Új Szó, 1987. augusztus (40. évfolyam, 178-203. szám)
1987-08-27 / 200. szám, csütörtök
Leszerelést a fejlesztésért Mint lapunk első oldalán közöljük, a New York-i nemzetközi ENSZ-konferen- cián a szocialista országok csoportja nevében Leszerelést a fejlesztésért címmel a csehszlovák képviselő memorandumot terjesztett eiö. A dokumentum szövege a következő: I. Bevezetés 1. Az emberiség - azután, hogy a történelemben az ipari és a kulturális haladás sosem látott határait érte el - most rendkívül komoly veszélyeknek van kitéve, amelyek kétségbe vonják magát a létét. A korszerű fegyverek pusztító erejének kritikus szintje és a modern civilizáció minőségileg új dimenziója feltárta a fegyverek segítségével történő elrettentésen alapuló biztonsági koncepciók tarthatatlanságát. A biztonság világméretűvé vált és összefügg a katonai, politikai, gazdasági, környezetvédelmi és humanitárius problémák egész skálájával. Az egyetemes kölcsönös függőség helyzetében a világ biztonságát nemcsak a fegyverkezési verseny, hanem a megoldatlan regionális konfliktusok, a gazdasági elmaradottság, a kiegyensúlyozatlan kereskedelmi csere és az eladósodás súlyos terhe, a tudatlanság, az ellenségeskedés pszichózisának ösztönzése is aláaknázza. 2. A világot 12-szeresen megsemmisíteni képes nukleáris robbanófejek tízezrei, fegyverek milliárdjai és a milliós hadseregek véres és megsemmisítő konfrontációt okozhatnak. A fegyverkezési verseny ugyanakkor olyan folyamat, amely szüntelenül militarizálja a fejlődő államok gazdaságát, kimeríti a gazdaságuk hatékonyságának javítására törekvő országokat és a pusztulás torkába taszítja a fejlődő országokat azzal, hogy egyre nagyobb összegeket kénytelenek fegyvervásárlásra fordítani. A katonai kiadások már rég gyorsabban növekednek a világ bruttó termelésénél. 1986-ban a világon 100 milliárd dollárt fordítottak katonai célokra, s történt ez akkor, amikor évente 50 millió ember hal éhen és a fejlődő országok adósságának összege megközelíti a katonai kiadások éves szintjét. A lázas fegyverkezés csökkenti a szociális célokra fordított kiadásokat, a rohamos tempóban növekedő infláció és munkanélküliség, az életszínvonal-csökkenés egyik tényezője. A katonai kiadások kihatással vannak az életkörülményekre a fejlett országokban, ám rendkívül fájdalmasak a fejlődő országok számára, mivel ezek egyre inkább lemaradnak. A nekik nyújtott hivatalos támogatás ugyanakkor 25-ször kisebb az egyetemes katonai kiadások szintjénél. A militarizálás már rég szöges ellentétben áll a világ mint egész szociális és gazdasági haladásának követelményeivel és az olyan világméretű problémák megoldásának szükségességével, mint amilyen az éhnyomor és a betegségek felszámolása, a környezetvédelem, az energia biztosítása és az adósságterhek enyhítése. A lázas fegyverkezés és a fejlesztés kibékíthetetlen versenyt folytat földgolyónk anyagi éá emberi erőforrásaiért, civilizációnk intellektuális potenciáljáért. II. A fejlesztést szolgáló leszerelés koncepciója 3. A történelem alakulása felvetette az emberiség elótt a leszerelés és a fejlesztés alapvető kérdését. A leszerelés egyedülálló szerepet játszhat a világgazdaságban és létrehozhatja valamennyi társadalmi rendszerhez tartozó országok gyors ütemű fejlesztésének alapját. Ezen a bolygón nincs más ekkora méretű tartalék és reális potenciál, mint ez a tartalék, amelyről szó van. A leszerelés és a fejlesztés közötti kapcsolat elismerése a huszadik század végének nemzetközi problémáihoz való hozzáállásban tanúsított realizmus értékmérője. Az emberi társadalom demilitari- zálása szoros összefüggésben a fejlesztés támogatásával megkönnyítené a nemzetközi kapcsolatoknak az egyenjogú és igazságos alapokon történő átalakítását, minden állam gazdasági biztonságának és a közöttük levő bizalomnak a megerősítését. Olyan tényezővé válna, amely a nemzetközi kapcsolatok kiszámíthatóságát fokozná, fejlesztené demokratizálódásukat és megfosztaná a világot az elszigetelődés és a konfrontáció elavult sztereotípiáitól. A leszerelés, akárcsak a fejlesztés, a nemzetközi béke és biztonság átfogó rendszerének az egymást kiegészítő anyagi alapját jelenti. 4. A szocialista országok szilárdan hiszik, hogy létezik belső kapcsolat a leszerelés és a fejlesztés között. A „leszerelést a fejlesztésért" koncepcióra az olyan új politikai gondolkodásmód kifejezőjeként tekintenek, amely elutasítja a militariz- must és az egyetemes együttműködésre, s ebben az integrált és kölcsönösen függő világban a kölcsönös segítségnyújtásra összpontosít. A szocialista országok javaslatokat tesznek a katonai programok békés alternatíváira, vagyis indítványozzák az együttműködést az atomenergia békés kihasználásában a nukleáris arzenálok építésében folytatott versengés helyett; az együttműködést a békés világűrben a ,,csillagháborúk“ helyett; a békés vegyipar fejlesztését célzó erőfeszítések egyesítését a vegyi fegyverek gyártása helyett stb. A szocialista országok elengedhetetlennek tartják, hogy konkrét és sürgető intézkedések szülessenek annak biztosítására, hogy a tudományt és a technikát kizárólag békés célokra használják ki, hogy a tudományos és technológiai kutatást a katonai területről orientálják át a fő gazdasági és szociális problémák megoldására és hogy valamennyi ország és nemzet szabadon hozzájuthasson a tudo- mányos-technikai forradalom legújabb vívmányaihoz. Az a véleményük, hogy a leszerelés folyamatában felszabaduló erőforrásokat és intellektuális potenciált a tudományos és műszaki haladás különböző területein a békés alternatívák fejlesztése során folytatott szélesebb körű együttműködésre összpontosítsák, és hogy a fejlődő országok hozzájuthassanak a legújabb ismeretekhez. A szocialista országok határozottan sikraszállnak a fegyverkezési verseny azonnali megszüntetéséért, a nukleáris fegyverek felszámolását célzó reális és sürgető leszerelési intézkedések elfogadásáért, a hagyományos fegyverzet, a fegyveres erők és a katonai kiadások lényeges csökkentéséért. E célból programot ajánlottak a világ nemzeteinek, hogyan lehet megszabadítani 2000-ig bolygónkat a nukleáris fegyverektől és más tömegpusztító eszközöktől, az ésszerűség határáig csökkenteni az államok katonai potenciálját és belátható időn belül kiépíteni az atomfegyverektől mentes és erőszak nélküli világot. A nukleáris fegyverek csökkentése és teljes felszámolása, az úrfegyverkezési verseny megakadályozása, az atomfegyver-kísérletek megszüntetése, a fegyveres erők és a hagyományos fegyverzet lényeges csökkentése, valamint más leszerelési intézkedések - megbízható ellenőrzés mellett - viszonylag rövid időn belül lehetővé tennék, hogy radikális áttörést érjünk el a biztonság erősítésében, s ugyancsak lehetővé válna a pótlólagos eszközök folyósítása a fejlesztés céljaira. A katonai kiadások lényeges csökkentése jelentős erőforrásokat szabadítana fel, amelyek hozzájárulhatnának az emberiség és mindenekelőtt a fejlődő országok előtt álló számos komoly probléma megoldásához. E célt szolgálná a hagyományos fegyverek eladásának és szállításának korlátozása is, amely fegyverek csak rontják a fejlődő országok kellemetlen pénzügyi helyzetét. 5. A „leszerelést a fejlesztésért“ koncepciójának mielőbb fel kellene váltania a bizalmatlanságot és a konfrontációt és a történelem „lezárt fejezetévé“ kellene tennie a fegyverkezési versenyt. A szocialista országok javasolják, hogy a konkrét leszerelési intézkedések megvitatása során a tárgyaló felek vegyék figyelembe a várható pénzeszköz- és erőforrás-megtakarításokat, amelyeket egy-egy ország el tud érni, és vegyék fontolóra a hatékony felhasználásukkal kapcsolatos intézkedéseket. Az így felszabaduló eszközöket nem szabad más katonai célokra fordítani, a leszerelési egyezmények ezzel kapcsolatos rendelkezéseket is tartalmazhatnak. A leszerelési intézkedéseknek köszönhetően a felszabaduló eszközök egy részét a fejlődő országoknak nyújtott segítség növelésére kellene felhasználni. 6. Tovább kellene keresni a gazdasági katonai szektora által felemésztett erőforrások szintje csökkentésének útjait, elsősorban a katonai kiadások csökkentéséről kötött egyezmények segítségével. A Varsói Szerződés tagállamai erre vonatkozó javaslatainak megvalósítása lényeges pótlólagos eszközöket tenne szabaddá a fejlesztésre. A szocialista országok nézete szerint a konferencia felszólíthatná a feleket katonai kiadásaik jelenlegi szinten történő befagyasztására és csökkentésére abszolút összegben vagy százalékarányban számítva úgy, hogy az ily módon megtakarított eszközöket föl lehessen használni a szociális és a gazdasági szükségletek kielégítésére, valamint a fejlődő országoknak nyújtott segítség további növelésére. Adott az a reális lehetőség, hogy a katonai kiadások a világ bruttó termelésén belül a szükségletek lehető legalacsonyabb szintjére csökkenjenek. A szocialista országok készek törekedni e cél elérésére, és ennek erdekében tárgyalásokat folytatni más államokkal. III. Az erőforrások újraelosztásának elvei 7. A szocialista országok készek részt venni a leszerelés által felszabaduló erőforrások egy részének a fejlődő országok megsegítésére való fordítása elveiről kötendő megegyezésre tett erőfeszítésekben Ezek az elvek a következőek lehetnének:- segítséget kellene nyújtani a fegyverkezés korlátozása és a leszerelés által felszabaduló reális erőforrások egy részének felhasználásával;- a fegyverkezés korlátozásáról és a leszerelésről kötött egyezményeket egybe lehetne kapcsolni a megtakarított eszközök azon mennyiségének megállapításával, amelyet segítségnyújtásra fordítanának;- minden nagyobb katonai hatalomnak, köztük az ENSZ Biztonsági Tanácsa állandó tagjainak, kiegyensúlyozott módon kellene részt vennie ezen erőforrások átutalásában;- az átutalt erőforrásokat a fejlődő országokkal kifejtett kölcsönösen előnyös együttműködés megszilárdítására kellene felhasználni, ki kellene velük egészíteni a segítségnyújtásnak már létező formáit, de semmi esetre sem lenne szabad csökkenteni a már meglevő programokat;- segítséget több- és kétoldalú alapon egyaránt lehetne nyújtani;- ezt a segítséget nem diszkriminációs alapon kellene nyújtani, hanem előnyben kellene részesíteni a legkevésbé fejlett és természeti csapások sújtotta országokat. IV. A nemzetközi mechanizmus 8. A leszerelésnek köszönhetően felszabaduló erőforrások egy része fejlődő országokba való átutalásának és más globális problémák megoldására fordításának különleges mechanizmusát a leszerelés és a fejlesztés közötti szükséges intézményes kapcsolat teremtené meg, amely kifejezné az államok eltökéltségét, hogy ezt a kapcsolatot átvigyék politikájukba, gyakorlati tettek segítségével megteremtsék a kölcsönös megértés, a nyitottság és a kiszámíthatóság légkörét a nemzetközi kapcsolatokban, erősítve ezzel a világbékét és a nemzetközi biztonságot. Az ilyen mechanizmus szerepét a „Leszerelést a fejlesztésért“ nemzetközi pénzalap tölthetné be, amelyet minden állam megnyitna. Minden ország maga határozná meg az alaphoz való hozzájárulásának legmegfelelőbb formáját, mégpedig a világpiaci árakon számított erőforrások, vagy pedig különféle pénzügyi hozzájárulások, ezen belül nemzeti valutákban befizetett hozzájárulások formájában. A pénzalapot az ENSZ keretében lehetne létrehozni. Kezelésének módját nemzetközi megállapodás szabályozhatná. Az alapról közvetlenül át lehetne utalni erőforrásokat a fejlődő országokba, vagy pedig az ENSZ Fejlesztési Programj ába (UNDP), gyermekalapjába (UNICEF), környezetvédelmi programjába (UNEP), valamint más szerveihez vagy szakosított szervezeteihez. A leszerelésnek köszönhetően felszabaduló erőforrások fejlesztési célokra való újraelosztásának mechanizmusát elég rugalmassá kellene tenni. Lehetővé kellene tennie további segítség nyújtását kétoldalú alapon. Létre lehetne hozni a pénzalap nemzeti szervezeteit is az egyes államok számára kiutalt erőforrások kezelésére. V. A gazdaság átalakítása 9. A szocialista országok a gazdaság átalakítását a leszerelési folyamat olyan nélkülözhetetlen részének tekintik, amely megnyitja az utat az anyagi, a pénzügyi, az emberi erőforrások fejlesztési célokra való felszabadításához. Éppen a gazdaság átalakítása teszi visszafordíthatatlanná a fegyverkezési verseny korlátozásának folyamatát. A hadiipari termelő kapacitásoknak a gazdaság polgári szektorába való átcsoportosítása valóban stabil alapot hoz létre a fejlődő országoknak nyújtandó további segítséghez. A katonai tevékenység polgári jellegű tevékenységgé való átalakításához szükséges gazdasági és szociális intézkedések prioritásait és terveit megfelelő időelőnnyel kellene megfogalmazni és kidolgozni. A gazdaság átalakítása terén folytatott kutatást és az ezzel kapcsolatos különféle modellek szabad összehasonlítását megkönnyíti a békés gazdaságra való átmenet tudományosan megalapozott nemzetközi tervének kidolgozása. E téren az ENSZ-nek fontos szerepet kellene betöltenie. Ehhez a szakszervezeti szervezetek, a politikai pártok, a magánkiadók és a nemzetközi kormányon kívüli szervezetek is hozzájárulhatnának. A gazdaság átalakítása problémáinak tanulmányozása keretében e folyamat ellenőrzésének módszereit is kidolgozhatnák. VI. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok átalakítása 10. A szocialista államok ismét kifejezik azt az eltökéltségüket, hogy erőiket nem sajnálva támogatják a nemzetközi gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés fejlesztését minden állammal, egyszersmind hozzá akarnak járulni az elmaradottság felszámolásához, az új gazdasági rend megteremtéséhez és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok igazságos és demokratikus alapon történő átalakításához. Minden állam számára azonos gazdasági biztonságot kellene teremteni. Ez a koncepció megköveteli a bizalom megszilárdítását a világgazdasági kapcsolatokban és azt, hogy ezekből a kapcsolatokból kizárják az önkényuralmat, a törvénytelen embargókat, az illegális szankciókat és korlátozásokat, a bojkottokat, a kereskedelmi, a hitelügyi és a technológiai blokádokat, azt, hogy a gazdasági kapcsolatokkal visszaélve politikai nyomást gyakoroljanak, továbbá a diszkriminációs intézkedéseket és mesterkedéseket, valamint a protekcionista gátakat és akadályokat. A szocialista országok továbbra is készek gazdasági együttműködésük intenzívebbé tételére a fejlődő országokkal is olyan hosszú távú egyezmények és programok alapján, amelyek figyelembe veszik az érintett országok gazdasági potenciáljait és szükségleteit. VII. Az ENSZ szerepe 11. Éppen így közelítik meg a szocialista országok a leszerelés és a fejlesztés Jaromír Algayer elvtársnak, a nyugat-szlovákiai kerületi pártbizottság elnöksége tagjának, a kerületi nemzeti bizottság elnökének a részvételével tegnap ülést tartott Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) az SZLKP járási bizottsága. A tanácskozást Magyarics Vince elvtárs, a járási pártbizottság vezető titkára nyitotta meg. A főbb napirendi pontok a következők voltak: a járás hosszú távú gazdasági és szociális fejlesztésének terve, valamint az idei év első félévének eredményei. Mindkét ponthoz bevezetőt Lencse Károly elvtárs, a járási pártbizottság titkára mondott. Leszögezte, hogy a szociális és gazdasági fejlődés tervét a lakosság igényeinek megfelelően készítették el. Hangsúlyozta, hogy az elkövetkezendő évtizedekben fokozott figyelmet kell fordítani a környezetvédelemre. Ahhoz, hogy a programban kitűzött feladatokat teljesíteni tudjuk, szükséges maradéktalanul valóra váltani a 8. ötéves terv céljait. (Folytatás az 1. oldalról) társaság csehszlovákiai nagykövete. Ľubomír Štrougal szövetségi miniszterelnök is fogadta Ali Reza Moajerit, az Iráni Iszlám Köztársaság miniszterelnök-helyettesét. A vendég tájékoztatta miniszterelnökünket a közel-keleti és főként a perzsa-öbölbeli helyzetről. Ezzel kapcsolatban nagyra értékelte a szocialista országok béketörekvéseit, és síkraszállt a feszültség kiélezése, valamint idegen országok katonai és tengerészeti erőinek jelenléte ellen. Ľubomír Štrougal hangsúlyozta: a jelenlegi konfliktusok megoldása egyedül a fegyvernyugvás és béketárgyalások útján érhető el, amelyeket a Biztonsági Tanács júliusi határozata is javasol. A Perzsaöböl környékén levő országoknak meg kell találniuk az utat ehhez a vitathatatlanul ésszerű és tisztességes megoldáshoz. A találkozón behatóan áttekintették a két ország együttműködését, és megállapították, hogy fejleszteni kapcsolatáról megrendezett nemzetközi konferencia céljait. Az értekezlet összehívása visszatükrözi azt a tényt, hogy a nemzetközi közösség tudatosítja ezt az objektív kapcsolatot, és le akarja vonni belőle a következtetéseket. A konferenciától elvárja, hogy fontos szerepet töltsön be e cél elérésében. A szocialista országok azt javasolják, hogy négy-öt év múlva utóértekezletet rendezzenek az e téren elért haladás kiértékelése céljából. Ha minden állam annak tudatában jár el, hogy a fegyverkezés korlátozását és csökkentését célzó minden intézkedés, valamint az emberiségnek a nukleáris és más fegyverektől való megszabadítására irányuló minden lépés nagyobb biztonságot eredményez a világ népei számára és több alkalmat biztosit a jobb élethez, s ha merész és egybehangolt eljárásokat dolgoznak ki e cél elérésére, konfrontációtól mentesen és a közös felelősség szellemében, akkor a konferencia eléri célját. Egyidejűleg újra meg kellene erősíteni és valósítani azt a közös szerepet, amely az ENSZ-re hárul a leszerelési és a fejlesztési kérdések megoldásában, mivel az ENSZ-nek kell az atomfegyverektől és az erőszaktól mentes világ szavatolójává válnia a bizalom és az együttműködés, a biztonság és az igazságosság elvei alapján. A szocialista országok síkraszáll- nak azért, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa a legmagasabb szinten foglalkozzon a leszerelés és a fejlesztés viszonyával. A „fegyverkezés fejlesztés helyett“ imperializmus által követett politikáját a „leszerelést a fejlesztésért“ politikájával kellene felváltani. E történelmi fordulat érdekében azonnali kollektív erőfeszítésekre van szükség, ha azt akarjuk, hogy radikálisan korlátozódjék a fegyverkezési verseny, s az eszközöket minden állam gazdasági és szociális fejlesztésének céljaira fordítsák. A szocialista országok készek a világ minden államával együttműködni ezen a kulcsfontosságú területen a jóakarat és az emberi civilizáció megőrzéséért és felvirágoztatásáért vállalt közös felelősség tudatának szellemében. Az első félévben az ipar túlteljesítette az egyes mutatókat, de sajnos hiányosságok is tapasztalhatók. Nőttek a készletek, csökkent a műszakok kihasználtsága, lemaradások vannak a beruházásos építkezéseken, főleg azokon, amelyek Z akciókban folynak. Mezőgazdasági dolgozóink egyik legfontosabb feladata volt a terv teljesítésén kívül gabonafélékből pótolni a tavalyi kiesést. Ezt a célt nemcsak hogy elérték, hanem 8000 tonnás tartalékalapot is létrehoztak. Nem teljesítették viszont a tejtermelési feladatokat, és nem sikerült teljesíteni a sertéshús leadási tervét sem. A vitában felszólalt Algayer elvtárs is, aki szintén felhívta a figyelmet a környezetvédelem fontosságára. Értékelte az első félév tervfeladatainak teljesítését* a kerületben, és felhívta a figyelmet arra, hogy mindent meg kell tenni a nyugatszlovákiai kerületi pártbizottság elnöksége határozata teljesítése érdekében. (csépi) kell a kapcsolatokat, mégpedig korlátozások nélkül, a be nem avatkozás, az országok szuverenitásának tiszteletben tartása és az egyenjogúság elvei alapján. Ebből kiindulva számítanak a kereskedelmi és a gazdasági együttműködés dinamikus növekedésére, amely a két ország érdekeit szolgálja, s amely sokéves hagyományokra és jó partneri tapasztalatokra támaszkodik. A mostani találkozón elhangzott javaslatok további szaktanácskozások tárgyát fogják képezni. A megbeszélések során megmutatkozott, hogy a két ország kormánya számos kérdésben együttműködhet. Annál inkább, mivel a világbékét és a nemzetközi tekintélyt a békés egymás mellett élés politikája alapjának tekintik. A fogadáson részt vett Rudolf Rohlíček, a szövetségi miniszterelnök első helyettese és Mohamed Ali Szarmadi Rád, az Iráni Iszlám Köztársaság csehszlovákiai nagykövete. Mérlegen az első félév Ülésezett a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járási pártbizottság Mielőbb véget kell vetni az iráni—iraki háborúnak ÚJ SZÚ 2 1987. Vili.)
