Új Szó, 1987. augusztus (40. évfolyam, 178-203. szám)
1987-08-31 / 203. szám, hétfő
/ f ÚJ szú 5 1987. VIII. 3,1. Mindnyájan felelősek vagyunk A GYERMEK TESTTARTÁSA Valerij Lobanovszkij újítása Erősíteni a csapatjátékot Bár a válogatott egyre-másra aratta a győzelmeket az Európa- bajnokság selejtezőin, ennek ellenére a Szovjetunióban nem tartják olyan kiemelkedőnek a csapat teljesítményét, mint például a tavalyit. A szbornaja legutóbb június 3-án Oslóban 1:0-ra nyert Norvégia ellen és ezzel a meccsel kezdte meg a csoportmérkőzések második fordulóját. A gyermekek többségének - tíz közül átlagosan nyolcnak - a testtartása nem megfelelő. A közhiedelemmel ellentétben ' a helytelen testtartás nemcsak az iskoláskorúak problémája, ugyanis már az óvodások között is szép számmal találhatóak olyanok, akiknek a testtartása rossz. Mivel a jó testtartás az egészség egyik nélkülözhetetlen eleme, érthető, hogy az ezzel kapcsolatos kérdések egyre nagyobb jelentőséggel bírnak. Ismerkedjünk meg tehát az említett témakörrel egy kicsit részletesebben. 1. Amikor a gyermek megszületik, a hátgerince még egyenes, hajlatmentes. A fej emelésének következtében először a nyaki gerincen keletkezik homorú ív, majd a gyermek korának az előrehaladtával, az ülés, állás és a járás hatására kialakulnak a hátgerinc jellemző görbületei: a háti gerincen domború ív képződik, míg az ágyéki gerincen (a deréktájon) újra homorú ív keletkezik, a keresztcsont pedig domború lesz. így a hátgerinc egy enyhén kétszer hajlott, rugalmas botra hasonlít. Az említett görbületek a hátgerincet még rugalmasabbá, ellenállóbbá teszik. Azonban az említett görbületek megváltozása a gerinc nagyobb fokú sérülékenységét vonja maga után, amely az egész szervezetre kedvezőtlen hatást jelent. • Ezért nagyon fontos, hogy a szülők már a korai gyermekkortól kezdve ügyeljenek csemetéjük helyes testtartására. Az erre való nevelésnek többféle szempontból is óriási a jelentősége Ami az egészségi szempontot illeti, ismeretes, hogy a helyes testtartás elősegíti az egyes szervek optimális elhelyezkedését, valamint azok kellő működését. Nézzük az előbb említett állítást a tüdő példáján. A jó testtartású gyermek ,,ki- adósabban" tud lélegezni, s ezáltal az egész szervezetének az oxigén- és tápanyagellátottsága lényegesen jobb, mint azon kortársáé, akinek a testtartása rossz. Úgyszintén a forgócsontok és a csontok tengelyének megfelelő elhelyezkedése kedvező hatást gyakorol az izmok fejlődésére, elősegíti a helyes izomérzés (a feszülés és az ellazulás) kialakulását. Az ágyéki gerinc kellő mértékű homorulata pedig nem engedi meg a has izmainak ellazulását, hanem azok erősítésével a has belső szerveinek a jobb működéséhez járul hozzá. A helyes testtartásnak a szervezetre gyakorolt kedvező hatása természetesen a gyermek teljesítőképességében is visz- szatükröződik. Ugyanis, ha minél jobb a szervezet tápanyag- és oxigénellátottsága, ha minél egyenletesebb a szervezet megterhelésének a megoszlása, a gyermek annál „gazdaságosabban" tudja végezni különböző tevékenységeinek egész sorát, és ennek következtében nem fárad el feleslegesen és egyköny- nyen. Nagyon szorosa kapcsolat a testtartás és a lelkiállapot között is. Figyeljük csak meg, mennyire befolyásolja a gyermekek hangulata is a testtartásukat. A rosszkedvű, gátlásos gyermek testtartásában több hiba is felfedezhető, mint pl. a vállak leeresztése, a rossz fejtartás stb. Ha viszont jókedvű, kiegyensúlyozott általában megfelelően kihúzza magát, a mozgása harmonikus. Nem elhanyagolandó az esztétikai szempont sem. A jó testtartású gyermek szép látványt is nyújt, és köztudott: a fiatalok szeretik kiváltani környezetük tetszését. Arról nem is szólva, hogy a helyes testtartás önbizalmat ad, főleg a pubertás (11-15 év közötti) időszakában. Érdemes tehát a szülőknek odafigyelniük, hogy gyermekük testtartása már kiskoruktól fogva helyes legyen. Hiszen a helyes testtartásra elsősorban a szülőknek kell megtanítani gyermeküket. 2. Fontos feladat megértetni a szülőkkel a problémakör jelentőségét. Annak érdekében, hogy kellő mértékben elősegítsék gyermekük helyes testtartásának a kialakulását, tisztában kell lenniük azokkal a tényezőkkel, amelyek ezt gátolják, tudniuk kell, mikor helyes a gyermek testtartása, és jó, ha ismerik azokat az egyszerű eljárásokat és gyakorlatokat, amelyek segítségével meg tudják állapítani gyermekük testtartásának milyenségét. Lényeges továbbá az is: a szülők észrevegyék a rossz testtartásból adódó, leggyakrabban előforduló hibákat is, s végezetül nem árt ismerni azokat az egyszerű gyakorlatokat, amelyek elősegítik a jó testtartás kialakulását. Nézzük először a rossz testtartás okait. A fiatalok rossz testtartásának kétféle - belső és külső - oka ismeretes. A belső okok közé tartozik: a szülőktől örökölt hajlam, a testalkat, a hirtelen és egyenetlen növekedés (ennek következtében a gyermek izomzata nincs kellően felkészülve a nagyfokú ,,megnyúlásra“, aminek eredményeképpen a testtartás átmenetileg romlik), a légutak krónikus megbetegedései (légzőizmok legyengülése ugyanis egyenes arányban áll a mellkas tartásának a romlásával), a megnagyobbodott orrmandula és a helytelen táplálkozás. A rossz testtartást előidéző külső okok közé tartozik a gyermek számára nem elegendő és megfelelő ingert biztosító és a nagyfokú, természetes mozgásigényét nem kellően tiszteletben tartó környezet, a mozgásfejlődéséből presztízskérdést csináló szülők helytelen hozzáállása (pl. a gyermek ülésének, járásának a siettetése), valamint a túl szoros és nem megfelelő öltözék. A rossz testtartást előidéző okok ismerete és eltávolítása már nagy lépést jelent a helyes testtartás kialakításában. Fontos tisztában lenni azzal is, hogy a rossz testtartás nem megváltoztathatatlan valami. még az olyan esetekben sem, mint pl. a szülőktől örökölt görbe hát kialakulására való hajlam. Az előbbi állítást természetesen nagyon sok konkrét példa is igazolja. Ami a helyes testtartást elősegítő gyakorlatokat illeti, a második életév betöltése után már lehet végezni, természetesen mindig szem előtt tartva a gyermek egyéni és életkori sajátosságait, valamint a játékos formát. Ezután pedig nézzük - mi jellemzi a jó testtartást, hogyan állapíthatjuk meg, vajon a gyermek testtartása megfelelő-e, valamint azt is, milyen tornagyakorlatokkal lehet elősegíteni a jó testtartás kialakulását és megszilárdítását. Itt jegyezzük meg, a jó testtartás kialakulása szempontjából a legfontosabb a gyermek születésétől kezdve az 5 éves korig tartó időszak. Milyen a jó testtartás állás közben? Fő ismertetőjele a helyes egyensúly. A gyermek látszólag mozdulatlanul áll, a teste azonban állandó dinamikus egyensúlyban van, ami azt jelenti: a testsúly hol a lábfején, hol podig a sarkán nyugszik. Ezek az apró egyensúlyozó mozgások biztosítják a gerinc porckorongjainak és ízületeinek az egyenletes terhelődését. Az álló helyzet tehát tulajdonképpen egyfajta egyensúlygyakorlat, amelynek folyamán az izomzat a gerinc porckorongjait és ízületeit védi azáltal, hogy a nyomást állandóan más és más helyre tereli. A jó testtartás további ismertetójele: a fej előre néz, a gyermek kellően kihúzza magát, a hasa be van húzva, valamint az ágyéki gerinc alsó részén, a 3.-4. csigolya között, normális homorulat látható. 3. Hogyan állapíthatjuk meg, vajon helyes-e a gyermek testtartása? Erre két egyszerű gyakorlat szolgál: 1. Álló helyzetben a gyermek tegye kezét a csípőjére úgy, hogy a hüvelykujja előre nézzen. A testtartás akkor jó, ha a gyermek a testsúlyát kissé előre helyezi és érzi: a hüvelykujja alatt az izmok összehúzódnak, a hátradőlésnél pedig ellazulnak. 2. A jó testtartás a légzésnek is kedvez. A gyermek tegye a kezét a hasára és lélegzés közben figyelje meg, milyen erős a hasizmok mozgása. Minél erősebb, annál jobb a testtartás. A leggyakrabban előforduló hibák: 1. amikor a felsőtest állás közben teljes mértékben hátradől A jó testtartást biztosító. apró egyensúlyozó mozgások ebben az esetben hiányoznak, s így a gerinc, valamint az ízületek megterhelése nem egyenletes. Ennek következtében az izmok vérellátása romlik, aminek többek között a hamar fellépő fáradtságérzet lesz a következménye; 2. az ágyéki gerinc alsó részén domborulat alakul ki a normális homorulat helyett, ami elsősorban a helytelen ülés következménye. így fennáll annak a veszélye, hogy azok az izmok - elsősorban a lábszár alsó és a csípő elülső izmai -, amelyek állás közben jelentős szerepet töltenek be •a medence helyzetének a rögzítésében, az említett domborulat létrejöttével egyidejűleg megrövidülhetnek. Most pedig nézzük azokat a tornagyakorlatokat, amelyek hozzájárulnak az állás közbeni helyes testtartás kialakításához 1.,,Almaszedés“ - álljunk lábujjhegyre, s nyújtózzunk olyan magasra, amilyenre csak tudunk. Felváltva, egyszer a jobb, egyszer pedig a bal kézzel szedjük az „almát“. E gyakorlat következtében az ágyéki gerinc akaratlanul is homorúi 2. Álló helyzetben nyújtózkodjunk ki úgy, hogy a kezünket összekapcsoljuk a fejünk fölött. 3. Járjunk térden, először derékra tett, majd a tarkón összekulcsolt kézzel. Térden járás közben ugyanis a gyermek kénytelen megfeszíteni deréktáji izmait, amelyeknek a helyes testtartással kapcsolatos szerepe igen nagy. Ez a gyakorlat fontos a hátizmok szempontjából is. Az egyes gyakorlatokat legalább 10—15-ször végezzük el. ^ KUBÁŇNÉ dr. GERI ÉVA A selejtezők első sorozatában a lehetséges 8 pontból hetet szerzett és 3 pontos előnyre tett szert az NDK és Franciaország labdarúgóival szemben. Ezt az előnyt Belano- vék az ötödik meccs után is tartani tudták, bár a norvégok otthon mindent megtettek. A második félidőben mindvégig elkeseredetten támadtak. Eredmény nélkül. így minden esélyüket elvesztették a továbbjutásra. Akárcsak az izlandiak. Ok hazai pályán kaptak ki (6:0) az NDK válogatottjától és az utolsó helyen kullognak. A szovjet válogatott szeptember 9-én Moszkvában fogadja a franciákat és ezen a találkozón eldőlhet, hogy a III. selejtező csoportból ki jut be az Eb döntőjébe. A Lobanovszkij vezette gárda játékát Oslóban figyelemmel kísérte Henri Michel, a franciák szövetségi kapitánya is. Véleménye szerint „kitűnő első félidő után a szovjetek a második játékrészben teljesen más futballt játszottak. Igaz, ezt meg is engedhették maguknak, még így is egy klasszissal jobbak voltak ellenfelüknél“. Valerij Lobanovszkij szovjet vezető edző egyetértett az értékeléssel. Lobanovszkij egyébként Oslóban csak három hátvédet játszatott, a fedezetsorba pedig öt játékost állított. Ilyen felállást vezető szovjet klubcsapatokban és külföldön is alkalmaznak. Lobanovszkij azonban idegenben tette ezt, ahol, ugye, a csapatok nem kifejezetten támadásra rendezkednek be. Egyes szakírók ebben nyilvánvaló kockáztatást láttak. A vezető edző viszont úgy gondolja, hogy az ellenfél támadásait célszerűbb a pálya közepén, már a kibontakozás stádiumában megakadályozni, semmint a kapu előterében. Az elgondolás jónak bizonyult. Az első félidőben a norvégok nem találtak magukra. A leglényegesebb azonban, hogy Lobanovszkij újítása arról a törekvésről tanúskodik, hogy állandóan erősíteni akarja a csapatjátékot. A válogatott erőssége a selejtező csoportban biztató ugyan, de korántsem tekinthető a végső siker biztosítékának. Olyan gördülékeny csapatjátékra volna szükség, amelyre a legtöbb szovjet szakember véleménye szerint a nemzeti tizenegy még nem képes! A szovjet labdarúgás jelenlegi helyzete bizonyos értelemben paradox jellegű. A bajnokság kevés örömet szerez a szurkolóknak. Sok a gól nélküli döntetlen és a keserves egygólos győzelem. A csatársorok eredményessége csökkent, két gól már jó teljesítménynek számít. Nem jeleskedik még a korábban gólerős Szpartak Moszkva és Dinamó Kijev sem. A nézőket különösen nyugtalanítja a válogatott gerincét alkotó kijeviek gyengélkedése. A szurkolók és a szakemberek így némi aggodalommal néznek minden újabb mérkőzés elébe. Igaz, így volt az a norvégok elleni meccs előtt is. A válogatott azonban győzelmekkel örvendeztette meg a szurkolókat. S nemcsak a „nagyok“, hanem az olimpiai együttes is, amely szintén az első helyen áll a selejtező csoportjában. Ha eltekintünk az eredményektől, akkor be kell látnunk, hogy Lobanovszkij legénysége jelenleg visszafogottan, akadozva játszik. Kevésbé tűnik ki Zavarov, Jakovenko, Rácz és Gyemjanyenko, akik Mexikóban és azután is sok dicséretet kaptak. Belanov, aki 1986-ban Európa legjobb labdarúgója volt, minden játékkedve ellenére szintén vesztett a hatékonyságából és ritkán talál a hálóba. Viszont hosszú idő után kezd magára találni Protaszov, a Dnyepr 23 éves játékosa, aki gólratörő és eredményes csatár, de a válogatottban csak Belanov helyett - csereként - juthat szóhoz. Ez is feszültségforrás, Lobanovszkijnak sok a problémája és ezt mindenki tudja. A csapat magabiztosan tartja vezető helyét csoportjában, cáfolva ezzel az általános borúlátás jogosságát. Maguk a játékosok lépten- nyomon hangoztatják, hogy sikeres sorozatban vannak és hiszik, hogy szeptember 9-én legyőzik a franciákat Moszkvában. Csakúgy, mint tavaly ősszel Párizsban, ahol 2:0-ás győzelmükkel a világbajnokság utáni legjobb játékukat mutatták. Henri Michel a szovjet válogatott oslói győzelme után úgy nyilatkozott, hogy csapatának döntőbe jutási esélyei gyakorlatilag a minimumra csökkentek. Nagyon reménykedett a norvégok pontrablásában, de várakozásában csalódott. Mindezek ellenére feltehetőn sem Michel, sem csapata nem adta fel a reményt véglegesen. Bizony, az 1984-es Európa-bajnoki cím kötelez. Egy gól, a koreai játékstílus és egyebek A CSAPATKAPITÁNY ÉS AZ ÚJONC KAPUS IBV-ÉLMÉNYEI alódás. Csak ennyit mondott az edző, amolyan értékelés gyanánt. A lányok is inkább csak hallgattak, a lehangoltság kerítette hatalmába őket... Augusztus derekán történt mindez a bulgáriai Veliko Tarnovóban, közvetlenül a női kézilabda IBV befejezése után. Válogatottunknak a hét tornarésztvevő közül egyet sem sikerült megelőznie, nem ismételte meg tavalyi ötödik helyezését, s így a szakvezetés által kitűzött negyedik hely elérésének álma is szertefoszlott. Utolsóként végezni az év legrangosabb erőfelmérésén semmiképpen sem dicsőség. Inkább intő példa a jövőre nézve. Meglehetősen szűkszavúan érkeztek a hírek Veliko Tarnovóbói. Csak egy-két eredmény futott be, majd a végső sorrend: 1 Bulgária, 2. Románia, 3. Szovjetunió, 4. Lengyelország, 5. Magyar- ország, 6. KNDK, 7. NDK, 8 Csehszlovákia. Hazaérkezésük után a csapat két játékosát faggattam szereplésükről, élményeikről, önmagukról. Lépes Éva neve már jó ideje szerepel a nyá- rasdi (Topol'níky) női I. ligás kézilabdacsapat összeállításában. Pedig csak az idén érettségizett. Másodszor vett részt az IBV-n. Tavaly, Tatabányán a torna legtechnikásabb játékosa lett. Decembertől ő volt a válogatott kapitánya.- Nagyon jó kollektíva élére választottak. Egy NDK-beli tornán szerepeltünk, amikor felmerült a kérdés,- ki vegye át a kapitányi karszalagot. Mivel rangidős elődömnek már korábban is segédkeztem, s az edző ugyancsak engem javasolt, rám esett játékostársaim választása. Azután tornák, edzőtáborok következtek.- Úgy érzem, tavaly sokkal jobb volt a fölkészülésünk. Különösen a tátrai erőnléti alapozásra gondolok. Pedig mindkétszer a Škarda - Michalik edzőpáros irányította a munkát, csak idén mással próbálkoztak, mint korábban. Augusztus 11-én rajtolt az IBV. A lengyelek ellen szinte végig vezetett a csapat, az utolsó másfél percben mégis elúszott a győzelem, pont- osztozkodás lett a vége. Azután sokáig lépést tartottak a végül is tornagyőztes házigazdákkal szemben, csupán a mérkőzés hajrájában maradtak alul. Az NDK ellen többnyire vesztésre álltak, ám olyan jól sikerült a befejezés, hogy döntetlent hozott a találkozó. De ez sem volt elég a legjobb négy közé jutáshoz. Egyetlen gól hiányzott a vég- elszámolásnál. És csak az 5-8. helyért folytathatták. Itt súlyos vereséget szenvedtek a KNDK- tól, majd a magyarok elleni tisztes helytállás is csak az aluimaradáshoz volt elegendő.- Minden mérkőzésen pályára léptem. Irányító Szerepkörben, akárcsak klubcsapatomban. Leszámítva az első két meccset, aránylag jól ment a játék. Egyetlen gól hiányzott a továbbjutáshoz, meg egy kis szerencse. Nem mindennapi élményekkel tértem vissza Bulgáriából. Tapasztaltam: felfelé ívelő ágban van a bolgár és román női ifikézilabda. Ezt a két válogatott helyezése is hűen tükrözi. Ők másként készülnek, mint a többi csapat. Más edzésmódszerekkel, egész éves közös munkával. Ezáltal összeszokottabbak, s majdhogynem azonos összetételben szerepelnek, míg nálunk a társaság fele kicserélődött. Játékstílusukkal nagyon megleptek a KNDK-sok. Rendre lefutottak bennünket, nem tudtunk mit kezdeni velük. Többször már nem játszhatok az IBV-n, mert túlléptem a megszabott korhatárt, ám abban még reménykedem, hogy Kut'ka edző meghív a junior válogatottba, amely ősszel a világbajnokságon indul. Aztán később majd a felnőttek között is szeretném magamra ölteni a címeres mezt. Addig s azután pedig jó játékkal szórakoztatni a nyárasdi közönséget. 1—TTTTf—T---------------- ' “ ' ...... Ku rucz Anikó először jutott ki az IBV-re, először utazott életében repülőgéppel, s először játszott ezen a hagyományos tornán. Igaz, csak néhány percig tartózkodott a kapuban.- 5:0 volt a KNDK javára, amikor az edző megfogta a hátamat és szinte belökött a pályára. Nagyon izgultam. Szerettem volna jól bemutatkozni, de nem sikerült. Hat gyors indítás után mindegyikből gólt kaptam. Hát nem volt kellemes érzés. Szokatlan kézilabdát játszanak a koreaiak. Rendkívül gyorsak, technikásak. Játékostársaim még a túlsó kapu előterében tartózkodtak, s ők már hárman-négyen akadálytalanul törtek a kapura. És a ziccereket könyörtelenül értékesítették. Amire szintén felfigyeltem: technikai hibát szinte alig vétenek. A nikó Csallóközaranyoson (Zlatná na Ost/» rove) kezdett el kézilabdázni. Először átlövőként próbálkozott, s csak két év múltán lett kapus. Időközben szüleivel Komáromba (Komárno) költözött, innen ingázott naponta a csallóközi faluba. Kulcsembere volt a tavasszal szlovákiai bajnokságot nyert aranyosi serdülő lánycsapatnak. Nyártól a nyárasdi felnőtt első ligásokkal készül a bajnokságra, középiskolai tanulmányait azonban Komáromban szeretné befejezni.- Nehezen viselem el a vereséget Aranyoson edzőink mindig azzal küldtek a pályára, hogy mi vagyunk a jobbak. Két esetet leszámítva, a legutóbbi bajnokságban ez így is volt. Azóta már kóstolgatom a vereségek ízét. Amikor nem jutottunk a négy közé, nagyon lehangolódtam. Sírtam is. Megkérdezte az edző, mi történt velem, hát elmondtam neki. Arányoson időnként mondogatták: ne képzeljük magunkról, hogy mi vagyunk a csillagok. Pedig sohasem gondoltunk erre, csak játszottunk. Nyárasdon egész más az edzésmunka, nagyobbak az elvárások. A nők között már nem leányálom. Sokat kell még tanulnom, valószínűleg csak a B-csapatban jutok szóhoz. De nem bánom, elvégre még csak most leszek tizenhét éves. J. MÉSZÁROS KÁROLY
