Új Szó, 1987. szeptember (40. évfolyam, 204-229. szám)

1987-09-21 / 221. szám, hétfő

/ Hisz itt szerettem, itt öleltem, / Hi­szen mirtusszal itt öveztem / A szűzi nőt. a szép arát / S itt él a drága, jó családi / Mindent e szív mégsem feled... /Emléklakom: Isten veled!“. Senica a következő állomás, ahol a legtöbb vers született. A szenve­délyesség, a telfütött érzelmi végle­tesség, a szerelmi érzések őszinte kinyilvánítása, a képszerüség jel­lemző ezekre a költeményekre. Komjáthyban ,,kifejlődik egy szim- bolisztikus szemlélet is“, amely bi­A magányos nógrádi költő Komjáthy Jenő válogatott verseiről Komjáthy Jenő, aki ,.szinte meg­hökkentően magányos jelenség“ a magyar líra történetében, közel egy évszázada halott. Azóta bizony versei is ritkasággá váltak. Nem csoda, hisz immár évtizedek óta nem lehet teljes Komjáthy-kötetet kézbe venni. Pedig költészetét az irodalomtörténet is pozitívan értéke­li, maga pedig - ellentmondásossá­gának dacára is - ,,jelentős helyen számon tartott alkotó“. Sokan úgy vélik, hogy néhány vonatkozásban ,,Adynak még Vajda Jánosnál is közvetlenebb előkészítője“. Azon, hogy Komjáthy művei a mai verskedvelőkhöz is eljussanak, köl­teményei hozzáférhetőbbek legye­nek, talán részben segit az a füze- tecske, amely a Nógrádi Irodalmi Ritkaságok 4. köteteként jelent meg. A Válogatott verseket a szülőváros, Szécsény Múzeumbaráti Köre adta ki ezer példányban, dr. Praznovszky Mihály előszavával. A kötet 23 verse az életmű legjavát tárja elénk, bár akad köztük néhány olyan is, amely nógrádi vonatkozásai miatt jelent meg. Ám egy ilyen kiadványban mindez helyénvaló, mint ahogyan az is, hogy az előszó írója bővebben foglalkozik a költő első évtizedeivel, a szülőföld szerepével, illetve Kom­játhy nógrádi kapcsolataival. A költő 1880-től a balassagyar­mati polgári iskola tanára volt. Aránylag jól érezte itt magát, Röpke ívek címmel irodalmi lapot is indított. Barátaival - Reviczky Gyulával. Gáspár Imrével és Rudnyánszky Gyulával - ,,szembe akartak fordulni a Gyulai Pál dirigálta hivatalos ma­gyar irodalmi értékrendddel", az új irodalmat akarták ,,diadalra vinni". Sajnos, az akkori iskolaszék elnöke elüldözte őt a polgári iskolából, s így Gyarmatról is. (A városban egyéb­ként ma a Komjáthy Jenő Irodalmi Társaság őrzi a költő nevét.) Búcsú Abderától című versében a költő így idézi gyarmati emlékeit. ,,Isten ve­led! Az ifjú álmot / Itt álmodám át egykoron; / Közöttetek ti lanka hal­mok, / Rohant el szép legénykorom! zony még szokatlan volt az akkori irodalomban. A távoli Szenicen - akárcsak Juhász Gyula később Szakolcán (Skalica) - nem érezte jól magát a költő. Homály című versé­nek alábbi soraiból érezzük azt a fe­szültséget, melynek közepette me­nekül a magányból, a kitaszítottság­ból, hogy valahol a közösségben oldódjék fel: ,,Rohanj a lelkek tenge­rébe / Lelkem, te büszke nagy fo­lyam! / Szakadj a boldog összeség­be, / Hova minden világ rohan!" Emberek közé vágyik hát, Pestre kerül, de megveti a közönségest és a tisztátalanságot. A semmi című verséből a meg nem alkuvó költö szavait halljuk. Azét, aki bár érzi a bekövetkező megsemmisülést, mégsem panasz­kodik: ,,Ne legyen inkább semmi sem! / Enyésszél el végképp hírem, / Törüljetek ki a világból, / Semhogy magamat megtagadjam, / S mi ben­nem oly lobogva lángol. “ Az új kor szellemé-ben - akár­csak Ady egynéhány versében - a Messiás-szerepben lép elénk Komjáthy. Aztán kifejezésre juttatja sorsvállalását is, akárcsak a re­ményt s a szabadság óhaját: „Föl, föl természet édes gyermeki! / Ro­hanjatok az eszmeharc tüzébe! / Kebleteket egy szent vágy rengeti: / Szabaddá, ah, emberré lenni vég­re!" Még merészebb hangú a Törj össze mindent... című költemény. Bátorítás és biztatás ez, a régi tör­vényszerű pusztulásának s az új rend megszületésének látomása: ..A régi rossznak foltozása / Nem nyer­het örök életet; / Csak az a kornak messiása, / Ki szívben újjászüle­tett." A Monológ versszakaiban daco­san és határozottan leszámol a fennálló renddel; kigúnyolja az üresfejű korvitézeket, akik eddig is útjában álltak az újnak, a tökélete­sebb rendnek: „Szeretném elsöpör­ni mind a hitványt. “ Úgy gondolom, a Nógrádi Irodal­mi Ritkaságok szerkesztőinek csak köszönettel tartozunk a Komjáthy- versek újrakiadásáért. CSÁKY KÁROLY ■ a ■ il I A közéleti beszéd kézikönyve Könyvkiadó-szövetkezet a Szovjetunióban Ismét született egy könyvkiadó­szövetkezet a Szovjetunióban: No- voszibirszkben bejegyezték az első szibériai kísérleti szövetkezeti kiadó alapszabályzatát. A tagsági díjat 500 rubelben állapították meg. A szerkesztői munkákat maguk a szövetkezet tagjai végzik majd. Szerződésekben szabályozzák a nyomdákban végzett munkát. El­sőként Vaszjugen A folyó meséi cí­mű mesegyűjteményét adják ki. (Színvonalas gyermekirodalmi alko­tásodból jelenleg nagy hiány van a Szovjetunióban.) Megjelentetnek egy irodalmi publicisztikákból szer­kesztett kötetet, amelyben Fiatalok a fiatalokról címmel a szibériai falvak gondjait vizsgálják. A szövetkezeti tagok legalább részben igyekeznek kielégíteni a detektívregények, a ka­landos és a történelmi regények, valamint a tudományos-fantasztikus irodalom iránt egyre növekvő igé­nyeket. Céljaik között szerepel az ú. n. „kényes“ mai témájú múvek kiadása is. Kiadják a szibériai népek mítoszait, legendáit és mondáit is. Elsőként Juvan Sesztalov Vogul népmesék című gyűjteményét ké­szítik elő. Miben különbözik majd ez a könyvkiadó-szövetkezet az állami kiadóktól? Mindenekelőtt légköré­ben, a szerzőkkel ápolt kapcsolatok jellegében és a kiadói átfutási idővel. A szövetkezet tagjai elsődlegesnek tartják a szerzők szövegeinek védel­mét, mindennemű szerkesztői önké­nyeskedéssel szemben. A szer­kesztőnek segítenie kell a szerzőt abban, hogy a lehető legpontosabb, mégis saját szövegváltozattal álljon az olvasók elé. Ennek a munkának az időtartama a kézirat leadása után maximálisan 4-5 hónap lehet. A könyvek valamivel drágábbak lesznek, mint az ugyanilyen színvo­nalú, állami kiadóknál megjelente­tett kötetek. Ennek az az oka, hogy a szövetkezet másfélszeres áron kapja majd a papírt. A helyi körülmé­nyekhez képest a példányszámok viszonylag alacsonyak lesznek: átla­gosan 10 ezer. A szövetkezetnek eddig öt olyan tagja van, akik a Szovjet írószövetség tagjai, s egy sor fiatal alkotó is belépett a kiadó tagjainak sorába. ,,Szerencsénk volt, hogy a terület vezető szervei­ben olyan emberek vannak, akik nem félnek az újtól“, mondta V. Szkalnyickij, a szövetkezet elnö­ke. (Lityeraturnaja Gazeta) JAKAB ISTVÁN: Nyelvi vétségek és kétségek „Nyelvművelő cikkeimnek, a rádióban elhangzott előadásaimnak újabb - har­madik - gyűjteménye ez a kötet. Címe nem véletlenül emlékezteti a nyelvészeti szakirodalomban jártasabb olvasót Deme László egyik tanulmányára (Szórendi vétségek és kétségek;); azt vettem köl­csön, illetve átformálva azt alkalmaztam- szerzője szíves beleegyezésével- e kötet címéül. Úgy éreztem, a Nyelvi vétségek és kétségek cím fejezi ki legjob­ban ezeknek az írásoknak a jellegét, hiszen egy részük nyelvhasználati hibá­inkra figyelmeztet, más részük nyelvi bi­zonytalankodásainkban próbál eligazíta­ni. Kívánom, hogy tegyék mindezt ered­ménnyel.“ (A szerző) Jakab István NYELVI VÉTSÉGEK <'s KÉTSÉGEK A szerző alapos ismerője a nyelv beszélt változatának. Arról is több könyve, tanulmánya tanúskodik, hogy a beszélt nyelv sajátságainak írásban való bemutatásához is szemléletes eszköztárral, bevált módszerrel rendelkezik. Nemrégi­ben megjelent kötete is oly módon épül fel, hogy az írásos formában történő elemzésekből kiteljesedik a kép a szóbeli kommunikáció eme sajátos formájának, a (kis)közéleti beszédnek minden fontosabb jelleg­zetességéről. A könyv első fejezetei a legszük­ségesebb kommunikációelméleti tudnivalókat foglalják össze; a nyel­vi-nyelvhasználati jelenségek is kommunikációközpontú megvilágí­tást kapnak. Megismerkedünk a közéleti megnyilatkozás jellemzői­vel, nehézségeivel: kibontakoznak a témakör körvonalai, gondjai. Az elméleti megközelítésű alapo­zást „gyakorlati (valós) példákkal“ való elemző fejezetek követik, ame­lyekben a szerző sorra veszi a köz­életi megnyilatkozás nyelvi - és nem csak nyelvi - összetevőivel kapcso­latos tudnivalókat. Szerteágazó elemzéseinek tanulságát a legtömö­rebben talán ekképpen lehetne összefoglalni: közéleti megnyilatko­zások esetén a hiba a gondatlan beszéd. (Gondatlanságnak számít az is, ha a befogadóra - a hallgató­ságra az is, ha a mondanivaló tárgyára, céljára vagy ha a beszéd formájára, elhangzásának körülmé­nyeire - az alkalomra - nem va­gyunk kellő tekintettel.) A közélet fórumán megszólaló akkor tudja el­kerülni a gondatlan beszédből adó­dó kellemetlenségeket, ha jóelőre világos képet alkot magának arról, hogy „miről, mit, kinek, miért, ho­gyan“ kíván mondani. A magyar nyelvű közéleti be­szédstílusnak, mint erre már korábbi kiadványok is rámutattak, megvan­nak a maga kialakult sajátságai. Mint a korábbi elemzésekből, a mostaniból is kiderül, jók is, rosz- szak is. És olyanok is, amelyeknek a minősítése korántsem egyöntetű. A jelen kötetből erre különösképpen a közhelyekkel foglalkozó rész hívja föl a figyelmet. Innen leselkedik a közéleti megszólalás másik legna­gyobb veszélye, a gondolattalansá- gé. (Veszély, de mint az elemzések­ből kiderül - nem szükségszerűség!) A szerző érzékelhetően nincs köny- nyű helyzetben, amikor a nyelvész- nyelvművelő körökben egyértelmű­en kerülendőnek minősülő közhe­lyeknek a közéleti beszédben való használatával (és nem is véletlen- szerű vagy szórványos, de szinte tendenciaszerű használatával) kerül szembe. A közhelyhasználat a köz­életi beszéd szintjén szinte stílussa­játságnak számít, amit egyes szer­zők „közéleti sablonokból“, mások, mint például Wacha is, „nyelvi pa­nelekből" való építkezésként emlí­tenek. Olyan vonás, kialakult, meg­honosodott, megszilárdult gyakorlat ez, amivel számolni kell, hiszen bi­zonyos esetekben szükség lehet és van is bizonyos közhelyszerű igaz­ságok közhelyszerű kimondására“. Ugyanakkor - szükségszerűen - fi­gyelmeztet a könyv „az agyoncifrá­zott szép szavak“ veszélyére is. A közéleti ember felelősségérzete íratja le a szerzővel az alábbi, kulcs- fontosságú gondolatokat: „A közhe­lyek használata (...) közhelyes-sab- lonos magatartásmódot (...) tükröz, sugall (...) S mivel a kiskózélet sze­replője - mint mindenki, aki a nyilvá­nosság előtt szerepel - egyúttal pél­da, minta is, a közhelyek használata újabb közhelyek használatára, a közhelyes-sablonos gondolkodás- mód újabb közhelyes gondolkodás- módra ösztönöz. Mindez együtt pe­dig közhelyes-sablonos - felületes - gondolkodásra és magatartás- módra, gondolkodásbeli és maga­tartásbeli restségre szoktat. A köz­helyes, klisékben, sablonokban való gondolkodás ugyanis nem áll meg a motívumok, közhelyek ismétlésé­nél. Közhelyes, panelszerű gondol­kodási módot és rendszert sugall, mert ezt is takarja. S a közhelytől az is nehezen tud szabadulni, aki egyébként kerülni szeretné őket.“ A szerző könyve bőséges példa­anyagára oly módon épít, hogy első­sorban a sikeres közéleti kapcsolat- teremtés létrejöttét gátló vagy ered­ményességét csökkentő - tehát a kerülendő - vonásokat emeli ki. Magas szintű retorikai és szakmai tudása mellett is hangvétele vissza­fogott, a maga szerepét-szándékát (a témakörnek(?) vagy a célnak (?) megadott tisztelettel az „önismeret- önismerkedés“ elősegítőjeként jelöli meg. Következetesen tartja magát a nyelvészeti ismeretterjesztésnek az utóbbi években szinte sorozat- szérűén megjelenő kiadványokból kiolvasható irányvonalához, ahhoz, hogy a nyelvészeti szakismeretek (s ezen belül a beszélt nyelvről szer­zett tudás) a (köz)életvitel fontos jobbító tényezője lehet. Wacha Imre könyve ilyen érte­lemben szolgál gyakorlati célokat. Tapasztalatai, hasznos, jószándékú tanácsai nemcsak a közélet fóruma­in is megszólalóknak nyújthatnak segítséget. (Kossuth Könyvkiadó, Budapest) CSEH MÁRTA VILÁGKÖNYVTÁR • Reinhold Schneider német író, aki 1903 és 1958 között élt, mesteri novellák - Las Casas és V. Károly- szerzőjeként ismert. Az egyre ter­jeszkedő fasizmus idején a szerző ezekkel a műveivel hősiesen tiltako­zott a gyarmati elnyomás ellen. Idén jelenteti meg novelláit Prágában a Vyšehrad Kiadó. • Sokáig úgy tűnt, hogy a len­gyelországi és franciaországi levél­tárakat olyannyira átkutatták már, hogy aligha várható újabb Mickie- wicz-kéziratok felfedezése. Ezért volt igen nagy meglepetés, amikor idén a varsói Adam Mickiewicz Iro­dalmi Múzeum igazgatója megjelen­tetett egy könyvecskét. Janusz Od- rowaz Pieniažek bibliofil formában adott közre mindeddig négy ismeret­len Mickiewicz-levelet. Az 1830 és 1852 között keltezett leveleket egy bitburgi (NSZK) magángyújtőtöl vá­sárolták meg. Az eredeti kiállítású könyvecske csupán 500 példány­ban jelent meg. • A kortárs jugoszláv irodalom kétségtelenül legsikeresebb könyve Milorad Pavič Kazár szótára, ami a szerb szerző fantasztikus-regény- fikciója. Az enciklopédiaszerű for­mában egy sokat vitatott, letűnt és kihalt történelmi nép - a kazárok- tizedik századi sorsát írta meg, kellő adag írói fantáziával. Ebben az időszakban zajlott az a vita, amely azt volt hivatott eldönteni, hogy a ka­zárok a kereszténységet, az iszlá­mot vagy a zsidó hitet veszik-e fel. • Az újvidéki Híd irodalmi folyó­irat július-augusztusi száma köz­li a Fórum Könyvkiadó 1987. évi regénypályázatának eredményeit. Juhász Géza írásából kiderült, hogy a jugoszláviai magyar irodalom ki­sadója már 1968-ban meghirdette el­ső regénypályázatát. Akkor húsz meghívott író közül tizennyolcán ír­tak regényt, s ebből tizenkét pálya­mű jelent meg. ,,Ha ezzel vetjük össze az 1987. évi regénypályázat eredményét, melynek során a bírá­lóbizottság, a beérkezett nyolc alko­tás közül egyet-egyet (a regény és az ifjúsági regény kategóriájában) első díjra, további hármat (tehát a nyolcból ötöt) kiadásra javasol, akkor a számszerű eredménnyel nem is lehetünk elégedetlenek. Más kérdés, persze, hogy ezúttal nem regisztrálhatjuk olyan új tehetségek berobbanását, s annyi bátor és ígé­retes kísérletet a műfaj megújításá­ra, mint két évtizeddel ezelőtt, de jelentős előrelépéseket igen - csak­nem minden részvevőnél. “ A pályá­zat díjnyertesei: Bedei István Nagy­böjt Abbáziában című történelmi re­génye és Dudás Károly Gyalogtörök című ifjúsági regénye. Beder,,törté­netileg hű korrajzot ad a századelő Osztrák-Magyar Monarchiájáról, il­letőleg a közép-európai térségről. S ez a kép mindvégig egységes, akár a korabeli pékműhelyek kor­szerű vagy elavult berendezéséről (gőzmeghajtású gépek vagy da­gasztóasszonyok). akár a szociálde­mokrata irányítás alatt álló munkás- mozgalomról szól, vagy épp a fiumei kikötőben látott nyüzsgésről, ki-be- rakodásról, az osztrák és a magyar főurak fényűző szórakozásáról Ab­bázia luxusszállóiban, cigányzenés kávéházaiban.“ Dudás ifjúsági, re­gényéről az értékelő így ír: .... ne fe ledjük, a jugoszláviai magyar értel­miség jelentős része még mindig falvainkból érkezik a városokba, s ezt az életformaváltást minden nemzedék a maga módján éli át, szenvedi meg. “ -D­VLADIMÍR MINÁČ: Elbeszélések Vladimír Mináč a háború után induló, újjászületett szlovák irodalmi élet első nemzedékének legkiválóbb egyéniségei közé tartozik. író, újságíró, kritikus és esszéista. Kezdettől fogva fordították ma­gyarra. A magyar olvasó legfőképpen nagy regényeiből ismeri (Hosszú a vára­kozás, 1960, Holtak és élők 1963, Soha­sem vagy egyedül, 1964,1973, A szeren­csegyártó, 1966 stb.), s 1980-ban megje­lent egy esszékötete is összefüggések címen. Válogatott elbeszélései új színnel kívánják gazdagítani a regényíró Mináč képét. Az elbeszélések középpontjában korunk embere áll, az az ember, aki az ötvenes és a hatvanas években lezajlott bonyolult, olykor drámai társadalmi fejlő­dés során maga is hallatlan átalakuláson ment át, az új történelmi viszonyok között támadt új konfliktushelyzetekbe került, s ma is köztünk él. Mináč az ember és a társadalom kölcsönhatását boncolgatja, az adott kor emberében végbement válto­zás folyamatát mutatja be. Hű emberséggel Csehszlovákiai magyar költők válogatott versei Az ünnepi összeállítás anyagát a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar költészet terméséből válo­gatták. A kötetbe társadalmi monda­nivalót hordozó, politikailag elkötele­zett költeményeket soroltak be azzal a célzattal, hogy ily módon tiszteleg­jünk a nagy októberi szocialista for­radalom 70. évfordulója előtt. ÚJ SZÚ 4 1987. IX. 21

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents