnak. Mit tehet? Még egy darabig védi a védhetet- len helyzetet, végül dühbe gurul, kifejti, hogy nem emlékezhet mindenkire, aztán len, hogy hivatásának magaslatán állva, korszerűen értelmezze az ok- tatást-nevelést. Ezzel összhangban az alapiskola felső tagozatában el kell érnie, hogy tanulói az alsó tagozatban szerzett ismereteiket már tudományos alapon érvényesítsék a gyakorlatban, s ismereteiket rendszerezni tudják, ami a középiskolai végzettség lényeges feltétele. Az ismeretek bővítése mellett a pedagógus az érzelmi és akarati tényezők, valamint az értékfelmérő készségek kialakításáról sem feledkezhet meg. Ezek nélkül a tanulók képtelenek saját nézeteik és állásfoglalásaik kialakítására. Az alapiskolás korban kialakult munkaszeretet, kezdeményezőkészség, kitartás, fegyelmezettség és céltudatosság a későbbiekben ösztönző az önművelésben, ez pedig a társadalomban való optimális érvényesülés lényeges feltétele. Az oktatás és nevelés meghatározott feladatainak teljesítését nagymértékben az óraterv és a tananyag alapozza meg. A tantárgyak tartalma az alsó tagozat oktatási-nevelési céljaira épül, így zökkenőmentes az átmenet a 4. osztályból az 5. osztályba. Az oktató-nevelő hatás érvényesítésére az alapiskola felső tagozatának tanárai a megjelent tantervi bevezetővel alapvető útmutatót kapnak a kezükbe. Ennek fejezetei az egyes tantárgyakkal kapcsolatban részletezik az oktató-nevelő hatás értelmezését, így valamennyi szak- tantárgy tanára alaposan felkészülhet az új elvárásokra, amelyek között a tantárgyközi kapcsolatok, a kommunista és az iskolán kívüli nevelés egyre nagyobb hangsúlyt kapnak. Az anyanyelv és irodalom az alapiskola felső tagozatának óratervében is kulcsfontosságú tantárgy. A magyar nyelvi nevelés eredményessége a tanulási képességnek, a gondolkodási és műveltségi szint emelésének egyik fontos feltétele, mely nélkül ma a szocialista iskola elképzelhetetlen. Az anyanyelvtanítás jelentőségéből kiindulva meghatározók az anyanyelvi oktatás céljai, feladatai, tartalma és a megvalósítás módjai. Az 5-8. osztályban a magyar nyelv tanításának célja, hogy - az 1-4. osztály anyanyelvi oktató-nevelő munkáját tovább folytatva - kialakítsa a nyelvismeretnek és a nyelvhasználatnak azt a szintjét, amely a befogadás (szóbeli és írásbeli szövegek megértése) és mérgesen odavet a fiatalasszonynak harminc koronát azzal, hogy „lakjon jól vele!" A fentiekhez hasonló élményéről számol be a Práca című napilapban egy ifjú apa, aki egy kirándulóhelyen harapnivalót meg frissítőt vásárolt a családnak, „az elárusítónő szemrebbenés nélkül kidobta az árat: 76,80 korona. Anélkül, hogy egy kicsit is számolt, összeadott volna“ - írja a lap levelezője A fiatalember ekkor papírt és ceruzát fogott és türelmesen összeadta a tételeket. Kiderült, hogy a korántsem fejszámoló-bűvészi tehetséggel megáldott elárusítónő potom tizenhárom koronával próbálkozott „tévedésből“ többet kasszírozni, mint amennyi járt az áruért. Folytathatnám a sort, s ki tudja, hány esetben ki sem derült a „tévedés". Mert ugyebár - próba-szerencse; legrosszabb esetben azt mondja a vállalkozó szellemű üzletember, hogy pardon... Sajnos, sokszor még azt sem. PETRIK JÓZSEF a közlés (beszéd, írás) területén megfelelő alapot ad a tanulóknak az ismeretszerzésre és mondanivalójuk köznyelvi, világos szóbeli és helyes írásbeli kifejezésére. Míg az alsó tagozat tananyagának felépítése koncentrikus spirálisan bővülő, addig a felső tagozaté lineáris spirálisan bővülő (visszatérő, mélyülő, kiszélesedő és igényesebb). Az irodalmi nevelés célja a hazai irodalom, a szocialista országok irodalmának és a világirodalom haladó, értékes alkotásainak megismertetése, az irodalomtörténeti és -elméleti alapismeretek elsajátítása, a tanuló esztétikai érzékének, értékelésének és művészi igényeinek kialakítása, valamint olvasóvá nevelése. Fontos a nyelvi és az irodalmi órák váltakozó beosztása és a fogalmazásnak a hét egy bizonyos napjára való beiktatása. Minden órán törekedjünk a tantárgy részterületeinek (nyelv, irodalom, fogalmazás) integrálására, de az órarendben szereplő részterület legyen a domináló. Állandóan szem előtt kell tartanunk a tantárgyközi kapcsolatok lehetőségeinek alapos kiaknázását is, mivel ez teremti meg az egységes és komplex oktatást-nevelést. Az integráló tantárgyak közé elsősorban az anyanyelv és irodalom sorolható, mely alapokat nyújt a szlovák, az orosz és a többi idegen nyelv elsajátításához. Az anyanyelv fogalmaira épül a többi tantárgy szaknyelve is. Állandóan figyelemmel kell kísérnünk az irodalmi nevelés kapcsolatát a zenei, a képzőművészeti, a honvédelmi neveléssel és a történelemmel. Az oktató-nevelő hatás szempontjából fontosak azok a tartalombeli szerkezetek is, amelyek elősegítik a kommunista nevelés tényezőinek egységét. Nyilvánvaló, hogy a tanulók helyes meggyőződésének megalapozásában az anyanyelvi képzés lehetőségei más jellegűek és sokkal szerényebbek az irodalmi nevelés során adódó lehetőségeknél. Viszont a nyelvi jelenségek bemutatásához olyan szavakat, kifejezéseket, az elemzéshez pedig olyan mondatokat válasszon ki a pedagógus, amelyek már tartalmukkal is nevelnek. Ezzel szemben az irodalomtanítás során nagy lehetőség nyílik a nevelésre. A szépirodalom az élet művészi ábrázolásával hatással van a tanulók cselekedeteire, viselkedésére, elősegíti a tudományos világnézet kialakítását, lehetővé teszi a szocialista hazafiságra és nemzetköziségre nevelést. A magyar nyelv és irodalom tanítása során a kommunista nevelés eredményessége tehát három alapvető tényezőtől függ. A tananyag tartalmától, a tanítási órákon alkalmazott módszerektől, a pedagógus magatartásától. Az iskola a tanulókat az életre, a munkára készíti fel. Az alapiskola ezt a feladatát az oktató-nevelő munkával, a tanulók iskolán kívüli életének és tevékenységének megszervezésével, valamint a különböző szakkörökben, klubokban folyó foglalkozásokkal teljesíti. Az anyanyelv és irodalom oktatására épülnek a tanításon kívül rendezett különböző kiejtési és szavalóversenyek, de az iskolán kívüli nevelésbe bekapcsolódhatnak a könyvtárak, az olvasótermek, a múzeumok és egyéb intézmények, szervezetek is, többek között jelentős irodalmi személyiségekkel való találkozások, beszélgetések szervezésével. SZÜCS ERZSÉBET Napjainkban a szlovákiai magyar kórusmozgalomban nyugtalanító és örömteli jelenségek egyaránt föllel- hetők. Az amatör mozgalmat mindig is egyfajta hullámzás jellemezte olyan szempontból is, hogy együttesek szűntek meg, illetve újak alakultak, habár ez a mozgás főleg a kisebb létszámú csoportokat, tehát nem elsősorban a kórusokat jellemzi. Igaz az is, hogy nem mindegyik amatőr együttes dolgozik rendszeresen. Helytelen lenne ilyesfajta magyarázkodással mentegetni azt, ami a vita során a felszínre került: vagyis hogy sem a Csemadok Központi Bizottságának, sem pedig a Népművelési Intézetnek a felelős munkatársai nem tudják pontosan, valójában hány énekkarunk is van... A statisztikai kimutatás természetesen nem cél, hanem csupán többnyire nélkülözhetetlen eszköz ahhoz, hogy az említett két intézmény munkatársai tudjanak a kórus létezéséről, következésképpen munkájáról, gondjairól is, és segítsék fejlődésüket. Félszáznál sajnos nem több kórussal igazán nem jelenthet gondot rendszeres és eredményes kapcsolatot tartani azoknak a szakembereknek, akiknek ez a beosztásuk, jobb esetben: hivatásuk. Azt kellene elérni, hogy ez a kapcsolat baráti, tartalmas legyen, ne zavarják különböző hivatalnokoskodó, parancsolgató megnyilvánulások. Tisztázni kell végre - és nemcsak elvben -, hogy az irányítók vannak a kórusokért és nem fordítva. Aki jártas az amatőr művészeti mozgalomban az igazolhatja, bizonyos, s nem ritka esetekben mennyire fontos a baráti szó, az odafigyelés, a segítség, s mennyire bénító, ha egy-egy kórusvezető, vagy közösség magára marad gondjaival, kételyeivel. Ezért is fontos a központi irányító szervek és a kórusok rendszeres, szoros kapcsolata. Egyértelműen nyilvánvalóvá vált a vita során az is, hogy egyetlen szakemberünk sem akar valamiféle különutakon járni, tehát nem a szakmai megmérettetés ellen van kifogásuk, hanem a rosszul szervezett, az egyénre és a mozgalomra egyaránt károsan ható versennyel szemben merültek föl jogos észrevételek. Az ilyen bosszantó hibák közé tartozik a járási versenyeken gyakran megmutatkozó fejetlenség és érdektelenség, továbbá a válogatás nem egyértelmű szempontjai. Az idei Kodály Napok előkészületei sem voltak zavarmentesek. Az illetékesek megfeledkeztek a Kodály Napokra nem jutott kórusok minősítéséről, Nyu- gat-Szlovákiában pedig a kerületi fesztivál megrendezéséről. A minősítés értékrendje sem volt egyértelmű, hiszen teljesen logikátlan és végső soron áttekinthetetlen helyzetet szül az a mostani gyakorlat, miszerint például az aranysávos minősítésnek lehet járási, kerületi, vagy országos szintje. Nem tudni miért jó az, ha - ismét csak példaképpen - akadhat olyan együttes, amely járási szinten aranysávos, kerületi viszonylatban ezüstsávot kapott, országos méretben viszont bronzot érdemelt ki... Nem tartjuk elvetendő javaslatnak azt sem, hogy a nemzetiségi kórusok minősítésének szlovákiai viszonylatban is legyen kellő értéke. Az említett szervezési és egyéb hibák egyáltalán nem apróságok: olvashattuk a vitában, ezek milyen mértékben szeghetik kedvét a karnagynak, a kórus tagjainak, s az egész énekkarnak. Meg kell említenünk azt is, hogy a bratislavai Népművelési Intézetben néhány éve végrehajtott átszervezés nemzetiségi amatőr mozgalmunkban nem hozta meg a várt eredményt, s együtteseink azóta nem kaptak több szakmai, módszertani támogatási, s ez károsan hat tevékenységükre. Ezt elsősorban azért említjük, mert napjainkban növekszik az amatőr művészeti mozgalom társadalmi szerepe, s ezzel együtt az átgondolt és rendszeres szakmai irányítás jelentősége is. összegezésképpen újra hangsúlyozni kell, hogy az említett két irányító intézmény részéröl az eddiginél sokkal következetesebb és összehangoltabb munkára van szükség ahhoz, hogy kórusaink száma tovább már ne csökkenjen, hanem éppen ellenkezőleg: lehetőleg újra emelkedjen. Ehhez világos koncepciójú, tartalmas versenyekre, s a további fellépéseknek, találkozóknak lehetőségét teremtő egyéb rendezvényekre egyaránt szükség van. Valamennyi jelenlévő szakember egybehangzó véleménye szerint az idei Kodály Napok versenye színvonalas volt, élenjáró kórusaink sokat fejlődtek az elmúlt évék során. Ez mindenképpen örvendetes jelenség, viszont nyilvánvaló az is, hogy nagyon fontos, ha létezik egy-két, vagy ennél valammivel több élenjáró énekkarunk, de ezzel együtt a leglényegesebb a színvonalas, töretlenül fejlődő, minél nagyobb tömeget vonzó kórusmozgalom. Ilyen szempontból is el kell gondolkodnunk a Zen- dülő Ének koncepciójáról, hiszen manapság a hagyományos értelemben vett munkásdalárda funkciója a cseh és a szlovák kórusmozgalomban is megváltozott. Éppen ezért forradalmi dalokat, mai elkötelezett kórusműveket nem csupán a Zen- dülő Ének elnevezésű fesztiválon kell énekelni, hanem mindenhol, például a Kodály Napokon is. Tanulságosak voltak azok a hozzászólások is, amelyek minden illetékest önvizsgálatra ösztönöztek. Mert azért nem lehet csupán a kevés szabadidővel, a sok elfoglaltsággal magyarázni, hogy élenjáró kórusaink karnagyai közül senki sem jár a továbbképző karmestertanfolyamra, vagy például szakmai köreiben sincs nagyobb érdeklődés a kiemelkedő szlovákiai és a csehországi kórusfesztiválok iránt. A Táborban megrendezett Europa cantat fesztiválról szinte az egész európai sajtóban sok méltató és elemző írás jelent meg, Dél-Szlovákiában nagyon kevesen tudtak erről a rangos rendezvényről, s még ennél is kevesebben vettek részt az értékes szakmai tapasztalatokat kínáló kórustalálkozón. Kérdés: kaptak-e kellő időben tájékoztatást erről a fesztiválról. Ha igen, akár kirándulást is szervezhettek volna a kórusok. Ha oda nem, akkor legalább Galántára (Galanta), hiszen a szabadtéri színpadon és a művelődési otthonban nemcsak azok számára volt hely, akiket hivatalosan meghívtak a Kodály Napokra... Saját kezdeményezésből is el lehet jönni Galántára, csak ezt még mindig elég kevesen tudatosítják - a Kodály Napokra nem jutott kórustagok, sót karnagyok között is. S ugyanúgy nem kell csupán „felsőbb" utasításra, ösztönzésre várni a kórustalálkozók szervezése során sem. Helyi összefogással tartalmas kórushangversenyt, dalostalálkozót lehet szervezni, erre akad már jó példa nem egy délszlovákiai kisvárosban és faluban is. A vitában olyan szakmai kérdések is fölmerültek, amelyekről hosszas és minél szélesebb körű eszmecserét kell folytatni. E megbeszélések fóruma lehetne a Csemadok KB ének-zenei szakbizottsága. Úgy véljük, jogos az elégedetlenség a bizottság eddigi munkájával kapcsolatban, s ezért a legfőbb ideje aktivizálni ezt a testületet, többek között az ülések időpontjának megválasztásával, a céltudatosabb munka feltételeinek megteremtésével, s természetesen azzal is, hogy a tanácskozás nem válik üres szócsépléssé: a szakemberek sok jó meglátásának, javaslatának lesz is foganatja. Most, amikor lapunk hasábjain lezárjuk az énekkari mozgalmunkról kibontakozott vitát, meggyőződésünk, hogy ez az eszmecsere e sorokkal nem zárul le, hanem elsősorban szakmai körökben tovább folytatódik, s így járul hozzá szlovákiai magyar kórusmozgalmunk további fejlődéséhez. Az Új Szó kulturális-politikai rovata Tévedni emberi(etlen) dolog... ÚJ SZÍ 6 1987. IX. í
