Új Szó, 1987. augusztus (40. évfolyam, 178-203. szám)

1987-08-13 / 188. szám, csütörtök

Irányváltás és fejlődésvonal OROSZ FESTŐK TÁRLATA BRATISLAVÁBAN Boldogságra születtünk Kovács Tiborral a zenéről, életpályájáról Sose szoktam, most mégis: elő­ször végigfutottam a kiállított képek előtt. Végigfutottam, mert nem tud­tam csak egy-egy festményre össz­pontosítani. Mert megbabonáztak a színek, s együtt akartam látni min­den képet. Mert látni akartam, nem ahogy eddig, a könyvekben, hanem eredetiben, miként teremt új stílust a formák különféle értelmezése, a színek merészebb alkalmazása. Végigfutottam, hogy két művészeti irány átmenetiségében megpróbál­jam megsejteni a századvégi és századelő orosz festőinek érzésvilá­gát, szellemiségét, a tárlat eszmei­ségét. Régi és új: Ivan Siskin hamvas erdei -tája a napfénytől rőt színű patakkal, a fénylő felhőkkel a tökéle­tes tisztaság, a nyugalom, a szelíd érzések vászna. Vaszilij Pereplet- csikov erdejének zöldjét mintha füst­felhő kormozta volna fakóvá, élette­lenné, s fekete tükörré a tó felszínét. Nincs kép a tóban, nincs fény a zöl­dön. Élénkséggel feszülő erővel töl­tötte meg Julij Klevertrópusi színek­kel pompázó erdőrészletét. Ez a kép annyira élő, hogy illata van. A tájképfestők egyrészt kifejezték az áhított békességet, másrészt, a természetben rejlő erőkkel, a for- radalmiságot. Nyikolaj Dubovszkoj vihar előtti barna tengere, napfény­nyel átitatott tornyosuló felhői mesz- sze elmaradnak attól a félelmetes erőtől, amely llja Repin viharában a fagyoszöld hullámok csattogásá­val fényeszöld gyöngyöket szikrázik. KÉT KÖNYV ­Az alkotókészség fejlesztésének néhány szempontjáról Ladislav Ďurič olyan kérdés feldolgo­zására vállalkozott nemrég megjelent könyvében, (címe Výchova k tvorivosti - niektoré aspekty), amely rendkívül idő­szerű. A pedagógiai lélektan ismeretei nagymértékben segítik az iskolai nevelés eredményességét, az alkotókészség fo­galmának megnyugató tisztázása alapfel­tétele annak, hogy a pedagógusok meg­felelő módon viszonyuljanak a rájuk bízott tanulók alkotókészségének a fejlesztésé­hez. Ez pedig ma elsőrendű feladata valamennyi nevelési tényezőnek, a csa­ládtól kezdve az óvodán, az összes isko­latípuson keresztül az iskolán kívüli neve­léssel foglalkozó intézményekig, feladata a különféle társadalmi szervezeteknek is (szakszervezet, nószövetség stb.). Az alkotókészséget a pszichológia többféleképpen értelmezi. A legrégibb fel­fogás szerint az alkotókészség az elitre, a tehetségekre (művészek, tudósok, fel­találók) jellemző aktivitás. A tágabb értel­mezés a társadalmi tevékenységben, a forradalmi aktivitásban, a vezetői és szervezői munkában, illetve valamennyi dolgozó racionalizáló tevékenységében keresi az alkotókészség elemeit. A szerző elemzi és példák segítségével közelíti meg az alkotókészség legalapvetőbb té­nyezőit, a flexibilitást, az originalitást, a szenzitivitást, az újramegfogalmazás készségét stb. A könyv központi témája az intelligen­cia és az alkotókészség. A szerző vizs­gálja kapcsolatukat, a köztük levő különb­ségeket, ír a kreatív személyiség tulaj­donságairól, az intelligencia és az alkotó gondolkodás közti különbségről a felada­tok, problémák megoldásának a folyama­tában, a tanulók intelligencia-színvonalá­nak és tanulmányai eredményeinek vi­szonyáról, valamint a diákok alkotókész­ség-szintje és tanulmányi eredményei közti összefüggésekről. Foglalkozik a pedagógusok feladatai­val a tanulók alkotókészsége fejlesztésé­nek érdekében. Nem kerüli el a figyelmét az sem, hogy milyen nehézségek adód­hatnak a kreatív tanulók osztályközös­ségben betöltött helyzetét illetően. A kiadványt azoknak a figyelmébe ajánljuk, akik érdeklődnek a nevelés idő­szerű kérdései iránt. Tehetséggondozás, pályaválasztás Mindazok, akiket érdekel a személyi­ségformálódás kérdésének gyakorlati és elméleti vetülete, továbbá segítséget, öt­leteket keresnek a pályairányítás, tájé­koztatás problémakörében, haszonnal forgathatják Ritoók Pálnénak, a pályavá­lasztásra nevelés egyik legismertebb szakemberének a címben jelzett kötetét, amely a Korszerű nevelés sorozatában jelent meg, az elmúlt évben Budapesten, a Tankönyvkiadó gondozásában. Olvashatunk benne az alapvető fogal­Vizet festeni, ahol nincs forma, csak a mélység színez, csak a szél moz­gat, vizet festeni festékanyagba ke­vert zölddel, vizet festeni, hogy átá­zik a vászon, vizet festeni így, ilyen apró cseppekből, ez a Repkin-kép, ez valami csoda. Ezt csak így, ere­detiben szabad és kell megnézni. Mert ez több, mint kép: egy csepp a tengerből. P. A. Lavcsenko tájképén már sejteni az embert, a szikkadt, töre­dezett falú ház lakójának nyomorát, a megcserepesedett parasztudvar sivárságából az erőt, hogy így is, ilyen körülmények között is meg kell maradni. A két művészeti irány - realiz­mus, avantgarde - közti átmenet a portrékon figyelhető meg legin­kább. Az arc finom rezdülései he­lyett a színek hivalkodó egymásmel- lettisége teremti meg az érzések kavalkádját. A súlypont eltolódik: a gondolatiság helyett a látszat do­minál, az egyéni helyett az általá­nos, a konkrét személy helyett a jel­lemek absztrahálása. A Repin-arcok hamisrózsaszín és ezüstfehér ártat­lansága, Vlagyimir Makovszkij sötét­barna, „nyomorban gubbasztó“ rongyos, tépett, ám sorsát büszkén viselő fűszerese mellett Filip Malja- vinnál a kemény, határozott, szinte lángra lobbanni készülő színek fe­szülnek dúskeblű molett nők körül. Nyoma sincs az előző irányzat je­gyében választott témának és szín­világnak, Maljavin a kicsattanó örömnek, a fiatalos kacérkodásnak makrói (pályaszocializáció, indentifiká- ció), az iskola pályaválasztási előkészítő munkájának szerepéről, a pályaválasztási érettség, a döntésképesség, a beilleszke­dés kérdéséről. Sajátos, egyéni szem­pontok alapján nyújt segítséget az alap­vető pályaismertető munkához. A tanulók megismerésének folyamatában a képes­ségeket és személyiségvonásokat ará­nyosan, a pályaválasztásra gyakorolt be­folyásoló hatásuk mértéke szemszögéből elemzi. A tehetséggondozás ..oly időszerű kérdéseit fokozott gondossággal kezeli. Hangsúlyozza, hogy a tehetséges tanulók nevelése igazán akkor eredményes, ha az a közösséggel együtt, differenciált bá­násmód mellett és nem kiszakítva, ki­emelve megy végbe. Ennek persze sok feltétele van; elsősorban az általános pe­dagógiai kultúra fejlesztése, a demokrati­kus, a bizalmon alapuló meghitt légkör, az útkereső, kreatív pedagógusok érvénye­sülése stb. Nem feledkezik meg a szerző a tanulók pályatájékoztatásában kétség­telenül fontos szerepet játszó egészségi és pszichés problémákról sem, elemzi az irreális önértékelés és a csökkent önbiza­lom sajátos megnyilvánulásait. Az 1987/88-as színházi évadban ismét nyolc bemutatót tervez a Ma­tesz komáromi (Komárno) társulata. A mesejáték kivételével valamennyi előadás bérletes. A bemutatókra to­vábbra is a /Wadách-bérlet, a repríz- előadásokra pedig a Jókai-, Lehár- és a Fábry-bérletek lesznek érvé­nyesek. Természetesen a bérlettel nem rendelkező magánszemélyek, üzemek és intézmények dolgozói, tömegszervezetek tagjai is rendsze­resen látogathatják az előadásokat, hiszen a színház a székhelyén egy­részt bérletszünetes előadásokat is tart, másrészt a bérletes előadások­ra is be lehet jutni „rendes“ belépő­jegyekkel is. Az elkövetkező évad ismét a vál­tozatos igényesség jegyében való­sul meg. A dramaturgiai cél továbbra is a szocialista valóság sokrétű áb­rázolása és a nívós szórakoztatás. A komáromi együttes még az évad végén megkezdte Peres Zejtuncian, örmény szerző Egy szabad ember című művének próbáit. A tragikomé­dia rendezője Štefan Korenči, a bra­tislavai Színművészeti Főiskola (VŠMU) hallgatója. A darabot Kato­na Erzsébet fordította, s ez cseh­szlovákiai bemutató-előadás és a darab első magyar nyelvű szín- padravitele lesz. A bemutatót októ­ber elején tartják a nagy októberi szocialista forradalom 70. évforduló­jának jegyében. Nataša Tanská, Prágában élő szlovák szerző Gro­teszkek című szatírája szintén or­keres vibráló színeket. Vakító éles kékjével igéz A nő kék vállkendővel című festménye. A színek úgy illesz­kednek, mintha itatóspapír szívta volna magába a ráfröcskölt foltokat. Szemfényvesztés ez a mű: a nő pillantása mögött ott a csábítás, „veszélyes“ ez a cigánymadonna. Mihail Dobronravov portréi színek­ben visszafogottabbak, fénytelenek. A realizmustól gyökeresen eltér­nek a korban későbbi alkotások. A durvavörös ruhájú nő szimbolikus lebegéssel átlép a bokájáig alig felé­rő falun, Maljavin 1930-ban készült Vidéki nő szélmalmokkal című ké­pén. De jelen van itt az expresszio- nizmus és az impresszionizmus is. Az előbbit tördelt, szórt ecsetveze­téssel a lobogó fényektől mozgal­mas éjszakai Párizs bemutatásával Konsztantyin Korovin képviseli, az utóbbit Nyikolaj Bogdanov-Bielszkij Tízórai című alkotása, a korai imp­resszionizmus élénk, áttetsző falusi idillje. A képek egymásmellettisége an­nak a fejlődésvonalnak a bemutatá­sa, amelyen a realizmus a forma­bontó kísérletekkel az avantgarde művészetekig jutott. Irányváltás az orosz festészetben, ezt mutatja be az Ostravai Galéria állandó kiállítá­sának anyagából ötvenöt festmény a bratislavai Városi Galériában. A nagy októberi szocialista forrada­lom évfordulójának a tiszteletére rendezett tárlatot augusztus 30-ig tekinthetik meg az érdeklődők. TALLÓSI BÉLA Külön érdeme, hogy felhívja a figyel­met a veszélyeztetett gyermekek és állami gondozott tanulók pályairányításának specifikumaira feltűnően hiányos a pálya- ismeretük, megalapozatlan az önértéke­lésük, bizonytalan az értékorientációjuk, iskolai teljesítményeik a képességszintjük alatt mozognak stb.). A továbbiakban a szerző bemutatja az életpálya alakulásának néhány jellemző típusát; ennek értéke abban rejlik, hogy a tájékozódni vágyó nemcsak a saját példáját látja, hanem megoldási módokat is tanulhat mások segítéséhez. Átfogó képet tár az olvasó elé a pálya- orientáció továbbfejlesztésének perspek­tíváiról is. Nem hallgatja el a korai válasz­tási kényszer és a szakképzés merevsé­gének a buktatóit, s számos kísérletre is felhívja a figyelmet. A mindössze 191 oldalas kiadvány fő erénye a szemléletformálás, miszerint a pályaválasztás a személyiségfejlesztés rendszerének a részeként értelmezendő. Mivel a megállapításai általános érvényű­ek, a könyv hasznos segítséget nyújthat a mi alapiskoláink és gimnáziumaink pe­dagógusainak, pályaválasztási felelősei­szágos bemutató, és magyar nyelven most kerül először színpadra Kmeczkó Mihály, a Matesz drama­turgjának fordításában. A bemutatót november második felében tartják. Decemberben ismét premier lesz Komáromban. Lovicsek Béla regé­nyei jobbára a Hét olvasóinak ked­venc folytatásos olvasmányai. Da­rabjait többnyire amatőr együttesek tűzik műsorukra. A csillagszemű asszony című drámáját nagy sikerrel játszotta a Matesz is. Most Végállo­más című vígjátékát Konrád József érdemes művész rendezi. 1988-ban lesz harmincöt éve, hogy a Magyar Területi Színház megalakult. Az év­forduló alkalmából tűzi műsorára Katona József Bánk bán-ját. A cseh­szlovákiai bemutató 1988. január 29-én lesz, s ez Takáts Ernőd érde­mes művész, a Matesz igazgatója rendezésében valósul meg. Bemard Slade a szórakoztatás színpadi nagymestere. Jövőre ve­led, ugyanitt című vígjátéka két em­ber - egy férfi és egy nő - romanti­kus, kitartó szerelmét ábrázolja fantasztikusnál fantasztikusabb helyzetekben. A stúdióelőadás ren­dezője Holocsy István lesz. Ezt a darabot tavasszal mutatják be, s a hőseit játszó színészek bizonyá­ra szép sikert aratnak majd vele. Gyurkó László A búsképű lovag című darabját néhány évvel ezelőtt Gágyor Péter rendezésében nagy szakmai sikerrel játszotta a Matesz Thália Színpada. 1988 márciusának Tizenhárom évvel ezelőtt olyan hegedűttanárnőhöz került, aki min­denáron be akarta bizonyítani, hogy tanítványa reménytelenül tehetség­telen. Nem jól tartja a hegedűt, rosz- szul rakja az ujjait. így kezdődött Kovács Tibor pályafutása, aki ez év szeptemberétől az Academie Royal College of Music ösztöndíjasaként négy évig a Londoni Zeneakadé­mián tanulhat.- Kezdjük az elején: mi történt azután, amikor kiderült, hogy nem is olyan tehetségtelen, mint ahogy azt az akkori tanárnője gondolta?- Kilencéves voltam, amikor elke­rültem a már említett tanárnőtől olyan zenepedagógushoz, akinek már nem az volt a legfontosabb, hogyan tartom a hegedűt, hanem a hegedülés tisztaságára, a hibátlan zenélésre figyelt elsősorban. Az alapiskola befejezése után, 1980- ban kezdem meg tanulmányaimat a bratislavai konzervatóriumban Albin Vrtel' hegedűtanárnál. Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy éppen ilyen neves tanárhoz kerülhettem, aki ki­váló szakember és ezen kívül szá­mos nagyszerű emberi tulajdonság­gal rendelkezik. Amikor harmadikos voltam a konzervatóriumban, részt vettem a szlovákiai konzervatóriu­mok versenyén, ahol a II. kategóriá­ban, tehát a negyedikesek-hatodi- kosok versenyében sikerült az első helyre kerülnöm. Aztán ugyanezt a helyezést értem el Hradec nad Moravicében a Beethoven-verse- nyen, a harmadik kategóriában. Itt kísért életemben először egy nagyze­nekar, az ostravai filharmónia. Majd az angliai Yehudi Menuhin-verseny következett, ahol az ötödik helyen végeztem. Egy évvel később kijutot­tam a Flesch-versenyre, amelyet szintén Angliában rendeznek. Ezen másik bemutatója Gyurkó Szerel­mem, Elektra című tragikomédiája lesz, amelyet a tervek szerint Hor­váth Lajos állít majd színpadra. A legkisebbeknek, s talán a „na­gyobbaknak“ is csemege lehet Mark Twain Koldus és királyfi című mese­játékának zenés változata. Zeméjét Daróczi Bárdos Tamás szerezte, a dalszövegeket Kormos István írta. Áprilisban kerül a közönség elé. Georges Feydeau, francia vígjáték­szerző születésének 125. évforduló­ja tiszteletére és a közönség várható „nagy megelégedésére“ kerül szín­padra 1988. június 10-én az Osztri- gás Mici, avagy Egy hölgy a Maxim­ból. A rendezésre Bor Józsefet, a győri Kisfaludy Színház igazgató­ját kérte fel a színház. Siklós Olga dramaturgiai átigazítása, Bán Fri­gyes versei és Németh Amadé ze­néje bizonyára jelentős mértékben hozzájárul majd a sikerhez, s nem kevésbé Heltai Jenő sziporkázóan szellemes fordítása is. Ilyen nevek mellett talán azt is ki szabad jelente­ni: szükség van a szórakoztatásra, de tegyük azt szakmailag megfelelő alapanyaggal, szellemes és esztéti­kailag megfelelő formában. A fentiekből kitűnik, hogy a Ma­tesz komáromi társulata a felvállalt „többletmunka“ tavalyi eredményeit igyekszik kamatoztatni. A színház alkotógárdája a közönségsikerek után az elkövetkező évadban is a művészi színvonal emelésére tö­rekszik. KISS PÉNTEK JÓZSEF a versenyen már maga a részvétéi is sikernek számít. Mintegy négy- százötven jelentkező közül válasz­tottak harmincöt versenyzőt. Egyéb­ként az ilyen világversenyen nem is a helyezés, az elért eredmény a leg­fontosabb, szerintem a tapasztalat- szerzés mindennél többet ér. Az, hogy alkalmam van megismerni, fel­mérni, hogy a többiek, akik a világ különböző tájairól jöttek, milyen színvonalon vannak, s hogyan ját­szanak hozzánk képest.- Annak ellenre, hogy a londoni Academie Royal College of Musictól ösztöndíjat kapott, felvételizett a bé­csi és a prágai zeneakadémiára is. Véleménye szerint miben különbö­zött egymástól a két felvételi vizsga?- Szerintem Prágában nehezeb­bek voltak a felvételi vizsgák, mint Bécsben, ahol előre meghatározott darabokat kellett eljátszanom, az­után pedig volt egy nyelvvizsga. Ez így volt Londonban is. Prágában kétfordulós felvételi vizsga volt. Az első fordulóban játszanom kellett, a másik forduló: zenetörténet, politi­ka és kötelező zongorajáték volt.- Azt hiszem, minden kezdő szá­mára gondot jelent saját zenei vilá­gának a kialakítása, önnek van­nak-e példaképei?-Természetesen vannak hege­dűművészek, akiket csodálok és akiktől van mit tanulnom. Például a lengyel Henry Szering, aztán Jasha Heifetz, akire főleg a tökéle­tes játéktechnika jellemző. És ter­mészetesen az utánozhatatlan ele- ganciájú David Ojsztrah, továbbá Itzhak Perlman, akit a rendkívül pon­tos játékáértxsodálok. Nagyon sze­retem még a Párizsban élő Gidon Krémért és Yehudi Menuhint; aki annak ellenére, hogy hetvenegy éves, játékára a fiatalos erő és a dús fantázia jellemző.- Nemrég a Gustav Mahler Ifjúsá­gi Zenekarral koncertezett. Milyen érzés Claudio Abbadóval dolgozni?- Abbado remek ember és ez az ifjúsági zenekar létrehozása is na­gyon jó ötlet; mert számos fiatal zenész lehetőséget kapott arra, hogy megismerjék őket, felfigyelje­nek rájuk. Hiszen Abbado nevére olyanok is eljönnek a koncertre, akik egy kezdő, kevésbé ismert zenész koncertjére talán soha nem váltaná­nak jegyet.- Mi minden kellett az eddigi eredményekhez ?- Elsősorban jó családi háttér. Szüleim zenészek, így már egész pici koromtól olyan közegben moz­gok, ahol a köznapi téma mindig a zene volt. Ahhoz, hogy az ember jó eredményeket érjen el, rengeteg gyakorlásra van szükség, ehhez vi­szont elengedhetetlen az akaraterő. Számokban kifejezve: hogy valaki­ből jó zenész váljon, szerintem hat­van százalék akaraterőre, kitartásra és negyven százalék tehetségre van szükség. A zenészeknek is csupán maga a játék, pontosabban a kész darab eljátszása jelent élvezetet, a gyakorlás bizony kemény munka, amely nemegyszer lemondással jár. Ha sok a munkám, akkor mindig a neves olasz karmester, Sergio Failoni szavai jutnak az eszembe, aki egyszer Tóth Aladárnak mondot­ta: „Akármilyen szörnyűségeken, akármilyen keserves csalódásokon estünk is át, mégis hinnünk kell az emberben, hinnünk kell, hogy bol­dogságra, örömre születtünk.“ KAMONCZA MÁRTA NEMCSAK PEDAGÓGUSOKNAK Bemutatók, bérletek és törekvések A Magyar Területi Színház terveiről ÚJ S3 6 1987. VI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents