Új Szó, 1987. augusztus (40. évfolyam, 178-203. szám)
1987-08-01 / 178. szám, szombat
ÚJ szú 3 1987. VIII. 1. % Az összeurópai folyamatot előrevivő eredményeket várunk az utótalálkozótól (Folytatás az 1. oldalról) Két államférfi reykjavíki merész hozzáállása megnyitotta előttünk az atomfegyverek nélküli világ távlatát. Úgy tűnt, csak karnyújtásnyira vagyunk elérésétől. Sajnos, nem így történt. Azóta azonban szerencsére egyre reálisabbá válik ennek a megállapodásnak az elérése a nukleáris és űrfegyverekröl Genfben folytatott szovjet-amerikai tárgyalásokon. A körvonalazódó megállapodáshoz vezető utat az emberiség sorsához való felelősségteljes hozzáállás elvi lépései alkotják. Olyanok, mint a Szovjetunió legutóbbi rendkívül fontos javaslata, miszerint kész felszámolni közepes és rövidebb hatótávolságú nukleáris rakétáit nemcsak Európában, hanem Ázsiában is, ha ugyanígy jár el az Egyesült Államok. Üdvözöljük és teljes mértékben támogatjuk ezt a nagy horderejű indítványt. A realisztikusan gondolkodó politikusokkal és gyakorlatilag az egész világ közvéleményével együtt azt várjuk, hogy válaszként lemondjanak azokról a követelésekről, melyek gyakorlatilag ellentmondanak az atomsorompó-szerződésnek és lehetővé teszik Európa területén bizonyos nukleáris rendszerek megőrzését. Csehszlovákia nem nézhet közömbösen a nyugatnémet Pershing 1'A rakétákon az amerikai nukleáris töltetek megőrzésére, mivel ezek közvetlenül érintik biztonságunkat. Egyben meggyőződésünk, hogy ilyen kölcsönösen elfogadható megállapodás aláírása ösztönzést ad a leszerelési folyamat meggyorsításának minden vonatkozásban. Aktív szerepet kell játszania minden országnak. Ezért álltunk elő az NDK-val együtt azzal a javaslattal, hogy Közép- Európában a Varsói Szerződéshez és a NATO-hoz tartozó országok érintkezési vonalának mindkét oldalán hozzunk létre 150 kilométer széles atommentes folyosót. Ebben az érzékeny régióban a katonai konfrontáció szintjének egyfajta „felhígítására“ törekszünk. Hasonló célt szolgál Csehszlovákia és az NDK javaslata a vegyifegyver-mentes övezet létrehozására, első lépésként e fegyverek világméretű betiltása felé. Ilyen irányba mutatnak Bulgária és Románia indítványai a balkáni atom- és vegyifegyver-mentes övezet létrehozására, Lengyelország javaslata a közép-európai fegyverzetcsökkentésre és a bizalom erősítésére, az észak-európai országok törekvései a térségben az atomfegyvermentes övezet létrehozására. Tizenkét évvel ezelőtt írták alá a helsinki konferencia Záróokmányát. Az eltelt idő alatt az európai folyamat bizonyította életképességét, kontinensünk stabilizáló tényezőjévé vált, jelentős mértékben hozzájárult a kölcsönösen előnyös együttmüködés és párbeszéd fejlesztéséhez minden területen. Ami az első kosarat illeti, abból indulunk ki, hogy a stockholmi konferencia eredményei a résztvevő országokat arra orientálják, hogy a katonai biztonság terén egy átfogó rendszerre térjenek át. Ez a rendszer magában foglalná a biztonság és bizalomerősítő, valamint a leszerelési intézkedéseket egyaránt. Ez a hozzáállás tükröződött itt is, a Lengyel Népköztársaság által tavaly decemberben előterjesztett javaslatban. Ezért indítványozzuk a biztonsági, bizalomerősítő és leszerelési konferencia munkájának felújítását egy olyan mandátum alapján, amelyet közösen fogalmazunk meg a bécsi utótalálkozó záródokumentumában. Ami a bizalom és a biztonság területét illeti, a már elfogadott intézkedések új lépésekkel való kiegészítését szorgalmazzuk. Ezek érinthetnék például a légierő, a haditengerészet tevékenységét, vagy a nagy hadgyakorlatok korlátozását, oly módon, hogy az elfogadott intézkedések valamennyi résztvevő ország területére kiterjedjenek. A közepes hatótávolságú és a harcászati-hadműveleti rakéták globális felszámolásának távlata fokozott mértékben irányítja a figyelmet a hagyományos fegyverzet és fegyveres erők korlátozására. Természetesen vonatkoztatva ezt a harcászati nukleáris eszközökre is. A Varsói Szerződés tagországai a budapesti felhívásban már tavaly, elsőként fordultak a NATO-tagországokhoz, valamennyi európai országhoz konkrét akcióprogrammal. Javaslatukat továbbfejlesztették a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének berlini ülésén. Mint ahogyan azt az „Atlanti-óceántól az Uraiig“ megfogalmazás jelzi, összeurópai méretű kezdeményezésről van szó. Kivétel nélkül a kontinens valamennyi országa biztonsági érdekét befolyásolja. Ezért úgy véltük és továbbra is úgy vélekedünk, hogy e probléma megtárgyalására és megoldására az összeurópai folyamat szolgál majd a legjobb keretként. Abból a meggyőződésből indulunk ki, hogy a fegyveres erők és fegyverzet csökkentése, az európai biztonság kérdése az európai konferencia valamennyi résztvevőjét érinti, a katonai-politikai tömbök tagjait és az el nem kötelezetteket, a kis és a nagy országokat egyaránt. Az ilyen hozzáállást valamennyi ország biztonsága kölcsönös összefüggésének igazi megértése, a helsinki és a madridi döntések, a stockholmi eredmények indokolják. Az összeurópai folyamat egyik alapjának revízióját jelentené, ha a helsinki folyamatból, az európai biztonsági együttműködési és leszerelési konferencia számára meghatározott három célból éppen a leszerelési kérdéseket emelnénk ki. Nem tesznek jót ennek a folyamatnak azok a próbálkozások, hogy a bizalom és a biztonság erősítését, a fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös és fokozatos lényeges csökkentését, a reális leszerelést valamiféle „hagyományos stabilitásra“ váltsák fel. A jövőbeni tárgyalásoknak biztosítaniuk kell az európai katonai potenciál lényeges és komplex csökkentését e folyamatban pedig a két fél fegyveres erői és fegyverzete meglévő egyensúlyhiányának felszámolását. Több jelentős intézkedést is javasoltunk a legveszélyesebb támadófegyverekre vonatkozóan. Mindenekelőtt nem szabad figyelmen kívül hagyni a harcászati nukleáris eszközöket, beleértve a harcászati légierőt. Egyben megállapítjuk: a NATO-tagor- szágok legutóbbi javaslataikban állást foglaltak amellett, hogy foglaljuk a bécsi utótalálkozó záródokumentumába a katonai biztonság problémakörét. Ez a tény reményt kelt arra, hogy sikerül áthidalni a stagnálást a katonai biztonság megítélésében és létrejönnek a feltételek a bécsi találkozó sikeres befejezéséhez. Ezek a javaslatok azonban véleményünk szerint egyúttal lényeges hiányosságokat is tartalmaznak. Hiányzik belőlük az egyértelmű orientáció a fegyveres erők és fegyverzet, a harcászati nukleáris eszközök valódi csökkentésére és megkerülik a bizalomerősítő intézkedésekről és a leszerelésről szóló tárgyalások közti kölcsönös összefüggés kérdését, önkényesen meghatározzák a résztvevők számát. Nem lehet szó nélkül hagyni azt a tényt sem, hogy a bécsi utótalálkozó kezdete óta eltelt 7 hónap alatt a 16 NATO-ország egyetlen javaslatot sem terjesztett elő a katonai biztonság területén, s hogy ezt csak néhány nappal az egész találkozó eredetileg tervezett befejezése előtt tették meg. Ez is mutatja azokat a problémákat és nehézségeket, amelyekkel szembe kellett néznünk, s amelyeket a jövőben mellőznünk kellene. E nehézségek áthidalásának vitathatatlanul ösztönzést adnak a helsinki konferencián részt vett államok külügyminisztereinek javasolt találkozója. Ez dönthetne a fegyveres erők és fegyverzet radikális csökkentéséről szóló összeurópai tárgyalások megkezdéséről. Ezzel összefüggésben emlékeztetni szeretnék a Varsói Szerződés tagországainak a NATO-országokhoz intézett javaslatára, hogy kezdjenek konzultációkat a katonai doktrínákról. Ezek elősegíthetnék a jobb kölcsönös megértést és kedvező feltételeket biztosíthatnának az ilyen tárgyalások megkezdésére és megvalósítására. Annál is inkább, mivel a Varsói Szerződés katonai doktrínája az emberiség alapvető feladatának megoldására irányul, ez a feladat pedig a nukleáris és a hagyományos háború elhárítása. Helyesnek tartjuk, hogy a bécsi utótalálkozó kellő figyelmet szentel a Földközitenger térsége problémáinak. Nagy érdeklődéssel tanulmányozzuk a limassoli és a brioni elképzeléseket és javaslatokat. Koncepciónkat teljes mértékben tükrözik a szovjet indítványok, hogy az USA és a Szovjetunió vonja ki haditengerészeti erőit a Földközi-tengerről, a katonai területre vonatkozó bizalomerősítő intézkedéseket terjesszék ki erre a régióra is, mondjanak le a nukleáris fegyverek telepítéséről olyan földközi-tengeri országokban, ahol még nincsenek atomfegyverek és hívjanak össze tanácskozást a mediterrán térség stabilitásának és együttműködésének erősítéséről. Ma a kereskedelmi, gazdasági, ipari, tudományos-műszaki és ökológiai együttműködés az európai politikának nemcsak stabilizáló, hanem - úgy mondanám - ösztönző tényezőjévé válik. A gazdasági átalakítás, amelyet Csehszlovákiában megvalósítunk - folytatta Bohuslav Chňoupek -, nemcsak a belső gazdasági mechanizmus funkciójának javítására helyezi a hangsúlyt, hanem egyben a külkapcsolatok aktivizálására is irányul. Nemcsak a KGST-tagországokkal való közvetlen termelési kapcsolatokról van szó, hanem összeurópai méreteiről is. Éppen ezért terjesztettem elő a bécsi utótalálkozó megnyitásán a javaslatot arra, hogy Prágában rendezzünk egy európai-gazdasági fórumot. Az indítvány társszerzői Magyarország, az NDK és Lengyelország. A szocialista országokban megvalósuló gazdasági változások új, érdekes lehetőségeket teremtenek a kereskedelem, az ipari vagy pénzügyi együttműködés kérdéseihez való tárgyszerű, kezdeményező és vállalkozó jellegű hozzáállásokra. A gazdasági fórum keretében készen állunk e kérdések megvitatására. Gondolunk itt a kereskedelmi körök tevékenysége feltételeinek javítására, kapcsolataik bővítésére, a gazdasági információk cseréjére. Nem hagyjuk figyelmen kívül a közös vállalatok létrehozását szolgáló optimális feltételek megvitatását sem, beleértve az ilyen jellegű együttműködés adminisztratív-jogi alapjának a tökéletesítését. Már megvannak az első tapasztalataink és bizonyára hasznos lenne megismerkedni velük. A gazdasági fórum nem teljesítené feladatát teljes mértékben, ha nem szentelnek figyelmet a kereskedelmi és ipari együttműködés pénzügyi és hitelvonatkozásainak, beleértve az e téren tevékenykedő intézmények szerepének növelését. Úgy véljük, megérett az idő az új közös bankok és pénzügyi vállalatok létesítésére a szocialista és a nyugati országok között. Természetesen számolunk azzal, hogy e fórum mozgatóerői a kereskedelmi, vállalkozói, bank- és tudományos körök képviselői lesznek. Gyümölcsöző tevékenységükhöz megteremtjük a legtermészetesebb feltételeket. A humanitárius együttműködést úgy értelmezzük, mint az összeurópai folyamat valamennyi alapvető eleme erősítésének oszthatatlan és fontos részét. Eközben a ma már gazdag tapasztalatokra támaszkodunk. Ezek bizonyítják, hogy egyedül konstruktív, az előítéletek kon- frontációs hordalékától mentes együttműködés, a kiegyensúlyozott érdekek és az európai realitások tiszteletben tartása vezethet a humanitárius kérdések megoldásához. A kelet-nyugati kapcsolatok kedvezőbb légköre új lehetőségeket nyújt valamennyi részt vevő ország még aktívabb hozzájárulására a humanitárius együttműködés fejlesztésének dinamizálásához, s nemcsak európai méretekben. Ilyen összefüggésben stagnálást jelentenek, sőt visszafejlődést idéznek elő a megalapozatlan és egyoldalú követelések, valamint az a törekvés, hogy kitartóan csak a partnernél keresik a hiányosságokat. Már a bécsi utótalálkozó tanácskozása is számos útmutatást adhatna a reális megoldásra ezen a területen. Hatékonyságának fokát vitathatatlanul növelné, ha döntene a humanitárius együttműködés fejlesztésével foglalkozó moszkvai'konferencia összehívásáról. Egy ilyen konferencia nagymértékben hozzájárulhatna ahhoz, amit a nemzetközi kapcsolatok „emberibbé“ tételének neveznek. Elősegítené, hogy a humanitárius kapcsolatok a kölcsönös megértés és a jószomszédság eszközeivé váljanak. A fórum munkájához hozzájárulhatnának az olyan kormányon kívüli szervezetek és egyének, akik a humanitárius együttműködés problémáihoz a helsinki Záróokmány és az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi megállapodások alapján viszonyulnak. Ami minket illet, ezen a téren újabb lépésekre készülünk. Figyelmet szentelünk az individuális kapcsolatoknak a családi kötelékek alapján. Támogatjuk az idegenforgalom bővülését, érdekünk, hogy a külföldi vendégek közvetlenül megismerkedhessenek országunk reális képével. Fokozatosan bővítjük állampolgáraink külföldi utazásainak felételeit. Célunk a főiskolák és a tudományos intézmények közti cserék bővítése, s ugyanez vonatkozik a kultúra, a művészetek és az információcsere terén való együttműködés fejlesztésére is. A bécsi találkozónak olyan döntéseket kellene elfogadnia, melyek megszüntetnék az ilyen kapcsolatok útjában álló akadályokat. Más küldöttségekhez hasonlóan mi is úgy vélekedünk, hogy a bécsi záródokumentumnak alapvető és kiegyensúlyozott eredményeket kell tartalmaznia minden vonatkozásban. Európa várakozással tekint Bécsre, reméli, hogy a 35 ország találkozója még az idén döntések elfogadásával fejeződik be és záródokumentuma előreviszi az összeurópai folyamatot a helsinki Záróokmányban foglalt minden területen. Megállapodás már van... Fokozott figyelem fordult az elmúlt napokban a dél-ázsiai térség egyik feszültséggócának számító szigetországra, Srí Lankára. Az utóbbi időszak felgyorsult eseményei által fordulóponthoz érkezett a regionális kereteket egyre inkább túlnövő tamil-szingaléz nemzetiségi viszály. Úgy tűnik, a négy éve fellobbant nemzetiségi villongásokat talán mégis sikerül megzabolázni. Radzsiv Gandhi indiai kormányfő szerdán hivatalos látogatásra Sri Lankára érkezett, hogy Junius Dzsajavardene államfővel aláírja a régóta tervezett, a konfliktus rendezésére kidolgozott béketervet. A megállapodás a tamil kisebbség számára korlátozott autonómiát ígér a főként általuk lakott északi és keleti országrészekben egy választott tartományi tanács felállításával. Az aláírt szerződésnek azonban számos ellenzője van a kemény irányvonalat képviselő tamilok és szingalézek között egyaránt. A Delhiben tárgyaló tamil vezetők csak hosszas rábeszélés után voltak hajlandók az indiai miniszterelnök tervének támogatására, bár továbbra is fenntartásaikat hangoztatták. Előrelépésnek könyvelhető el azonban, hogy a „Tigrisek", a befolyásos szélsőséges szervezet vezetője Gandhival folytatott megbeszélései után ígéretet tett korábbi elutasító álláspontja felülvizsgálatára. A Srí Lanka-i ellenzék képviselője, Siri- mavo Bandaranaike asszony a ,,szingaléz érdekek kiárusításának“ minősítette a megállapodást, s a befolyásos politikai erőnek számító buddhista szerzetesek is a szerződéssel szemben foglaltak állást. Maga a Srí Lanka-i kormány szintén jelentősen megosztott a béketerv megítélésében, bár - ha nem is egyöntetűen - elfogadta azt. India - amely a háborúskodásban már számtalanszor vállalta a közvetítő szerepét - közvetlenül érintett a konfliktus rendezésében. Hiszen két nagy kihívással kell folytonosan szembenéznie: az egyik a soknemzetiségű, soknyelvű és sokvallású ország egységének erősítése, a másik pedig a szomszédokhoz fűződő korrekt viszony fenntartása, a térség politikai egyensúlyának védelme. Sri Lanka esetében mindkét szempontot figyelembe kell vennie. Tamilnad szövetségi államában több mint 55 millió tamil él, s mivel szomszédos országról van szó, kulcsfontosságú, hogy rendeződjön a viszony a két ország között, a Srí Lankán élő tamil kisebbség helyzetének megoldásával. Másrészt India számára azért is sürgető ennek a viszálynak a rendezése, mivel a belső biztonság szempontjából a pandzsábi kérdés okoz Gandhi számára visszatérő gondot. Az ország egysége érdekében elengedhetetlen, hogy elkerüljék Tamil- nadban a hasonló szélsőséges megnyilvánulások kirobbanását, mint amelyek Pandzsáb államban napirenden vannak, bár Gandhinak számolnia kell azzal is, hogy a tamil szélsőségesek egy része az elszakadási törekvések pártján áll, s őket nyilvánvalóan nem elégíti ki a két ország megállapodása. Nem kisebb problémákkal néz szembe a Srí Lanka-i vezetés sem: az ország szingaléz többsége ellenszenvvel fogadta a megállapodást. Bizonysága ennek, hogy már a szerződés aláírását megelőzően tüntetések robbantak ki Colombóban a kormány törekvése ellen. A lakosság háromnegyedét kitevő szingalézek nem az autonómiát, hanem az ország egységének erősítését szorgalmazzák, s emellett kifogásolják, hogy a tervezett tamil önkormányzati területekhez a részben szingalézek és muzulmánok lakta keleti országrészek is hozzátartoznának. Az autonómiát, mint kompromisszumos megoldást, nem tartják az ország érdekeit szolgáló rendezésnek. A viszály gyökerei 1956-ra nyúlnak vissza, amikor is a szingalézt az ország hivatalos nyelvévé tették, s a tamil fiatalokat kirekesztették az egyetemekről. Súlyosbította a helyzetet, hogy a hatalomra került jobboldali kormány nemcsak saját ellenzékét nem tűrte meg, hanem fokozta elnyomó intézkedéseit a tamilokkal szemben is. Ezenkívül Pakisztánhoz közeledett, ami szinte automatikusan szembefordította Indiával. A most aláírt béketerv nemcsak korlátozott autonómiát biztosít a tamilok számára, de nyelvüket is hivatalos nyelvként ismeri el az angollal együtt, ami lényegesen csökkentheti a viszályok lehetőségét. Jelentős eseménynek számít a szerződés azért is, mert kivesz egy ütőkártyát az Indiával szemben ellenséges külső erők kezéből. Ez pedig nemcsak India és Srí Lanka, hanem az egész dél-ázsiai térség szempontjából nagy jelentőségű. Leszögezhető azonban, nem lesz egyszerű a terv megvalósítása. Erre utal az a diplomácia történetében páratlan eset is, amely Radzsiv Gandhi elutazásakor történt. A búcsúztatásra felsorakozott díszegység egyik tagja megtámadta az indiai miniszterelnököt, s csak Gandhi ösztönös védekezésének köszönhető, hogy nem esett komolyabb bántódása. Bár a Sri Lanka-i miniszterelnök első nyilatkozatában a katona „napszúrására“ hivatkozott, a filmfelvételek egyértelműen bizonyították, hogy szándékos támadásról volt szó. Kétséges csak az lehet, a tamil vagy a szingaléz elégedetlenek között kell-e keresni a felelőst, illetve felelősöket. FÓNOD MARIANNA A merénylő puskatusa csak Radzsiv Gandhi vállát találta el. A fényképpel együtt tegnap megkaptuk a gyorshírt is: a merénylő neve Vidzsith Rohan Vidzsajamuni, 22 éves, s egy tamilellenes szervezettel tart fenn szoros kapcsolatokat. (Telefoto: ČSTK) Szovjet tiltakozás a norvég döntés miatt (ČSTK) - Norvégia szovjetunióbeli ügyvivőjét a napokban a szovjet külügyminisztériumba kérették, s határozottan tiltakoztak a norvég hatóságok indokolatlan és provokatív döntése miatt: több szovjet diplomatát alaptalanul utasítottak ki Norvégiából. A külügyminisztérium sajtóközpontjában tegnap figyelmeztettek, egyértelműen ellenséges akcióról van szó. A szovjet fél egyidejűleg felhívta az ügyvivő figyelmét, hogy Rune Aasheim és Aage Grutle, a non/ég nagykövetség másodtitkárai, akik a közelmúltban tértek vissza hazájukba, diplomáciai megbízatásukkal összeegyeztethetetlen tevékenységet folytattak. A szovjet-norvég viszonyt illetően a Szovjetunió egyetért Thorovaldo Stoltenberg norvég külügyminiszterrel, aki szerint folytatni kell a politikai párbeszédet, s a kétoldalú kapcsolatok szilárdítására kell törekedni.
