Új Szó, 1987. szeptember (40. évfolyam, 204-229. szám)

1987-09-24 / 224. szám, csütörtök

A mai európai regény JEGYZETEK EGY ÍRÓI KOLLOKVIUMRÓL A tavalyi évad legnagyobb sikere a Doktor úr című zenés játék volt. Felvételünkön e színmű egyik jelenetében Bugár Gáspárt, Boráros Imrét, Turner Zsigmondot, Tóth Lászlót és Bugár Bélát láthatjuk. (Archív-felvétel) JUBILEUMRA KÉSZÜLVE Évadkezdés a Magyar Területi Színházban A napi sajtó is hírt adott arról a kollokviumról és nemzetközi íróta­lálkozóról, amelynek a témája a mai európai regény helyzete volt, s ame­lyet a Szlovák Irodalmi Alap budme- ricei alkotóházában tartottak meg. A kollokviumnak több mint hetven külföldi és mintegy száz hazai író, irodalomtörténész és irodalomkriti­kus résztvevője volt, közöttük nem­zetközi hírű alkotók is, hogy csak a külföldieket s közülük is csupán kettőt említsek: a szovjet Mikolasz Sluckiszt és a finn Juhani Peltonen. Az ilyen impozáns nemzetközi írói se­regszemlének, amilyen a budmeri- cei találkozó is volt, természetesen nem az az értelme és még kevésbé az a célja, hogy szakmai problémá­kat oldjon meg. A regényírás mes­tersége nem sakkfeladvány vagy keresztrejtvény, amelynek megfejté­se lehet. A mai regények még csak valami egyetemesnek nevezhető poétikai modellje sincs, sőt a szá­zadforduló, a klasszikus realizmus és a naturalista regény divatjának elmúltával az útkeresés korszaka köszöntött a műfajra, s ez az útkere­sés a mai napig tart. Ma ennek a műfajnak nincs olyan iskolája, se poétikai normarendszere, amely bármiféle egyetemes érvényre tart­hatna igényt. Ez volt talán az egyik olyan tanulsága a konferenciának, amellyel a résztvevők többsége egyetértett. Ám éppen azért, mert a regény Kelet-Szlovákiában a 36. mate­matikai olimpia versenyeibe 1976 tanuló kapcsolódott be. A Kassán (Košice) megtartott kerületi forduló A kategóriájába (a középiskolák 3. és 4. évfolyamosainak versenye) 110, a B kategóriába (a 2. évfolya­mosok vetélkedője) 128, a C kate­góriába (az elsősök versenye) 241 diák jutott be. Az A kategóriában 7- en, a B-ben 2-en, a C-ben 45-en lettek eredményes feladatmegoldók. A matematikai olimpia idei verse­nyeibe a kerületben 82 iskola (38 gimnázium, 28 szakközépiskola és 16 szakmunkásképző intézet) kap­csolódott be. A magyar tanítási nyel­vű iskolákat az alábbiak képviselték: kassai gimnázium (az iskolai fordu­lóban 16-ból 9-en értek el ered­ményt, míg a kerületiben 7-ből senki sem lett eredményes), Schönherz Zoltán Gépipari Szakközépiskola (az iskolai fordulóban 8-ból 4-en lettek sikeres feladatmegoldók, míg a kerületiben 1 tanuló vett részt eredményesen). Ez a siker annál tiszteletreméltóbb, mert szakkö­zépiskola érte el, ahol a matemati­kaórák száma kevesebb, mint a gimnáziumban. De az igazsághoz tartozik az is, hogy nagy létszámú iskoláról van szó, ahol a szakkörök szervezésének kedvező feltételei vannak. A kis létszámú iskolák tanu­lói rendszerint hátrányos helyzetben indulnak az olimpiákon, ezért ezek­ben az iskolákban a tanulókkal való egyéni foglalkozás hozhat ered­ményt. Ilyen iskola a szepsi (Molda­va nad Bodvou) gimnázium (az isko­lai fordulóban 3 diák vett részt, de senki sem iett eredményes, így a ke­rületibe senki sem jutott el). A közös igazgatású gimnáziumok a következőképpen versenyeztek- a királyhelmeciről (Kráľovský Chlmec) az iskolai furdulóban 20-ból 10-en lettek eredményesek, míg a kerületiben 7-ből senki sem, a nagykaposiról (Veľké Kapušany), az iskolai fordulóban 33-ból 13-an értek el eredményt, míg a kerületi­ben 11 közül senki sem, a rozsnyói- ról (Rožňava), az iskolai fordulóban 16-ból 10-en lettek eredményesek, a kerületiben 5-ből senki sem. Helytelennek tartom, hogy a sza­bályzat értelmében ugyanabban a kategóriában indulnak a gimnáziu­mok, szakközépiskolák, szakmun­kásképző intézetek és a matematika tagozatos osztályok diákjai. Köztu­dott, hogy a matematikaórák száma a szakközépiskolákban és a szak­munkásképző intézetekben keve­sebb, mint a gimnáziumokban. Ezek több mint fél évszázada állandó át­alakulásban fejlődik új és új kifejezé­si formákat keresve (s nemegyszer sikeres szintézisbe is hozva a külön­böző irányú kísérleteket), fejlődése bőségesen vet fel problémákat, amelyeket nemcsak meg lehet, ha­nem érdemes is megvitatni. Proust és Joyce fellépése óta szembetűnő például a regény szubjektivizálódá- sa, az a folyamat, amelynek vég­eredményeképpen a mai regények szerzője kénytelen volt feladni a mindentudó és mindenható, a sze­replők sorsát kívülről és nemegyszer önkényesen alakító író posztját. A regény szubjektivizálódásának a folyamata azonban nem azt jelenti, hogy a valóság ábrázolásáról le­mondana az író, vagy hogy szük­ségképpen agnosztikus lenne. Szá­zadunk regényírója csupán levonta a következtetéseket abból a sajnála­tos tényből, hogy az emberről és környezetéről, a társadalmi, lélekta­ni stb. folyamatok természetéről szerzett ismeretei, bármennyire gazdagok és sokrétűek, nem ele­gendőek már ahhoz, hogy ex kated­ra véleményt nyilváníthasson róluk, hacsak nem akar ábrándokat vagy délibábot kergetni. A világ jelensé­geinek az összefüggéseit a modern lélektani és bölcsészeti iskolák, de nemkülönben a természettudomá­nyos világképben Einstein, Planck, Heisenberg és mások munkássága nyomán bekövetkezett radikális for­a különbségek az olimpiai eredmé­nyekben is tükröződnek. A verseny élmezőnye a Kassai Šmeral Utcai Gimnázium matematika tagozatos osztályaiból került ki, míg a szakkö­zépiskolák és szakmunkásképző in­tézetek diákjai között alig van ered­ményes feladatmegoldó. A magyar iskolák növendékei ál­tal elért eredmények: C kategóriá­ban Klemasz Péter, a Schönherz Zoltán Gépipari Szakközépiskola diákja a 12. helyen végzett. A B ka­tegóriában 4. Urbán Károly (kassai gimnázium) teljesítménye még ak­kor -is figyelemreméltó, ha ebben a kategóriában csak ketten lettek eredményesek. Az A kategóriában a 21-28. helyen végzett Csala Kor­nélia (kassai gimnázium) teljesítmé­nye érdemel említést. A matematikai olimpia - az emlí­tett szervezési fogyatékosságok el­lenére is - kiváló alkalmat ad arra, hogy akik szeretik a matematikát, összemérhessék tudásukat és fel- készültségüket. Érdemes bekapcso­lódni a matematikai olimpiába és egyéb versenyekbe, különösen azoknak, akik az egyetemek termé­szettudományi karaira és műszaki főiskoláikra készülnek. A versenyek résztvevői olyan tudást szereznek, amelynek birtokában bizonyára helytállnak a felvételi vizsgán. OLÁH GYÖRGY Huszonéves portréfestők a város szívében. Ada Ragovceva bánatos arca a Cseresznyéskertben. Kisdiá­kok esztétika órája. Nagyobbak szkafanderpróbája. Délelőtti torna a szerelőpad mellett. Néptáncosok a Dnyeper partján. Munkások a ki­kötőben. Esti idill az Aranykapu kö­vein. Jégbalett a Sportpalotában. - Emberek, sorsok, pillanatok. Fakó fotók a múltról, színesek a jelenről. Kijevről és a kijeviekről. Gyerekekről és felnőttekről. Történelemórák név­telen hőseiről és a holnap neves szakembereiről. Fényképek Brati­slava testvérvárosának ünnep- és hétköznapjairól. Kijev... Vajon mennyit tudunk ró­la? Sokat vagy keveset? Hogy 1500 évével „az orosz városok anyja“, azt már a földrajzórán megjegyez­tük, de hogy tele van műemlékkel, csodálnivalóval, arra csak később jöttünk rá. Felnőtt fejjel, útikalauzzal a kezünkben. Nevét legendás hírű alapítója, Kij után kapta. Fővárossá 882-ben Oleg, az északi Novgorod kormány­dulat óta nem annyira kauzálisnak, mint inkább komplementárisnak lát­ja. A társadalom- és természettudo­mányok szemléletmódjában a szá­zadunk elején bekövetkezett fordu­lat nem múlhatott el nyomtalanul a művészetekben, így az irodalom­ban sem, s e nélkül a szemléleti fordulat nélkül nem is érthetők meg azok az avantgard irodalmi mozgal­mak, amelyek mára a regényírás formai és szemléleti struktúráit meg­lehetősen messzire eltérítették a múlt századi cselekményes, törté­netközpontú, lineárisan bonyolított, a kauzalitás logikája szerint fölépí­tett, hagyományos realista re­génytől. A mai író inkább elemez, mint leír, inkább megérteni szeretné a valósá­got, mint önkényes értelmezéseket aggatni rá, amelyekről mindig hamar kiderül, hogy érvényességük parciá­lis. Ez a szerénység, ez a tartózkodó magatartás méltóbb hozzá, de az olvasóhoz is, mint a mindentudás kétes értékű szentenciái. Igaz, az író által reflektáltan és ambivalenciáival együtt ábrázolt valóság értelmezése az olvasót is feladatok elé állítja. A regény esztétikai és szórakoztató funkciója a század eleje, de talán már a múlt század vége óta ketté­vált. Az az olvasó, aki pusztán szó­rakozást és kikapcsolódást keres az olvasásban, többnyire csalódottan kénytelen tudomásul venni, hogy a regény intellektualizálódásával egyenes arányban az igazán jelen­tős huszadik századi regények nagy többsége az ilyen elvárásait csak részben elégítik ki. Robert Musil, Her­mann Broch vagy Thomas Mann regényei közelebb állnak az esszé­hez, mint az epikához, s nincs ez másképpen napjaink regényirodal­mának tekintélyes részében sem. A huszadik századi író a partnerévé avatta az olvasót, de ezzel szűkítet­te is az olvasótáborát, hiszen olyan intellektuális ismeretanyaggal ope­rál, amely föltételezi ugyanazt az ismeretanyagot az olvasó részéről is. A posztmodern regény megpró­bálja áthidalni a modern regény és az olvasó közötti szakadékot, s amennyire anyagának a természe­te és saját írói intenciói engedik, visszacsempészni az epikusságot, a cselekményességet a regénybe. Hogy nem is sikertelenül, arról Már- quez, Ajtmatov és mások müvei ad­tak bizonyságot a közelmúltban, s ebben az összefüggésében emlí­tették többször is a budmericei talál­kozó résztvevői az olasz Umberto Eco A -rózsa neve című regényét. Epikusság és esszé, ábrázolás és reflexió korszerű, mai szintézise len­ne a regényírás legjárhatóbb útja a közeljövőben? Ilyen és ehhez hasonló kérdése­ken tűnődtek a budmericei kollokvi­um résztvevői, s ha ízlésük, koncep­ciójuk, világképük, sőt ideológiai né­zeteik nem egyeztek is sok kérdés megítélésében, a kollokviumot min­denki sikeresnek és eredményesnek tekintette. Hiszen a párbeszéd, a vi­ta, az ellentétes nézetek és feldolgo­zások ütköztetése azért is hasznos, mert megóv az intellektuális elké­nyelmesedéstől. GRENDEL LAJOS Az idei évadkezdést elsősorban az tette ünnepélyessé, hogy ebben a szezonban ünnepli megalakulásá­nak 35. évfordulóját a Magyar Terü­leti Színház. Mindössze néhány nap választ el bennünket október elsejé­től, az alapítás napjától. Harmincöt évvel ezelőtt a Csemadok komáromi (Komárno) helyi szervezetének kicsi irodájában gyűltek össze azok a szí­nészek, akik rövidesen a Magyar Területi Színház alapító tagjai lettek. A színház első igazgatója Fellegi István volt, az akkor alig ötéves Csemadok első országos titkára. Otthont az egykori Legényegylet épülete adott a fiatal, de tettre kész és nagy célokért hevülő társu­latnak ... Ebben az évben, a harmincöté­ves jubileum tiszteletére január vé­gén és február elején kéthetes házi­fesztivált tart a Matesz Komárom­ban, az új székházban, ahol a két társulat - a komáromi, valamint a kassai (Košice) Thália Színpad - legújabb produkcióit láthatja majd a közönség. Az évforduló alkalmá­ból a komáromi társulat ünnepi be­mutatóval lép a közönség elé. A be­mutatásra váró mű - a közönség és a színház régi vágya - Katona Jó­zsef Bánk bán című tragédiája. Az évfordulónak természetesen egyéb ünnepségei és ünnepi ren­dezvényei is lesznek. A Matesz ad otthont annak a színházi seregszemlének, amelyet a noszf 70. évfordulója tiszteletére rendez a Szlovákiai Drámaművé­szek Szövetségének nyugat-szlová­kiai szekciója. Ezen a szemlén a ke­rületben tevékenykedő színházak viszik színre a legújabb szovjet drá­matermésből készült előadásokat. Az első Matesz-bemutató 35. év­fordulója alkalmával különböző kiál­lításokra is sor kerül. Látható lesz például az az ötszáz könyvet tartal­mazó kollekció, amely a legfrissebb dramaturgiai, drámaelméleti, vala­mint a legújabb drámatermést tartal­mazza; továbbá egy szcénográfiai kiállítás, amelyen az elmúlt öt év bemutatóinak díszlet-makettjei, jel­meztervei, jelmezei, kellékei és más tárgyi eszközei tekinthetők meg. Va­lószínűleg egy színházi tárgyú kép­zőművészeti kiállításnak is örülhet a közönség. Jubileumi évkönyvet is megjelen­tet a színház, amely tulajdonképpen az elmúlt öt évad dokumentuma lesz, sok képpel illusztrálva. Megta­lálható majd benne az eltelt öt évad repertóriuma (természetesen egy- egy fényképet is közlünk - emlékez­tetőül - minden bemutatóról), a színház tagjainak fényképes név­sora, a vendégművészek névtára, néhány jellegzetes számadat az öt idényről, és sok más fontos adat, érdekesség. Az első évekből eléggé hiányos a Matesz irattára, éppen ezért most látjuk alkalmasnak közzé tenni azoknak a névsorát is, akik a 35 évad folyamán a Magyar Terü­leti Színház tagjai voltak. (Ehhez az egykori tagok segítségét is kérjük, hogy minél teljesebb névsort ismer­tethessünk.) A jubileumi évad elején több sze­mélyi változásra is sor került a szín­házban. Az igazgató új gazdasági helyettese Cséplő Gábor lett. A szcénográfiai részleg új vezetője Andó György. A Thália Színpad há­rom új színészjelölttel gyarapodott. Dózsa Zsuzsa, Bartollás Katalin és Németh András remélhetőleg rövid ideig lesz színészbojtár, s előbb- utóbb főiskolán folytatja majd a ta­nulmányait. A bratislavai Színművé­szeti Főiskola hallgatója lett Varga Szilvia és Rancsó Dezső. Skronka Tibor a főiskola negyedéves hallga­tójaként már két szerepet is vállal a komáromi társulatban az évad so­rán. Házi Tánya és Mikola Róbert sikeresen befejezték a főiskolát és a színház tagjai lettek. Mikola Ró­bert az évad első felét a Thália Színpadon tölti. Az idén is több ven­dégtervező és vendégrendező dol­gozik majd mindkét társulatnál, hi­szen a színháznak - sajnos - a mai napig nincs elég saját rendezője. Az évadot azzal a szerződéssel kezdi a színház, amely a városi művelődési központ és a Matesz együttműködésének kereteit hatá­rozza meg. A tagságon és a vezeté­sen múlik, hogy ezeket a kereteket idővel milyen tartalommal sikerül megtölteni. KMECZKÓ MIHÁLY A felemelő, erőt és optimizmust sugárzó fotók mellett - talán felkiál­tójelként - egy megdöbbentő kép­sor, amely bejárta a világsajtót: Csernobil. Robbanás az atomerő­műben. Mentők, orvosok, sebesül­tek. A kilakoltatottak. Az ablak nél­küli házak. Egy anya kétségbeesett arca. A szarkofág. És az újonnan épült kisváros Kijev közelében: Szlavutics. Oroszok, ukránok, grú­zok, örmények, azerbajdzsánok, észtek, lettek és litvánok segítsége a károsultaknak. Nem egész két hó­nap alatt minden csernobili család új lakást kap. Az élet nem ismer lehe­tetlent. Felnőttek csodálják a Barlangko­lostort, a világhírű Pecserszkaja Lavrát. Gyerekek Oleg Blohin, a ne­ves kijevi futballjátékos könyvét és Aranylabdáját. Hajók, parkolók, munkásszállók. Templomtornyok és toronyházak. Rohanók és várako­zók. - Száz kép most az egyszer egy kép. Kijev színes „önarcképe“, amelyet október 3-ig láthatnak az érdeklődők. (szabó) Kijev és a kijeviek Fényképkiállítás Bratislava testvérvárosáról zója tette. A magyar királysággal, Bizánccal és Bagdaddal, a német császársággal, Angliával és Dániá­val tartott szorosabb kapcsolatot az akkori Kijev, de fényét, igazi nagysá­gát Bölcs Jaroszláv idején, a 11. században érte el. 1238-ban mon­gol-tatár hadak dúlták fel a várost, később a litvánok, a krimi tatárok, majd a kozák seregek. A 18. század a nagyméretű építkezések és az ún. szerződéses vásárok kora, a 19. század pedig a kisipari vállalkozáso­ké. Az 1905-ös forradalom leverése után súlyos elnyomás nehezedett a város dolgozóira, tizenhárom év­vel később egy véres diktatúra. A hitleri megszállás két és fél esz­tendeje alatt kétszázezer ember vesztette életét Kijevben. A kiállítás, a ružinovi művelődési házban látha­tó fényképanyag erről is beszél. Ke­veset, de sokatmondóan. Annál többet tudunk meg viszont az Ukrán Szovjet Szocialista Köztár­saság fővárosának mai arcáról. Gazdasági, tudományos és kulturá­lis életéről. A fényképek a világhírű Elektronmas gyárba, az Állami Egyetem csillagvizsgálójába és a Drámai Színház egy-egy előadá­sára is elkalauzolnak. A gyerekekről, a tanuló ifjúságról való széles körű gondoskodást jelzik azok a felvéte­lek, amelyek a bölcsődétől egészen a főiskolai diplomaosztásig kísérik el a kijevieket. Meseország a gyer­mekcukrászdában. Uszoda az óvo­dában. Kodály-módszerrel a zenei oktatásban. Tízéves csillagászok a planetáriumban. Számítógépes adatfeldolgozás a középiskolában. Ismert tudósok a Sevcsenko Egye­temen. - Ilyen és ehhez hasonló címeket adhatnánk a képeknek. Ki- jevnek egyébként tizennyolc főisko­lája és százötvenezer főiskolai hall­gatója van; a világ harmincnyolc or­szágából tanulnak a Dnyeper-parti városban. Néhány jó teljesítmény A KELET-SZLOVÁKIAI ISKOLÁK TANULÓI A MATEMATIKAI OLIMPIÁN ÚJ SZÍ 6 1987.IX.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents