Új Szó, 1987. augusztus (40. évfolyam, 178-203. szám)
1987-08-28 / 201. szám, péntek
ÚJ szú 5 B7. VIII. 28. ' JL állami vállalatról szóló m.1 ^ törvény jóváhagyása szükségessé teszi gazdasági törvényhozásunk rendszerének átalakítását, mindenekelőtt a Gazdasági Törvénykönyvnek, a népgazdasági tervezésre vonatkozó törvénymódosítását, a befizetésekre, az adózásra, a hitelekre, a pénzügyi gazdálkodásra vonatkozó rendeletek korszerűsítését. Elvárjuk, hogy a törvényhozás átalakítása a törvényszerű rendeletek ész- szerűsítéséhez, szabályozó erejük fokozásához, más szavakkal, a szocialista törvényesség elmélyítéséhez vezet. Ezzel összefügg, hogy lényegesen korlátozni kell az alacsonyabb jogerejű rendeletek (különféle irányelvek, rendelkezések stb.) számát, és így olyan helyzet alakul ki, amely megakadályozza, hogy aránytalanul sok másodlagos, esetleg az eredeti rendeletekből származtatott újabb rendeletet fogadjunk el. A törvénytervezet megkülönböztetett figyelmet szentel a gazdasági szerződéseknek. A tervezet 40. §-a meghatározza a gazdasági szerződések alapvető funkcióját, amely abban rejlik, hogy a szerződések biztosítják a gazdasági tervek feladatainak teljesítését, valamint a hazai és a külföldi piacokon a megváltozott kereslet kielégítését. Ezzel természetesen még nem merül ki a gazdasági szerződések valamennyi funkciója. Az új gazdasági mechanizmus működése megerősíti az állami vállalat gazdasági és jogi helyzetét, s így a gazdasági szerződés ténylegesen a vállalat kooperációs aktivitásának döntő jogi eszközévé válhat. Röviden tehát arról van szó, hogy a gazdasági szerződés, amely két vagy több jogi szubjektum megállapodása, ismét visszakapja eredeti értelmét és küldetését. Az eddigi gyakorlatban, még nem is olyan régen találkozhattunk azzal, hogy szerződés nélkül szállítottak a térNő a gazdasági szerződések jelentősége melők. Egyes szállító szervezetek, főleg, amelyek a hiánycikkeknek számító termékeket gyártják, visz- szautasították a gazdasági szerződések javaslatainak, vagyis a megrendelések visszaigazolását. Előnyben részesítették a szerződés nélküli szállításokat, miközben az vezérelte őket, hogy elkerüljék a rossz, vagy megkésett szállítások miatti bírságokat. Amint a gyakorlat mutatja, a Gazdasági Törvénykönyv 1982 évi módosítása, a gazdasági bírságok bevezetése sem vezetett a helyzetben radikális változáshoz, az ilyen szállítmányok megszüntetéséhez A szállítói-megrendelői kapcsolatok kialakításának folyamatában továbbra is formalizmussal találkozhatunk. Ezt sokszor a tervezés fogyatékosságai okozzák. A gyakorlatban gyakran figyelmen kívül hagyják a mérlegelosztásra, valamint a szállítói-megrendelői kapcsolatoknak a tervezés folyamatában való megvitatására vonatkozó előírásokat, mivel ezek adminisztratív szempontból nagyon bonyolultak. Ez vonatkozik a gazdasági irányító szervek azon kötelességére is, hogy idejében meg kell oldaniuk a szállítói-megrendelői kapcsolatok megvitatása során felmerült ellentmondásokat. A gazdasági szerződés jelentőségének növelésére és a kötelező tervezési mutatók számának csökkentésére vonatkozó irányzatokkal kapHosszú távú gyümölcsöző megoldásokat Nagy figyelemmel kisérem az állami vállalatról szóló törvényjavaslat vitáját. Nézetem szerint már az eddig közölt hozzászólások is jól tükrözik a változtatás igényét. A vitázók a leendő új vállalati törvény legfontosabb alapelvének tartják a szocialista demokrácia elmélyítését, melynek során nagyobb lehetőség nyílik a dolgozóknak az üzem irányításában való részvételre. A mpgam részéről meghatározónak tartom az igazgató választhatóságát, hatáskörét és az ezzel kapcsolatos, oszthatatlan jogkörét és felelősségét. Ez nagyon fontos. Viszont a javaslatból nem tűnik ki elég világosan és pontosan, hogy mi lesz a vezető feladata az új törvény életbe lépése után. Milyen jogai maradnak neki egyáltalán azon kívül, hogy mindenkinek felelősséggel tartozik, és mindenkinek ellenőrzési joga lesz vele szemben? Szerintem az új törvényben ezt egyértelműen és pontosan meg kell határozni. Vagy itt van például egy másik fontos kérdés. Hogyan érvényesítse az igazgató vezetői jogkörét, hogy az önigazgatás rendszerének is megfeleljen, olyan esetben, amikor a vállalat és az állam érdekei különbözőek lesznek? A félreértések elkerülése végett, én nagyon is tisztában vagyok az államérdek elsőbbségének fontosságával, de az eddigi gyakorlat bizonyítja, hogy e téren sem volt minden teljesen rendben. Aggályaim vannak amiatt, hogy ez a jövőben is bizonyos feszültségeket okozhat. E gondolatkörhöz kapcsolódik az ellenőrzés. A javaslatban az áll, hogy ,,Az ellenőrzést az irányítás elválaszthatatlan részeként kell végezni, annak szilárdítása céljából, hogy elősegítse a szükséges összhang kialakítását a vállalat fejlesztése, a társadalom érdekei és a dolgozókollektíva érdekei között“. Ezzel minden fenntartás nélkül egyetértek. Csupán azt fűzném hozzá: az ellenőrzés legyen valóban ellenőrzés, és ne a kákán is csomótkeresés, de a mentségkeresés támogatása sem! Aztán itt van a bérezés kérdése. Vállaltunknál is komoly feszültségeket okoz e probléma megoldatlansága, e téren mi sem vagyunk köny- nyű helyzetben. Én e tekintetben is pontosabb megfogalmazást várok az új törvényben. Vissza kell végre adni a jól végzett munka rangját, becsületét. Vállalatunknál nem kis gondot okoz a szakember-utánpótlás, örülök, hogy a törvénytervezet e kérdéskörrel kapcsolatban is magasabbra teszi a mércét. Országos méretekben kell újraértékelni a szakmunkásképzést, különösen a kőművesek utánpótlását illetően. Itt is szükséges a szakma rangjának a visszaállítása mind erkölcsileg, mind anyagilag. Fontosnak tartom törvénybe iktatni a gyakorlati oktatás időtartamának a növelését és nem utolsósorban a munkáshivatásra való felkészítés színvonalának emelését. Ezzel összefüggésben is nagyobb mozgásteret és önállóságot kell biztosítani a vállalatok vezetőinek, hogy hosszú távra biztosíthassák a gyümölcsöző megoldások lehetőségeit. HALÁSZ GYÖRGY mérnök, a Töketerebesi (Trebišov) Járási Építőipari Vállalat királyhelmeci (Kráľovský Chlmec) üzemének igazgatója csolatban olyan hangok is felmerülnek, hogy ez nem károsítja-e meg az egyes megrendelőket, főleg a gazdasági szempontból gyengébb (kisebb) vállalatokat, amelyek mindenekelőtt a lakossági szolgáltatásokat biztosítják. A gazdasági szerződés megkötésének köteles voltáról van szó. Az aggodalmak abból erednek, ha a szállítót semmi sem kötelezné a szerződés megkötésére, mivel csökken a mérlegelosztás alá tartozó termékek száma, a megrendelő előnytelen helyzetbe kerülhet. Jogosak az aggodalmak. A törvény ezért nem szüntetheti meg a kötelező szerződéskötést. A fontos és kiemelt társadalmi feladatokat, amelyeket a törvény a Gazdasági Törvénykönyv tervezetmódosításában pontosít majd, azáltal is biztosítjuk a jövőben, hogy az illetékes állami szervek számára meghatározzák majd a kötelező tervezési döntéseket, ami megalapozza a szerződéskötés kötelező voltát. Természetesen meg kell változtatni a társadalmi prioritások biztosításának mechanizmusát, mindenekelőtt a gazdasági ösztönzés elmélyítésével, így például az állami megrendelések bevezetésével. Az állami vállalat új pozíciója szükségszerűen változást idéz elő több területen. így az állam és a vállalat viszonyában, de a vállalatok közti viszonyban, a vállalat és a vállalaton belüli alakulatok, a vállalat és a dolgozók, és végül a vállalat és az állampolgárok kapcsolatában is. Az említett területeken újfajta viszony csakis a kérdés komplex megoldása1 alapján alakítható ki. A vállalat többféle viszonvt és érdeket összpontosít. Ezek egybehangolása a megfelelő jogi szabályozás kérdése lesz. Már a múltban is felmerült az a követelmény, hogy a gazdasági szerződések jobban befolyásolják a tervek kidolgozását. Ezt a követelményt rögzíteni kell az új törvényben is úgy, hogy a tervezés folyamatában figyelembe kell venni a megkötött gazdasági szerződéseket. A szerződés tervezési funkciójával összefügg az is, hogy mint kritérium is funkcionál. Arról van tehát szó, hogy a vállalatok gazdasági szerződésének idejében való megkötése és teljesítése az egyik döntő kritérium legyen a gazdasági eredmények és a feladatok teljesítésének értékelésekor. Dr. JOZEF SUCHOŽA, a tudományok kandidátusa, professzor, a kassai (Košice) Šafárik Egyetem jogi karának tanszékvezetője KlRDÉSiívVÁLASZOK •KÉRDÍ8EK-VÁĽASZ0K A szerződéses fegyelemről Több olvasónk rámutatott arra, hogy a szállítói-megrendelői kapcsolatokban tapasztalható problémák milyen nagy mértékben akadályozzák gazdaságunk fejlődését. Az állami vállalatról szóló törvénytervezet azonban ezt a témakört szinte figyelmen kívül hagyja. Szeretnék tudni, hogy mi ennek az oka? A kérdésre MILOŠ WERNER mérnök, a népgazdaság tervszerű irányításának kérdéseivel foglalkozó kormánybizottság dolgozója válaszol: A szállítói-megrendelői kapcsolatokban előforduló hibák okaiból kell kiindulunk, amelyek nem a megfelelő jogi szabályzat hiányában gyökereznek. A szállítói-megrendelői kapcsolatokra vonatkozó előírásokból és szabályzatokból van elegendő, és azok nem is rosszak. A szállítói-megrendelői kapcsolatokban előforduló hibák legfőbb és alapvető oka egyrészt a gazdasági egyensúly hiánya, másrészt pedig azok nem mások, mint az eddigi irányítás hiányosságainak vetületei, beleszámítva azt is,' hogy a termelőkapacitások, az anyagi és más eszközök terén nem sikerült elegendő forgóeszköztartalékot képezni, amely segítene kiegyenlíteni a gazdaságban előforduló kilengéseket. Ezt a problémát tehát nem lehetne megoldani az állami vállalatról szóló törvénybe foglalt újabb előírásokkal. Ebben az irányban az egész gazdasági mechanizmusnak kell hatnia, mégpedig úgy, ahogy azt az átalakítás alapelvei és a gazdasági egyensúly felújítására, illetve megtartására hivatott intézkedések előírják. Vagyis egyensúlyt teremteni a párteszközök - amelyekkel az állam, a vállalatok és a lakosság vásárló- képes keresletet teremt -, és az igénynek megfelelő mennyiségű, illetve minőségű termék között. Tehát két kölcsönösen összefüggő folyamatról van szó. Egyrészt az eszközképzés ütemének meggyorsításáról, másrészt pedig pénzeszközök növekményének korlátozásáról a gazdaságban, főleg a hitelek jelentős csökkentésének segítségével. Szemtanúként emlékezik Panák Gáspár felkelési története Alig kétperces jelenet a Felkelési történet című televíziós filmből: Felfelé kanyargó, egyre szűkülő, hegyi ösvény a sziklás szakadék szélén. Lassan, nehezen halad előre a katonák raja. A repülők egységéhez tartozó pilóták, gépészek, szerelők számára különösen szokatlan a teljes felszerelés cipelése. A hadnagy letekint a völgybe. ,,Már nem lehetünk messzire a céltól“ mondja, és megszólítja az egyik, nyurga szerelőt: ,, Tizedes, kússzon csak feljebb, nézzen szét!“ Pillantás a sziklafal tetejéről. A partizánok úgy látják maguk előtt a katonákat, mintha óriási nyitott tenyéren vonulnának, kapaszkodnának. Bradáč, a partizánparancsnok felemelkedik, a levegőbe lő, és elkiáltja magát: ,, Kezeket fel, fiúk! Nehogy bolondozza tok..." Mire a nyurga tizedes válaszol: ,,Hozzátok jöttünk, mi is a felkelés katonái vagyunk, hallottuk a rádióból...“ Többször és máskor nem szerepel a filmben a nyurga tizedes a pusztafödémesi (Pusté Uľany) Panák Gáspár, a négy éve nyugdíjas esztergályos, mégis lelkesedéssel beszél róla:- Mintha csak egykori magamat látnám... Mintha csak rólam mintázták volna... Okkal mondja, mert annak idején, a szlovák nemzeti felkelés első napjaiban ők, a Vág menti Nemšova mellett állomásozó repülőalakulat katonái, akiknek František Fajt! volt a parancsnokuk, a filmen megörökített módon vették fel a kapcsolatot a partizánokkal. És előveszi a féltve őrzött, korabeli fényképeket, hogy mintegy azokkal dokumentálva elmondhassa történetét.- Bevonultam katonának - kezdi az első felvétel bemutatásával. Innen, Pusztafödémesről vonult be, még a megszállás előtt, mert hiszen szülei, Čadca mellől már 1929-ben ideköltöztek. Ô már itt, a faluban kezdett iskolába járni, Bratislavában tanulta ki a lakatos szakmát, majd a gépjárművek, az autók, a teherautók vezetését.- Nem is csodálkoztam, hogy a repülőkhöz kerültem - mutatja a katonai eskü letételekor készített felvételen egyenruhájának jelzéseit. Az alapkiképzés után szerelőként osztották be a negyedik repülőezredbe.- Miután a partizánokkal az előre megbeszélt helyen a sziklafal tetején összetalálkoztunk, úgy mint a filmben, két napot töltöttünk együtt- magyarázza, és elém helyezi az akkor készített csoportképet. - Kipihenték magukat nálunk, élelmet, lőszert kaptak tőlünk. Ők a Vág mentén lefelé vonultak, mi pedig másnap elrepültünk észak felé... Szovjet földön, Krasznóban már az új hadsereg katonájaként, az 1. csehszlovák vegyes-repülő hadosztály mozgóműhelyében szolgált.- Sokat, sokat dolgoztunk, meg őrszolgálatba is jártunk, ami számomra nem maradt következmény nélkül - mondja, és átadja a hadikórházban készített felvételt. - Az a szélső, akin az a nagy keresztkötés látható, az vagyok én. Poremba határában az ideiglenes repülőtér őrszolgálatosa volt, amikor rájuk támadtak az alacsonyan szálló, fasiszta repülőgépek. Nem maradt tétlen, rálőtt az egyikre, amelyik később le is zuhant. Az utána következő azonban észrevette lőállásu: kat, s golyózáport szórva repült el fölöttük. Három golyó fúródott a jobb vállába. Szerencsére, csak az egyik sértett csontot.- Két hetet töltöttem a kórházban, mert amikor a szovjet parancsnokunk meglátogatott, kértem, küldessen vissza a műhelybe, a fiúkhoz- emlékszik, miközben előkeresi Szergej Alekszandrovics Kra- szovszkij őrnagy fényképét. A felvétel ugyan később, a szlovák nemzeti felkelés 20. évfordulójának ünnepségekor készült, amikor mindketten kitüntetést, emlékérmet kaptak, de az őrnagy saját kezűleg a hátuljára írta első találkozásuk időpontját: 1944. szeptember 19. És mellé ezeket a szavakat: Azóta mindig együtt.- Velünk volt ő mindvégig - folytatja az emlékezést és az eseményekre emlékeztető felvételek sorba (A szerző felvétele) állítását. - Amikor lengyel földön szálltunk le, később a felszabadulás után, május tizenötödikén, hazai földre, Brno mellett. Velünk tartott Prágába is. A prágai repülőtéren szolgált 1946. március 6-ig, leszerelése napjáig. Az előtte való napon ismét készített valaki róluk néhány csoportképet.- Ez volt az utolsó -mutatja a repülőgép mellett készített felvételt - és ezzel vége is az én felkelési történetemnek, mert átmentem egy másik frontra, a munka frontjára. Miközben a fényképeket gondosan összeszedi, borítékba rakja, erről így beszél:- Ott is csak a hétköznapok embere voltam. Amikor hazajöttem, családot alapítottam. Azután hat évig gépkocsivezetőként, majd a bratislavai vasútállomás műhelyében esztergályosként dolgoztam. Negyedik éve vagyok nyugdíjas. Megemlíti, hogy a munkáját mindig megbecsülték, néhány elismerő oklevelet, kitüntetést is kapott, közéleti és társadalmi tevékenysége sem maradt elismerés nélkül, de fontosabbnak tartja a mostani hétköznapok dolgát.- Végre a magam építette házban lakunk - mondja de a külső vakolata még nincs teljesen kész, a ház környékét is rendeznem kell, meg a legkisebb fiam sorsát. A lánya férjezett, két idősebb fia nős, mindkettő technikus, öt unokája van.- A mi családunkban általános a műszaki érdeklődés - magyarázza a legkisebb fiamat is ez érdekli, három évet már ledolgozott, most pedig a fejébe vette, főiskolán tanulna Nem tudom mi lesz belőle... Amióta nyugdíjas, úgy érzi, sokat romlott az egészségi állapota. A látása is. Ezért már nem vállal jelentősebb társadalmi munkát. A pionírok közé azonban szívesen ellátogat.- Az más - érvel. - Úgy vélem, kevés, ha mi csak úgy, a magunk kedvére megemlékezünk a felkelésről. A történelemre másokat, de főleg a legfiatalabbakat is emlékeztetni kell. És ha nem éppen a magam szerény felkelési történetét, de a többiekét, a hősökét elmondom nekik, mint hiteles szemtanú. HAJDÚ ANDRÁS
