Új Szó, 1987. szeptember (40. évfolyam, 204-229. szám)

1987-09-22 / 222. szám, kedd

ÚJ szú s 1987. IX. 22. A pardubicei Modela ruhaipari szövetkezet elsősorban a fiatalok öltözködési igényeit igyekszik kielégíteni. Minden hónapban egy-egy új modellel jelenik meg a piacon. Ezek a prágai Družba áruházban vásárolhatók meg, de kaphatók utánvéttel is. A felvételen a pardubicei ruhaszalon varrónői az új modelleket készítik (Stanislav Peška felvétele - ČTK) VÉLEMÉNYEK JAVASLATOK Új elvek és fogalmak .1902. szeptember 20-án Tisovecben született. Szlovák evangélikus tanítócsa­lád fiaként gyermekkorát a kiegyensúlyo­zottság, a boldog gondtalanság jellemez­te. A század eleji evangélikus értelmiségi családokban szinte program volt az ilyen családi légkör. Emberi magatartásuk magva a nemzeti és a vallási érzések megszilárdítása, a nemzeti és a vallási hagyományok feltétlen tisztelete voit. Erre nevelték gyermekeiket is. A gyermek Clementis szülővároskajá­ban - a szlovák nemzeti mozgalom egyik központjában - a szlovák tanítási nyelvű evangélikus elemi iskolába járt. Ennek elvégzése után az értelmes, könnyen ta­nuló gyermek a skalicai gimnáziumba került. Itt találkozott a szlovák nemzeti mozgalom több jeles képviselőjével, akik nagy hatással voltak rá. Neveltetése, csa­ládja és baráti köre hatására a csehek felé fordult, tőlük várta nemzete felszaba­dítását. Hatodikos gimnazista volt, amikor megalakult a Csehszlovák Köztársaság. Ekkor lett osztálytársa a cseh J. Doležal, aki megismertette a marxizmussal. Kitűnő érettségi bizonyítvánnyal ment Prágába, ahol - két bátyjához hasonlóan - a Károly Egyetemen jogot hallgatott. Prágában ke­reste a kapcsolatot a szlovák egyetemis­tákkal, bekapcsolódott a Detva munkájá­ba Itt kötött életre szóló barátságot Ján Poničannal Daniel Okálival, Vavro Šro- bárral, Anton Sirackýval és másokkal. Bekapcsolódott az egyetemisták szocia­lista mozgalmába. Sokat tanult, s csakha­mar a csoport legképzettebb marxistája lett. Már kommunista lapokban is publi­kált, pl. a Pravda chudoby vasárnapi szá­mában. Barátaival úgy vélték, hogy szük­ség van olyan irodalmi-kulturális folyóirat­ra, amelyben közzétehetik munkáikat, vé­leményt mondhatnak a gazdasági és kul­turális élet problémáiról. Tervüket támo­gatta Klement Gottwald is. így született meg a fiatal szlovák baloldali értelmiség lapja a DAV. Zdenka Holotíková megálla­pítása szerint „az oroszországi fejlemé­nyek konveniáltak a háború utáni nemze­dék jelentős részének, amely viszolygott az elavulttól és amelynek érzéke volt minden új, fordulatokat hozó és ismeret­len iránt. Sokuk számára vonzó volt az éppen megszületett szovjet társadalom fiatal művészetének izgató és meglepően öntudatos indulása." Ezen a példán indult el a DAV szerkesztősége is. Clementis 1925 decemberében a dok­torátus megszerzésével befejezte egye­temi tanulmányait. Losoncon (Lučenec), majd Bratislavában helyezkedett el. Mint a CSKP tagja bekapcsolódott a politikai munkába. Megalapította Az új Oroszor­szággal való gazdasági és kulturális kö­zeledés társaságának bratislavai helyi szervezetét, amit 1935-ig vezetett. Élete következő fordulópontja volt ta­lálkozása 1927-ben Hja Ehrenburggal, akivel - mint vendégével - 1928 nyarán bebarangolja Szlovákia legszebb vidé­keit. Ehrenburg távozása után kijelentet­te: ,,Az én életem a párt!“ Részt vett a CSKP korszakalkotó V. kongresszusán (1929), ahol a gottwaldi bolsevizáció mel­lett szállt síkra. Még ebben az évben kijutott a Szovjetunióba, s útját a követke­ző esztendőben megismételte. Harkov­ban részt vett a forradalmi és proletár írók világkongresszusán. Hazatérése után még következetesebben harcolt a kom­munista eszmékért. Clementis meggyőzödéses antifasisz­ta volt, hisz németországi tartózkodása alatt megismerte a hitlerizmus igazi arcu­latát. Antifasizmusát összekötötte a cseh­szlovák állam létééért folytatott harccal. Az 1935-ös választások után új arcok jelentek meg a parlamentben, köztük Cle- mentisé, a CSKP képviselőjévé is. 1937- ben csatlakozott a CSKP által kidolgozott tervezethez, amely Szlovákia távlati fejlő­dését taglalta. A második világháborút külföldön élte át A párt utasítására Franciaorszagba emigrált, majd itteni internálása után Ang­liába ment. Vele tartott a felesége, Lídia is. Az emigrációban is kommunista ma­radt, nem volt hajlandó szolgálatokat ten­ni a polgári emigrációs kormánynak A fasizmus felett aratott győzelem után hazatért. Az új csehszlovák kormány kül­ügyi államtitkára lett, majd Ján Masaryk tragius halála után külügyminiszter. Kom­munistaként dolgozott, politizált. A CSKP IX. kongresszusán mégis felforrósodott körülötte a légkör. A Slánsky és társai ellen indított koncepciós per egyik vádlott­ja és áldozata lett. Clementis nemcsak politikus volt, de a szlovák kulturális élet egyik jelentős személyisége is. Kulturális tevékenysége két részre oszlott. Az egyik a publicistáé, ahol szinte követhető, hogyan alakul át a családból, az iskolából magával hozott csehszlovák és szláv orientáltsága inter­nacionalizmussá, forradalmi hazafisággá. Nem volt könnyen befolyásolható ember. Csak belső meggyőződése után állt ki eszmék, ügyek mellett Internacionalista lett, de szlovák maradt. A szlovák kultúrá­nak azokkal az értékeivel kezdett foglal­kozni, amelyek lehetővé tették népe iga­zán szabad fejlődését. Kommunista, in­ternacionalista meggyőződésének bizo­nyítéka, hogy a kosúti véres események után a bíróság elé állított magyar nemze­tiségű Major Istvánt védte. Erélyesen visszautasította a szlovák ludákok ma­gyarellenes nacionalizmusát. „Szlovákiá­ban szlovákul a cseheknek és a magya­roknak is?" című cikkében kiáll a magyar dolgozók nemzeti jogai és a cseh kultúra értékei mellett Sokoldalú, müveit ember volt. Meg- győződéses kommunista, aki nem tért ki a viták elől sem. Előadásai után - ame­lyeket pl. a Szovjetunióban szerzett ta­pasztatairól tartott - megválaszolt minden kérdést. Nem titkolta a nehézségeket sem. Úgy érezzük, saját szavaival kell lezár­nunk e megemlékezést. így irt élete utol­só óráiban: ....lehet, hogy mégis tettem eg y kis jót másokért, az igazságos jövő­ért, amiben hittem és még ma is hi­szek VADKERTY KATALIN A mezőgazdasági szövetkezetek­ről szóló törvénytervezet a CSKP XVII. és az egységes földműves­szövetkezetek X. kongrensszusá- nak határozatain, valamint a gazda­sági mechanizmus átalakítására vo­natkozó alapelveken nyugszik. Az állami vállalatról szóló törvényterve­zethez hasonlóan, ez a jogi szabá­lyozó is azt a célt követi, hogy tovább fokozza az egységes föld­műves-szövetkezetek - a közös vál­lalatok és a szövetkezeti társulások - tagjainak kezdeményezését és ér­dekeltségét, s a munka termelé­kenységének és a termelés effektivi- tásának gyorsabb növekedése ér­dekében hatékonyabban ösztönöz­ze a szövetkezeteket a kínálkozó fejlesztési lehetőségek kihasználá­sára. A vitára bocsátott törvényter­vezet elmélyíti és továbbfejleszti a szövetkezeti demokrácia bevált alapelveit, megerősíti a szövetkeze­teknek az önelszámoláson alapuló önállóságát, s növeli a felelősségü­ket az elért eredményekért és a tár­sadalmi igények kielégítéséért. A törvénytervezet módosítja a Szövetkezeti Földművesek Szö­vetségének helyzetét. Kimondja, hogy a szövetség a szövetkezeti tagok társadalmi szervezete, amely érdekeiket a társadalmi érdekekkel összhangban érvényesíti, igyekszik fellendíteni a szövetkezet tagjainak munka- és társadalmi aktivitását, azonkívül további feladatokat teljesít a szövetkezeti földművesek élet- és munkakörülményeiről való gondos­kodásban, a kulturális igényeik ki­elégítésének biztosításában, az üdültetés szervezésében stb. Nagy lelentőséggel bír az a tény, hogy az új jogi szabályozás értelmében a központi államigazgatási szervek a szövetkezetek gázdasági politiká­jával, tagjaik alapvető jogaival és kötelességeivel, valamint az egysé­ges földműves-szövetkezetek tag­jairól való szociális, kulturális és egészségügyi gondoskodással összefüggő valamennyi törvényter­vezetet és jogi előírást kötelesek megtárgyalni a szövetséggel, amely egyenrangú partnerükké lép elő. A szövetkezet tevékenységének szervezését és irányítását illetően, a szövetkezeti demokrácia további elmélyítése érdekében megerősödik a szervezeti alapegységek dolgozó­kollektívájának helyzete. A törvényter­vezet értelmében a szervezeti alap­egységek dolgozókollektívája meg­tárgyalja a szervezeti alapegységet érintő gazdasági és társadalmi ügyeket s ezekkel kapcsolatban jo­gában áll javaslatokat előterjeszteni a szövetkezet elöljáróságához. A szövetkezet elöljárósága köteles megtárgyalni ezeket a javaslatokat és döntéséről tájékoztatni a dolgo­zókollektívát. Ezen kívül a dolgozó­kollektíva a korábban a taggyűlést Vitázik az ország, elhangzanak az irá­nyítási rendszer tökéletesítésével kap­csolatos jogos elvárások. így van ez a fo­gyasztási szövetkezetek életében is, hi­szen az ipari, a fogyasztási és a lakásszö­vetkezetekről szóló törvénytervezet ugyancsak szerves részét képezi azon átalakítási folyamatnak, amely döntően meghatározza majd a gazdaság további menetét. Teret kap a vállalati önállóság, az önelszámolási rendszer gyakorlati alkal­mazása, megteremtve ezzel a piaci me­chanizmusok gyakorlati érvényesítésé­nek előfeltételeit. Köznapi megfogalma­zásban ez annyit jelent, hogy a kézen- vezetősdi megszűnik, és minden szövet­kezet vagy vállalat csak annyi eszközt használhat fel, amennyit megteremt A központi támogatások megszűnésé­nek tényéből kiindulva, az eszközfelhasz­nálásnál az elkövetkezőkben a fő kritéri­um mindenképpen a hatékonyság és az ezzel szorosan összefüggő nyereségkép­zés lesz. Lehetőség kínálkozik továbbá bizonyos fejlesztésre felhasználható bankhitelek igénybevételére is, számolni kell azonban a feltételrendszer megszigo­rításával. Ez részben a bankrendszer ter­melésirányító funkciójának megszilárdítá­sából következik, továbbá abból, hogy a gazdálkodó szervezeteket átgondoltabb beruházáspolitikára kell kényszeríteni. megillető jogkör alapján 3 éves idő­tartamra megválasztja (szükség esetén visszahívja) tagjai közül azo­kat, akik az adott szervezeti alap­egységet képviselni fogják a küldöt­tek testületében. A dolgozókollektí­va ezen túlmenően javaslatot tesz a szövetkezet egyéb szervei tagjai­nak jelölésére vonatkozóan is. A törvénytervezet megengedi, hogy az állampolgárok szövetkezeti taggá való felvételét 3 hónapig terje­dő próbaidőhöz kössék. A próbaidő mindenekelőtt arra jó, hogy a szö­vetkezet ellenőrizhesse, hogy a szö­vetkezeti tagság iránt érdeklődő ál­lampolgár milyen valós feltételekkel rendelkezik a szövetkezetben reá váró munka- és egyéb feladatok sike­res teljesítéséhez (felkészültség és a munkához való viszonyulás, egyé­ni tulajdonságok, képességek stb.). A törvénytervezet értelmében módosításra kerül sor a szövetkezeti tagság kilépéssel való megszünteté­sére vonatkozóan is, mégpedig olyan értelemben, hogy amennyiben nem rövidített határidőn (3 hónap) belüli kilépésről van szó, úgy a szö­vetkezeti tagság egységesen a 6 hónapos határidő elteltével szű­nik meg. Ez annyit jelent, hogy ezentúl a szövetkezeti tagság kilé­péssel már nem mindig a naptári évvel együtt ér véget, amire eddig legkésőbb a folyó év június 30-ig kellett benyújtani ä szövetkezetnél az írásbeli kilépési kérvényt. Az új jogi szabályozás értelmében a tag bármikor benyújthatja az írásos kilé­pési kérvényt, miközben a 6 hóna­pos kilépési határidő a tag írásos kilépési kérvényének kézbesítését követő naptári hónap első napján veszi kezdetét. A törvénytervezet egyébként a szövetkezeti tagság megszűnésének törvényes okait is kiszélesítette, gondolva arra, hogy a szövetkezeti tagság abban az esetben is megszűnhet, ha a szö­vetkezet a különleges gazdálkodási rendszer bevezetésétől számított 3 év eltelte után is képtelen önállóan gazdálkodni s ezért megszűnik. A szövetkezeti vagyon fokozott védelme érdekében a törvényterve­zet javasolja, hogy bővítsék ki a tag kizárásának lehetőségeit. Konkrétan arról van szó, hogy huzavona nélkül ki lehessen zárni a szövetkezetből azt a tagot, akit a szövetkezeti va­gyon ellen elkövetett bűncselekmé­nyért vagy vétségért jogerősen leg­kevesebb 6 hónapi feltételes sza­badságvesztésre ítéltek. Ezzel sike­rülne pótolni az eddigi törvénynek azt a hiányosságát, hogy ilyen szél­sőséges intézkedésre abban az esetben nem adott lehetőséget, ha a tag a társadalom elleni szándékos tettével kárt tett ugyan a szövetke­zeti vagyonban, de ezért 1 évnél tovább tartó feltétel nélküli szabäd­Az ésszerű kockázatvállalás azonban nem olyan kategória, amely a megszigorí­tott hitelrendszert negatívumként köny­velné el a gazdasági gyakorlatban. Szá­mol vele a maga realitásában és mint aktív, funkcionáló tényezőt beépíti esz­köztárába a társadalom és saját érdekei realizálásának előremozd (tójaként. Mód nyílik továbbá a vállalati alapok szabad átcsoportosítására is, ami a beru­házási limitek lebontásával egyetemben szintén a beruházásokat hivatott elősegí­teni. A szemléletváltás lényege tehát az, hogy a mennyiségi gazdasági mutatókról (a fogyasztási szövetkezetek esetében a kiskereskedelmi forgalmi terv) a figyelmet a minőségi mutatókra (tiszta haszonra) orientáljuk, ami azonban nem lehet öncé­lú. A szövetkezeteknek a tervezésben kiindulási alapul mindenképpen a 8. öt­éves tervidőszakra előirányzott központi mutatók szolgálnak, továbbá kötelesek figyelembe venni mindazon követelmé­nyeket, amelyeknek eleget kell tenniük. A törvénytervezet behatóan foglalko­zik továbbá a szövetkezetek vállalkozói kezdeményezésével, kooperációs és kül­kereskedelmi tevékenységével. Valóban a lehetőségek széles körét használhatjuk ki, hogy eleget tehessünk a társadalmi elvárásoknak, összefügg ez továbbá ságvesztésnél enyhébb büntetést kapott. A fegyelmi büntetések kiszabását illetően, a törvénytervezet figyelem­be veszi a mindennapi gyakorlat kívánalmait. Ennek megfelelően ja­vasolja, hogy a szövetkezet elöljáró­sága helyett az elnök lépjen elő a szövetkezet fegyelmezési jogkör­rel felruházott szervévé. Üdvözöljük ezt a javaslatot, mert segítségével sikerülne megoldani azokat a prob­lémákat, amelyek a fegyelmi bünte­tések kiszabási határidejének meg­tartásával kapcsolatosak. Ezek a problémák abból erednek, hogy a fegyelmezési jogkört gyakorló elöl­járóság rendszerint havonta egyszer ülésezik. Az is előnyös, hogy a fe­gyelmi büntetés kiszabásának szub­jektív határidejét a korábbi 1 hónap­ról 2 hónapra javasolják meghosz- szabbítani (ha a taggyűlés részesíti fegyelmi büntetésben a választott tisztségviselőt, akkor a határidő 5 hónap). Ez annyit jelent, hogy az elnök attól a naptól számított 2 hó­napon belül részesítheti fegyelmi büntetésben a szövetkezeti tagot, amikor tudomást szerzett a szövet­kezeti fegyelem megsértéséről. A fegyelmezési jogkörnek az elöljá­róságról a szövetkezeti elnökre való átruházásával párhuzamosan a tör­vénytervezet javasolja, hogy a szer­vezeti alapegységek vezetőinek fe­gyelmezési jogkörét (ha ezzel a szervezeti szabályzat felruházta őket) a megrovás alkalmazásán kí­vül, amelyre az eddigi törvény lehe­tőséget adott, terjesszék ki a nyilvá­nos megrovás alkalmazására, illetve a prémium vagy a munkadíj egyéni értékelést kifejező egyéb mozgó ré­szének megvonására. Azt a célt követve, hogy elmélyül­jön a szövetkezeti földműveseknek a szövetkezet ügyeinek intézésében és a szövetkezet irányításában való részvétele, a törvénytervezet java­solja, hogy az egységes földműves­szövetkezetekben a mostani békél­tető bizottságok helyett döntőbizott­ságokat válasszanak. Ezek a koráb­bi békéltető bizottságok példájára mindenekelőtt azon fognak munkál­kodni, hogy az előforduló ellentéte­ket egyezséggel oldják meg. Ha ez nem sikerül, a perben döntést hoz­hatnak. A döntőbizottsági eljárást és a döntőbizottság jogait hasonlókép­pen szabályozzák, mint a Munka T örvénykönyvben. Még sok figyelmet érdemlő ren­delkezést tartalmaz a mezőgazda- sági szövetkezetekről szóló törvény- tervezet. Ezeket figyelmes tanulmá­nyozás után meg kell vitatni a mun­kakollektívákban, a pártszerveze­tekben és a taggyűléseken, s a hasznos észrevételeket, javasla­tokat mielőbb közre kell adni, hogy a nyilvános vita tapasztalatait kama­toztatva, végül is olyan formában kerüljön megfogalmazásra az új tör­vény, amely minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek és nem hátráltatni, hanem segíteni fog­ja a mezőgazdasági szövetkezetek munkáját és fejlődését. CYRIL MORAVČIK mérnök, a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Szlovákiai Bizottságának elnöke a gazdálkodó szervezetek belső struktú­rájának kialakításával is, hiszen a nyere­ségorientáltság ténye szükségszerűen megköveteli a nem prosperáló tevékeny­ségek minimalizálását. A gazdasági mechanizmus átalakítá­sát elősegíti a bérezési rendszer módosí­tása a megváltozott feltételekhez. Diffe­renciáltan kell elbírálni az egyes munkák és tevékenységek szerepét az értékkép­zés folyamatában. A bérezési rendszer­nek ösztönzően kell hatnia a szolgáltatá­sok minőségi mutatóinak javítására, az ésszerű anyag- és energia-felhasználás­ra. A dolgozókat közvetlenül érdekeltté kell tenni saját munkájuk eredményében Folyamatról van szó, melynek a gya­korlati alkalmazása kísérleti jelleggel 1988. január 1-től kezdődik. A folyamatos átállásnak azonban már most el kell kez­dődnie. Mindenekelőtt az emberek gon­dolkodásmódjában és a munkához való viszonyulásukban. Téves felfogás, hamis illúzió lenne, ha azt gondolnánk, hogy a menet közben felvetődő problémák majd automatikusan megoldódnak. Cse­lekvő hozzáállás és az új iránti fogékony­ság lesz a meghatározó az elkövetkező időszakban. KULCSÁR LAJOS mérnök, a dunaszerdaheyi (Dunajská Streda) Jednota alelnöke SZIGORÚBB FELTÉTELEK KÖZÖTT „...lehet, hogy mégis tettem egy kis jót másokért“­Dr. Vladimír Clementis emlékere

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents